Az út az egyesülés

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 10. számában (1999. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A pénztárak nagysága alapvetően befolyásolja gazdálkodásukat. A szakemberek véleménye e kérdésben teljesen egységes, s a pénztári szférában tapasztalható folyamatok azt mutatják, hogy e szabály a pénztárak szervezetében is érezteti hatását. A pénztárpiacon határozottan megindulni látszik a koncentráció, a kisebb pénztárak megszűnnek, beolvadnak más, nagyobb pénztárakba. Az Állami Pénztárfelügyelet 1998. októberig összesen 12 nem működő pénztárat tartott nyilván. Ezek a pénztárak kiürültek, tagjaik jellemzően más, nagyobb pénztárakba vitték át megtakarításaikat. A több mint 300 nyugdíjpénztárból a 12 nem működő pénztár a pénztárak összesített vagyonának 2,4 tízezrelékét tudhatta magáénak. A pénztárfelügyelet vezetőinek véleménye szerint e kis pénztáraknál a gondok leginkább abból adódtak, hogy tagjaik között nem voltak pénzügyi szakemberek. A pénztárak több esetben is baráti alapon jöttek létre, amikor néhány ember állt össze azért, hogy gyarapítsák megtakarításaikat. Az ilyen pénztár persze nem lehetett életképes.

Az egyetlen komolyabb jogi probléma a Globex Önkéntes Nyugdíjpénztár esetében adódott. Az alig 50 tagot számláló nyugdíjpénztár mintegy 7 millió forintnyi vagyont kezelt. Tagjai jellemzően a Globex munkatársai közül kerültek ki. A Pénztárfelügyelet, miután a Globex Brókerhez felügyeleti biztost rendeltek ki, a Globex Nyugdíjpénztár működési engedélyét az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet ellenőrzése után visszavonta. Az ellenőrzés megállapította, hogy a pénztár befektetései között nagy arányban szerepeltek befektetési jegyek, és a vagyonkezelővel kötött szerződést sem mutatták be a felügyeletnek.

Pénztárak unióban

Számos szakértő szerint az év végi, illetve év eleji közgyűlések hozzák majd meg az igazi változást a pénztári szférában. A tőzsdeválság ugyanis több pénztárnál is érzékletesen bizonyította a tagok számára a kis pénztárak kiszolgáltatott helyzetét, viszonylagos gyengeségét. A szférában megindult mozgás egyrészt a nagy pénztárakhoz való csatlakozási hajlandóságra mutat, másrészt a kis pénztárak összefogását eredményezi.

Az összefogásra utaló egyik kezdeményezés az unió - önkéntes pénztárak közös magánnyugdíjpénztárának létrehozására. A kis önkéntes nyugdíjpénztárak egyik legnagyobb hátránya ugyanis az, hogy a 2000 fős határ miatt nem alapíthatnak magánnyugdíjpénztárat, s így tagjaik abban az esetben, ha magán-nyugdíjpénztári tagok is kívánnak lenni, más pénztárhoz kénytelenek fordulni. Ezt felismerve kezdeményezték az uniót, az önkéntes pénztárak közös magánnyugdíjpénztárának létrehozását. Az 1998. elején létrejött unióban részt vevő pénztárak taglétszámuk arányában delegálhatnak képviselőket a magánnyugdíjpénztár testületeibe. Az unió számlavezetője és letétkezelője a magyarországi Volksbank Rt., vagyonkezelője pedig a Rabo Bank Befektetési Rt.

Alsó létszámhatár

Radnai György, az Állami Pénztárfelügyelet elnöke szerint - bár a törvény a magánnyugdíjpénztárak alakítására minimumként a 2000 fős taglétszámot jelöli meg - az ilyen, viszonylag kis pénztárak országos hatáskörrel biztosan nem tudnak majd működni. A felügyelet vezetője úgy látja, hogy egy magánnyugdíjpénztárnak legalább 40-50 ezres taglétszámmal kell rendelkeznie ahhoz, hogy valóban hatékonyan és rentábilisan tudjon működni. Ez alól nagy valószínűséggel csak azok a pénztárak élvezhetnek majd kivételt, amelyek egy-egy munkáltató támogatását bírják. Vannak ugyanis olyan munkaadók, amelyek súlyt helyeznek arra, hogy dolgozóik az általuk támogatásban részesített magánnyugdíjpénztár tagjai legyenek.

Ennek megfelelően becslése szerint az eredetileg működési engedélyt kérő 50 magánnyugdíjpénztárból talán 30-35 maradhat meg tartósan a piacon. Eddig 8, már megalakult pénztár olvadt be nagyobb pénztárakba, s négy olyan pénztár van, amely végül is nem kért működési engedélyt, bár eredetileg szándékában állt.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére