Ha egyszer majd történészek dolgozzák fel a magyar szórakoztatóelektronika elmúlt évtizedeit, bizonyára felfedik e vasfüggöny mögé zárt kultúra sajátosságait. A Pacsirta rádiók és Mambó magnó korszaka után generációk zenei horizontját határozták meg a Supraphon lemezjátszók és az Unitra magnetofonok. Bár senki sem állítja, hogy a hetvenes évek végén alapított, Darvas László szerkesztette HiFi Magazin hatására omlott össze a szovjet birodalom, viszont kétségtelen, hogy sokáig ez a lap volt az egyetlen összekötő a valódi hifivilággal. A nyolcvanas évek második felében azután beköszöntött az importliberalizáció korszaka, amelynek eredményeként a magyar piacot elárasztotta a hifi.
Óriások nyomában
Bár a hirtelen feltörő fogyasztási éhséget az emlékezetes Gorenje-korszakban az emberek főképp hűtőládák, videomagnók és mikrohullámú sütők beszerzésével próbálták csillapítani, érezhetően növekedett a hangtechnikai berendezések iránti igény is. Segítette a folyamatot, hogy bár kissé megkésve, de a '80-as évek végére hozzánk is elérkezett a CD-hullám. Míg a hazai piacon a zsebimporthoz képest kissé lemaradva jelentek meg a főképp az alsó-közép kategóriájú berendezéseket kínáló kereskedőcégek, a hifiarisztokrácia forgalmazói, az úgynevezett High-End-kereskedők pillanatok alatt megteremtették hadállásaikat. Kisebb-nagyobb átalakulásokkal végső soron a '90-es évek közepére született meg az a kereskedelmi struktúra, amely ma is meghatározza a hazai kínálatot.
A magyar hifikereskedelem sajátos felépítésű. Stabil pozíciót alakított ki magának a két óriás, a Panasonic/Technics és a Sony, együttes forgalmuk a legtöbb termékcsaládban eléri az összforgalom 60-70 százalékát. A fennmaradó piaci részen osztozik azután a Maranz, a Denon, a Pioneer, a Yamaha, a JVC, az Onkyo és a Kenwood márka. Az Audioton, az Intersound és egyéb hangzatos márkanevek mögött álló, vélhetően tajvani és hongkongi cégek leginkább a piac alsó szegmensét szerezték meg, míg a feltörekvő koreai cégek, a Samsung, a Goldstar vagy a Daewoo már az alsó-középnek nevezhető kategóriában is egyre jelentősebb versenytárs. Minden látszólagos túltelítettség ellenére a magyar audiopiacot jóval kevesebb márka uralja, mint ahogy ez más európai országokban megszokott. Lényegében hiányoznak, vagy csak szórványosan vannak jelen olyan márkák, mint az Akai, a Grundig, a Sharp, a Hitachi.
Az eladási adatok azt mutatják, hogy a fogyasztók többsége nem annyira a minőségi zeneszolgáltatásra, mint inkább a mindent beborító hangfüggönyre vágyik. Úgy tűnik, egyre kevesebben vannak azok, akik fotelba leülve, a hangfalakat gondosan beállítva hallgatnak zenét. Jöjjön inkább a zene a könyvespolcon álló hangdobozokból, a konyhában lerakott hordozható rádiómagnóból, szóljon az autóban a háttérzene, nyomja el a környezet zaját a sétálómagnó. Ez a tendencia korántsem magyar sajátosság, teljesen egybeesik az Európában általánosnak tekinthető trenddel.
A magyar audiopiac igazi hajtóereje az elmúlt években minden kétséget kizáróan a Compact Disc volt. Míg Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a hagyományos bakelitlemez-gyűjtemények CD-re cserélése az évtized elején már befejeződött, és mára ez a piac is egyre inkább túltelített, a hazai statisztikák a CD-eladások folyamatos növekedését mutatják. A Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének (MAHASZ) adatai szerint az 1997-es, csaknem 12 milliárd forintos hazai nagykereskedelmi forgalom 60 százalékát adták a kompaktlemezek. Ha viszont az 1997-ben eladott 3 milliót alig meghaladó CD-k számát hasonlítjuk a mintegy 4,5 milliós kazettaforgalomhoz, látható, hogy a lézerlemez még nincs abszolút vezető helyzetben. A GfK Piackutató Intézet nemrég végzett felmérése szerint Magyarországon csak a háztartások tíz százalékában van CD-lejátszó, a készülék- és a CD-lemez-forgalmazók tehát joggal remélhetik piacaik további bővülését. Ezt erősíti meg a felmérésnek az a megállapítása is, amely szerint a jelenleg CD-készülékkel nem rendelkezők hat százaléka tervezi ilyen eszköz beszerzését.
A CD-lejátszók kínálata bőséges. A húszezer forint alatti áron kapható asztali készülékektől a millió feletti, különálló hajtórendszerből és digitális jeleket hanggá visszaalakító D/A konverterből álló High-End gépekig teljes a választék. A CD-lejátszók iránti igényt mutatja, hogy – bár valamennyi hifikereskedő általában az önálló komponensek (erősítő, kazettás deck, rádiótuner) iránti kereslet folyamatos gyengüléséről beszél – a CD-lejátszók eladása folyamatosan növekszik. A kompaktlemezek pozícióját tovább erősíti, hogy a lejátszók végérvényesen polgárjogot nyertek az autókban is. (Az Egyesült Államokban már valamennyi új gépkocsit beépített CD-lejátszóval szállítják.) Bár az új műsorhordozó-sztár, a DVD (Digital Versatile Disc) a szakmai jóslatok szerint hosszú távon a CD örökébe lép, a tervezett vásárlásokat kár volna ezért elhalasztani. A hangot, zenét tartalmazó DVD-Audio szabványa ugyanis még bizottságok és albizottságok kemény harcaiban alakul ki, bevezetése még évekbe telhet. A DVD-Audio a legmerészebb előrejelzések szerint is csak valamikor 2006 után érheti utol a CD-t.
Bár az 1997-es hazai hanghordozó-forgalomnak alig több, mint egy ezrelékét adták az analóg, úgynevezett bakelitlemezek, egyes szakértők szerint korai lenne még temetni a nagylemezt. Bár a fekete korongok új divatját sokan a technozenével vagy a digitális technikát tagadó audiofil hifistákkal kötik össze, a kereskedelmi adatok szerint a lemezjátszók és a lemezek iránt megnövekedett kereslet túlmutat ezeken a körökön. Ma még csak az Oxford Street kirakataiba tértek vissza a korábban végleges feledésre ítélt bakelitek, de elképzelhető, hogy holnap feltűnnek már a Kossuth Lajos utca kirakataiban is.
| A hifi arisztokráciája Akiknek fontos a hangzás, a zenei élmény, sokszor másoknak lényegtelen különbségért is hajlandók sok pénzt fizetni. A hifi nehézsúlyában már nem a műszaki paraméterek, a mérési eredmények a döntőek, hanem a hangzás. Egy erősítő, egy hangsugárzó vagy akár egy kábel hangjának megítélése viszont meglehetősen szubjektív. A hifi felső köreihez tartozó készülékeket jobbára kis cégek készítik, manufakturális körülmények között. Az egyedi tervezésű áramkörök, a különleges minőségű alkatrészek ugyanúgy jellemzői e készülékeknek, mint a szolid elegancia, a minden csillogást mellőző külső. Az olyan csúcshifivel foglalkozó – gyakran audiofilnek is nevezett – cégek, mint a Merlin Audio, a L'Auditeur vagy a Zeppelin Audio, több külföldi gyártót képviselnek, míg az Alisca Orange, a Sönd Arts Audio vagy az Etalon saját fejlesztésű termékekkel kereskedik. Bár a nyolcvanas évek végének nagy lelkesedése a piaci realitások megismerése után némileg lelohadt, és néhány cég ki is szállt a ringből, évről évre akadnak új, bátor jelentkezők, s remélik, hogy megtalálták az egyetlen igazi berendezést. A szakma által is csak durván megbecsülhető, évi 500-700 millió forintos forgalmú piacon mintegy másfél tucatnyi cég osztozik. A hifi világára is jellemző, hogy az aktív vásárlóknál lényegesen nagyobb létszámú szurkolótábora van. Valószínűleg rájuk is számít a két hazai kiadvány, a Sztereó és a Hifi Piac, valamint a friss "jövevénynek" számító, angolból átültetett klasszikus, a Hifi Choice. |
Igények és új termékek
Valószínűleg könnyebb adatokhoz jutni a CIA titkos akcióiról, mint a hazai hifikereskedelem forgalmáról. Bár a nagyobb cégek végeznek vagy végeztetnek piaci felméréseket, ezek adatait igyekeznek titokban tartani. Ennek ellenére, a töredékes információk alapján is kirajzolódik néhány trend, amely meghatározza a hifipiac jelenét és közeljövőjét. Itthon az utóbbi években – az európai trendekkel megegyezően – az úgynevezett minihifitornyok piaca bővül a legdinamikusabban. A kompakt, egybeépített tornyok manapság már szinte kivétel nélkül CD-lejátszóval felszerelve kerülnek forgalomba. A minikre jellemző, hogy komponensei csak egymással érzik jól magukat, másra cserélni azokat nem lehet. A minitornyoknak az elmúlt időszakban évi húsz százalékkal bővülő piaca a szakértők szerint eléri a 2,5 milliárd forintot is.
Változatlanul népszerűek a hordozható, egybeépített sztereó rádiós magnó készülékek. A felsőbb árkategóriába tartozó modelljeiket szinte valamennyi gyártó beépített CD-lejátszóval kínálja. Az erőteljes Sony-Panasonic jelenlét mellett ennek a készülékcsoportnak az alsóbb kategóriáját az olcsó dömpingáruval kereskedő távol-keleti cégek uralják. Óriási a kínálat a sétálómagnók piacán is. (Igaz, nálunk köznévvé vált a walkman elnevezés, de valójában ez csakúgy, mint a Discman név, a Sony védett márkaneve.) Már hatezer forintért is kaphatók ilyen készülékek, az igényesebb modellekért viszont akár ennek tízszeresét is elkérhetik. A sétálókészülékek piacán idén nálunk is megjelentek a Sony MiniDisc készülékei. Bár a CD-vel vetekedő hangminősége, rendkívül kis mérete, könnyű kezelhetősége vonzóvá teszi ezt a géptípust, ára miatt egyelőre hátrányban van.
Az önálló, hifitoronyba helyezhető hifikomponensek között leginkább a receiverek (egybeépített erősítő és rádió) és a CD-lejátszók évi 1-1,5 milliárdos piacán kiélezett a verseny. A 45 százalékos részesedésű Technics érdekes módon maga mögé utasította még a CD-technológiát a Philipsszel közösen jegyző Sonyt is. Bár mára a Sony sokat ledolgozott hátrányából, és két eladott Technics CD-lejátszóra jut egy Sony is, nem képes versenyre kelni versenytársa kategórián belüli, kiélezetten alacsony áraival.
Valamennyi kereskedőcég kiemelt figyelmet fordít az úgynevezett surround erősítőkre. A házimozirendszerekhez tervezett, térhatású hang előállítására képes Dolby AC-3, Dolby Pro Logic vagy MPEG-3 dekóderrel ellátott erősítők iránt tovább nőtt az érdeklődés a DVD-videolemezek megjelenésével. A surround-rendszerek mára lassan függetlenedni látszanak a képtől is. Egyes lemezcégek már megjelentettek Dolby Surround kódolású CD-ket, és minden esélye megvan annak is, hogy a megszülető DVD-Audio szabvány is lehetővé tegye zenei műsorok ilyen kódolását.
Míg a Technics/Panasonic és a Sony az igények teljes körű kielégítésére helyezi a hangsúlyt, mások egy-egy területre koncentrálva próbálnak maguknak nagyobb szeletet kihasítani. Az Annex Kft. például a nálunk korábban kevéssé ismert dán Jamo termékekkel a hangfalak piacának 37 százalékát szerezte meg. Ez annál is figyelemre méltóbb, mert a GfK felmérése szerint a még mindig legismertebb márkák között szereplő Videoton és Orion hangfalai 1997-ben együttesen is csak 10 százalékos részesedést szereztek.
Az értékesítési adatok csak hozzávetőlegesek. Nem tartalmazzák ugyanis azt a legjobb indulattal is szürkének nevezhető importárut, amely a hivatalos márkaképviseletek megkerülésével kerül a piacra. Míg egy hivatalos importőr pénzt, időt és energiát fektet a hivatalos forgalmazáshoz elkerülhetetlenül szükséges KERMI- és MEEI-engedélyek megszerzésébe, hirdetéseket ad fel, és szervizhálózatot tart fenn, addig a szürke importőrök egyszerűen behoznak egy kamion árut, kifizetik a vámot, majd minden további költség nélkül értékesítik a készülékeket.
| Hifi az autóban Az autókba építhető hifi a szórakoztatóelektronika egyik sikerágazata. Sokan vannak ugyanis, akiknek kizárólag gépkocsiban ülve jut ideje zenehallgatásra. A sajátos zenehallgatási szokásoknak, no meg a gépkocsigyártók közti kiélezett versenynek tulajdoníthatóan az utóbbi években a tervezők egyre nagyobb teret szentelnek a kocsibelsők akusztikájának. Míg a luxuskocsik esetében gyakori a külön a kocsihoz tervezett hangrendszer, a többi kategóriában valamilyen készen kapható rádiós magnó-CD-hangsugárzó együttes beépítése a tipikus. A következő évek egyik slágere valószínűleg a digitális műsorszórás lesz. A DAB (Digital Audio Broadcast) segítségével a rádióadások is CD-minőségben élvezhetők majd, megnő a programválaszték, és megszűnnek az autós rádiózást zavaró interferenciás zavarok is. Mindezen felül a digitális adatfolyam lehetővé teszi a zenével egyidejű, rövid szöveges információk (például időjárás, útviszonyok) továbbítását is. A japán Pioneer cég Európában elsőként kínál olyan hangvezérlő egységet, amelynek segítségével a gépkocsivezető menet közben beszéddel vezérelheti a CD-lejátszót és a rádiót. Aki a vezérlőegység mellett gépkocsiját még valamelyik lemeztároló és -cserélő egységgel ellátott, úgynevezett multi CD-lejátszóval is felszereli, a hosszú utazások során akár diszkóval is szórakoztathatja utasait, miközben egy pillanatra sem kell elengednie a volánt. |