A munkáltató vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárért. E felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. A munkavállaló magatartása akkor vezet mentesüléshez, ha kizárólag a károsult munkavállaló okozta a kárt, és a károkozás a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a munkavállaló magatartására vezethető vissza, hanem abban olyan ok is közrehatott, amely a munkáltató működési körébe esik, vagy bár azon kívül esik, de a munkáltató részéről objektíve elhárítható volt, a munkáltató nem mentesülhet a felelősség alól.
Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő. A kárviselés arányát ilyenkor az dönti el, hogy milyen mérvű volt a munkavállaló vétkes közrehatása a kár bekövetkeztében. A munkavállalói vétkesség súlyának és ehhez képest a kárviselés arányának meghatározásánál azonban jelentősége van annak, hogy a munkáltató maga is vétkes volt a kár bekövetkezésében.
Nem érvényesül a munkáltatót terhelő objektív kárfelelősség elve a legfeljebb tíz főfoglalkozású munkavállalót foglalkoztató magánszemély munkáltatónál. Ő ugyanis csak vétkessége esetén felel a munkavállalónak okozott kárért. A felelősség alóli mentesüléséhez azt kell bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, vagyis hogy sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli a kár bekövetkeztéért.
Működési kör
A munkáltatóval szembeni kárigény érvényesítésekor a munkavállalónak kell bizonyítania, hogy a károkozás a munkaviszonyával okozati összefüggésben következett be. A munkáltató működési körébe esnek különösen a munkáltató által feladatai során kifejtett tevékenységgel összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok. Annak vizsgálatánál, hogy a balesetet és megbetegedést előidéző körülmény az adott esetben a munkáltató működési körébe esik-e, figyelemmel kell lenni a végzett munka jellegére és a munkavégzés körülményeire is.
A kárt előidéző ok akkor minősül a munkáltató működési körén kívül esőnek, ha az független a munkáltató tevékenységétől, ha tehát nincs okozati összefüggés a kár oka és a munkáltató tevékenysége között. Azt, hogy a kárt előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körén kívül esik-e, a munkáltató működésével kapcsolatos objektív ismérvek döntik el. Ha a munkáltató működési körébe eső ok idézte elő a kárt, a felelősség akkor is fennáll, ha az ok nem volt elhárítható. A működési körön kívül eső oknál akkor felel a munkáltató, ha a kárt okozó körülmény a részéről objektíve elhárítható volt.
Felelősség a dolgozó holmijáért
A Munka Törvénykönyve szerint általános – vétkesség nélküli – kárfelelősség terheli a munkaadót a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért. A munkáltató azonban előírhatja, hogy a dolgozók megőrzőben (öltözőben) helyezzék el a munkahelyre bevitt dolgaikat. Előírhatja továbbá, hogy jelentsék be, ha valamit bevisznek a munkahelyükre. A munkáltatónak jogában áll az is, hogy megtiltsa, korlátozza vagy feltételhez kösse a munkába járáshoz, illetve a munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitelét. Ha a munkavállaló megszegi az előírt szabályokat, a munkáltató csak szándékos károkozása esetén felel a dologban bekövetkezett kárért.
A kulturális, sport- vagy egyéb rendezvényére a munkavállaló által bevitt – akár a saját, akár a munkáltató tulajdonában álló – dologban bekövetkezett kár megtérítésére irányadó felelősségi szabályt azt határozza meg, a károkozás kapcsolatban állt-e a munkaviszonnyal.
Mit kell megtéríteni?
A munkáltató – kárfelelőssége alapján – köteles megtéríteni a munkavállaló elmaradt jövedelmét, dologi és nem vagyoni kárát, a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit.
Elmaradt jövedelem
A munkaviszony körében az elmaradt jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni – mind a pénzben, mind a természetben megállapított – elmaradt munkabért és azoknak a rendszeres szolgáltatásoknak a pénzbeli értékét, amelyekre a munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult, feltéve hogy azokat a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette. A munkaviszonyon kívüli elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres keresetet kell megtéríteni.
Az elmaradt jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeni változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre számolni lehetett.
Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet a munkavállaló a sérelemből eredő jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárít el. Nem kell megtéríteni ezzel szemben az olyan szolgáltatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak, továbbá a költségtérítés címén kapott összeget.
Az elmaradt munkabér összegének megállapításánál a munkajogi átlagkereset számítására vonatkozó szabályok az irányadók. Ha az átlagkereset számításánál figyelembe veendő időszakon belül általános béremelés volt, a teljesítménybérben foglalkoztatott munkavállalónál – feltéve, hogy ez kedvezőbb a munkavállalóra – csak a bérrendezés időpontjától kell számítani az átlagkeresetet.
Dologi kár
A természetbeni juttatások értékét, valamint a dologi kár összegét a kártérítés megállapításakori fogyasztói ár alapján kell meghatározni. A dologi kár összegét befolyásolja az avulás is. Ha a dologban okozott kár az érték csökkenése nélkül kijavítható, kárként a javítási költséget kell figyelembe venni.
Hozzátartozói kárigények
A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló közeli hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárait, indokolt költségeit is. Ha a károkozással összefüggésben a munkavállaló meghal, eltartott hozzátartozója olyan összegű tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely – a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető munkabérét, jövedelmét is figyelembe véve – biztosítja szükségletének a sérelem előtti színvonalon való kielégítését.
A kártérítés összege
A kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni
- az elmaradt munkabérre eső nyugdíjjárulékot;
- az állami egészségügyi és a társadalombiztosítás keretében járó ellátást;
- amit a munkavállaló munkaereje hasznosításával megkeresett vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna;
- amihez a munkavállaló (hozzátartozója) a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott;
- amihez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá.
Járadék
Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a munkavállaló vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója tartását, illetőleg tartásának kigészítését hivatott szolgálni.
Általános kártérítés
Ha a kár vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, a munkáltató olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Általános kártérítés járadékként is megállapítható.
A kártérítés módosítása
Ha a kártérítés megállapítása után változás következik be a sérelmet szenvedett munkavállaló lényeges körülményeiben, mind a károsult, mind a munkáltató kérheti a megállapított kártérítés módosítását. A munkáltató évente igazolást kérhet a munkavállalótól, illetve hozzátartozójától a munkavégzésből származó jövedelméről, jövedelmi viszonyairól. A munkáltatónak tizenöt napon belül értesítenie kell a károsultat, ha a kártérítés mértékének módosítására alapul szolgáló bérfejlesztést hajtott végre.
A kártérítés módosításának alapjául szolgáló munkabér-növekedés mértékének meghatározásánál a munkáltatónak a károsultat a sérelem bekövetkezésekor foglalkoztató szervezeti egységénél, a károsulttal azonos munkakört betöltő munkavállalók átlagos, éves bérfejlesztésének mértéke az irányadó. Azonos munkakört betöltő munkavállalók hiányában a módosítás alapjaként a szervezeti egységnél ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztést kell figyelembe venni. A szervezeti egység megszűnése esetén a kártérítés módosításakor a munkáltatónál a károsulttal azonos munkakört betöltő munkavállalók, ilyen munkavállalók hiányában pedig a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztésének mértéke az irányadó. A munkavállaló csak olyan béremelkedésre alapozottan kérheti járadékának felemelését, amely őt is érintette volna, ha a munkaviszonyával összefüggésben nem éri egészségkárosodás.
A fiatalkorú munkavállaló részére megállapított kártérítés öszszegét a tizennyolcadik életévének betöltésekor, illetőleg a szakképzettség elnyerése érdekében végzett tanulmányai befejezését követő egy év elteltekor felül kell vizsgálni és az azt követő időre a munkaképességében, illetőleg a képzettségében bekövetkezett változásnak megfelelően kell megállapítani a részére járó kártérítést.
A munkáltatói kárfelelősség elévülése
A munkáltatóval szemben érvényesíthető dolgozói kárigényekre is az általános, 3 éves munkajogi elévülési idő vonatkozik. A dolgozói kárigény elévülése szempontjából önállónak kell tekinteni az átlagkereset és a táppénz, az átlagkereset és a sérelem folytán csökkent kereset, valamint az átlagkereset és a rokkantsági nyugdíj különbözetének megtérítése iránti igényt. Ha a sérelemmel összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb, elkülönülő kárigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani.
Az elévülési idő az előzőek szerinti megkülönböztetéssel a táppénz első fizetésének napjától, attól az időponttól, amikor a sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés első ízben vezetett jövedelemkiesésben megmutatkozó károsodásra, végül a rokkantsági nyugállományba helyezés időpontjától kezdődik.
A munkaviszonnyal összefüggésben bekövetkezett egészségkárosodásból (balesetből, betegségből) származó munkaképesség-csökkenésre tekintettel az egészségi állapotának megfelelő más munkakörbe (beosztásba) áthelyezett munkavállaló járadékigényének elévülése akkor kezdődik, amikor első ízben volt a balesetből (megbetegedésből) származó munkaképesség-csökkenése következtében olyan mértékű keresetvesztesége, hogy a munkaviszonyból származó jövedelme – figyelembe véve a társadalombiztosítás keretében kapott baleseti ellátás összegét is – nem érte el a sérelem bekövetkezése előtti átlagkeresetét.
A járadékigény hat hónapnál régebbi időre csak akkor érvényesíthető visszamenőleg, ha a jogosultat nem terheli mulasztás a követelés érvényesítésében, illetőleg a munkáltató nem hívta fel a kárigény érvényesítésére. Három évnél régebbi időre visszamenőleg járadékigény nem érvényesíthető.
A munkáltató a károkozásról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül köteles a károsultat felhívni kárigénye előterjesztésére. A kárigényre a bejelentését követő tizenöt napon belül írásbeli, indokolt választ kell adni.