A vállalkozások – 1997 ősze óta folyamatosan – továbbra is kedvezően ítélik meg saját lehetőségeiket mind üzletmenetüket, mind értékesítési kilátásaikat, valamint beruházási terveiket illetően. A magyar gazdaság egészének várható fejlődésére vonatkozó várakozások viszont mindinkább óvatosságot tükröznek. Mindez a gazdaságpolitikával kapcsolatos bizonytalanság, illetve az ebből eredő kivárás erősödéséből származhat.
A vállalati véleményekből leszűrhető legáltalánosabb következtetés szerint a gazdálkodás eddigi dinamikus növekedésének külső és belső makrogazdasági feltételei – különösen 1999-ben – bizonytalanabbá válnak. A cégek többnyire mégis bíznak kivívott piaci pozíciójuk és versenyképességük megtartásában, és a növekedés ütemében csak enyhe mérséklődésre számítanak. Az ágazatok közül leginkább az ipari és az építőipari cégek tekintenek optimistán a közeljövőre, míg az élelmiszer-gazdasági termelők – immár hagyományosan – a legborúlátóbbak.
Az 1998 őszén végzett felmérés résztvevői 1998-ban átlagosan az értékesítési volumen 7-8 százalékos, 1999-ben 3-4 százalékos bővülésére számítanak. Az 1998-ra vonatkozó prognózis az 1997. év őszén, illetve 1998 tavaszán mért értéket lényegesen meghaladja, a derűlátás tehát erősödőben van.
Értékesítési lehetőségek
Az 1998-as értékesítési lehetőségeket illetően a legoptimistábbak az ipari és építőipari termelők. Feltűnő a szolgáltatói szféra derűlátása. A tavaszi felmérés során ez a szektor még csak egy százalék körüli piacbővüléssel számolt. Az optimizmus növekedésének voltak előjelei, a GKI Rt. 1998. júniusi szolgáltatói konjunktúratesztjének eredményei már jelezték a kedvező várakozások erősödését ebben az ágazatban.
A külföldi többségű cégek – a már megszokott módon – most is a leginkább derűlátó értékesítési prognózisokkal rukkoltak ki: a belföldi értékesítés 13 százalékos, az export 24 százalékos, az összes értékesítés 17 százalékos bővülését valószínűsítik. A másik szélső pont az állami többségű cégek csoportja, amely belföldön stagnálást, az exportban 7 százalék körüli növekedést prognosztizált. A kis-, közép- és nagyvállalatok közötti különbség csökkenőben van, a közép- és nagyvállalatok kedvezőbb kilátásai csak a külpiacokon maradtak fenn.
A vállalati véleményekből 1999-re felrajzolható növekedési várakozások enyhe romlása egyértelműen az exportlehetőségek kedvezőtlenebbé válásával függ össze. Az exportkilátások romlását a világgazdasági környezet negatív változása okozza, a válaszadó cégek ez irányú várakozásai reálisnak tekinthetők.
Az 1999-es értékesítési tervek között – ágazati szerkezetben – jóval kisebbek a különbségek, mint az 1998-ra vonatkozó várakozásokban. Itt a szolgáltatói szféra meglepő optimizmusa az egyetlen szembeszökő jelenség. Lényegében ez a – mondjuk így – összemosódási tendencia érvényesül a foglalkoztatott létszám és a tulajdonosi szerkezet alapján képzett vállalatcsoportok növekedési várakozásaiban is. Az egyetlen markánsan kilógó csoport az állami többségű cégeké, amelyek 1999-re átlagosan mindkét értékesítési relációban stagnálást valószínűsítenek. (A most bemutatott jelenség egyáltalán nem egyedi, a korábbi évek őszi felméréseiben is előfordult, hogy a következő évekre vonatkozó várakozások között sokkal kevésbé markánsak voltak a különbségek, mint az adott évre vonatkozó prognózisok között. Mindez elsősorban a nagyobb bizonytalanság, illetve az ebből fakadó vállalkozói óvatosság következménye.) Figyelemre méltó az is, hogy a válaszadók 45 százaléka 1999-ben a belföldi értékesítés volumenének bővítését tervezi, míg ezen a piacon csökkenéstől tart 30 százalékuk. Ugyanez a két arány 1997 őszén 41 és 38 százalék volt, következésképp a növekedés szele 1999-ben várhatóan több céget csap meg, mint 1998-ban. A növekedés – ezek szerint – kisebb differenciálódás mellett mehet végbe. Ugyanez a tendencia az export esetében csak nagyon enyhén mutatható ki.
A GKI Rt. havi konjunktúrafelméréseinek legfontosabb eredményeit egyetlen számmal kifejező, úgynevezett üzleti bizalmi index értéke 1998. februártól egészen júliusig csökkent, s szeptemberben is lényegében csak a kereskedelmi bizalmi index értéke növekedett. E csökkenés először szezonális jellegűnek tűnt, de a várva várt fellendülés csak nem akart elérkezni. Az 1998 szeptemberében tapasztalt javulás átmenetinek bizonyult, az októberi érték 11 ponttal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban.
| A termelés/szolgáltatás bővítésének legfontosabb korlátai* (említési gyakoriság, a válaszadók százalékában) |
||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1993 | 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 | |
| Kereslethiány | ||||||
| belföldön | 65 | 58 | 50 | 59 | 56 | 66 |
| a külpiacokon | 20 | 16 | 14 | 12 | 10 | 20 |
| A termékek, szolgáltatások gyenge versenyképessége | 4 | 5 | 3 | 4 | 3 | 5 |
| Tőkehiány | 33 | 35 | 30 | 29 | 27 | 39 |
| Kiélezett verseny | 20 | 28 | 25 | 23 | 25 | 38 |
| Tisztességtelen verseny | 15 | 20 | 23 | 23 | 27 | 32 |
| Az állam magatartásának kiszámíthatatlansága | 19 | 29 | 43 | 33 | 28 | 31 |
| A vevők fizetési késedelmei | 25 | 30 | 25 | 22 | 22 | 28 |
| * Az őszi felmérések adatai alapján. | ||||||
A termelést akadályozó tényezők
A termelés, a szolgáltatás bővítése előtt álló akadályok köre évek óta változatlan. Figyelemre méltó viszont, hogy a külpiaci kereslet korlátait említő cégek aránya a tavaly őszi felméréshez képest megkétszereződött, s ezzel elérte az 1993-ban mért arányt. Kedvező viszont, hogy a felmérés résztvevői a kiélezett versenyt gyakrabban említették, mint a tisztességtelen versenyt. Ez nem volt mindig így.
A válaszadók szerint 1997. évi értékesítésük 45 százalékát olyan termékek és szolgáltatások tették ki, amelyek a fejlett országokban is versenyképesek, 27 százalékuk némileg, és további 28 százalékuk jelentősen marad el a világszínvonaltól. Az iparban ennél valamelyest kedvezőbb a helyzet, a három arány rendre 52, illetve 24-24 százalék. Kiugró viszont a külföldi többségű cégek önértékelése, a megfelelő arányok 71, 19 és 10 százalék.
| Az értékesítés alakulására vonatkozó gazdálkodói várakozások (volumenindex, előző év = 100,0) |
||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1998-ban | 1999-ben | |||||
| Belföldi | Export | Összes | Belföldi | Export | Összes | |
| Ipar | 108,1 | 116,1 | 110,4 | 102,0 | 109,1 | 104,1 |
| Élelmiszergazdaság | 104,1 | 105,1 | 104,2 | 103,0 | 103,4 | 103,0 |
| Építőipar | 115,0 | – | 115,0 | 104,6 | – | 104,6 |
| Kereskedelem | 104,8 | 106,1 | 104,9 | 102,0 | 108,1 | 102,4 |
| Szállítás, távközlés | 99,5 | 106,9 | 100,5 | 99,6 | 100,9 | 99,8 |
| Szolgáltatások | 107,8 | 107,9 | 107,8 | 107,7 | 113,2 | 108,1 |
| Nemzetgazdaság összesen* | 104,3 | 110,3 | 105,2 | 101,6 | 104,8 | 102,1 |
| Nemzetgazdaság összesen** | – | – | 107,6 | – | – | 103,7 |
| * Mintaátlag. ** Az ágazati növekedési ütemek súlyozott átlaga, a súlytényező az adott ágazatokban foglalkoztatottak aránya a gazdálkodói szféra összes foglalkoztatottján belül. |
||||||
A termelési tényezők
A meghatározó kapacitások kihasználtsága átlagosan 79 százalékos, ami lényegében megegyezik a tavaszi megkérdezés eredményével. Az építőiparban és a szolgáltatásokban a kapacitáskihasználtság az átlagosnál jóval magasabb: 89, illetve 86 százalékos, míg a szállításban és távközlésben jóval az átlagos színvonal alatt alakul (74 százalék). Továbbra is 35 százalék körüli azon cégek aránya, amelyeknek van felesleges kapacitásuk.
A válaszadó cégek mindkét vizsgált év esetében optimista beruházási terveket készítettek, 1998-ban átlagosan 14 százalékos, 1999-ben 10 százalékos beruházásivolumen-növekedésre számítanak. A jelentős exportőr (azaz az összes értékesítésen belül 50 százaléknál magasabb exportrészarányú) cégek számoltak be a legdinamikusabb invesztíciós szándékokról: 1998-ban 31 százalékos, 1999-ben 25 százalékos növekedést szeretnének megvalósítani. Érdekes új jelenség, hogy amíg az elmúlt egy-két évben a tervezett exportbővítés átlagosan erőteljesebb beruházásnöveléssel járt együtt, addig ez a hatás a jelen felmérés során már a belföldi értékesítés és a beruházás között is kimutatható volt. Vagyis a válaszadó vállalkozások szerint immár a belföldi piaci pozíciók javításáért is érdemes beruházni.
A beruházási célok közül továbbra is az elhasználódott gépek és berendezések cseréje a legnépszerűbb, erre irányul az összes beruházás 28 százaléka. Ezután következik a termelésbővítés (13 százalék), az anyag- és energiamegtakarítás (12 százalék), valamint a munkaerő-megtakarítás, a biztonság növelése és a termékek, szolgáltatások korszerűsítése (egyaránt 9-9 százalék). A beruházási tervek határait megszabó legfontosabb korlátok: a saját tőke hiánya (47 százalék), a gyenge profitkilátások, valamint az eladósodás veszélye (30-30 százalék).
| A beruházások alakulására vonatkozó gazdálkodói várakozások (volumenindex, előző év = 100,0) |
||
|---|---|---|
| 1998-ban | 1999-ben | |
| Ipar | 115,2 | 108,8 |
| Élelmiszer-gazdaság | 115,0 | 118,2 |
| Építőipar | 103,5 | 108,7 |
| Kereskedelem | 102,7 | 112,3 |
| Szállítás, távközlés | 136,7 | 108,6 |
| Szolgáltatások | 105,0 | 110,2 |
| Nemzetgazdaság összesen* | 122,2 | 109,9 |
| Nemzetgazdaság összesen** | 114,0 | 110,4 |
| * Mintaátlag. ** Az ágazati növekedési ütemek súlyozott átlaga, a súlytényező az adott ágazatokban foglalkoztatottak aránya a gazdálkodói szféra összes foglalkoztatottján belül. |
||
Létszám- és bérgazdálkodás
A foglalkoztatott létszám tekintetében 1998-ban úgynevezett pozitív, 1999-ben negatív stagnálás várható, azaz – a kapott válaszok alapján – az alkalmazotti kört növelni szándékozók aránya mindkét évben nagyjából megfelel az elbocsátásokat tervezők arányának, 1998-ban a bővítők, 1999-ben a csökkentők igen enyhe (1 százalékon belüli) túlsúlya mellett. A jellemző munkaerő-mozgási tendencia azonban változatlan: a legnagyobb létszámleadó csoportok az állami többségű (és) nagyvállalatok, míg a legjelentősebb befogadószektorok a kis-, illetve a külföldi többségű vállalkozások. A legerőteljesebb létszám-leépítési törekvésekről az élelmiszer-gazdaságban, illetve a kereskedelemben működő cégek számoltak be.
A felmérésben részt vevő cégek 1998-ban a bruttó átlagkereset átlagosan 16-17 százalékos növelését tervezik, míg 1999-ben ugyanez az érték 14 százalék. E tekintetben továbbra sincs jelentős eltérés az egyes ágazatok, illetve a foglalkoztatott létszám és a tulajdonosi szerkezet szerint képzett csoportok összesített válaszai között.
| A beszerzési és értékesítési árak alakulására vonatkozó gazdálkodói várakozások* (előző év = 100,0) | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1998-ban | 1999-ben | |||||
| Beszerzési árak | Belföldi értékesítési árak | Forintban mért exportárak | Beszerzési árak | Belföldi értékesítési árak | Forintban mért exportárak | |
| Ipar | 114,4 | 112,4 | 112,4 | 112,2 | 110,5 | 109,9 |
| Élelmiszer-gazdaság | 118,4 | 118,1 | 110,6 | 115,8 | 113,7 | 106,1 |
| Építőipar | 114,6 | 113,6 | 108,3 | 112,8 | 111,9 | 109,8 |
| Kereskedelem | 113,6 | 112,8 | 108,4 | 112,3 | 111,6 | 108,8 |
| Szállítás, távközlés | 114,4 | 114,9 | 111,1 | 114,0 | 113,2 | 109,1 |
| Szolgáltatások | 113,2 | 110,9 | 111,4 | 112,4 | 110,9 | 111,7 |
| Nemzetgazdaság összesen | 114,6 | 114,0 | 111,2 | 113,3 | 112,1 | 109,8 |
| * A foglalkoztatott létszám szerint súlyozott átlag. | ||||||
Az árak alakulása
A válaszadó cégek 1998-ban a fogyasztói árszínvonal átlagosan 115,6 százalékos emelkedésével számolnak, ami pontosan megegyezik a tavaszi felmérés során kapott értékkel. 1999-re a fogyasztói infláció lassulását vetítik előre, 13,3 százalékos növekedést valószínűsítenek. (A leggyakrabban említett érték egyébként 13 százalék.)
A belföldi áralakulás tekintetében a tavaszi megkérdezéshez képest lényegesen erősödtek az élelmiszer-gazdaságban, és kisebb mértékben a kereskedelemben tevékenykedő cégek áremelkedési várakozásai. A többi ágazatban némileg enyhültek a termelői inflációra vonatkozó várakozások. 1998-ban az export során elérhető áremelési lehetőségek viszont az ipari és a kereskedelmi válaszadók szerint 1-2 százalékponttal csökkentek. Az 1999-et illető árképzési tervek az 1998-as növekedési ütemekhez képest minden ágazat esetében csökkenést tükröznek.
Mindkét vizsgált évben igazolódott, hogy a belföldi értékesítés volumenének növelésében bízó cégek átlagosan 5 százalékponttal alacsonyabb áremelési ütemet valószínűsítettek, mint azok, akik a belpiaci értékesítés csökkenésével számoltak.
| Az értékesítés alakulására vonatkozó gazdálkodói várakozások (volumenindex, előző év = 100,0) |
||
|---|---|---|
| Régiók: | 1998-ban | 1999-ben |
| Nyugat-dunántúli (Győr-M.-S., Vas, Zala) | 103,4 | 100,5 |
| Közép-dunántúli (Fejér, Komárom-E., Veszprém) | 107,0 | 103,6 |
| Dél-dunántúli (Baranya, Tolna, Somogy) | 103,6 | 105,4 |
| Közép-magyarországi (Budapest, Pest) | 102,7 | 101,6 |
| Észak-magyarországi (Heves, Nógrád, Borsod-A.-Z.) | 104,8 | 102,5 |
| Észak-alföldi (Jász-N.-Sz., Hajdú-B., Szabolcs-Sz.-B.) | 117,6 | 102,4 |
| Délalföldi (Bács-K., Békés, Nógrád) | 108,7 | 103,1 |
| Nemzetgazdaság összesen* | 107,6 | 103,7 |
| * Az ágazati növekedési ütemek súlyozott átlaga. | ||
Tőkeellátottság, pénzügyi kondíciók
A tőkével való ellátottság színvonalának megítélésében folytatódott az 1996 ősze óta tartó tendencia, a cégek javulást várnak. A likviditási helyzet értékelésében viszont megtört a hasonló folyamat, a tavaszi megkérdezéshez képest némi romlás következett be.
A tőkeellátottságot illetően kiugróan kedvező helyzetről számoltak be a külföldi többségű cégek. Ugyanakkor az élelmiszer-gazdaságban, valamint a szállításban és a távközlésben működő cégek a nemzetgazdasági átlagnál lényegesen rosszabb pozíciókról tudósítottak. A likviditási pozíció esetében ismét csak a külföldi többségű cégek vannak a legkedvezőbb helyzetben, és az élelmiszer-gazdasági és építőipari cégek a leginkább elégedetlenek.
| A vállalkozások modernizációját segítő gazdaságpolitikai lépések (helyezési sorrend az említési gyakoriság szerint) |
||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1996 | 1996 | 1997 | 1997 | 1998 | 1998 | |
| A tb-járulék csökkentése | 2 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 |
| Az adók csökkentése | 1 | 3 | 3 | 3 | 2 | 2 |
| Állami fejlesztési támogatások | 4 | 2 | 2 | 2 | 3 | 4 |
| Az adminisztratív kötelezettségek csökkentése | 3 | 4 | 4 | 4 | 5 | 5 |
| A gazdasági bűnözés elleni törvények meghozatala és érvényesítése | 5 | 5 | 5 | 5 | 4 | 3 |
A vállalkozások modernizációját segítő gazdaságpolitikai lépések közül továbbra is a tb-járulék, illetve az adók csökkentése a legnépszerűbb, s a gazdasági bűnözés elleni törvények kedvező megítélése is megmaradt, immár ez a vállalkozások által elvárt harmadik legfontosabb kormányzati intézkedés. Az élelmiszer-gazdaság viszont ebben a tekintetben is kilóg a sorból, az itt tevékenykedő vállalkozások körében az állami fejlesztési támogatások iránti igény a 2. legfontosabb tényezőnek bizonyult.
A legfontosabb vezetési-szervezési törekvések rangsorát továbbra is a jó üzleti kapcsolatok kiépítése, illetve a jól képzett szakemberek megszerzése, megtartása vezeti. A kis- és középvállalkozásoknál e két tényező fontosabbnak bizonyult, mint a 300 fő feletti nagy cégeknél. Ez utóbbi vállalatcsoport esetében a jó üzleti kapcsolatok, illetve a meglevő termékek, szolgáltatások minőségének javítása csaknem egyenrangú tényezők. Az új termékek, technológiák meghonosítása terén egyértelműen élenjárók a külföldi többségű vállalkozások.
| A saját vállalkozás, illetve a magyar nemzetgazdaság várható helyzetére vonatkozó várakozások (az előző évhez képest) (egyenleg*) |
||||
|---|---|---|---|---|
| Régiók: | A saját vállalkozás várható helyzete | A nemzetgazdaság várható helyzete | ||
| 1998-ban | 1999-ben | 1998-ban | 1999-ben | |
| Nyugat-dunántúli (Győr-M.-S., Vas, Zala) | 22 | 31 | 18 | 22 |
| Közép-dunántúli (Fejér, Komárom-E., Veszprém) | 15 | 22 | 20 | 22 |
| Dél-dunántúli (Baranya, Tolna, Somogy) | 14 | 22 | 11 | 11 |
| Közép-magyarországi (Budapest, Pest) | 28 | 27 | 29 | 20 |
| Észak-magyarországi (Heves, Nógrád, Borsod-A.-Z.) | 13 | 17 | 13 | 12 |
| Észak-alföldi (Jász-N.-Sz., Hajdú-B., Szabolcs-Sz.-B.) | 17 | 17 | 18 | 16 |
| Dél-alföldi (Bács-K., Békés, Nógrád) | 16 | 24 | 17 | 14 |
| Nemzetgazdaság összesen* | 20 | 24 | 19 | 17 |
| * Az egyenleg a pozitív és a negatív választ adók arányának különbsége, értéke -100 és +100 között változhat. | ||||
A likviditási helyzet
A tőkeellátottság és az eladósodottság igen szoros kapcsolatban van a vállalkozások likviditási helyzetével. Hosszú távon, az elmúlt mintegy két év során a likviditási helyzet javult: 15 százalékról 10 százalék alá mérséklődött a likviditási gondokkal bajlódó csoport aránya, és ezzel párhuzamosan a kedvező helyzetűeké megemelkedett. Azon vállalkozások aránya, amelyeknél a likviditást legfeljebb néhány napos fizetési zavarok jellemzik, viszonylag állandó, 45 százalékos. Rövid távon a tavaszi felméréshez képest enyhe negatív elmozdulás érzékelhető, az egész időszakban kedvező kategóriából 1-2 százalék átcsúszott az átmeneti zavarokat jelző csoportba, és a súlyos nehézségeket jelzők aránya is emelkedett 2 százalékponttal. A cégek a likviditással kapcsolatos várakozásaikat leginkább a csökkenő forgalommal és jövedelmezőségi helyzetük változásával indokolták.
A cégek általános gazdasági helyzete és likviditása továbbra is szorosan összefügg. Az egész évben kedvező likviditási helyzetű cégek tőkeellátottsága ennek megfelelően jó, a cégek nyereségesek. Ôk az év végéig továbbra is erre számítanak. A korábban egyértelmű kapcsolat a bővülésre alapozott értékesítési stratégia és a likviditási helyzet között fellazult, most a kedvező likviditásúak között majdnem egyenlő arányban találunk a belföldi értékesítés, nemkülönben az export csökkenésére és növelésére számítókat.
A likviditási gondokkal bajlódó cégeknél az export aránya alacsonyabb, mint a likviditási szempontból kedvezőbb helyzetű csoportokban, és 9 százalékponttal marad el az átlagtól. A likviditási problémák megoldását elsősorban a termelés volumenének emelésével kívánják megoldani, de nagy hangsúlyt kapott a válaszok között a kinnlevőségek behajtása és a jövedelmezőség változtatása. A legtöbb súlyos likviditású helyzetű vállalkozás az élelmiszer-gazdaságban, illetve a belföldi, magántöbbségű kisvállalkozások körében van, és az év végére az élelmiszer-gazdasági és a belföldi magántöbbségű, középvállalati kör számít a legrosszabb helyzetre.
A likvid cégekre jellemző, hogy az export aránya magas, a meglevő piacok megtartására és bővítésére törekszenek, beruházási terveikben továbbra is visszafogottak, és az átlag alatt tervezik bővíteni fejlesztési kiadásaikat. E válaszolók közül 13 százalék várja, hogy likviditási helyzete romlik, és 67 százalékuk a jelenlegi állapot változatlanságát jelzi előre, míg érthetően, a súlyos likviditási helyzetben levőknél magas, 43 százalék feletti a javulást várók aránya. A szolgáltatási vállalkozásoknál és a külföldi tulajdonú vállalkozásoknál 57 százalék feletti az eddigi év folyamán végig kedvező likviditást mutató cégek aránya.
A cégek pénzügyi tevékenysége csak a likvid cégeket segíti 1998-ban is és 1999-ben is, a többi esetben e tevékenység eredménye rontotta a jövedelmezőségi pozíciót. A vállalkozások többsége az év közepére változatlanságra számít likviditási helyzetében, a többiek inkább javulásra, mint romlásra számítanak (az összes válaszoló közül mintegy 34 százalék javulást, 15 százalék romlást feltételez). A súlyos likviditási helyzetben levőknél a legmagasabb a romlásra számítók aránya (17 százalék), de ők azok, akik a legnagyobb (11 százalékos) arányban reménykednek is, és a likviditási helyzet jelentős javulására számítanak. A többiek számára a jelenlegi állapot, illetve annak kismértékű javulása megfelelő, és ehhez alakítják várakozásaikat is.
A likviditási helyzet javulásával kapcsolatos remények a tényleges likviditási helyzet alakulásával fordítottan változnak. A likviditási helyzet javulásában legmagasabb arányban az építőipari, külföldi tulajdoni többségű vállalkozások bíznak. A romlást feltételezők aránya átlagosan 15 százalék, az élelmiszer-ipari válaszolóknál a romlást várók aránya jóval (20 százalékponttal) magasabb, mint az átlag. A romló likviditás okaként a jövedelmezőség és a hitelhelyzet (értelemszerűen kedvezőtlen) változását jelölték meg.
A kedvező likviditású cégek középtávon expanziót terveznek, míg a többiek többsége megelégszik a stabilizációval. A gazdaságpolitikától mindhárom csoport ugyanazt várja: a tb-terhek és az adók csökkentését, és mindhárom csoport ugyanazokat a lépéseket tartja fontosnak céljai eléréséhez. Ezek sorrendben a következők: a költségek csökkentése, a bevétel növelése, a nyereség növelése. E lépésekhez azonban az egyes csoportok cselekvési tere más és más. Bár a súlyos likviditási gondokkal küzdők csoportjában a legmagasabb a veszteségesen gazdálkodók aránya, 61 százalékuk ebben a csoportban is nyereséges gazdálkodásról számol be. (Ez mindenképpen figyelmet érdemel. Meglehet, az adatokat fenntartással kell kezelni.).
| A tőkeellátottság, illetve a likviditási helyzet megítélése (a válaszadók százalékában) |
||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1996 | 1997 | 1998 | ||||
| I. | II. | I. | II. | I. | II. | |
| A tőkével való ellátottság megítélése | ||||||
| Súlyos tőkehiány | 26 | 24 | 21 | 19 | 19 | 17 |
| Kisebb tőkebevonással hatékonyabb lenne | 45 | 47 | 50 | 48 | 48 | 45 |
| Megfelelő | 28 | 28 | 28 | 33 | 32 | 37 |
| Túltőkésített | 1 | 1 | 1 | 0 | 1 | 1 |
| A likviditási helyzet megítélése | ||||||
| Az egész időszakban kedvező | 31 | 37 | 39 | 41 | 49 | 45 |
| Néhány napos fizetési zavarok | 51 | 50 | 49 | 51 | 43 | 45 |
| Súlyos nehézségek | 17 | 13 | 11 | 8 | 8 | 10 |
| Csőd vagy felszámolás valószínű | 1 | 0 | 1 | 0 | 0 | 0 |
Regionális azonosságok, eltérések
A felmérés során kapott válaszok jórészt visszatükrözik az országban tapasztalható területi különbségeket. A meghatározó kapacitások kihasználtsága tekintetében egyedül az észak-magyarországi régió marad el jelentősen az országos átlagtól.
A következő évben várható kereslethez képest a legnagyobb arányban az észak-magyarországi és a dél-dunántúli termelők jeleznek felesleges kapacitásokat. A tőkeellátottság tekintetében ismét csak az észak-magyarországi régió a fekete bárány. A termelés és a szolgáltatás bővítésének legfontosabb korlátainak megítélésében nincsenek jelentős területi különbségek, feltűnő viszont, hogy a közép-magyarországi válaszadók az átlagosnál lényegesen gyakrabban említették a kiélezett versenyt, viszont a mintaátlagnál sokkal ritkábban kárhoztatták a termékek gyenge versenyképességét, illetve az alacsony műszaki színvonalat. A közép-magyarországi és a dunántúli régiókból érkező válaszok lényegesen magasabb arányban számoltak be a fejlett piacokon is versenyképes termékekről, mint a keleti megyék válaszadói.
A következő időszakra vonatkozó prognózisok is részben a korábbi helyzet fennmaradását valószínűsítik. A saját üzletmenet várható alakulása tekintetében a leginkább optimistáknak a közép-magyarországi és a nyugat-dunántúli válaszadók bizonyultak.
A tavalyi évet illetően az alföldi és a közép-dunántúli régiók számítanak a legnagyobb értékesítési dinamikára, míg az 1999-es értékesítési terveket illetően lényegében csak a dél-dunántúli régió emelhető ki.
1998-ra vonatkozóan az észak-alföldi és a közép-magyarországi régió válaszadói számoltak be a legerőteljesebb beruházási törekvésekről, míg az 1999-re vonatkozó tervek között nincsenek lényegi különbségek. A foglalkoztatott létszám növelésére számító cégek aránya mindkét vizsgált évre vonatkozóan csak a közép-magyarországi régióban haladta meg számottevően a létszámleépítéseket valószínűsítők arányát. Ezzel szemben 1998-at illetően az elbocsátásokra készülő vállalkozások kerültek túlsúlyba a nyugat-dunántúli és az észak-magyarországi, 1999-et illetően pedig a dél-dunántúli válaszadók között.
Grafikonok:
- Az ipari, a kereskedelmi és az üzleti bizalmi index
- A saját vállalkozás, illetve a magyar gazdaság helyzetének várható alakulása
- Az ipari válaszadók megoszlása tulajdonosok szerint