Átalakuló dohánytermesztés

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. február 1.) vegye figyelembe!

Új kihívás előtt a cigarettagyártók

Megjelent a Cégvezetés (archív) 11. számában (1999. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A magyar dohányipar előtt (az uniós csatlakozásig) újabb, költséges beruházásokat igénylő feladatok állnak. Csökkenteni kell a cigaretták kátránytartalmát, s ehhez változtani kell az idehaza termesztett dohány fajtaválasztékán is. Az új fajták nemesítése, a szaporítóanyag termesztése időigényes feladat.

 

Mára az öt magyarországi dohánygyár közül három multinacionális dohánycég tulajdonába került. Ezek a BAT Pécsi Dohánygyár Kft., az Egri Dohánygyár Kft. és a Reemtsma Debreceni Dohánygyár Kft. A Hódmezővásárhelyi Dohánygyár Rt. és a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár Rt. magyar tulajdonban maradt. A multinacionális cégek a hazai piac több mint 90 százalékát tudhatják magukénak.

Magyarországon több évtizede két fermentálóvállalat működik. A privatizációt követően a nyíregyházi NYIDOFER a világ legnagyobb dohányfeldolgozó társasága, a Universal Leaf Tobacco tulajdonába került, a szolnoki telephelyű Budapesti Dohányfermentálót pedig magyar tulajdonosok irányítják. A fermentálóvállalatok termelése nagyrészt (80 százalékban) a hazai cigarettagyártás alapanyagául szolgál, de a 20 százalékos export sem csekély mennyiség. Az 1998-as termelés Nyíregyházán az előzetes adatok szerint 10 ezer, Szolnokon 2 ezer tonna körül alakult, ami jelentősen elmaradt a lehetőségektől, hiszen a NYIDOFER kapacitása évi 15 ezer, a szolnoki üzemé évi 6 ezer tonna nyersdohány előállítását tenné lehetővé.

Milliárdok fejlesztésre

A magyar dohányiparban a privatizáció után a multinacionális cégek jóvoltából erőteljes korszerűsítés kezdődött meg, ami egyfelől az úgynevezett light, azaz könnyű cigaretták gyártásának felfutását eredményezte. A könnyű cigaretták piaci részaránya 1991-ben 1-2 százalék volt, 1997-ben elérte a 32 százalékot. Másfelől a befektetések elősegítették a dohánytermesztés fejlesztését is. A hazai dohányiparban mintegy 300 millió dolláros beruházásra került sor. A multik gyáraiban használt gépek átlagéletkora a korábbi 30 évről 5-6 évre csökkent.

Magyarország nem volt dohánytermesztő nagyhatalom, de a termesztésnek és a feldolgozásnak is évszázados hagyományai vannak. A privatizáció során a multinacionális cégekkel kötött szerződések egyik feltétele volt, hogy az új tulajdonosok kötelezettségeket vállaltak a modernizációra és a dohánytermesztés fejlesztésére. Mára a gyárak korszerű technológiával gyártják az évi mintegy 20-22 milliárd szál cigarettát, amelyből a hazai piacon 19 milliárdot tudnak értékesíteni. A fogyasztás ennél nagyobb, hiszen 21-22 milliárd szálra becsülik az éves összes fogyasztást. A különbözet a feketepiacról beszerzett termékekből adódik.

Ami a dohánytermesztést illeti: az 1995-re kialakult válság a dohánytermesztés összeomlásával fenyegetett. Ötezer hektáron nem egészen 6 ezer tonna dohány termett. Azóta változott a helyzet.

Gáspár Szilvia, az FVM Agrárrendtartási Hivatalának dohánypiaccal foglalkozó tanácsosa elmondta: a dohányipar, a két fermentálóval közösen, évente 1,5 milliárd forintot fordít a dohánytermesztés korszerűsítésére, fejlesztésére. A modernizáció több szálon fut. Olyan dohányfajtákat nemesítenek, amelyek az újonnan fellépő betegségekkel szemben jobban ellenállnak. Előnyben részesítik a környezetbarát növénytermesztési technológiát, alkalmazva a vetésforgót. A gyártók meg kívánják őrizni a dohány hazai termőhelyeit, ami egyben a foglalkoztatás szempontjából legnehezebb helyzetben levő régiók népességeltartó képességét is erősíti. A fermentálóüzemek technológiájának fejlesztésére is sok százmillió forintot költöttek, energiatakarékos, korszerű szárítóberendezéseket helyeztek üzembe. A NYIDOFER privatizációját követően például az új tulajdonosok 3 milliárd forint értékben ruháztak be a termelőtechnológiába, és további 1 milliárd forint értékben támogatták a dohánytermesztést. Az erőfeszítéseknek köszönhetően a hanyatló periódus után az elmúlt két-három évben megindult a fejlődés.

A dohánytermesztés jellemzően gyengébb minőségű földterületeken, Magyarország északkeleti régiójában összpontosul, ahol magas a munkanélküliek aránya. A dohánytermesztők szerződéses kapcsolatban állnak a dohányiparral. A 15 ezer főre tehető termelői kör - többsége családi vállalkozás - 1998-ban mintegy 12 ezer tonna dohányt termesztett, s ez a mennyiség 2002-re 15 ezer tonnára emelkedhet. A termelést azért is érdemes felfuttatni, mert várhatóan ennek alapján állapítják meg EU-kvótánkat. Ezzel a mennyiséggel a hazai cigarettagyártás dohányszükségletének 60 százalékát fedezik. Importra azonban mindig szükség lesz, ugyanis az aromát, ízt adó, illatos keleti dohányfajták a mi éghajlati övünkön nem termeszthetők. Az importált dohány értéke évi 77-78 millió dollár, míg a dohánytermékekből származó exportbevétel 81-83 millió dollárt ér el.

Átmeneti időszak

A hazai dohánygyártást és -forgalmazást egy 1996-ban született (FM-PM-IKIM) együttes rendelet szabályozza. Ez a rendelet már az Európai Unió jogi szabályozásához igazodik. Gáspár Szilvia hangsúlyozza, hogy az EU-csatlakozást előkészítő tárgyalásokon a jelenlegi szabályozás módosításával 4 év átmeneti időszakot kell kérnünk. Az EU-jogszabály ugyanis egyebek mellett rendelkezik a cigaretták megengedett kátránytartalmáról: a tagállamokban forgalmazott cigarettákban 1997. december 31-től ez legfeljebb 12 milligramm lehet. Ez alól csak Görögország kivétel, az ottani dohánygyártóknak 10 év átmeneti időszak alatt kell teljesíteniük a követelményt.

A magyar szabályozást - Görögországhoz hasonlóan - az alacsonyabb kátránytartalom fokozatos eléréséhez igazították. E szerint 1998. december 31-ig a legmagasabb kátránytartalom értékét 20 milligrammban, idén január elsejétől 18 milligrammban határozták meg. 2000. december 31-től 15 milligramm, míg 2006. december 31-től 12 milligramm lesz a cigaretta megengedett kátránytartalma.

A jelenleg gyártott dohánytermékek jelentős hányada már megfelel a közösségi követelményeknek, s a teljes átállás egy évvel korábbra, azaz 2005. december 31-re hozható. A hazai dohánygyárak által értékesített cigarettából - a beltartalmi adatokat figyelembe véve - a 15, illetve a 15 milligramm kátránytartalom feletti cigaretták részesedése 56 százalék, míg a 44 százalékot a 15 milligrammnál kevesebb kátrányt tartalmazó termékek teszik ki. Az átmeneti időszak azért is szükséges, mert a jelenleg meghatározó dohányfajtákat a kátránytartalom csökkentése érdekében le kell cserélni. Az új fajták nemesítése, a szaporítóanyag termesztése időigényes feladat. S olyan technológiai módosításra is szükség van, amellyel a nagyobb porozitású cigarettapapír is felhasználható.

Ha viszont nem kapunk átmeneti időt a kátránytartalom csökkentésére, akkor a nemzetközi cigarettagyártó cégek feltehetően nem támogatnák tovább a hazai dohánytermesztést, hiszen a követelményeknek megfelelő dohányfajtákat importból a hazai termesztési árnál olcsóbban beszerezhetik. Az alacsonyabb kátrányszint minél korábbi bevezetését egyébként az erős közegészségügyi lobby is sürgeti, mondván: a népesség dohányzással összefüggő egészségkárosodási kockázatát tovább kell csökkenteni. Viszont ahhoz, hogy 2006 januárjára a hazai cigarettagyártásban teljes egészében 12 milligramm alá szorítsák a kátránytartalmat, további jelentős beruházásokra lesz szüksége az ágazatnak.

A jogi harmonizációval kapcsolatban a tanácsos kifejtette, hogy a „dohány" szó jelentése tisztázott, a magyar rendelet ugyanazokra az ISO-szabványokra hivatkozik, mint az EU-direktíva (a szabványok a magyar nemzeti szabvány részét képezik). Szabályozott a címkéken feltüntetett szöveg olvashatósága és mérete. Kötelező a kátrány- és nikotintartalom, valamint az általános figyelmeztetés feltüntetése. A speciális figyelmeztetések listája rövidebb a magyar szabályozásban, és néhány apróbb eltérés a szövegezésben is felfedezhető. Teljes azonosulás a közösségi szabályozással a csatlakozás előtt biztosítható, mégpedig várhatóan a 2000. év végére. A harmonizációt segíti az is, hogy a földművelésügyi tárca az egri állat-egészségügyi állomáson létrehozta a cigaretták kátránytartalmának ellenőrzéséhez szükséges független laboratóriumot. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium megállapodott arról, hogy a két szaktárca szakemberei a dohányipar képviselőivel közösen évente vizsgálják a kátránytartalom csökkentésének lehetőségeit.

Egészségvédők csatája

Az egészségvédők világszerte ádáz harcot folytatnak a dohányzás ellen. Nincs ez másként az EU-ban és idehaza sem. Az Európa Parlament és Tanács már döntött a tagállamok dohánytermékek reklámozásával és szponzorálási gyakorlatával foglalkozó törvényeinek közelítéséről, s az idevágó a 98/43/EC direktíva tavaly július 30-án hatályba lépett. Az állásfoglalás a Római Szerződés 100. §-ának a) pontjára épül, érinti a belső piac működését, és a 129. §-ban rögzített közegészségügyi kérdéseket taglalja, ezenkívül teljeskörűen szabályozza a dohánytermékek reklámkérdéseit, beleértve a szponzorálást is.

A tagállamok dohánytermékek reklámozásával kapcsolatos joganyagai jelentősen eltérnek egymástól. Az említett direktíva az EU-tagállamok részére a tárgykört érintő egységes szabályozást tartalmazza, megfelelő átmeneti időszakot előírva. A tagállamoknak 2001. július 30-ig kell a direktíva szerint a reklámozás, és 2006. október 1-jéig a szponzorálási tevékenységre vonatkozó eljárási rendet kialakítani, a tiltások és az engedélyek érvényesítési módját a gyakorlatban is alkalmazni. Az idevonatkozó hazai jogszabály, az 1997. évi LVIII. törvény, amely a gazdasági reklámtevékenységet szabályozza, tartalmazza a korlátozásokat, és egyáltalán nem engedékeny. A törvény biztosítja a kellő ellenőrzési és szankcionálási lehetőséget, és lehetővé teszi a fogyasztóval való kommunikációt is. Idén pedig várhatóan megszületik a nemdohányzók védelméről szóló törvény, ami a jogi hátteret teszi teljessé.

A magyar dohányipar - amely a dohánytermesztőkön kívül mintegy 21 ezer embernek teremt munkahelyet - a hazai élelmiszeripar egyik legjelentősebb ága, hiszen 1997-ben 78 milliárd forintot, a fogyasztásiadó-bevétel 21 százalékát fizették be a költségvetésbe. S az ágazat nem csupán az adófizetésben jeleskedik, hanem - bár ezeket az adatokat a cégek titkosan kezelik - a kulturális, egészségvédelmi és sporttevékenységek szponzorálásában is. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a dohánygyárak emberi szükségletet elégítenek ki.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére