A könyvelők, adótanácsadók, sőt egyre inkább a könyvvizsgálók is – a törvény előírásai, valamint a gazdálkodási követelmények miatt – mind fontosabb szerephez jutnak a vállalkozások mindennapjaiban. Ezekben a szakmákban azonban egyelőre csak részben zajlott le a szükséges reguláció. A könyvvizsgálók működésének feltételeit már egészen pontosan szabályozták, de az adótanácsadással foglalkozóknál még nagy a bizonytalanság, a könyvelők működésére pedig alig-alig van előírás.
Az adó-tanácsadói képesítést eddig körülbelül 15 ezren szerezték meg. Közülük azonban igen sokan vagy egyáltalán nem gyakorolják ezt a szakmát, vagy csak alkalmanként foglalkoznak vele. A nyilvántartott – nem is feltétlenül vállalkozásban tevékenykedő – adótanácsadók száma ma mintegy háromezer. Arról azonban, hogy szakmáját ki milyen színvonalon űzi, nehéz pontos képet alkotni. Az adótanácsadóknak ugyanis még ma sincs kamarai szervezetük. A szakmai önszerveződéssel létrejött Adótanácsadók Egyesületébe a piacon tevékenykedők fele (1500 fő) lépett be.
Az Adótanácsadók Egyesülete – mint elnökük, Zara László elmondta – folyamatosan küzd azért, hogy létrejöjjön az a kamara, amely kontrollálhatná az adótanácsadók működését. A tapasztalatok szerint ugyanis sokan úgy adnak tanácsokat, hogy a pontos szabályokkal (azok változásaival) maguk sincsenek tisztában. A kormányváltás előtt már a megvalósítás közelébe került a kamara terve. Most viszont az egyesületnek újból meg kell győznie a kormányzati vezetőket kamarájuk szükségességéről.
Bárki könyvelhet
A könyvvizsgálóknál viszont a tavaly megszületett jogszabály (az ügyvédekhez hasonlóan) kimondja: könyvszakértői munkát csak az újonnan létrehozott kamara tagjai végezhetnek, és a könyvvizsgálattal foglalkozó társaságok tulajdonosainak is meg kell felelniük a kamarai előírásoknak. Kamarai tag csak természetes személy lehet, aki a tagság fejében rendszeresen díjat fizet. A társaságokat a kamara maximált hozzájárulás befizetésével csak nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásba vett cégek ezután (az Európai Unió normáinak megfelelően) csak könyvvizsgálattal vagy azzal összeegyeztethető tevékenységgel foglalkozhatnak, és nem végezhetnek például piackutatást. További feltétel, hogy a vezetőségben többségben legyenek a könyvszakértők. A jogszabály ad türelmi időt is. A könyvvizsgálás mellett más munkát is végzőknek 2001 végéig kell eldönteniük, hogy főállású könyvszakértők maradnak, vagy felhagynak ezzel a tevékenységgel. Akinek van érvényes könyvvizsgálói engedélye, de nem végez ilyen munkát, kérheti kamarai felvételét azzal, hogy szünetelteti tagságát. Tagsági viszony vagy regisztráció nélkül viszont senki sem végezhet könyvvizsgálatot.
Az Adótanácsadók Egyesületének tagjai között is sok olyan személy van, aki nemcsak adótanácsadással, hanem könyveléssel is foglalkozik. Pedig nem szerencsés, ha a két terület nem válik el egymástól. A legnagyobb baj azonban az, hogy a könyveléssel foglalkozók között sok a kontár. Nincs ugyanis semmilyen előírás arra, hogy a vállalkozásoknál ki végezheti a könyvvezetést. Jelenleg bárki, akár vállalkozásszerűen is, elláthat könyvelési feladatokat. Szakértők szerint a könyvelést végzők jó esetben is legfeljebb éppen csak valamilyen (tehát például költségvetési, ami mondjuk a termelő cégeknél aligha hasznos) könyvelői végzettséggel rendelkeznek.
A kisebb vállalkozásoknál általános, hogy a könyvelés (ha egyáltalán van) baráti alapon vagy szívességből folyik. A kellő szakértelem nélküli munka pedig kárt okozhat. Különösen azért, mert ezeknél a cégeknél a könyvelő egyben nyilvánvalóan betölti az adótanácsadó szerepét is. Ha pedig valaki szerződés nélkül látja el az adótanácsadó feladatait, bármekkora kárt is okozott hibás tanácsokkal vagy felelőtlen munkával, a vállalkozó nem jut hatékony jogorvoslathoz.
Nemrégiben lezárult egy évek óta tartó, precedensértékűnek is tekinthető per. Ebben a vállalkozó könyvelőjét a rosszul benyújtott adóbevallás miatt citálta a bíróság elé, keresetében kérve az emiatt megállapított adóhiány megtérítését. Négy évig húzódó eljárás után a bíróság a könyvelőt egymillió forint, kamatokkal növelt adóhiány megfizetésére kötelezte. Látható, hogy még szerződés esetén is csak a Polgári Törvénykönyv megfelelő paragrafusai alapján kényszeríthető ki a könyvelők által okozott kár megtérítése. Az ezzel a munkával foglalkozók felelőssége tehát csak idáig terjed – szemben például a könyvvizsgálóéval, akinek a felelősségét a szabályok részletesen taglalják.
Hazánkban is megtalálhatók a világszerte ismert nemzetközi könyvvizsgáló cégek. Ezek a társaságok nem foglalkoztatnak alvállalkozókat, és kínosan ügyelnek az összeférhetetlenségi szabályokra is. Alkalmazottaik munkaszerződésében kikötik: minden cégen kívüli tevékenységüket engedélyeztetni kell.
Az óvatosságot persze ebben az esetben a szigorú szakmai szempontokon kívül más is indokolja. Ezek a cégek ugyanis a tevékenységük során esetleg keletkező károk fedezésére minden esetben biztosítást kötnek. Szakmai tévedés esetén a könyvvizsgáló kártérítésre kötelezhető, s a nyugati országok bírósági gyakorlata szerint vétségük esetén hatalmas összegek kifizetésére ítélhetik a könyvvizsgálót. A biztosítók pedig ilyenkor minden apróságba belekapaszkodva igyekeznek kikerülni, hogy a számlát nekik kelljen állniuk.
Fizetett pecsételők
Nálunk viszont több olyan eset is ismert, amikor a könyvvizsgálók a tényleges vizsgálódás helyett csupán aláírásukat és pecsétjüket fizettetik meg. Találkozni olyan hirdetéssel, amelyben – a cég nagyságától, tőkéjétől és tevékenységétől függetlenül – 20-30 ezer forintért ajánlanak auditori aláírást. Nyilvánvaló, hogy az ilyen szolgáltatást kínálóknak eszük ágában sincs ténylegesen megvizsgálni a könyveket. A pénzen vett hitelesítés persze kockázatos, de Magyarországon még nem fordult elő, hogy könyvvizsgálót börtönbe zártak vagy komolyan felelősségre vontak volna azért, mert valótlan mérlegadatokat hagyott jóvá.
Mint Zara László elmondta, az adótanácsadók között is akadnak, akik "feketén" (azaz számla, mindenféle szerződés és bizonylat nélkül) végzik munkájukat. A szakma ismeri őket, sőt arról is hallottak, hogy még az adóhivatal és a Pénzügyminisztérium munkatársai között is akad, aki nemcsak baráti szívességért, hanem zsebbe adott ellenszolgáltatás fejében is ad adótanácsokat.
A nem írásban adott útmutatónak azonban nagy a kockázata. Szóban (személyesen vagy telefonon) ugyanis bármit felelősség nélkül ki lehet jelenteni. Amennyiben azonban a partnerek a megállapodást és magát a tanácsot is írásban rögzítik, akkor az okozott kárért az adótanácsadó perelhető. Ezt a különbséget tükrözik egyébként a tarifák is. A havonta néhány alkalommal telefonon adott tanácsokért a szokásos átalánydíj 40 ezer forint. Amennyiben viszont ugyanezt az ügyfél írásban igényli, akkor az ár akár az előbbi tízszerese is lehet.
Az adótanácsadók munkáját – az egyesület elnöke, Zara László szerint – minden vállalkozásnak érdemes igénybe vennie az utóbbi évek során mind bonyolultabbá váló szabályok miatt. A kisebb cégeknek persze elegendő lehet az eseti segítség, bár képviselőiknek érdemes megfontolni az átalánydíjas állandó megbízást. A megfelelő tanács többnyire nagyobb összeget hoz a vállalkozóknak, vállalkozásoknak, mint amit ezért díjként kifizettek. Azok a vállalkozók, akik nem tudják, kihez is fordulhatnának, hogy jó minőségű munkát kapjanak, bátran megkereshetik az egyesületet. Mint az elnök elmondta, ilyen esetekben legalább 4-5, általuk megbízhatónak tartott szakember nevét és telefonszámát az érdeklődő rendelkezésére bocsátják.
A nagyobb ügyfélkörrel rendelkező, jó nevű adótanácsadók egyébként általában 20 ezer forint körüli óradíjat kérnek. Külön megállapodás esetén ez az öszszeg szinte korlátlanul nőhet is. A tarifák persze szorosan összefüggnek azzal, hogy az adótanácsadó milyen országrészben és milyen területen tevékenykedik.
Az adótanácsadók között, sőt a könyvelést profi szinten végzőknél is van ugyanis (az ügyvédekhez hasonlóan) szakosodás.
Könyvvizsgálók díjazása
A magasan kvalifikált, speciális ismeretekkel rendelkező szakembereket elsősorban a külföldi vállalkozók vagy cégek keresik. Az általuk felszámított tarifák is a nemzetközi átlaghoz közelítenek, bár a belföldi ügyfelek szinte minden esetben kedvezőbb árra számíthatnak. Hazánkban egyébként az a szokás, hogy bizonyos nagyság (ezt vagy az alkalmazottak számával vagy az éves árbevétel összegével jellemzik) felett a cégek saját könyvelő részleget és adótanácsadókat tartanak. A külföldi vállalkozások azonban sokszor ilyen esetben is független cégek munkáját veszik igénybe. A nagyobb társaságok könyvelési tarifája a havi 300 ezertől egymillió forintig terjedhet. Ezért a díjért a cég kap valakit, aki mindig csak vele foglalkozik. A kapcsolattartó mellett azonban időszakonként (például a bevallás vagy mérlegkészítés időszakában) többen is dolgoznak a könyveken.
A kis forgalmú (5-10 millió forintos árbevételt és 10 százalékos nyereséget elérő) korlátolt felelősségű társaságok könyvelése körülbelül havi 20 ezer forintba kerül. A betéti társaságok könyvelési díja átlagosan havi 10 ezer, a részvénytársaságoké pedig 40 ezer forint. Az említettnél is kisebb cégek vagy vállalkozók már havi 5 ezer (esetenként akár 500) forintért is kaphatnak könyvelőt. Persze a tarifát jelentősen befolyásolják a keresleti-kínálati viszonyok. Egy viszont biztos: Magyarországon a díjakat az ilyen szolgáltatást kínálók az általános szokás szerint fix összegben szabják meg. Nálunk ugyanis még nem honosodott meg az a gyakorlat, hogy a könyvelésért a cégek órabért fizessenek.
A könyvelők díjazása egyébként a nyugati országokban kétféle módon történhet. Vagy a munkára fordított idő (órabér), vagy a könyvelt tételek száma szerint. Az előbbi megoldást használják például Hollandiában, míg az utóbbi metódust alkalmazzák Ausztriában és Németországban is.
A könyvvizsgálók díjazása azonban mindenütt a világon egyértelműen attól függ, hogy egy-egy munkára hány órát fordítottak. A nagy, neves társaságoknál dolgozó asszisztensek óradíja 5-40 ezer forint között van. A vállalkozásoknak így a könyvvizsgálat végül borsos összegekbe kerülhet. Egy kis cég mérlegének hitelesítése minimum 120 ezer forint, de – állítják a hozzáértők – ezért a szabadúszó könyvvizsgáló kimozdulni sem hajlandó az irodájából, az iratokat házhoz szállíttatja. Ilyen munkákat az általánosan ismert könyvvizsgáló cégek pedig többnyire nem is vállalnak.
Könyvvizsgálati szabályok
A számviteli törvény hatályos módosítása szerint kötelező a könyvvizsgálat azoknál az évi ötmillió forintnál nagyobb árbevételt elérő cégeknél, amelyek könyvviteli nyilvántartásait, éves beszámolóját nem mérlegképes könyvelő készíti. A társaságot azonban a szakember alkalmazása is csak akkor mentesíti a kötelező könyvvizsgálat alól, ha éves árbevétele nem haladja meg az ötvenmillió forintot. A könyvvizsgálat két cég egyesülésénél (vagy a megszűnésnél) akkor is kötelező, ha a vállalkozások az említettnél sokkal kisebb árbevétellel rendelkeznek.
Sokan furcsállják, hogy miközben a könyvvizsgálat már szinte minden oldalról szabályozott, addig a könyvelőkre csupán ez az egyetlen kitétel vonatkozik, az adótanácsadókat pedig sehol sem említi egyetlen törvény sem. Pedig egyszerű a magyarázat. A könyvvizsgálók segítségével a jogalkotók szeretnék a hatóságok számára átláthatóbbá tenni a gazdasági életet. A könyvelők és az adótanácsadók viszont elsősorban a vállalkozásoknak segíthetnek.
A könyvelő szerepe egyébként csupán annyi, hogy a mérlegben szereplő számokkal kapcsolatban megállapítsa: azok megfelelnek a valóságnak. Tehát csupán a számvitel szabályszerűségét ítéli meg. Nem feladata, hogy a vállalkozás gazdasági viszonyait, az ügyvezetést értékelje, illetve büntetőjogi tényállásokat (sikkasztás, egyéb hűtlen vagyonkezelés) derítsen fel.
A könyvvizsgáló viszont azáltal, hogy betekintést nyerhet minden iratba, felderíthet olyan adatokat, amelyek alapján az adott vállalkozás gazdálkodási helyzete valójában más, mint amit a mérleg, az éves beszámoló egyébként mutatna. A vizsgálat a tulajdonosok és a hitelezők (és persze mindenkinek, aki az adott vállalkozással üzleti kapcsolatba kerülhet) érdekeit hivatott tehát védeni.
A könyvvizsgáló jelentésében az előbbi problémákon kívül egyébként általában kitér a gazdasági viszonyokra, és jelzi, ha feladata teljesítése során olyan tényezőkkel találkozott, amelyek a vállalkozás további működését veszélyeztethetik vagy a cég fejlődését jelentős mértékben hátrányosan érinthetik. A könyvvizsgáló viszont csak azokra az információkra támaszkodhat, amelyeket számára hozzáférhetővé tesznek. Az olcsó (kevés munkával elkészült, pénzen vett) auditálás a szakértők szerint aligha érheti el azt a célt, amelyet a törvénnyel elérni remélnek. A számviteli fegyelem nem javul, és igazi kontroll híján az adatok valódisága sem garantálható.
Persze a körültekintő szabályozás önmagában még aligha alapozhatja meg egy-egy szakma tisztaságát. A világban általános előírás például, hogy a könyvvizsgáló bevételének 15 százalékát nem haladhatja meg az egy ügyféltől kapott díjazás. Nálunk viszont nem egy olyan könyvvizsgáló akad, akinél ez az arány közelít a száz százalékhoz. Nem ritka, hogy a nagyobb cégeknél alkalmazásban levő főkönyvelőnek van könyvvizsgálói képesítése, és erre a tevékenységre külön, saját tulajdonú (vagy esetleg körültekintőbb eljárás esetén valamelyik rokona vagy ismerőse, tehát stróman felhasználásával) céget alapít. Ezután a könyvelés és annak ellenőrzése is egyazon kézbe kerülhet. A mérleg adatainak hitelesítése így legalábbis kétségesnek tekinthető. Külföldön valóban komolyan veszik azt a szabályt, hogy senki sem könyvelhet annak, akit vizsgál.
Ám a kevésbé szoros kötődésnél is indokolt lehet a függőség gyanúja. Amennyiben egy könyvvizsgáló jövedelmének zöme egyazon ügyféltől származik, akkor a bevétel féltése elnyomhatja a szakmai szempontokat, vagyis nehezebben szánja rá magát arra, hogy bármilyen adat feltárása révén konfliktusba kerüljön partnerével. Ilyen esetekben a könyvvizsgáló százszor is meggondolja, hogy jelentését korlátozó vagy akár elutasító záradékkal lássa el. (Korlátozó záradékra akkor kerülhet sor, ha a könyvvizsgáló megállapítja, hogy a mérlegben, éves beszámolóban feltüntetett számokban például bizonyos tényezők hatását az erre vonatkozó előírások ellenére nem vagy csak részben vették figyelembe. Elutasító záradék akkor indokolt, ha az adatok valóságtartalma a vizsgálat szerint alaposan kétséges.)
Amennyiben pedig a könyvelés, az adótanácsadás és a könyvvizsgálat is (mint arra egyébként nem egy példa akadhat) azonos kézben – még ha eltérő nevű és tulajdonú vállalkozásnál is – van, akkor végképp kevés az esély a gazdálkodás gyenge pontjainak felderítésére. Az adótanácsadók között ugyanis akadnak, akik speciális közvetítői tevékenységet vállalnak ügyfeleik között. Magyarán: szükség esetén bizonyos díjazás fejében megfelelő számlák szállításával segítenek a nyereség csökkentésében. Az ismerős könyvelő pedig ezeket a számlákat természetesen zokszó nélkül elfogadja. Eredetüket azután a könyvvizsgáló sem igazán firtatja vagy vonja kétségbe.