A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-tv.) év végi módosításai a cégautókra vonatkozó szabályokat is érintették. A változások bemutatása mellett részletesen ismertetjük a cégautók és egyéb gépjárművek költségelszámolásának 1999-es szabályait.
A CÉGAUTÓ UTÁNI ADÓ
A gépjármű fogalma
A személyi jövedelemadó szempontjából természetbeni juttatásnak tekinthető a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegű dokumentumokat is) ellátott személygépkocsijának magáncélú használatából keletkező, az adózó oldalán jelentkező jövedelem.
Az ilyen jellegű természetbeni juttatáshoz kapcsolódó következmények alkalmazása előtt első lépésben tisztáznunk kell a személygépkocsi adójogi fogalmát. A személygépkocsi az Szja-tv. szabályainak alkalmazásában négy, illetve három gumiabroncskerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas. Idetartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű személygépkocsi, a versenyautó és az önjáró lakóautó is. Ugyancsak személygépkocsinak minősül az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű gépjármű, amelynek rakodótere – gyári kialakítással – kettőnél több utas szállítására alkalmas. Kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a válaszfal mögötti rakodótér bármikor átalakítható terhek szállítására, még abban az esetben is, ha az ülés eltávolítása egyébként visszafordíthatatlan műszaki átalakítással történik. Fontos tudnivaló, hogy az ismertetett fogalommeghatározás nemcsak a cégautó, hanem a személyijövedelemadó-törvény egészére egységesen kiterjed.
A cégautó adója
Adófizetésre kötelezett
A cégautó mint természetbeni juttatás után fizetendő adó a gépkocsi beszerzési évétől és beszerzési árától függően alakul, amelyet a tárgyhónapot követő hónap 12-éig kell a személygépkocsi forgalmi engedélyében bejegyzett tulajdonos kifizetőnek megfizetnie. Ha a személygépkocsi forgalmi engedélye a tulajdonos mellett az üzembentartó (üzemeltető) megnevezését is tartalmazza, az adófizetést kizárólag az üzembentartónak, üzemeltetőnek kell teljesítenie. Az adókötelezettség szempontjából minden megkezdett hónap egész hónapnak számít.
Ha üzletszerűen kölcsönzéssel, bérbeadással, lízingbeadással foglalkozó gazdálkodótól kölcsönzi, bérli, lízingeli a kifizető a személygépkocsit, és a szerződés alapján a forgalmi engedélybe való bejegyzés nélkül ő tekintendő üzembentartónak, az adót kizárólag az üzembentartó, üzemeltető kifizető köteles megfizetni. Ilyen esetben azonban az adókötelezettség számításakor a bérbevételi napokat és az ehhez kapcsolódó napi adótételeket (a havi adótétel egyharmincad részét) kell figyelembe venni.
A kifizető írásban megállapodhat az autót használó magánszeméllyel arról, hogy az adót a magánszemély fizeti meg. A megállapodás kizárólag egész hónapra szólhat. A magánszemély a megállapodás alapján az adott hónap utolsó napjáig megfizeti a havi adótételt a kifizetőnek, aki továbbítja ezt az összeget az adóhatóságnak. Ha a magánszemély ennek ellenére mégsem fizeti meg a cégautó utáni adót a kifizetőnek – a kettejük közötti esetleges jogvitától függetlenül –, a kifizető ilyenkor is köteles megfizetni.
A beszerzési ár
Az adótétellel kapcsolatos fontos tudnivaló, hogy a beszerzési ár az az összeg, illetőleg annak megfelelő más vagyoni érték, amelyért a kifizető a személygépkocsi tulajdonjogát – az üzleti dokumentumok alapján – igazolhatóan megszerezte. Hétköznapi kifejezéssel ez az összeg a vásárlási számlában feltüntetett áfás ár. Külföldről történő beszerzéskor beszerzési ár az importhoz kapcsolódó általános forgalmi adó alapját képező összeg, valamint a beszerzéssel kapcsolatos forgalmi adó is. Ingyenes szerzés esetén, illetve ha a beszerzési ár nem állapítható meg, a személygépkocsi beszerzési árának megállapítása végett az adott típus üzletszerű forgalmazásával foglalkozó vállalkozás szakvéleményét kell a beszerzés időpontjára vonatkozóan beszerezni, ezt az összeget kell a beszerzési ár megállapításánál alapul venni. Abban az esetben, ha a lízingbe- (bérbe-, kölcsönbe-) vevő az adófizetésre kötelezett, a lízingbe- (bérbe-, kölcsönbe-) adó által közölt beszerzési ár alapján kell az adómértéket kiszámítani. Ugyanezt a beszerzési árat kell figyelembe venni akkor is, ha az adó fizetésére kötelezett személy a személygépkocsi tulajdonjogát lízing útján szerezte meg.
A beszerzési év
A gépkocsi beszerzésének éve alatt a tulajdonjog megszerzésének évét, illetőleg – ha az üzembentartó az adó fizetésre kötelezett – a forgalmi engedélybe bejegyzett évet kell érteni. Lízingelés vagy lízing útján történő szerzés esetén a beszerzés éve a lízingszerződés megkötésének éve, kölcsönbeadás, bérbeadás esetén pedig a kölcsönszerződés, bérleti szerződés megkötésének éve.
Mentesség az adófizetés alól
A törvény a következő esetekben mentesíti a kifizetőt a cégautó adójának megfizetése alól:
- ha a gépkocsira – az erről szóló belügyminiszteri rendelet alapján – megkülönböztető fény- és figyelmeztető jelzést adó készüléket szereltek fel,
- ha a gépkocsit egyházak, egyházi karitatív szervezetek kizárólag alapfeladataik ellátásához használnak,
- amelyet postaszolgáltatás, közműhiba-elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek,
- amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó kifizető (kereskedő) kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be,
- a társas vállalkozás által taxirendszerű személyszállítás, gyakorlati gépjárművezető-oktatás céljából üzemeltetett gépjármű,
- a betegségmegelőző és gyógyító, szociális céllal, az egészségkárosodott hátrányos helyzetűek segítésére létrehozott alapítvány, közalapítvány, egyesület, köztestület, megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására kijelölt célszervezet által kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemélyek rendszeres szállítására üzemeltet, és a működési szabályzatából, gazdálkodásából egyértelműen megállapítható, hogy az üzemeltetés ténylegesen az említett jogcímen történik,
- kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által – az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet alapján – finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében üzemeltetett gépkocsik,
- az a gépkocsi, amelyet az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézetei kizárólag alapfeladataik – betegségmegelőző, gyógyító, egészségkárosodást csökkentő közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi – ellátása érdekében üzemeltetnek,
- a magánszemély kifizetőnek – kivéve a társasági adó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozót – lízingbe vagy bérbe adott gépkocsi, feltéve hogy a havi lízing-, bérleti díj nem kevesebb, mint amennyi az egyébként fizetendő adótétel lenne, és az üzemeltetés összes költségét és közterheit teljes egészében a lízingbe, bérbe vevő magánszemély viseli,
- az átalányadózást, a tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó által üzemeltetett, illetőleg a vállalkozói jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozó által üzemeltetett gépjármű, kivéve azt az időszakot, amelyre értékcsökkenési leírást, lízing- (bérleti) díjat számoltak el.
Az adómentesség ellenére azonban mégis meg kell fizetni az adót, ha a körülményekből megállapítható, hogy a személygépkocsit nemcsak a törvényben felsorolt alapfeladatok ellátására, hanem egyéb célokra is használják.
Egyéb kedvezmények
Nem kell adót fizetni a cégautó után akkor sem, ha igazolható és a körülményekből is megállapítható, hogy a személygépkocsi – bármely okból – egy hónapnál hosszabb ideig nem üzemel. Ilyen például, ha a gépkocsi üzemképtelen, mert egy, a használathoz nélkülözhetetlen alkatrész hiányzik, vagy a karambolos gépkocsit egy hónapnál hosszabb ideig javítják. Azokra a hónapokra, amelyek tekintetében az autó használata kizárt, az adót sem kell megfizetni.
Ugyancsak nem kell adót fizetni, ha kétséget kizáróan igazolható a magánhasználat hiánya: ha a kifizető a személygépkocsit kizárta a magánhasználatból, és a magáncélú használat kizártságát az adott személygépkocsira vonatkozó bizonylatok, pl. útnyilvántartás és a kilométeróra állásának adatai hitelt érdemlően bizonyítják. A magáncélú használat hiányát a kifizetőnek azonban mindig igazolnia kell, a saját belső írásos szabályzatában meg kell tiltania a személygépkocsi magáncélú használatát. A személygépkocsi menetteljesítményéről rendelkezésre álló dokumentumoknak (pl. útnyilvántartás) egyértelműen alá kell támasztaniuk, hogy valóban nem használták magáncélra az autót. Útnyilvántartást csak akkor kell vezetni, ha a cégautó utáni kedvezményt igénybe veszik. Az adó megfizetése esetén a kifizető mentesül az útnyilvántartás-vezetési kötelezettség alól.
Nem kell adót fizetni akkor sem, ha az autót használó magánszemély legalább a törvényben előírt mértékű térítést fizet a használat ellenértékeként. A törvény szerint "elfogadott" térítés lehet a magáncélú használat során futott kilométerre 3 Ft/kilométer általános személygépkocsi-normaköltség alapulvételével számított összeg és az üzemanyagköltség-térítés összege.
Az üzemanyagköltség megtérítésére három módszert ad a törvény:
- az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár alapján számított üzemanyagköltség megfizetése,
- a számlák alapján számított üzemanyagköltség megfizetése,
- a magáncélú használatra jutó üzemanyagot a magánszemély saját költségére vásárolja meg (pl. teli tankkal viszi el és teli tankkal adja vissza a kifizetőnek).
ÜZEMANYAG-FOGYASZTÁS
A cégek tulajdonában lévő, általuk üzemeltetett valamennyi gépjárművel kapcsolatos költségek – ideértve a személygépkocsik költségeit is – elszámolása külső és belső bizonylatok (számlák) alapján történik.
Az üzemanyagköltség elszámolása ennek alapján szintén számlák alapján lehetséges. A személyijövedelemadó-törvény alkalmazása szempontjából annak van e körben kiemelkedő jelentősége, hogy a számla szerinti költségelszámoláshoz képest van-e üzemanyag-megtakarítás vagy üzemanyag-többletfogyasztás.
Üzemanyag-megtakarítás
Üzemanyag-megtakarításról csak akkor beszélhetünk, ha az adott gépjármű által futott, útnyilvántartással (menetlevéllel) igazolt kilométerek száma, a kormányrendelet szerinti fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár szorzata több, mint a munkáltató által, számlák alapján elszámolt, ténylegesen felhasznált üzemanyag értéke. (Ideértjük azt az esetet is, amikor a munkáltató a kezelésében lévő üzemanyagtöltő állomáson felvett üzemanyagnak a normához képest mutatkozó megtakarítása címén pénzt fizet a magánszemélynek.)
Az alkalmazottnak vagy a társas vállalkozás tagjának üzemanyag-megtakarítás címén fizetett összeget az Szja-tv. szempontjából jövedelemként nem kell figyelembe venni, így az után adózni sem kell, utána ráadásul ezzel kapcsolatban adatszolgáltatási kötelezettséget sem ír elő a törvény.
Többletfogyasztás
Ha a gépjármű által futott éves kilométer-teljesítmény, az üzemanyag-fogyasztási norma vagy alapnorma-átalány és az üzemanyagár szorzata kevesebb, mint a kifizető által számlák alapján elszámolt, ténylegesen felhasznált üzemanyag értéke, a különbséget üzemanyag-többletfelhasználásnak kell tekinteni. Az üzemanyagár alatt a kifizető által az adóévben keltezett számlák alapján elszámolt üzemanyagra fordított összes kiadás és az ugyanezen számlákban feltüntetett üzemanyag-mennyiség hányadosát kell érteni.
A személyi jövedelemadóban az üzemanyag-többletfelhasználást adóköteles természetbeni juttatásként kell figyelembe venni. Ez után az összeg után a kifizetőnek 44 százalékos személyi jövedelemadót kell az adóévet követő február 12-éig befizetnie. Az üzemanyag-többletfelhasználás miatti adókötelezettséget gépjárművenként (ideértve a személygépkocsit és az egyéb gépjárműnek minősülő járműveket) kell vizsgálni és megállapítani.
Ha a gépjármű tulajdonlásában változás következik be, kikerül a kifizető tulajdonából (üzemeltetéséből), az üzemanyag-többletfelhasználás miatti adót év közben kell megállapítani és – a tárgyhónapot követő 12-éig – megfizetni.
SAJÁT GÉPKOCSI HIVATALI, ÜZLETI HASZNÁLATA
A saját tulajdonú személygépkocsi használatával kapcsolatban felmerülő költségek a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint számolhatók el:
- nem rendszeres hivatali, üzleti célú használatkor eseti kiküldetési rendelvény alapján,
- rendszeres hivatali, üzleti célú használat esetén útnyilvántartás alapján,
- saját személygépkocsival történő munkába járás esetén.
Fontos tudnivaló, hogy a személygépkocsi-használat elszámolásával kapcsolatban nincs különbség a tekintetben, hogy a személygépkocsit belföldön vagy külföldön használják.
Elszámolás eseti kiküldetési rendelvény alapján
Az eseti kiküldetési rendelvény alapján történő elszámolás jellemzően a nem önálló tevékenységnek minősülő, munkaviszony és egyéb jogviszonyokkal (például választott tisztségviselő) összefüggésben, nem rendszeres autóhasználat kapcsán alkalmazandó. Az Szja-tv. szempontjából a nem önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítása során nem számít a magánszemély bevételének, így adóelőleget sem kell levonni és bevallani, a munkáltatótól eseti belföldi kiküldetési rendelvény alapján, költségtérítés címén kapott összeg után, de csak a jogszabályban meghatározott mértéken belül. Ez a mérték a kiküldetési rendelvényben meghatározott kilométer-távolság szerinti üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár, továbbá a megtett út és a 3 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett együttes összeg.
Ha az eseti kiküldetési rendelvény alapján történő költségtérítés meghaladja a jogszabályban meghatározott mértéket, a kifizetés adóköteles bevétel, amellyel szemben a költségek az útnyilvántartás alapján történő elszámolásra vonatkozó szabályok szerint számolhatók el.
A költségtérítésnek az a része, amelyet az adóelőleg megállapításánál jövedelemként kell figyelembe venni, munkaviszonyból származó bérjövedelemnek minősül, ha a kifizetés munkaviszonyban álló dolgozó részére történt, és erre a nem rendszeres jövedelem adóelőleg-megállapítási szabályait kell alkalmazni. Ha másfajta, nem önálló tevékenységre tekintettel történik a kifizetés, akkor a kifizetőre vonatkozó adóelőleg-megállapítási szabályok szerint kell az adóelőleget levonni.
Elszámolás az útnyilvántartás alapján
A költségtérítéssel szemben elszámolható költségek
A leggyakrabban előforduló eset az, hogy a munkáltató, illetve a kifizető a saját személygépkocsi hivatali, üzleti célú használatáért kilométer-átalány alapján fizet költségtérítést. A kifizetett költségtérítés a magánszemély bevétele, amellyel szemben csak útnyilvántartás alapján, a költségelszámolás szabályai szerint, az adóbevalláskor érvényesíthetőek a költségek. A költségelszámolás alkalmazásához az útnyilvántartás helyett a menetlevél-vezetés is megfelelő, ha az tartalmazza az útnyilvántartásban is szereplő, a továbbiakban részletezett adatokat.
Minden gépjárműről külön útnyilvántartást kell vezetni, melyben fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, a fogyasztási normát, a kilométeróra állását az év első és utolsó napján. Ha az a költségelszámoláshoz szükséges, a kilométeróra adatait havonta fel kell jegyezni.
Az útnyilvántartásban a fentieken túl szerepelnie kell az utazás időpontjának, az utazás céljának (honnan hova történt az utazás), a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezésének, a közforgalmú útvonalon megtett kilométerek számának. Tartalmazhatja az előzőekkel kapcsolatos üzemanyag-vásárlás időpontját és költségeit is.
Az útnyilvántartás alapján költségként számolható el:
- az üzemanyagköltség,
- a javítási és fenntartási költség,
- az értékcsökkenési leírás,
- a bérleti vagy lízingdíj.
Az üzemeltetéssel és a fenntartással kapcsolatos kiadások a személygépkocsik hivatali, üzleti célú használata kapcsán minden esetben, míg a beszerzés költségei, illetőleg a bérleti és lízingdíj csak az önálló tevékenység keretében számolhatók el. (Ha az eseti kiküldetési rendelvény alapján történő költségtérítés meghaladja a jogszabályban meghatározott mértéket, a kifizetés adóköteles bevétel, amellyel szemben a költségek az útnyilvántartás alapján történő elszámolásra vonatkozó szabályok szerint számolhatók el.)
a) üzemanyagköltség
Az üzemanyagköltséget a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendeletben meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár, vagy az üzemanyag vásárlásáról kiállított számlák alapján lehet figyelembe venni. Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a magánszemély az üzemanyag-vásárlásról kiállított számlák alapján számol el üzemanyagköltséget, ügyelnie kell rá, hogy a számlák szerint elszámolt üzemanyag-mennyiség nem lehet több, mint a fogyasztási norma szerinti mennyiség. (Negyedévente egyszer lehetőség van a két költségelszámolási mód közötti választásra.)
A kormányrendelet szerint az üzemanyagnorma meghatározása az alapnorma és a rendelet szerinti korrekciós tételek figyelembevételével vagy lökettérfogathoz kötött normaátalány szerint történik. Az APEH az üzemanyagárakat a Magyar Közlönyben negyedévente teszi közzé.
b) a javítás és fenntartás költségei
A személygépkocsi fenntartásának, javításának és felújításának költségei számlával (bizonylattal) történő igazolás vagy az ún. általános személygépkocsi-normaköltség alapján, a hivatali, üzleti célú használattal arányosan számolhatók el. (A hivatali, üzleti célú használat arányát az útnyilvántartásnak hitelt érdemlően igazolnia kell.) Tételes költségelszámolás esetén fenntartási, javítási költségként vehető figyelembe a javítási költség mellett a karbantartási költség, a motorolaj és hajtóműolaj cseréje, a mosatási költség, a fényszóró-beállítás költsége, a különböző biztosítási díjak, a gépjárműadó stb.
A fenntartás és a javítás költségeinek számlák alapján történő igazolása helyett az ún. általános személygépkocsi-normaköltség is alkalmazható, amely alapján kilométerenként 3 Ft számolható el. Ilyenkor – az autópályadíj kivételével – az üzemanyagköltségen kívüli minden egyéb költséget (javítás, biztosítás, mosatás stb.) elszámoltnak kell tekinteni. A személygépkocsi-normaköltség alkalmazása mellett nincs lehetőség a gépkocsi használatával összefüggő, számlával igazolt költségek további elszámolására és átalányamortizációra sem.
Az általános személygépkocsi-normaköltséget és a tételes elszámolást egy adott személygépkocsi esetén az adott éven belül nem lehet kombinálni, a költségelszámolás során egész évre csak az egyik vagy a másik módszer alkalmazható. Előfordulhat azonban, hogy év közben a magánszemély régi személygépkocsiját eladja és újat vásárol. Ilyenkor nincs akadálya annak, hogy az új autóra más módszert alkalmazzon, mint a régire.
A személygépkocsi tulajdonjogát a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel kell igazolni, amelyet a magánszemélynek öt évig kell megőriznie. A nem saját tulajdonú személygépkocsi üzleti célú használata esetén is elszámolhatók útnyilvántartás alapján az üzleti használatra eső üzemanyag-fogyasztás és a számla szerinti egyéb költségek, feltéve hogy azok a bérleti szerződés alapján a bérbevevőt terhelik. E költségekre tekintettel a munkaviszonyban álló magánszemély is kaphat költségtérítést év közben.
c) értékcsökkenési leírás
A saját tulajdonú személygépkocsi beszerzési árával szemben átalány formájában érvényesíthető értékcsökkenési leírás, ha a költségtérítést az önálló tevékenységhez kapcsolódóan fizetik ki. Értékcsökkenésként az önálló tevékenység éves bevételének 1 százaléka, legfeljebb azonban a személygépkocsi beszerzési árának 10 százaléka vehető figyelembe. (Az adott személygépkocsi értéke alapján egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.) Az átalányamortizáció alkalmazásának feltétele, hogy a magánszemély olyan nyilvántartást vezessen, amely tartalmazza a személygépkocsi azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési árát – mint nyilvántartási értéket –, továbbá a beszerzés és a használatbavétel időpontját.
d) bérleti vagy lízingdíj
A személygépkocsi bérleti vagy lízingdíja címén keletkezett költséget szintén csak az önálló tevékenység keretében kapott költségtérítéssel szemben lehet elszámolni. A költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg az önálló tevékenységből származó bevétel 1 százalékát.
| A MUNKÁBA JÁRÁS KÖLTSÉGTÉRÍTÉSE A személyijövedelemadó-törvény szabályai szerint a nem önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítása során nem kell figyelembe venni a személygépkocsi-használattal összefüggő olyan kifizetést, amely a saját gépkocsival történő munkába járással összefüggésben, kilométerenként legfeljebb 3 Ft összeg figyelembevételével történik. A fentiekből következően a munkaviszonyból származó jövedelem megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni az olyan kifizetést, amelyet a munkáltató a munkában töltött napokra, munkába járás címén fizet a magánszemélynek a munkahely és a lakás közötti oda-vissza távolságra, kilométerenként legfeljebb 3 Ft értékben. A saját gépkocsival történő munkába járás költségének megtérítése a vonatkozó 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet szerint akkor tartozik ide, ha a magánszemély lakása a munkahely szerinti település közigazgatási határán kívül van, és a dolgozó munkarendje olyan, hogy tömegközlekedési járművet nem vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni, illetőleg egyáltalán nincs tömegközlekedés. A mozgáskorlátozott munkavállalónak adott térítés szempontjából az is munkába járásnak számít, ha a lakás és a munkahely azonos közigazgatási határon belül vannak. A munkába járással kapcsolatos utazásiköltség-térítés szabályai szerint a munkáltató a bérlettel való elszámolás ellenében köteles az utazási bérlet árának meghatározott részét (autóbuszbérlet 80, vonatbérlet 86 százalékát) megtéríteni. Az így kapott összeg nem számít bevételnek, így ez után adót sem kell fizetni. Lehetőség van a kötelező mértéken felüli térítésfizetésre is. Ebből következik, hogy szintén nem számít bevételnek a munkába járáshoz használt utazási bérlet teljes árának megtérítése akkor, ha a magánszemély átadja a bérletet a munkáltatójának. Ha viszont a munkáltató úgy téríti meg a munkába járás költségeit, hogy nem kéri a bérlet leadását (az előzőekben említett kormányrendelet ezt sem tiltja), akkor ez olyan költségtérítés, amelyet a magánszemély bevételének kell tekinteni, és az adóelőleg megállapításánál a teljes összeget figyelembe kell venni. E bevétellel szemben az adóbevallásban azonban költségként lehet elszámolni a bérlet teljes árát, ha a magánszemély a megvásárolt bérletet az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrzi. Ellenkező esetben – ha a magánszemély nem vásárol bérletet, mert pl. más módon oldja meg a munkába járást – a munkáltatótól kapott térítéssel szemben igazolás nélkül, költségként számolhatja el a vonatkozó kormányrendeletben meghatározott mértéket – a bérlet árának 80 vagy 86 százalékát – attól függően, hogy autóbusszal vagy vonattal történő munkába járásra tekintettel kapott költségtérítést. Az utazási bérlettel összefüggő, az előzőekben ismertetett költségelszámolás szempontjából munkába járásnak a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és hétvégi hazautazás minősül. Saját gépjárművel történő munkába járás esetén a személyi jövedelemadó rendelkezései értelmében a magánszemély jövedelmének megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a magánszemély a munkáltatójától saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén a munkában töltött napokra számolva, legfeljebb a munkahelye és lakása közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 3 Ft/km értékben kap. A munkába járás költségeinek további megtérítése a magánszemélynek nem önálló tevékenységből származó, adóköteles jövedelme, az elszámolt kilométer-távolságot pedig magáncélú felhasználásnak kell tekinteni. |
A kifizetett költségtérítés adóelőlege
Az önálló és nem önálló tevékenységre tekintettel a személygépkocsi hivatali, üzleti célú használata alapján fizetett költségtérítés – az eseti belföldi kiküldetési rendelvény alapján jogszabályban meghatározott mértékű költségtérítés kivételével – a magánszemély adóköteles bevételének számít. A költségtérítés utáni adóelőleg megállapításánál a magánszemély választhat, hogy a kapott összeget teljes egészében adóköteles jövedelmének tekinti-e, vagy az azzal szemben várható költségeiről nyilatkozik. Ekkor ezt az összeget nem kell jövedelemnek tekinteni.
A nyilatkozat formáját az APEH tájékoztatóban tette közzé (MK 1997/117. szám). A nyilatkozatban a magánszemély – választásától függően – nyilatkozik a kifizetőnek, hogy a költségtérítésből az adóelőleg megállapításánál nem kell jövedelemként figyelembe venni:
- a megállapított összeg 10 százalékát,
- a jogszabályban meghatározott, bizonylat nélkül elszámolható mértéket,
- a megállapított összeg ... százalékát,
- a megállapított összegből ... forintot.
Az 1. pont szövege akkor választható, ha az önálló tevékenység ellenértéke címén kifizetett összegből is 10 százalék költséghányad levonását kéri a magánszemély. (Ebben az esetben utóbb át lehet térni a tételes költségelszámolásra, feltéve hogy minden önálló tevékenységből származó jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg a magánszemély.) A 2-4. pontok szövege bármely önálló és nem önálló tevékenységre tekintettel kifizetett költségtérítésnél választható azzal, hogy a 2. pont szerint levont költségtételt meghaladó összeg teljes egészében az önálló vagy a nem önálló tevékenység jövedelmének számít. A 3-4. pont szerint levont költségtételt utólag igazolni kell, és ilyen nyilatkozat esetén a magánszemély utóbb az adóbevallásban egyetlen önálló tevékenységből származó jövedelmének megállapítására sem alkalmazhatja a 10 százalékos költséghányad levonását (arra sem, amelyre a kifizetéskor 90 százalékos jövedelemtartalmat nyilatkozott az 1. pont szerint).
A kifizető (a munkaviszonyra tekintettel fizetett költségtérítés kivételével) az önálló és nem önálló tevékenységre tekintettel a magánszemélynek kifizetett költségtérítés jövedelemtartalma után az adóelőleget kétféle módon határozhatja meg:
- a törvény általános szabálya szerint az adóelőleg összege a jövedelem 40 százaléka,
- ha a magánszemély írásban nyilatkozik a kifizetőnek arról, hogy az összevont adóalapot képező várható éves jövedelme nem éri el az 1 millió forintot, akkor az adóelőleget az adótábla alapján (göngyölítve) lehet meghatározni.
Ha a nyugdíjas vagy azzal azonosan adózó jövedelemmel (gyes, ösztöndíj stb.) rendelkező magánszemély nyilatkozik az előzőek szerint, akkor a kifizetett jövedelemhez hozzá kell adni a nyugdíj, illetőleg az azzal azonosan adózó jövedelem éves összegét, és ennek az összegnek kell az adótábla szerinti adóját kiszámítani, majd ezt követően a nyugdíj, illetőleg az azonosan adózó jövedelem adótábla szerinti adóját le kell vonni.
Speciális szabályok
Egyes tevékenységek esetében – függetlenül attól, hogy az önálló vagy nem önálló tevékenységnek minősül a személyijövedelemadó-törvény alkalmazásában – speciális költségelszámolási lehetőséget biztosít a törvény azzal, hogy külön jogszabályokban meghatározott mértékig lehetővé teszi a kiadások bizonylat nélküli elszámolását.
Ilyen például a járművezető gyakorlati szakoktatóknak a saját járművük üzemeltetésére kapott költségtérítéssel szembeni költségelszámolása [124/1994. (IX. 15.) Korm. rendelet].
Ugyancsak kormányrendelet szabályozza a háziorvosok és házi gyermekorvosok közlekedési célú költségtérítését [103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet].
EGYÉNI VÁLLALKOZÓK KÖLTSÉGELSZÁMOLÁSA
Saját tulajdonú személygépkocsi
Az egyéni vállalkozó saját tulajdonú, továbbá a házastársa tulajdonában lévő, kizárólag üzemi célú személygépkocsijára tekintettel elszámolhatja:
- az üzemanyag-fogyasztási norma szerinti üzemanyag-felhasználást,
- számla (bizonylat) alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költségét,
- az értékcsökkenési leírás összegét.
Üzemanyagköltség
Az üzemanyag-fogyasztási norma alkalmazásával a saját tulajdonú, kizárólag üzemi célú személygépkocsi üzemanyagköltség-elszámolása kétféle módon történhet:
- a fogyasztási norma és az APEH által negyedévente közzétett üzemanyagár figyelembevételével,
- számlával igazolt üzemanyag-vásárlás alapján, a felhasznált üzemanyag mennyisége azonban ekkor sem lehet több, mint az adott gépkocsira érvényes norma alapján számított mennyiség.
Egyéb költségek, értékcsökkenési leírás
Az olyan személygépkocsi, amely az egyéni vállalkozói tevékenység tárgyát képezi (pl. bérbeadás), továbbá amely után a cégautóadót megfizetik, az üzemanyag-fogyasztási norma szerinti üzemanyagköltségen és fenntartási, javítási költségen felül évenként 20 százalék értékcsökkenési leírás számolható el. Fontos szabály, hogy csak azokra a hónapokra számolható el az értékcsökkenési leírás, amelyekre a cégautóadót megfizetik.
Bérelt vagy lízingelt személygépkocsi esetében – ha az egyéni vállalkozói tevékenység tárgyát képezi vagy cégautó utáni adót fizetnek rá – az üzemanyag-fogyasztási norma szerinti üzemanyagköltségen és a fenntartási, javítási költségen felül a teljes bérleti díj vagy lízingdíj is elszámolható.
Az olyan személygépkocsi kapcsán, amely nem tartozik az egyéni vállalkozói tevékenység tárgya alá, illetve amely után cégautóadót nem fizetnek, az üzemi használattal arányos üzemanyag-, javítási, karbantartási költségek és értékcsökkenési átalány címén az éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka számolható el költségként. Választható megoldás az üzemanyagköltségen kívüli minden egyéb költség (pl. fenntartás, felújítás, javítás) elszámolására a 3 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség is. Bérelt vagy lízingelt személygépkocsi esetében a bérleti vagy lízingdíj címén elszámolható költség több személygépkocsi esetében sem haladhatja meg a vállalkozói bevétel 1 százalékát.
Értékcsökkenési átalány címén költségelszámolást csak egy adott személygépkocsi vonatkozásában, egy alkalommal, a használatbavétel évében lehet érvényesíteni. A cégautó utáni adó alóli mentesség nem minősül az adó megfizetésének, így aki "adómentes" (pl. háziorvos), csak akkor számolhat el értékcsökkenési leírást, ha "lemond az adómentességéről".
A saját tulajdonú személygépkocsi(k) esetében havi 500 kilométer út számolható el üzleti célú használat címén az üzemanyagköltség és az általános személygépkocsi-normaköltség figyelembevételével, az üzemeltetett személygépkocsik számától függetlenül. Ezt az elszámolási módszert csak a teljes adóévre – illetőleg az adóéven belül az egyéni vállalkozói tevékenység teljes időtartamára – lehet alkalmazni.
A járműhasználattal összefüggő rendelkezések alkalmazásának feltételeként a magánszemély a saját tulajdonú gépjármű tulajdonjogát a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.
Más tulajdonában lévő gépkocsi
A nem saját tulajdonú (pl. a szülő tulajdonában lévő) személygépkocsi vállalkozási célú használata esetén költségként számolható el az üzemanyagköltség (az előzőekben leírt szabályok szerint) és a számla szerinti egyéb költségek, ha azok a személygépkocsi használatára (bérletére) vonatkozó szerződés alapján az egyéni vállalkozót terhelik.
A költségelszámolás alkalmazásához útnyilvántartás vezetése, továbbá az év első és utolsó napján a kilométeróra-állás feljegyzése szükséges. Cégautóadó fizetése esetén nem kell azonban útnyilvántartást vezetni. Az év első és utolsó napján rögzített kilométeróra-állás különbözete számít üzemi célú futásteljesítménynek. Az igazolt költségek az üzleti célú futásteljesítmény után számolhatók el.
Az egyéni vállalkozó költségelszámolási módszerek közötti választása valamennyi általa használt járműre és a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben a személygépkocsi mellett más járművekre is számol el költséget, személygépkocsija esetében a 3 Ft/km általános normaköltséggel, egyéb járműveinél pedig tételes elszámolással élhet.
A nem saját tulajdonú, üzleti célra használt személygépkocsi használata utáni költségelszámolás esetén a teljes adóévben valamennyi személygépkocsi költségei csak tételesen számolhatók el.
Lucz Zoltánné| Az adó mértéke | ||
|---|---|---|
| A cégautó után fizetendő adó mértéke, ha a személygépkocsi 1996. december 31-ét követően került a kifizető tulajdonába, 1999. január elsejétől a következő: | ||
| A személygépkocsi beszerzési ára (Ft) | Az adó mértéke a személygépkocsi beszerzésének évében és az azt követő 1-4. évben (Ft) | Az adó mértéke a személygépkocsi beszerzésének évét követő 5. és további években (Ft) |
| 1-500 000 | 3 000 | 1 500 |
| 500 001-1 000 000 | 4 000 | 2 000 |
| 1 000 001-2 000 000 | 6 000 | 3 000 |
| 2 000 001-3 000 000 | 10 000 | 5 000 |
| 3 000 001-4 000 000 | 13 000 | 6 500 |
| 4 000 001-5 000 000 | 16 000 | 8 000 |
| 5 000 000 felett | 21 000 | 10 500 |
| Ha a gépkocsi 1997. január 1-je előtt került a kifizető tulajdonába, akkor a cégautóadó havonta fizetendő mértéke a következő: | ||
| A személygépkocsi beszerzési ára (Ft) | Az adó mértéke a személygépkocsi beszerzésének évében és az azt követő 1-4. évben (Ft) | Az adó mértéke a személygépkocsi beszerzésének évét követő 5. és további években (Ft) |
| 1- 500 000 | 3 000 | 1 500 |
| 500 001- 1 000 000 | 4 000 | 2 000 |
| 1 000 001- 2 000 000 | 6 000 | 3 000 |
| 2 000 001- 3 000 000 | 8 000 | 4 000 |
| 3 000 001- 4 000 000 | 10 000 | 5 000 |
| 4 000 001- 5 000 000 | 12 000 | 6 000 |
| 5 000 001- 6 000 000 | 14 000 | 7 000 |
| 6 000 001- 8 000 000 | 18 000 | 9 000 |
| 8 000 001-10 000000 | 22 000 | 11 000 |
| 10000001-13000000 | 28 000 | 14 000 |
| 13 000 001-16 000 000 | 34 000 | 17 000 |
| 16 000 000 felett | 40 000 | 20 000 |