Kevés annyira sokakat érintő kérdés van világunkban, mint a nyugdíj. Vajon megérjük-e a jól megérdemelt pihenést, hány évig élvezzük a nyugalmunkat és mennyi pénzből tengetjük majd öreg napjainkat? A kérdések megválaszolatlanok, és látván azt, hogy a vadonatúj törvényeket még a hatálybalépésük előtt módosítják, a bizonytalanság egyre nő.
Törvénymódosítások
Az Országgyűlés jóváhagyását igénylő törvénymódosítás körülményesebb, mint a kormányrendeletek módosítása, ezért az előbbi megoldás a ritkább. A három nyugdíjtörvényen végrehajtott eddigi módosítások zömében technikai jellegűek.
Az első módosítás kizárólag az 1998. évre, az idei kiegészítő nyugdíjemelésre vonatkozik. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) kimondja, hogy ha az infláció és a nettó átlagkereset-növekedés várható mértéke legalább egy százalékkal meghaladja a tervezett mértéket, akkor november hónapban, január 1-jei visszamenőleges hatállyal kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani. A két paragrafusból álló 1998. évi XXXV. törvény (a második paragrafus a hatálybalépésről intézkedik) a novemberi határidőt augusztusra hozta előre.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) módosításának második nagy hulláma 1998 tavaszán zajlott, az itt megalkotott módosítások április 1-jétől hatályosak. Az adótörvények, a számviteli törvény és egyes más törvények módosításáról szóló 1998. évi XXXIII. törvény "egyes más törvény" alatt a Tbj.-t is értette, s egy egész fejezetet szánt neki. A Tbj. ezentúl a társas vállalkozások alatt érti a közös vállalatot, a társas vállalkozásokat előtársasági időszakukban és az egyesülést is [Tbj. 4. § c) pont új 5-7. alpont – kiegészítés]. A társas vállalkozás fogalmának bővítése értelemszerűen és szükségszerűen a társas vállalkozó fogalmának bővítéséhez vezetett [Tbj. 4. § d) pont 1. alpont módosítása].
Nehéz megítélni annak a módosításnak a tényleges súlyát, amely ezentúl kiegészítő tevékenységet folytatónak minősíti azt az egyéni, illetve társas vállalkozót is, aki nem saját jogú, hanem özvegyi nyugdíjban részesülőként folytatja a vállalkozói tevékenységét s a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte [Tbj. 4. § e) pont kiegészítés].
Kisebb jelentőségű változásnak tekinthető, hogy ezentúl járulékalapot képező jövedelemnek minősül a hivatásos nevelőszülői díj is [Tbj. 4. § k) pont 1. alpont – kiegészítés]. A gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és ápolási díjban részesülő személy az e jogcímeken kapott összeg után nyugdíjjárulékot köteles fizetni, de – szól a pontosítás – e nyugdíjjárulékba értsük bele nyugdíjpénztártagok esetén a tagdíjat is [Tbj. 26. § (1) bekezdés – kiegészítés]. Végül az egyéni vállalkozók társadalombiztosításijárulék-alapjának maximumát nem a "járulékfizetési felső határ havi összegének" figyelembevételével határozták meg – a havi kitétel ugyanis tévesen került a Tbj. szövegébe –, hanem a "járulékfizetési felső határ összegének" figyelembevételével [Tbj. 29. § (3) bekezdés – pontosítás].
Nyugdíjpénztári újdonságok
Az 1998-2012 között nyugdíjba menőket érintő új rendelkezés, hogy – amennyiben nyugdíjpénztári tagok – a társadalombiztosítástól nyugdíjpénztári tagság nélküli öregségi nyugdíjuk 75 százalékát kapják. E rendelkezés 1998. január 1-jétől, a Tny. hatálybalépésével egyidejűleg lett hatályos (tehát a törvény még hatálybalépése előtt módosult e ponton), s egy kormányzati baklövést hivatott kiküszöbölni. E módosítás nélkül minden 2012. december 31-e előtt nyugdíjba menőnek érdemes lett volna nyugdíjpénztárba lépni, mert így is, úgy is teljes öregségi nyugdíjat kap, de ha nyugdíjpénztárba lép, nyugdíjba menetelekor még ottani számláján nyilvántartott összeghez is hozzájuthatott volna. E módosítás nélkül a nyugdíjreform az éppen 47 évesek számára lett volna a legelőnyösebb, mivel közel 15 éven keresztül bruttó bérük 8 százalékából képzett megtakarításhoz juthattak volna hozzá úgy, hogy az a nyugdíjukat egyébként nem érinti [Tny. 12. § új (6)–(7) bekezdés].
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) módosítása következtében 1998. január 1-jétől többek között akkor is semmis a nyugdíjpénztár vagyonkezelővel kötött ún. vagyonkezelői szerződés, ha az utóbbi nem rendelkezik az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által jóváhagyott, a tevékenységre vonatkozó üzletszabályzattal [Mpt. 74. § (3) bekezdés a) pont]. Ez persze tartalmilag eddig sem volt másképp, csak éppen – köszönhetően a jogszabály-előkészítés és -alkotás általános színvonalának – az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) nevéből elmaradt az Állami szó. (E törvény két másik helyén hibátlanul szerepelt.)
A Tbj. – az Mpt.-vel ellentétben – számos helyen és jelentékeny tartalmi kérdésekben is módosult. Mindössze egy hónapos hatályosság után, 1998. február 1-jétől a foglalkoztató immár nem kötelezett arra, hogy nyugdíjpénztártag biztosítottjától levont tagdíjról negyedévenként elszámolást adjon, s egyúttal nyilatkozatot tegyen a levont tagdíj átutalásáról [Tbj. 47. § (3) bekezdésének utolsó mondata elmaradt]. Az egy hónapos hatályosság egy negyedéves elszámolás esetén annyit jelent, hogy e törvényi rendelkezés még az előtt törlődött, hogy ténylegesen alkalmazni kellett volna.
A nyugdíjrendszer joganyaga A nyugdíjrendszer működését 13 jogszabály, három törvény és tíz kormányrendelet szabályozza. E jogszabályok az alábbiak:
|
Az összesítő bevallás
Lényeges változás, hogy a foglalkoztató havonta, a tárgyhót követő hónap 10-ig teljesítendő összesítő bevallásához továbbra is csatolni kell az összesítő bevalláson szereplő összeg befizetésének igazolását, de ezentúl nem a tárgyhavit, hanem a tárgyhót megelőző havit. Tehát továbbra is van mód arra, hogy a foglalkoztató egy időben vagy az összesítő bevallás teljesítése után röviddel (de még 10-éig) fizessen [50. § (2) bekezdés módosítása]. A társadalombiztosítás informatikai struktúrájának összeomlását és a foglalkoztatók – emiatt is – felesleges terhelését hivatott elkerülni (elodázni?) az az előírás, mely az összesítő bevallás mellékleteként csak 1999. január hónapra vonatkozóan (tehát 1999 februárjában) kéri az egyes biztosítottra vonatkozó adatokat. Vitathatatlan, hogy szükséges a társadalombiztosítás egyéni nyilvántartási rendszerének létrehozása, de ez egyelőre még kezdeti stádiumban van. [Tbj. 44-47. § és 50. § (3) bekezdés] Ezektől függetlenül a foglalkoztatók biztosítottaikról vezetendő egyéni nyilvántartási kötelezettsége változatlanul fennáll.
Az 1998-as év az egyéni vállalkozók szempontjából is átmeneti időszak. Az egyéni vállalkozónak az idén még nem kell havonta – csak negyedévente – összesítő bevallást benyújtania (és fizetnie) abban az esetben, ha a járulékalapot képező jövedelmének (vállalkozói kivétnek) a havi összege nem haladja meg a minimálbér összegét. Itt a törvényhozó azt a vélelmet állítja fel, hogy az egyéni vállalkozó minimálbért keres. Az összesítő bevallás az erre a célra rendszeresített nyomtatványon, vagy az igazgatási szerv által a kötelezett rendelkezésére bocsátott számítógépes program (informatikai utasítás) felhasználásával mágneses adathordozón is benyújtható. A módosítás annyi, hogy ezt az egyéni vállalkozónak az idén még nem kötelező számítógépes adathordozón benyújtania. Sajátos módon a Tbj.-t érintő szabályok nem kerültek ugyanebbe a törvénybe, hanem az 1998. évi XXXIII. törvény 74. § (7)–(8) bekezdésében találhatók.
A foglalkoztató illetékes igazgatási szervnek teljesítendő öszszesítő bevallásában ezentúl nem kell szerepelnie a "megállapodás alapján fizetendő járulék" alapjának és összegének [Tbj. 50. § (2) bekezdés d) pont törölve]. Ez a módosítás egy jogi baklövést korrigál: társadalombiztosítási ellátásra megállapodás kötése és ezért (önkéntesen) járulék fizetése csak biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem álló személy köthet, vagyis az, akinek nincs – Tbj. szerinti – foglalkoztatója. Annak pedig nem lenne túl sok értelme, hogy a foglalkoztatóktól arról kérjenek információt, amit egyébként nem tehetnek (ui. megállapodás alapján fizetnek járulékot).
Foglalkoztatók nyilvántartásba vétele
Kétségtelenül a legnagyobb súlyú módosítás a foglalkoztatók (egyéni vállalkozók) nyilvántartásba vételi szabályainak megváltoztatása. A régi Tbj. 49. §-a hat bekezdésben részletezte e szabályokat, a passzusok teljes egészében módosultak, most a Tbj. 49. §-a tíz bekezdésből áll, s még hosszabb lett. Ráadásul 1998. január 1-jétől visszamenőleges hatállyal alkalmazandó, ami ugyan jogi értelemben elképesztő, de jól mutatja, hogy milyen információs káoszhoz – és újsághírekből is tudhatóan a munkáltatók felháborodásához – vezetett az addigi, gyakorlatilag hatályba sem lépett törvényi szabályozás [Tbj. 49. § – teljes módosítás].
A gazdasági kamarák felértékelését mutatja, illetve a cégbíróság hatékonyságát növeli az a rendelkezés, amely a társadalombiztosítás nyilvántartási rendszerében nyilvántartott személyi adatokba enged betekintést e szervezeteknek. Persze nem mindenbe, csak azokba, amelyeket külön törvény fog majd meghatározni. S az sem biztos, hogy ez majd betekintési jog lesz: a módosítás úgy szól, hogy e gazdasági kamarák és a cégbíróságok ezen egyelőre meghatározatlan adatok igénylésére lesznek jogosultak. A kérdés nemcsak e törvényi szabályozás híján költői, hanem egyelőre a társadalombiztosítás egyéni nyilvántartási rendszere sem létezik [Tbj. 43. § (1) bekezdés új d) pont].
Szolgálati idő
A társadalombiztosítási ellátásokra kötött megállapodással kapcsolatban is módosításokra, pontosításokra volt szükség, ami arra utal, hogy gyakorlati problémák vetődtek fel – kizárólag a nyugdíjjal kapcsolatban. A szolgálati idő megszerzéséhez megállapodást kötni, illetve azt kezdeményezni ezentúl nem csupán a nyugellátás megkötéséig lehet, hanem az öregségi teljes vagy résznyugdíj iránti igény bejelentésekor is, de legfeljebb az elsőfokú határozat elleni jogorvoslatra meghatározott idő lejártáig. A szolgálati időt szerző az összesített nyugdíjbiztosítási járulékot a megállapodás megkötését követő tizenöt napon belül egy összegben köteles megfizetni, valamint a módosítások az eljárási rendet is pontosították [Tbj. 34. § (4) és (6) bekezdés – módosítás].
| Az elszámolási eljárás A Tbj. kimondja, hogy a társadalombiztosítási tartozásra befizetett összeget először a megtérítendő ellátásra, a késedelmi pótlékra, a bírságra és a mulasztási bírságra, a végrehajtási költségre, az eljárás költségére, ezt követően – jogszabályban meghatározott részarányban – a biztosítottat terhelő (a biztosítottól levont) egészségbiztosítási járulékra és nyugdíjjárulékra, a társadalombiztosítási járulékra, a táppénz-hozzájárulásra, végül a baleseti járulékra kell elszámolni [53. § (1) bekezdés]. A Tbj. azonban a társadalombiztosítási kifizetőhelyet működtető munkáltatók esetében ettől eltérő elszámolási eljárást írt elő, az eljárásban még csak szó sem volt pótlékról, bírságról, költségekről stb. Ennek alapján, ha egy munkáltató társadalombiztosítási kifizetőhelyet működtet, esetleges társadalombiztosítási tartozása semmiféle büntető következményt nem vonhatott volna maga után. A Tbj. e jogi képtelenségét, amely a társadalombiztosítási tartozás esetén csak a társadalombiztosítási kifizetőhelyet nem működtető munkáltatókat büntetné, joggal szüntették meg [Tbj. 53. § (3) bekezdés törölve]. Nem lenne érdektelen annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a törölt bekezdés vajon milyen meggondolások alapján került egyáltalán a Tbj.-be? Szintén törölték a foglalkoztató (egyéni vállalkozó) olyan kötelezettségét, miszerint a havi járulékbevallás mellékleteként rendszeresített adathordozón havonta bejelentse azt, amit egyébként a foglalkoztatói minőség keletkezésétől, illetőleg a biztosítási kötelezettség keletkezésének napjától számított 3 munkanapon belül az igazgatási szervnél nyilvántartásba vétel céljából [Tbj. 49. § (1) bekezdés] már egyébként is meg kellett tennie. Ezt a felesleges és értelmetlen előírást is jogosan nélkülözték [Tbj. 57. § (2) bekezdés törölve]. |
Kormányrendeletmódosítások
A nyugdíjrendszert szabályozó kormányrendeleteket 1998 márciusának végén átfogóan módosította az egyes társadalombiztosítási jogszabályok módosításáról szóló 64/1998. (III. 31.) Korm. rendelet, ám 1997 decemberének végén külön kormányrendeletben kellett módosítani a Tbj. végrehajtásáról rendelkező, nem egészen két hónappal korábban, november elején megjelent Tbj.R.-t is. Ez a jogszabály jelentős változtatásokat hozott, e módosítások nagy része olyan pontosítás – ez rendszerint új paragrafusok, bekezdések beiktatását jelenti –, amelyet a még nem vagy nagyon rövid ideje hatályos rendelet gyakorlati alkalmazásánál előálló bizonytalanságok, felfedezett kiskapuk stb. miatt vált szükségessé. Valószínűleg konkrét eset okozta probléma megoldása, egy joghézag betömése indokolta annak az új paragrafusnak a beiktatását, amely azt mondta ki, hogy az a jövedelem is járulékalapot képez, amelynek kifizetése a biztosítási jogviszony megszűnése után esedékes [Tbj.R. új 4/A. §]. Értelmezési viták elkerülését célozza az a pontosítás is, amely szövegszerűen kimondja, hogy a sorkatonai szolgálatot teljesítő és a táppénzben részesülő biztosítása nem szűnik meg [Tbj.R. új 4/B. §]. Szintén értelmezési viták elkerülését célozzák, de most a társadalombiztosítás érdekében azok az új rendelkezések, melyek a biztosítással járó jogviszony megszűnésével kapcsolatban – a megszűnés napjára vonatkozóan – szabályozzák a járulékfizetési felső határ figyelembevételének módját, végkielégítés esetén a járulékfizetési időtartamot [Tbj.R. új 4/C §].
A hatályos jog szerint az a saját jogon nyugdíjas, aki továbbra is foglalkoztatott marad vagy éppen nyugdíjasként lesz az, nem fizet egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, a továbbfoglalkoztatott esetén a járulékfizetési felső határ megállapításánál a nyugdíj megállapítását megelőző nap a figyelembe veendő határ [Tbj.R. új 5/A. §]. Az átalányadózó egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettségének megállapításához az átalányadózás alapját képező jövedelmet a vélelmezett költséghányadának levonásával havonta állapítja meg [Tbj.R. új 6. § új (2) bekezdés].
Sok kellemetlenségtől és felesleges munkától óvja meg a foglalkoztatókat az a rendelkezés, amely a nyugdíjpénztárba önként lépők tagdíjfizetését a tagsági viszony létrejöttét követő hónap első napjától rendeli. Eddig a tagsági viszony létrejöttének a napja volt a tagdíjfizetési kötelezettség kezdete, s ha ez éppen hóközi napra esett, a foglalkoztatónak számítani kellett a törthónap nyugdíjjárulékát és tagdíját – s hónapon belül megosztva bevallani és utalni. Mindez számos helyen jelentős számviteli felforduláshoz vezetett, amit jobb nyugdíjpénztárak azzal előztek meg, hogy a hónap első napjára dátumozva fogadták el a belépési nyilatkozatot [Tbj.R. új 7/A. §].
A tágabban értelmezett közigazgatást érintő belügy a nyugdíjpénztárak és a Pénztárfelügyelet az az újólag adott joga, hogy a foglalkoztató székhelye szerint illetékes Megyei Egészségpénztárat (MEP) megkeressék a foglalkoztató adatainak egyeztetése végett, s a MEP-nek ehhez rendelkezésre kell állnia. A MEP feladata ezenkívül, hogy az ilyen kutakodásról tájékoztassa a foglalkoztatót [Tbj.R. új 10/A §].
A Tbj.R. nem csupán új paragrafusokkal egészült ki, hanem egész paragrafus is törlődött, az egyéni vállalkozók társadalombiztosítási bejelentési kötelezettsége eljárá-si szabályainak megváltozásával. E változás július 1-jétől hatályos [Tbj.R. 11. § törölve].
A kormányrendelet módosítása – finoman fogalmazva – nem mindenütt sikeredett tökéletesre. Így a Tbj. 49. § (6) bekezdés c) pontjában említett foglalkoztató számára kötelezettséget állapítanak meg, miközben a Tbj. 49. § generális módosításon esett át, s e pontban semmiféle foglalkoztatóra nincs utalás (az igazgatási szerv által rendszeresített nyomtatványról esik szó), viszont a módosítás előtti Tbj.-ben itt volt szó a kincstári körbe tartozó munkáltatókról, de itt meg nem volt c) pont. Várhatjuk a következő módosítást. Nagy fennakadást mindez aligha jelent: a foglalkoztatónak mindenképpen folyószámlaszámot kell igényelnie, s azt 15 napon belül meg kell kapnia az illetékes MEP-től [Tbj.R. 13. § módosítva].
Pontosították és átszervezték a nyugdíjpénztárak feladatát is abban az esetben, ha a foglalkoztatónál rendellenességet észlel. Előírássá vált a foglalkoztató felé fizetési meghagyás kibocsátása, amelynek egy példánya a nyugdíjpénztárnak is megküldendő. Ha a foglalkoztató a jogerős fizetési meghagyás eredményeképpen sem fizet, a nyugdíjpénztár immár végrehajtást kérhet a MEP-től. A szövegből kimarad az a rendelkezés, mely a fenti eljárás költségeinek megtérítésével kapcsolatban a nyugdíjpénztárakat a MEP-pel, illetve az MNYI-vel való megállapodásra utasítja [Tbj.R. 20-21. § módosítása].
Átlagkereset számítása
A társadalombiztosítási nyugdíj megállapításához szükséges 1998. évi – és csak erre az egyetlen évre vonatkozó – átlagkereset számítási módját is megváltoztatták, ám ezt még a Tny.R. hatálybalépése előtt megtették. Az idén elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20%-át, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 4200 forintot, valamint a nyugdíjjárulék és nyugdíjpénztári tagdíj 25%-át le lehet vonni. E rendelkezés szerkezetileg megegyezik az 1997. évre vonatkozóval – azzal az eltéréssel, hogy tavaly havi 3600 forint volt levonható, s a nyugdíjjárulék után semmi [Tny.R. 14. § (6) bekezdés g) pont módosítás].
A nyugdíj-kormányrendeletek átfogó módosítása keretében négy helyen módosult a Tny.R. A baleseti rokkant nyugdíjas létre kényszerült társas vállalkozók baleseti rokkantsági nyugdíját eddig az ellátás megállapítása napját megelőző naptári hónapban érvényes minimálbér alapján kellett megállapítani – függetlenül a járulékfizetés mértékétől. E rendelkezés törlése egyértelmű, a társas vállalkozókat sújtó diszkriminációt szüntetett meg [Tny.R. 27. § (2) bekezdés törlése]. Az 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati idő számításánál a mezőgazdasági szövetkezeti tagok figyelembe veendő munkanapjainak meghatározása szerény mértékben kedvezőbbé vált [Tny.R. 40. § (6) bekezdés új j) pont]. Az itt végrehajtott további két módosítás eljárási szabályt rögzít és elírást javít [Tny.R. új 59/A § és 78. § (1) bekezdés módosítása]. A 2013-tól megállapítandó öregségi nyugdíjak esetén a ténylegesen megszerzett szolgálati idővel kell számolni akkor is, ha az igénylő ugyan korkedvezményre jogosító munkakörben (is) szerzett szolgálati időt (ez eddig 25 százalékkal többnek számított!), de a nyugdíjmegállapítás nem a korkedvezményes nyugdíjazás érdekében történik. Ez a rendelkezés a mai 47 évnél fiatalabb, nehéz, egészségre ártalmas stb. munkát végzőket hozza némileg hátrányosabb helyzetbe [Tny.R. 19. § (2) bekezdés – második mondat beiktatása].
Floppy vagy nem floppy
A társadalombiztosítás informatikai rendszerével kapcsolatos módosítás szerint ha az idén még nem működik az egyéni nyilvántartási rendszer, az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatás teljesítéséhez szükséges számítógépes programot vagy formanyomtatványt, informatikai utasítást és az adatszerkezetet a MEP nem bocsátja a járulékfizetők rendelkezésére. Bár nem lett kötelező mágneses lemezen (a jogszabály régebben mágneses adathordozóról beszélt) elkészíteni a bevallást, változatlanul írásban kell nyilatkozni arról, hogy a mágneses lemez az előírt bevallásokat tartalmazza, és az vírusmentes. Új rendelkezés, hogy (ismét) van lehetőség a járulékbevallás teljesítésére haladékot kérni az igazgatási szervtől, s a kapott engedély a nyugdíjpénztár(ak)nak teljesítendő bevallás esetén is haladéknak minősül. Az már kevésbé érthető, hogy ennek az engedélynek a másolati példánya miért éppen a következő bevalláshoz csatolandó, amikor az engedély éppen arról szól, hogy a foglalkoztató mind a járulékok, mind a tagdíjak bevallására haladékot kapott [Tbj.R. 17. § több módosítása].
A rigorózus informatikai kurzus enyhítését célozza az a rendelkezés, amely szerint a foglalkoztatók és az egyéb bejelentésre kötelezettek az OEP által rendszeresített nyomtatványon is teljesíthetik az adatszolgáltatási kötelezettségüket, nem mint eddig, csupán a MEP által rendelkezésre bocsátott számítógépes program (informatikai utasítás) felhasználásával mágneses lemezen. (Ami alól csak a 10 fő alatti vállalkozások voltak a kivételek.) E módosítás csak a jogszabályt érinti, a valóságot nem: az eredeti rendelkezés nem volt végrehajtható, s informatikai káoszt eredményezett. A kormány pusztán e helyzet konzekvenciáját vonta le. Aki vállalja a mágneslemezt, további terhet is vállára vesz. Kísérőlevelet kell ugyanis mellékelnie, amely tartalmazza nevét, folyószámlaszámát (törzsszámát), valamint a bejelentett személyek számát, továbbá a nyilatkozatot arról, hogy a bejelentett adatok a bejelentő nyilvántartásával megegyeznek. Viszont a MEP igazgatója bizonyos körben a bejelentés teljesítésének határidejét meghosszabbíthatja, legfeljebb a tárgyhónapot követő hónap 20. napjáig [Tbj.R. 27. § módosítása].
A 64/1998. (III. 31.) Korm. rendeletnek a foglalkoztatókra vonatkozó rendelkezéseit a napi sajtóban is szélesen tárgyalt, az idei év első hónapjait jellemző informatikai káosz kényszerítette ki. A Pénztárfelügyeletnek fel kellett adnia azt a túlzott és technikailag megalapozatlan igényét, hogy a foglalkoztatók mágneses adathordozón (floppyn) és nyomtatott formában vagy elektronikus adatátvitellel tegyenek eleget adatszolgáltatási kötelezettségüknek. (A törölt eredeti rendelkezés szerint kizárólag 10 vagy ennél is kevesebb főt alkalmazó foglalkoztatók nyújthatták volna be a Pénztárfelügyeletnek "papíralapú adathordozón" adatszolgáltatásukat, a 10 fő felettieknek ezt írásbeli kérésre, s ha indokoltnak látja, akkor engedélyezhette volna a Pénztárfelügyelet.) [Pka. 3. § (3) bekezdés – utolsó mondat törlése, (4) bekezdés törlése]. Az új szabályozás még lehetőségként sem ismeri a foglalkoztatók elektronikus úton történő adatszolgáltatását, bár a "papíralapú adathordozó" mellett elfogadnak floppyt is [Pka. 4. § új (4) bekezdés]. A "papíralapú adathordozó" meglehetősen mesterkélt fogalom-szörnyeteg a rendszeresített űrlap/nyomtatvány garnitúrát takarja. Amennyit enyhült a foglalkoztatókra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség, annyival szigorodott a nyugdíjpénztárak-ra vonatkozó, de az utóbbi csak körülbelül félszáz pénztárat érint. A nyugdíjpénztáraknak ugyanis kötelező lett a Pénztárfelügyeletnek teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségüket elektronikus úton továbbítani [Pka. 5. § új (5)–(6) bekezdés].
Németh György| Új határidők A foglalkoztató számára jelentős könnyebbség, hogy az általa foglalkoztatott biztosított biztosításának kezdetét, megszűntét stb. az illetékes MEP-hez a következő hónap 10. napjáig kell benyújtani, szemben az eddigi időpontot követő 3 munkanapos határidővel. További módosítás, hogy a nyugdíjpénztár mérlegét és eredménykimutatását ezentúl nem egy Magyarországon megjelenő országos napilapban, hanem a Hivatalos Értesítőben kell közzétenni [Tbk. 31. § (6) bekezdés módosítása]. S az eredménykimutatás néhány sorának tartalmára vonatkozó előírás is hatályát veszti [Tbk.R. 2. számú melléklet módosítása]. A Tbj. módosítása kapcsán szó volt róla, hogy az egyéni vállalkozónak bizonyos esetekben módja van a havinál ritkábban bevallást benyújtania. A havi bevallást előíró kötelezettség törlődik a Tbj.R-ből, s helyét egy egészen más jellegű rendelkezés foglalja el. Az az egyéni vállalkozó, aki közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, minden év szeptember 30-ig köteles a MEP-nek bemutatni e tényről az oktatási intézmény igazolását. (Ennek elmulasztása esetén a szigorúbb, nem kivételes szabályok vonatkoznak rájuk.) [Tbj.R. 18. § módosítása]. |