Variációk erőművekre

A magyar energetikai rendszer vállalatait mindenekelőtt az foglalkoztatja, hogy hoszszabb távon milyen profitra számíthatnak. Az ármegállapítási rendszer engedte lehetőségek korlátja mellett elsősorban a versenyképesség-javító beruházásoknak jut számottevő szerep a lehető legnagyobb haszon elérésében. Beruházásokat indukálnak a szigorodó környezetvédelmi előírások s az uniós csatlakozás követelményei is.

A gazdasági kabinet a közelmúltban fogadta el az energiapolitikáról a szakma részvételével kidolgozott ágazati koncepciót. A kilenc energetikai munkabizottság javaslatait a Gazdasági Minisztérium (GM) dolgozta egybe, rögzítve az EU-csatlakozásig az ágazatban szükséges átalakítások irányelveit. A modell – a liberalizált energiapiac megteremtése mellett – továbbra is az energiaellátás biztonságára, a lehető legkisebb, a költségekkel arányos ár biztosítására és a környezetvédelem, valamint az energiahatékonyság növelésének teljesítésére helyezi a hangsúlyt.

Kis tender

Az újonnan kidolgozott árképlet a gáz esetében hosszabb távon megszünteti a Mol által már eddig is sokat támadott keresztfinanszírozást. Az áram esetében hasonló a helyzet, a januári áremelésen túl fokozatosan megszüntetik a tarifarendszer szociális elemeit. Az olcsóbban ellátható nagyfogyasztók most jelentősen többet fizetnek az áramért, mint amennyibe ellátásuk kerül. Ez a többletbevétel szolgál a kisfogyasztói tarifák (viszonylag) alacsonyan tartására. Az új rendszer a valós ellátási költségek felé közelíti az árakat, de a gazdasági tárca csak hosszabb idő alatt, több lépésben terheli a lakosságra a drágulást.

Az eddigi gyakorlathoz képest újdonság, hogy kísérleti jelleggel 2001-től egy meghatározott – nagyfogyasztói – kör az MVM helyett közvetlenül az erőművektől is vásárolhat áramot. De hogy ki mennyire tud versenyképes árat ajánlani, az jelentős részben a folyamatban lévő erőművi kapacitástender eredményétől is függ.

A Magyar Villamos Művek Rt. (MVM Rt.) által 1997 nyarán meghirdetett erőművi kapacitástender 1999 első fél évében várható eredményhirdetését komoly várakozás előzi meg. Ez persze nem meglepő, hiszen a szakma számos, a magyar energiaiparban alapvetőnek mondható kérdésre ekkor kaphat választ. Többek között kiderül, milyen esélye van hosszabb távon a szénbázisú energiatermelésnek, amely egyúttal meghatározza az erőművekkel integrált, illetve az önálló bányaüzemek sorsát is.

Az új erőművi egységek engedélyeztetésének többlépcsős rendszerét a villamosenergia-törvény, illetve végrehajtási rendelete szabályozza ugyan, de nem ad konkrét iránymutatást a versenyeztetésre vonatkozóan. Jóllehet nyilvánvaló, hogy a legkisebb költség elvét kizárólag a verseny során lehet érvényesíteni. Az ügyben érintettek, a Magyar Energia Hivatal (MEH), illetve az MVM Rt., valamint a Gazdasági Minisztérium között egyetértés alakult ki arról, hogy a versenyeztetésre még az előzetes létesítési engedélyek kiadása előtt kell sort keríteni.

A pályázóknak tehát mindazon dokumentumokat be kell nyújtaniuk, amelyek az új kapacitások engedélyeztetéséhez szükségesek. Ugyanakkor a nyertesek a Gazdasági Minisztériumtól tüzelőanyag kijelölést, az MVM Rt.-től áramvásárlási szándéknyilatkozatot, a MEH-től pedig előzetes létesítési engedélyt kapnak.

A kormány 1996-ban tárgyalt a magyar erőműrendszer 2010-ig terjedő fejlesztéséről, az ezredfordulóig szóló időszakra vonatkozó erőmű-létesítési tervet tartalmazó előterjesztést készített az Országgyűlésnek. Ez a 2000-ig létesíthető erőművi egységeket nevesítetten tartalmazza, a későbbiekre vonatkozóan pedig fejlesztési irányokat határoz meg. Az előterjesztésből azonban kiolvashatók azok a fontosabb feltételek, amelyeket a versenyeztetés egyes alapvető előírásainak meghatározásakor figyelembe kell venni. A feltételeket mindenképpen úgy kellett kialakítani, hogy a verseny lehetőleg eredményes legyen, nehogy a sikertelen pályázat miatt a beruházások egy-másfél évet csússzanak. Az energiaárak minél alacsonyabb szintje érdekében fontosnak tartották a valódi versenyhelyzet megteremtését.

Végül is a villamosművek 1997 júliusában egy úgynevezett kis és egy nagy tendert hirdetett meg. Az eredetileg 800 plusz-mínusz 200 megawattos kategóriában az első, 1997. október 14-én zárult fordulóban 25 pályázó összesen 63 ajánlatot adott be. A tüzelőanyag-öszszetételt tekintve a földgáz magasan vezetett, az ajánlattevők a pályázatokban szereplő összes kapacitás valamivel több mint 62 százalékában ezzel a fűtőanyaggal számoltak. A második helyen állt a hazai barnaszén és import feketeszén keveréke, ez csaknem 15 százalékkal részesedett, a harmadikon a feketeszén majdnem 9 százalékkal, illetve a barnaszén 7 százalékkal.

Nagy tender

Az 1100 plusz-mínusz 300 megawattos körben lényegesen kevesebben pályáztak. Az első körben 9 társaság 26 pályázatot nyújtott be. Ebben a körben az összes létesítendő új kapacitás 51 százalékát import feketeszénre alapozták. A második helyen 30 százalékos részesedéssel a nukleáris energiahordozó állt, és mindössze 16 százalékban számoltak saját barnaszénnel, illetve lignittel.

A pályázók körében nem kis aggodalmat keltett, hogy a második fordulót megelőzően az MVM Rt. módosította az egyes kategóriák felső teljesítményhatárait. Az 1997-ben megjelent adatok alapján a GDP növekedése ugyan meghaladta a 3 százalékot, de a villamosenergia-igény mindössze 0,6 százalékkal növekedett, s ez kevesebb volt az eredetileg tervezettnél. A bányászszakszervezet túlzottan óvatosnak nevezte a számításokat, és arra figyelmeztetett, hogy még meglévő munkahelyek ezrei kerülhetnek veszélybe az építendő erőmű-kapacitások csökkentése miatt. Viszont 1997-ben a magyar energiarendszer csúcsigénye az előző évekhez képest 1,1 százalékos csökkenést mutatott. Az újabb számítások évi 1 százalékos igénynövekedést prognosztizáltak, ami mindenképp szükségessé tette a tenderben meghatározott új kapacitások csökkentését.

Normakontroll Energiapolitikánk egyik legfontosabb pontja a már meglévő, de az európai normáknak meg nem felelő erőművi blokkok cseréje, vagy úgynevezett csővégi beruházásokkal a károsanyag-kibocsátás jelentős csökkentése. Arról egyelőre csak becslések láttak napvilágot, hogy mibe kerülhet az elavult blokkok helyett újak létesítése. A már kiírt kapacitástender értékelése várhatóan február elején lát napvilágot, s a szakma szerint a csökkentett kapacitásra kiírt tender beruházási végösszege mintegy 400 milliárd forint lesz. Jelenlegi energiatermelő berendezéseink általában nem felelnek meg az új előírásoknak. Mind a lignit-, mind az olajtüzelésű erőművekbe kéntelenítőberendezéseket kell beépíteni. Az 50 megawattnál nagyobb kapacitású berendezések károsanyag-kibocsátását szabályozni hivatott miniszteri rendelet többéves késlekedése megnehezítette a hosszú távú ágazati tervezési munkát. Az új erőművi beruházásokat már úgy kell megvalósítani, hogy azok maradéktalanul megfeleljenek a szigorodó környezetvédelmi normáknak. A teljes beruházási költségekből így mintegy 110-150 milliárd forint csak a kén-dioxid-kibocsátás csökkentését szolgálja majd. 2005. január elsején fordul a kocka, addig vagy leállítják a korszerűtlen erőműveket, vagy – tüzelőanyag-váltással, illetve szennyezőanyag-leválasztó berendezésekkel – alkalmassá teszik az alacsonyabb határértékek betartására. A két legnagyobb szennyező (a Mátrai és a Dunamenti Erőmű Rt.) azonban egyben a két legnagyobb termelő is, így leállításuk aligha képzelhető el. Esetükben tehát a kibocsátáscsökkentés az egyetlen járható út. E beruházás a Mátrai Erőmű esetében már meg is kezdődött: több milliárd forintért kéntelenítő szűrőt építenek, amely 2000-től évi 120 ezer tonnával (az ágazat kibocsátásának harmadával) csökkenti a kén-dioxid-emissziót. Bár nem tartozik szorosan a környezetvédelmi beruházások közé, de szólni kell a távhőrendszerek rekonstrukciójáról is. A távfűtés ugyanis a leginkább környezetbarát fűtési mód, különösen ha kombinált, áramot és gőzt egyaránt adó erőművekkel történik. Ezek rekonstrukciója, az energiahatékonyság javítása a Gazdasági Minisztérium számára a közelmúltban készült – s a szolgáltatásban a versenyhelyzet megteremtését szorgalmazó – szakmai anyag szerint 80-100 milliárd forint körüli összeg. A távhőszakma viszont 200 milliárdos állami tőkeinjekciót vár. A hosszabb távú energiamegtakarítási koncepció számol még a termelőtechnológiák korszerűsítésével, az energiatermelő és -fogyasztó berendezések hatásfokának javításával, az épületek hőszigetelésének hatékonyabbá tételével, illetve a megújuló energiaforrások felhasználásbővítésével is. Mindez – a gazdaság növekedésének dinamikájától függően – 15-20 év távlatában 125-400 milliárd forint ráfordítást igényel. R. Z.

Az MVM Rt. ugyanis csak a minimálisan szükséges kapacitásokat kívánja hosszú távú szerződésekben lekötni, miután a nyitott európai árampiacon egyelőre komoly kapacitásfelesleg van, ezért igen előnyös feltételekkel lehet majd vásárolni, ha szükség lesz rá. A villamosművek által lekötött és esetleg felesleges mennyiséget azonban épp az európai túlkínálat miatt nem lenne egyszerű értékesíteni. Így a kis tender felső határát 500 plusz-mínusz 200, a nagy tenderét pedig 600 plusz-mínusz 200 megawattra módosították. Az előbbi körben eredetileg 2001-2003 közötti termelésbelépéssel számoltak.

A tender második fordulójában már a tervezett erőművi projektek részletes megvalósíthatósági tanulmányát, előzetes környezetvédelmi tanulmányt, valamint ehhez kapcsolódóan előzetes üzleti tervet kellett a pályázóknak kidolgozniuk, valamint meg kellett szerezniük a környezetvédelmi felügyelőségek állásfoglalását.

A kis tenderen 24, a nagyon pedig 9 ajánlatot erősítettek meg. Hogy pontosan milyen beruházási elképzelésekről van szó, azt az MVM Rt. vezetői nem árulták el. Az viszont biztos, hogy a nagy tenderen indult a német RWE tulajdonában lévő Mátrai Erőmű Rt. a bükkábrányi erőmű tervével, amelynek megépítésére annak idején a privatizációs szerződéssel együtt kötött különmegállapodásban a magyar fél állítólag ígéretet tett a németeknek. Ezzel sikerült 26 millió dollárral felsrófolnia a mátrai erőműért kapott árat.

Amikor az MVM Rt. a tender második fordulóját megelőzően csökkentette a nagy tender keretében létesíthető új kapacitásokat, a németek levélben emlékeztettek az ígéretre. A villamosművek vezetői viszont többször megerősítették: hivatalosan senki sem tájékoztatta őket a tender meghirdetését megelőzően, hogy az energiaágazat privatizációja során az állam olyan kötelezettséget vállalt, amelyet figyelembe kellene venniük. Ilyenformán az értékeléskor – közölte többször is Bakács István, az MVM Rt. korábbi stratégiai és fejlesztési, mai vezérigazgatója – semmiféle elsőbbséget nem élvez a bükkábrányi projekt. A pályázatok értékelését független auditorok bevonásával végzik.

Erre és az eredményhirdetésre eredetileg hatvan nap állt volna rendelkezésre, de az MVM Rt. vezetői már a második fordulóra érkezett ajánlatok bontását követően közölték, hogy a határidőt valószínűleg nem tudják betartani. Ami bizonyos: hogy 1999 első felében eldől, mely beruházási programok kapnak zöld utat. A villamosművek szakemberei azzal számolnak, hogy a kisebbik pályázaton kettő-négy, a nagyon pedig minden bizonnyal egy terv megvalósítására adnak lehetőséget.

A kormány a tender eredményének, vagyis a szénbázisú energiatermelés esélyeinek tisztázódását követően kíván visszatérni az integráción kívüli szénbányák helyzetével kapcsolatos, hosszú távú 2004-ig szóló döntésre.

Paksi fejlesztések

A paksi atomerőmű a tervek szerint 2000-re fejezi be a földrengés-biztonsági programot, a jelenleg folyó, alapvetően a biztonság növelését szolgáló 60 milliárd forintos beruházási program eredményeként. A Paksi Atomerőmű Rt. (PA Rt.) igazgatósága 1996-ban fogadta el azt a programot, amely egyrészt az ország majdani európai uniós tagságából, a nukleárisenergia-termelésre vonatkozó előírások teljesítésére történő felkészülést szolgálja, illetve az erőmű versenyképességének megőrzését célozza. Mindezek mellett pedig fontos feladat a rendelkezésre állás fenntartása és a hulladékkezelés.

Biztonság mindenekelőtt

A magyarországi erőművek közül jelenleg a paksi termel a legolcsóbban, 1 kilowattóra áram ára 1997-ben 3 forint 70 fillér volt. A versenyképesség megőrzése szempontjából alapvető fontosságúnak tartják a rendelkezésre állás javítását. E tekintetben különösen fontos az állásidők csökkentése. A menetrendszerű átrakások időtartamát például négy év alatt húsz nappal, százhetvenről százötvenre csökkentették. Ezzel együtt folyik a komoly állásidőket okozó orosz berendezések cseréje is.

Ugyancsak a versenyképesség megőrzését, lehetőség szerinti javítását szolgálja a 20-25 évvel ezelőtt munkába állított turbinák hatékonyságának növelése. Erre a munkára a megbízást nemzetközi tenderen ugyanaz a cég nyerte, amelyik annak idején a berendezéseket gyártotta. A harkovi szakemberek blokkonként 10-12 megawattnyi pluszteljesítményt, erőművi szinten 50 megawatt többletet ígérnek.

Ugyanakkor a 60 milliárd forintos keret nagyobb részét a biztonság növelésére fordítják. Ebben a körben egyébként az egyik legnagyobb munka 1999-ben kezdődik, amikor az összes blokk orosz reaktorvédelmi rendszerét lecserélik. A szovjet tervezőintézettől kapott elemzések ugyan nagy biztonsági tartalékokkal rendelkeztek, de a számítógépes kódok nemzetközileg elfogadott verifikációja hiányzott. Egy 1994-ben indított program során a nemzetközi piacon ismert módszerekkel és programokkal átszámították az eredeti adatokat, s a kontroll eredménye alátámasztotta a paksi atomerőmű reaktorainak nemzetközileg elfogadott biztonsági szintjét, bár tárt fel hiányosságokat is. Ezek közül nagy hangsúlyt kapott, hogy az erőmű tervezésekor kevéssé ügyeltek a földrengésbiztosságra. Ezért előbb külföldi és hazai szakemberek meghatározták az erőmű veszélyeztetettségének mértékét, majd a Siemens megtervezte a szükséges átalakításokat. A munkák 1996-ban kezdődtek, s a tervek szerint a paksi atomerőmű blokkjain az ezredfordulót követő második év végére fejeződnek be.

Az eddig végrehajtott biztonsági beruházások eredményeként az aktív zóna megolvadásának kockázati tényezője egy nagyságrenddel csökkent.

Gázközművagyon-osztás Legkorábban várhatóan 1999 második felében kezdődhet meg az önkormányzatok gázközművagyon-igényeinek teljesítése. Egy szeptember közepi alkotmánybírósági döntés értelmében ugyanis alkotmányellenes az önkormányzati törvény 1995-ös módosítása, mely úgy rendelkezett, hogy a települések a területükön lévő gázközművagyonnak csupán 40 százalékát kaphatják meg. Ezt kifogásolva az önkormányzatok a városi bíróságokhoz fordultak jogorvoslatért, azok azonban hatáskör hiányára hivatkozva nem folytatták le az eljárásokat. A Legfelsőbb Bíróság viszont a közelmúltban 3 ügyben is – a Vas, a Zala és a Győr-Moson-Sopron megyei keresetek ügyében – azt a határozatot hozta, hogy a vagyonátadás módjáról és összegéről a városi bíróságok jogosultak dönteni. A három döntés a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) szerint gyakorlatnak tekinthető, így a maradék 13 eljárás során a szövetség tárgyalás nélküli döntésre kéri a Legfelsőbb Bíróságot – nyilatkozta Köllner Ferenc, a TÖOSZ elnöke. A perek jelenleg is folynak, noha a kormány – az Alkotmánybíróság szeptemberi döntésének megfelelően – úgy határozott, törvényben rendezi az önkormányzatok számára átadandó gázközművagyon ügyét. A Gazdasági Minisztérium márciusig, az igazságügyi tárca pedig május végéig készíti el az önkormányzati gázvagyon kiadását szolgáló törvényjavaslatot. A Gazdasági Minisztérium a készpénzes vagyonátadást tartotta egyedül elképzelhetőnek, az önkormányzatok viszont csak természetben fogadnák el jussukat. Erre egyébként az önkormányzati törvény is kötelezi őket. A többségi külföldi tulajdonú gázszolgáltatók szerint a vagyonjuttatási vita rendezése az államra és az önkormányzatokra tartozik, de a rendezés nem érinti az 1995-ben aláírt privatizációs szerződéseket. (A gázszolgáltatókat jobban érdekli, hogy az energiapiac liberalizálásába beleértendő-e a Mol gáz-nagykereskedelmi monopóliumának oldása. Azaz elképzelhető-e, hogy a gázszolgáltatók részt vehessenek a nagynyomású vezetékek kiépítésében és üzemeltetésében, ez esetben ugyanis az erőművek és a legnagyobb gázfogyasztók konkurensei lehetnének a Molnak.) A gázszolgáltatók magánosításakor a papírok 200-420 százalékos árfolyamon keltek el. A TÖOSZ szerint – ha figyelembe vesszük, hogy a vagyonátadás 1995-ben történt, így számolni kell a kamatokkal és az elmaradt osztalékokkal – csak a gázközmű-kompenzáció 100 milliárd forint feletti összeg (más becslések szerint 30-150 milliárd körüli összeget kell kifizetni a településeknek). Elképzelhető a peren kívüli megegyezés is, de csak akkor, ha a települések számára elfogadható megállapodás születik, és az törvényi szinten is megerősítést nyer. R. Z.