A kötelező magánnyugdíjpénztárak taglétszáma 1998. október 31-én elérte az 1 millió 250 ezer főt. A pénztárakban felhalmozott vagyon értéke pedig megközelíti a 22 milliárd forintot. 1998. decemberében 43 magánnyugdíjpénztárnak volt működési (alapítási) engedélye. A teljes tagság mintegy 82 százalékát tömöríti a 6 legnagyobb, egyenként is több mint 50 ezer tagot számláló kötelező magánnyugdíjpénztár. Közülük is a legnagyobbnak több mint 250 ezer tagja van.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak száma jelenleg 256, amelyekben a nyár közepén összesen több mint 800 ezer tagot tartanak nyilván. Azonban szakértői vélemény szerint a tényleges tagok száma eléri az egymilliót, a pénztáraké pedig meghaladja a 300-at. A pénztári tagok száma csak tavaly több mint 300 ezer fővel emelkedett. Ez figyelemre méltó fejlődés, ha tudjuk, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak 1996-ban mintegy 470 ezer, 1997-ben pedig csaknem 675 ezer taggal számolhattak. Az önkéntes pénztárakban eddig felhalmozott vagyon értéke 85 milliárd forint.
Vagyon- és létszámnövekedés
Az önkéntes pénztárak esetében a taglétszám növekedési üteme tavaly csaknem azonos volt az előző évi növekedési ütemmel. Ugyanakkor továbbra is jellemző, hogy a pénztári vagyon gyorsabb ütemben gyarapodik, mint a taglétszám, habár a vagyonnövekedés főként a tőzsdei válság hatására mintha megtorpanni látszana. 1998. első fél évében a pénztári vagyon mintegy 26 százalékkal bővült, szemben 1997. első fél évével, amikor a pénztárak 53 százalékos vagyonnövekményről számoltak be a felügyeletnek. Továbbra is a nyugdíjpénztárak vezetik a mezőnyt, hozzájuk tartozik a pénztári tagság mintegy 97 százaléka s a pénztári vagyon több mint 99 százaléka. A pénztári szféra bevételeinek két meghatározó forrása a tagdíj és a munkáltatói hozzájárulás. A tagok által fizetett tagdíj összege 1998. első fél évében 4,6 milliárd forintot tett ki, miközben a munkáltatói hozzájárulás ugyanezen idő alatt 9,8 milliárd forint volt. A teljes pénztári szférában a tagok és a munkáltatók által együttesen fizetett összeg egy főre jutó havi átlagos értéke növekvő tendenciát mutat: a második negyedévben 3203 forint, egy évvel korábban 2838 forint volt. Továbbra sem jellemző a pénztári szolgáltatás. 1998. első fél évében a pénztárak által nyújtott szolgáltatások értéke 770 millió forintot tett ki, 1997. első fél évében viszont csak 342 millió forint volt.
Az önkéntes pénztári szférán belül a nyugdíjpénztárak tudhatják magukénak a pénztári tagság 97 százalékát, taglétszámuk 1998. első fél évben 20 százalékkal emelkedett az előző év végéhez képest. A pénztári vagyon e körben az első fél évben mintegy 25 százalékkal gyarapodott, ami azonban elmarad az 1997-es első fél év 52 százalékos növekedésétől. A nyugdíjpénztárak működési költségei az első fél évben összességükben mintegy 1 milliárd forintot tettek ki. Az egy főre jutó átlagos működési költség viszont e pénztártípus esetében határozottan csökkenő tendenciát mutat. Ez a szakértők szerint elsősorban annak tulajdonítható, hogy a pénztári tagság létszáma jelentősen megemelkedett. Az egy főre jutó működési költség 1997. első negyedévben a pénztáraknál 760 forint volt, ami a második negyedévben 860 forintra nőtt. Ugyanakkor 1998. első negyedévében egy pénztártagra már csupán 580 forintnyi költség jutott, s ez az érték emelkedett '98 második negyedévére 680 forintra.
A koncentráció az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztáraknál is jelentős, az adatok tanúsága szerint a 15 legnagyobb pénztár, amelynek 20 ezernél több tagja van, tömöríti a tagság mintegy 60 százalékát. A 20 legnagyobb pénztár, amelynek mindegyike több mint 1 milliárd forintnyi vagyonnal gazdálkodik, koncentrálja a teljes pénztári vagyon 65 százalékát, s a három legnagyobb pénztárra jut a nyugdíjpénztári vagyon 20,5 százaléka.