A rendszerváltozást követően alapjaiban változott meg gazdálkodásunk rendje és rendszere. E változásokat nem követte megfelelő tempóban a gazdálkodás és a gazdasági folyamatok védelmére hivatott jogi eszközök megreformálása, sok esetben pedig a védelem biztosítására hivatott szervek, szervezetek sem voltak alkalmasak feladataik ellátására.
A jogrendszerből fakadó problémák
Bármilyen lényegiek voltak is a változások 1990 után, nem minden jogalkotó jutott el odáig, hogy az addig hatályban lévő szabályozók, illetve azok alakítgatása-foltozgatása nem megfelelő módszer a gazdaságvédelem elé kitűzött célok eléréséhez. Jogszabályainknak ugyanis egymással harmonizálva, ugyanakkor tág teret engedve kellett volna gazdasági életünket rendszerbe foglalnia. Nem jelenthet megoldást tehát például az, hogy a Büntető Törvénykönyvből kitöröljük az üzérkedés bűncselekményét, de továbbra is tiltott a viszontkereskedelem (lánckereskedelem). Ugyancsak nem megoldás, ha kötelező érvényűvé tesszük a pénzmosással kapcsolatos bejelentéseket, de e bejelentések megtörténtét senkivel sem ellenőrizhetjük. (Oldalakon át lehetne sorolni a hasonló ellentmondásokat, s a joghézagok által megnyitott kiskapukat.)
A gazdasági, pénzügyi bűncselekmények döntő többségét keresztjogszabályokban állapították meg, miközben olyan jogi szabályozásra lett volna szükség, mely az alkotmánytól a miniszteri rendeletekig bezárólag egységes, de nem szűk partok közé szorítja a gazdálkodást. Egy ilyen rendszer egyértelműen behatárolja a gazdálkodásban részt vevők lehetőségeit, megmutatja a kriminalitás határait, biztosítja számukra azt a konszolidációt, mely lehetővé teszi előrelátó tevékenységüket, egyúttal pontosan lefedi a hatóságok feladatait és lehetőségeit.
Anyagi problémák
Mint minden, a gazdaság védelme is anyagi ráfordításokat igényel mindegyik fél részéről. A vállalkozóknak igen komoly pénzt kell(ene) fordítaniuk arra, hogy belső biztonsági rendszerüket kiépítsék, külső partnereiket – azok megbízhatósága szempontjából – feltérképezzék. Az állami ellenőrző szerveknek szintén sokba kerül technikai bázisaik kiépítése, fenntartása, az ezeket működtető személyek felkészítése.
Közben a nyomozó hatóságok mind kevesebb gazdaságvédelmi szakemberrel rendelkeznek, s egyre jobban hiányoznak a kiemelt ügyek feldolgozására alkalmas számítógépes rendszerek, amelyeknek képeseknek kellene lenniük online kapcsolat megteremtésére bármely helyi vagy területi nyomozó hatósággal, esetenként más állami ellenőrző szervvel. E lehetőségek személyi és tárgyi megteremtése milliárdos összegekben mérhető, tehát a közeljövőben nem várható.
Generálja ezt a problémát az is, hogy két szélsőséges nézet uralkodik a gazdaságvédelem területén. Az egyik szerint a gazdálkodás hatósági védelme szükségtelen, mert a piacgazdaság öntisztuló folyamat, s kiveti magából a nem becsületes, esetenként bűncselekmények elkövetésére is hajlamos vállalkozókat. (A kérdés csupán az, hogy ezt az öntisztulást hány becsületes vállalkozó éli túl.) A másik vélemény az, hogy igen szűk partok közé kell szorítani gazdasági életünket, szabályozva a legapróbb (részlet)tevékenységeket is. Az ettől való eltéréseket pénzügyi, a szükségesnek vélt esetekben pedig büntetőjogi szankciókkal kell sújtani.
Mindkét megoldás nagy összegű áldozatokat kíván. Bármely összeget fordítanak azonban a megoldásra, nem sokat ér, ha a két szélsőség között ingadozva változnak a szabályozók és a hatóságok jogkörei. Ebben az esetben ugyanis újabb és újabb pénzösszegeket kell befektetni a változtatások finanszírozására.
Külön problémát okoznak a napi kifizetések. Egy aránylag egyszerűnek mondható adócsalás kapcsán kirendelt könyvszakértő is több tízezer forintos számlával terheli az őt kirendelő hatóságot. Bonyolultabb ügyekben a szakértői vizsgálatok költsége megközelíti a millió forintot. Előfordult olyan olajhamisításos, borhamisításos ügy, amikor a szakértői költségek várhatóan több millió forintra rúgtak volna, s mivel ezt az összeget a hatóság sem kifizetni, sem megelőlegeztetni nem tudta, inkább lemondott a teljes körű bizonyításról. Ugyanilyen problémák jellemzik az orvosszakértői vizsgálatokat is.
Szervezeti problémák
Ha jól számolom, 1999-től éppen fél tucat nyomozó hatóság tevékenykedik egy időben Magyarországon. E szervezetek a Btk.-nak különböző szeleteit hivatottak felderíteni. A helyzet az, hogy ezek egymás mellett, de nem együttműködnek. Együttműködésüket már a jogi szabályozás is akadályozza. Ha pl. a vám- és pénzügyőrség igen nagy értékű csempészetet derít fel, s a hosszasan folytatott nyomozás közben rábukkannak egy pár százezer forint értékű csalásra is, az ügyet át kell adniuk a rendőrségnek. A rendőrség nyomozója újból megtanulhatja az addigi adatokat, gyakorlatilag elölről kezdheti az ügyet. Ha aztán ez a rendőrnyomozó a csempészettel kapcsolatosan vámtitkot akar megtudni a további nyomozás során, hosszas procedúrával szerezheti azt csak be a vámszervektől.
De van ennél cifrább is. A vám- és pénzügyőrség nyomozóinak eljárásához gyakran van szükségük adótitkok megismerésére. Az APEH-től szintén hosszú, írásos procedúra alapján kaphatják csak meg a kért adatokat. A két szervezet egyébként egy minisztériumon belül dolgozik.
Mostantól az APEH nyomozó hatósága ugyanilyen problémákat generál, mert a tervezet szerint neki is át kell adnia a rendőrségnek azokat a büntetőeljárásokat, ahol a saját hatáskörén kívül eső bűncselekményt is felderítenek.
A megoldást az jelenthetné, ha a gazdaság védelmével foglalkozó hatóságok "online" tudnának együttműködni, szükség esetén egy-egy ügyre munkacsoportokat létrehozni, a csapat megfelelő hatóságtól delegált tagja pedig közvetlen prezentálhatná a szükséges adatokat. Az indokolatlan adatáramlás kizárását garantálhatja a nyomozások feletti folyamatos ügyészi felügyelet, a lekérdezések tényének rögzítése, az általános dokumentációs kötelezettség, amelyek nyomán bármilyen nyomozási cselekmény viszszakereshető, ellenőrizhető.
A vázolt három problémakör teljes megoldásában reménykedni botorság, de komoly eredményeket lehet elérni jól szervezett, nem elkapkodott intézkedésekkel, s a konszolidált környezet kialakításával. A megvalósítás útjára azonban némi árnyékot vet a 2000. január 1-jén hatályba lépő új büntetőeljárási kódex. A törvény magában hordozza valamennyi nyomozó hatóság jelentős mértékű átszervezését (ennek költségeit nehéz megbecsülni). Teljesen újszerű megközelítést igényel majd az egyes ügyek feldolgozásánál, újból meg kell tanulni az eljárási taktikákat, technikákat. Kérdéses az is, hogy a jelenlegi ügyészi szervezet képes lesz-e a törvényben meghatározott feladatok ellátására.
Végezetül hangsúlyozni kell, hogy e problémák megoldása nem várható el egyedül az államhatalom szerveitől. Csak akkor lehetséges a gazdaság védelmének területén eredményesebb fellépés, ha maguk a vállalkozók is aktívan közreműködnek ebben. Velük szemben nem az a kívánalom, hogy jelentsék fel az árnyékos oldalon tevékenykedő társaikat, hanem az, hogy magukat védjék belső ellenőrzéssel, az üzlettársak felmérésével, megfontolt döntésekkel. Ha pedig ultima ratióként büntetőeljárásra kerül sor, működjenek együtt az eljárást folytató hatóságokkal.
Már régen nem elég, ha csak a rácsokat duplázzuk meg az ablakokon.
Németh László