Az euro bevezetésére a német és osztrák bankok négy fő területen készülnek fel.
- Miként változik a bank piaci helyzete ügyfelek, szolgáltatások, régiók szerint?
- Miként változik az ügyfélkör, annak helyzete és hogyan reagál az euro bevezetésére? (Az ügyfélkör és az igényelt szolgáltatások összetételének változásai, az értékesítés eltolódásai csoportok, ágazatok, régiók, szolgáltatásfajták szerint.)
- Milyen változások következnek be az üzleti kockázatokban és esélyekben a bank és ügyfelei számára?
- Milyen intézkedéseket tegyen a bank és mit javasoljon ügyfeleinek az euro nyújtotta lehetőségek gyors, maximális kihasználásához és a kockázatok minimalizálásához? (Cél, hogy a konkurens bankoknál gyorsabban, azoknál átfogóbb stratégiát dolgozzanak ki, előnyt szerezzenek az ügyfélkörnél elsősorban kompetens tanácsadással és szolgáltatáscsomag nyújtásával.)
Új fizetési forgalom
Az euro bevezetésével a bankoknak és a vállalatoknak újra kell értelmezniük a belföldi és a külföldi fizetési forgalom megkülönböztetését. Az eurokörben eszközölt fizetések elvesztik nemzeti jellegüket. Az europiac új, egységesítő katalizátor lesz, az euroszolgáltatások nemzetközivé válnak, a bankválasztásban erősen csökken a nemzeti kötődések szerepe. Ettől egyébiránt az EU-ban legkevésbé a német nagybankok tartanak tőkeerejük, piaci hálózatuk és szolgáltatásaik kiépítettsége miatt.
Az eurót bevezető országok körében, majd Európa-szerte egyre inkább be kell rendezkedni az euro-pénzforgalomra és -tartalékolásra, ami azonban olcsóbb, arányaiban szerényebb lesz, mint eddig a nemzeti valutatartalékok együttesen. Az egyik legnagyobb feladat a számítógépes nyilvántartási, elszámolási és átutalási rendszerek, valamint a bankautomaták átállítása az euróra. E téren a legnagyobb kiadás a szoftverrendszerek átállítása lesz. A német kereskedelmi bankok egyenként több száz millió márkányi átállási költséggel számolnak. Egyetlen német tartományi bank, a Landesbank például a meglevő berendezések átállításának költségeként 40 millió, az új programok bevezetéséhez 50-80 millió, szervezési költségként pedig újabb 50 millió márka átállási kiadással kalkulál.
Németországban és Ausztriában azzal számolnak, hogy a lakossági szokások következtében a készpénzforgalom továbbra is nagy lesz, de jelentősen nő a készpénzmentes fizetési forgalom aránya: 2002-re a fizetések nagyobbik része (60-70 százaléka) készpénzmentes lesz. A német kereskedelmi bankok alkalmazkodásának fontos területe, hogy a majdani eurocsekk-kártya úgynevezett intelligens chippel való kialakítását tervezik. Ezt az új funkciójú kártyát bevezetése után már rövid távon (két éven belül) mintegy 50 millió ember fogja használni Németországban.
A technikai felkészülés a számítógépes rendszerek, a hadver és a szoftver területén egyaránt gyors modernizálási folyamatot indított el. A német kereskedelmi bankok megkísérelhetik, hogy átállási költségeik miatt megnöveljék szolgáltatásaik tarifáit és illetékeit, ám az erősödő bankverseny határt szab ennek.
Az ügyfelek viselkedése
A kereskedelmi bankok fontos feladata, hogy jól felkészüljenek az ügyfelek euróval kapcsolatos reagálására. Az ügyfelek euróval kapcsolatos bizalma, elfogadókészsége az átmeneti időszakban nagymértékben bizonytalan és ingadozó lehet. Ez hatással lehet az ügyfelek megtakarítási, pénztartalékolási, valutaválasztási magatartására, amely mindenképpen mélyreható pénzügyi következményekkel jár. Amennyiben az euro a bevezetés után gyengébbnek bizonyul a német márkához és a schillinghez képest – akár a valóságban, akár csak ilyennek ítélik –, akkor ez megemelheti a kamatszínvonalat. Az euro árfolyama a részt vevő valutákhoz képest a megállapodások szerint nem változhat, leértékelődhet viszont a dollárhoz, a jenhez és más külső valutákhoz képest. Ez a veszély nem zárható ki. Hosszabb távon mindenesetre az egységes eurovalutától az EU-pénzpiacok egyesítését remélik. A német kereskedelmi bankok pénzügyi potenciáljuk, erejük és piaci szervezetük kiépítettsége miatt ezt kedvezőnek tartják, és azt várják, hogy ennek a folyamatnak fő haszonélvezői lesznek. A német márka és a schilling átváltásának és az árfolyam-biztosításoknak az eurokörben történő megszűnése miatt a német és az osztrák bankok több száz milliárd ecu haszontól esnek el, a vállalatok számára viszont ez az óriási megtakarítás. A bankokat sem kell azonban sajnálni: az euro nyomán bővülő nemzetközi pénzpiacból eredő haszon a bevételkiesést messze túlszárnyalja.
1999 után a megtakarítások eltolódnak az ingatlanok, értéktárgyak, műkincsek irányába, másrészt lehetséges, hogy a pénzmegtakarításokat nem márkába, schillingbe, illetve euróba, hanem svájci frankba, jenbe vagy átmenetileg erősödő dollárba fektetik be, ami komoly valutapiaci feszültséget okozhat az eurokörben. Ennek elkerülésére a befektetők számára vonzóan, azaz viszonylag magasan kell megállapítani az eurobefektetések, -betétek kamatlábát.
Az euróra történő átállás a korábban megkötött gazdasági szerződések folyamatosságát nem érinti. A német kereskedelmi bankok szerint viszont szükségessé válhat a hosszú távú szerződések kamatfeltételeinek módosítása, amennyiben az eurokamatlábak lényegesen eltérnek a megelőző márka- és schillingkamatlábaktól. A 2002 utáni időszakba belenyúló szerződések esetében szükséges a szerződések konvertálása euróra, amelynek feltételeit, kereteit a jogászok szerint konverziós törvényben kellene egyértelműen szabályozni.
A fizetési forgalom
Szükség van a bankközi pénzátutalások egyértelműségének és egyenértékűségének megteremtésére. Így az eurokörbe belépő országok kereskedelmi bankjainak a nemzetközi fizetési átutalásokat 1999-től euróban kell lebonyolítaniuk. Ezért a nemzeti valutáról/valutára történő eurokonverziót a kereskedelmi bankoknak kell elvégezni. A konverzió miatt az átmeneti időszakban a nemzetközi fizetések még mindenképpen különbözni fognak a belföldi fizetésektől.
A német és osztrák kereskedelmi bankok megítélése szerint az elektronikus bankkapcsolatok területén az átállás fő problémáját nem a szoftver okozza, sokkal inkább az ügyfelek igényeinek megfelelő könyvelési programok kialakítása. Az osztrák szakértők sokat foglalkoznak az átszámítási veszteségekkel. Ha a tervezet szerint 13 schilling ér majd 1 eurót, akkor 1000 schilling átváltás után 76,92 eurót fog érni, ami újbóli schillingre váltás után groschenre kerekítve csak 999,96 schillinget tenne ki. E probléma sürgős orvoslást követel.
A hitelkártyák alkalmazása technikailag jelenleg is problémamentes több valuta esetén is, ezért e területen az euro megjelenése nem hoz technikai változást. A hitelkártya- és bankkártyarendszereket a jövőben meghatározandó, egyetlen napon állítják át majd kizárólagosan euróra. Az automatikus pénzátutalások szempontjából fontossá válik, hogy átálljanak a mágneses hitelkártyáról a chipkártyára, amely sokkal könynyebben használható elektronikus pénztrezorként.
A monetáris unió létrejötte, az euro bevezetése jó néhány gazdasági-pénzügyi kockázatot rejt magában. Németországban és Ausztriában a hitelezés szokásos gazdasági kockázatát a hitelező viseli, a történelmileg kialakult szokásjog szerint. A vállalatoknak ügyelniük kell arra: ha a szerződő felek bizonyos korábbi, nemzeti valutában rögzített mutatóhoz (jelzőszámhoz) viszonyítva rögzítették a kötelezettségeiket, akkor a kiesett mutató pótlására alkalmas jelzőszámot kell keresniök. Például a valuta megváltozásával tartalmilag változik a fogyasztói árindex-klauzula, viszont a nemzetközi pénzpiaci kamatlábmutatók, a LIBOR és társai nem veszítik el jelző értéküket. A nemzetközi pénzügyi mutatókra ezért fontos jelző (indikátor-) szerep hárul majd az új helyzetben.
A valutaválasztás jogi érvénye ennél bonyolultabb kérdés. A kereskedelmi szerződésekben ugyanis egy valuta megnevezése azt is magában foglalja, hogy a felek az adott állam monetáris pénzügyi jogát ismerik el mérvadónak. A szerződéses valuta árfolyam-alakulásának kockázata nem érinti a szerződés érvényét, a teljesítmény-viszontteljesítés viszonyát viszont érinti a kamat alakulása. Az egyenértékűség alapvető zavara csak akkor következne be, ha a szerződés betartása valamelyik fél teljes csődjét okozná. Erre azonban az euro bevezetése kapcsán feltehetően és remélhetőleg nem kell számítani. Így egyedül a kamatfeltételek esetleges módosítására lehet alapos ok.
A tőke optimalizálása
A vállalati és a banki menedzsereknek újra kell gondolni és újra optimalizálni a saját és az idegen tőke arányát, szerepét, felhasználását azok költsége és hozama tükrében. A saját tőkével kapcsolatban szükség lesz a részvények, a vállalati kibocsátású értékpapírok euróra történő átállítására, cseréjére. A bankban (bankokban) tartott tőketartalékok euróra történő átváltása rendkívül nagy horderejű lépés, óriási tőkevolument érint. A vállalatoknak dönteniük kell a részvények új euronévértékéről, s arról, hogy az eurokibocsátások immár formálisan sem a nemzeti tőkepiacon, hanem az eurót használó közös piacon történnek. A nemzetköziesedés e téren is végbemegy. Az eddigi nemzeti befektetések is nemzetközivé válnak.
Az idegen tőke megszerzése és elhelyezése is nemzetközivé válik, europiacon történik majd. Ez új kihívás lesz főleg a középvállalatok számára, amelyek fokozatosan megjelennek a nemzetközi tőkepiacon. Az europiac kondíciói egységesednek, a földrajzi kondíciókülönbségek egyre kisebb, az időhorizont, a futamidők helyes megválasztása pedig egyre nagyobb szerepet játszik.