Decemberi számunkban ismertettük az egyik legbiztonságosabbnak ítélt szerződési biztosítékot, a bankgaranciát, bemutatva annak hazai és nemzetközi szabályozási hátterét, a jogviszony jellemzőit, illetve leggyakrabban alkalmazott fajtáit. Most részletesen foglalkozunk az 1992-ben elfogadott "ICC 458-as" Szokvánnyal, amely a feltétel nélküli garanciák kibocsátása során egyenlő súllyal veszi figyelembe az importőrök, az exportőrök és a garantőrök eltérő érdekeit.
A Szokvány hatálya
A feltétel nélküli garanciákra vonatkozó egységes szabályok (a továbbiakban: Szokvány) rendelkezései minden olyan garanciára kiterjednek, amelynek a szövegezéséből kitűnik, hogy azt a garantőr megbízója instrukciói alapján, a Szokvány rendelkezéseinek alkalmazását előírva bocsátotta ki. A Szokvány rendelkezései valamennyi érdekelt félre kötelezőek, kivéve ha a felek – magában a garancia szövegében vagy kapcsolódó módosításában – kifejezetten másként állapodnak meg (1. Cikkely). A Szokvány alkalmazása szempontjából nem releváns, hogy a garanciát nemzetközi vagy belföldi tranzakció kapcsán bocsátották ki, az ugyanis mindkettőre alkalmazható.
A bankgarancia fogalma és természete
A Szokvány alkalmazása szempontjából – elnevezésétől függetlenül – feltétel nélküli garanciának minősül minden olyan garancia, kötvény, illetve pénzügyi kötelezettségvállalás, amelyben valamely bank, biztosítótársaság vagy bármely más személy (a továbbiakban: garantőr) írásban arra vállal kötelezettséget, hogy pénzfizetést fog teljesíteni, amennyiben az írásban bejelentett igény és egyéb más dokumentum (pl.: szakértői igazolás, bírósági vagy döntőbírósági ítélet) megfelel a garancianyilatkozatban rögzített feltételeknek. Közvetlen garancia-jogviszonyban a megbízó, közvetett garancia-jogviszonyban pedig a megbízó utasításainak megfelelően eljáró bank, biztosítótársaság, egyéb személy (viszontgarantőr) kérésére adható ki garancia egy másik fél (kedvezményezett) javára (2. a. Cikkely).
A garanciák (csakúgy mint a viszontgaranciák) természetüknél fogva különálló ügyletek az alapul szolgáló szerződés(ek)től, illetve pályázati feltételektől, még ha a garanciaszöveg konkrét utalást tartalmaz is azokra. A garantőrnek az a kötelezettsége, hogy az írott igénybejelentés és egyéb más dokumentumok benyújtásakor megfizesse a garanciában meghatározott pénzösszeg(ek)et, amennyiben azok külső megjelenésükben összhangban állnak a garanciában kikötött feltételeknek (2. b., 2. c. Cikkely). Az "írásban", illetve az "írott" kifejezések alatt a Szokvány értelmében autentikus (hitelesíthető) távközlési módszert vagy tesztelt elektronikus adatátvitelt (pl.: SWIFT üzenet) kell érteni (2. d. Cikkely).
A garancia tartalmi elemei
A garancia kiadására vonatkozó megbízásnak, magának a garanciának, illetve az ehhez kapcsolódó módosításoknak egyértelműnek és pontosnak kell lenni. Ennek megfelelően a tartalmi elemek a következők:
- a megbízó, a kedvezményezett, valamint a garantőr megnevezése;
- a garancia kibocsátásának alapjául szolgáló ügyletre való rövid hivatkozás;
- a garancia maximális összege és devizaneme;
- a garancia lejárati dátuma, lejárati eseményei;
- a garancialehívás feltételei;
- a garancia keretösszegének csökkentésére vonatkozó klauzula (3. Cikkely).
A felek konkrét jogviszonyában természetesen egyéb kérdésekről is lehet rendelkezni, például a garancia hatálybalépésének vagy meghosszabbításának feltételeiről, az irányadó jogról, az eljáró fórumról stb. Fontos hangsúlyozni, hogy habár a fentiekben jelzett tartalmi elemek nem a garancia érvényességi kritériumai, érdemes azokat a garancia szövegezésekor figyelembe venni.
Átruházhatóság
A Szokvány szabályai szerint (4. Cikkely) a kedvezményezettnek a garancia lehívásához fűződő joga – hacsak a garancia eredetileg vagy utólagos módosítás következtében másképp nem rendelkezik – nem ruházható át. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kedvezményezett csak személyesen járhat el a garancia lehívása során, a lebonyolítással ugyanis bármikor meg lehet bízni más személyt. Lényeges azonban, hogy a garancia alapján lehívást saját nevében csak a kedvezményezett foganatosíthat. Ez a szabály ugyanakkor nem korlátozza a kedvezményezettnek azt a jogosultságát, hogy a garancia lehívása alapján őt megillető, illetve várhatóan megillető pénzösszeget másra engedményezze. Ennek megfelelően lehetőség van tehát arra, hogy a kedvezményezett a garancia alapján lehívott összeg átutalását más javára kérje. Az átruházás érvényessége és hatálya természetesen mindenkor az irányadó jog vonatkozó rendelkezéseinek függvénye.
Visszavonhatatlanság és hatályosulás
A Szokvány kimondja, hogy valamennyi garancia és viszontgarancia a kibocsátásától kezdődően visszavonhatatlan, hacsak ennek ellenkezőjéről nem rendelkezik (5. Cikkely). Ennek indoka, hogy a kedvezményezettnek, illetve adott esetben a megbízónak is komoly érdeke fűződhet ahhoz, hogy a garancia-jogviszony kötelezettje, a garantőr utóbb, egyoldalú nyilatkozattal ne vonhassa vissza kötelezettségvállalását. A fenti rendelkezéssel összhangban a Szokvány rögzíti, hogy a garancia főszabály szerint kibocsátásának napján lép hatályba, hacsak hatálybalépését – magában a garanciában – a garantőr által meghatározott későbbi időponthoz, időtartamhoz, illetőleg egyéb előfeltételekhez nem kötik (6. Cikkely). Valójában tehát a garancia már kibocsátásának napjától visszavonhatatlanná válik, de nem feltétlenül hatályosul is egyben. Nagyon lényeges követelmény ugyanakkor, hogy a garancia hatálybalépésének feltétele valamely dokumentummal alátámasztható, egyértelmű esemény legyen, nem pedig olyan, amelynek bekövetkezését a feleknek vizsgálni, bizonyítani, vitatni kell. Megfelelő hatályba léptető feltétel lehet például – ahogy azt már az előlegfizetési garanciánál is említettük – az előleg összegének az exportőr számláján való jóváírása, amely mind a bank, mind a megbízó által megfelelően dokumentálható.
Megbízás a garancia kibocsátására
A megbízás vonatkozásában a Szokvány kiemeli, hogy amennyiben a garantőr megbízást kap a garancia kibocsátására, ugyanakkor a megbízás végrehajtása a kibocsátás helye szerinti ország jogszabályai alapján a garancia feltételeinek teljesítését mégsem teszi lehetővé, akkor a megbízás nem jöhet létre, és a garantőr köteles azonnal értesítést küldeni a megbízást adó félnek, jelezve a megbízás végrehajthatatlanságának okát és kérve a megfelelő utasítások megadását (7. a. Cikkely). A fenti szabály értesítési kötelezettséget ír elő a garantőröknek minden olyan esetben, ha a megbízás teljesítése jogszabályi, regulációs kötöttségek miatt eleve lehetetlennek mutatkozik, így például diplomáciai kapcsolatok megszakításakor, külföldön vezetett számlák zárolásakor, transzfertilalom meghirdetésekor stb.
A Szokvány rögzíti továbbá, hogy a fenti (mentesítő) rendelkezéstől függetlenül a garantőrt semmi nem kötelezi arra, hogy garanciát bocsásson ki, amennyiben nem ért egyet azzal (7. b. Cikkely). Természetesen azt, hogy a garancia kibocsátásának a garantőr általi megtagadása megalapozott-e vagy sem, nem a Szokvány alapján, hanem a megbízó és a garantőr viszonyának és az arra irányadó jognak az alapulvételével lehet megítélni.
A megbízásra vonatkozó rendelkezések közé építették be azt a szabályt is, miszerint a garancia tartalmazhat olyan kifejezett rendelkezést is, hogy annak összege egy meghatározott vagy később meghatározandó összeggel csökken valamely konkrét napon, vagy azon a napon, amikor a garanciában e célból meghatározott dokumentumokat benyújtják (8. Cikkely). Az igénybejelentéssel ellentétben ilyenkor nem előírás, hogy a dokumentumot (pl.: épület X százalékának elkészültét bizonyító mérnöki igazolást) maga a kedvezményezett vagy a kedvezményezett nevében eljáró személy nyújtsa be, hanem akár a megbízó, akár harmadik személy is benyújthatja azt.
| Felelősségkizárások A garantőr bankok nem vállalnak semmiféle felelősséget vagy kötelezettséget a benyújtott okmányok, illetve az abban foglalt (általános vagy konkrét) kijelentések alakisága, kielégítő volta, pontossága, valódisága, hamissága vagy joghatálya tekintetében, sem pedig más személyek jóhiszeműsége, cselekményei, illetve mulasztásai tekintetében (11. Cikkely); az üzenetek, levelek, igénybejelentések vagy okmányok továbbításából adódó késedelem vagy elvesztés következményeiért, sem az információtovábbítás során fellépő késedelemért, megrongálódásért vagy másféle hibákért, továbbá a szakkifejezések fordításánál vagy értelmezésénél mutatkozó tévedésekért, és fenntartják maguknak a jogot, hogy a garanciák szövegét fordítás nélkül továbbíthassák (12. Cikkely); saját üzleti tevékenységük megszakításából eredő következményekért, amelyeket "vis maior" (pl.: árvíz, tűzvész stb.), lázadások, polgári zavargások, felkelések, háborúk vagy befolyásuktól független más okok, továbbá sztrájkok, kizárások, illetve bármilyen jellegű ipari tevékenységek idéznek elő (13. Cikkely). A garantőr bankok, amikor egy másik fél közreműködését veszik igénybe abból a célból, hogy a megbízó utasításainak eleget tegyenek, azt a megbízó költségére és kockázatára teszik, és nem vállalnak semmiféle felelősséget vagy kötelezettséget az általuk továbbított utasítások teljesítésének elmaradásáért, még akkor sem, ha a nevezett közreműködő kiválasztását maguk kezdeményezték. A külföldi törvényekből és szokásokból eredő és a garantőr bank oldalán felmerülő kötelezettség és felelősség tekintetében a megbízó köteles kártalanítani a garantőr bankot (14. a, b., c. Cikkely). Példaként említhetjük, hogy amennyiben valamely külföldi országban (tehát nem abban az országban, ahol a garantőr honos) a garancia kibocsátásával kapcsolatban devizahatósági engedélyezési-adminisztrációs költségek merülnek fel, úgy az a megbízót, és nem a garantőrt terheli. A Szokvány a felelősségkizárás fenti eseteit természetesen keretek közé kívánja szorítani, ezért kimondja, hogy a garantőr, illetve a viszontgaranciát kibocsátó fél nem mentesülhet a fenti események következményeiért való felelősség vagy kötelezettség alól, amennyiben nem jóhiszeműen vagy kellő körültekintéssel jár el (15. Cikkely). A Szokvány rögzíti, hogy a garantőr kizárólag a kedvezményezett irányában köteles helytállni a garanciában (illetve annak módosításában) meghatározott feltételek szerint, és kizárólag azon összeg erejéig, amelyet a garancia (illetve annak módosítása) meghatároz (16. Cikkely). A helytállás összegére vonatkozó korlátozás tehát úgy értelmezendő, hogy a garantőr fizetési kötelezettsége független attól, hogy a kedvezményezett az alapul fekvő jogviszonyban mekkora veszteséget szenvedett el a megbízó szerződésszegésének következtében. |
A garáns bank kötelezettége
A garantőr a garancia lehívásakor ésszerű gondossággal köteles megvizsgálni az előírt és benyújtott okmányokat, beleértve az igénybejelentést is, annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy azok külső megjelenésükben megfelelnek-e a garancia feltételeinek. Azokat az okmányokat, amelyek külső megjelenésükben nincsenek összhangban egymással (pl. más alapul fekvő ügyletre hivatkoznak), el kell utasítani (9. Cikkely). Ésszerű gondosság alatt azt értjük, hogy a garantőr felelőssége korlátozott, az nem terjed ki a benyújtott dokumentumok eredetiségére, tényszerűségére, igazságtartalmára. A garantőr mindazonáltal nem köteles olyan dokumentumokat sem vizsgálni, amelyeket a garancia szövege nem ír elő. Az elutasításnak pedig természetesen nincs "jogvesztő hatálya", a garantőr mindaddig újra és újra benyújthatja igényét, amíg a garancia le nem jár.
A garantőrnek – a konkrét körülmények által meghatározott – ésszerű határidő áll rendelkezésére a lehívásra vonatkozó igény (és a kapcsolódó dokumentumok) megvizsgálására, továbbá a fizetésről vagy annak megtagadásáról szóló döntés meghozatalára (10. a. Cikkely). Ez a határidő a jelenlegi banki gyakorlat szerint egy, esetlegesen pár napot jelent.
Amennyiben a garantőr a lehívásra vonatkozó igény elutasítása mellett dönt, úgy rögtön értesíteni köteles a kedvezményezettet. További szabály, hogy elutasítás esetén a dokumentumokat a kedvezményezett rendelkezésére kell tartani (10. b. Cikkely), a garantőr nem tarthatja vissza azokat, illetve nem továbbíthatja megbízója felé sem. Erre már csak azért is szükség van, hogy a kedvezményezett lehetőség szerint még a garancia lejárata előtt újból benyújthassa a szükséges dokumentumokat.
A garancia lehívása
A garancia lehívásáról a garantőr bank késedelem nélkül értesíteni köteles megbízóját, illetve a viszontgaranciát kibocsátó felet, amely maga értesíti a megbízót (17. Cikkely). Ez a kötelezettség ugyan nem jelenti azt, hogy a garantőr a lehívás teljesítéséről is előzetesen értesíteni köteles megbízóját, a jelenlegi gyakorlatban azonban ez a szokás már többnyire meghonosodott.
A Szokvány kimondja, hogy a garanciában megjelölt összeg csökken a garancia lehívásakor teljesített kifizetések összegével, illetve megszűnik a garancia, amennyiben az abban megjelölt teljes összeget (egyszeri) lehívás vagy (többszöri) csökkentés következtében kifizetik, függetlenül attól, hogy a garancialevelet (illetve kapcsolódó módosító dokumentumokat) visszajuttatják-e vagy sem (18. Cikkely). A fenti szabály tehát egy – a nemzetközi gyakorlatban meghonosodott – automatikus redukciós mechanizmust standardizál. Tekintve, hogy egyes országok joga a redukciós mechanizmushoz kapcsolódó megszűnést sokszor nem ismeri el, mi több, a garancia megszűnéséhez a dokumentum visszajuttatását, megsemmisítését is előírja, a Szokvány a későbbi vitákat és visszaéléseket elkerülendő nem kapcsol joghatást a garancialevél visszajuttatásához.
A Szokvány előírásokat fogalmaz meg a garancia lehívásának idejére, helyére, illetőleg módjára vonatkozólag is (19., 20. a. Cikkely). Ennek megfelelően a kedvezményezett lehívásra vonatkozó igényét a garanciában megjelölt lejárati időpontot vagy eseményt megelőzően, a garancia kibocsátásának helyén köteles bejelenteni úgy, hogy benyújtja
- a lehívásra vonatkozó igényét, illetve
- az igénybe foglaltan, vagy attól elkülönülten egy olyan tartalmú nyilatkozatot, amelyben kijelenti, hogy a megbízó az alapjogviszony vonatkozásában szerződésszegést követett el, meghatározva annak konkrét formáját is, vagy
- egyéb, a garanciában esetlegesen meghatározott dokumentumokat (pl.: mérnöki vagy építészi igazoló okirat, bírósági ítélet stb.).
Alapvető formai előírás továbbá, hogy az igénybejelentést és az ahhoz kapcsolódó dokumentumokat írásban kell benyújtani a garantőrnek. A Szokvány fenti rendelkezései a garancia-jogviszonyban feszülő ellenérdekek feloldásának eszközeként szolgálnak, hiszen az igénybejelentés szigorú előfeltételei egyrészt megvédik a megbízót a garancia tisztességtelen lehívásának hátrányos következményeitől, másrészt a kedvezményezett számára is biztosítják azt, hogy megfelelő dokumentumok benyújtása ellenében a garantőr feltétel nélküli fizetést teljesítsen.
A viszontgaranciánál további feltétel, hogy a lehívást teljesítő garantőr írásban nyilatkozzon a viszontgaranciát kibocsátó félnek arról, hogy a garancia lehívására vonatkozóan – a garancia előírásaival és a szokvány rendelkezéseivel összhangban álló – igénybejelentés érkezett hozzá (20. b. Cikkely).
A garancialehívás fenti rendelkezéseinek alkalmazását a felek magában a garanciában vagy a viszontgaranciában, közös megegyezéssel, erre utaló kifejezett nyilatkozattal akár teljeskörűen, akár részlegesen is bármikor kizárhatják, illetve módosíthatják (20. d. Cikkely).
A Szokvány arról is rendelkezik, hogy amennyiben a garantőr nem tagadja meg a lehívás teljesítését, úgy köteles a kedvezményezett igénybejelentését és a kapcsolódó dokumentumokat közvetlen garancia-jogviszonyban a megbízónak, közvetett garancia-jogviszonyban pedig a viszontgaranciát kibocsátó félnek késedelem nélkül továbbítani (21. Cikkely).
A garancia lejárata
A lejárat vitathatatlanul a garancia-jogviszony egyik leglényegesebb kérdése. A Szokvány értelmében a garanciában a lehívására vonatkozó igény benyújtásának végső határideje valamely meghatározott naptári nap ("lejárati dátum") vagy meghatározott dokumentumok garantőr részére történő benyújtása, amely lejáratot eredményez ("lejárati esemény"). Amennyiben a garancia lejárati dátumot és lejárati eseményt egyaránt meghatároz, akkor attól függően veszti hatályát, hogy a lejárati dátum vagy a lejárati esemény következik-e be elsőként, függetlenül attól, hogy a garanciát (illetve módosításait) visszajuttatták-e vagy sem (22. Cikkely). Lejárati dátum például 1998. november 13., lejárati esemény például a kedvezményezettnek az a nyilatkozata, hogy a megbízó szerződéses kötelezettségeit rendben teljesítette. A garantőr bankok elutasítják a garancia lejáratát követően benyújtott igényt, hacsak a megbízó a kifizetés teljesítésére felhatalmazást nem ad. A garancia kibocsátója ettől függetlenül természetesen továbbra is elzárkózhat a kifizetéstől.
Függetlenül a garanciában rögzített lejáratra vonatkozó rendelkezésektől, a garancia hatályát veszti minden olyan esetben, amikor benyújtják a garantőrnek magát a garanciát, vagy a kedvezményezettnek a garanciában foglalt kötelezettségek alóli (egészben vagy részben) mentesítő írásos nyilatkozatát (23. Cikkely).
A Szokvány hangsúlyozza továbbá azt is, hogy amennyiben a garancia kifizetés, lejárat, törlés vagy más ok folytán hatályát veszti, a garancialevél visszatartása nem biztosít a kedvezményezettnek a garancián alapuló jogokat (24. Cikkely).
Ha a garantőr tudomása szerint a garancia hatályát vesztette, illetőleg az abban megfizetni vállalt teljes garanciaösszeget csökkentették, akkor a garantőr erről késedelem nélkül köteles tájékoztatni a megbízót, illetőleg közvetett garanciánál a viszontgaranciát kibocsátó felet, aki maga értesíti erről a megbízót (25. Cikkely).
Amennyiben a kedvezményezett a lehívás teljesítése helyett a garancia lejárati idejének meghosszabbítását kéri, úgy a garantőr késedelem nélkül értesíteni köteles azt a felet, amely megbízást adott a garancia kibocsátására. Ilyenkor a garantőr olyan ésszerű időtartamra köteles felfüggeszteni a lehívásra teljesítendő kifizetést, amely lehetővé teszi a megbízó és a kedvezményezett közötti megegyezést a meghosszabbításról, a megbízó számára pedig azt, hogy gondoskodhasson a meghosszabbítás kiadásáról (a garantőr által a kedvezményezett javára). Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a meghosszabbítás nem a felek (megbízó, a garantőr és a kedvezményezett) megegyezésével hatályosul, hanem azzal, hogy a garantőr kibocsátja a kedvezményezettnek a meghosszabbítás tényét rögzítő garanciamódosítást. Az is előfordulhat, hogy a megbízó a kedvezményezettel való egyeztetés nélkül elfogadja vagy elutasítja a meghosszabbításra vonatkozó javaslatot, így határozva meg a garancia további sorsát. A lejárati időpontot megelőzően benyújtott igénybejelentés érvényét nem érinti, ha a felfüggesztés időtartama alatt a garancia időközben hatályát veszti.
Amennyiben a fentiekben meghatározott (ésszerű) időtartamon belül nem adják meg a hosszabbítást, a garantőr a megbízó további utasításától függetlenül köteles a kedvezményezett megfelelő lehívási igényét teljesíteni. A garantőrnek semmiféle (kamattal vagy mással kapcsolatos) kötelezettsége nem keletkezik, ha a fenti eljárás következtében késedelmet szenved a kedvezményezett javára történő kifizetés. Függetlenül attól, hogy a megbízó egyetért-e a hosszabbítással vagy kéri-e azt, annak kibocsátása mindaddig nem lehetséges, amíg a garantőr vagy a viszontgaranciát kibocsátó fél szintén hozzá nem járul ahhoz (26. Cikkely).
Tamási Zsolt| Irányadó jog és illetékesség Amennyiben a garancia, illetve a viszontgarancia szövege másként nem rendelkezik, a garanciára (viszontgaranciára) annak az országnak a joga lesz az irányadó, ahol a garantőr (illetve a viszontgaranciát kibocsátó fél) székhellyel rendelkezik. Amennyiben a garantőrnek (illetve a viszontgaranciát kibocsátó banknak) egynél több székhelye van, úgy annak az országnak a joga alkalmazandó, amelyben a garanciát (viszontgaranciát) kibocsátó fióktelep székhellyel rendelkezik (27. Cikkely). Érdemes megemlíteni, hogy a garancia és a viszontgarancia irányadó joga az esetek nagy többségében eltérő, amely jól tükrözi a két jogviszony teljes függetlenségét. Ugyanakkor nincs akadálya annak, hogy a felek eleve azonos jogot kössenek ki mindkét jogviszonyban, így kizárva a későbbi jogszabályi anomáliákat. Amennyiben a garancia, illetve a viszontgarancia szövege másként nem rendelkezik, a garantőr és a kedvezményezett, illetve a viszontgarancia vonatkozásában a garantőr és a viszontgaranciát kibocsátó fél között felmerülő bármely vitás kérdésben kizárólagosan a garantőr (illetve a viszontgaranciát kibocsátó fél) székhelye szerinti ország illetékes bírósága jár el. Amennyiben a garantőrnek vagy a viszontgaranciát kibocsátó félnek több székhelye is van, annak az országnak az illetékes bírósága jár el, amelyben a garanciát (viszontgaranciát) kibocsátó fióktelep székhellyel rendelkezik (28. Cikkely). Fontos hangsúlyozni, hogy az illetékesség kikötése mindenkor a felek megegyezésén alapul, tehát ezt felülbírálhatják azok a nemzeti jogszabályok, illetve nemzetközi egyezmények, amelyek az adott kérdésben eljáró fórum székhelye szerinti országban irányadóak. |