A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény szabályozza a vadakkal kapcsolatos kártérítési felelősséget.
Vadkár
Vadkárnak minősül a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár öt százalékot meghaladó része. Az erdőgazdálkodásban okozott vadkárnak kell tekinteni az erdősítésben a vad rágása, hántása, túrása, taposása, törése által a csemeték elhalását előidéző vagy a csúcshajtás lerágásával, letörésével a csemeték fejlődését akadályozó károsítást. Ugyanez vonatkozik a befejezett erdősítések ötéves felülvizsgálata során e károsítás következtében visszaminősített vagy folyamatos erdősítéssé visszaléptetett erdősítésekre is. A károsított csemetére vegetációs időszakonként egy alkalommal érvényesíthető kárigény. A kár pénzértékben történő megállapításához az erdősítéshez nyújtott külön jogszabály szerinti állami támogatás mértékének összegét kell alapul venni.
A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult, és akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett, illetőleg akinek vadászterületéről a vad kiváltott. Önálló vadászati jog esetén a vadászterület tulajdonosát kell vadászatra jogosultnak tekinteni. Társult vadászati jognál a vadászterület tulajdonosainak közössége a vadászatra jogosult. A vadászati jog haszonbérbe adása esetén a haszonbérlő minősül vadászatra jogosultnak.
A jogosult a Ptk.-nak a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint köteles megtéríteni a károsultnak a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt.
Vadászati kár
A vadászatra jogosult köteles megtéríteni a károsultnak a vadászterületen a vadászati jog gyakorlásában részt vevő személyek által a mezőgazdasági terményekben, termesztett növényállományokban a vetéstől a betakarításig, az erdőben, a védett természeti értékekben, a vizek halállományában, a szőlőben, valamint a gyümölcsösben másnak okozott kárt (vadászati kár).
A vad elpusztításával okozott kár
Aki a vad elpusztításával, befogásával, zavarásával vagy bizonyíthatóan erre irányuló kísérletével akadályozza a jogosultat a vadászati jog gyakorlásában, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni.
Kármegelőzés
A vadászatra jogosult a károk megelőzése érdekében köteles:
- gondoskodni a vad elriasztásáról (amennyiben annak életmódja ezt indokolja);
- értesíteni az érintett föld használóját a károkozás közvetlen veszélye esetén;
- úgy megszervezni a vadászati jog gyakorlását, hogy az összhangban legyen a föld használatával összefüggő gazdasági tevékenységgel;
- szükség esetén vadkárelhárító vadászatokat tartani.
A jogosult a föld tulajdonosának, illetőleg használójának hozzájárulásával vadkárelhárító berendezéseket állíthat fel. A vadászati jog társult hasznosítása esetén a föld használója az akadályoztatás mértékével arányos kártalanításra tarthat igényt.
Kármegosztás
A föld használója a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében köteles közreműködni a vadkár elhárításában, illetőleg csökkentésében, s értesíteni a vadászatra jogosultat a károsodás vagy a károkozás közvetlen veszélyéről, valamint megfelelő eljárások alkalmazásával gondoskodni a vadállomány kíméletéről. Amennyiben a föld használója nem tesz eleget a törvény szerinti, a rendes gazdálkodás körébe tartozó közreműködési kötelezettségének, vagy alapos ok nélkül nem járul hozzá ahhoz, hogy a jogosult felállítsa a vadkárok elhárításához szükséges létesítményeket, berendezéseket, az ebből eredő vadkárt a föld használójának a terhére kell figyelembe venni.
A vadállomány csökkentése
A károsultat megilleti az a jog, hogy kezdeményezze az adott vadfaj állományának csökkentését, ha egyes vadfajok állománya jelentősen veszélyezteti a mezőgazdasági vagy erdőgazdálkodási tevékenységet, az élőhelyen található termékeket, terményeket, a mesterséges vizek halállományát, a vadászterület biológiai életközösségét, valamint a védett természeti területet. Ilyenkor a vadászati hatóság – erdőt érintően az erdészeti hatóság, természetvédelmi területet érintően a természetvédelmi hatóság előzetes szakhatósági hozzájárulásával – a károsult kérelmére kötelezi a jogosultat az egyes vadfajok állományának meghatározott határidőn belüli csökkentésére vagy a szükséges védőintézkedések megtételére.
Kárbecslés, igényérvényesítés
Vadkár, vadászati kár, valamint vadban okozott kár megtérítését a kár bekövetkezésétől – folyamatos kártétel esetén az utolsó kártételtől – számított harminc napon belül lehet igényelni. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak van helye. A kár megállapítását csak meghatározott képesítéssel rendelkező kárszakértő végezheti.
Amennyiben a felek a szakértő személyének kiválasztásában nem tudnak megállapodni, vagy ha a károsult nem közvetlenül a bíróságtól kéri kárának megtérítését, a szakértőt a felek közös kérelmére a károkozás helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője rendeli ki.
A kárbecslést a bejelentéstől számított nyolc napon belül kell lefolytatni. A kárbecslés időpontjáról és helyéről a jegyző értesíti az érdekelteket. A kárbecslést akkor is le kell folytatni, ha a kár bejelentése az előírt határidő után történt. Ha késedelmes bejelentés miatt a vadkár vagy mértékének megállapítása bizonytalanná válik, ezt a bejelentő terhére kell figyelembe venni.
A kárbecslésről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell a szakértő és a felek megnevezését, címét, a szakértő helyszíni megállapításait, az általa megállapított kár mértékét, valamint azt, hogy a károsult a kármegelőzési kötelezettségének milyen módon tett eleget, illetve a felek megállapodtak-e vadkárátalány-fizetésben. A jegyzőkönyv tartalmazza továbbá a felek, illetőleg képviselőik által a szakértő megállapításaira tett esetleges észrevételeit is. A jegyzőkönyvet a szakértőnek és a jelen levő feleknek (képviselőinek) kell aláírniuk.
A szakértő köteles haladéktalanul átadni a jegyzőnek a kárbecslésről készült jegyzőkönyveket, aki a szakértői vadkárbecslési jegyzőkönyvben foglaltak alapján kísérli meg a felek között az egyezség létrehozását, illetve megállapítja az egyezség létrejöttének hiányát. A jegyző – a szakértő vadkárbecslése alapján – jegyzőkönyvbe foglalja az érintettek közötti egyezséget, illetőleg annak hiányát. Az a fél, aki a jegyző által kirendelt szakértő kármegállapítását nem fogadja el, a jegyzőkönyv kézhezvételétől számított harminc napon belül polgári peres úton kérheti a kár megállapítását. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
A jegyző által kirendelt szakértő által lefolytatott vadkárbecslési eljárás költségeinek megfizetésére – ideértve a jegyző által lefolytatott eljárás költségeit is – eltérő megállapodás hiányában a Polgári perrendtartás költségviselésre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.