Tőzsdére kényszerülő cégek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. január 1.) vegye figyelembe!

Fekete év a börzén

Megjelent a Cégvezetés (archív) 10. számában (1999. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Nem kevés izgalomban volt része a tőzsdén befektetőknek 1998-ban. A BUX-index soha nem látott magasságba repült, ahonnan igen kiábrándító volt a zuhanás. A két véglet közt csaknem 60 százalék a különbség. A válság (legalábbis a szele) mindenkit érintett, s kiütköztek a rendszer problémái, valamint az, hogy a brókercégeknél gyakorlatilag hiányoztak a belső ellenőrzések.

 

Az év elején még mindenki abban bizakodott, hogy a délkelet-ázsiai országok 1997 őszén kezdődött pénzügyi válsága csak átmeneti bizonytalanságokat okoz. A BUX-index 8347,94 ponton kezdte az 1998-as esztendőt, és bár a börze a következő napokban több száz pontos esést produkált, február végétől eluralkodott az optimizmus. A BUX-index történelmi csúcsát április 23-án érte el, ekkor 9016,36 ponton zárta a napot. A parlamenti választások idején a kormányváltás a tőzsdét elindította a lejtőn. Azonban a választási bizonytalanság elmúltával, júniustól már az orosz és a japán válság éreztette hatását. A külföldi befektetők a nemzetközi válság hatására pánikszerűen menekültek a feltörekvő piacokról, ugyanakkor a hazai befektetők bizakodóak voltak. Júliusban aztán a külföldi pénzek egy része visszatért a részvénypiacra, a tőzsdeindex ismét 8000 pont fölé kúszott.

Augusztus végén az orosz fizetési válság a világ minden tőkepiacán pánikot okozott. Augusztus 27-e fekete csütörtök volt a tőzsdék történetében. A Dow Jones 4,2 százalékot veszített értékéből, a BUX pedig egyetlen nap alatt 14,4 százalékot, azaz 918,4 pontot zuhant, és 5467,96 ponton zárta a napot. A zuhanás azonban nem állt meg, a következő hetekben folytatódott. Bár a magyar gazdaságpolitikusok mindenkit igyekeztek megnyugtatni, hogy a magyar export mindössze 5 százaléka érintett az orosz eseményekkel, a külföldieket nem sikerült meggyőzni. A BUX-index egészen 3775,02 pontig olvadt, a mélypontot szeptember 21-én érte el. Ezzel a tőzsdeindex az 1996. decemberi szintre süllyedt.

Ezután lassú emelkedés következett kisebb visszaesésekkel, novemberben pedig a BUX ismét 6000 pont fölé került. A lendület azonban nem bizonyult tartósnak, december elején a tőzsdeindex egy-egy héten belül is szélsőséges növekedési és hanyatlási értékek között bukdácsolt, vagy éppenséggel alig mozdult néhány pontot. Ekkor a tőzsde kapitalizációja 2626,47 milliárd forint volt, ami 17 százalékkal kevesebb, mint az év eleji 3141,08 milliárd.

A válság felszínre hozza azokat a problémákat, amelyek fellendülés idején nem látszanak. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet nyolc brókercég élére nevezett ki felügyeleti biztost, és hat társaság vezetői ellen tett büntetőfeljelentést. Az ÁPTF szerint ezek a társaságok mintegy 2,5 milliárd forinttal maradtak adósok. Az ÁPTF az Allied Investmen Értékpapír-kereskedő Rt., a CB Bróker Értékpapír-forgalmazó és Befektetési Rt., a DD-NEX Értékpapír Rt., az Enigma Invest Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Szolgáltató Rt., az Égszi-Börze Rt., a Globex Értékpapír-forgalmazó és Befektetési Rt., a LaSalle Értékpapír Rt., a Tokio Bróker, a Pannon Bróker és a Realbróker Értékpapír Rt. tevékenységét függesztette fel. Nyár elején pedig a Hofman Schneider Értékpapír Rt. vált működésképtelenné, amikor a tulajdonos-elnököt letartóztatták. A céget végül a Bre-Observer Brókerház Rt. vásárolta meg, átvéve az ügyfeleket és azok esetleges követeléseit is. Az árutőzsdén is voltak problematikus társaságok, de a helyzet mind a négy cég esetében megoldódott úgy, hogy az ügyfelek nem károsodtak.

Brókercsődök, felfüggesztések

A brókercégek bajai elsősorban a határidős, opciós, illetve ez utóbbi ügyleteket művi úton előállító konstrukciókkal kapcsolatban mutatkoztak meg. Ezekben az esetekben az ügyfelek veszteségét átmenetileg - nemritkán végleg - a brókercégeknek, vagy ha nincs elég tőkéjük, akkor a többi ügyfélnek kell állnia. Nemegyszer fordult elő az is, hogy a brókercégek saját számlás ügylet esetében az ügyfelek értékpapírjait mutatták fel fedezetként, ami nyereséges ügylet után senkinek nem tűnik fel. Veszteség esetén azonban valakinek finanszíroznia kell a bukást, és ha a cég tőkéje nem elegendő, akkor a finanszírozó (meglehet, tudtán kívül) az ügyfél lesz.

A felügyelet tapasztalata szerint a legtöbb probléma a 100-300 millió forintos alaptőkéjű brókercégeknél adódott. A tőkeerős tulajdonosi háttérrel rendelkező cégeknél ugyanis a tulajdonosok finanszírozták a veszteségeket. A tulajdonos átvállalta az IE-New York Broker veszteségét, s így járt el a K&H Bank saját brókercége, valamint a HypoBank a Hypo-Securities Rt. esetében is. (Ezt a brókercéget végül az anyacég megszüntette, az ügyfeleket a CA-IB Értékpapír Rt. vette át.) A kisebb brókervállalkozások nem is foglalkozhattak (volna) ilyen ügyletekkel.

Az ÁPTF egyébként a jelenleginél magasabb tőkekövetelményeket szeretne érvényesíteni a nagyobb kockázatú opciós és határidős kereskedésben. Ugyanakkor a jelenlegi adatszolgáltatás sem alkalmas a problémák kiszűrésére, hiszen több bajba jutott társaság is fel tudta mutatni a törvényben előírt 8 százalékos tőkemegfelelési mutatót. A felügyelet sem képes megelőzni a szándékos törvénysértéseket, a lopásokat. Ezeket csak a belső ellenőrzések szigorítása tudja kiszűrni, ami a tulajdonosok feladata.

Nagy veszteségeket okoztak a brókercégeknek maguk az ügyfelek is, amikor letagadták veszteséggel végződő megbízásaikat, arra számítva, hogy a dokumentáció hiányos. Voltak olyanok is, akik biztosra mentek, és az egyik cégnél BUX-vételi, a másiknál -eladási pozíciót nyitottak, és csak a nyereséges ügyletet kötő cégnél jelentkeztek. A CA-IB Értékpapír Rt.-t azonban a cég saját embere károsította meg 768 millió forinttal.

A tőzsde kapitalizációja'98 (grafikon)

Versenyképesebb börze

Voltak persze a Budapesti Értéktőzsdén 1998-ban is kellemes események. Pacsi Zoltán, a BÉT ügyvezető igazgatója az új kereskedési rendszer működésének első napját történelmi jelentőségűnek és a tőzsde indulási napjával megegyező fontosságú dátumnak titulálta. Az MMTS lehetővé teszi, hogy a tőzsde teljes mértékben elektronikus kereskedésre álljon át. A rendszer első fázisa 1998. november 20-án az azonnali piacon kezdte meg működését. A fejlesztések még nem zárultak le, a második szakasz 1999-ben kezdődhet meg, amikor a határidős és az opciós kereskedés is az MMTS-en keresztül bonyolódik majd le. Az eddig használt kereskedési rendszer mindössze napi 7 ezer kötésre volt képes, azonban már 6800 kötés esetén komoly technikai bajok adódhattak. Az MMTS a szerződés szerint 30 ezer ügyletet tud lebonyolítani egy nap alatt, ám a tesztek során bebizonyította, hogy akár 55 ezerre is képes.

Az új kereskedési rendszer lehetővé teszi, hogy a munkaállomások tetszés szerinti távolságra helyezkedjenek el a tőzsde központi számítógépétől, így a tagok az ország bármely pontjáról bekapcsolódhatnak a kereskedésbe. Az MMTS első napján a kereskedésben 150 munkaállomás vett részt. Ezek többsége Budapesten van. A rendszer külön előnye, hogy olyan befektetői körök is tőzsdére vihetik ezután a pénzüket, akik eddig a távolság és a nehézségek miatt nem tudták a befektetéseknek ezt a módját választani. A távolabbi tervek között szerepel az is, hogy a piac akár külföldről is elérhető legyen, ehhez azonban jogszabályi változtatásokra is szükség van.

A BÉT ügyvezetője célul tűzte ki a térbeli korlátok után az időbeli korlátok lebontását is. Még 1999. év végéig délután 4-5 óráig hosszabbítják meg a kereskedést, ami növeli a tőzsde versenyképességét itthon is és külföldön is. Ma ugyanis a forgalom egy része kényszerűségből terelődik azokra a külföldi börzékre, amelyek nyitva vannak akkor, amikor a BÉT zárva van.

Tőzsdére menni muszáj

A tavalyi év nem hozott sok új szereplőt a börzére, 1998 decemberéig mindössze 5 új cég jelent meg a parketten: a Fűzfői Papír, a BIF (Budapest Ingatlan Hasznosítási és Fejlesztési Rt.), a Démász, a Phylaxia Pharma és az EHEP (Első Hazai Energia Portfólió Rt.). Ezek közül csak a Démászt vették be az "A" kategóriába, a többi a "B" kategóriában debütált. A távozók sora sem hosszú, mindössze a Balaton Füszért búcsúzott a börzétől még januárban.

Az 1999-es esztendő a nagy bevezetések éve lesz, igaz, sokakat jogszabály kényszerít a parkettre. Az 1997 januárjától hatályos értékpapírtörvény ugyanis 1998. december 31-ig adott határidőt a tőzsdei bevezetésre azoknak a cégeknek, amelyek nyilvános kibocsátással dobtak részvényeket a piacra, és ahol az érintett értékpapírfajta össznévértéke - a korábbi nyilvános vagy zárt kibocsátással együtt - meghaladja a 200 millió forintot. A törvény hatálya alá tartozó cégeknek azonban csak egy része döntött a tőzsdére vonulás mellett, több társaság zárttá alakult vagy alakul, hogy elkerülje ezt a kényszerű lépést. A tőzsdére készülő 17 cég legtöbbje a kisebb követelményeket támasztó "B", vagy a még kevésbé szigorú "C" kategóriába kéri a bevezetést.

A banki papírok azonban a várakozások ellenére nem fognak szaporodni a tőzsdén, mindössze az OTP Bank osztalékelsőbbségi részvényeit vezetik be, lehet, hogy csak a B kategóriába. A Budapest Bank inkább úgy döntött, hogy az elsőbbségi papírjait törzsrészvényekké alakítja át, és akkor nem vonatkozik rá a tőzsdekényszer, hiszen ebből az értékpapírfajtából nem volt nyilvános kibocsátás. Ugyanezt a lépést tette meg egy évvel korábban a Magyar Külkereskedelmi Bank is. Az MKB ugyanakkor nem veti el a tőzsdére vonulás lehetőségét, azonban kedvezőbb gazdasági környezetre vár. Elveti a parkettre lépést a Magyar Takarékszövetkezeti Bank is, azonban a zárt társasággá alakulásról feltehetően csak az éves rendes közgyűlésen döntenek. Nem kíván tőzsdére menni a Postabank - amely az ismert gondokkal küzd - és a Realbank sem.

A törvény említett kényszere nem vonatkozik a Kereskedelmi és Hitelbankra, hiszen nem volt nyilvános kibocsátása. Ugyanakkor sokszor elhangzott már, hogy az állam a még kezében levő részesedését a börzén kívánja értékesíteni. Erről azonban egyre kevesebbet hallani, így lehet, hogy ez a pénzintézet is elkerüli a BÉT-et.

Az áramszolgáltatók parkettre lépését nagy várakozások előzték meg, azonban az 1998-ban az "A" kategóriában megjelenő Démászt csak a "B" kategóriába követi az Elmű, az Émász és az Édász. Ezért ezeket az áramszolgáltatókat kisebb érdeklődés kísérheti, mint annak idején a Démászt, hiszen a "B" kategória jelzi a befektetőknek, hogy a tulajdonosok többnyire nem jószántukból, hanem a törvény adta kényszerűségből lépnek erre a piacra. A mostani esetekben nincs szó kibocsátásról sem - nem úgy, mint a Démász márciusi bevezetésekor -, ezért nemzetközi bemutatkozó útra sem került sor. Elriaszthatja a befektetőket az alacsony közkézhányad is, hiszen minden cégben körülbelül 75 százalékos vagy azt közelítő részvényhányad van a stratégiai tulajdonosok kezében. Az Elmű esetében a közkézhányad árfolyamértéken 10 milliárd forint alatt van, az Émász pedig veszteséggel zárta a tavalyi évet, tehát egyik társaság sem tud eleget tenni az "A" kategória követelményeinek. Az áramszolgáltatók közül még a Titász, a Dédász és az Édász bevezetése várható.

Eljut a tőzsdére a második távközlési papír, az Antenna Hungária is. A cég decemberi rendkívüli közgyűlése a papírok "B" kategóriába történő bevezetéséről döntött. Az összesen 10,35 millió darab részvény mindössze 13 százaléka van közkézen.

A tőzsdevárományosok közé tartozik még az Abbázia Rt. és a TS Apartman Club Idegenforgalmi Rt. A két cég még 1998. májusában beadta bevezetési kérelmét a BÉT-re, azonban ezek úgynevezett osztott üdülési jogot forgalmazó társaságok, ahol ez a jog részvényekhez társul, és ez adja a papírok értékét. Ám ez a papír tőzsdei forgalomba nem kerülhet.

A kárpótlásijegy-hasznosítók közül az Aquincum Kárpótlási Jegy Befektető Rt., az Arago Befektetési Holding Rt., a HB Westminster Kárpótlási Jegy Hasznosító Rt. és a Virginia Kárpótlási Jegy Hasznosító készül a börzére. Az ÉPTEK Kereskedelmi és Szolgáltató Rt., a Forte Fotokémia Rt., a Hajdúsági Gabona Rt., a Székesfehérvári Hűtőipari Rt. döntött még úgy, hogy a törvényi kötelezettség miatt tőzsdére vonul. Bár a tőzsdekényszer nem vonatkozik a Baranyatejre, a pécsi tejipari cég ugyancsak a börzére kíván menni.

Bevezetési feltételek a BÉT-en A Budapesi Értéktőzsdére a cégek 3 kategóriába (A, B vagy C) kérhetik a bevezetést. Mindhárom kategóriába csak a teljes részvénysorozat vezethető be. A legszigorúbb követelményeket az "A" kategória támasztja. Az "A" esetében a sorozatnak árfolyamértéken legalább 10 milliárd forintot kell elérnie, míg a "B" kategóriában 1 milliárd forint az alsó határ. A közkézhányadnak - azaz az 5 százaléknál kevesebbet birtokló részvénytulajdonosoknál levő állománynak - az "A" esetében el kell érnie a 25 százalékot, és árfolyamértéken a 4 milliárd forintot, vagy legalább 10 milliárd forint össznévértékűnek kell lennie. A "B" kategóriában a közkézhányadnak elég elérnie a 10 százalékot és árfolyamértéken az 500 millió forintot, vagy összesen 2 milliárd forintos árfolyamérték szükséges. Azonban még ezt se kell teljesíteni, ha legalább 500 tulajdonosa van a cégnek. További megkötés az "A" kategória esetén, hogy legalább ezer tulajdonosnak kell lennie, míg a "B"-nél elegendő, ha 100 van. Mindkét kategóriába történő bevezetéshez 3 teljes befejezett és auditált üzleti év szükséges, azonban az "A" esetében az utolsó üzleti auditált évnek nyereségesnek kell lennie. Míg az "A"-nál csak névre szóló részvényekből állhat a sorozat, addig a "B"-nél bemutatóra szóló is lehet. A tőzsdekényszer kikerülését célzó törekvések miatt alakította ki 1998 nyarán a BÉT a "C" kategóriát, ahol a feltételeknek nem nehéz eleget tenni. A bevezetendő sorozatnak árfolyamértéken mindössze 100 millió forintot kell elérnie. Nincs megkötés a közkézhányadra, csak 25 tulajdonos és egy teljes auditált üzleti év szükséges. A "B"-hez hasonlóan a bevezetendő sorozat névre szóló, de bemutatóra szóló részvényekből is állhat.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére