Az öngerjedés fokozatai
Almási Miklós: Üveggolyók
Az ezredvég globális játszmái
Helikon Kiadó, 1998. 173 oldal, 1280 Ft
A Tőkés társaságok világuralma című, sokat idézett mű szerzőjével, David C. Kortennel szemben a filozófus és esztéta Almási Miklós nem ádáz ellenfele, inkább józanul résen levő szemlélője a világban végbemenő globalizálódásnak. Kitűnően szerkesztett könyve nem elfogultan leleplezi, hanem sokoldalúan elemzi az úgynevezett újkapitalizmus eddigi, mintegy negyedszázados történéseit, s a nemzetközi társaságok befolyását a földkerekség nagyobbik részének sosem látott arányú makrogazdasági fejleményeire.
Miután nem tankönyvet, csak tanulságos áttekintést ír, a szakmából ismert alapfogalmak, fő jellemzők előrebocsátása után azonnal beleveti magát a (mindenekelőtt) pénzpiaci mozgásokkal kezdeményezett, majd kísért események sűrűjébe. Célja, hogy a belőlük levonható következtetések segítségével kifürkéssze a közeljövőben várható tendenciákat, és fölmérje hatásuk előnyös vagy (mint egyre jobban kiderült) hátrányos jellegzetességeit.
Átláthatóan fölépített – nem terjedelmes – munkája a gondolatgazdag elméleti fejtegetések mellett esettanulmányokat is tartalmaz. Tanmesének nevezi ezeket a betéteket.
A modellértékű befektetési vagy specifikációs sztorik szereplői valódiak. Álnevet csak némelyiküknek ad; ők azok, akiknek logikusan tovább vezethető ügyei – a simlisségtől a maffiás szerveződésekig bezárólag – eléggé talányosak, hiszen részleteik nyilvánosságra jutása mindig utólag várható.
Az utólagosság egyébként az egyik kulcsszava a mértékletesen megfogalmazott, könnyedsége ellenére felelős állításokra törekvő óriástanulmánynak. A tárgyalt folyamat ugyanis a szerző szerint oly gyorsan s annyi kiszámíthatatlan tényező együtthatásával ment és megy végbe, hogy belső szabályszerűségeit jószerével akkor lehet fölismerni, ha a gyakorlatban már érvényesültek – mégpedig áldásosnak nem nevezhető végeredményekkel, amelyek hozadéka megannyi bukás, nemzetgazdasági válság, valamint a szociális krízisek tömege.
Ezeket az anomáliákat tényszerűen veszi számba a drámai elemzésekkel is operáló mű ötödik fejezete. Kitűnik belőle, hogy a globális tőke terjeszkedését az állami beavatkozás sem képes kordában tartani, mert a globalizálódás "a kormányok hagyományos szerepét is átírta". Az államnak jogilag meghagyott korlátozó és szabályozó eszközök (adóztatás, pénztömeg-gazdálkodás, kamatláb-politika) erőtlenné váltak, mert attól függenek, hogy a nemegyszer vakon kockáztató, sötétbe ugró befektetők és spekulánsok milyen – olykor egészen eszelős – stratégiát követnek tranzakcióikban. Szerzőnk – jóllehet tartózkodik az aktualizálástól – ezen a ponton mintha a hazánkra váró kilátások árnyoldalaira is figyelmeztetne, fű alatt, óvatosan, ijesztgetés nélkül.
A fenyegető kockázat állandó jelenlétének regisztrálása, az ötletszerűség fölülkerekedésének, valamint a folyamatok öngerjesztő természetének tagadhatatlansága Almási Miklóst végül arra készteti, hogy a globalizálódás veszélyességét hangsúlyozza. Csupán halvány reményt lát arra, hogy az egyelőre sutba vágott demokratikus játékszabályok ellensúlyt képező, kiegyenlítő dinamikája a gazdasági túlhatalom érdekcsoportjainak száguldását lefékezi.
Iszlai ZoltánA közpénzek felhasználása
Fazekas Albert-dr. Kovács Eszter-dr. Székely Péter: Kézikönyv a közbeszerzésekhez
PERFEKT Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Rt., 1998. 214 oldal, 3472 Ft
Az állam, az államháztartás különböző alrendszerei, a városok és községek, valamint ezek intézményei hatalmas összegeket költenek a közpénzekből beszerzésekre, beruházásokra. A közbeszerzések, a közpénzek szabályszerű felhasználásának kérdései, ellenőrzésük megbízhatósága már régóta élénken foglalkoztatja a közvéleményt, mivel a közbeszerzéseket az adózók pénzéből fedezik. Pontos és teljes körű szabályozásuk elengedhetetlen az állam gazdasági érdekei szempontjából éppúgy, mint a korrupció megakadályozása érdekében. A piaci verseny tisztaságának, nyilvánosságának megőrzése ugyancsak megköveteli a szabályok pontos, részletes rögzítését.
A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény rendelkezik az állami kiadások ésszerű felhasználásának módozatairól, ezek nyilvános ellenőrizhetőségéről, rögzíti a megrendelők és a szállítók közötti szerződéskötés szabályait, elősegítve a belföldi termelést és foglalkoztatást. A törvénynek megfelelően az állami szervezetek beszerzéseinek, fejlesztéseinek előkészítése során előre meg kell határozni a kapcsolódó műszaki, gazdasági és jogi követelményeket, szerződést csak a nyilvános versenyben kiválasztott ajánlattevővel lehet kötni, akiket a törvény egyenlő elbánásban részesít az eljárás valamennyi szakaszában stb.
A kézikönyv a törvény gyakorlati alkalmazásához nyújt segítséget a közbeszerzések résztvevői számára. A szerzők meghatározzák a közbeszerzések körébe tartozó árubeszerzéseket és beruházási munkákat, s részletesen foglalkoznak a közbeszerzési eljárás menetével. Az eljárás nyílt, meghívásos, illetve tárgyalásos, amelynek során az egyikről a másikra áttérni nem lehet. Az eljárás rendszerint ajánlati felhívással indul, melyet az ajánlatkérőnek hirdetményben kell közzétennie a Közbeszerzések Tanácsa által kiadott Közbeszerzési Értesítőben. A szerzők részletesen ismertetik a közbeszerzési eljárás során használatos dokumentáció fajtáit, valamint az ajánlati biztosítékkal, az ajánlattételi határidővel és az ajánlati kötöttségekkel öszszefüggő szempontokat. A közbeszerzési ajánlatok elbírálása, a szerződéskötés és -módosítás ugyancsak meghatározott feltételekkel történhet. A szerződésszegés értelemszerűen jogkövetkezményekkel jár, eseteit a Ptk. szabályozza.
A Közbeszerzések Tanácsa az Országgyűlés felügyelete alatt áll. A mellette működő Közbeszerzési Döntőbizottság intézi a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogsértő vagy vitás ügyekkel kapcsolatos jogorvoslatot. A szerzők foglalkoznak a közbeszerzési eljárásban részt vevő személyekre (az elbírálásban részt vevőkre, a közbeszerzési biztosra, a Közbeszerzési Tanács tagjaira, a közbeszerzési eljárásból kizártakra) vonatkozó szabályokkal is.
A kötet tartalmazza a közbeszerzési eljárás kötelezően előírt hirdetményformáit, az intézményi közbeszerzési szabályzat mintáját, a szükséges hatósági igazolások felsorolását, továbbá a hatályos jogszabályok teljes szövegét.
dr. Rubóczky IstvánÜzletkötés elegánsan
Az üzleti kultúra enciklopédiája
Gemini Budapest Kiadó, 1998. 428 oldal, 4600 Ft
Tartalmát és terjedelmét tekintve egyaránt különleges kötetet tarthat kezében az olvasó, afféle üzleti Tudni illik, hogy mi illik?-et. A kaliforniai World Trade Press kiadónál napvilágot látott eredeti kiadás magyar változatának alcíme többet is elárul arról, mi mindenről szól a kiadvány: alapvető információk százhárom ország gazdaságáról, társadalmáról, kultúrájáról, üzleti etikájáról, szokásairól, furcsaságairól, nőpolitikájáról, tárgyalási, döntéshozatali stratégiáiról, ünnepeiről, utazási lehetőségeiről, információs bázisairól.
Már a felsorolásból is kitűnik: minderről a terjedelem szabta határok miatt alapinformáció nyújtható. Hogy az olvasóban mégsem marad hiányérzet, jórészt annak tulajdonítható: a kötet mindegyik államot állandó alcímek alatt (Áttekintés, Üzleti kultúra, Általános tudnivalók, Utazási tudnivalók, A tájékozódás forrásai) mutatja be. Így aztán az érdeklődő, bárhol üti fel a könyvet, azonos megközelítésben olvashat Algériától Zimbabwéig a százhárom ország mindegyikéről. S csupa érdekességgel találkozik, hiszen ahány ország, annyi szokás. S üzleti enciklopédiáról lévén szó, annyi tárgyalási stílus, kapcsolatkialakítási forma, kötöttség vagy szabadság.
A lapozgatva utazgatás során az (üzlet)ember sok ismert ténnyel és ismeretlen részlettel találkozik, amely megfontolásra vagy éppen mosolygásra készteti. (Hogy ne menjünk túl messzire, Magyarországgal kapcsolatban például számos valós adat és tudnivaló mellett azt olvashatjuk: "A lovaglás rendkívül népszerű errefelé, s a külföldi vendégeket is gyakran meghívják ilyesmire. Ajánlatos e célra is megfelelő ruhát magunkkal vinni." Az üzleti sikerek reményében hazánkba érkező üzletemberek közül remélhetőleg ezt a mondatot kevesen veszik komolyan, s otthon hagyják a lovaglócsizmát és ostort, ha egyáltalán van nekik.) Az itt-ott felbukkanó derűs részletek mellett azonban nem sikkad el a lényeg: a helyi viszonyok, az üzleti kultúra változatosságának bemutatása.
Ezek ismerete elengedhetetlen a világban boldogulni kívánó számára, legyen az sikerekre vadászó üzletember, kormánymegbízott vagy egyszerű turista. A célországbeli megfelelő tájékozódás érdekében mindannyiuknak érdemes még indulás előtt időt szánni a helyi viszonyok tanulmányozására. Néhány oldal átfogó képet nyújt az adott országot jellemző politikai, gazdasági életről, a vallásokról, a viselkedési, üdvözlési formákról, a leggyakoribb társalgási témákról, az idegenekkel szembeni elvárásokról, az üzleti döntéshozatal, az üzleti tárgyalások jellemzőiről.
A képzeletbeli és a tényleges (üzleti) utazók számára kedvcsinálóként álljon itt néhány ötletszerűen kiemelt mondat:
"Ritka dolog, hogy cseh üzleti partnerünk meghív otthonába. Ha így történik, vegyük megtiszteltetésnek. ... A kenyai üzleti világ résztvevőit szoros személyes kapcsolatok kiterjedt hálója fogja össze. Ezek általában családi vagy törzsi kapcsolatokon alapulnak. ...
A líbiaiak élvezik a tárgyalásokat. Kedvelik a hoszszas, lelkes vitákat, amelyek során megcsillanthatják szellemességüket és intelligenciájukat. ...
Ha pontosan érkezünk a megbeszélésre, azzal mindenképpen hozzájárulunk ahhoz, hogy a szlovénekben kedvező kép alakuljon ki rólunk. ...
A mexikóiak néha több megbeszélést is ugyanarra az időpontra ütemeznek, gondolván, hogy némelyek úgysem jönnek el a megbeszélt találkozóra. ...
A kínaiak azt szeretik, ha egy előterjesztés átfogó jellegű gazdasági áttekintéssel indul, majd az egyes részletkérdéseket pontról pontra megvizsgálják a tárgyalás során. ...
Belgiumban a német az üzleti élet nyelve, miközben a francia, a flamand és a német mind hivatalos nyelv az alkotmány szerint. ...
Ne álljunk túl közel a finnekhez, mert erőszakosnak fognak tartani. A hátbaveregetés, átölelés teljesen szokatlan dolog. ...
Ha spanyol emberrel tárgyalunk üzletről, az egyezség rendszerint úgy jön létre, hogy először szóban megegyezünk, kezet rázunk, majd elkészül a szerződés."