A kormányprogram része volt a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés ígérete és az anyagi büntetőjog szigorítása. Ennek jegyében született meg az a törvénycsomag, amely módosította a Büntető Törvénykönyvet és a büntetőeljárásról szóló törvényt. Az új jogszabályok március elsején lépnek hatályba, és természetesen nemcsak a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépést szolgálják, hanem más területeken is igyekeznek befolyásolni a jogalkalmazói munkát.
Szervezett bűnözés
Az 1998. évi LXXXVII. törvénynyel módosított 1978. évi IV. törvényben (Btk.) számos törvényi tényállás büntetési tételének emelése szolgálja az ún. szervezett bűnözés visszaszorítását. Emelkedtek többek között például a robbanóanyaggal, a robbanószerrel, a lőfegyverrel visszaélés (Btk. 263. §, 263/A §), a fegyvercsempészet (263/B §), a kábítószerrel visszaélés (Btk. 282. §), a közveszélyokozás (259. §), az embercsempészés (218. §) büntetési tételei. Ezért indokolt, hogy az ilyen bűncselekmények miatt kiszabott, háromévi vagy azt meghaladó szabadságvesztést általános szabályként fegyházban hajtsák végre. Jogpolitikai megfontolásból azonban a törvény lehetőséget ad arra, hogy amennyiben az elkövető önként átadja a hatóságnak a jogosulatlanul birtokban tartott robbanóanyagot, robbantószert, lőfegyvert vagy lőszert, illetve bejelenti, hogy tartásra nem jogosult vagy engedéllyel nem rendelkező személynek adott át robbanóanyagot, robbantószert, lőfegyvert vagy lőszert, akkor mentesül a büntetőjogi felelősségre vonás alól.
Új törvényi tényállások, mint például a súlyos fenyegetettségű emberkereskedelem bűncselekménye, a kábítószer létrehozásához szükséges úgynevezett prekurzorok készítését fenyegető bűncselekmény Btk.-ba iktatása is a szervezett bűnözés elleni fellépést szolgálja.
Bűnszervezet
A törvény módosítja a bűnszervezet fogalmát, és újabb ismérvekkel egészíti azt ki.
"137. § 8. pont bűnszervezet: bűncselekmények rendszeres elkövetése révén haszonszerzés végett létrejött olyan bűnszövetség, amely feladatmegosztáson, alá-fölérendeltségi rendszeren és személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul."
A törvény fenntartva a jelenlegi konstrukciót, amely a bűnszervezetet a bűnszövetségre visszavezetve definiálja, további ismérveket határoz meg támpontként. A bűnszervezetnek külsőleg felismerhető tulajdonsága az, hogy bűncselekmények rendszeres elkövetése révén haszonszerzés végett jött létre, belső tulajdonsága pedig, hogy feladatmegosztáson, alá-fölérendeltségi rendszeren és személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul.
Emberkereskedelem
Új tényállás az emberkereskedelem bűncselekménye. A jogalkotó abból indult ki, hogy a méltósághoz fűződő jog alapján megengedhetetlen, hogy maga az ember kereskedés tárgyává váljon.
"175/B § (1) Aki mást elad, megvásárol, ellenszolgáltatás fejében átad, átvesz, más személyért elcserél, illetve e célra másnak megszerez, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
- személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére,
- tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,
- munkavégzés végett,
- fajtalanság vagy közösülés, illetve mással való fajtalanság vagy közösülés végett
követik el."
A tényállás fenyegeti az adásvétel, illetőleg a csere mindkét pólusán lévő elkövetőt. A minősített esetek rendszere négy prioritásra épül fel. Ezek egyfelől a sértetti alanyi körre, másfelől az emberkereskedelem céljára, illetve elkövetési módjára vannak tekintettel. A sértetti alanyi körön belül az alapesetnél súlyosabban értékelendő egyrészt a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy, másrészt a személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére történő elkövetés. Súlyosabban minősül a cselekmény akkor is, ha azt munkavégzés vagy "nemi cselekmény végzése" céljából, illetőleg ha bűnszervezet tagjaként vagy az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére követik el. Az egyre súlyosabban minősülő eseteket is a fenti szempontok alapján határozza meg a törvény. A bűncselekmény előkészülete vétségnek minősül és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A büntetéskiszabási gyakorlat szigorítása
A büntetéskiszabási gyakorlat jelentősen alatta marad a törvény szerint kiszabható felső határnak, és a büntetési tétel középmértéke sem tipikus. A bűncselekmények száma azonban folyamatosan növekszik, s a bűnözési formák újabb típusai terjednek el, ami azt eredményezi, hogy a büntetőjog távolodni kezd a társadalom érzületétől (a halálbüntetés eltörlése óta egy-egy brutális bűncselekmény elkövetése kapcsán többször szerveztek aláírás-gyűjtési akciókat e büntetési nem visszaállításáért). Fontos szempont, hogy az állami büntetőigény találkozzon a társadalom elvárásaival. Ez persze nem jelenti azt, hogy a büntetési tételeket nyakló nélkül emelni kellene, hiszen a kisebb vétségek elkövetőivel szembeni kemény fellépés kilátásba helyezése valószínűleg ellenkezne a társadalom értékítéletével is. A bűnözésnek azonban jelen vannak olyan megnyilvánulásai, amelyekkel szemben indokolt a szigorú fellépés, és ehhez a büntetőjognak biztosítania kell a megfelelő eszközöket.
A törvénymódosítás nem a büntetési tételek mennyiségi szemléletű emelésére helyezi a hangsúlyt, nem változtat a Btk. büntetési rendszerén, viszont kiegészíti a büntetéskiszabás elveire vonatkozó rendelkezéseket. Egyrészt a büntetéskiszabási gyakorlat kiinduló szempontjaként írja elő az adott büntetési tételkeret középmértékéhez való viszonyítást, másrészt pedig azzal egészíti ki a büntetéskiszabás elveit, hogy amennyiben a bíróság szabadságvesztést szab ki, akkor annak mértékének megállapításánál figyelmen kívül kell hagynia a végrehajtás felfüggesztésének, illetőleg a feltételes szabadságra bocsátásnak a lehetőségét. Ennek megfelelően módosultak a feltételes szabadságra, a pénzbüntetés kiszabására, a próbára bocsátásra, a büntetéskiszabás elveire, a halmazati büntetésre, a büntetés enyhítésére, valamint a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések.
Életfogytiglani szabadságvesztés
Az életfogytig tartó szabadságvesztés ezentúl valóban az elítélt élete végéig tarthat, amennyiben a bíróság ítéletében kizárja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Egyébként az elítélt csak akkor helyezhető feltételes szabadságra, ha a büntetéséből már legalább 20 évet, ha pedig a szabadságvesztést olyan bűncselekmény miatt szabták ki, amelynek büntethetősége nem évül el, akkor legalább 30 évet letöltött. A feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább egy év, életfogytig tartó szabadságvesztés esetén pedig tizenöt év. Életfogytig tartó szabadságvesztés azonban csak azzal az elkövetővel szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor betöltötte a 20. életévét (Btk. 47/A §, 48. §).
Pénzbüntetés
A kiszabható pénzbüntetés mértéke 1993 óta nem változott, ezért a jogalkotó a jelenlegi vagyoni, jövedelmi viszonyok alapján határozta meg mind az egynapi tétel összegét, mind pedig a kiszabható büntetés legkisebb és legnagyobb mértékét. Eszerint a legkisebb összeg 30, legnagyobb összege pedig 540 napi tétel. Egynapi tétel összegét legalább 100, legfeljebb azonban 20 000 forintban kell meghatározni. A büntetés tehát 3000 forinttól akár 10,8 millió forintig is terjedhet. A pénzmellékbüntetés összege ezentúl 10 000 forinttól 10 millió forintig terjedhet [Btk. 51. § (2) bek., 64. § (2) bek.].
Vagyonelkobzás
A szervezett bűnözés mohósága miatt a vele szembeni leghatékonyabb fellépést az anyagi alapjainak elvonása jelenti. A vagyonelkobzás új szabályozása egyértelművé teszi, hogy a bűncselekményből származó vagyont el kell vonni. Ezentúl nemcsak akkor rendelik el a vagyonelkobzást, ha főbüntetésként végrehajtandó szabadságvesztést szabnak ki, hanem akkor is, ha a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztik.
A módosított rendelkezések szerint szabadságvesztés kiszabása mellett vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett, valamint amelyet a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon helyébe lépő vagyonként szerzett. A bíróság az elkövető egész vagyonára, vagyonának meghatározott részére, egyes vagyontárgyaira vagy pénzösszegben kifejezve rendeli el a vagyonelkobzást. Azt a vagyont is el kell kobozni, amelyet az elkövető átruházott, feltéve hogy a megszerzőnek tudomása volt annak eredetéről, még akkor is, ha a megszerző személyében jogutódlás következett be. A jóhiszemű szerző érdekeit védi a jogalkotó, amikor előírja, hogy pénzösszegben kifejezve kell elrendelni a vagyonelkobzást, amennyiben az elkövető jóhiszemű harmadik személy részére ruházta át a vagyont. Az elkobzott vagyon az ítélet jogerőre emelkedésével az államra száll [Btk. 62-63. §].
Tanúvédelem
Az 1998. évi LXXXIII. törvénnyel módosított 1973. évi I. törvény (Be.) módosításai elsősorban a tanúk védelméhez, valamint a nyomozás eredményességét elősegítő, úgynevezett "fedett nyomozó" intézményének bevezetéséhez kapcsolódnak.
A tanú életének és testi épségének, vagy személyes szabadságának védelme, valamint annak érdekében, hogy eleget tegyen a vallomástételi kötelezettségének, és a vallomását megfélemlítés nélkül tegye meg, a tanút védelemben kell részesíteni. Ennek érdekében a hatóság a tanú kérelmére vagy hivatalból elrendelheti, hogy személyi adatait – a nevén kívül – elkülönítve, zártan kezeljék. Kivételesen a tanú nevének zárt kezelése is elrendelhető. Ilyenkor az adatokat csak az ügyben eljáró bíróság, ügyész, illetve nyomozó hatóság tekintheti meg. Amennyiben a tanú védelme szükségessé teszi, a szembesítést is mellőzni kell.
Különösen védetté nyilvánítható a tanú, ha vallomása kiemelkedő súlyú ügy lényeges körülményeire vonatkozik, a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható, a gyanúsított és a védő előtt ismeretlen a személye, tartózkodási helye, vagy az a tény, hogy a nyomozó hatóság tanúként kívánja kihallgatni, illetőleg amennyiben személyét felfednék, súlyos fenyegetésnek lenne kitéve a tanú vagy hozzátartozója élete, testi épsége vagy személyes szabadsága. A különösen védett tanú a tárgyalásra nem idézhető és a tárgyaláson nem hallgatható ki. A vádirat benyújtása előtt a megyei bíróság elnöke által kijelölt helyi bírósági bíró az ügyész indítványára dönt a tanú különösen védetté nyilvánításáról, majd kihallgatja és elrendeli a közreműködésével történő szemle, helyszínelés, bizonyítási kísérlet és felismerésre bemutatás megtartását. A különösen védett tanú meghallgatásán csak az ügyész lehet jelen. A meghallgatásról készült jegyzőkönyvet és a bíróság határozatát a kijelölt bíró zártan kezeli.
Új rendelkezés, hogy a büntetőeljárásban részt vevő személyek ezentúl másolatot kaphatnak az eljárás során keletkezett hatósági iratokról. A feljelentőnek azonban csak a feljelentésről adható másolat. A nyomozás befejezéséig csak olyan nyomozási cselekményekről készült iratról kérhető másolat, amelyeknél az érintettek jelen lehettek. A terhelt és a védő a nyomozás során is másolatot kaphat a szakvéleményről, az egyéb iratokról pedig akkor, ha ez a nyomozás érdekeit nem sérti. A sértett és a tanú vallomását tartalmazó nyomozási iratról készült másolaton nem tüntethetők fel a sértett és a tanú személyi adatai.
Ezentúl a jogerős ítéletben kiszabott szabadságveszetés és a közérdekű munka büntetések végrehajtásának elhalasztását csak az életveszélyes állapot és a negyedik hónapot meghaladó terhesség alapozzák meg. Ezt azonban kizárólag igazságügyi orvosszakértő igazolhatja. A halasztás iránti kérelmet azonban a bíróság elutasíthatja, ha az súlyosan veszélyeztetné a közbiztonságot, a közrendet, illetőleg tartani kell az elítélt szökésétől, illetve elrejtőzésétől. Az elutasítás ellen mind az elítélt, mind pedig az ügyész fellebbezhet.
Puskás Attila| Kábítószerrel visszaélés Talán a legvitatottabb rendelkezések azok, amelyek a kábítószerrel visszaélésre vonatkozó szabályozást változtatták meg. Tény azonban, hogy az utóbbi években jelentősen emelkedett a kábítószerrel visszaélés miatt ismertté vált bűncselekmények száma, illetőleg az egyéb bűncselekmények körében folyamatosan növekszik a kábítószeres elkövetők száma. A jelenleg hatályos szabályozás arra a kriminálpolitikai elvre épül, miszerint a büntetőjognak eltérően kell kezelnie azokat az elkövetőket, akik maguk is részben áldozatok, valamint azokat, akik a bűncselekmény haszonélvezői. A szabályozást nem kevés kritika érte. A bírálatok alapvetően a csekély, illetve jelentős mennyiség fogalom meghatározásának módjára vonatkoztak, és ebből levezetve merült fel a tényállással szembeni aggály, miszerint az nem nyújt megfelelő lehetőséget a jogalkalmazó számára a fogyasztó és a kereskedő közötti egyértelmű különbségtételhez. A módosítással a jogalkotók elsődleges célja megállítani a kábítószer-fogyasztás terjedését, szűkíteni a kábítószerhez való hozzáférés lehetőségét, megtorolni a kábítószer-terjesztést, illetőleg megkülönböztetett módon bánni a már függő fogyasztókkal. A törvény csak a már kábítószerfüggőknek biztosítja, hogy büntetés helyett gyógykezelést kapjanak, a nem függő fogyasztókat viszont büntetni rendeli. A kábítószerrel visszaélés törvényi tényállásának módosítása arra irányul, hogy eleve magasabb büntetési tételkeretről induljon azoknak az elkövetési magatartásoknak a fenyegetettsége, amelyek a kábítószer "forgalmazását" jelentik, mint azoké, amelyek "előállítási", "szállítási" tevékenységet takarnak. Új minősített esetek is bekerültek a törvényi tényállásba. Ezentúl súlyosabban minősül a bűncselekmény, ha az elkövető hivatalos vagy közfeladatot ellátó személy, a visszaélés közművelődési intézmény, közhasznú tevékenységet végző szervezet területén, annak környezetében, egyébként közművelődési vagy közhasznú tevékenység helyszínén, továbbá a fegyveres erők és a büntetés-végrehajtás objektumaiban történik. Új tényállás a "kábítószer készítésének elősegítése". A kábítószer létrehozásához szükséges anyagok, termékek, berendezések, az úgynevezett prekurzorok készítése, forgalmazása olyan tevékenység, amely szorosan hozzátartozik a kábítószerrel visszaéléssel összefüggő tevékenységekhez (Btk. 282. §, 282/A §, 283/A §). A Btké. (1979. évi 5. tvr.) 23. §-a határozza meg a kábítószer csekély és jelentős mennyiségének fogalmát. A törvénymódosítás a több száz anyag közül – szakértői tapasztalatokat figyelembe véve – kiválasztja azt a kört, amely mintegy 99 százalékban lefedi az előforduló kábítószerfajtákat, és rájuk nézve konkrét tömegértékekkel határozza meg a csekély mennyiség felső határát. A mennyiség meghatározásának alapja a kérdéses anyag bázis formában megadott tiszta hatóanyag-tartalma. A tiszta hatóanyag-tartalom közérthető és valamennyi kábítószerre értelmezhető fogalom. A csekély mennyiség felső határának így meghatározott mennyiségei több kábítószernél (például LSD, kokain, morfin, amfetamin, metadon) elmaradnak a jelenlegi mennyiségektől. Jelentős mennyiségnek a csekély mennyiség hússzorosát tekinti a módosított jogszabály. |
| Taxisok védelme A törvénymódosítás a büntetőjog által – közfeladatot ellátó személyekként – a fokozott védettséget élvező személyek körét tágítja, és e kört az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásokra is figyelemmel pontosítja, illetőleg az emberölés, a testi sértés és a rablás új, súlyosabban minősülő eseteként határozza meg a közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett ilyen cselekményeket, s ezzel összefüggésben módosítja a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak tényállását. Eszerint ezentúl közfeladatot ellátó személynek minősül a közforgalmú tömegközlekedési eszközt működtető gazdálkodó szervezetnél végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot ellátó személy, továbbá a közúti személyszállítási szolgáltatást végző más személy. A 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet 1. §-ának (2) bekezdése alapján a közúti közlekedési szolgáltatás felöleli a járművel díj ellenében végzett személyszállítást, az árufuvarozást és az autómentést. A törvény e tevékenységi, személyi körből a személyszállítást végző szolgáltatókat részesíti fokozottabb büntetőjogi védelemben. Nem véletlen ez a módosítás, hiszen az utóbbi években több súlyos bűncselekményt követtek el taxisok sérelmére. |