Magánnyugdíjpénztárak

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 10. számában (1999. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A magánnyugdíjpénztárak eddigi tagtoborzó propagandája nem maradt hatástalan. A számok bizonyítják, hogy hálás szituáció, ha hosszú ideig a rendszer előnyeit lehet kidomborítani, a szolgáltatásra vonatkozó első tapasztalatok azonban majd csak tíz év múlva lesznek érzékelhetők. A pénztárak működésének különbségei egyelőre az elért hozamok nagyságában lennének megragadhatók, de a működés első évében még ez sem látszik a kívülállók számára.

Túl a másfél millión

Mind a lakossági, mind a magánnyugdíjpénztárak körében végzett felmérés, illetve vizsgálat azt vetíti előre, hogy 1998 végére a taglétszám 1,3-1,4 millió fő körül lesz. A taglétszám emelkedése 1999-ben már nem lesz ugyanolyan dinamikus, mint tavaly, így az év végére 1,6 millió körüli magán-nyugdíjpénztári taggal lehet kalkulálni. A pénztártagok között többségben vannak a férfiak. A település típusa szerint a legnagyobb arányban a vidéki városban élők, majd a községekben élők léptek be a magánnyugdíjpénztárakba.

A pénztárak közötti létszámmozgás, illetve visszalépés a hagyományos társadalombiztosításba egyelőre elenyésző mértékű. Jelenleg még nem látszanak a pénztárak működése, eredményessége közötti különbségek, ehhez az eltelt idő túl rövid. A társadalombiztosításba való visszalépésnek, ha lesz egyáltalán komolyabb hulláma, akkor az majd a 2000. év végén, a visszalépési határidő lejártakor fog jelentkezni.

A Gazdaságkutató Rt. 1998-ban kétszer - júniusban és novemberben - végzett felmérést a magánnyugdíjpénztárakba történő átlépési szándékok vizsgálatára. Mindkét alkalommal megerősítést nyert, hogy a törvények megalkotása, illetve elfogadása idején feltételezettnél nagyobb az érdeklődés a magánnyugdíjpénztárak iránt. Annak ellenére igaz a megállapítás, hogy az ősz folyamán, számos olyan esemény történt, amely rontotta az érintettek biztonságérzetét, bizalmatlanságot kelthetett az új rendszer iránt is. (Ilyenek voltak a hagyományos nyugdíjrendszerbe történő nem rendszerjellegű belenyúlás, a magánnyugdíjpénztárakba fizetendő járulékkulcs fizetés törvényi előírásainak kedvezőtlen újraszabályozása.) Az intézkedések újszerűsége miatt a válaszok egy részében ennek hatása még egyáltalán nem jelentkezhetett.

Hatról hétre Az Országgyűlés néhány héttel ezelőtt úgy határozott, hogy átmenetileg befagyasztja a magánnyugdíjpénztárakba befizethető járulék mértékét. Így idén, csakúgy, mint tavaly, a járuléknak nem hét, hanem csak hat százaléka megy a magánkasszákba. A Ház a kormánypártok javaslatára, az utolsó pillanatban fogadta el az erre vonatkozó módosító indítványt. Selmeczi Gabriella, a tb-alapokat felügyelő politikai államtitkár, aki aktív szerepet vállalt a módosítás előkészítésében, úgy érvelt: a nyugdíjbiztosítási alap stabilitását tartották szem előtt. Ha ugyanis a korábbi szabványoknak megfelelően hét százalékra emelkedett volna jövőre a pénztári járulék mértéke, a kötelező nyugdíjbiztosítás finanszírozási bázisául szolgáló nyugdíjbiztosítási alap hiánya 11,6 milliárd forinttal növekedett volna. Selmeczi hangsúlyozta: a vegyes, kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságot is lehetővé tevő nyugdíjreform következtében az 1998-ban 40, idén pedig 100 milliárd forintnál is több pénz hiányzik majd a nyugdíjalapból. 1999 elejétől ezért a Fidesz - amely megszavazásakor sem értett egyet a tervvel - a nyugdíjreform átvilágítását tervezi. Véleményük az, hogy a nyugdíjreform nem oldja meg a demográfiai okokból eredő finanszírozási problémákat, azok a jelenlegi nyugdíjrendszer keretein belül is orvosolhatók lennének. Az államtitkár úgy nyilatkozott, hogy gondolkodnak a magánnyugdíjpénztárak mögötti állami garancia megvonásán is. Most - ha egy pénztár fizetésképtelenné válna - elsősorban a kasszák befizetéseiből létrehozott Garancia Alapnak, ám ha ez kevésnek bizonyul, az államnak kell kisegítenie a csődbe ment pénztár tagjait. Másrészt a pénztártagok nem számíthatnának normajáradékra, vagyis arra, hogy amennyiben a magánkasszában szerzett nyugdíjuk mértéke nem éri el a tb-rendszerből származó ellátásuk egyharmadát, a hiányzó összeget megkapják az államtól. H. É.

Vagyonnövekmény

A létszámnál feltehetőleg lényegesen nagyobb dinamikával bővül a pénztárak vagyona, bár ez esetben is a növekedési ütem lassulása várható. Becsléseink szerint a magánnyugdíjpénztárak 1998-ban 45, 1999-ben - a megváltozott feltételrendszer alapján - 70 milliárd forint (a GDP 0,7 százaléka) körüli járulékbevételre számíthatnak. Így a későbbiekre előrevetítve 8 százalékos járulékfizetés mellett is az évi magán-nyugdíjpénztári járulékbefizetés a GDP 1 százaléka körül alakul. Pillanatnyilag ez teszi ki bevételeik kilencven százalékát, tehát vagyonuk sem sokkal magasabb ennél.

A magánnyugdíjpénztárak eddigi tagsága döntően (több mint 80 százalékban) a derékhadból, a 20-40 év közöttiekből tevődik ki, ők fognak még erősítést kapni a jövőben a fiatalabb pályakezdő korosztályokból. Jól kivehető az adatokból, hogy a választási lehetőséggel rendelkező társadalmi csoportokból a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelműek nem mutatnak számottevő érdeklődést a magánnyugdíjpénztárak iránt.

A magánnyugdíjpénztárban már tagként szereplők, illetve a belépést fontolgatók körében a legnagyobb vonzerőt továbbra is az jelenti, hogy a befizetett pénzt örökölni lehet, amennyiben a pénztártag a nyugdíjkorhatár elérése előtt meghal. A korábbiakhoz képest erősödött a magas nyugdíjak iránti igény is.

A magánnyugdíjpénztárak körében nem tartanak csődtől, de bizonyos feszültségek már látszanak. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi nagyszámú pénztár nem lesz képes megmaradni a piacon. A szakemberek azt tartják valószínűnek, hogy néhány év múlva 5-6 nagy pénztár működik majd Magyarországon. A kevésbé életképes kisebb magánnyugdíjpénztárak már most keresik a beolvadási lehetőségeket a nagyobbakba (a kicsik egymással nem fuzionálnak), de a megcélzott fogadó pénztárak különféle feltételekhez kötik a befogadást.

A magánpénztári tagok életkor szerinti megoszlása (%)
  1998. jún. 30. 1998. dec. 31. 1999. jún. 30.
tény várható várható
20 évesnél fiatalabb 4,8 6,3 8,1
20-30 éves 46,7 45,9 45,8
31-40 éves 35,2 34,0 32,6
41-50 éves 13,2 13,7 13,4
51-60 éves 0,1 0,1 0,1
60 évnél idősebb 0,0 0,0 0,0
Összesen 100,0 100,0 100,0

Társadalombiztosítási dilemmák

A fenti képből a társadalombiztosítás számára az a kedvezőtlen következmény adódik, hogy összességében több tag lép(ett) át az új rendszerbe, mint azzal korábban számoltak, s ők a közepes vagy annál valamivel magasabb jövedelműek közül kerülnek ki. A legalacsonyabb jövedelmű, idősebb munkavállalók majdani nyugellátása a társadalombiztosítás "privilégiuma" marad.

A felmérés keretében a GKI Rt. összesen 30 magánpénztárat keresett meg, a feldolgozásban 12 pénztár válaszai szerepelnek. Az utolsó válaszoló november 16-án küldte vissza a kérdőívet. A válaszok reprezentativitásának kiszámításakor a bázisév hiánya miatt az Állami Pénztárfelügyelet által publikált, 1998. június 30-i létszámadatokat tekintettük bázisnak. Az ÁPF kimutatása szerint az első fél év végén a magánpénztárak tagjainak száma több mint 1 millió (1063,6 ezer) fő volt. Így a június végi létszámadatok alapján a válaszok reprezentativitása 40,8 százalék. (Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a kötelező pénztárak tagjainak nyilvántartási rendszere jelenleg még nem kiforrott, az adatbázis számos helyen átfedéseket tartalmaz. Így a létszámadatokat és várakozásokat kellő óvatossággal kell kezelni.) Az ÁPTF a magánpénztárak vagyonára vonatkozóan nem közölt adatokat, így a reprezentativitást csak a taglétszámra számítottuk ki.

A kérdőívet visszaküldő pénztárak összesített taglétszáma 1998. június 30-án 434 ezer fő volt, vagyonuk pedig meghaladta a 12 milliárd forintot. A magánpénztárak várakozásai szerint a taglétszám 1998. december 31-re 24 százalékot meghaladó ütemben növekszik 1998. június 30-hoz képest. Ennek megfelelően 1998 végére a magánpénztárak összesített taglétszáma várhatóan meghaladja az 1,3 millió főt. A magánpénztárak vagyonuk ennél lényegesen dinamikusabb, 147 százalék körüli növekedésére számítanak az év végére 1998. június 30-hoz képest.

A magánpénztári tagok életkor és nem szerinti megoszlása (%)
  1998. december 31.
Férfi Összesen
20 évesnél fiatalabb 48 52 100 %
20-30 éves 46 54 100 %
31-40 éves 46 54 100 %
41-50 éves 53 47 100 %
51-60 éves 36 64 100 %
Összesen 47 53 100 %

Dinamikus növekedés

1999. június 30-ra a magánpénztárak taglétszámuk további, 13 százalék körüli növelésére számítanak. A válaszok reprezentativitása alapján kiszámítható, hogy a pénztáraknak a következő év első fél évének végére várhatóan 1,4-1,5 milliós tagsága lesz. A pénztárak vagyonának 1999. június 30-ra várt növekedése továbbra is dinamikus marad, az előző év végéhez képest majd' 70 százalékos növekedésre számítanak a válaszolók. 1999 végére a magánpénztárak taglétszámuk további, 7 százalék körüli növekedését várják az első fél év végéhez képest. (Ez azt jelenti, hogy az év egészére a létszám közel 21 százalékos növekedésére számítanak a kérdőívet kitöltő magánpénztárak.) Azaz a reprezentációs mutató alapján a magánpénztárak összesített taglétszáma 1999. december végére 1,6 millió fő körül várható. A válaszoló pénztárak vagyonuk közel 145 százalékos növekedésére számítanak 1999. végére 1998. december 31-hez képest. (Tehát a pénztári vagyon növekedési üteme csökken, de így is rendkívül magas, ami a kezdeti alacsony bázis természetes következménye. Ezt támasztják alá az 1999 első, illetve második félévére várt növekedési ütemek is: rendre 67, illetve 46 százalék.)

A magánpénztáraktól megkérdeztük, hogy tagságuk hogyan oszlik meg az új belépők, valamint más magánpénztárból átlépők között. 1998. június 30-án a magánpénztárak tagsága gyakorlatilag teljes egészében új belépőkből állt. A pénztárak várakozásai szerint az átlépők aránya még 1999. december végére sem éri el a teljes taglétszám 1 százalékát. Ez jól mutatja, hogy a magánpénztári tagságot választók hűségesek a választott pénztárhoz. (Ennek egyik oka lehet a tényleges elégedettség, de előfordulhat az is, hogy a tag bonyolultnak találja a pénztárváltást, s így nem él ezzel a lehetőséggel, továbbá a munkáltatók a magánpénztári járulékfizetésekkel járó adminisztratív terheiket próbálják meg csökkenteni úgy, hogy alkalmazottaiknak bizonyos magánpénztárakba - pl. ágazati, munkahelyi - való belépést javasolják. Az alacsony pénztárváltási ráta másik oka lehet, hogy a magánpénztárak teljesítménye jelenleg még nem látható pontosan, így a magánpénztárak összehasonlítása sem igazán lehetséges.)

A társadalombiztosítás rendszerébe történő visszalépést választók aránya a júniusi felmérés óta emelkedett. A válaszoló pénztárak júniusban úgy látták, hogy a visszalépők aránya 1998 végére sem haladja meg a teljes tagság 0,1 százalékát. Ezzel szemben a novemberi felmérés válaszai némi növekedést mutatnak: az év végére a visszalépők száma megközelíti a teljes tagság 0,5 százalékát. 1999-ben a magánpénztárak a visszalépők számának további növekedésére számítanak.

Jövedelmi szintek

A magánpénztárak várakozásai szerint 1999. december 31-re az átlagos vagy annál alacsonyabb jövedelmű egyének aránya növekszik 1998 végéhez képest. (Ez természetes következménye a pályakezdők kötelező magánpénztári tagságának, hiszen ezen csoport jövedelme az átlag körüli vagy az alatti.) Az 1998. év végére várt csökkenéssel ellentétben a 1,5-2,5 millió forint éves jövedelműek aránya nem csökken tovább 1999-ben. Az ennél magasabb jövedelműek belépésére továbbra sem számítanak a pénztárak.

A magánpénztárak járulékbevétele számítások és becslések szerint 1998 végén 45 milliárd forint körül várható. Hasonlóan számolva: 1999-ben a magánpénztárak 70 milliárd forint körüli járulékbevételre számíthatnak.

1998. december 31-re a válaszoló magánpénztárak a 20 évesnél fiatalabbak arányának jelentős növekedését jelezték előre. Ennek oka az, hogy a továbbtanulást nem választó fiatal pályakezdők megjelennek a piacon, s a magánpénztári tagság számukra nem választás kérdése. Ezzel párhuzamosan az év végére valamelyest csökken a 20 és 30 év közöttiek aránya a pénztárak várakozásai szerint. A magánpénztárak válaszai ugyanakkor mutatják, hogy a tagtoborzás nagyon sikeres a 40 és 50 évesek körében. Ezen korosztály aránya a pénztárak várakozásai szerint enyhén növekszik 1998. december végére az első fél év végéhez képest. Ennek oka lehet, hogy a beígért és a költségvetési törvényben tervezett nyugdíjemelés eltérései a tb-nyugdíj iránti bizalmatlanságot fokozta, s így olyan munkavállalók is beléptek a magánpénztárakba, akiknek ez már nem igazán kedvező.

A magánpénztárak bevételeinek legnagyobb részét - több mint 90 százalékát - a munkavállalók törvényben előírt befizetési kötelezettsége teszi ki. Várhatóan szintén jelentős bevételi forrás a befektetések hozama, továbbá a válaszolók viszonylag jelentős támogatásokra számítanak az év végére.

A magánpénztárak kifizetései (szolgáltatási kiadásai) jelenleg még elhanyagolhatóak, mivel most folyik az alapok feltöltése, továbbá a működési költségek a pénztárak bevételeihez képest elhanyagolhatóak. A kiadási oldal az elkövetkező 10-15 évben sem lesz jelentős.

A magánpénztári tagok jövedelem szerinti megoszlása (%)
Bruttó éves jövedelem, forint 1998.jún. 30. 1998. dec. 31. 1999. dec. 31.
tény várható várható
- 200 000 5,4 5,2 5,1
200 001- 500 000 15,5 15,0 15,4
500 001- 750 000 33,3 36,5 38,4
750 001-1 000 000 19,5 18,3 19,1
1 000 001-1 500 000 16,5 15,8 12,8
1 500 001-2 500 000 9,8 9,2 9,2
2 500 001-5 000 000 0,0 0,0 0,0
5 000 001- 0,0 0,0 0,0
Összesen 100,0 100,0 100,0

Pénztárak önmagukról

A pénztárakat megkérdeztük arról, hogy mit tekintenek a legfontosabb feladatuknak az elkövetkező egy évben. A pénztárak céljai között most is az első helyen szerepelt a taglétszám növelése, illetve annak "rentábilis" szinten tartása. A magánpénztárak sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a biztonságos befektetési és vagyonkezelési tevékenységnek, mint a piaci átlagot meghaladó reálhozam elérésének a vagyon befektetése után. A pénztárak kiemelték a nyilvántartási rendszerük fejlesztését, illetve a naprakész nyilvántartások elkészítésére vonatkozó törekvésüket is, valamint a technikai színvonal magas szinten tartását. A válaszolók nem említették a szolgáltatásokra való felkészülést, ami arra utal, hogy a tőkepiacokon mutatkozó bizonytalanság a rövid távú célokat helyezte előtérbe.

A magánpénztáraktól megkérdeztük, hogy miként vélekednek a tb helyzetéről, s ennek a magánpénztárakra gyakorolt hatásáról. A válaszolók egybehangzóan a tb hiányának növekedésére számítanak. A növekvő hiány magánpénztárakra gyakorolt hatását tekintve azonban megoszlanak a vélemények. A kedvezőtlen hatásokat valószínűsítők jelezték, hogy a magánpénztári járulékemelés elmaradása a nyugdíjbiztosítási piacon a bizonytalanságot erősítette, ami a taglétszám növekedését lassítja, valamint a tb rendszerébe történő visszalépéseket növeli.

A pénztárak koncentrálódása várható

A magánpénztárakat megkérdeztük, hogy számítanak-e magánpénztárak csődjére. A válaszolók többsége úgy vélekedett, hogy nem várható magánpénztárak összeomlása. Ennek az az oka, hogy a piaci versenyben lemaradó pénztárak inkább egy nagy, tőkeerős pénztárba való beolvadás mellett döntenek. Így a piaci koncentráció jelentős növekedésére lehet számítani az elkövetkező években. Ugyanakkor a kisebb pénztárak részéről jelentkező koncentrációs törekvések a nagy pénztárak részéről támasztott szigorúbb beolvadási kritériumokkal fognak találkozni. Azok a pénztárak, akik számítanak csődre a pénztárak körében, úgy gondolják, hogy ennek következtében a magánpénztárak a vagyonkezelők kiválasztására sokkal nagyobb gondot fognak fordítani, mint korábban. (Véleményük szerint a nagyobb, banki háttérrel rendelkező vagyonkezelőkhöz történő "elvándorlásra" lehet számítani.)

A magánpénztárak körében a koncentráció már most is jelentős. A nyugdíjbiztosítási piacon már jelen vannak a nagy piacvezetők (biztosítói, valamint nagybanki háttérrel rendelkező pénztárak), amelyek a tagság és a vagyon egyre jelentősebb hányadát koncentrálják. A pénztárak által várt további koncentrálódás néhány év leforgása alatt 5-6 rendkívül nagy és tőkeerős nyugdíjpénztár kialakulásához vezethet.

A nyugdíjreform tapasztalatai

A magánpénztárak nyilatkoztak a nyugdíjreform eddigi tapasztalatairól, és arról is, hogy milyen problémákat látnak, amit a reform eddig nem volt képes megoldani. A pénztárak nagyobb része a nyugdíjreformot alapjában véve sikeresnek ítéli. Véleményük szerint azonban az új rendszer sikere a továbbiakban számos tényezőtől függ:

A költségvetésnek a nyugdíj-biztosítási alap hiányát a kötelezettségvállalásnak megfelelően ellensúlyoznia kell az elkövetkező 15-20 évben.

Szükséges a járulékfizetési hajlandóság erősítése a vállalatok (munkáltatók) körében, valamint az öngondoskodási motívum erősítése a munkavállalók esetében.

Szükséges a nyugdíjpénztári befizetések után igénybe vehető adókedvezmények fenntartása. Ezek erősítik mind a vállalatok, mind pedig a munkavállalók érdekeltségét az új rendszer bevezetésében (pozitív diszkrimináció).

A nyugdíjreform sikerében kételkedő magánpénztárak véleménye szerint a reform nem volt kellően átgondolt, s túl hamar került bevezetésre. Véleményük szerint a nyugdíjbiztosítási alap hiányának alakulása, illetve az annak finanszírozásával kapcsolatos várható döntések számos veszélyforrást és bizonytalanságot jelentenek a következő években.

A válaszoló magánpénztárak a nyugdíjreform megoldatlan problémái között elsősorban a nyilvántartási rendszert említették. Véleményük szerint a jelenlegi nyilvántartási rendszer kiforratlan, az adatszolgáltatás nem egységes, valamint túl sok felesleges adatot is tartalmaz, továbbá a jelenlegi rendszer alapján a magánpénztárak esetleges vagyonvesztése nehezen ellenőrizhető. A magánpénztárak úgy látják, hogy az elkövetkező 1-2 évben a nyugdíj-biztosítási piac jelentős átrendeződésére lehet számítani.

Bevételek megoszlása
Megnevezés 1998. dec. 31.
tagok járulékbefizetése 90,4
egyéni kiegészítés 1,0
támogatás 2,9
befektetések hozama 5,6
egyéb bevételek 0,1
Bevételek összesen 100,0
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére