Magánnyugdíjpénztárak

A magánnyugdíjpénztárak eddigi tagtoborzó propagandája nem maradt hatástalan. A számok bizonyítják, hogy hálás szituáció, ha hosszú ideig a rendszer előnyeit lehet kidomborítani, a szolgáltatásra vonatkozó első tapasztalatok azonban majd csak tíz év múlva lesznek érzékelhetők. A pénztárak működésének különbségei egyelőre az elért hozamok nagyságában lennének megragadhatók, de a működés első évében még ez sem látszik a kívülállók számára.

Túl a másfél millión

Mind a lakossági, mind a magánnyugdíjpénztárak körében végzett felmérés, illetve vizsgálat azt vetíti előre, hogy 1998 végére a taglétszám 1,3-1,4 millió fő körül lesz. A taglétszám emelkedése 1999-ben már nem lesz ugyanolyan dinamikus, mint tavaly, így az év végére 1,6 millió körüli magán-nyugdíjpénztári taggal lehet kalkulálni. A pénztártagok között többségben vannak a férfiak. A település típusa szerint a legnagyobb arányban a vidéki városban élők, majd a községekben élők léptek be a magánnyugdíjpénztárakba.

A pénztárak közötti létszámmozgás, illetve visszalépés a hagyományos társadalombiztosításba egyelőre elenyésző mértékű. Jelenleg még nem látszanak a pénztárak működése, eredményessége közötti különbségek, ehhez az eltelt idő túl rövid. A társadalombiztosításba való visszalépésnek, ha lesz egyáltalán komolyabb hulláma, akkor az majd a 2000. év végén, a visszalépési határidő lejártakor fog jelentkezni.

A Gazdaságkutató Rt. 1998-ban kétszer – júniusban és novemberben – végzett felmérést a magánnyugdíjpénztárakba történő átlépési szándékok vizsgálatára. Mindkét alkalommal megerősítést nyert, hogy a törvények megalkotása, illetve elfogadása idején feltételezettnél nagyobb az érdeklődés a magánnyugdíjpénztárak iránt. Annak ellenére igaz a megállapítás, hogy az ősz folyamán, számos olyan esemény történt, amely rontotta az érintettek biztonságérzetét, bizalmatlanságot kelthetett az új rendszer iránt is. (Ilyenek voltak a hagyományos nyugdíjrendszerbe történő nem rendszerjellegű belenyúlás, a magánnyugdíjpénztárakba fizetendő járulékkulcs fizetés törvényi előírásainak kedvezőtlen újraszabályozása.) Az intézkedések újszerűsége miatt a válaszok egy részében ennek hatása még egyáltalán nem jelentkezhetett.

Hatról hétre Az Országgyűlés néhány héttel ezelőtt úgy határozott, hogy átmenetileg befagyasztja a magánnyugdíjpénztárakba befizethető járulék mértékét. Így idén, csakúgy, mint tavaly, a járuléknak nem hét, hanem csak hat százaléka megy a magánkasszákba. A Ház a kormánypártok javaslatára, az utolsó pillanatban fogadta el az erre vonatkozó módosító indítványt. Selmeczi Gabriella, a tb-alapokat felügyelő politikai államtitkár, aki aktív szerepet vállalt a módosítás előkészítésében, úgy érvelt: a nyugdíjbiztosítási alap stabilitását tartották szem előtt. Ha ugyanis a korábbi szabványoknak megfelelően hét százalékra emelkedett volna jövőre a pénztári járulék mértéke, a kötelező nyugdíjbiztosítás finanszírozási bázisául szolgáló nyugdíjbiztosítási alap hiánya 11,6 milliárd forinttal növekedett volna. Selmeczi hangsúlyozta: a vegyes, kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságot is lehetővé tevő nyugdíjreform következtében az 1998-ban 40, idén pedig 100 milliárd forintnál is több pénz hiányzik majd a nyugdíjalapból. 1999 elejétől ezért a Fidesz – amely megszavazásakor sem értett egyet a tervvel – a nyugdíjreform átvilágítását tervezi. Véleményük az, hogy a nyugdíjreform nem oldja meg a demográfiai okokból eredő finanszírozási problémákat, azok a jelenlegi nyugdíjrendszer keretein belül is orvosolhatók lennének. Az államtitkár úgy nyilatkozott, hogy gondolkodnak a magánnyugdíjpénztárak mögötti állami garancia megvonásán is. Most – ha egy pénztár fizetésképtelenné válna – elsősorban a kasszák befizetéseiből létrehozott Garancia Alapnak, ám ha ez kevésnek bizonyul, az államnak kell kisegítenie a csődbe ment pénztár tagjait. Másrészt a pénztártagok nem számíthatnának normajáradékra, vagyis arra, hogy amennyiben a magánkasszában szerzett nyugdíjuk mértéke nem éri el a tb-rendszerből származó ellátásuk egyharmadát, a hiányzó összeget megkapják az államtól. H. É.

Vagyonnövekmény

A létszámnál feltehetőleg lényegesen nagyobb dinamikával bővül a pénztárak vagyona, bár ez esetben is a növekedési ütem lassulása várható. Becsléseink szerint a magánnyugdíjpénztárak 1998-ban 45, 1999-ben – a megváltozott feltételrendszer alapján – 70 milliárd forint (a GDP 0,7 százaléka) körüli járulékbevételre számíthatnak. Így a későbbiekre előrevetítve 8 százalékos járulékfizetés mellett is az évi magán-nyugdíjpénztári járulékbefizetés a GDP 1 százaléka körül alakul. Pillanatnyilag ez teszi ki bevételeik kilencven százalékát, tehát vagyonuk sem sokkal magasabb ennél.

A magánnyugdíjpénztárak eddigi tagsága döntően (több mint 80 százalékban) a derékhadból, a 20-40 év közöttiekből tevődik ki, ők fognak még erősítést kapni a jövőben a fiatalabb pályakezdő korosztályokból. Jól kivehető az adatokból, hogy a választási lehetőséggel rendelkező társadalmi csoportokból a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelműek nem mutatnak számottevő érdeklődést a magánnyugdíjpénztárak iránt.

A magánnyugdíjpénztárban már tagként szereplők, illetve a belépést fontolgatók körében a legnagyobb vonzerőt továbbra is az jelenti, hogy a befizetett pénzt örökölni lehet, amennyiben a pénztártag a nyugdíjkorhatár elérése előtt meghal. A korábbiakhoz képest erősödött a magas nyugdíjak iránti igény is.

A magánnyugdíjpénztárak körében nem tartanak csődtől, de bizonyos feszültségek már látszanak. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi nagyszámú pénztár nem lesz képes megmaradni a piacon. A szakemberek azt tartják valószínűnek, hogy néhány év múlva 5-6 nagy pénztár működik majd Magyarországon. A kevésbé életképes kisebb magánnyugdíjpénztárak már most keresik a beolvadási lehetőségeket a nagyobbakba (a kicsik egymással nem fuzionálnak), de a megcélzott fogadó pénztárak különféle feltételekhez kötik a befogadást.

Társadalombiztosítási dilemmák

A fenti képből a társadalombiztosítás számára az a kedvezőtlen következmény adódik, hogy összességében több tag lép(ett) át az új rendszerbe, mint azzal korábban számoltak, s ők a közepes vagy annál valamivel magasabb jövedelműek közül kerülnek ki. A legalacsonyabb jövedelmű, idősebb munkavállalók majdani nyugellátása a társadalombiztosítás "privilégiuma" marad.

A felmérés keretében a GKI Rt. összesen 30 magánpénztárat keresett meg, a feldolgozásban 12 pénztár válaszai szerepelnek. Az utolsó válaszoló november 16-án küldte vissza a kérdőívet. A válaszok reprezentativitásának kiszámításakor a bázisév hiánya miatt az Állami Pénztárfelügyelet által publikált, 1998. június 30-i létszámadatokat tekintettük bázisnak. Az ÁPF kimutatása szerint az első fél év végén a magánpénztárak tagjainak száma több mint 1 millió (1063,6 ezer) fő volt. Így a június végi létszámadatok alapján a válaszok reprezentativitása 40,8 százalék. (Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a kötelező pénztárak tagjainak nyilvántartási rendszere jelenleg még nem kiforrott, az adatbázis számos helyen átfedéseket tartalmaz. Így a létszámadatokat és várakozásokat kellő óvatossággal kell kezelni.) Az ÁPTF a magánpénztárak vagyonára vonatkozóan nem közölt adatokat, így a reprezentativitást csak a taglétszámra számítottuk ki.

A kérdőívet visszaküldő pénztárak összesített taglétszáma 1998. június 30-án 434 ezer fő volt, vagyonuk pedig meghaladta a 12 milliárd forintot. A magánpénztárak várakozásai szerint a taglétszám 1998. december 31-re 24 százalékot meghaladó ütemben növekszik 1998. június 30-hoz képest. Ennek megfelelően 1998 végére a magánpénztárak összesített taglétszáma várhatóan meghaladja az 1,3 millió főt. A magánpénztárak vagyonuk ennél lényegesen dinamikusabb, 147 százalék körüli növekedésére számítanak az év végére 1998. június 30-hoz képest.

Dinamikus növekedés

1999. június 30-ra a magánpénztárak taglétszámuk további, 13 százalék körüli növelésére számítanak. A válaszok reprezentativitása alapján kiszámítható, hogy a pénztáraknak a következő év első fél évének végére várhatóan 1,4-1,5 milliós tagsága lesz. A pénztárak vagyonának 1999. június 30-ra várt növekedése továbbra is dinamikus marad, az előző év végéhez képest majd' 70 százalékos növekedésre számítanak a válaszolók. 1999 végére a magánpénztárak taglétszámuk további, 7 százalék körüli növekedését várják az első fél év végéhez képest. (Ez azt jelenti, hogy az év egészére a létszám közel 21 százalékos növekedésére számítanak a kérdőívet kitöltő magánpénztárak.) Azaz a reprezentációs mutató alapján a magánpénztárak összesített taglétszáma 1999. december végére 1,6 millió fő körül várható. A válaszoló pénztárak vagyonuk közel 145 százalékos növekedésére számítanak 1999. végére 1998. december 31-hez képest. (Tehát a pénztári vagyon növekedési üteme csökken, de így is rendkívül magas, ami a kezdeti alacsony bázis természetes következménye. Ezt támasztják alá az 1999 első, illetve második félévére várt növekedési ütemek is: rendre 67, illetve 46 százalék.)

A magánpénztáraktól megkérdeztük, hogy tagságuk hogyan oszlik meg az új belépők, valamint más magánpénztárból átlépők között. 1998. június 30-án a magánpénztárak tagsága gyakorlatilag teljes egészében új belépőkből állt. A pénztárak várakozásai szerint az átlépők aránya még 1999. december végére sem éri el a teljes taglétszám 1 százalékát. Ez jól mutatja, hogy a magánpénztári tagságot választók hűségesek a választott pénztárhoz. (Ennek egyik oka lehet a tényleges elégedettség, de előfordulhat az is, hogy a tag bonyolultnak találja a pénztárváltást, s így nem él ezzel a lehetőséggel, továbbá a munkáltatók a magánpénztári járulékfizetésekkel járó adminisztratív terheiket próbálják meg csökkenteni úgy, hogy alkalmazottaiknak bizonyos magánpénztárakba – pl. ágazati, munkahelyi – való belépést javasolják. Az alacsony pénztárváltási ráta másik oka lehet, hogy a magánpénztárak teljesítménye jelenleg még nem látható pontosan, így a magánpénztárak összehasonlítása sem igazán lehetséges.)

A társadalombiztosítás rendszerébe történő visszalépést választók aránya a júniusi felmérés óta emelkedett. A válaszoló pénztárak júniusban úgy látták, hogy a visszalépők aránya 1998 végére sem haladja meg a teljes tagság 0,1 százalékát. Ezzel szemben a novemberi felmérés válaszai némi növekedést mutatnak: az év végére a visszalépők száma megközelíti a teljes tagság 0,5 százalékát. 1999-ben a magánpénztárak a visszalépők számának további növekedésére számítanak.

Jövedelmi szintek

A magánpénztárak várakozásai szerint 1999. december 31-re az átlagos vagy annál alacsonyabb jövedelmű egyének aránya növekszik 1998 végéhez képest. (Ez természetes következménye a pályakezdők kötelező magánpénztári tagságának, hiszen ezen csoport jövedelme az átlag körüli vagy az alatti.) Az 1998. év végére várt csökkenéssel ellentétben a 1,5-2,5 millió forint éves jövedelműek aránya nem csökken tovább 1999-ben. Az ennél magasabb jövedelműek belépésére továbbra sem számítanak a pénztárak.

A magánpénztárak járulékbevétele számítások és becslések szerint 1998 végén 45 milliárd forint körül várható. Hasonlóan számolva: 1999-ben a magánpénztárak 70 milliárd forint körüli járulékbevételre számíthatnak.

1998. december 31-re a válaszoló magánpénztárak a 20 évesnél fiatalabbak arányának jelentős növekedését jelezték előre. Ennek oka az, hogy a továbbtanulást nem választó fiatal pályakezdők megjelennek a piacon, s a magánpénztári tagság számukra nem választás kérdése. Ezzel párhuzamosan az év végére valamelyest csökken a 20 és 30 év közöttiek aránya a pénztárak várakozásai szerint. A magánpénztárak válaszai ugyanakkor mutatják, hogy a tagtoborzás nagyon sikeres a 40 és 50 évesek körében. Ezen korosztály aránya a pénztárak várakozásai szerint enyhén növekszik 1998. december végére az első fél év végéhez képest. Ennek oka lehet, hogy a beígért és a költségvetési törvényben tervezett nyugdíjemelés eltérései a tb-nyugdíj iránti bizalmatlanságot fokozta, s így olyan munkavállalók is beléptek a magánpénztárakba, akiknek ez már nem igazán kedvező.

A magánpénztárak bevételeinek legnagyobb részét – több mint 90 százalékát – a munkavállalók törvényben előírt befizetési kötelezettsége teszi ki. Várhatóan szintén jelentős bevételi forrás a befektetések hozama, továbbá a válaszolók viszonylag jelentős támogatásokra számítanak az év végére.

A magánpénztárak kifizetései (szolgáltatási kiadásai) jelenleg még elhanyagolhatóak, mivel most folyik az alapok feltöltése, továbbá a működési költségek a pénztárak bevételeihez képest elhanyagolhatóak. A kiadási oldal az elkövetkező 10-15 évben sem lesz jelentős.

Pénztárak önmagukról

A pénztárakat megkérdeztük arról, hogy mit tekintenek a legfontosabb feladatuknak az elkövetkező egy évben. A pénztárak céljai között most is az első helyen szerepelt a taglétszám növelése, illetve annak "rentábilis" szinten tartása. A magánpénztárak sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a biztonságos befektetési és vagyonkezelési tevékenységnek, mint a piaci átlagot meghaladó reálhozam elérésének a vagyon befektetése után. A pénztárak kiemelték a nyilvántartási rendszerük fejlesztését, illetve a naprakész nyilvántartások elkészítésére vonatkozó törekvésüket is, valamint a technikai színvonal magas szinten tartását. A válaszolók nem említették a szolgáltatásokra való felkészülést, ami arra utal, hogy a tőkepiacokon mutatkozó bizonytalanság a rövid távú célokat helyezte előtérbe.

A magánpénztáraktól megkérdeztük, hogy miként vélekednek a tb helyzetéről, s ennek a magánpénztárakra gyakorolt hatásáról. A válaszolók egybehangzóan a tb hiányának növekedésére számítanak. A növekvő hiány magánpénztárakra gyakorolt hatását tekintve azonban megoszlanak a vélemények. A kedvezőtlen hatásokat valószínűsítők jelezték, hogy a magánpénztári járulékemelés elmaradása a nyugdíjbiztosítási piacon a bizonytalanságot erősítette, ami a taglétszám növekedését lassítja, valamint a tb rendszerébe történő visszalépéseket növeli.

A pénztárak koncentrálódása várható

A magánpénztárakat megkérdeztük, hogy számítanak-e magánpénztárak csődjére. A válaszolók többsége úgy vélekedett, hogy nem várható magánpénztárak összeomlása. Ennek az az oka, hogy a piaci versenyben lemaradó pénztárak inkább egy nagy, tőkeerős pénztárba való beolvadás mellett döntenek. Így a piaci koncentráció jelentős növekedésére lehet számítani az elkövetkező években. Ugyanakkor a kisebb pénztárak részéről jelentkező koncentrációs törekvések a nagy pénztárak részéről támasztott szigorúbb beolvadási kritériumokkal fognak találkozni. Azok a pénztárak, akik számítanak csődre a pénztárak körében, úgy gondolják, hogy ennek következtében a magánpénztárak a vagyonkezelők kiválasztására sokkal nagyobb gondot fognak fordítani, mint korábban. (Véleményük szerint a nagyobb, banki háttérrel rendelkező vagyonkezelőkhöz történő "elvándorlásra" lehet számítani.)

A magánpénztárak körében a koncentráció már most is jelentős. A nyugdíjbiztosítási piacon már jelen vannak a nagy piacvezetők (biztosítói, valamint nagybanki háttérrel rendelkező pénztárak), amelyek a tagság és a vagyon egyre jelentősebb hányadát koncentrálják. A pénztárak által várt további koncentrálódás néhány év leforgása alatt 5-6 rendkívül nagy és tőkeerős nyugdíjpénztár kialakulásához vezethet.

A nyugdíjreform tapasztalatai

A magánpénztárak nyilatkoztak a nyugdíjreform eddigi tapasztalatairól, és arról is, hogy milyen problémákat látnak, amit a reform eddig nem volt képes megoldani. A pénztárak nagyobb része a nyugdíjreformot alapjában véve sikeresnek ítéli. Véleményük szerint azonban az új rendszer sikere a továbbiakban számos tényezőtől függ:

A költségvetésnek a nyugdíj-biztosítási alap hiányát a kötelezettségvállalásnak megfelelően ellensúlyoznia kell az elkövetkező 15-20 évben.

Szükséges a járulékfizetési hajlandóság erősítése a vállalatok (munkáltatók) körében, valamint az öngondoskodási motívum erősítése a munkavállalók esetében.

Szükséges a nyugdíjpénztári befizetések után igénybe vehető adókedvezmények fenntartása. Ezek erősítik mind a vállalatok, mind pedig a munkavállalók érdekeltségét az új rendszer bevezetésében (pozitív diszkrimináció).

A nyugdíjreform sikerében kételkedő magánpénztárak véleménye szerint a reform nem volt kellően átgondolt, s túl hamar került bevezetésre. Véleményük szerint a nyugdíjbiztosítási alap hiányának alakulása, illetve az annak finanszírozásával kapcsolatos várható döntések számos veszélyforrást és bizonytalanságot jelentenek a következő években.

A válaszoló magánpénztárak a nyugdíjreform megoldatlan problémái között elsősorban a nyilvántartási rendszert említették. Véleményük szerint a jelenlegi nyilvántartási rendszer kiforratlan, az adatszolgáltatás nem egységes, valamint túl sok felesleges adatot is tartalmaz, továbbá a jelenlegi rendszer alapján a magánpénztárak esetleges vagyonvesztése nehezen ellenőrizhető. A magánpénztárak úgy látják, hogy az elkövetkező 1-2 évben a nyugdíj-biztosítási piac jelentős átrendeződésére lehet számítani.