A kárfelelősség alapja a Polgári Törvénykönyvnek (Ptk.) a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére vonatkozó általános felelősségi szabálya, amely irányadó a szerződésszegéssel okozott károk megtérítésénél is. E szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A bíróság rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján részben mentesítheti a kárért felelős személyt a felelősség alól. A károsult viseli azt a kárt, amelyért senki sem felel.
Semmis valamely szerződésnek az a kikötése, amely előre korlátozza vagy kizárja a szándékos vagy súlyos gondatlanságból eredő károkozásért, az életben, a testi épségben, az egészségben okozott károsodásért, továbbá bűncselekmény következményeiért való felelősséget.
A polgári jogi kárfelelősség feltétele, hogy a jogellenesen bekövetkezett kár okozati összefüggésben álljon valakinek a vétkes magatartásával. A kárfelelősség elemei tehát: a kár bekövetkezése, a jogellenesség, a károkozó magatartás, az okozati összefüggés, valamint a károkozó vétkessége (felróhatósága).
Jogellenesség
Általában minden károkozás jogellenes, vannak azonban olyan helyzetek, amelyekre a törvény kivételképp megengedi, hogy kárt okozzunk valakinek. E körülmények kizárják a károkozás jogellenességét. Ilyen lehet a szükséghelyzet, a jogos védelem vagy a károsult beleegyezése, de találhatunk példát a jogszerű károkozásra a szomszédjogi vagy a szolgalmi jogi szabályok között, s végső soron idetartozik a kisajátítás is.
A más életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszély esetében a tulajdonos köteles tűrni, hogy a szükséghelyzet megszüntetése végett a szükséges mértékben igénybe vegyék, felhasználják a tulajdonában levő dolgot, illetőleg hogy abban kárt okozzanak. A más vagyonát fenyegető szükséghelyzetnél ez a kötelezettség a tulajdonost csak akkor terheli, ha a fenyegető kár előreláthatóan jelentős mértékben meghaladja azt a kárt, amely a tulajdonost a behatás következtében érheti. A jogszerű károkozással bekövetkezett vagyoni hátrányt nem kártérítéssel, hanem kártalanítással kell kompenzálni, jogellenesség hiányában fel sem merül a károkozó kártérítési felelőssége, s általában a kártalanításra sem ő, hanem az köteles, akinek érdekében történt a károkozás. A szükséghelyzetben okozott kár károsultja például nem a károkozótól, hanem a szükséghelyzetbe került személytől követelhet kártalanítást.
Jogellenesség hiányában nem jár kártérítés akkor sem, ha a kárt a károsult beleegyezésével okozták, és a károkozás nem sért vagy veszélyeztet társadalmi érdeket. Nem kell megtéríteni a jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a támadónak okozott kárt sem, ha a védekező nem lépte túl az elhárítással a szükséges mértéket.
Vétkesség
Kárfelelősség terheli a károkozót, ha a kár neki felróható okból következett be, vagyis ha vétkes volt a kár előidézésében. A vétkességnek két formája van: a szándékosság és a gondatlanság. Szándékos a károkozás, ha a károkozó kívánja, hogy magatartása kárt okozzon, vagy legalábbis belenyugszik abba, hogy a magatartása kárt okozhat valakinek. Gondatlanság terheli ezzel szemben a károkozót, ha előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy aki azért nem látja előre e következmények lehetőségét, mert elmulasztja a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést.
A vétkességgel kapcsolatos a kárfelelősség alóli kimentés lehetősége is. Mindkettőnek ugyanis azonos alapja van, ez pedig az elvárhatóság, amely mindig az adott szituációhoz igazodó, de a közmegítélést tükröző kategória. A kárfelelősség összes feltételének fennállta esetén a károkozó csak akkor mentesül a kártérítési kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy a károkozás ellenére úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható volt. A bizonyítás sikertelensége a károkozó terhére esik. A károsultnak tehát elegendő bizonyítania a károsodását, valamint azt, hogy ez annak a személynek a magatartása következtében állott be, akitől a kártérítést igényli. A többi már azon múlik, hogy a károkozó be tudja-e bizonyítani vétlenségét, vagyis azt, hogy a károkozó magatartás az adott helyzetben elvárható volt.
Kárenyhítés, kármegosztás
Az elvárhatóság nemcsak a károkozóval, hanem a károsulttal szemben is követelmény. A károsultnak ugyanis mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a kár a lehető legkisebb legyen. A Ptk. szerint a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, illetőleg nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult nem tett eleget e kötelezettségének. A kárenyhítési kötelezettség elmulasztásának bizonyítása a károkozót terheli. Eredményes bizonyítás esetén kármegosztásnak van helye a károkozó és a károsult között.
Nem terheli kártérítési felelősség a károkozót a kárnak azért a részéért sem, amely abból származott, hogy a károsult nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ezzel kapcsolatos az a törvényi rendelkezés, amely szerint a károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek a magatartásáért a károsult felelős. Ha a károkozó magatartás előidézésében, a kár bekövetkeztében, a kár súlyosbodásában az elvárható magatartást elmulasztó károsult is közrehatott, magatartásának következményeit a károsult maga viseli. Ilyenkor is kármegosztásnak van helye.
Több károkozó
Előfordulhat, hogy a kár több személy felróható magatartásának a következménye. Ilyenkor a károkozók főszabályként egyetemleges felelősséggel tartoznak a károsulttal szemben a kár megtérítéséért. A kárfelelősség a károkozók egymás közti viszonyában aszerint oszlik meg, hogy kinek, milyen mértékben volt felróható a károkozás. Ha a felróhatóság aránya nem állapítható meg, a kár egyenlően oszlik meg a károkozók között. Amennyiben tehát valamelyik károkozó egyedül állt helyt a károsulttal szemben, úgy megtérítési igénnyel fordulhat a többi károkozóhoz, mindegyikhez a felróhatóságához arányló mértékben.
A bíróság mellőzheti az egyetemleges felelősség megállapítását, és a károkozókat közrehatásuk arányában is marasztalhatja, ha ez a kár megtérítését nem veszélyezteti, és tetemesen nem is késlelteti, vagy a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkeztében, vagy igénye érvényesítésével menthető ok nélkül késlekedett. Az egyetemleges felelősség megállapításának mellőzésekor a közrehatás arányának meghatározásánál megfelelően értékelni kell a magatartás felróhatóságát.
Kárveszély
Károsodás veszélye esetén a veszélyeztetett kérheti a bíróságtól, hogy azt, akinek részéről a veszély fenyeget, tiltsa el a veszélyeztető magatartástól, illetőleg kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére és – szükség szerint – biztosíték adására. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a károsodás veszélyét tisztességtelen gazdasági tevékenységgel idézték elő.
A kártérítés módja
A kárért felelős személy köteles a károkozás előtti, eredeti állapotot helyreállítani. Amennyiben ez nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles megtéríteni a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát.
A kárt pénzben kell megtéríteni. Ha azonban a körülmények ezt indokolják, kivételesen helye van a természetbeni kártérítésnek is. (A kár természetben való megtérítése akkor lehet indokolt, ha a károkozó maga is termeli a kártérítés tárgyát, vagy az egyébként a rendelkezésére áll.)
Járadék
A kár járadék formájában is megtéríthető. Erre rendszerint akkor kerül sor, ha a kártérítés a károsultnak vagy a vele szemben tartásra jogosult hozzátartozójának tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni. Akinek munkaképessége baleset folytán csökkent, csak akkor követelhet járadékot, ha a baleset utáni keresete (jövedelme) – neki fel nem róható okból – nem éri el a baleset előtti keresetét.
A kártérítés mértéke
A kártérítés mértéke aszerint alakul, hogy mi szükséges a károsodás lehetőleg teljes reparációjához. Kártérítés címén a károkozás folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.
Baleseti járadék
Balesetből eredő munkaképtelenség vagy munkaképesség-csökkenés esetében járadékként az elmaradt keresetnek a társadalombiztosítási ellátásokkal csökkentett összegét kell megtéríteni. A járadék megállapításánál a balesetért felelős személy javára nem vehető figyelembe az a kereset, amelyet a balesetet szenvedett személy a balesetből eredő jelentős testi fogyatékossága ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel ér el. A baleset folytán munkaképesség-csökkenést szenvedett személy kártérítési járadékát a baleseti eredetű munkaképesség-csökkenés mérvének és a baleset folytán bekövetkezett keresetveszteségének együttes vizsgálata alapján kell megállapítani.
A baleset következtében munkaképtelenné vagy csökkent munkaképességűvé vált személy által kártérítés címén igényelt járadék összegének meghatározása szempontjából a baleset előtti átlagkereset, illetőleg ennek a munkaképesség-csökkenés mérvéhez igazodó része és a társadalombiztosításról szóló jogszabályok alapján folyósított társadalombiztosítási ellátás között mutatkozó különbözetet kell olyan kárnak tekinteni, amelyet a balesetért felelős személy a felelőssége arányában megtéríteni köteles. Ennek a figyelembevételével kell meghatározni a baleset következtében meghalt személy által eltartottakat megillető járadék összegét is.
A balesetet szenvedett károsult keresetveszteségét általában a balesetet megelőző egy évben elért rendszeres kereset havi átlaga alapján kell meghatározni. Ha az említett idő alatt a keresetben tartós jellegű változás állott be, csak a változás utáni jövedelem átlagát lehet figyelembe venni. A keresetveszteség megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeli változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal lehet számolni. Ha a balesetet szenvedett személy munkabére a balesetkor rendszeres jellegű és határozott összegű volt, ez lesz irányadó a keresetveszteség megállapításánál. A baleseti járadék alapjául szolgáló átlagkereset meghatározásánál a keresetet a nyugdíjjárulékkal csökkentett összegben kell figyelembe venni. Ha a keresetveszteség nem állapítható meg, annak meghatározásánál az azonos vagy hasonló munkát munkaviszony (tagsági viszony) alapján végző személyek átlagos havi keresete az irányadó.
Tartást pótló járadék
A baleset következtében meghalt személy által eltartottak olyan összegű tartást pótló járadékot igényelhetnek, amely – a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető jövedelmüket is figyelembe véve – biztosítja a baleset előtti életszínvonalukat. Járadék követelhető akkor is, ha a baleset következtében meghalt személy nem teljesítette a tartási kötelezettségét, vagy ha a járadékot igénylő menthető okból nem érvényesítette a tartási igényét vele szemben. A járadék mértékének megállapításánál azonban ilyenkor megfelelően értékelni kell, hogy a járadékot igénylő érvényesített-e, illetőleg érvényesíthet-e követelést azokkal szemben, akik az ő tartására a baleset idején meghalt személlyel egy sorban voltak kötelesek.
A baleset következtében meghalt szülő tartásra jogosult gyermekét megillető baleseti járadék összegének meghatározásánál a gyermek terhére nem lehet figyelembe venni azt, hogy a gyermeket eltartó másik szülő után családi pótlékra vált jogosulttá. A baleset következtében meghalt szülő által életében kapott családi pótlékot viszont a gyermek javára kell figyelembe venni a baleseti járadék összegének meghatározásánál akkor, ha a gyermeket eltartó másik szülő nem jogosult családi pótlékra.
Általános kártérítés
Ha a kár mértéke – akár csak részben – pontosan nem számítható ki, a bíróság a károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Az általános kártérítés megítélésénél a bizonyítási nehézségek csak annyiban jelentősek, amenynyiben azok a kár mértéke tekintetében jelentkeznek. Annak megállapításához, hogy a kár mértéke pontosan nem számolható ki, szükséges, hogy a bíróság előzetesen minden rendelkezésre álló és célravezető bizonyítást lefolytasson a kár felderítése végett.
Az általános kártérítés tárgyában hozott bírósági határozattal elbírált igény ítélt dolog, az elbírált kártérítési igény újból nem tehető vitássá. Ez azonban nem akadálya annak, hogy az általános kártérítés fejében az arra jogosított fél perújítással kérje az ítélet megváltoztatását, ha a perújítás feltételei egyébként fennállnak.
Az általános kártérítés visszakövetelésének nincs helye azon az alapon, hogy a tényleges kár mértéke utóbb nem érte el az általános kártérítés összegét. Ha azonban a kötelezett általános kártérítésként járadékot fizet, a körülmények alakulásához képest követelheti a járadék mértékének csökkentését vagy a járadékfizetés időtartamának megváltoztatását. A baleseti járadék felemelése béremelkedés címen csak akkor igényelhető, ha a béremelésben a járadékos is részesült volna, ha nem szenved balesetet.
Késedelmi kamat
A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A kárért felelős személy helyzetére a szerződés teljesítésében késedelmes kötelezettre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, így a károkozó évi 20 százalékos mértékű késedelmi kamattal is tartozik a károsultnak.
A kártérítési összeg utáni késedelmi kamat a károsodás bekövetkeztétől jár, a bíróság azonban csak a kereseti kérelemnek megfelelő időponttól ítélhet meg kamatot. Ha a kártérítési összeg egyes részei különböző időpontokban esedékesek, a kamatfizetés kezdő időpontjaként – átlagos számítás alapján – egységes kamatfizetési kezdő időpont is meghatározható.
Elévülés
A kártérítés iránti igény három év alatt elévül. A kártérítési követelés elévülése akkor is a követelés esedékességétől kezdődik, ha a károsult később szerzett tudomást a károsodásáról. Öt évnél rövidebb idő alatt nem évülhet el azonban a követelés, ha szándékosan vagy bűncselekménnyel okozták a kárt. A bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.
Balesetijáradék-követelés esetén az elévülési idő a járadékkövetelés egészére, tehát a jövőben lejáró részletekre vonatkozóan is egységesen akkor kezdődik, amikor a baleset folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés, illetőleg munkaképtelenség első ízben vezetett keresetkiesésben megmutatkozó károsodásra.