Közvetett adásvétel

 

A nemzetközi áruforgalom nem lebecsülendő része az úgynevezett közvetítői kereskedelem. Magyarország árueladásai és -vásárlásai tekintélyes részben ugyancsak közvetítők közreműködésével bonyolódnak le. A közvetítői kereskedésnek vannak előnyei, de vannak hátrányai is. Kérdés: kinek, mikor, mi a jövedelmezőbb?

 

A magyar cégek által exportált és importált javak, illetve szolgáltatások nem jelentéktelen része harmadik országok kereskedőinek közvetítésével cserél gazdát. Egyes vélemények szerint a közbeiktatott harmadik külkereskedő a magyar cégek piaci munkájának kritikájaként értelmezhető. Az eladók piacismerete hiányos, elégtelen a piackutatás, nem ismert a végső felhasználó, és hiányosak a referenciák is. Más vélemények szerint a világméretű disztribúciós rendszerekbe való bekapcsolódás a kisebb tételben, szűk szortimentben exportálók számára hatékonyabb piacra jutást tesz lehetővé, mint a közvetlen értékesítés. Hasonló a helyzet a kis tételű importnál. A külkereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó garancia- és finanszírozási igények is joggal indokolhatják a közvetítő kereskedők közbeiktatását. A közvetítés költségtöbblettel jár ugyan, de esetenként megtakarítást hozhat, illetve olyan ügyletek is megvalósulnak, amelyek egyébként nem jöttek volna létre. A multinacionális vállalatok rohamos térnyerése a magyar gazdaságban tovább növeli a közvetítői kereskedelem jelentőségét. Végül szerepet játszhat a jelenségben a volt szocialista országok némelyikében tomboló korrupció is.

Beszédes adatok

A közvetítő kereskedelem ténye közismert, de értéke, relációs összetétele nem. Pedig a magyar statisztikák és adatbázisok tartalmának célszerű feldolgozásával jól becsülhető, milyen értékben és milyen nemzetiségű, mely relációkból importálunk közvetítők beékelődésével, illetve hová kerül reexport révén magyar áru. A rendelkezésre álló adatok révén azonban csak azoknak a közvetítő kereskedelemben értékesített vagy beszerzett javaknak a forgalma mutatható ki, amelyeket közvetlenül szállítanak a termelő országból a végfelhasználóhoz. Ha a közvetítő országban az árut újra feladják, átcsomagolják, átalakítják stb., akkor már nem állapítható meg biztosan, hogy a végfelhasználó harmadik országbeli fogyasztó.

A külkereskedelmi statisztika az egyedi vámdokumentumokra épül. A publikált, aggregált adatok zöme származási-rendeltetési országok szerinti szemléletet tükröz. Az adatbázis azonban minden egyes ügyletre tartalmazza nemcsak a szállítási-rendeltetési helyet, hanem a szerződő cég nemzeti hovatartozását is. Ha a kettő nem egyezik – márpedig ez igen gyakran előfordul –, akkor biztosan közvetítő kereskedelemmel van dolgunk.

A közvetítő kereskedelem értékét a külkereskedelmi (vám)statisztikában szerződő, illetve származási-rendeltetési országok szerint külön-külön kimutatott adatok közötti különbözetként értelmezzük. A származási szabályokra vonatkozó multilaterális egyezmények és szokványok betartása esetén általában még az újrafeladott, kismértékben feldolgozott áru eredeti származása is nyomon követhető. Ezért az alkalmazott számítási módszer jól becsüli a közvetítő kereskedelem tényleges nagyságát. Nem terjed ki viszont a számítás azokra az esetekre, amelyeknél magyar cégek a közvetítők.

A legfontosabb magyar árut reexportáló (közvetítő) országok (1997)
Ország	Szállítások értéke (millió dollár)
Svájc	325
Ausztria	193
Nagy-Britannia	153
Németország	130
Egyesült Államok	125
Hollandia	72
Dánia	47
Ciprus	43
Franciaország	33
Liechtenstein	31
Írország	29
Gibraltár	18
Forrás: Külkereskedelmi Termékforgalom I-II. kötet, 1997. január-december, IKIM-információ, Kopint-Datorg, vámstatisztikai adatbázis, saját számítás

A közvetítő kereskedelem kimutatott részaránya e korlátozások ellenére rendkívül magas. 1997-ben a magyar exportból 1240 millió dollár nem a megrendelő országba irányult, ez az összes export 6,5 százaléka. A magyar importnál 4078 millió dollár értékű áru nem a szállító országából érkezett, ez az összes import 19,2 százaléka.

A származási-rendeltetési elv alapján képzett országonkénti adatok a külkereskedelmi statisztikából rendelkezésre állnak. A szerződés szerinti, országonként bontott adatokat az egyedi adatokat tartalmazó adatbázisból gyűjtöttük ki. Könnyen belátható, hogy egy adott évben a teljes magyar export és az import végösszege mindkét számbavétel szerint megegyezik. Egy-egy országnál azonban az eltérés és előjele is igen fontos.

1997-ben a magyar import szerződés szerinti értéke Ausztria esetében kereken l,2 milliárd dollárral haladta meg a származás szerinti adatot, vagyis osztrák vállalatoktól legalább ilyen értékben vásároltunk nem osztrák eredetű árut. A skála másik végpontján Oroszország áll. 1997-ben Oroszországból kereken 800 millió dollárért importáltunk árut, de összesen 2 milliárd dollár értékű orosz eredetű árut vásároltunk szerte a világon.

A példa kedvéért tételezzük fel, hogy osztrák cégektől kereken 100 millió dollár értékű orosz eredetű árut vásároltunk. Ez a 100 milliós tétel egyfelől növeli ausztriai "reimportunkat", másfelől ellenkező előjellel szerepel az orosz származású, de nem Oroszországból közvetlenül importált áruk értékében. Ugyanaz az érték tehát kétszer van jelen az adatok között, ám ellenkező előjellel. Ezért kiegyenlítenék egymást, összegük nulla lenne. Elkerülendő az adatvesztést, csak azokat az eseteket vettük figyelembe, ahol a szerződés szerinti érték meghaladta a származási-rendeltetési számbavétel szerinti értéket. Vagyis exportnál a szerződő ország megrendelései meghaladták a ténylegesen odaszállított áruk értékét, importnál a szerződő ország harmadik országból teljesítette szállítási kötelezettségei egy részét.

 

Svájc első helye alighanem összefügg az alpesi ország fejlett pénzügyi és bankrendszerével és a banktitok nagyvonalú értelmezésével. Ausztria és Németország előkelő helyezését a magyar gazdasági életben betöltött szerepük indokolja, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Hollandia esetében a világpiaci pozíciók és a multinacionális vállalatok hatása vélelmezhető. Ciprus, Írország, Liechtenstein, Gibraltár dobogós helyét a "postafiókcégek" révén elérhető adómegtakarítás, pénzmosás motiválhatja.

A volt szocialista országok, különösen a listát vezető Oroszország esetében likviditási gondjaik, illetve finanszírozási igényük indokolja a közvetítők bekapcsolását. Indokolt a korrupció gyanúja is.

A magyar importot közvetítő országok listája szinte csak a sorrendben tér el a hazai termékeket reexportálókétól, a motivációk között sincs lényegbeli eltérés.

A listát fölényesen vezeti Oroszország, ennek hátterében valószínűleg az orosz exportgazdaságban (is) eluralkodott korrupciónak van a legnagyobb szerepe. De olyan esetek is ismertek, amikor a kis ügyletnagyság miatt jut szerephez a kvázi nemzetközi nagykereskedőként működő közvetítő. A volt szocialista országokból származó importba beékelődő közvetítők szerepe szintén főleg gazdaságon kívüli okokkal magyarázható. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy ez a jelenség már a KGST ideje óta megfigyelhető.

A közvetítő kereskedelem különösen az importnál magas arányú. Kialakulása történeti folyamat eredménye, közrejátszottak politikai, üzleti, tradicionális, finanszírozási okok egyaránt. Figyelembe véve, hogy ma általában sokkal nehezebb eladni valamit, mint vásárolni, a két arányszám erőteljes eltérése alighanem arra is utal, hogy nem a magyar külkereskedők (vélt) hibái és hiányosságai miatt nyílik tér a közvetítő kereskedelemnek.

Az európai integráció előrehaladásával és különösen a remélt EU-csatlakozás után várható, hogy a közvetítő kereskedelem kialakulásában és fennmaradásában közrejátszó egyes korábbi tényezők hatása gyengül. De addig még sok milliárd dollárnyi külkereskedelem folyik át a közvetítő kereskedelem csatornáin.