Növekedési várakozások

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. január 1.) vegye figyelembe!

Vállalati vélemények 1999 kilátásairól

Megjelent a Cégvezetés (archív) 10. számában (1999. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A vállalkozások - 1997 ősze óta folyamatosan - továbbra is kedvezően ítélik meg saját lehetőségeiket mind üzletmenetüket, mind értékesítési kilátásaikat, valamint beruházási terveiket illetően. A magyar gazdaság egészének várható fejlődésére vonatkozó várakozások viszont mindinkább óvatosságot tükröznek. Mindez a gazdaságpolitikával kapcsolatos bizonytalanság, illetve az ebből eredő kivárás erősödéséből származhat.

 

A vállalati véleményekből leszűrhető legáltalánosabb következtetés szerint a gazdálkodás eddigi dinamikus növekedésének külső és belső makrogazdasági feltételei - különösen 1999-ben - bizonytalanabbá válnak. A cégek többnyire mégis bíznak kivívott piaci pozíciójuk és versenyképességük megtartásában, és a növekedés ütemében csak enyhe mérséklődésre számítanak. Az ágazatok közül leginkább az ipari és az építőipari cégek tekintenek optimistán a közeljövőre, míg az élelmiszer-gazdasági termelők - immár hagyományosan - a legborúlátóbbak.

Az 1998 őszén végzett felmérés résztvevői 1998-ban átlagosan az értékesítési volumen 7-8 százalékos, 1999-ben 3-4 százalékos bővülésére számítanak. Az 1998-ra vonatkozó prognózis az 1997. év őszén, illetve 1998 tavaszán mért értéket lényegesen meghaladja, a derűlátás tehát erősödőben van.

Értékesítési lehetőségek

Az 1998-as értékesítési lehetőségeket illetően a legoptimistábbak az ipari és építőipari termelők. Feltűnő a szolgáltatói szféra derűlátása. A tavaszi felmérés során ez a szektor még csak egy százalék körüli piacbővüléssel számolt. Az optimizmus növekedésének voltak előjelei, a GKI Rt. 1998. júniusi szolgáltatói konjunktúratesztjének eredményei már jelezték a kedvező várakozások erősödését ebben az ágazatban.

A külföldi többségű cégek - a már megszokott módon - most is a leginkább derűlátó értékesítési prognózisokkal rukkoltak ki: a belföldi értékesítés 13 százalékos, az export 24 százalékos, az összes értékesítés 17 százalékos bővülését valószínűsítik. A másik szélső pont az állami többségű cégek csoportja, amely belföldön stagnálást, az exportban 7 százalék körüli növekedést prognosztizált. A kis-, közép- és nagyvállalatok közötti különbség csökkenőben van, a közép- és nagyvállalatok kedvezőbb kilátásai csak a külpiacokon maradtak fenn.

A vállalati véleményekből 1999-re felrajzolható növekedési várakozások enyhe romlása egyértelműen az exportlehetőségek kedvezőtlenebbé válásával függ össze. Az exportkilátások romlását a világgazdasági környezet negatív változása okozza, a válaszadó cégek ez irányú várakozásai reálisnak tekinthetők.

Az 1999-es értékesítési tervek között - ágazati szerkezetben - jóval kisebbek a különbségek, mint az 1998-ra vonatkozó várakozásokban. Itt a szolgáltatói szféra meglepő optimizmusa az egyetlen szembeszökő jelenség. Lényegében ez a - mondjuk így - összemosódási tendencia érvényesül a foglalkoztatott létszám és a tulajdonosi szerkezet alapján képzett vállalatcsoportok növekedési várakozásaiban is. Az egyetlen markánsan kilógó csoport az állami többségű cégeké, amelyek 1999-re átlagosan mindkét értékesítési relációban stagnálást valószínűsítenek. (A most bemutatott jelenség egyáltalán nem egyedi, a korábbi évek őszi felméréseiben is előfordult, hogy a következő évekre vonatkozó várakozások között sokkal kevésbé markánsak voltak a különbségek, mint az adott évre vonatkozó prognózisok között. Mindez elsősorban a nagyobb bizonytalanság, illetve az ebből fakadó vállalkozói óvatosság következménye.) Figyelemre méltó az is, hogy a válaszadók 45 százaléka 1999-ben a belföldi értékesítés volumenének bővítését tervezi, míg ezen a piacon csökkenéstől tart 30 százalékuk. Ugyanez a két arány 1997 őszén 41 és 38 százalék volt, következésképp a növekedés szele 1999-ben várhatóan több céget csap meg, mint 1998-ban. A növekedés - ezek szerint - kisebb differenciálódás mellett mehet végbe. Ugyanez a tendencia az export esetében csak nagyon enyhén mutatható ki.

A GKI Rt. havi konjunktúrafelméréseinek legfontosabb eredményeit egyetlen számmal kifejező, úgynevezett üzleti bizalmi index értéke 1998. februártól egészen júliusig csökkent, s szeptemberben is lényegében csak a kereskedelmi bizalmi index értéke növekedett. E csökkenés először szezonális jellegűnek tűnt, de a várva várt fellendülés csak nem akart elérkezni. Az 1998 szeptemberében tapasztalt javulás átmenetinek bizonyult, az októberi érték 11 ponttal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban.

A termelés/szolgáltatás bővítésének legfontosabb korlátai*
(említési gyakoriság, a válaszadók százalékában)
  1993 1994 1995 1996 1997 1998
Kereslethiány
belföldön 65 58 50 59 56 66
a külpiacokon 20 16 14 12 10 20
A termékek, szolgáltatások gyenge versenyképessége 4 5 3 4 3 5
Tőkehiány 33 35 30 29 27 39
Kiélezett verseny 20 28 25 23 25 38
Tisztességtelen verseny 15 20 23 23 27 32
Az állam magatartásának kiszámíthatatlansága 19 29 43 33 28 31
A vevők fizetési késedelmei 25 30 25 22 22 28
* Az őszi felmérések adatai alapján.

A termelést akadályozó tényezők

A termelés, a szolgáltatás bővítése előtt álló akadályok köre évek óta változatlan. Figyelemre méltó viszont, hogy a külpiaci kereslet korlátait említő cégek aránya a tavaly őszi felméréshez képest megkétszereződött, s ezzel elérte az 1993-ban mért arányt. Kedvező viszont, hogy a felmérés résztvevői a kiélezett versenyt gyakrabban említették, mint a tisztességtelen versenyt. Ez nem volt mindig így.

A válaszadók szerint 1997. évi értékesítésük 45 százalékát olyan termékek és szolgáltatások tették ki, amelyek a fejlett országokban is versenyképesek, 27 százalékuk némileg, és további 28 százalékuk jelentősen marad el a világszínvonaltól. Az iparban ennél valamelyest kedvezőbb a helyzet, a három arány rendre 52, illetve 24-24 százalék. Kiugró viszont a külföldi többségű cégek önértékelése, a megfelelő arányok 71, 19 és 10 százalék.

Az értékesítés alakulására vonatkozó gazdálkodói várakozások
(volumenindex, előző év = 100,0)
  1998-ban 1999-ben
Belföldi Export Összes Belföldi Export Összes
Ipar 108,1 116,1 110,4 102,0 109,1 104,1
Élelmiszergazdaság 104,1 105,1 104,2 103,0 103,4 103,0
Építőipar 115,0 - 115,0 104,6 - 104,6
Kereskedelem 104,8 106,1 104,9 102,0 108,1 102,4
Szállítás, távközlés 99,5 106,9 100,5 99,6 100,9 99,8
Szolgáltatások 107,8 107,9 107,8 107,7 113,2 108,1
Nemzetgazdaság összesen* 104,3 110,3 105,2 101,6 104,8 102,1
Nemzetgazdaság összesen** - - 107,6 - - 103,7
* Mintaátlag.
** Az ágazati növekedési ütemek súlyozott átlaga, a súlytényező az adott ágazatokban foglalkoztatottak aránya a gazdálkodói szféra összes foglalkoztatottján belül.

A termelési tényezők

A meghatározó kapacitások kihasználtsága átlagosan 79 százalékos, ami lényegében megegyezik a tavaszi megkérdezés eredményével. Az építőiparban és a szolgáltatásokban a kapacitáskihasználtság az átlagosnál jóval magasabb: 89, illetve 86 százalékos, míg a szállításban és távközlésben jóval az átlagos színvonal alatt alakul (74 százalék). Továbbra is 35 százalék körüli azon cégek aránya, amelyeknek van felesleges kapacitásuk.

A válaszadó cégek mindkét vizsgált év esetében optimista beruházási terveket készítettek, 1998-ban átlagosan 14 százalékos, 1999-ben 10 százalékos beruházásivolumen-növekedésre számítanak. A jelentős exportőr (azaz az összes értékesítésen belül 50 százaléknál magasabb exportrészarányú) cégek számoltak be a legdinamikusabb invesztíciós szándékokról: 1998-ban 31 százalékos, 1999-ben 25 százalékos növekedést szeretnének megvalósítani. Érdekes új jelenség, hogy amíg az elmúlt egy-két évben a tervezett exportbővítés átlagosan erőteljesebb beruházásnöveléssel járt együtt, addig ez a hatás a jelen felmérés során már a belföldi értékesítés és a beruházás között is kimutatható volt. Vagyis a válaszadó vállalkozások szerint immár a belföldi piaci pozíciók javításáért is érdemes beruházni.

A beruházási célok közül továbbra is az elhasználódott gépek és berendezések cseréje a legnépszerűbb, erre irányul az összes beruházás 28 százaléka. Ezután következik a termelésbővítés (13 százalék), az anyag- és energiamegtakarítás (12 százalék), valamint a munkaerő-megtakarítás, a biztonság növelése és a termékek, szolgáltatások korszerűsítése (egyaránt 9-9 százalék). A beruházási tervek határait megszabó legfontosabb korlátok: a saját tőke hiánya (47 százalék), a gyenge profitkilátások, valamint az eladósodás veszélye (30-30 százalék).

A beruházások alakulására vonatkozó gazdálkodói várakozások
(volumenindex, előző év = 100,0)
  1998-ban 1999-ben
Ipar 115,2 108,8
Élelmiszer-gazdaság 115,0 118,2
Építőipar 103,5 108,7
Kereskedelem 102,7 112,3
Szállítás, távközlés 136,7 108,6
Szolgáltatások 105,0 110,2
Nemzetgazdaság összesen* 122,2 109,9
Nemzetgazdaság összesen** 114,0 110,4
* Mintaátlag.
** Az ágazati növekedési ütemek súlyozott átlaga, a súlytényező
az adott ágazatokban foglalkoztatottak aránya a gazdálkodói szféra összes foglalkoztatottján belül.

Létszám- és bérgazdálkodás

A foglalkoztatott létszám tekintetében 1998-ban úgynevezett pozitív, 1999-ben negatív stagnálás várható, azaz - a kapott válaszok alapján - az alkalmazotti kört növelni szándékozók aránya mindkét évben nagyjából megfelel az elbocsátásokat tervezők arányának, 1998-ban a bővítők, 1999-ben a csökkentők igen enyhe (1 százalékon belüli) túlsúlya mellett. A jellemző munkaerő-mozgási tendencia azonban változatlan: a legnagyobb létszámleadó csoportok az állami többségű (és) nagyvállalatok, míg a legjelentősebb befogadószektorok a kis-, illetve a külföldi többségű vállalkozások. A legerőteljesebb létszám-leépítési törekvésekről az élelmiszer-gazdaságban, illetve a kereskedelemben működő cégek számoltak be.

A felmérésben részt vevő cégek 1998-ban a bruttó átlagkereset átlagosan 16-17 százalékos növelését tervezik, míg 1999-ben ugyanez az érték 14 százalék. E tekintetben továbbra sincs jelentős eltérés az egyes ágazatok, illetve a foglalkoztatott létszám és a tulajdonosi szerkezet szerint képzett csoportok összesített válaszai között.

A beszerzési és értékesítési árak alakulására vonatkozó gazdálkodói várakozások* (előző év = 100,0)
  1998-ban 1999-ben
Beszerzési árak Belföldi értékesítési árak Forintban mért exportárak Beszerzési árak Belföldi értékesítési árak Forintban mért exportárak
Ipar 114,4 112,4 112,4 112,2 110,5 109,9
Élelmiszer-gazdaság 118,4 118,1 110,6 115,8 113,7 106,1
Építőipar 114,6 113,6 108,3 112,8 111,9 109,8
Kereskedelem 113,6 112,8 108,4 112,3 111,6 108,8
Szállítás, távközlés 114,4 114,9 111,1 114,0 113,2 109,1
Szolgáltatások 113,2 110,9 111,4 112,4 110,9 111,7
Nemzetgazdaság összesen 114,6 114,0 111,2 113,3 112,1 109,8
* A foglalkoztatott létszám szerint súlyozott átlag.

Az árak alakulása

A válaszadó cégek 1998-ban a fogyasztói árszínvonal átlagosan 115,6 százalékos emelkedésével számolnak, ami pontosan megegyezik a tavaszi felmérés során kapott értékkel. 1999-re a fogyasztói infláció lassulását vetítik előre, 13,3 százalékos növekedést valószínűsítenek. (A leggyakrabban említett érték egyébként 13 százalék.)

A belföldi áralakulás tekintetében a tavaszi megkérdezéshez képest lényegesen erősödtek az élelmiszer-gazdaságban, és kisebb mértékben a kereskedelemben tevékenykedő cégek áremelkedési várakozásai. A többi ágazatban némileg enyhültek a termelői inflációra vonatkozó várakozások. 1998-ban az export során elérhető áremelési lehetőségek viszont az ipari és a kereskedelmi válaszadók szerint 1-2 százalékponttal csökkentek. Az 1999-et illető árképzési tervek az 1998-as növekedési ütemekhez képest minden ágazat esetében csökkenést tükröznek.

Mindkét vizsgált évben igazolódott, hogy a belföldi értékesítés volumenének növelésében bízó cégek átlagosan 5 százalékponttal alacsonyabb áremelési ütemet valószínűsítettek, mint azok, akik a belpiaci értékesítés csökkenésével számoltak.

Az értékesítés alakulására vonatkozó gazdálkodói várakozások
(volumenindex, előző év = 100,0)
Régiók: 1998-ban 1999-ben
Nyugat-dunántúli (Győr-M.-S., Vas, Zala) 103,4 100,5
Közép-dunántúli (Fejér, Komárom-E., Veszprém) 107,0 103,6
Dél-dunántúli (Baranya, Tolna, Somogy) 103,6 105,4
Közép-magyarországi (Budapest, Pest) 102,7 101,6
Észak-magyarországi (Heves, Nógrád, Borsod-A.-Z.) 104,8 102,5
Észak-alföldi (Jász-N.-Sz., Hajdú-B., Szabolcs-Sz.-B.) 117,6 102,4
Délalföldi (Bács-K., Békés, Nógrád) 108,7 103,1
Nemzetgazdaság összesen* 107,6 103,7
* Az ágazati növekedési ütemek súlyozott átlaga.

Tőkeellátottság, pénzügyi kondíciók

A tőkével való ellátottság színvonalának megítélésében folytatódott az 1996 ősze óta tartó tendencia, a cégek javulást várnak. A likviditási helyzet értékelésében viszont megtört a hasonló folyamat, a tavaszi megkérdezéshez képest némi romlás következett be.

A tőkeellátottságot illetően kiugróan kedvező helyzetről számoltak be a külföldi többségű cégek. Ugyanakkor az élelmiszer-gazdaságban, valamint a szállításban és a távközlésben működő cégek a nemzetgazdasági átlagnál lényegesen rosszabb pozíciókról tudósítottak. A likviditási pozíció esetében ismét csak a külföldi többségű cégek vannak a legkedvezőbb helyzetben, és az élelmiszer-gazdasági és építőipari cégek a leginkább elégedetlenek.

A vállalkozások modernizációját segítő gazdaságpolitikai lépések
(helyezési sorrend az említési gyakoriság szerint)
  1996 1996 1997 1997 1998 1998
A tb-járulék csökkentése 2 1 1 1 1 1
Az adók csökkentése 1 3 3 3 2 2
Állami fejlesztési támogatások 4 2 2 2 3 4
Az adminisztratív kötelezettségek csökkentése 3 4 4 4 5 5
A gazdasági bűnözés elleni törvények meghozatala és érvényesítése 5 5 5 5 4 3

A vállalkozások modernizációját segítő gazdaságpolitikai lépések közül továbbra is a tb-járulék, illetve az adók csökkentése a legnépszerűbb, s a gazdasági bűnözés elleni törvények kedvező megítélése is megmaradt, immár ez a vállalkozások által elvárt harmadik legfontosabb kormányzati intézkedés. Az élelmiszer-gazdaság viszont ebben a tekintetben is kilóg a sorból, az itt tevékenykedő vállalkozások körében az állami fejlesztési támogatások iránti igény a 2. legfontosabb tényezőnek bizonyult.

A legfontosabb vezetési-szervezési törekvések rangsorát továbbra is a jó üzleti kapcsolatok kiépítése, illetve a jól képzett szakemberek megszerzése, megtartása vezeti. A kis- és középvállalkozásoknál e két tényező fontosabbnak bizonyult, mint a 300 fő feletti nagy cégeknél. Ez utóbbi vállalatcsoport esetében a jó üzleti kapcsolatok, illetve a meglevő termékek, szolgáltatások minőségének javítása csaknem egyenrangú tényezők. Az új termékek, technológiák meghonosítása terén egyértelműen élenjárók a külföldi többségű vállalkozások.

A saját vállalkozás, illetve a magyar nemzetgazdaság várható helyzetére vonatkozó várakozások
(az előző évhez képest) (egyenleg*)
Régiók: A saját vállalkozás várható helyzete A nemzetgazdaság várható helyzete
1998-ban 1999-ben 1998-ban 1999-ben
Nyugat-dunántúli (Győr-M.-S., Vas, Zala) 22 31 18 22
Közép-dunántúli (Fejér, Komárom-E., Veszprém) 15 22 20 22
Dél-dunántúli (Baranya, Tolna, Somogy) 14 22 11 11
Közép-magyarországi (Budapest, Pest) 28 27 29 20
Észak-magyarországi (Heves, Nógrád, Borsod-A.-Z.) 13 17 13 12
Észak-alföldi (Jász-N.-Sz., Hajdú-B., Szabolcs-Sz.-B.) 17 17 18 16
Dél-alföldi (Bács-K., Békés, Nógrád) 16 24 17 14
Nemzetgazdaság összesen* 20 24 19 17
* Az egyenleg a pozitív és a negatív választ adók arányának különbsége, értéke -100 és +100 között változhat.

A likviditási helyzet

A tőkeellátottság és az eladósodottság igen szoros kapcsolatban van a vállalkozások likviditási helyzetével. Hosszú távon, az elmúlt mintegy két év során a likviditási helyzet javult: 15 százalékról 10 százalék alá mérséklődött a likviditási gondokkal bajlódó csoport aránya, és ezzel párhuzamosan a kedvező helyzetűeké megemelkedett. Azon vállalkozások aránya, amelyeknél a likviditást legfeljebb néhány napos fizetési zavarok jellemzik, viszonylag állandó, 45 százalékos. Rövid távon a tavaszi felméréshez képest enyhe negatív elmozdulás érzékelhető, az egész időszakban kedvező kategóriából 1-2 százalék átcsúszott az átmeneti zavarokat jelző csoportba, és a súlyos nehézségeket jelzők aránya is emelkedett 2 százalékponttal. A cégek a likviditással kapcsolatos várakozásaikat leginkább a csökkenő forgalommal és jövedelmezőségi helyzetük változásával indokolták.

A cégek általános gazdasági helyzete és likviditása továbbra is szorosan összefügg. Az egész évben kedvező likviditási helyzetű cégek tőkeellátottsága ennek megfelelően jó, a cégek nyereségesek. Ôk az év végéig továbbra is erre számítanak. A korábban egyértelmű kapcsolat a bővülésre alapozott értékesítési stratégia és a likviditási helyzet között fellazult, most a kedvező likviditásúak között majdnem egyenlő arányban találunk a belföldi értékesítés, nemkülönben az export csökkenésére és növelésére számítókat.

A likviditási gondokkal bajlódó cégeknél az export aránya alacsonyabb, mint a likviditási szempontból kedvezőbb helyzetű csoportokban, és 9 százalékponttal marad el az átlagtól. A likviditási problémák megoldását elsősorban a termelés volumenének emelésével kívánják megoldani, de nagy hangsúlyt kapott a válaszok között a kinnlevőségek behajtása és a jövedelmezőség változtatása. A legtöbb súlyos likviditású helyzetű vállalkozás az élelmiszer-gazdaságban, illetve a belföldi, magántöbbségű kisvállalkozások körében van, és az év végére az élelmiszer-gazdasági és a belföldi magántöbbségű, középvállalati kör számít a legrosszabb helyzetre.

A likvid cégekre jellemző, hogy az export aránya magas, a meglevő piacok megtartására és bővítésére törekszenek, beruházási terveikben továbbra is visszafogottak, és az átlag alatt tervezik bővíteni fejlesztési kiadásaikat. E válaszolók közül 13 százalék várja, hogy likviditási helyzete romlik, és 67 százalékuk a jelenlegi állapot változatlanságát jelzi előre, míg érthetően, a súlyos likviditási helyzetben levőknél magas, 43 százalék feletti a javulást várók aránya. A szolgáltatási vállalkozásoknál és a külföldi tulajdonú vállalkozásoknál 57 százalék feletti az eddigi év folyamán végig kedvező likviditást mutató cégek aránya.

A cégek pénzügyi tevékenysége csak a likvid cégeket segíti 1998-ban is és 1999-ben is, a többi esetben e tevékenység eredménye rontotta a jövedelmezőségi pozíciót. A vállalkozások többsége az év közepére változatlanságra számít likviditási helyzetében, a többiek inkább javulásra, mint romlásra számítanak (az összes válaszoló közül mintegy 34 százalék javulást, 15 százalék romlást feltételez). A súlyos likviditási helyzetben levőknél a legmagasabb a romlásra számítók aránya (17 százalék), de ők azok, akik a legnagyobb (11 százalékos) arányban reménykednek is, és a likviditási helyzet jelentős javulására számítanak. A többiek számára a jelenlegi állapot, illetve annak kismértékű javulása megfelelő, és ehhez alakítják várakozásaikat is.

A likviditási helyzet javulásával kapcsolatos remények a tényleges likviditási helyzet alakulásával fordítottan változnak. A likviditási helyzet javulásában legmagasabb arányban az építőipari, külföldi tulajdoni többségű vállalkozások bíznak. A romlást feltételezők aránya átlagosan 15 százalék, az élelmiszer-ipari válaszolóknál a romlást várók aránya jóval (20 százalékponttal) magasabb, mint az átlag. A romló likviditás okaként a jövedelmezőség és a hitelhelyzet (értelemszerűen kedvezőtlen) változását jelölték meg.

A kedvező likviditású cégek középtávon expanziót terveznek, míg a többiek többsége megelégszik a stabilizációval. A gazdaságpolitikától mindhárom csoport ugyanazt várja: a tb-terhek és az adók csökkentését, és mindhárom csoport ugyanazokat a lépéseket tartja fontosnak céljai eléréséhez. Ezek sorrendben a következők: a költségek csökkentése, a bevétel növelése, a nyereség növelése. E lépésekhez azonban az egyes csoportok cselekvési tere más és más. Bár a súlyos likviditási gondokkal küzdők csoportjában a legmagasabb a veszteségesen gazdálkodók aránya, 61 százalékuk ebben a csoportban is nyereséges gazdálkodásról számol be. (Ez mindenképpen figyelmet érdemel. Meglehet, az adatokat fenntartással kell kezelni.).

A tőkeellátottság, illetve a likviditási helyzet megítélése
(a válaszadók százalékában)
  1996 1997 1998
I. II. I. II. I. II.
A tőkével való ellátottság megítélése
Súlyos tőkehiány 26 24 21 19 19 17
Kisebb tőkebevonással hatékonyabb lenne 45 47 50 48 48 45
Megfelelő 28 28 28 33 32 37
Túltőkésített 1 1 1 0 1 1
A likviditási helyzet megítélése
Az egész időszakban kedvező 31 37 39 41 49 45
Néhány napos fizetési zavarok 51 50 49 51 43 45
Súlyos nehézségek 17 13 11 8 8 10
Csőd vagy felszámolás valószínű 1 0 1 0 0 0

Regionális azonosságok, eltérések

A felmérés során kapott válaszok jórészt visszatükrözik az országban tapasztalható területi különbségeket. A meghatározó kapacitások kihasználtsága tekintetében egyedül az észak-magyarországi régió marad el jelentősen az országos átlagtól.

A következő évben várható kereslethez képest a legnagyobb arányban az észak-magyarországi és a dél-dunántúli termelők jeleznek felesleges kapacitásokat. A tőkeellátottság tekintetében ismét csak az észak-magyarországi régió a fekete bárány. A termelés és a szolgáltatás bővítésének legfontosabb korlátainak megítélésében nincsenek jelentős területi különbségek, feltűnő viszont, hogy a közép-magyarországi válaszadók az átlagosnál lényegesen gyakrabban említették a kiélezett versenyt, viszont a mintaátlagnál sokkal ritkábban kárhoztatták a termékek gyenge versenyképességét, illetve az alacsony műszaki színvonalat. A közép-magyarországi és a dunántúli régiókból érkező válaszok lényegesen magasabb arányban számoltak be a fejlett piacokon is versenyképes termékekről, mint a keleti megyék válaszadói.

A következő időszakra vonatkozó prognózisok is részben a korábbi helyzet fennmaradását valószínűsítik. A saját üzletmenet várható alakulása tekintetében a leginkább optimistáknak a közép-magyarországi és a nyugat-dunántúli válaszadók bizonyultak.

A tavalyi évet illetően az alföldi és a közép-dunántúli régiók számítanak a legnagyobb értékesítési dinamikára, míg az 1999-es értékesítési terveket illetően lényegében csak a dél-dunántúli régió emelhető ki.

1998-ra vonatkozóan az észak-alföldi és a közép-magyarországi régió válaszadói számoltak be a legerőteljesebb beruházási törekvésekről, míg az 1999-re vonatkozó tervek között nincsenek lényegi különbségek. A foglalkoztatott létszám növelésére számító cégek aránya mindkét vizsgált évre vonatkozóan csak a közép-magyarországi régióban haladta meg számottevően a létszámleépítéseket valószínűsítők arányát. Ezzel szemben 1998-at illetően az elbocsátásokra készülő vállalkozások kerültek túlsúlyba a nyugat-dunántúli és az észak-magyarországi, 1999-et illetően pedig a dél-dunántúli válaszadók között.

Grafikonok:

  • Az ipari, a kereskedelmi és az üzleti bizalmi index
  • A saját vállalkozás, illetve a magyar gazdaság helyzetének várható alakulása
  • Az ipari válaszadók megoszlása tulajdonosok szerint
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére