Tulajdonosi döntések
Dr. Illés Ivánné: Társaságok pénzügyei
Saldo Kiadó, 1998. 412 oldal, 2900 Ft
A könyv első kiadása 1994-ben jelent meg. A szerző, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola oktatója arra vállalkozott, hogy az időközben eltelt négy év gazdasági változásait figyelembe véve egy kötetbe gyűjtse össze mindazokat az információkat, amelyek a vállalkozások pénzügyi tevékenységével kapcsolatban adódnak.
A könyv a vállalati döntések közül a szoros értelemben vett pénzügyi döntésekkel foglalkozik, áttekinti a pénzügyi döntések főbb típusait. A modern vállalati pénzügyek általánosan elfogadott tétele, hogy a pénzügyi döntéseknek tulajdonosorientáltnak kell lenniük, és céljuk a vállalat piaci értékének és a részvényesek vagyonának maximalizálása. A modern vállalati pénzügyek egyik alapvető fogalma a pénz időértéke. A kötet bevezetésként megismertet a nettó jelenértékkel, a speciális pénzáramokkal, az annuitásokkal és az örökjáradékokkal.
Piacgazdaságban a cégek a befektetéseik finanszírozásához szükséges források egy részét a tőkepiacról, hosszú lejáratú értékpapírok kibocsátásával szerzik meg. A hosszú lejáratú papírok értékelésére használatos módszerek és technikák ismerete fontos a cégek pénzügyi vezetése, a tulajdonos, a potenciális befektetők és az értékpapír-elemzők számára egyaránt. A témakört a szerző alaposan körüljárja. Külön fejezet foglalkozik a kötvények és a részvények értékelésével, megismertet a portfóliók hozamával és kockázatával, az optimális portfólió kiválasztásával, a tőkeáttétel és a kockázat kapcsolatával.
A vállalati pénzügyek legfontosabb témája a tőkekiadások, a beruházások elemzése, tervezése. Ehhez szükséges a beruházási javaslatok rangsorolása, a beruházás kockázatának becslése, a vállalati tőkeköltségek elemzése. A könyv második fele adottnak tekinti a vállalkozások befektetéseit, és azt vizsgálja, melyek a hosszú távú finanszírozási döntések legfontosabb kérdései. Megismertet a tőkeszerkezet jelentőségének megítélésében az 1958-ban bekövetkezett változással. Ekkor jelentek meg Modigliani és Miller tételei, akik a nettó működési jövedelem megközelítést és az arbitázst használták fel a tételeik megfogalmazásához. Ezek egyik fő hiányossága, hogy csak a vállalati adóval számoltak, és nem vették figyelembe a személyi jövedelemadó hatását. A tőkeszerkezettel kapcsolatos döntések alapkérdése pedig az, hogy hitelt vegyen-e fel a vállalat, vagy saját tőkével célszerűbb finanszírozni. Ezt a témakört kiegészíti az osztalékpolitikával foglalkozó fejezet, amely kitér az osztalékpolitikát befolyásoló tényezőkre, arra, hogyan hat az osztalékpolitika a cég értékére és az osztalékfizetési stratégiákra.
A könyv zárófejezetei a rövid távú pénzügyi döntéseket, azok struktúráját elemzik. Választ keresnek arra, miért van szükség forgótőkére, milyen annak optimális szintje, mely tényezők hatnak rá. Nem maradt ki a könyvből annak vizsgálata sem, milyen hatással van a készletekbe történő befektetés a termelési és a forgalmi folyamatokra, s bemutat két fejlett készlettervezési eljárást – az anyagszükséglet-tervezési rendszert (SZTR), illetve a just-in time, azaz az "éppen időben" rendszert (JIT). A könyvet a vállalatok pénzgazdálkodásának, valamint a rövid lejáratú források menedzsmentjének bemutatása zárja.
Krämer ÁgnesGondolattermelők antológiája
Aforizmák könyve 1-2. kötet
Bagolyvár Kiadó, 1998. 767 oldal, 3500 Ft
Mindössze hat aforizmát közöl a gazdaságról, ugyanennyit a kereskedelemről s négyet a vállalkozásról napjaink leginkább forgatott gondolattára, az 1982-es Bölcsességek Könyve. A gazdaság szférájában dolgozók tehát kevés hasznát veszik, inkább műveltségüket gyarapíthatják, színesíthetik vele.
Alexander Oakwood most megjelent, szintén kétkötetes gyűjteménye egészen más jellegű, s nem azért, mert az itteni aforizmák szerzői között jóval kevesebb lenne az író, költő, filozófus, pedagógus, színész, mint az említett Kristó Nagy István-féle válogatásban. Maga Oakwood sem hiányzik az idézettek közül. A névmutatóból megtudjuk: álnevű magyarral van dolgunk. Kilétét a rendkívül karakteres kiadó munkatársai, netán fordítói közt kereshetjük.
Magyart elvétve találunk a szerzők között. Kellemes kivételnek számít a költő Faludy György maró megjegyzése a politikusokról, vagy a fizikus Jánossy Lajos elmés észrevétele. Ô a tökéletesen értelmetlen s megmagyarázhatatlan tévhiteket ostorozza. Az anglomán olvasók elégedetten állapíthatják meg, hogy döntő többségben vannak e nyelvterület reprezentánsai. Még olyanok is felbukkannak, mint Elvis Presley, aki az adókikerülés témáját érinti diszkréten, vagy Lewis Puller tengerészgyalogos, aki nyilván a gyakorlatból vonta le azt a következtetését, mi várható, ha az ellenség abszolút túlerőbe kerül. (Mellesleg egy orosz közmondás ugyanezt így fejezi ki: "A kecskétől elöl, a lótól hátul, az emberektől pedig körös-körül mindenütt félni kell.")
Mivel a kötetek mindenekelőtt az üzletről, a politikai összefüggésekről, a döntésekről, az eredményességről, az értékről, a karrierről, a pénzről, a válságkezelésről, a sikerről s a kudarcról tartalmaznak döbbenetesen időszerű idézeteket, eredeti "birtokosaik" sorában érdekes fölfedezni régi korok nagyjait, amint fölöttébb gyakorlatiasan, mai témákról nyilatkoznak. Szent Ágoston például ezzel a kitétellel lep meg: "Tégy, Uram, erényessé, de még ne most." Az elvontnak képzelhető Arisztotelész pedig azzal tesz tanúbizonyságot gondolatainak időtállóságáról, hogy megkockáztatja: "Mindenki a saját érdekét nézi, és csak ritkán van tekintettel a közérdekre." Ugyanezt a tárgyat még kilenc modernebb szerző (beleértve George Washingtont) csak árnyalni képes...
Az idézetek nagy része először jelenik meg magyarul. Ezt bizonyítja az amerikai, kanadai, ausztrál szakírók érdemi szerepeltetése. A közreadó más preferált kedvencei világnevek. Ambrose Bierce, Winston Churchill, Aldous Huxley, Samuel Johnson, G. B. Shaw, Mark Twain, Oscar Wilde hangsúlyos jelenléte egyszersmind az általánosan magas nívó mércéje, záloga.
Meglehetősen nagy a száma azoknak a tömör és találó, mélyértelműen egyszerű, az illető szakma kuliszszatitkaiba bevilágító megfogalmazásoknak, melyek írójától készséggel olvasnánk bővebb kifejtéseket. Ezért kár, hogy Alexander Oakwood nem jelölte meg közelebbről forrásait. Ha alaposan átböngészünk csupán egy-egy – több tucat tételből álló – fejezetet, nemegyszer úgy érezhetjük, hogy egész könyvre való esszenciális többlettudással gyarapodtunk, annyira sokoldalú az a panoráma, amit a különböző nézetű gondolattermelőktől kapunk. Kellemesen oldja a száraz szakmai megközelítéseket a humoristák előfordulása az összeállításban, ami korántsem jelenti azt, hogy a szakmabeliektől ne telne ki jó néhány egyszerre jópofa és lényegbevágó szellemesség.
Egy-egy citátum általában alig két-három sornyi. Ha azonban van bennük elég spiritusz, negyed oldalig is terjedhetnek. Vonatkozik ez az engedékenység elsősorban a jellegzetes anekdotákra, amelyek egyébként az ilyen kompendiumokból sajnos hagyományosan ki szoktak maradni.
Ha eltöltünk egy-két csöndes órát a könyv mellett, rájövünk: még hangulata is van. Az élénk észjárásról tanúskodó fordulatosság, a tréfálkozás eleganciája, a bíráló megjegyzések tárgyilagossága a megnyugtató fölény érzetét keltik a tanulmányozóban. Az egészséges cinizmusért, az érdemi rosszmájúságért, a lomha beidegződések leleplezéséért az igazán elit szerzők zöme bizony nem megy a szomszédba.
Iszlai ZoltánKöltség- és adómegtakarítási útmutató
Karácsony Imréné-Dr. Pecze Ibolya: A költségtérítések, a természetbeni juttatások és az adókedvezmények elszámolásának szabályai 1998.
NOVORG Kiadó, 1998. 220 oldal, 3200 Ft + áfa
A magánszemélyek és a vállalkozások egyaránt érdekeltek abban, hogy kiadásaikat megtérítsék, valamint hogy igénybe vegyék a személyi jövedelemadót és a társasági adót csökkentő különböző kedvezményeket. Figyelemmel kell lenniük az idevonatkozó jogszabályok változásaira, módosításaira, hogy mind egyéni jövedelmükben, mind pedig a vállalkozások adójának megfizetésénél – törvényesen és szabályosan – megtakarításokat érhessenek el. Az adózási jogszabályok 1998-ban is változtak; a változások nem nagy mértékűek, de azokkal az érintetteknek teljesen tisztában kell lenniük.
A szerzők – a Pénzügyminisztérium munkatársai – a fogalmi meghatározások közt kifejtik, hogy költségtérítésről akkor van szó, amikor a kifizető a magánszemélynek munkáján felül a tevékenységével kapcsolatos kiadásait is megtéríti. Természetbeni juttatásnak azt a kedvezményt kell tekinteni, amikor a magánszemély valamely vagyoni értéket értéken aluli áron vagy ingyenesen kap a kifizetőtől. A személyi jövedelemadónál a kedvezmények az összevont adóalap adóját csökkentő (súlyos fogyatékosok, mezőgazdasági őstermelők, szellemi tevékenységet végzők, adományok, üzleti biztosítások, befektetési adóhitel stb. kedvezménye), valamint vállalkozói személyijövedelemadó-kedvezmények lehetnek. A társaságiadó-kedvezmények beruházási, térségi és egyéb kedvezményekből, továbbá az 1991. évi LXXXVI. törvény alapján kifutásig érvényesíthető adókedvezményekből állnak (vegyes vállalatok, kárpótlási utalvány stb. adókedvezménye).
A fogalmak tisztázásán túl a könyv megismertet a költségtérítések elszámolásának menetével, bizonylataival, a leggyakoribb költségtérítési forma, a személygépkocsi hivatali használatának megtérítésével járó tudnivalókkal. Bemutatja a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó költségek megtérítésének, az egyéni vállalkozásban használt járművek költségelszámolásának, a költözködéshez nyújtott költségtérítésnek stb. szabályait is. 1998-tól a nem jogszabályon alapuló költségtérítésnél a magánszemélynek nem kell igazolnia tényleges költségeit, nyilatkozhat arról, milyen összeget kíván költségként elszámolni.
A szerzők részletesen foglalkoznak az adómentes és az adóköteles természetbeni juttatásokkal (természetbeni étkeztetés, munkaruha-juttatás, szolgálati lakás, üdülési csekk, illetve kedvezményes üdültetés, reprezentáció, biztosítás, cégautó stb.) s az utóbbiak járulékfizetési kötelezettségével. A személyi jövedelemadó kedvezményei az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények és vállalkozói adókedvezmények lehetnek. Táblázatok mutatják be az egyes jogcímeken igénybe vehető adókedvezmények mértékét.
A társaságiadó-alap megállapításának szabályai lényegében nem változtak, nem így az igénybe vehető adókedvezményekre és azok érvényesíthetőségére vonatkozó előírások. Részletes magyarázatok és számszerű példák adnak útmutatást a beruházási adókedvezmények igénybevételének lehetőségeire csakúgy, mint a térségi és egyéb adókedvezmények feltételei és szabályai közötti eligazodásra.