A statisztika szerint Magyarországon egy év alatt fejenként három liter 100 százalékos szesz fogy, s az ágazat forgalma az ipari szeszekkel együtt meghaladja a 40 milliárd forintot. Ebből mintegy tíz százalékkal részesedik az import. A magyar háztartások jövedelmük 8-9 százalékát költik különféle élvezeti cikkekre, s ennek mintegy negyedéből égetett szeszeket vesznek. A szakmai előrejelzések szerint ugyan a kommersz szeszek forgalma nem csökken, de emelkedik a minőségi szeszes italok fogyasztása. Ez utóbbiban megtalálhatók a tradicionális magyar italok, például gyümölcspálinkák, és a nemzetközi márkabejegyzéssel védett whisky, rum, keserű likőr, gin és vodkafélék.
A Magyar Szeszipari Szövetséget alkotó 15 nagyvállalat adja a töményszesz-forgalom meghatározó részét, de rajtuk kívül szeszgyártással még vagy nyolcvan cég foglalkozik legálisan. Jelenleg több mint ötszáz, adóraktárnak minősülő létesítményben folyik finomszesztermelés, szeszesital-palackozás vagy bérfőzés. A szövetség égisze alá tartozó 15 cégből három foglalkozik tiszta szesz előállításával – a gyárak Győrött, Szabadegyházán és Budafokon működnek -, nyolc üzem fő tevékenysége pedig a szeszesital-gyártás és -palackozás.
A rendszerváltozást követően a szeszipari cégek is magánkézbe kerültek, így szerzett magának piaci pozíciót a két legjelentősebb beruházó, az oszrák Mautner-Markhof-csoport és a Zwack Rt. is. Ez utóbbi társaság a Budapesti Likőripari Vállalat 1991-es privatizációja óta mintegy 2,5 milliárd forintot fordított fejlesztésre. Schleicher Éva vezérigazgató-helyettes szerint a magánosítást követően az első és legfontosabb lépés az volt, hogy az alapvetően termelésorientált céget marketing-kereskedelem orientált társasággá szervezzék. Ennek érdekében ki kellett építeniük saját üzletkötői hálózatukat, a marketingrészleget, s meg kellett kezdeni a korábban elhanyagolt márkaépítést.
Már a kezdet kezdetén látszott, hogy a cégnek jelentős többletkapacitása van, ezért elkerülhetetlen volt bizonyos gyártóhelyek bezárása, miközben más területeken fejlesztésekre, bővítésre volt szükség. Fontos fejlemény volt a cég életében, hogy a társasághoz szakmai befektetőként társult International Distillers & Vintners érdekeltségei kapcsán lehetőséget kaptak bizonyos külföldi márkatermékek magyarországi gyártására. Így a Cinzano például – igen szigorú és folyamatos kontroll mellett – magyar borokból készülhet, más termékeket pedig Magyarországon palackozhatnak.
A kapacitások korszerűsítésére is jelentős összeget fordítottak. Budafokon mintegy 400 millió forintos beruházással megújították a palackozót, Kecskeméten pedig Közép-Európa egyik legkorszerűbb gyümölcspálinka-főző üzemét félmilliárd forintért. Ehhez kapcsolódóan igyekeznek tudatosítani a világpiacon, hogy Magyarországon, Kecskemét környékén a sárgabarackból készült pálinka legalább olyan speciális, a régióra jellemző termék, mint például a skót felföldön a whisky. Az elképzelés támogatására Kecskeméten van olyan turisztikai program, amelynek keretében bemutatják a látogatóknak a kecskeméti pálinkafőzés múltját, és jelenét, az új technológiát.
A Zwack Rt. vezérigazgató-helyettese úgy véli, a jövedékiadó-törvény megszületése rendkívül jelentős lépés volt, de a végrehajtás hiányosságai miatt annak még nincs elég hozadéka. Célszerűnek tartanák, ha a bor is bekerülne a jövedéki körbe. Ez ugyan közvetlenül nem érintené a Zwack működését, de az nem mindegy számukra sem, hogy milyen alapanyagból mennyi borpárlat készül az országban.
Baj, ha szürke
Győry László, a Magyar Szeszipari Szövetség igazgatója szerint a teljes hazai alkoholfogyasztáson belül nagyjából azonos, egyharmad-egyharmados arányban osztoznak a bortermelők a sör- és a szesziparral.
Az elmúlt évben a hazai fogyasztás égetett szeszből 30-32 millió liter volt. A vám- és pénzügyőrség szerint ebből 18 millió liternyire rúgott a szeszesital-gyártás, amelynek csaknem háromnegyed részét az MSZSZ 15 tagja adta, köztük is a négy-öt piacvezető társaság.
A szövetség igazgatója szerint a csempészáruval, hamis zárjeggyel, lopott italokkal ügyeskedők mellett rendkívül komoly gondot okozott a hivatalosan bérfőzésként emlegetett szürkegazdaság.
A jövedékiadó-törvény értelmében a saját fogyasztásra főzetők 100 hektoliterfokig, vagy 200 liter 50 fokos pálinkát igen kedvező adóteher mellett főzethetnek. Az országban hozzávetőlegesen 9 millió liternyi ital készül ebben a formában. Ennek egy részét természetesen megisszák maguk a főzetők, de egy jelentős menynyiséget vélhetően áruba bocsátanak. Ekkora mennyiséghez nincs elegendő gyömölcs, vagyis feltételezhető, hogy ezeknek a pálinkáknak jó része cukorcefréből készül.
A bérfőzésből származó italok értékesítésével nemcsak a legálisan működő szeszgyárak járnak roszszul, de az állam is jelentős adóbevételtől esik el. (A szeszipar évente 20 milliárd forint körüli jövedéki adót fizet be a költségvetésnek.) Az MSZSZ ezért azt javasolja, csökkentsék a kedvezményes adótétellel főzethető mennyiséget, másrészt emeljék fel ennek adóterhét. A szeszipar szerint mindenképp meg kellene találni a módját a túlzott cukorfogyasztás ellenőrzésének is.
Az MSZSZ igazgatója úgy véli: az ügyeskedők inkább a kommersz kategóriában próbálkoznak, ott a feketepiac nagysága elérheti akár az 50 százalékot is.
| A pezsgőpiac A Henkell and Shönlein Hungária Kft. (HSH) tavaly év elején alakult meg a Hungarovin Rt. és a Balatonboglári Borgazdaság Rt. termékeinek értékesítésére. A HSH jelenleg évi 23,3 millió palack pezsgőt, 21,5 millió palack minőségi bort és 38,3 millió doboz gyümölcslevet forgalmaz. Termékeit 50 országba exportálja, a cégcsoport borainak 50, pezsgőinek 10 százalékát adja el külföldön. A cégcsoport ez utóbbi három évben közel 1,4-1,5 milliárd forintot költött beruházásokra. A Hungarovin Rt. jogelődje a magyarországi bortermelők közös exportvállalataként jött létre 1971-ben. 1992-ben a társasággá alakulást követően jutott többségi tulajdonhoz a német Henkell and Shönlein. A Hungarovin Rt. tulajdonában van jelenleg több mint 20 kilométer pincerendszer Budafokon. Ide kerülnek az ország legjobb borvidékeiről származó termékek, köztük a magyar Champagne-nak tartott Etyek közeli 1000 hektáros saját tulajdonú szőlészetből származó alapanyag is. Etyeken és Pázmándon a cég évente 40 hektárnyi ültetvényt telepít, az onnan származó pezsgő- és minőségi boralapanyagok egyre inkább a világízlésnek megfelelő termékek előállítását teszik lehetővé. A cég termékei között találjuk a St. Stephan's Crown borcsaládot és a gasztronómiának szánt csúcsborokat gyűjtő György Villa Selectiont. A vállalkozás muzeális értékű borait Vinotheca Hungarica elnevezéssel illetik. A cég a magyar pezsgőpiac 80, a minőségi palackos bor piacának 40, a gyümölcslé 8 százalékát uralja. Pezsgőt négy telephelyen állít elő tartályos, klasszikus palackos érlelési és a champagne-i, palackban érlelt, kilövetéssel seprőtlenített tradicionális módszerrel. A nemzetközi márkák között is jegyzett Törley-pezsgőket a századfordulón kezdte gyártani Törley József. Az 1910-es években pedig már évi 2 millió palackot forgalmazott. Jelenleg évente 15 millió palackot sikerül eladniuk. A Törley gyár mellett jött létre a francia Francois testvérek tulajdonában egy új gyár. Az üzem a második világháború idején megsemmisült, de a Hungarovin 1982-től felújította a hagyományokat. Negyven éve alakult a Hungarovinen belül a Hungária pezsgőgyár. Termékei ismertek, ma a forgalom 3 százalékát ez a márka adja. 1981-ben a bordeaux-i Vinexpón aranyérmet ért el a cég Grand Cuveé terméke. A negyedik gyár a dél-balatoni borvidék központjának számító Balatonboglári Borgazdaság Rt.-ben található. Az 1996 óta 99,9 százalékban Hungarovin Rt. tulajdonában lévő társaság évente 30 ezer tonna szőlőt használ fel, 8 millió palack pezsgőt, 16 millió palack bort állít elő. J. Gy. |