Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényről (a továbbiakban: áfa-tv.) évek óta elmondható, hogy stabil, annak rendelkezéseit érdemben nem alakították át. Ez az állítás megállja a helyét az 1999-re vonatkozó módosításokra is. Az 1998. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett módosítások a szokásos felülvizsgálatok eredményeképpen szükséges pontosításokat, kiigazításokat szolgálják, továbbá – összhangban a kinyilvánított kormányzati akarattal – az éves adóbevallás intézményének bevezetésével csökkentik a kis- és közepes vállalkozások adminisztrációs terheit, valamint bevezetik a több éve beharangozott és többször elhalasztott új termékazonosító rendszert, illetve rendezik ennek áfa-rendszerbeli következményeit.
Külföldi székhelyű vállalkozás adóalanyisága
Külföldi székhelyű vállalkozás a hatályos rendelkezések szerint kizárólag fióktelepen folytathat gazdasági tevékenységet. A fióktelep létesítése, a bejegyzési procedúra – figyelemmel a folytatandó tevékenységre – adott esetben aránytalanul nagy terhet róhat a külföldi vállalkozásra, ezért törvény felmentést adhat a fióktelep-létesítési kötelezettség alól. Az áfa-törvény külföldi székhelyű vállalkozások adóalanyiságára vonatkozó rendelkezései ennek következtében 1999. január elsejétől úgy módosulnak, hogy amennyiben törvény felmentést ad a fióktelep létesítésének kötelezettsége alól, akkor a külföldi vállalkozások nem fióktelepen – tehát csak telephelyen – folytatott gazdasági tevékenysége is adóalanyiságot eredményez [áfa-tv. 4. § (3) bek., 1998. évi LXIV. tv. 1. §].
Termékértékesítés
Az új termékazonosító rendszerre – a Kombinált Nómenklatúrára – történő átállás miatt módosítani kellett a törvény szövegét és mellékleteit, amely alapvetően az új termékazonosító rendszer besorolásainak mechanikus átvezetését jelenti, azonban ez a szabályok tartalmi elemeit lényegében nem érinti. Így van ez a termékértékesítésnek minősülő, személygépkocsiba való üzemanyag-felhasználásnál is, ahol a norma szövege csak annyiban változott, hogy a rendelkezés a személygépkocsi azonosításakor a Kereskedelmi Vámtarifa kódrendszerére (vtsz) hivatkozik. A személygépkocsi vtsz azonosítószáma: 8703 [áfa-tv. 7. § (1) bek. d) pontja, 1998. évi LXIV. tv. 2. § (1) bek.].
A megszűnés mint sajátos termékértékesítés
Az új Gt., azaz a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény szerint az átalakulásokkal kapcsolatos vagyonátadások akkor adómentesek, ha arról törvény másképpen nem rendelkezik. Márpedig a hatályos áfa-törvény a megszűnéshez adófizetési kötelezettséget rendel, ha a megszűnéskor birtokolt vagyontárgyak megszerzéséhez adólevonási jog kapcsolódott. Mindannyiunk előtt ismert, hogy az átalakulás is megszűnés, annak speciális – de igen általánosan alkalmazott – formája. Az 1999-től hatályos rendelkezések feloldják ezt az ellentmondást. Az új szabályok szerint ugyanis a jogutódlással történő megszűnés – az átalakulás – a jövőben a törvényben meghatározott esetekben nem minősül termékértékesítésnek. Ennek értelmében az átalakulás csak akkor nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget, ha a jogutód a jogutódlással megszerzett vagyon egészét gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja és nem választott alanyi adómentességet, továbbá ha a megszerzett vagyon egésze tekintetében teljesíti a kedvezményezett adóalanyokra – a 9/A §-ban – megállapított feltételeket és kötelezettségeket. Ezek szerint a jogutódot az átadott vagyonhoz fűződő jogok és kötelezettségek tekintetében az átadó, a megszűnő adóalany jogutódjának kell tekinteni, továbbá ha a jogutód adóköteles és nem adóköteles tevékenységet is folytat, akkor az átvett vagyontárgyakra köteles alkalmazni az áfa-törvénynek az előzetesen felszámított adóra vonatkozó megosztási szabályait és a pótlólag le nem vonható adót fizetendő adóként elszámolni, illetőleg a vagyont átvevő jogutód társaság a vagyonátadás időpontját követő ötödik adóév végéig nem választhat alanyi adómentességet. Mivel az új Gt. 1998. június 16-án lépett hatályba, ezért az áfa-törvényt módosító 1998. évi LXIV. törvény megszűnéssel kapcsolatos új rendelkezését – visszamenőleges hatállyal – szintén ettől az időponttól kell alkalmazni [áfa-tv. 7. § (2) bek. b) pont, 7. § (4), 1998. évi LXIV. tv. 2. § (2), (3) bek., 15. § (6) bek.].
| Mellékletek Adómentes jövedelmek (1. számú melléklet) A személyijövedelemadó-törvény évközi módosítása a nevelési díjat is adómentesnek minősítette. Ez most bekerült az 1. számú mellékletbe. Adómentes jövedelemnek minősül a polgári szolgálatot teljesítő személy hozzátartozójának járó családi segély is (1. számú melléklet 1.3. pont). Figyelemmel a kormánynak arra az elhatározására, hogy támogatni kívánja az új lakások építését – gondoljunk az áfa-törvényt módosító törvény átmeneti rendelkezésére: a 400 ezer forint erejéig visszatérítendő áfára is –, a törvény bővítette az adómentes lakáscélú támogatások körét (1. számú melléklet 2.1 pont). Az adómentességek kiegészültek a magánszemélyek rendelkezése alapján elkülönített forrásokból, valamint a nemzetközi segélyekből származó forrásokból megvalósított juttatásokkal, azzal a kikötéssel, hogy az ezekből a forrásokból származó bevétel nem minősül adómentesnek akkor, ha azt a magánszemély tevékenysége, szolgáltatása ellenértékeként kapja (1. számú melléklet 3.2.3., 3.2.4. pont). 1999-től megszűnik az adómentes munkaruházati termékek termékszámhoz rendelt egyedi meghatározása. A vámtarifaszám szerinti besorolás helyett a törvény tartalmi meghatározást ad a munkaruha fogalmára. A munkáltató által a munkavállalónak adott munkaruházati termék akkor minősül adómentes természetbeni juttatásnak, ha az megfelel a mellékletben meghatározott munkaruházati termék fogalmának, illetőleg az ott rögzített kritériumoknak (1. számú melléklet 8.24., 9.2. pont). Amennyiben az adóhatóság az üdülési csekk adómentességének korlátozásával (10 000 Ft/fő/év) kapcsolatosan adóhiányt állapít meg, és az adóhiány a magánszemély valótlan nyilatkozatának következménye, vagy a magánszemély nem tudja a másolati példány bemutatásával igazolni, hogy a nyilatkozatot átadta a kifizetőnek, akkor az adóhiányt és a késedelmi pótlékot – az adóhatóság határozata alapján – a magánszemélynek kell megfizetnie. Ezt a szabályt már az 1998-as adóévre vonatkozó ellenőrzés során feltárt adóhiány megállapításakor is alkalmazni kell [1. számú melléklet 9.1.5. pont, 1998. évi LXV. tv. 29. § (3) bek.]. Adónyilvántartások (5. számú melléklet) Megszűntek az alapnyilvántartásokkal kapcsolatos felesleges előírások. A pénztárkönyvben és a naplófőkönyvben a bevételeket és a kiadásokat időrendben, naponkénti részletezésben, áfa-kulcsok szerinti bontásban, sorszámmal, dátummal, okmányok alapján kell bejegyezni és összesíteni, figyelemmel az adózás rendjéről szóló törvénynek a bizonylatokra, a könyvvezetésre és nyilvántartásra, valamint – különös tekintettel – a határidőkre vonatkozó rendelkezéseire (5. számú melléklet I. 1. pont). Összhangban a beruházási költség elszámolásával kapcsolatos változásokkal, a kötelezően vezetendő nyilvántartások köre kiegészült a beruházási és felújítási költségek nyilvántartásával (5. számú melléklet II. 4. pont). Vállalkozói költségek (11. számú melléklet) A módosítások jellemzően technikai jellegűek, azokat elsősorban a Kombinált Nómenklatúrára való áttérés indukálta. Néhány fontos tartalmi változás is történt azonban: így 1999-től – az egyszeres könyvvezetést alkalmazó vállalkozásokkal egyezően – az egyéni vállalkozó is választhat, hogy a tárgyi eszközökkel kapcsolatos felújítási kiadásait a felmerülés évében költségként elszámolja, vagy ezekkel a kiadásokkal megnöveli az adott tárgyi eszköz bruttó értékét. Az utóbbi esetben a felújítási kiadások költségként csak az értékcsökkenési leíráson keresztül érvényesíthetők [11. számú melléklet II./2. d) pont]. A százezer forint egyedi beszerzési árat, előállítási költséget meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt tárgyi eszközöknél továbbra is az egyéni vállalkozó döntésére van bízva a leírás mértéke, azzal a változatlanul érvényes kikötéssel, hogy az elhasználódási idő nem lehet rövidebb két évnél. Ehhez kapcsolódó – a kvázi összemérés elvét érvényre juttató – új szabály, hogy ha az üzembe helyezés év közben történik, akkor az első évben legfeljebb olyan arányban számolható el értékcsökkenés, amilyen arányt az évből hátralévő napok az év egészéből képviselnek [11. számú melléklet II/ 2. g) pont]. Amennyiben az egyéni vállalkozó 1998. december 31-éig üzembe helyezte a tárgyi eszközt, akkor erre vonatkozóan alkalmazhatja a személyijövedelemadó-törvény 1998. december 31-én hatályos, annak 11. számú mellékletében meghatározott leírási kulcsokat [1998. évi LXV. tv. 29. § (4) bek.]. A többi – a mezőgazdasági őstermelői tevékenységekről, a biztosítási kedvezményről, a befektetési adóhitelről, valamint a vállalkozói adókedvezményekről szóló – melléklet módosításait a vonatkozó törvényi változások magyarázatánál ismertettem. |
A számla és a nyugta fogalmának pontosítása
A nyomtatványokra vonatkozó szabványok hatályukat vesztették, ezért az áfa-törvényben értelmét vesztette a rájuk való hivatkozás. Az új termékazonosító rendszer bevezetésével összefüggésben a számla, az egyszerűsített számla tartalmának meghatározásakor el kellett hagyni a statisztikai besorolási rendre való hivatkozást, helyette a törvény besorolási számot követel meg, de azt is csak akkor, ha az szükséges a termék és szolgáltatás törvény szerinti azonosításához. Ez azt jelenti, hogy egy általános, 25 százalékos kulcsú termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról kiállított számlában, egyszerűsített számlában – ha azt az áfa-törvény besorolási számmal külön nem azonosítja – nem kell feltüntetni a besorolási számot. 1999-től a besorolási szám alatt termékeknél – az ITJ, METJ, SZATJ helyett – a vámtarifaszámot kell érteni, építményeknél és szolgáltatásoknál pedig változatlanul az Építményjegyzéket (ÉJ) és a Szolgáltatások Jegyzékét (SZJ) kell használni [áfa-tv. 13. § (1) bek., 16. pont g) alpont, 17. pont e) alpont, 20. pont, 1998. évi LXIV. tv. 3. § (1)–(3) bek.].
A közraktárjegy nem értékpapír
Az értékpapír áfa-törvénybeli fogalma évek óta kizárja az értékpapírok közül az olyan dolgot helyettesítő okiratot, amelynek megszerzése egyúttal a benne megjelölt dolog feletti tulajdonjog megszerzését is jelenti. A közraktárjegy, illetve annak árujegy része pedig éppen ilyen okirat. Ennek ellenére a gyakorlatban a kitárolást megelőző értékesítési fázisokat – a közraktárjegy, illetve az árujegy forgatását – tárgyi áfa-mentes értékpapír-átruházásnak tekintették. Ennek megfelelően az adózói magatartás úgy alakult, hogy áfa-fizetési kötelezettség csak akkor keletkezett, amikor az aktuális tulajdonos kitárolta az árut a közraktárból. Úgy gondolták, hogy termékértékesítés csak a kitároláskor valósul meg, mégpedig az eredeti letevő és a kitároló között. Ennek megfelelően alakult a számlázási gyakorlat is. Az eredeti letevő és a kitároló között számlát állítottak ki a termékértékesítésről, az okiratok forgatását viszont nem kísérte számlázás, így a forgatás nem járt adófizetési kötelezettséggel.
A törvénymódosítás felszámolja ezt a gyakorlatot. Az új szabályozás egyértelműen – nevesítetten – tisztázza az értékpapír fogalmának meghatározásakor, hogy a közraktárjegy, illetve annak árujegy része nem minősül értékpapírnak. A módosítás egyúttal hatályon kívül helyezte a közraktározásról szóló törvény áfára vonatkozó rendelkezéseit is. 1999-től tehát a közraktárjegy, illetve annak árujegy részének forgatásával – klasszikus értelemben véve – termékértékesítés valósul meg, annak minden adózási konzekvenciájával. Az ilyen okiratok forgatásakor adófizetési kötelezettség keletkezik, továbbá a közraktárjegy együttes vagy az árujegy önálló forgatásakor számlát kell kibocsátani. Ezt a szabályt beépítették a közraktározásról szóló törvénybe is.
Az olyan, 1999. január 1-je utáni kitárolásnál, amikor a kitárolás előtt nem forgatták a közraktárjegyet, alkalmazni kell a régi szabályokat, azaz az eredeti letevő és a kitároló között valósul meg a termékértékesítés, így az eredeti letevőnek a termékértékesítésről számlát kell kiállítania [áfa-tv. 13. § (1) bek. 22. pont, 1998. évi LXIV. tv. 3. § (4) bek., 15. § (3)–(4) bek.].
Tárgyi adómentesség választása
Az eredeti szerzőnek minősülő természetes személy a szerzői jogvédelem alatt álló szellemi alkotások, valamint egyes rokon tevékenységek körében teljesített termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása tekintetében választhat a tárgyi mentesség és az általános szabályok alkalmazása között. 1999-től ez a választási jog – a szerzői jog örökölhetőségéből adódóan – megilleti a természetes személy örököst is [áfa-tv. 30. § (2) bek., 1998. évi LXIV. tv. 5. §].
Adólevonási jog
Importszolgáltatás igénybevételekor
Kedvező módosítást iktattak be az importszolgáltatások utáni adózásban. Az olyan szolgáltatásoknál, amelyeknél a szolgáltatás teljesítési helye – függetlenül a szerződés szerinti konkrét teljesítési helytől – a törvény szerint Magyarországon van és a szolgáltató külföldi, a szolgáltatást saját nevében megrendelő belföldi vállalkozásnak kell önadózás keretében megfizetnie az adót. A korábbi szabályozás szerint az így megfizetett adót az általános szabályok szerint a megfizetést követő napon, tehát egy bevallási időszakkal később lehetett a fizetendő adóból levonni. Ez azt eredményezte, hogy az adófizetési kötelezettség keletkezésének és levonásba helyezésének bevallási időszaka eltért egymástól, számos esetben likviditási zavart okozva a vállalkozás működésében. Ennek a szabálynak a fenntartása indokolatlan lett volna. Ezért 1999-től importszolgáltatásnál az adólevonási jog keletkezésének időpontja megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával, illetve ha a vállalkozás jogosult az adófizetési kötelezettség teljesítésének halasztására, akkor a halasztás lejártának időpontjával. Ez a gyakorlatban – hasonlóan a saját vállalkozásban megvalósított beruházásokhoz – azt jelenti, hogy a kötelezettség, azaz a fizetendő adó és a levonható adó összevezethető, tehát az importszolgáltatás utáni adózás lényegében adminisztratív feladattá válik azoknál az adózóknál, akik egyébként a törvény általános rendelkezései szerint jogosultak a fizetendő adóból levonni az előzetesen felszámított adót [áfa-tv. 36. § (1) bek. c) pont, 1998. évi LXIV. tv. 7. §].
Termékimportnál
Az adóhatóság véleménye szerint – és ezt igazolta a bírósági gyakorlat is – a vámbiztosíték részeként megfizetett adó még nem tekinthető megfizetettnek, hiszen az általános forgalmi adó összegét csak az ömlesztetten megfizetett kötelezettségek szétosztása után, a vámhatározatból lehet pontosan megismerni. Ezért az importot terhelő adót legkorábban a vámhatározat keltének – pontosabban annak kézhezvételének – napjával lehet a fizetendő adóból levonni. Ebből a megközelítésből persze az is következik, hogy az államigazgatási eljárás időigénye, technológiája vagy akár az ügyintéző magatartása is befolyásolhatja a vállalkozás által egyébként ténylegesen megfizetett adóra vonatkozó levonási jog megnyíltát, ami némi bizonytalanságot visz a rendszerbe. Függetlenül azonban attól, hogy ez az eljárás korrektnek tekinthető-e vagy sem, legalább a törvény szövegét az adóhatósági gyakorlathoz igazították. Ennek értelmében, a termékimport után megfizetett adó esetében a levonási jog keletkezésének időpontja megegyezik az adó megfizetésének időpontjával, illetve – és ez a lényeg – ha az később történik, az adó összegét közlő határozat kézhezvételének napjával. Gyógyírként is felfoghatjuk, hogy az új szöveg kiiktatta az egynapos eltolódást, így ha a határozat kézhezvételének napja a hónap utolsó napja, akkor a megfizetett importáfa – ha annak egyéb törvényi feltételei is teljesülnek – még ugyanebben a hónapban levonható a fizetendő adóból [áfa-tv. 36. § (1) bek. b) pont, 1998. évi LXIV. tv. 7. §].
A kezesi felelősség szabályainak szigorítása
A vevő kezesi, majd készfizető kezesi felelőssége az eladó adótartozásáért akkor áll fenn, ha a vevő nem fizette meg az eladónak az adóval növelt ellenértéket, miközben adólevonási joga megnyílt. A készfizető kezesség az általa meg nem fizetett ellenérték adótartalmának erejéig áll fenn. Az 1998. december 31-ig hatályos rendelkezések szerint a tartozás engedményezéssel szerzett követelés beszámításával történő kiegyenlítése – a kezesség szempontjából – nem minősül ellenérték megfizetésének, tehát a kezesség ilyenkor továbbra is fennáll. Ennek a speciális szabálynak törvénybe iktatását az indokolta, hogy bár a vevő a követelés beszámításával formailag kiegyenlíti a tartozását, az eladó mégsem jut pénzhez, amivel adótartozását rendezni tudná. Ezt a különös szabályt szigorítja tovább a törvénymódosítás azzal, hogy nem csak az engedményezéssel szerzett követelés beszámítását, hanem semmilyen beszámítással járó ügyletet nem ismer el a szállítóval szemben fennálló tartozás kiegyenlítésének. Tehát a jövőben semmilyen beszámítással kiegyenlített kötelezettség nem szünteti meg a készfizető kezesi felelősséget. A kezesi felelősséggel érintett vállalkozások felháborodása és ellenállása azért sem fogadható el, mert csak az kerülhet ilyen helyzetbe, aki nem fizet szállítójának és ezzel maga is hozzájárul ahhoz, hogy az eladó adótartozását nem tudja megfizetni. Tehát ez a rendelkezés nem sújt vétlen vevőt [áfa-tv. 40. § (5) bek., 1998. évi LXIV. tv. 8. §].
| Az adó mértéke Az adókulcsok az idén sem változnak, továbbra is 25, 12, illetve 0 százalékosak. Az adó mértékére vonatkozó rendelkezések módosításai elsősorban technikai jellegűek, követik az új struktúrájú 1. számú mellékletet, amely az új termékazonosító rendszerre való áttérés miatt jelentősen megváltozott. Ez a melléklet két részre tagolódik. Az első rész a kedvezményes 12 százalékos, a második rész pedig a nulla százalékos kulcs alá tartozó termékeket és szolgáltatásokat sorolja fel. A törvénymódosítás alapvetően nem érintette az egyes termékek és szolgáltatások adómértékét, bár néhány átsorolás történt, de ezek mind kedvező irányúak, azaz az adott termékek a korábbinál alacsonyabb adómértékű csoportba kerültek. Így 12 százalékos adómérték alá került néhány, korábban 25 százalékos adómértékű, egészségügyi ellátásban használatos gumi- és műanyag gyártmány (például az orvosi, sebészeti gumikesztyű), továbbá bővült a kedvezményezett gyógyászati segédeszközök köre is. A könyvet helyettesítő CD-lemezek már tavaly is kedvezményezett kulccsal adóztak. A kedvezményes adómérték alá sorolásuk idén is megmaradt azzal, hogy azok a könyvet helyettesítő oktató, ismeretterjesztő CD-lemezek is a kedvezményes kulcs alá tartoznak, amelyek kiegészítő hanganyagot – szöveget és zenét – is tartalmaznak, illetve 1999. január 1-jétől 12 százalékos adómérték alá tartoznak a nyelvi oktatóanyagot tartalmazó CD-k is. A gyógyszertermékek nulla adómértéke jövőre is megmarad, sőt kibővült néhány gyógyszeralapanyaggal. 1999-től a nulla kulcsú termékek közé sorolták be a vakok által használt termékeket, valamint a csecsemőpelenkát is. A népi és iparművészeti termékek kedvezményes adómértéke a jövőben is megmarad, azonban ezek a termékek az új termékazonosító rendszer segítségével nem voltak azonosíthatók, ezért azokat szövegesen rögzített – az előző években már megismert – kritériumok alapján tették felismerhetővé. Nagyon fontos változás, hogy 1999-től az alap- és középfokú oktatásban használt – a szakirányú jogszabályi előírások szerint minősített és a hivatalos tankönyvjegyzékben felsorolt – tankönyvek adómértéke nulla százalék. A jogalkotó támogatási szándéka e tekintetben nyilvánvaló, hiszen a nullaszázalékos adómérték alá tartozó termékek esetében is levonható a beszerzést terhelő áfa, miközben tényleges adófizetési kötelezettség a termékek értékesítésekor nem keletkezik. A szolgáltatások körében mindössze két változás történt. Ezentúl csak a közszolgálati rádiós és televíziós szolgáltatás minősül tárgyi adómentesnek, a kereskedelmi rádiós és televíziós szolgáltatás átkerült a 12 százalékos, kedvezményes adókulcsú körbe. Ugyancsak 12 százalékos adót kell felszámítani a korábbi 25 százalék helyett a vidámparki szórakoztatás és mutatványok elnevezésű szolgáltatások után. A megújult mellékletek alkalmazásakor fontos felhívni a figyelmet a vámtarifaszám előtt szereplő "ex" jelölésre. Ha a vámtarifaszám előtt "ex" jel áll, akkor az azt jelenti, hogy az adott vámtarifaszám alá tartozó termékek közül csak azok tartoznak a szóban forgó melléklet szerinti körbe, amelyekre a megnevezés rovatban szereplő szöveg kifejezetten utal. Ez mind a kedvezményes, mind a nulla adókulcsú termékeket felsoroló 1. számú mellékletre, mind a tárgyi mentes termékeket tartalmazó 2. számú mellékletre és a kompenzációs felárakat rögzítő 4. számú mellékletre is vonatkozik [áfa-tv. 28. § (2)–(3) bek., 1-2. és 4. számú melléklet, 1998. évi LXIV. tv. 4. §, 1., 2., 3. számú melléklet]. |
Adómegállapítás, éves adóbevallás
1999. január 1-jétől az adózás rendjéről szóló törvény helyett az áfa-törvény szabályozza a bevallások rendjét. A bevallások gyakoriságára vonatkozó előírások lényegében nem változtak. Továbbra is havonta tesz bevallást az a vállalkozás, akinek a tárgyévet megelőző évben az elszámolandó adója pozitív előjelű és elérte az egymillió forintot. Akinek a pozitív előjelű elszámolandó adója ennél kevesebb – kivéve az éves bevallásra kötelezetteket –, negyedévente tesz adóbevallást. Adminisztrációs könnyítésként is felfogható, hogy az a vállalkozás, amelynek a tárgyévet megelőző évben az áfát is magában foglaló bevétele – vagy törtév esetében a bevétel egész évre számított összege – nem haladja meg a hárommillió forintot, éves bevallás benyújtására kötelezett. Az is igaz, hogy ezek a jellemzően kisméretű vállalkozások az éves bevallás intézményének kötelező bevezetésével az év vége felé könnyen likviditási zavarba kerülhetnek azáltal, hogy a visszaigényelhető adó öszszegéhez – még akkor is, ha az adó visszaigényléséhez szükséges törvényi feltételeket egyébként már év közben teljesítették – csak az éves bevallás benyújtása után, tehát a tárgyévet követő február 15-e után juthatnak hozzá.
Nem változott az a szabály, hogy a negyedéves bevalló köteles áttérni a havi bevallásra, ha az év elejétől számított pozitív elszámolandó adója eléri az egymillió forintot. A vállalkozásnak arról az időszakról, amelyikben a törvényi mutatószámot elérte, még negyedéves bevallást kell készítenie.
Indokolt esetben – az adózás rendjéről szóló törvény szabályai szerint – a jövőben is biztosított a bevallási rendben való átjárás, illetve a gyakorított elszámolás lehetősége. A havi bevalló kérheti az adóhatóságtól a havi kétszeri (5-e és 20-a), a negyedévi bevalló a havi vagy a havonkénti kétszeri elszámolás és bevallás lehetőségét, míg az éves bevallásra kötelezett vállalkozás kérheti a negyedéves vagy havi elszámolás és bevallás lehetőségének engedélyezését. Az adóhatóság különösen akkor engedélyezheti a gyakoribb elszámolást, ha a vállalkozás beszerzéseit terhelő, levonható, előzetesen felszámított adó kulcsa magasabb az általa áthárított adó kulcsánál (például az exportőröknél és a gyógyszergyártóknál), illetőleg akkor, ha a vállalkozás beruházást valósít meg. Ezek a szabályok a vállalkozások önerős finanszírozhatóságát kívánják – az adórendszeren keresztül is – támogatni [áfa-tv. 47. § (1)–(3) bek., az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (Art.) 2. számú melléklet I. 2. b) pont, 1998. évi LXIV. tv. 9. §].
Különbözet szerinti adózás és hulladékforgalmazás
A hulladékforgalmazásra vonatkozó korábbi szabályozás szerint kizárólag az általános szabályok szerint adózhatott az olyan hulladékforgalmazó, aki az újraértékesítést megelőzően gépi technológiai műveletek alkalmazásával átalakította a magyar szabványnak megfelelő másodlagos nyersanyaggá a felvásárolt hulladékot. 1999-től a fenti tevékenységükre ezek a vállalkozások is választhatják a különbözet szerinti adózást. A módosított rendelkezések már nem tartalmazzák a magyar szabványra hivatkozást, valamint a másodlagos nyersanyag fogalmát sem. Az előbbinek elhagyását a mögöttes jogszabály hatályon kívül helyezése magyarázza, az utóbbiét pedig az, hogy a másodlagos nyersanyag fogalmát szakirányú jogszabályok nem tartalmazzák, és annak maghatározására az adójogszabályok – szakmai okokból – nem vállalkozhatnak. Egyébiránt a különbözet szerinti adózás szabályai és az alkalmazásának kötelezettségére vonatkozó előírások továbbra is fennmaradnak [áfa-tv. 64/B § (2)–(3) bek., 1998. évi LXIV. tv. 10. §].
A hálózatfejlesztési hozzájárulások adómentessége
A jogalkotó eredeti szándéka szerint meg kívánta szüntetni a tavaly – visszamenőleges hatállyal – bevezetett hálózatfejlesztési hozzájárulások adómentességét. Ez a mentesség a gáz-, illetve az elektromos energia hálózatának bővítése érdekében a szolgáltatók által beszedett hozzájárulásra terjedt ki. Az Országgyűlés által elfogadott törvény – a várakozásokkal ellentétben – nemcsak megtartotta a korábban már biztosított adómentességeket, hanem azt megtoldotta a szennyvízcsatorna-hálózat építéséhez kapcsolódó fejlesztési hozzájárulások áfa-mentességével. Nagyon fontos, hogy az utóbbinál csak a lakosság által fizetett, de nem csak a szolgáltató által kötelezően előírt hozzájárulásra terjed ki az adómentesség [1998. évi LXIV. tv. 15. § (2) bek.].
Lakásépítési támogatás az áfa-törvény rendszerén kívül
A lakásvásárlás, lakásépítés támogatása fontos kormányzati célkitűzés. A korábbi elképzelések szerint ezt a támogatást az áfa-rendszeren belül kívánták megvalósítani, de az – éppen a jogharmonizációs törekvésekből és követelményekből fakadóan – nem volt kívánatos. Ezért a módosító törvény felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a legfeljebb 400 ezer forint összegű támogatás igénybevételének részletes szabályait – a lakáscélú támogatásokról szóló minisztertanácsi rendelet módosításával – legkésőbb 1998. december 31-ig kormányrendeletben határozza meg [áfa-tv. 71. § (2) bek., 1998. évi LXIV. tv. 13. §].
A jövedékiadó-tétel különbözetének bevallása és megfizetése
Azok a vállalkozások, amelyek a jövedéki adóról szóló törvény hatálya alá tartozó, az 1998. évi LXIV. törvény 4. számú mellékletében felsorolt terméket 1999. január 1. előtt továbbértékesítési célból jövedéki adóval növelt értéken szereztek be, továbbá a jövedéki termék belföldi előállítói vagy annak importálói, ha nem adóraktárban készletezik a jövedéki terméket, és 1998. december 31-e után értékesítik azt, kötelesek fizetendő áfa-ként bevallani és megfizetni az 1999. január 1-jei – leltárral alátámasztott – készletükre jutó jövedékiadó-tétel különbözetet. A 4. számú melléklet tartalmazza – a jövedéki törvény szerinti mértékegységre jutó – az 1999. január 1-jén és az 1998. december 31-én érvényes adótételek különbözetének összegét. Az érintett vállalkozások – a korábbi évek gyakorlatának megfelelően – az 1999. évi első bevallási időszakban (a havi bevallók február 20-ig, a negyedéves bevallók április 20-ig, az éves bevallók pedig 2000. február 15-ig) kötelesek fizetendő adóként bevallani és megfizetni a készletükre jutó jövedékiadó-tétel különbözetet [1998. évi LXIV. tv. 16. § és 4. számú melléklet].
Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések
Az áfa-törvényt módosító 1998. évi LXIV. törvény 1999. január 1-jén lép hatályba. Az ettől eltérő időpontban hatályba lépő rendelkezéseket, illetve az átmeneti szabályokat a megfelelő normaszövegnél ismertettem. Az új besorolási rendre való hivatkozásokat, a megújult mellékletekben foglaltakat, az importszolgáltatás és a termékimport – a levonási jog keletkezésének időpontjára vonatkozó – új adózási szabályait, a készfizető kezesség szigorúbb rendelkezését, valamint a besorolási rendre vonatkozó állapotrögzítő rendelkezéseket először az 1998. december 31-e után keletkező adófizetési kötelezettségekre, illetve adólevonási jogosultságokra kell alkalmazni.
József-Polonyi Gábor| A besorolási rendre vonatkozó állapotrögzítés Az új termékazonosító rendszer – a vámtarifaszám – a korábbi ITJ, METJ és SZATJ besorolásokat váltja fel. Az ÉJ és az SZJ a továbbiakban is érvényben marad. Tervezik, hogy a Központi Statisztikai Hivatal megújítja a Szolgáltatások Jegyzékét, de annak bevezetésére legkorábban 2000-ben lehet számítani, így ennek a szolgáltatások adóügyi megítélésében nincs jelentősége. Az állapotrögzítő rendelkezés szerint a szolgáltatások, illetve az építmények besorolásakor változatlanul az SZJ, illetőleg az ÉJ 1994. június 15-étől hatályos besorolási rendjét kell alkalmazni. Az új termékazonosító rendszer vonatkozásában is szükséges az állapotrögzítés, hiszen a Kombinált Nómenklatúrában bekövetkező változásokat csak folyamatos törvénymódosításokkal lehetne követni. Az állapotrögzítő rendelkezés értelmében a termékek adóügyi megítélésénél a Kereskedelmi Vámtarifa 1998. június 30-án érvényes rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási jegyzékekben a rögzített időpont után bekövetkező változások nem érintik az adókötelezettséget [áfa-tv. 67. §, 1998. évi LXIV. tv. 11. §]. A példaértékű EU-jogszabály A jogalkotók nem győzik évről évre hangsúlyozni, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvény mennyire harmonizál az Európai Uniónak a hozzáadott érték típusú adórendszerek összehangolására kiadott 77/388. (EGK) sz. hatodik irányelvében foglaltakkal. Minden bizonnyal ebbe belefáradván, az áfa-törvényben külön szakaszt szenteltek ennek a ténynek a rögzítésére. A halhatatlanság e tekintetben biztosítva van. Az áfa-törvény egyébként valóban nagyfokú stabilitást mutat, jól kiszámítható, konzisztens rendszer [áfa-tv. 70/A §, 1998. évi LXIV. tv. 12. §]. |