Elvonások és jövedelmek

 

A közterhek rendjében a jövő évtől a legnagyobb horderejű változások a társadalombiztosítás és a személyi jövedelemadó területén várhatók. Kérdés, hogy a tervezett módosítások hogyan befolyásolják az ellátó-rendszerek működését, illetve hogyan hatnak a különböző rétegek jövedelmi helyzetére.

 

Ahhoz, hogy a tervezett járulékcsökkentés társadalombiztosításra gyakorolt hatását, a probléma súlyát érzékeltessük, fontos annak felvázolása, hogy 1998-ban körülbelül mekkora lesz a társadalombiztosítási alapok járulékbevétele. A GKI Gazdaságkutató Rt. erre vonatkozóan 1998 júliusában készített előrejelzést az 1998. évre. A következő táblázat ennek eredményét tartalmazza.

A tervezett változtatások hatásának előrejelzésekor először a Szonda Ipsos által 1997-ben végzett (26 800 fős) felmérés kereseteloszlási adataiból kiindulva becsültük a különböző kereseti csoportokba tartozók súlyát. E becslés alapján minimálbér körüli keresetet a keresők 9 százaléka, átlagkereset körüli keresetet a keresők 43 százaléka, a kettő közötti fizetést a keresők körülbelül 32 százaléka kapott 1997-ben. Az átlagkereset kétszerese körüli összeget a keresők 14 százaléka, az átlagkereset háromszorosa körül és afelett a keresők hozzávetőlegesen 2 százaléka tudhatott magáénak.

A számítások pontosságát illetően meg kell jegyeznünk a kiindulásul vett eloszlás hátrányait:

• a bevallott kereseti értékek átlaga mintegy 30 százalékkal elmaradt az akkori átlagkeresettől (KSH által közölt, a 10 főnél többet foglalkoztató gazdálkodó szervezetekben és a költségvetési szervezetekben megfigyelt adatoktól);
• mivel a felmérés 1997 októberében készült, a keresetek eloszlása azóta valószínűleg tovább polarizálódott, hiszen például a szellemi foglalkozásúak keresete nagyobb mértékben emelkedik, mint a fizikaiaké, s ennek hibája – mivel a becslést 1999-re végezzük – tovább nő;
• az adatok bevallásból származnak.

A következőkben bemutatjuk, hogy az alkalmazotti körből az 1998-ban hatályos járulékmértékek, az 1999-re a törvényben korábban megszabott járulékcsökkentés és az új kormány által 1999-re tervezett változtatások milyen hatással járnak a társadalombiztosítás költségvetésére, illetve annak részeire (a nyugdíjbiztosítási, valamint az egészségbiztosítási alapra). A kiadások előrejelzése nem célunk, ezért csak a bevételek várható elmaradását számítjuk ki a társadalombiztosításról szóló törvény eredeti változatához képest, ami a jelenleg kidolgozás alatt levő változtatások nélkül lépne érvénybe 1999-ben. Az egészségügyi hozzájárulás tekintetében a törvény nem tartalmaz automatizmust – szabad kezet hagyva így a parlamentnek –, ezért ez esetben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár eredeti előterjesztését vesszük a számítások során kiindulópontnak, és ehhez képest mutatjuk be a várható járulékbevétel eltérését. (Az előrejelzésnél 1999-re a bruttó átlagkereset 16 százalékos növekedését, a minimálbér 15 százalékos emelkedését feltételeztük.)

Bevétel – változatlan feltételek mellett

Legelőször azt mutatjuk be, hogy 1999-ben mekkora járulék folyna be, ha az 1998-ban érvényben levő mértékek maradnának érvényesek. Ezt követően bemutatjuk a Tbj.-ben (1997. évi LXXX. tv.) leírtak szerint 1999-ben érvényes járulékmértékek és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár előirányzatában szereplő egészségügyi hozzájárulással kalkulálható járulékbevételt. A változtatási lehetőségek és a kormány-előterjesztésben szereplő változat eltéréseit ehhez képest számítva mutatjuk be.

A várható járulékbevétel bemutatása után figyelembe vesszük – és levonjuk – a magánnyugdíjpénztár-tagok tagdíjfizetése miatt kieső járulékbevételt. Ennek során azt feltételeztük, hogy 1999-ben a vizsgált foglalkoztatotti körben (10 főnél többet alkalmazó gazdálkodó szervezetek és költségvetési szervezetek alkalmazottai) 42-43 százalék lesz a magánnyugdíjpénztár-tagok aránya, ami a különböző kereseti szintek eltérő belépési arányainak súlyozott átlaga. A különböző kereseti szintekhez tartozók becsült magán-nyugdíjpénztári tagságát táblázatban mutatjuk be.

A Tbj.-ben 1997-ben lefektetett szabályok több évre előre meghatározzák a járulékok csökkenését. Eszerint 1999-ben a munkavállalók 3 százalék egészségbiztosítási és 8 százalék nyugdíjbiztosítási járulékot, a munkáltatók 15 százalék egészségbiztosítási járulékot és 23 százalék nyugdíjjárulékot fizetnek, vagyis összesen 38 százalék társadalombiztosítási járulékot rónak le. A munkavállalók által fizetett járulék mértéke tehát 10 százalékról 11 százalékra nő, a munkáltatóké pedig 39 százalékról 38 százalékra csökken. Mivel a Tbj. nem határozza meg az egészségügyi hozzájárulás mértékét, erre az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nyári előterjesztésében szereplő tervnek megfelelően a 2300 forint/fő/hó összeget használtuk becslésként a számítások során.

Már a Tbj.-ben lefektetett szabályok szerint is valamelyest csökkenne a járulékbevétel, amit a magánnyugdíjpénztárak tagjainak növekvő száma, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj 1 százalékponttal növekvő mértéke, valamint az 1999-ben az év teljes egészében kieső befizetésük okoz. Így annak ellenére, hogy a keresetek 16 százalékos növekedése várható, a járulékbevétel valamelyest csökkenhet (körülbelül 5 milliárd forinttal).

Ezért 1999-ben, ha a kormány nem változtatna a járulékfizetési szabályokon, és a magánnyugdíjpénztárak továbbra is olyan vonzóak lennének, mint eddig, akkor 1166 milliárd forint járulék folyna be a vizsgált alkalmazotti kör keresete után. Ebből 665 milliárd forint jutna a nyugdíj-biztosítási, 501 milliárd forint pedig az egészségbiztosítási alapba. A szélső kereseti szintekhez tartozó társadalombiztosítási terhelés 57, illetve 46 százalék, míg az átlag 49 százalék lenne. A minimálbér körüli és az átlagkereset háromszorosa körüli keresettel rendelkezők terhelése között tehát 9 százalékpont a különbség az utóbbiak javára.

A munkáltatók az összes járulék 84 százalékát, a munkavállalók 16 százalékát fizetnék. Az egy főre jutó összes járulékterhelés 463 ezer forint körüli lenne. Míg a minimálbér körül keresők az átlagkeresetnek csak alig 28 százalékát keresik, az utánuk fizetett járulék több mint egyharmada (154 ezer forint) az átlagkereset körüli összeget keresők járulékának. Az átlagkereset kétszeresét keresők után 93 százalékkal (891 ezer forintot), az átlagkereset háromszorosát keresők után pedig 184 százalékkal több járulékot (1313 ezer forintot) fizetnének, mint az átlag.

Bevétel a kormány-előterjesztés alapján

A járulékcsökkentés változtatására a kormány által kidolgozott javaslatban ismét megpróbálják kiterjeszteni az egészségügy finanszírozásául szolgáló járulékok és adók alapját. Ebben a változatban a társadalombiztosítási járulék csak 6 százalékponttal (33 százalékra) csökken, mivel az ebből a Nyugdíjbiztosítási Alapba folyó rész 22 százalék lesz. Az előterjesztés szerint azonban az egészségügyi hozzájárulást 11 százalékos kulccsal meg kellene fizetni az eddig nem járulékköteles jövedelmek után (például cégautó szja-alapjának 25 százaléka után, a szellemi tevékenység jövedelme után, a 35 százalékos kulccsal adózó osztalék után, a mezőgazdasági őstermelői tevékenység jövedelme után). Hasonló lépéssel már próbálkozott az előző kormány is, de akkor az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a javasolt megoldást. Úgy véljük, hogy pusztán a járulék név helyett az adó elnevezés nem feltétlenül vezet oda, hogy az Alkotmánybíróság ezáltal az elvonás jellegét az alkotmánnyal összhangban levőnek ítéli majd. A Pénzügyminisztérium számításai szerint ebből az új forrásból 20 milliárd forint bevétel várható. Véleményünk szerint akkor is, ha az intézkedések nem esnek alkotmányos kifogás alá, a 20 milliárd forint bevétel túlzott várakozás. A cégautók után 11 milliárd forint egészségügyi hozzájárulásra számítunk, a többi ilyen jövedelem, ami után 11 százalék egészségügyi hozzájárulást kellene fizetni, igen csekély és könnyen átterelhető más formákba. Ezért ebből a forrásból összességében 15 milliárd forint pluszbevétel várható.

A változat szerint a társadalombiztosítási alapok összesen 1093 milliárd forint bevételre tennének szert a vizsgált alkalmazotti körben. Ebből 641 milliárd forint folyna be a nyugdíjbiztosítási alapba és 452 milliárd forint az egészségbiztosítási alapba. Így a nyugdíjbiztosítási alap bevételkiesése 24 milliárd forint lenne, az egészségbiztosítási alapé pedig 49 milliárd forint.

A munkáltatók az összes járulék 83 százalékát, a munkavállalók 17 százalékát fizetnék. Az egy főre jutó összes járulékterhelés 429 ezer forint körüli összegre csökkenne. A minimálbér körül keresők után évi 155 ezer forintot fizetnének, ami 36 százaléka az átlagkereset körüli összeget keresők járulékának, miközben keresetük annak mindössze 28 százaléka. Az átlagkereset kétszeresét élvezők után 89 százalékkal (810 ezer forintot), az átlagkereset háromszorosát keresők után pedig csak 176 százalékkal több járulékot (1184 ezer forintot) fizetnének, mint az átlag. A 11 százalékos egészségügyi hozzájárulásból befolyó bevétel főleg az átlagkereset feletti jövedelemmel rendelkezőktől várható, így e rétegek keresetének terhelése a megadotthoz képest valamelyest magasabb lesz. Mindezek nyomán jövedelemátcsoportosítás lenne az alacsonyabb keresetűektől a magasabb keresetűek felé (hiszen a tehercsökkenés a magasabb jövedelműeket érinti kedvezőbben).

A változatok összehasonlítása

A változtatás a járulékbevétel csökkenésével, így a társadalombiztosítás hiányának növekedésével jár, s ennek megfelelően ugyancsak mindegyik az átlagos járulékterhelés csökkenését vonja maga után. A járulékterhelés azonban keresetszintenként differenciáltan változik és főleg az átlagnál magasabb keresetűeknek kedvez.

A további járulékbevétel-kiesés azért kockázatos, mert már 1998-ban is várhatóan hiánnyal zár a társadalombiztosítás (ennek mértéke előreláthatólag 80-85 milliárd forint), és a magánnyugdíjpénztárak tagjainak csökkentett nyugdíjjárulékfizetése 1999-ben eleve 80 milliárd forint körüli bevételkiesést okoz a vizsgált körben. Ezzel mintegy 230-240 milliárd forint minimális hiánnyal zárna a társadalombiztosítás (ezen még a 14 százalékos nyugdíjemelés sem változtat).

Az a biztosítotti kör, amelyet nem vizsgáltunk (munkanélküli-segélyben vagy a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülők, a 10 főt vagy ennél kevesebbet foglalkoztatók alkalmazottai, a megállapodás alapján biztosítottak, az egyéni vállalkozók, valamint a társas vállalkozások olyan tagjai, akik nem munkaviszony keretében végeznek munkát), a járulékbevételek nagyságrendileg kisebb részének forrása. Így az a tény, hogy ezekre nem terjedt ki a kieső járulékbevétel becslése, csak alig torzítja a kapott eredményeket.

A változtatások tehát a jelenleg prosperáló, jelentős fejlesztéseket megvalósító ágazatokat részesítik előnyben, és olyan ágazatok bérterheit tartják szinten (vagy csökkentik kevésbé), amelyek (például egészségügyi és szociális ellátás) államilag finanszírozottak (az egészségügy esetében ráadásul a jelentősen csökkenő járulékbevételekből), az olcsó munkaerőre alapozva működnek (például textilipar), vagy jelentős eltitkolt jövedelemmel egészítik ki a bevallott jövedelmeket (például borravaló a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazatban). Ezeket megfontolva levonhatjuk a következtetést, hogy a változtatások az amúgy is profitábilis ágazatokban a tulajdonosok osztalékát növelik, míg az olcsó munkaerőre alapozott versenyképesség nem javul (például a textiliparban), a költségvetés terhei nem csökkennek az államilag finanszírozott egészségügyben és szociális ellátásban, és a szürkegazdaság szerepe sem csökken például a vendéglátásban. E reakciók akár a járulékbevételek terven aluli alakulását is eredményezhetik.

A munkáltatók helyzetét jól jellemzi, hogy az eredeti javaslatban a minimálbérek esetében 131 ezer forintot kellett volna fizetniük, míg a jelenlegi kormányjavaslat szerint 130 ezer forintot, ami elhanyagolható különbség. Az átlagkereset közelében fizető munkáltatók tb-terhei alkalmazottanként 33-34 ezer forinttal csökkennek (8,5 százalékkal). Az átlagkereset háromszorosát fizető munkáltatók terhei 11,5 százalékkal mérséklődnek. A munkavállalók terhelése nem változik a javaslat miatt, vagyis összességében a munkavállalók súlya a tb-finanszírozásban emelkedik.

Ha nem a társadalombiztosítási önkormányzatok javaslatához hasonlítjuk a kormányjavaslatot, hanem az 98-ban érvényes szabályokhoz, akkor némileg módosul a kép. A minimálbért fizető munkáltatók terhei az idei szabályok szerint jövőre csaknem azonosak lennének (130,2 ezer forint helyett 130,8 ezer forint), miközben a munkavállalók terhei emelkednek (22 ezer forintról 24 ezer forintra, 8,5 százalékkal). Az átlagkeresetet fizető munkáltatók terhelése 10 százalékot meghaladóan mérséklődne, ellenben a munkavállalóké 7 százalék felett növekedne (a járulékmérték-emelés miatt 9 százalékkal kellene ugyan növekednie ennek, de a magán-nyugdíjpénztári befizetések változásai miatt a kötelező társadalombiztosításba fizetett összegek csak ennyivel növekednek). Az átlagkereset háromszorosát fizető munkáltatók terhei csaknem 14 százalékkal csökkennének, miközben a munkavállalók befizetései 6 százalékkal emelkednek. Összességében tehát a munkáltatói járulék 9 százalékkal esik vissza, a munkavállalói 7 százalékkal gyarapodik. Vagyis a társadalombiztosítási alapok a szabályok megváltoztatása miatt 6-7 százalékkal kevesebb bevételt érnek majd el, mint ha az 1998-as szabályok maradtak volna fenn. A Nyugdíjbiztosítási Alapnál a bevételkiesés 5 százalék, az Egészségbiztosítási Alapnál azonban már csaknem 9 százalék.

Mivel az egészségügyi kiadások rendre az infláció felett alakulnak, s ez várható a továbbiakban is, a tb kiadási oldala jelentős mértékben emelkedik. Az átlagos 14 százalékos nyugdíjemelés (amennyiben megvalósul), az egészségügyben dolgozók bérének 13 százalékos emelése és a különböző gyógyszer- és egyéb támogatások költségeinek ennél nagyobb növekedése összességében legalább 14 százalékos kiadásnövekedést okoz az alapoknál. Vagyis együttesen legalább 21 százalékponttal romlik az alapok pozíciója. Mindent összevetve nominális értékben körülbelül 20 milliárd forinttal kevesebb folyik be az alapokba, miközben a kiadások legalább 170 milliárd forinttal emelkednek, s a már meglevő hiány is 80-85 milliárd forint. Vagyis együttesen a legkedvezőbb esetben is 270-280 milliárd forint hiány várható.

A munkáltatók helyzete

A járulékfizetési szabályok megváltozása önmagában még nem növeli a befizetési hajlandóságot. Az, aki eddig nem fizette ezeket a hozzájárulásokat, ezután sem fogja fizetni, hiszen a csökkenés nem olyan mértékű, amely mellett az eltitkolás (a feketefoglalkoztatás) legalizálása kifizetődő lenne (a munkaügyi szabálysértési bírságok rendkívül alacsonyak, az ellenőrzés ritka). Az eddig minimálbérre bejelentett dolgozók után formálisan megfizették a minimumot, miközben zsebből zsebbe további nettó 40-80 ezer forintot is kifizettek. Ez utóbbi jövedelmek legalizálása már olyan kiadási többletet okozna, amely mellett nemcsak a jelenlegi extraprofitok tűnnének el, de megkérdőjeleződne a vállalkozás fenntarthatósága is. Szintén jelentős minimálbéres állománnyal rendelkeznek a nagy állami szolgáltatók (Posta, MÁV), ahol a szabályok megváltoztatása nem ösztönöz újabb munkaerő-felvételre (így többletbefizetések sem várhatók). Vagyis a tervezett foglalkoztatotti létszámnövekedés a tb-reform miatt legalábbis kétséges, miközben az alapok működése is veszélybe kerül az alulfinanszírozás miatt. Ez azt a képet vetíti előre, hogy egyre jobban leromlanak az egészségügyi ellátások, s így az emberek mintegy rákényszerülnek a magán-egészségügyi ellátás igénybevételére (már ha képesek azt megfizetni). Emellett a tervezett nyugdíj-kifizetési szabálymódosítás is azt sugallja az embereknek, hogy nem érdemes a tb-t befizetni, hiszen a járulékfizető sem rendes nyugdíjat, sem tisztességes egészségügyi ellátást nem kaphat, miközben hálapénzként egyre növekvő összegeket kell kiadnia. Ez az ellenérdekeltség a járulékfizetésben találkozhat a vállalkozók ellenérdekeltségével, s így cinkos kör alakulhat ki (hiszen senki sem lesz érdekelt abban, hogy a tb-t befizesse).

Az szja módosításának hatásai

Az ágazatok szerinti átlagkereseteket tekintve évek óta messze a pénzügyi szféra vezet. A kormány tervezett tb- és szja-szabályozás-változtatásai mind a magas keresetűeket foglalkoztató vállalkozások, mind a magas keresetű munkavállalók járulék-, illetve adóterheit jelentősen csökkentik, míg az alacsony béreket fizető munkáltatók és az alacsony keresetűek adó- és járulékterhei növekednek. Ugyan a szolidaritás elve egyre kevésbé jellemzi a magyar gazdaságot, a Bokros-csomag óta eltelt három év alatt az állam beavatkozása inkább a szegényebbeknek, az alacsony jövedelműeknek kedvezett. (A Bokros-csomag alapvetően a vállalkozásokat, a befektetőket támogatta, s a szociális támogatásokat igen alacsony jövedelmi szintekhez kötve sokaktól megvonni próbálta.) Igaz, azóta is történtek olyan változtatások (például az egészségügyi hozzájárulás bevezetése), amely az alacsony bérű munkaerő foglalkoztatóit sújtotta, és sokan bírálták a szociálpolitika helyett megvalósított úgynevezett szegénypolitikát, a jelenlegi tervekhez fogható jövedelemátcsoportosítás az alacsony keresetűek és foglalkoztatóik rovására a magas jövedelműek és foglalkoztatóik javára nem történt. A következőkben az szja-szabályok tervezett változtatásainak mikrohatásait elemezzük, s közelítő becslést adunk ezek nemzetgazdasági szintű következményeire.

A kormány a személyi jövedelemadó rendszerének változtatására készül. Ugyan az erről szóló törvényjavaslat a cikk írásakor még nem látott napvilágot, a kormány tagjainak bejelentéseit idéző sajtóközlemények alapján összefoglaljuk a várható változásokat és azok hatását a keresőkre. Az idén érvényes hat adókulcs helyett csak három (esetleg négy) adókulcs bevezetését tervezik.

Az adójóváírást – ami a bérek kedvezménye, illetve a bruttó bér meghatározott arányában számítandó és a felső határig levonható az adóból, a kormány 1999-ben drasztikusan – 20-ról 10 százalékra, illetve legfeljebb évi 50 400 forintról évi 36 000 forintra tervezi csökkenteni, s csak 1 millió forint összjövedelem alatt lehetne érvényesíteni, afelett nem járna.

Ugyanakkor a gyermekvállalás támogatása érdekében újra bevezetnék a gyermekek után járó adókedvezményt (a törvénytervezet két változattal rukkol elő, s a másik változat ennél kisebb kedvezményt – két gyermekig gyerekenként 15 600, három vagy több gyerek esetén 20 400 forintot ígér).

A kormány tervezi még a befektetési adókedvezmény (adóhitel) csökkentését (a tőkeszámla értékének 30 százalékáról 20 százalékára), s azt is, hogy jelentős részben állampapírba fektető befektetési alapok jegyeit csak csökkentett mértékben lehessen tőkeszámlán nyilvántartani (ez a törvény szellemébe illeszkedő változtatás, hiszen az állampapírok nem kerülhetnek adótőkeszámlára, így az állampapíralapok előnye indokolatlan volt). A változtatások hatásának modellezésekor ezekkel nem számoltunk, mivel a befektetésre vonatkozó adatok nem álltak rendelkezésünkre. a törvénytervezet szövege szerint továbbra is adómentes marad a családi pótlék.

Keresők és keresetek

A keresők terheinek számításakor a már említett, 1997 végén készült nagy lakossági Szonda Ipsos-felmérésből számított kereseteloszlásból indultunk ki. A felmérés eredményeit felhasználva, s a keresetek bevallásakor szokásos feledékenységet és eltitkolást is figyelembe véve, azt feltételezzük, hogy a keresők 9-10 százaléka kap a minimálbér közelébe eső fizetést, egyharmada a minimálbér és az átlagkereset között keres, az átlagkereset "környékén" van a keresete mintegy 43 százaléknak, 14 százalék az átlagkereset kétszeresét, 2 százalék pedig legalább háromszorosát is megkeresi.

A KSH családi költségvetési felvételének tanulságai alapján az aktív (alkalmazott vagy vállalkozó), úgynevezett háztartásfővel rendelkező háztartások 62 százalékában van gyerek, s körükben az átlagos gyerekszám 1,6. 1996-ban a gyermekes aktív háztartások 48 százalékában 1, emellett 42 százalékában 2, végül 10 százalékában 3 vagy több gyerek volt. Már most érdemes megjegyezni, hogy a 3 és többgyermekes családok nem kis része segélyekből és egyéb támogatási formákból él, így az adókedvezmények hatását nem fogják érzékelni (ez különösen igaz az inaktív háztartásokra is, ahol egy kereső sincs, miközben 11 százalékuk háztartásában van gyermek).

Adóterhek változása

A keresők adóterheinek változását úgy számítottuk ki, hogy minden kereső esetében 16 százalékos bruttó keresetnövekedést vettünk alapul 1999-re (noha a magasabb keresetűek keresete gyorsabban emelkedik). Az adott évi bruttó keresetből 1998-ban és 1999-ben az adott évi szja-szabályok szerint számoltunk. Ennek során a kulcsok szerinti adó kiszámítása után figyelembe vettük az adójóváírást, a gyermekkedvezményt (1999-ben), valamint azt, hogy a nyugdíjjárulék 25 százaléka leírható az adóból. Az tb egyéni járulék összege idén még 10 százalék, jövőre már 11 százalék lesz. Ezt is levontuk a bruttó keresetből a nettó kereset számításakor.

A nettó kereset növekedési rátája (indexe) az adójóváírás csökkentése és a gyermekkedvezmény bevezetése miatt érdekesen alakul. Ugyanis a nettó keresetben (legalábbis ahogy' azt a KSH helyesen számítja) nem szerepelhet a gyermekek utáni kedvezmény. Így az a helyzet állhat elő, hogy alacsony jövedelem esetén csak alig emelkedik a nettó kereset, miközben a kézhez kapott kereset ("boríték/boríték") indexe a gyermekkedvezmény miatt ennél jóval magasabb. De a gyermektelen személyek (kétkeresős, gyermeket nevelő családban az adózás szempontjából ilyen lehet az egyik szülő is, ha a másik veszi igénybe a gyermek után járó kedvezményt) borítékja alacsony kereset mellett szinte csak észrevétlenül vastagodik (4 százalékkal).

Minimálbér vagy ahhoz közeli keresetet a keresők csaknem tizede kap. A kormány szándékai szerint a minimálbér is körülbelül 16 százalékkal, havi 22 600 forintra emelkedik (1998-ban havi 19 500 forint), ami az ÉT-előterjesztéssel is összhangban van. Ez a kör 1998-ban (ha a keresetén túli jövedelmektől eltekintünk) nem fizetett adót, mert az adójóváírás miatt érvényesíthető kedvezménye megegyezett a 20 százalékos szja-val, tehát csak 10 százalékos egyéni tb-járulékot fizetett. 1999-ben már az egyéni tb-járulék is emelkedik (ez nem az új kormány terve, hanem a társadalombiztosítás finanszírozásáról szóló törvény előre így szabályozta). Ha a kereső nem tudja a gyermek után járó adókedvezményt igénybe venni (nincs gyereke, vagy a másik szülő veszi igénybe a kedvezményt), akkor adóterhe a bruttó keresetre vetítve (nulláról) 8 százalékosra emelkedik. Ha igénybe vehet gyermekkedvezményt, akkor továbbra sem fizet adót (egy gyerek esetén elhanyagolható összeget), azonban két vagy három gyerek után már nem tudja teljes mértékben igénybe venni a kedvezményt. Ez esetben a két szülő az adózás szempontjából megoszthatja a gyermekek után járó kedvezményt egymás között, de könnyen előfordulhat, hogy sok gyerek esetén még így sem élvezhetik a gyermekkedvezményt teljes egészében.

Egyértelműen az a számítások tanulsága, hogy a minimálbért keresők adóterhelése növekszik. A gyermektelenek nettó jövedelme bruttó keresetük 16 százalékos emelkedése mellett is csak 4 százalékkal nő, ami valójában 6 százalékos reáljövedelem-csökkenés (ez számukra felér a Bokros-csomag következményeivel: 1995-ben 9 százalékkal csökkent a nettó minimálbér reálértéke, miközben a nettó átlagkereseté 12 százalékkal esett vissza). Ennek hatására (a gyermektelenek esetében) a nettó minimálbér egyre kisebb hányada a nettó átlagkeresetnek (idén még 37 százalék, jövőre 33 százalék várható). Az adóterhelés növekedésének mértékét jelzi az is, hogy a minimálbér és az átlagkereset között félúton kereső (1998-ban havi bruttó 44 000 forint fizetésű) gyermektelenek 44 százalékkal több adót fizetnek majd, mint idén (adóterhelésük 3 százalékponttal nő), s így nettó jövedelmük mindössze 10 százalékponttal gyarapszik.

A középosztály felemelkedése

Az átlagon keresőket már lényegesen kedvezőbben érintik a változások, mint a minimálbér körüli összeget keresőket. 16 százalékos bruttó keresetemelkedésből a gyermektelenek számára 17 százalékos nettójövedelem-emelkedés realizálódik (5 százalékos reáljövedelem-növekedés). A gyermek utáni adókedvezményre jogosultak esetében 14 és 25 százalék között lehet a nettó jövedelem növekedése a gyermekek számától függően. Ôk azonban nem élhetnek az adójóváírás előnyeivel, mert bár a családi pótlék adómentes, beleszámít az összes jövedelembe, így túllépik az adójóváírás érvényesítéséhez szabott 1 millió forintos éves összjövedelem-határt, s ezért a 3-13 százalékos reáljövedelem-emelkedéssel az egygyermekes "átlagkeresők" rosszabbul járnak az ugyanannyit kereső gyermekteleneknél. Ekkora életszínvonal-javulást már megéreznek a családok (például kétkeresős, kétgyermekes családban az egy főre jutó nettó éves jövedelem 48 ezer forinttal nő)! Így az átlagkereset körüli bérért dolgozók adóterhelése mindenképpen csökken: a gyermekteleneké 21-ről 20 százalékra, az egygyermekeseké 21-ről 18 százalékra, a három gyermekeseké 21-ről 15 százalékra (az egygyermekeseké 20 százalékról 22 százalékra nő). A gyermektelenek 1999-ben csak 8 százalékkal több adót fizetnek mint idén (miközben bérük 16 százalékkal nő!). Ha egy gyermeke van a keresőnek, 17 százalékkal több, két gyermek esetén pedig csak 6 százalékkal több adót fizet, három gyerek esetén viszont már 18 százalékkal kevesebbet.

Az átlagkeresetnél lényegesen többet keresők örülhetnek leginkább a változásoknak. Az ő adóterheik már akkor is csökkennek, ha nincs gyerekük. Ennek az az oka, hogy 1998-ban keresetük több mint harmada után 42 százalékos kulcs szerint adóztak, 1999-ben viszont az állam a felét csak 40 százalékos terheléssel sújtja. Az adójóváírás módosulása sem okoz számukra súlyos veszteséget. Ugyanakkor a gyermekkedvezmény sem olyan nagy jelentőségű körükben, mint az átlagos vagy az alacsony jövedelműeknél – a kedvezmény fix összege és jövedelmük nagysága miatt. Ezért az adóterhelésük is kevésbé tér el a gyermekek száma szerint. Szja-terhelésük így gyermektelen kereső esetén 33 százalékról 31 százalékra, egy gyermek esetén 33 százalékról 30 százalékra, három esetén 33 százalékról már 26 százalékra mérséklődik. A gyermektelenek 1999-ben várhatóan 8 százalékkal több adót fizetnek majd be, miközben keresetük 16 százalékkal nő. Így nettó jövedelmük 18 százalékkal, reáljövedelmük 6 százalékkal emelkedik. Ha gyereke is van egy ilyen keresőnek, mindöszsze 1-4 százalékkal fizet több adót, s három gyermek esetén már 7 százalékkal kevesebbet fizet, mint 1998-ban, így nettó jövedelme akár 21-27 százalékkal, reáljövedelme 9-14 százalékkal nőhet attól függően, hogy hány gyermek után vesz igénybe kedvezményt. Ennél magasabb keresetnél már csökken a kedvezményezettség százalékban kifejezhető mértéke, mivel egyre kisebb súlyt képviselnek a gyermekkedvezmények. Ugyanakkor ezt a réteget a befektetési adókedvezmények szűkítése és korlátozása nagymértékben érinti. Ennek hatása azonban jelenleg még nem számszerűsíthető (nagyságrendileg 5-10 milliárd forint közötti összeg lehet az összes hatás, de ez minden magánbefektetőre vonatkozik).

Jövedelemátcsoportosítás

Számításaink szerint az adójóváírás csökkentése 1999-ben mintegy 36 milliárd forint többletbevételt hoz a költségvetésnek, az ehhez kapcsolódó 1 millió forint jövedelmi határ bevezetése pedig 56 milliárdot takarít meg az államnak. Eközben a gyermekek után járó kedvezmény hozzávetőlegesen 40 milliárd forint kiadást okoz. Az adókulcsok változása elméletileg nem érinti eltérően a gyermekeseket és a gyermekteleneket. Összességében tehát a változtatások azt eredményezik, hogy az adórendszer 15 milliárd forintot csoportosít át a gyermektelenektől a gyermekesekhez. Ennek minden bizonnyal megvan az a hatása, hogy a már megszületett gyermekek jobban fognak élni, azonban a gyermekvállalás előtt álló – véleményünk szerint alapvetően a lakáshelyzetben rejlő – gazdasági akadályok ezáltal még nem hárulnak el, és így a népesség fogyása nem állítható meg. Külön gondot okoz azon gyermekesek esete, akik nem tudják igénybe venni a kedvezményeket (vagy csak annak egy részét tudják leírni az adójukból), hiszen az ő családjuk esetében nem növekszik jelentősen a reáljövedelem, ami a gyermekes családok közötti polarizációt tovább erősíti. Ez nem csak a cigány családokat érinti, hiszen a nagycsaládosok többsége nem roma, így joggal feltételezhető, hogy ez az alacsony jövedelmi kategóriák és az inaktív családok esetében is igaz. Így aztán még az is megtörténhet, hogy a gyerekes családok között is jövedelemátcsoportosítás lesz a tehetősebb családok javára és a kevésbé szerencsések rovására.

A kormány egyéb területeken is változtatásokat tervez az adórendszerben. A Munkaerőpiaci Alap esetében például 17-18 milliárd forint kiesés várható. A munkaadói járulék 4,1 százalékról 3 százalékra csökkentése azzal jár, hogy bár 16 százalékkal emelkednek a bruttó keresetek, a munkáltatók hozzájárulása mégis 67,5 milliárd forintra csökken az 1998-ban várható 90 milliárd forintról. Ezt némileg ellensúlyozza ugyan a rehabilitációs hozzájárulások növekedése (1,6 milliárd forintról 3 milliárd forintra), illetve a munkavállalói járulék összegének emelkedése 31 milliárd forintról 36 milliárd forintra. A szakképzési hozzájárulás 1998-as 1,5 százalékos mértéke várhatóan módosul (elképzelhető, hogy 1 százalékra csökken), ennek hatása 1,3 milliárd forint lenne.