Húsz évvel ezelőtt táviratot adtunk fel, ha gyorsan akartunk közölni valamit ismerőseinkkel, rokonainkkal. Ma már számtalan megoldás kínálkozik: küldhetünk telefaxot a távbeszélő-hálózaton át, szöveges üzenetet a mobiltelefonon, e-mailt az Internet segítségével. A fejlődés üteme óriási, a kialakuló hálózatok egyre több szolgáltatást kínálnak, és az információk továbbítása mellett már egyre gyakrabban az információ tárolása, feldolgozása is lehetséges a hálózat különböző pontjain. Ennek következtében mind jobban elmosódnak a határok a távközlés és az informatika között, sőt – amióta a tartalom-előállítás is elektronikusan történik – a média is szervesen beleépül ebbe a képbe. Ezt a folyamatot hívják a szakemberek konvergenciának, hiszen a három terület egyre szorosabb összefonódásának lehetünk tanúi.
A média beférkőzése
A távközlés és a számítástechnika közeledése nem új keletű, a hetvenes évek közepén már az ISDN létrehozásának a gondolata is ezen alapult. Ekkor azonban a technológia még nem volt elég fejlett ahhoz, hogy a közeledés látványos sikereket érjen el, a két terület közötti távolság csökkent ugyan, de a különbség továbbra is jól érzékelhető volt. Egészen más lett a helyzet mára, hiszen az Internet megjelenésével hamarosan mindenki számára nyilvánvaló lett a két terület szoros együttműködése. A digitális átvitel természetessé válása, a különböző információk elektronikus előállítása, tárolása fokozatosan oda vezetett, hogy a tartalom-előállítás is megjelent a két terület közeledésekor. A média konvergenciáját technológiailag a kapacitások jelentős növekedése és a hatékony tömörítő eljárások megjelenése segítette elő, de természetesen itt jelentős szerepet kap a szolgáltatások árának alakulása is.
Ilyen nagy jelentőségű, egész társadalmat megmozgató folyamat hosszú időt vesz igénybe, de a konvergencia jeleit már ma is sok területen fel lehet fedezni. Egyik következménye a vállalati fúziók sokasága szolgáltatói és gyártói szinten egyaránt. Fokozatosan mosódnak el a határok a távközlési szolgáltatók és az információszolgáltatók között, de ugyanígy megfigyelhető a távközlési és informatikai gyártók szövetsége vagy éppen vállalati fúziója is. Előbbire jó példa, hogy az AT&T megvette a több mint 3 millió háztartást kábeltévével ellátó TCI amerikai szolgáltatót, míg a piac a konvergencia gyártók közötti legszemléletesebb és legjelentősebb példáját éppen idén augusztus 28-án szolgáltatta: a kanadai Nortel 9,1 milliárd dollárért ekkor vásárolta fel a hálózati rendszereket előállító Bay Networks amerikai céget.
Uniós Zöld Könyv
Ugyancsak megfigyelhető a hálózati konvergencia a szolgáltatói oldalon, valamint például a végberendezések konvergenciája a technológiai oldalon. Jó példa erre, hogy az Interneten keresztül lehet telefonálni, a számítógépen filmet nézni, telefonkészüléken Internetet böngészni, vagy éppen televízión keresztül műsort rendelni. Igaz, hogy ezek a lehetőségek még gyermekcipőben járnak, és minőségükön még van mit javítani, de terjedésük egyértelműen a konvergencia kiterjedésének markáns előjele.
A trendet komolyan veszi az Európai Unió is, annál is inkább, hiszen az érintett szektorok árbevétele 1996-ban az EU-ban 1700 milliárd ECU volt. Ekkora piac mellett igen fontos, hogy a konvergencia előnyeit Európában is a lehető legjobban lehessen kihasználni. Ezt felismerve, az EU tavaly év végén a konvergenciával foglalkozó Zöld Könyvet bocsátott vitára, a beérkezett vélemények feldolgozása mostanában folyik. A Zöld Könyv fő célja annak a szabályozási környezetnek a kialakítása, amely a lehető legjobban képes az előnyök kihasználására. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat azért bonyolult, mert a hálózati konvergencia következtében teljesen eltérően szabályozott szektorok olvadnak össze. Ugyancsak megváltozik az egyes szolgáltatói szerepek értékláncban betöltött súlya is, amit a szabályozásnak ismét figyelembe kell venni. Erre jó példa, hogy a konvergencia következtében fokozatosan csökken az információszállítás képességének az értéke, növekszik viszont az értéklánc elején álló tartalomszolgáltatásé. Nyilvánvaló, hogy az eddig csak információszállítással foglalkozó szolgáltatók ennek megfelelően fogják tevékenységüket átalakítani, s ehhez a szabályozásnak is illeszkednie kell.
A Zöld Könyv – amely nem megoldást, hanem alternatívát ad a problémákra és kérdéseket bocsát vitára – három eltérő lehetőséget vázol a szabályozási struktúra átalakítására. Az első változat a meglevő struktúrák megtartásával igyekszik továbblépni, ennek nagy előnye, hogy a már működő szabályozási keretrendszert használja fel. Hátránya viszont, hogy az eltérően szabályozott területek összeolvadásánál mindig egyedi megoldásokat kell kidolgozni, ami jelentősen lassíthatja a konvergencia folyamatát, és ezzel az információs társadalom kialakulását. A második változat új, a távközlés és a műsorszórás szabályozásával párhuzamosan működő új szabályozási modell létrehozását javasolja. Elég nehéz ugyan meghúzni a határt a régi és az új szabályozás alá tartozó területek között, azonban ez lehetővé tenné az új szabályozás fokozatos bevezetését. A harmadik modell a teljes szabályozás fokozatos átalakítását javasolja a hagyományos és az új szolgáltatások terén egyaránt.
A Zöld Könyv javaslataira érkező válaszokat az EU illetékes bizottságai hamarosan feldolgozzák, hiszen a tervek szerint az EU 1999-ben felülvizsgálja a távközlési szektor szabályozását, és ebben már a konvergencia hatásait is figyelembe kívánja venni.
Felkészülés itthon
Európa tehát igyekszik felkészülni a konvergencia fogadására és legelőnyösebb kiaknázására. Itthon is vannak már előjelei a felkészülésnek. Az egyik ilyen előjel, hogy a Távközlési Mérnöki Minősítő Bizottság, melynek elsődleges feladata a távközléssel kapcsolatos törvény- és rendelettervezetek szakmai véleményezése, tavaly felhatalmazást kapott arra, hogy tevékenységét kiterjessze az informatikával kapcsolatos tervezetek véleményezésére is. Ezzel nagymértékben csökkenthető azoknak a problémáknak a száma, melyek a konvergencia következtében abból adódhatnak, ha a két szektorra vonatkozó szabályozás jelentősen eltér vagy ellentmond egymásnak. Ugyancsak foglalkozik a kérdéssel a Híradástechnikai Tudományos Egyesület, mely idén tavasszal külön klubnapot szentelt a témának. Tekintettel arra, hogy a résztvevőkből a téma élénk vitát váltott ki, a HTE a későbbiekben újra visszatér a kérdésre, a TMMB pedig vállalta, hogy a hazai körökből érkező véleményeket kiértékeli és nyilvánosságra hozza.
Ugyancsak a konvergencia megjelenése hívta életre az idén nyáron megalakult Infokom Egyesületet, melyet tíz hazai cég – köztük néhány multinacionális vállalat – hozott létre. Az egyesület nyitott, tehát bizonyos feltételek teljesítése mellett a tagság tovább bővíthető. Az alapító tagok ábécésorrendben: Ericsson Kft., IBM Magyarország Kft., KFKI, Matáv Rt., Nokia Telecommunications Kft., Pannon GSM Rt., Siemens Telefongyár Kft., Synergon Rt., Számalk, Westel 900 Rt. Az egyesület alapítói fő céljuknak az itthon bevezetett élenjáró technológia és az ehhez képest elmaradt szabályozás közötti ellentmondás csökkentését jelölték meg.