Kegyes csúsztatások sorára kényszerültek a televíziósok az augusztus végi, szeptember eleji napokban, amikor képekkel kellett illusztrálniuk a részvénypiaci pánikról szóló híreket. Az esti híradókban annak rendje és módja szerint meg is jelentek az izgatottan kiabáló brókerek, jól jelezve a rendkívüli helyzet által kiváltott izgalmakat. Azt már csak a tájékozottabbak vehették észre, hogy nem a részvénypiac, hanem a határidős szekció – mellesleg izgalmaktól szintén nem mentes – eseményeit látják.
A részvénypiacon immár hosszabb ideje nagy árfolyammozgások idején sincs izgatott kiabálás, legfeljebb a számítógépes egerek kattognak, a monitorok villognak élénkebben a megszokottnál. A kereskedés kizárólag az automatikus számítógépes rendszer segítségével folyik. Ami pedig a határidős szekciót illeti, már ez is csak rövid ideig segítheti ki a látványos jeleneteket kereső operatőröket: a tervek szerint fél éven belül itt is megszűnik a nyílt kikiáltás, s a számítógépes rendszer veszi át a kiabálók szerepét.
1990-es megalakulását követően a Budapesti Értéktőzsde részvénypiaca is az úgynevezett nyílt kikiáltásos rendszerben működött. Ez lényegében a tőzsdei kereskedés klasszikus, évszázadok alatt kialakult módja, amikor is a brókerek hangos szóval bekiabálják eladási vagy vételi ajánlataikat, s a másik fél szintén kiáltással jelzi, hogy az üzlet megköttetett.
Szűk a kapacitás
A számítógépek a tényleges kereskedésben az úgynevezett Nyilvános Ajánlati Könyv bevezetésekor jutottak először szerephez. Ez természetesen csak nevében volt könyv, a valóságban a számítógépes rendszer speciális része. A brókerek ide vezették be ajánlataikat, a gép nyilvántartotta azokat, s a másik fél szintén a gép segítségével jelezte az üzlet megkötését. A nyilvános ajánlati könyv azonban az évtized elején még csupán a nyílt kikiáltásos rendszer sajátos kiegészítőjeként szolgált.
A Budapesti Értéktőzsde 1994-ben kedte meg számítástechnikai rendszerének a korábbinál intenzívebb, új irányú fejlesztését, az automatikus kereskedési rendszer bevezetésével. Kezdetben ezen a módon csupán néhány nagy forgalmú részvényre születtek üzletek. A kereskedés több szakaszra tagolódott. A nyitó szakaszban a brókerek betáplálták ajánlataikat a rendszerbe, s csak később kezdődött meg a kereskedés. Az ajánlatokat a gép meghatározott algoritmus szerint automatikusan párosította össze. A nyitó szakaszt követően a brókerek további ajánlatokat is bevihettek, s ezekre az üzleteket – amennyiben talált megfelelő ellenajánlatot – a gép azonnal automatikusan meg is kötötte. Az automatikus kereskedésbe sorolt papírokkal eleinte hármas csoportokban folyt a kereskedés, mindössze három-három részvényre lehetett egyszerre üzletet kötni. A későbbiekben – miután a rendszer jól működött – ezt a korlátot feloldották, ami az egyes részvények kereskedési idejének a meghosszabbítását is lehetővé tette. Ebben az időszakban már csupán a hármas csoportok kereskedésének nyitási ideje tért el egymástól: ötperces időközönként követték egymást. Az automatikus kereskedés mellett azonban a legtöbb részvényre még hosszú ideig továbbra is nyílt kikiáltással folyt a kereskedés. Ezek az ügyletek fokozatosan kerültek át az automatikus rendszerbe. A brókerek 1995 nyarán a részvények többségével már így kereskedtek. A forgalom gyorsan emelkedett, s a számítástechnikai rendszer nem minden esetben volt képes követni a növekedést. Az év őszén egymást követték a számítógépes rendszer leállásai. A gépek üzemzavarát követően nem egy esetben csak úgy lehetett folytatni a kereskedést, hogy a brókerek átmenetileg visszatértek a nyílt kikiáltáshoz. A számítógépekbe ugyanis a nyitó szakaszban, illetve a kereskedés megkezdését követően olyan nagyszámú ajánlatot vittek be a brókerek, hogy azok nem voltak képesek feldolgozni azokat. A terminálok nem kaptak választ a meghatározott időn belül, s a zavart érzékelve a központi gép leállította a szoftver futását.
A tőzsdetitkárság – hogy fenntartsa a kereskedés folyamatosságát – átmenetileg megnöveltette a gépek válaszadási idejét, ami azonban csökkentette a rendszer biztonságát. Ezt követően végrehajtottak néhány, eredetileg egy évvel későbbre tervezett beruházást, így sikerült a gépek kapacitását rövid időn belül megfelelően megnövelni. 1996-ban, amikor a részvénypiac forgalma több milliárd forintra növekedett, már csak elvétve fordult elő a rendszer leállása. Világos volt azonban már ekkor, hogy a bővítési lehetőségek végesek, s – amennyiben a részvényforgalom hasonló ütemben bővül – előbb-utóbb új alapokra kell helyezni a tőzsdei kereskedést.
Új alapokon a kereskedés
A számítástechnikai rendszer fejlesztésének új lökést adott, hogy 1996-ban tizenhat brókercég és a tőzsde között közvetlen számítógépes kapcsolat épült ki. Az új lehetőséggel élő brókercégek üzletkötőinek ettől kezdve nem kellett a kereskedési időt a Deák Ferenc utcai tőzsdeteremben tölteniük, hanem az irodájukban elhelyezett terminálok segítségével köthették meg üzleteiket. Ez természetesen nem elsősorban kényelmüket szolgálta. A távkereskedés segítségével jobb szolgáltatásokat nyújthattak a befektetőknek, megbízásaikat a korábbiaknál jóval gyorsabban teljesíthették.
Vélhetőleg a börze vezetői számára is meglepetés volt, hogy a brókercégek körében a tetemes költségek ellenére igen nagy volt az igény a "kikábelezésre", ahogy' ezt a műveletet a tőzsdei szlengben nevezték. A fokozatosan kiépülő távkereskedési rendszernek mind többen váltak részesévé.
A hazai tőkepiac számítógépes infrastruktúrájának továbbfejlesztéséről 1997-ben stratégiai döntések sora született. A Keler Rt. az év közepén hirdetett tendert új elszámolási rendszerének szállítására. A meghirdetett feltételek szerint ennek mindkét tőzsde, a BÉT és a BÁT valamennyi piacát – a prompt piacokat, a határidős, valamint a meginduló opciós piacokat egyaránt – ki kell tudnia szolgálni. A Keler által meghirdetett tender győztesét októberben hirdették ki, a beruházás azonban akkor mégis megakadt. Januárra ugyanis kiderült, hogy a szállító nem képes vállalt kötelezettségeit teljesíteni, ezért felmondták a vele kötött szerződést. Helyette akkor a korábbi rendszer szállítójával, a Fornax Rt.-vel született megállapodás: a működő rendszert kiegészítik, hogy alkalmassá váljon az opciós ügyletek elszámolására. Az árutőzsdén ugyanis áprilisban megindult a gabonaopciók kereskedése.
Milliárdos beruházás
Ezzel többé-kevésbé egyidejűleg – s a Keler beruházásával is összhangban – döntött a BÉT is számítógépes kereskedési rendszerének leváltásáról és új rendszer kiépítéséről. A meghirdetett tendert az MMTS Multi Market Trading Systemnek elnevezett rendszer nyerte meg. A beruházás költségei meghaladták az egymilliárd forintot. Az eredeti elképzelések szerint a részvénykereskedésnek az új rendszerrel 1998 májusában kellett volna megkezdődnie. Ezt követően a nyár végén a határidős piacon is megszűnt volna a nyílt kikiáltásos kereskedés, és itt is csak elektronikus úton születtek volna az üzletek. A rendszer emellett kiegészült volna a kereskedett opciók időközben megindítani szándékozott piacával is. Az új piac megnyitása egyébként egyebek mellett épp azért csúszott, hogy már az új rendszerrel indulhasson meg a kereskedés.
A Tőzsdetanács még tavaly döntött arról, hogy az új rendszer teljes üzembe helyezését követően véglegesen megszűnik a tőzsdetermi kereskedés. Ezzel – eltekintve a BÁT piacaitól, ahol egyelőre nincs szó a nyílt kikiáltás megszüntetéséről – Budapestről kevesebb mint tíz év után, immár más okokból, mint 1948-ban, ismét eltűnik a piacgazdaság e sajátos színfoltja.
A beruházás az eredetileg tervezettnél végül valamivel többe került, és némi késedelmet is szenvedett. Tavasz helyett csak 1998 augusztusának végén kezdődött meg az MMTS kísérleti üzemelése. Amennyiben a tesztek rendben lezajlanak, és a szakemberek végrehajtják a szükséges kiigazításokat, még az ősszel a teljes részvénykereskedelem az új rendszer segítségével folyik majd. A határidős piac a jelenlegi elképzelések szerint a jövő év elejéig a nyílt kikiáltásos rendszerben, a Deák Ferenc utcai tőzsdeteremben folytatja a kereskedést. Legkésőbb tavasszal azonban ezen – és a remélhetőleg létrejövő opciós piacon is – már automatikusan, távkereskedéssel születnek meg az üzletek.