Az adósnyilvántartás

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 9. számában (1998. november 1.)

 

A hitelintézeti törvény lehetőséget ad a bankoknak és a hitelintézeteknek, hogy ügyfeleikről tájékoztatást adjanaka központi hitelinformációs rendszernek. Az adósnyilvántartás ilyen formája elsősorban a hitelintézeteket védené a rosszhiszemű adósok ellen – a pénzintézetek azonban ez idáig kevés hajlandóságot mutattak a rendszerhez csatlakozásra. Az adósok pedig – a banktitok védőszárnya alá bújva – élik víg napjaikat.

 

A hitelintézeti törvény

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény szabályozza a Magyar Köztársaság területén végzett pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási és bankképviseleti tevékenységet, valamint a betétbiztosítást. A jogszabály megalkotásakor figyelembe vették az Európai Unió hitelintézeti tevékenységéről szóló 77/780/EGK irányelvét is. A törvény a pénzintézetek védelmében rendezi a központi hitelinformációs adatszolgáltatást, ugyanakkor az ügyfelek érdekében meghatározza a banktitok szabályait is.

A banktitok

A törvény rendelkezései szerint banktitoknak minősül minden, az ügyfelekről rendelkezésre álló tény, adat, információ, amely az ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint a pénzügyi intézmény által vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, továbbá a pénzügyi intézménnyel kötött szerződéseire vonatkozik. Banki ügyfél az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki a pénzintézménytől pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe. Az üzleti vagy banktitok birtokosa köteles a titkot időbeli korlátozás nélkül megtartani. A titoktartási kötelezettség alapján az üzleti, illetőleg a banktitok körébe tartozó tény, információ, megoldás vagy adat, a törvényben meghatározott körön kívül a pénzügyi intézmény, illetve az ügyfél felhatalmazása nélkül nem adható ki harmadik személynek, és a feladatkörön kívül nem használható fel. Az üzleti vagy banktitok birtokosa az információt nem használhatja fel arra, hogy annak révén saját maga vagy más személy részére közvetlen vagy közvetett módon előnyt szerezzen, továbbá hogy a pénzügyi intézménynek vagy az intézmény ügyfeleinek hátrányt okozzon. A tapasztalatok szerint a pénzintézetek a titoktartás szigorú betartására – az ügyfél bizalma érdekében – nagy gondot fordítanak.

A banktitok feloldása

Banktitok kiadható harmadik személynek, ha az ügyfél ahhoz – a reá vonatkozó kiszolgáltatható banktitokkört pontosan megjelölve – hozzájárul.

Az ügyfél hozzájárulása nélkül is kiadható a banktitok, ha a pénzintézmény érdeke szükségessé teszi ezt, például az ügyféllel szemben fennálló követelése eladásához vagy lejárt követelése érvényesítéséhez szükséges. Ezekben az esetekben a bank saját érdekében adja ki a titkot egy harmadik személynek, aki a követelés nagyságával tisztában akar lenni a bankkal kötött ügylet előtt. Olyan érdekes eset is előfordulhat, hogy a pénzintézet az egyébként titkos információt olyan személynek adja át az ügyfél beleegyezése nélkül, aki később a követelésvételtől eláll.

Törvényben meghatározott szerveknek (Országos Betétbiztosítási Alap, MNB, Állami Számvevőszék, a hagyatéki ügyben eljáró közjegyző, gyámhatóság, vagyonfelügyelő, felszámoló, végrehajtó, pénzügyi gondnok, végelszámoló, nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság, titkosszolgálati szerv, adóhatóság, vámhatóság, illetve társadalombiztosítási szerv) kiadható a banktitok – a szervezet írásbeli megkeresésére – az ügyfél hozzájárulása nélkül is. Az írásbeli megkeresésben meg kell jelölni azt az ügyfelet, akiről a banktitok kiadását kérték, valamint a kért adatok fajtáját és az adatkérés célját. Ez a rendelkezés az adós védelmét szolgálja, hiszen a jogosult a rendelkezésére bocsátott adatokat kizárólag arra a célra használhatja fel, amelyet az adatkéréskor megjelölt. Az adatszolgáltatás kérelmezésekor a pénzügyi intézmény azt nem tagadhatja meg a titoktartási kötelezettségére hivatkozva. Az adós jogait az a passzus is védi, hogy az adatkérő az ügyfelet az adatkérésről köteles tájékoztatni.

Nem jelenti a banktitok sérelmét
  1. az olyan összesített adatok szolgáltatása, amelyekből az egyes ügyfelek személye vagy üzleti adata nem állapítható meg,
  2. az ügyfél pénzforgalmi bankszámlájának elnevezésére és számára vonatkozó adatszolgáltatás,
  3. a pénzügyi intézmény és befektetési társaság (a továbbiakban együtt: hiteladat-szolgáltató) részéről az általuk működtetett központi hitelinformációs rendszernek, illetve e rendszerből a hiteladat-szolgáltatónak a rendszer szabályainak megfelelő adatszolgáltatás,
  4. a pénzügyi intézmény által felhatalmazott könyvvizsgálónak, a megbízott vagyonellenőrnek, jogi vagy egyéb szakértőnek történő adatátadás,
  5. a pénzügyi intézmény igazgatóságának írásbeli hozzájárulásával a pénzügyi intézményben befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosnak vagy az ilyen részesedést szerezni kívánó személy (társaság), illetve az ilyen tulajdonos vagy esetleges jövőbeni tulajdonos által felhatalmazott könyvvizsgálónak, jogi vagy más szakértőnek történő, a pénzügyi intézmény eszközeire vonatkozó adatátadás,
  6. a bíróság megkeresése esetén a peres fél számlája felett rendelkezésre jogosultak aláírásmintájának bemutatása,
  7. a Felügyelet által – a banktitokra vonatkozó szabályok betartásával – a hitelintézetekről egyedi azonosításra alkalmas adatok szolgáltatása statisztikai célra a Központi Statisztikai Hivatal, vagy a nemzetgazdasági folyamatok elemzése, illetve a központi költségvetés tervezése céljából a Pénzügyminisztérium részére,
  8. a pénzügyi intézmény által a külföldi pénzügyi intézmény számára történő adattovábbítás,
  9. a külföldi pénzügyi intézmény székhelye szerinti felügyeleti hatóság számára a felügyeleti tevékenységéhez szükséges, és a külföldi felügyeleti hatóság és a Felügyelet között együttműködési megállapodásban rögzített módon történő adattovábbítás.

A központi hitelinformációs rendszer

Aktuális és sokakat érintő kérdés a természetes személyekre vonatkozó adósnyilvántartás ügye. Az adós vállalkozások (a gazdasági tevékenységet folytató jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és az egyéni vállalkozás) nyilvántartása nem új keletű dolog, ez az intézmény több éve működik hazánkban. A természetes személyekre vonatkozó adósnyilvántartást a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény tavalyi módosítása tette lehetővé. Főszabály szerint a központi hitelinformációs rendszer az adósnak a hiteladat-szolgáltatóval kötött hitel- és hiteljellegű szerződéseire vonatkozóan kizárólag a hiteladat-szolgáltatótól kapott adatot tarthat nyilván. A természetes személy hiteladósokra vonatkozóan a rendszer a hitel- vagy hiteljellegű szerződés megkötéséhez vagy módosításához szükséges azonosító adatot (természetes személy személyazonosító és lakcímadatai: név, leánykori név, anyja neve, születési hely, idő, állampolgárság, lakcím, postacím, személyi igazolvány [útlevél] száma), valamint az érintett szerződésben vállalt kötelezettség mibenlétére és az attól való eltérésre vonatkozó lényeges adatot kezelhet és tarthat nyilván, ha az adós a szerződésben vállalt kötelezettségeinek kilencven napot meghaladóan, összegszerűségében pedig a minimálbért meghaladóan nem tesz eleget. E szabályt kijátszva a rutinos adósoknak nincsen más dolguk, mint a nyolcvankilencedik napon rendezni adósságuk megfelelő részét. A pénzintézet mint hiteladat-szolgáltató írásban köteles tájékoztatni a természetes személy hiteladósát az adatszolgáltatásról, illetve annak lehetőségéről, az adatközlés céljának, valamint a közlendő adatok körének megjelölésével. Az adósokat az is védi, hogy az adatkérő hiteladat-szolgáltató részére az érintett adósra vonatkozó adatokon kívül egyéb adat nem szolgáltatható ki. A központi hitelinformációs rendszer a természetes személyekre vonatkozó azonosító adatokat az adós tartozásának megszűnését követően legfeljebb öt évig tarthatja nyilván és kezelheti.

A rendszer hibái

A pénzintézetek a hitelszerződés megkötése előtt rettentő erőfeszítések árán az adós legrejtettebb titkaiba is betekintést nyerhetnek, így nem csoda, hogy az adósról szerzett információkat vagyoni értékkel bíró dologként kezelik – és mint ilyet nem szívesen adnak át (ingyen!) a konkurenciának. A természetes személyekről megszerzett adatok (szinte még az adós lábmérete is) féltett kincsek a banki széfekben, így nem kell csodálkozni azon, hogy a hitelintézetek eddig nem csatlakoztak a rendszerhez, és a jövőben is vonakodnak majd az adatszolgáltatástól. Természetesen ugyanazon bank különböző fiókjai között a rendszer óraműpontossággal működik, itt elemi érdek a pontos és gyors adatszolgáltatás.

B. A.
Pénzkölcsön
  1. a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni;
  2. követelésnek – az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő – megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlevőségek beszedését ki végzi.

Nem minősül pénzkölcsön nyújtásának

  1. a munkáltató által a munkavállaló részére szociális céllal – esetileg – adott kölcsön,
  2. az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg, ide nem értve a hitelintézet által kötött ilyen ügyleteket,
  3. a biztosítóintézet által az életbiztosítási kötvény tulajdonosának nyújtott kötvénykölcsön,
  4. a biztosítóintézet által folytatott, a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvényben meghatározott hitelbiztosítási, illetve kezességbiztosítási tevékenység,
  5. az önkormányzat által adott kölcsön,
  6. külön törvény alapján folytatott zálogházi tevékenység keretében nyújtott zálogkölcsön,
  7. az ellenőrző részesedéssel rendelkező vállalkozásnak az ellenőrzött vállalkozásokkal a likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. november 1.) vegye figyelembe!