Telik még dohányra

Nyolc évvel ezelőtt a kormány stratégiai döntést hozott a hazai dohányipar privatizációjáról, s ezzel a csaknem százesztendős állami monopólium feladásáról. A cél a versenypiac megteremtése, a korszerű technológia bevezetése és a hazai dohány felhasználásának növelése volt. Az elmúlt hat évben a hazai dohányiparban mintegy 300 millió dolláros befektetésre került sor – közölte Patai András, a Magyar Dohányipari Szövetség főtitkára.

A befektetések jelentős technológiai fejlődést eredményeztek. A cigarettagyártásban használt gépek a magánosítást megelőzően átlagosan 30 évesek voltak, ma 5-6 év a dohányipari berendezések átlagéletkora. Ezzel egyidejűleg javították a hagyományos magyar termékek minőségét, valamint jelentősen bővült a termékkör, elsősorban a nemzetközi márkák hazai gyártásával. További hozadéka volt a privatizációnak, hogy miközben 1991-ben a könnyű (light) cigaretták piaci részesedése 1-2 százalék volt, s ez szinte teljes egészében importból származott, 1997-ben arányuk már meghaladta a 32 százalékot, s ez a mennyiség már hazai gyártású volt. A privatizációt követő fejlesztések a dohányipari alkalmazottak körében jelentős átképzést tettek szükségessé, de a szövetség főtitkára szerint a foglalkoztatottak száma nem változott lényegesen. Ma közvetlenül a cigarettagyártásban két és fél ezer ember dolgozik, az egész dohányvertikum – a termesztéstől, fermentáláson és gyártáson át a kereskedelemig – pedig összesen mintegy 35 ezer embernek ad munkát.

A dohánytermesztésben 1995-re kialakult termelési válság a hazai dohánytermesztés összeomlásával fenyegetett. Három évvel ezelőtt 5 ezer hektáron nem egészen 6 ezer tonna dohány termett, s félő volt, hogy a termelők elvesztik érdeklődésüket. Ekkor a cigarettagyárak a nyíregyházi fermentálóval összefogva úgy döntöttek, hogy érdekükben áll a hazai dohánytermesztés fenntartása, ezért hároméves stabilizációs programot dolgoztak ki a termesztés minőségi és mennyiségi fejlesztésére. E program keretében az első két évben elsősorban felár jellegű támogatásokat adtak a gazdáknak, 1996-ban 233, tavaly 125 millió forint értékben. Ennek eredményeként Magyarországon 1997-ben már körülbelül 7 ezer hektáron 9,6 ezer tonna dohány termett, 1,6 tonnás átlagterméssel, tehát a hatékonyság is javult. 1998-ban további 80 millió forintot fordítottak a termelésre, ez azonban már kizárólag technológiai fejlesztésre szolgált, mert úgy tűnik, hogy a termelők érdekeltségét már sikerült megteremteni.

A cél az, hogy az uniós csatlakozást megelőző három évben elérjük a 15 ezer tonnás évi dohánytermést (az idén várhatóan 12,5 ezer tonna lesz a termés), mert ez a mennyiség lehet a szubvenció alapja, s ezt a mennyiséget a hazai cigarettagyárak fel is tudják dolgozni a belföldi igények kielégítésére. Továbbra is szükség lesz persze importra, elsősorban a minőségjavítás érdekében.

Füstpénzek feketén, fehéren

A hazai cigarettafogyasztás 1990-1991-ben érte el csúcsát, az eladás mintegy 27 milliárd szálra rúgott. A magánosítást követő években a belföldi vevők számára gyártott mennyiség évente 22 milliárd szál volt, választékbővítésként 1 milliárd szálnyi import érkezett, s ehhez jött még a feketepiac kínálata, mintegy 3 milliárd szállal, vagyis a hazai piac felvevőképessége 24-25 milliárd szál cigarettára tehető. Piacvezetőként megmaradtak a hagyományos márkák: a Symphonia és a Sopianae együttes részesedése meghaladja az 50 százalékot. Ma mintegy 150 féle cigaretta van forgalomban a belföldi piacon. Tart az új márkákra, a light cigarettákra való áttérés. Nyugat-Európában ezek aránya a 40 százalék körül mozog. A magyar gyáraknak 1996-97-ben jelentős, a 15 milliárd forintot meghaladó értékű exportja is volt.

Az utóbbi években erőteljesen megnövekedtek az ágazat adóterhei. 1991-ben a költségvetésnek mintegy 21 milliárd forintnyi adóbevétele származott a cigarettafogyasztásból fogyasztási adó és áfa formájában – ez a teljes fogyasztásiadó-bevétel 14 százaléka volt –, 1997-ben a cigarettagyárak már 78 milliárd forintot, a fogyasztásiadó-bevétel 21 százalékát fizették be az államkasszába. Az adóemelés következtében a feketepiac jelentősen megnövekedett. Nagyságát a legális forgalom 15 százalékára becsülik, vagyis úgy 3 milliárd szálra. Mindazonáltal az utóbbi egy évben a VPOP határozottabb fellépésének eredményeként a feketegazdaság zsugorodni kezdett. A január 1-jétől életbe lépett jövedékiadó-törvény pedig további lehetőséget hozott az illegális forgalom visszaszorítására.

Regulás idők

A Magyar Dohányipari Szövetséget 1994-ben hozták létre. Akkor a külföldi befektetők legfontosabb politikai, közgazdasági üzenete az volt, hogy kiszámítható gazdasági környezetre van szükségük. Az elmúlt időszakban elkészültek azok a törvények, amelyek szabályozzák az ágazat működését, valamint azok a jogszabályok is, amelyek az ipar közvetlen környezetét érintik.

A dohánytermeltetés ma már az Unióban is honos gyakorlat alapján folyik. Elkészült, s 1997. január 1-jével életbe lépett a dohányrendelet (az élelmiszertörvény részeként), amely az uniós normáknak megfelelő előírásokat tartalmaz a cigaretták összetételére, kátrány- és nikotintartalmára, valamint a csomagolásra vonatkozóan. A másik fontos, talán az utóbbi időszak legjelentősebb törvénye a jövedékiadó-törvény, amely lehetővé teszi a jövedéki adók tervezhetőbb beszedését. A törvény kiszámíthatóbb gazdasági környezetet teremt a gyártó, a kereskedő és a fogyasztó számára, és összhangban van az EU ajánlásaival is. Az uniós csatlakozási tárgyalásokat megkezdő országok közül (térségünkben) csak Magyarországon van ilyen jogszabály.

Az ágazat szempontjából mérföldkő volt a reklámtörvény megalkotása, amely természetesen a különböző érdekek ütközésének eredményeként sok kompromisszumot tartalmaz, de mindenképpen az EU-tagországok gyakorlatát követi. Tiltja a reklámozást az elektronikus médiában, de bizonyos korlátozásokkal engedélyezi azt a felnőttmédiában és a közterületeken.

Az uniós csatlakozást illetően az ágazatnak egyetlen ügyben van derogációs igénye. Az EU a dohányipari termékek esetében direktívaként meghatározta a jövedéki adó 57 százalékos szintjét. Ezt számos tagországban ma sem érik el, vagy a csatlakozáskor türelmi időt kértek az adóemelés érvényesítéshez. Magyarországon a jövedéki adó ma 41-42 százalék. A jelenlegi fizetőképes kereslet mellett – dohányipari szakértők szerint – nem lehetséges a különbözetet megszüntető adóemelés, hiszen ez elviselhetetlen áremelést követelne még a Sopianae esetében is. Ezért a szövetség véleménye szerint a szóban forgó EU-direktívát Magyarországon hosszabb idő alatt, 10-12 éven belül lehet teljesíteni.

Szabott áron

A jövedékiadó-törvény értelmében a dohánytermékek szeptember 1-jétől csak a csomagoláson levő adójegyen szereplő áron hozhatók forgalomba. (Ezen árban már benne van, hogy a gyártó, illetve az importőr befizette a közterheket.) Ezáltal egyszerűbb, és a törvényhozók reményei szerint hatékonyabb lesz a jövedéki termékek ezen körében az adók beszedése. A január 1-jén életbe lépő jogszabálytól az ásványolajtermékek, szeszes italok és dohányáruk termeléséből és fogyasztásából származó adóbevételek 8-10 százalékos növekedésére számítanak.

A vám- és pénzügyőrség jövedéki szakemberei úgy kalkuláltak, hogy a jövedékiadó-alanyok száma érzékelhetően csökkenni fog az új jogszabály életbelépését követően, elsősorban a tevékenység folytatásának feltételéül szabott jövedéki biztosítékkal kapcsolatos előírások szigorítása következtében. A dohánygyárak és kereskedők körében viszonylag szerény volt a lemorzsolódás. Mint a vám- és pénzügyőrségen elmondták, az idén ugyanúgy hét dohánygyár szerepel a nyilvántartásban, mint 1997-ben. Az importőrök száma viszont csökkent, a tavalyi tizenhatról, tizenkettőre.

A jövedéki biztosítékok mértéke és teljesítésének szabályai is változtak januártól. Az adott termékkel kapcsolatos visszaélésektől, a gyártó kapacitásától s az adóalany minősítésétől függően 500 ezer és 2 milliárd forint között mozoghat az az összeg, amelyet jövedéki termékek gyártásával vagy kereskedelmével foglalkozó cégeknek le kell(ett) tenniük. Csakhogy míg korábban lehetőség volt akár lakott, saját ingatlanban is teljesíteni a biztosítékot, ez évtől kizárólag készpénzben vagy bankgarancia formájában fogadja azt el a pénzügyőrség. Korábban 80 százalékban ingatlant tettek zálogba s csak 20 százaléknyi készpénz szolgált fedezetül. A jövedékiadó-törvényben megteremtett "jó adós" kategóriába sorolt alanyok esetében azonban a biztosíték mértéke akár 50 százalékkal is mérsékelhető.

A jogszabállyal alapvetően ellenőrizhetőbbé kívánták tenni a jövedéki körbe tartozó termékek forgalmát, ezért hozták létre az adóraktár intézményét. Azt a fizikailag is elhatárolt, megfelelő mérési pontokkal felszerelt helyet, ahol ilyen termékek, dohányáruk, üzemanyagok, szeszes italok előállítása, tárolása történhet. Mint Fehér Károly ezredes, a Vám- és Pénzügyőrség jövedéki főosztályának vezetője többször is kijelentette: a jövedékiadó-alanyok meglevő gyártóhelyei, raktárai alapvetően megfelelnek az új jogszabály előírásainak, komolyabb beruházásokra nincs szükség. Ezzel az érintett cégeknél is egyetértenek. Az adott termék után abban a pillanatban meg kell fizetnie a gyártónak vagy az importőrnek az adókat, ha az áru elhagyja az adóraktárat.

A jogszabály január 1-ji hatálybalépését követően az újabb fordulópont szeptember 1., az adójegy életbelépésének napja volt. A gyártók a készleten levő, zárjegyes termékeket határidő-korlátozás nélkül értékesíthetik, az importőrök viszont szeptember 30. után már kizárólag adójeggyel hozhatnak forgalomba dohányárut – tudtuk meg Simon Zoltántól, a Vám- és Pénzügyőrség jövedéki főosztályának helyettes vezetőjétől.

A zár- és az adójegy közötti alapvető különbség, hogy az adott dohányterméket csak az adójegyen feltüntetett, a gyártó, illetve az importőr által meghatározott áron lehet forgalomba hozni. Ezen öszszeg után az adóalany megfizette a közterheket. Ennyiben egyszerűbbé is válik az állami járandóság beszedése. Ha a dohánygyár vagy a külkereskedelmi cég a fizetésre nem kapott halasztást, akkor az adójegy átvételekor kell megfizetnie az adót. Haladék legfeljebb három hónapra adható, de ezen idő alatt is folyamatosan kell törleszteni az összeget. Az importőrök esetében a halasztás feltétele, hogy a cég a szóban forgó, teljes összeg befizetésére biztosítékot adjon a jövedéki biztosíték mellett. A gyárak és nagykereskedők csak olyan számlákat adhatnak ki, amelyek adólevonásra nem alkalmasak. A kiskereskedők pedig a jövedékiadó-törvényben meghatározott képlet szerint a dohánytermékek után bizonyos mértékű áfa-visszatérítést igényelhetnek.

Az adójegyekre vonatkozóan az adóalanyoknak éves előzetes igénybejelentést kell tenniük, 1999-re vonatkozóan 1998. október 1. volt a határidő. Ezen belül a havi igényeket az előző hó 10-ig kell közölniük a vám- és pénzügyőrséggel.

Csempésztrükkök

A dohánytermékek körében alapvetően a cigarettacsempészet adja a legtöbb munkát a pénzügyőröknek, akik az utóbbi időben sikeresen felderítettek néhány szervezett csoportot. A jelenlegi jogszabályok szerint útiholmiként 500 szál cigarettát bárki behozhat az országba, akkor is, ha egy nap ötször-hatszor átlépi a határt. Ezt a lehetőséget a csempészek maximálisan ki is használják, a határhoz közeli vámmentes boltokban vásárolt dohányárut Magyarországon valahol összegyűjtik, átcsomagolják és átcímkézik, eltávolítják az eredeti zárjegyet, s úgy dobják az árut piacra. A közelmúltban több raktárat felfedeztek, szállítmányokat foglaltak le, és tetten értek átcsomagolókat. A VPOP azt javasolja, hogy naptári naponként csak az első belépéskor legyen érvényes a kedvezmény. Röszkén például egy átlagos hónapban 100 ezer személy lépte át a határt kifejezetten cigarettacsempészet céljával.

Vannak, akik nem aprózzák el a cigarettacsempészést. Akadt, aki némi papírtapéta alatt szeretett volna Ausztriába csempészni teherautónyi cigarettát. Az osztrák vámosok azonban a teherkocsi átvizsgálása során 925 ezer 230 szál különböző márkájú cigarettát találtak magyar, ukrán és jugoszláv zárjeggyel, illetve zárjegy nélkül. Egy vietnami polgárnál pedig, budakeszi lakásán, jövedéki ellenőrzés során több ezer karton jugoszláv zárjeggyel ellátott cigarettát fedeztek fel. Az ügy teljes elkövetési értéke megközelíti a 15 millió forintot.