A fordítói, illetve tolmácspiac változatos képet mutat. Szereplői közt megtalálható az összes gazdasági társulási forma, de szép számban fellelhetők feketemunkások is. A fordítások minőségének elbírálása eléggé szubjektív. Minthogy üzleti vállalkozásról van szó, az ügyfél szava dönt. Ha ő elégedett, a fordítás jó. A megrendelők többnyire kisvállalkozók, akik financiális gondokkal küzdenek, így a fordíttatásra a lehető legkisebb összeget áldozzák. Gyakran megelégednek azzal, ha nagyjából megtudják, mit tartalmaz az idegen nyelvű irat. A megrendelők körében nemegyszer az összefüggéstelen szöveg is megfelelő fordításnak minősül, az érte fizetett relatíve kis összeg pedig mint létező ár megjelenik a fordítópiacon. Ehhez az árhoz akkor is ragaszkodnak, ha a továbbiakban más fordítót, más irodát bíznak meg, amely jobb teljesítményt akar és tud nyújtani. Az alkudozás persze azzal végződik, hogy az ügyfelet visszautalják ahhoz a fordítóhoz, akinél előzőleg járt, és az – úgymond – szakmailag korrekt iroda elkönyveli, hogy a versengésben (ismét) elveszített egy megbízót.
Az igényesebb ügyfelek számára a legjobb referencia a korábban végzett fordítói munka minősége, csakhogy – a fordítók egymásról alkotott véleménye szerint – sok példa van arra, hogy a fordítás rossz ugyan, de ez időlegesen vagy akár örökre titok marad a megbízó előtt.
Igényes munka
A különböző tárgyú szakszövegek idegen nyelvre történő átültetése számos buktatót rejt magában. Ha abból indulunk ki, hogy azonos anyanyelvűek sem mindig értik egymást, könnyű elgondolni, milyen nehéz lehet egy-egy szakkifejezésekkel teli idegen nyelvű szöveg értelmezése, hű visszaadása. A különböző cégek, intézmények gyakran ugyanazon a szakterületen belül is más-más kifejezést használnak egyazon dolog megjelölésére. Bármennyire jó is egy fordító, nem lehet jártas az összes sajátos terminológia használatában, ezért azok az irodák, amelyek komolyan veszik szakfordításra szóló megbízatásukat – amennyiben van -, szószedetet kérnek az ügyfelektől.
Magára valamit adó iroda szakmai, stilisztikai és nyelvhelyességi szempontból is lektorálja az anyagokat, az ügyfél által választott szövegszerkesztő programmal megszerkeszti, ellátja záradékkal, kívánság szerint nyomtatásban vagy mágneslemezen a megrendelőhöz szállítja, és ami mindennél fontosabb, kártérítési garanciát vállal a fordításért. A nagyobb irodák mindegyikének van felelősségbiztosítása, de ritkán fordul elő, hogy igénybe kell venniük. Az ügyfelek nemigen nyújtanak be kártérítési igényt. Ha károsulnak is egy rossz fordítás által, azzal, hogy nem egyenlítik ki a számlát, a maguk részéről befejezettnek tekintik az ügyet.
A teljesítmények egyenlőtlensége, illetve a szakma nagyjai szerinti dilettantizmus a tolmácsolás, különösen a szinkrontolmácsolás területén mutatkozik meg leginkább. A szinkrontolmácsok munkája cseppet sem irigylésre méltó. Egy nemzetközi felmérés szerint a repülőgép-irányítók után a második helyen állnak a legnagyobb stresszel járó munkák sorában. Nem véletlen, hogy párban dolgoznak, és megállapodás szerinti, illetve szükséges időközönként váltják egymást. A munka lényege a szüntelen koncentrálás és a gyorsaság.
A szinkrontolmácsok hazai viszonylatban jól keresnek, hiszen akár egy nap alatt szert tehetnek egy átlagos magyar havi fizetésre, de ahogy' sok más szellemi munkát, az övékét sem lehet eléggé megfizetni. Az árkalkulációban az is szerepet játszik, hogy ezt a munkát nem lehet hosszú távon naponta végezni. Muszáj szüneteket tartani ahhoz, hogy a teljesítmény ne romoljon. Gyanús tehát, ha egy szinkrontolmács az átlagosnál kisebb összegért kínálja szolgáltatásait.
Az igényes ügyfelek körében gyorsan terjed a hír, kik a legprofibb tolmácsok. Őket nem veszélyezteti igazán, ha kollégáik az áraik alá ígérnek, határidőnaplójuk hónapokra, gyakran egy évre előre megtelik.
| Átlagos fordítási díjak (Ft) | ||||
|---|---|---|---|---|
| Megnevezés | Egység | Idegenről magyarra | Magyarról idegenre | Idegenről idegenre |
| Normál | oldal | 1200-1400 | 1600-1800 | 2400-2800 |
| Sürgős | oldal | 1600-1800 | 2400-2800 | 3500-3800 |
| Azonnali | oldal | 2200-2400 | 3200-3500 | 4600-4800 |
| Átlagos tolmácsolási díjtételek (Ft) | ||||
| Megnevezés | Óradíj | Fél nap | Egész nap | |
| Kísérő | 3000-4000 | 12 000-18 000 | 22 000-30 000 | |
| Konszekutív | 4000-5000 | 16 000-18 000 | 28 000-32 000 | |
| Konszekutív (előadás) | 6000-7000 | 28 000-32 000 | 48 000-50 000 | |
Jó pénzért
Természetesen számukra is a nyugati ajánlatok a legvonzóbbak. Egy-egy ilyen munkával a magyarországi honoráriumok sokszorosát megkeresik. Manapság az egyik legjobb üzlet és legnagyobb szakmai siker az EU-csatlakozásokat előkészítő brüsszeli munka. A felvételt szigorú vizsgához kötik. A jelentkezőknek meg kell hallgatniuk egy tíz-tizenöt perces szöveget (az uniós nyelv elsődlegesen a francia, másodsorban az angol), és körülbelül ugyanolyan hosszú szünet után emlékezetből pontosan vissza kell adniuk. (A szinkrontolmácsoknak általában két-három percnyi szöveget kell megjegyezni és raktározni munkájuk során, és az sem kifejezetten könnyű feladat.) A pályázóknak a szakmai megméretésen kívül vizsgát kell tenniük EU-ismeretekből. A követelményeknek csak a legkiválóbbak felelnek meg. Úgy hírlik, jelenleg tizenhét magyarországi tolmács dolgozik Brüsszelben.
A magyar törvények a fordítói, illetve tolmácstevékenység gyakorlását csak az egyéni vállalkozók esetében kötik szakirányú végzettséghez. Gazdasági társulás keretében bárki vállalkozhat rá, aki a társasági törvény előírásainak megfelel.
A szakképzettség előírása ellen ugyanannyi érv szól, mint mellette. Egy fordítóiroda attól még működhet szakmailag jól és tisztességesen, hogy vezetője nem fordító. Neki elsősorban nem a fordításhoz, hanem a menedzseléshez, az üzlethez kell értenie. Ez a másik oldalról nézve is igaz; egy mégoly jó fordító sem biztos, hogy képes sikeresen egyengetni egy üzleti vállalkozás útját, és nem is vágyik rá feltétlenül.
Többek véleménye szerint a fordítóirodák működése szabályozásának nem az a legfőbb hiányossága, hogy gyakorlatilag bárkinek engedélyezi a tevékenységet, hanem az, hogy a jogosítványok mellé nem rendel szankciókat. Egy iroda akár sorozatosan becsaphatja, megkárosíthatja az ügyfeleket, annál rosszabb nem történhet vele, mint hogy az önkormányzat bezáratja. A színvonalas irodák saját érdekükben törvény nélkül is elvárják, hogy fordítóik szakképzettek legyenek, de általában nem a diplomát, hanem a produktumot tekintik döntő bizonyítéknak.
A fordítók-tolmácsok korábban többnyire szellemi szabadfoglalkozású egyéni vállalkozók voltak, de a törvényi változások után áttértek az adózás szempontjából kedvezőbb betéti társasági, ritkábban más vállalkozási formákra, akkor is, ha munkájukat egyedül végzik. Tevékenységük jelenlegi keretei nem EU-konformok. Az uniós tagállamokban a fordítók – munkájuk lényegének megfelelően – szellemi szabadfoglalkozásúak, ezért az EU eléggé értetlenül áll az előtt a tény előtt, hogy Magyarországon csaknem minden fordító üzleti vállalkozó. A fordítótársadalom problémái közül ez az egyik, amely viszonylag gyors megoldásra vár.
A szakma hazai képviselőit két, egymással nem túl szívélyes viszonyban lévő egyesület, a Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesülete és a Magyarországi Fordítóirodák Egyesülete tömöríti. Az előbbinek kétszáz, az utóbbinak huszonnyolc tagja van. Amint azt Reha László, az MFE elnöke mondja, az egyesület legfőbb törekvése, hogy tagjain keresztül egységes, korrekt piaci magatartást garantáljon a szakmában. Tagjai a szakmai kódexnek megfelelően kötelezettséget vállalnak arra, hogy kizárólag olyan munkára fogadnak el megbízást, amit szakmailag kifogástalanul képesek elvégezni; a kész fordítások pontosságát és helyességét ellenőrzik; piaci tevékenységük középpontjába a minőséget és a szolgáltatási színvonalat helyezik; bizalmasan kezelik a tudomásukra jutott információkat, munkatársaikat titoktartásra kötelezik; nem bírálják indokolatlanul a más fordítóirodák által készített fordításokat; ügyfeleikkel, tagtársaikkal, munkatársaikkal szemben mindenkor tisztességes üzleti magatartást tanúsítnak. Az MFE jelenleg egy fordítóirodákra vonatkozó egységes minősítési rendszer kialakításán dolgozik.
A Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesületének elnöke, Varga Haszonits István soron következő feladataik egyikeként kissé elévült szakmai kódexük megújítását jelölte meg. Mindkét egyesület elzárkózott attól, hogy sajátos szakmai egymás mellett élésükről a nyilvánosság előtt beszéljen.