Magyarországon lassan, de a körülményekhez képest biztosan fejlődnek az önkéntes egészségpénztárak is. Jövőjük azonban bizonytalan, mivel az eddig napvilágra került egészségbiztosítási reformelképzelések szerint a várakozásokkal ellentétben működési területük, lehetőségeik még az eddiginél is jobban leszűkülnének.
Az elmúlt években Magyarországon körülbelül 40 egészségpénztár alakult meg. Az Állami Pénztárfelügyelet (ÁPF) adatai szerint ugyanakkor több közülük már megszűnt, így ma valamivel több, mint 30 létezik, de valójában 25-26 működik. Molnár Béláné, a felügyelet munkatársa elmondta: a funkcionáló kasszák taglétszáma mintegy 22 ezer fő, a többség három nagy (Honvéd, Dunaferr, Mol) és két közepesen nagy (Vitamin, Vasutas) pénztárhoz tartozik. A nagyobb pénztárak mindegyike ágazati, illetve munkáltatói pénztár (a Vitamin a villamosipari dolgozók kasszája). A kasszák másik csoportja működik ugyan, de tevékenysége azt bizonyítja, hogy inkább jobb időkre vár.
Ki mit tud?
Az ÁPF a közelmúltban felmérést végzett a működő pénztárak körében. E szerint a kasszák vagyona meghaladja a félmilliárd forintot, és bár az összeg folyamatosan emelkedik, jóval lassúbb ütemben, mint a nyugdíjpénztáraké, hiszen itt alapvetően nem a felhalmozás, hanem a szolgáltatásvásárlás a cél.
A felmérésből az is kitűnt, hogy a pénztárak nem csupán taglétszámukban, de a tagdíj mértékében és a nyújtott szolgáltatásokban is eltérőek. Van, ahol havonta csak néhány száz forintot kell befizetni, másutt a havi tagdíj több ezer forint (átlagosan mintegy 1600-1700 forint), aminek a munkáltató átlagban a háromnegyed részét átvállalja.
A fizetendő tagdíj fejében járó szolgáltatásokat a törvény keretei között a pénztár tagjai maguk határozzák meg. Ezek három nagy csoportba oszthatók: szűrés-megelőzés, természetbeni szolgáltatás és pénzbeni támogatás. A felügyelet tapasztalatai szerint a szolgáltatások felét az utóbbi teszi ki, elsősorban gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-támogatás, táppénz-kiegészítés formájában. Szinte mindegyik pénztárnál lehetőség van különböző szűrővizsgálatok igénybevételére, sokan nyújtanak támogatást a fogászati kezelésekhez, adnak szanatóriumi és üdülési hozzájárulást, szerveznek életmód- és sportprogramokat. Van, ahol természetgyógyászati kezeléseket, sőt szoláriumot is térítenek.
Külön kategóriát képviselnek az egészségügyi intézményekre települt kasszák, így például a Balatonfüredi Állami Szívkórház Egészségpénztára vagy az elsősorban a Mátrai Állami Gyógyintézet szolgáltatásait kínáló Első Szanatóriumi Egészségpénztár. Ezekhez egyébként az elmúlt időben több cég is csatlakozott.
Az egészségpénztáraknak 1997 nyara óta saját kórházuk, rendelőjük, üdülőjük is lehet, ám vásárlásra, építésre még egyik kassza sem szánta el magát.
Hátráltató tényezők
A pénztárfelügyelet a felmérés során arra is kíváncsi volt, hogyan látják a kasszák saját helyzetüket, mit tartanak problémának. A pénztárak vezetőinek, szakértőinek véleménye megegyezett abban: fejlődésük legfőbb akadálya, hogy az egészségpénztári befizetésekhez kapcsolódó adókedvezmény csak feleakkora, mint a nyugdíjpénztáraké. Amíg ez utóbbinál a befizetés fele leírható az adóból, addig az egészségpénztáraknál az adókedvezmény csak 25 százalék – mutatott rá Molnár Béláné. Ráadásul az összeghatár (évi legfeljebb 100 ezer forint) közös, így az a tag, aki nyugdíjpénztárba befizet évi 200 ezer forintot, már nem élvez további adóelőnyt, ha kiegészítő egészségpénztárnak is tagja. Bár az utóbbi időben többen is szorgalmazták: az egészség- és a nyugdíjpénztári tagok befizetései az adókedvezmények szempontjából essenek azonos elbírálás alá, a parlament eddig nem változtatott ezen a gyakorlaton.
Problémának tartják az egészségpénztárak azt is, hogy a befizetések egy részéből kötelező szolidaritási alapot létrehozni. Úgy látják, a kötelező társadalombiztosítás éppen a magas és az alacsony jövedelműek közötti különbség kiegyenlítését szolgálja, a kiegészítő pénztárnál, amelybe a tagok önként lépnek be, a pénztárak szerint meg kellene szüntetni ezt a fajta kötöttséget.
A homályos jövő
Az új kormány egészségbiztosítási reformkoncepciója jelenlegi ismereteink szerint nem számol az önkéntes egészségpénztárakkal. A 2000-től tervezett reform olyan kétszintű egészségbiztosítási rendszer létrehozását célozza meg, amelyben a központi egészségbiztosítási pénztár mellett csak a törvény erejénél fogva létrehozott, elismert kasszák kapnának helyet. Ezek nem csupán a klasszikus tb-szolgáltatásokat nyújtanák, de náluk lehetne megkötni a kiegészítő biztosítást és megvásárolni a kiegészítő szolgáltatásokat is. Csakhogy az önkéntes egészségpénztárak működési területe, lehetőségei ily módon jelentősen leszűkülnének. A számos problémával megtűzdelt, ám mégiscsak biztató kezdet után így az önkéntes egészségkasszákra meglehetősen bizonytalan jövő vár.