Bevételtervezés

 

A közterhek egyik legnagyobbika a társadalombiztosítási járulék. A szinte átláthatatlan szervezet átalakulóban van, elsősorban a magánnyugdíjpénztárak belépése miatt. A GKI kutatói több szempontot figyelembe véve a bevételek alakulását és a vállalkozások fizetési hajlandóságát vették górcső alá.

 

Az új kormány helyzetértékelésében jelentős szerepe volt annak, hogy a vállalkozásokra súlyos teherként nehezedik a magas társadalombiztosítási járulék. A gazdasági növekedés folytatódásához (esetleg élénküléséhez) nélkülözhetetlennek tartja a társadalombiztosítási járulékok csökkentését. A javasolt 6-7 százalékpontos csökkentés azon alapult, hogy a járulék csökkentése a javuló gazdasági morál, a járulékfizetési hajlandóság növekedése a bevételek növekedését eredményezi. Vagyis a kormány úgy véli: a dolgozókat a jövőben mind többen törvényesen alkalmazzák, a járandóságokat bérként és nem más formában, valamint nem zsebből zsebbe fizetik stb. A GKI Gazdaságkutató Rt. folyamatosan előre jelzi a társadalombiztosítási alapok várható járulékbevételeit. Idén a járulékbevétel nagyjából megfelel majd a várakozásoknak, csak a magánnyugdíjpénztárakat választók miatti kieső járulék okoz – a nyugdíj-biztosítási ágon – a tervezetten felüli bevételkiesést.

Költségkímélő megoldások

A járulékok csökkentésének tervezésekor nélkülözhetetlen annak ismerete, hogy a vállalkozások, a gazdálkodó szervezetek milyen stratégiát követnek, amikor a lehetséges fizetési formák kombinációját alkalmazzák. A gazdálkodói szervezeteknek 1996-ban is volt lehetőségük, hogy bizonyos keretek között önállóan alakítsák ki a bér- és jövedelemfizetési stratégiájukat, úgy hogy az optimális, költségkímélő megoldásokat alkalmazzák. Ezek az előző évhez hasonlóan a következők voltak:

• alkalmazhattak munkavállalókat munkaszerződés keretében (ezeket az összegeket a bérköltségek és az egyéb személyi kifizetések között tartják nyilván);
• a külső megrendeléseket az alvállalkozói teljesítmények rovat tartalmazza;
• a magasabb kvalifikációt igénylő szakkérdések megoldására alkalmazott külső tanácsadóknak fizetett díjak pedig az egyéb költségek között szerepelnek.

Változatlanul az a feltételezésünk, hogy a társaságok úgy alakítják kifizetéseiket, illetve bér- és jövedelemfizetési stratégiájukat, hogy az élőmunka közterheit minimalizálni tudják. Ennek a költségtakarékos megoldásnak a leglényegesebb eleme a társadalombiztosítási járulékkal való takarékoskodás.

Vizsgálatunk adatbázisa a kettős könyvvitelt vezető valamennyi cég mérleg- és eredménykimutatása volt. A fajlagos nettó bérköltség (járulékterhek nélküli, árbevétel-arányos) alakulásában 1996-ban nem következett be lényeges változás. Ha a nemzetgazdaság egészét vizsgáljuk, megállapítható, hogy az 1995. évi 7,7 százalékról mindössze 0,5 százalékponttal sikerült javítani az árbevétel-arányos bérjövedelmezőséget. Kiugró mértékben nőtt a fajlagos bérköltség a távközlésben (36 százalékkal), erőteljesen emelkedett az egészségügyi-szociális ellátásban és a nagykereskedelemben, és kismértékben a könnyűiparban, valamint a kohászatban. A bérjövedelmezőség leginkább a pénzügyi tevékenység esetében (21 százalék) és az egyéb közösségi szolgáltatásoknál, valamint az építőiparban javult.

Kimutatható, hogy azok a szektorok, amelyeknél a fajlagos bérköltség emelkedett, ott a bérköltség aránya is nőtt az összes jövedelmi elem között. Ezek a szektorok tehát a kifizetéseiket nem terelték át más csatornákra a korábbi éveknél nagyobb mértékben. Azok a szektorok viszont, ahol a bérjövedelmezőség javult, vegyes stratégiákat alkalmaztak. A pénzügyi tevékenység és az egyéb közösségi szolgáltatások esetében az arány a bér és jövedelemelemek között szinte változatlan maradt, tehát az árbevételhez viszonyítva a többi jövedelemelem is csökkent. Az építőiparban viszont a fajlagos bércsökkenés a többi jövedelem fajlagos növekedése mellett ment végbe.

Bérek és járulékok

A bérköltségek a más bérjellegű költségekhez viszonyítva azokban az ágazatokban értek el nagyobb arányt, ahol a bérköltség a többi jövedelemelemhez viszonyítva egyébként alacsony volt, általában nem haladta meg az 50 százalékot. A nagy ugrást végrehajtó postánál és a távközlésben például a bérköltség aránya az egyéb bérjellegű költségekhez viszonyítva 1995-ben 28 százalékot tett ki, és ez változott 1996-ra 51 százalékra. Kivétel ebben a csoportban az egészségügyi és szociális ellátások szektora, ahol a meglehetősen magas 58 százalékról nőtt 64 százalékra a bérköltségek aránya.

Az összefüggés a skála másik végpontján is igazolódik. Azokban a szektorokban, melyekben korábban magas volt a bérköltség aránya az egyéb jövedelemelemekhez képest, ott sikerrel próbálták meg átterelni a kifizetéseket más bérjellegű költségek irányába. Ilyen volt a bányászat, a halászat, a villamosenergia-ipar és az építőipar.

A bérköltségek aránya 1995 és 1996 között a teljes megfigyelt vállalati körben 4 százalékponttal csökkent. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi feltételek mellett a bérhelyettesítésnek lassan kimerülnek a tartalékai, és a vállalatok elérkeznek arra az optimálisnak tekinthető pontra, amely mellett a költségeiket még minimalizálhatják. 1995 és 1996 között azok az ágazatok bővítették a bérköltséget helyettesítő stratégia alkalmazását, ahol a bérköltségek egyébként nagy aránya miatt ez még különösen kifizetődő volt.

Ha külön-külön vizsgáljuk a bérhelyettesítő kifizetéseket, akkor azt látjuk, hogy 1995-höz képest az egyes jövedelemelemek közül az egyéb költségek és az alvállalkozói kifizetések nőttek a legdinamikusabban (32, illetve 30 százalékkal). Ezt követik az egyéb személyi kifizetések 26 százalékkal, majd a bérköltségek 24, és ettől is lemaradva a társadalombiztosítási járulékok 19 százalékkal. A tb-járulékok növekedésének elmaradása a bérköltségek növekedési ütemétől arra utal: a társaságok nemcsak hogy bérköltségkímélő technikákat alkalmaznak, hanem a munkaszerződésekben megállapított bérek utáni tb-járulékot sem fizetik rendesen. A bér és a tb-járulékok növekedési ütemének különbsége mögött a tb-kinnlevőségek emelkedése húzódik meg.

A társadalombiztosítási járulékok aránya a személyi jellegű ráfordításokra vetítve 1996-ban összességében 4 százalékkal csökkent. A tb-járulék-fizetés és a piaci versenyképesség között csak nagyon enyhe negatív kapcsolat létezik. Valójában a tb-járulék-megtakarítás, mint költségcsökkentő tényező, nem hatott érzékelhetően a piaci részesedésre.

A fajlagos tb-járulék-fizetést legkevésbé csökkentő szektorok	A kisvállalati szervezeteket leginkább csökkentő szektorok
Oktatás Egészségügyi és szociális ellátás Egyéb közösségi és személyi szolgáltatás Gépipar Posta, távközlés Fa-, papír- és bútoripar Textil-, ruházati és bőripari termékek gyártása Feldolgozóipar Gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatások Kohászat és fémfeldolgozás	Egészségügyi és szociális ellátás Oktatás Gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás Kiskereskedelem Posta, távközlés Szállítás, raktározás Szállítás Villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás Pénzügyi tevékenység Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

Arra is szerettünk volna választ kapni, hogy a vállalati méret hogyan befolyásolja a gazdálkodó szervezetek járulékfizetési hajlandóságát. Ha a gazdálkodó szervezetek számbeli változását vizsgáljuk a vállalati méretek függvényében, megállapítható, hogy a szervezetek száma 15 százalékkal csökkent. Ez a csökkenés főként a kisvállalati kört és annak minden szektorát érintette. Szervezetszám-növekedés határozottan csak a nagyvállalati körben volt tapasztalható (10 esetben), a közepes társaságok esetében ez a szektor szintjén kismértékben fordul elő.

Tíz esetből négyben találtuk úgy, hogy a tőkekoncentráció a tb-járulék-fizetési hajlandóságra jótékonyan hatott. Az életképtelen kisvállalatok eltűnése, és a fejlődőképesek átlépése a nagyobb cégek körébe, várhatóan a járulékfizetési morál javulásához fog vezetni. E szektorok közül három igen munkaerő-igényes terület. Ez a jelenség lehet egy most induló tendencia kiindulópontja, amelyre minden bizonnyal jótékonyan hatna a járulék mértékének csökkenése.

A járulékbevétel várható alakulása a két biztosítási ágon járulékfajtánként 1998-ban*
	Egészségbiztosítás (milliárd Ft)	Nyugdíjbiztosítás (milliárd Ft)
Munkáltatói	350	557
Munkanélküliek után fiz.	5	9
Egyéni járulék	62	95
Eü. hozzájárulás	91	–
Behajtás	15	18
Összesen	532	679
A két ág együtt		1211
* Baleseti járulék, közteherjegy után elszámolt járulék, munkáltatói táppénz-hozzájárulás, valamint késedelmi pótlék és bírság nélkül.

Az idei várható bevétel

Az idén a bruttó átlagkereset 20 százalékos emelkedése várható, s az első hónapokban csökkenő kereseti dinamika valószínűleg az év hátralévő részében stabilizálódni fog. Így a költségvetési szférában az év egészében a versenyszféra keresetindexénél nagyobb keresetnövekedés lesz. A létszám, illetve a létszámváltozás becslését egyre inkább problematikussá teszi a járulékbevétel alakulása szempontjából, hogy a valószínűleg rendszeres, illetve biztos járulékfizetői körben (a 10 fő feletti szervezetekben) foglalkoztatottak száma – bár lassulva – folyamatosan csökkent. Féléves szinten a létszám fogyása már megállt. Az egyre gyakrabban használt munkaerő-piaci felmérésből származó létszám már korábban emelkedni kezdett. Összességében tehát a foglalkoztatottak számának 0,5 százalékos bővülését és a bruttó átlagkereset 20 százalékos emelkedését tartjuk valószínűnek. Így a keresettömeg 20-20,5 százalékos bővülésére számítunk.

Az idén az előző évhez képest három lényeges változás volt a járulékfizetés rendszerében:

• az egyéni egészségbiztosítási járulék 1 százalékpontos csökkentése (hatása mintegy -10 milliárd forint),
• a magán-nyugdíjpénztári rendszer felállása (hatása mintegy -40 milliárd forint),
• az egyéni járulékfizetési plafon emelése (hatása körülbelül +11 milliárd forint).

Ezek közül – az újabb adatok tükrében – a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe belépők miatti járulékbevétel-kiesés előrejelzését lehet felülvizsgálni. A magán-nyugdíjpénztári tagságról viszonylag gyorsan szolgáltat adatokat a Pénztárfelügyelet. Júniusban 570 ezer hivatalosan regisztrált magánpénztártagot tartottak nyilván, miközben már 870 ezer felett volt a magánpénztárakba jelentkezettek száma. (A regisztráció időbe telik.)

A járulékbevétel várható alakulása a két biztosítási ágon járulékfajtánként 1999-ben*
	Egészség-biztosítás milliárd Ft	Nyugdíj-biztosítás milliárd Ft
Munkáltatói	300-382	570
Munkanélküliek után fiz.	5	10
Egyéni járulék	73	100
Eü. hozzájárulás	156	–
Behajtás	13	15
Összesen	547-629	695
A két ág együtt		1242-1324
* Baleseti járulék, közteherjegy után elszámolt járulék, munkáltatói táppénz-hozzájárulás, valamint késedelmi pótlék és bírság nélkül.

A GKI Rt. a Szonda Ipsos segítségével lakossági felmérést végzett a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos magatartásra vonatkozóan. Június közepéig az aktív keresők 29 százaléka, a gyesen, gyeden levők 23 százaléka és a munkanélküliek 4 százaléka lépett be valamelyik magánnyugdíjpénztárba.

Ugyanakkor jelentős számban tervezik a belépésüket azok, akik még nem léptek be egyik magánnyugdíjpénztárba sem. A dolgozók további 16 százaléka, a gyesen, gyeden lévők 14 százaléka és a munkanélküliek 14 százaléka tervezi, hogy belép valamelyik magánnyugdíjpénztárba. Így az év végére a dolgozók 45 százaléka, a gyesen, gyeden lévők 37 százaléka, valamint a munkanélküliek 19 százaléka adhat belépési nyilatkozatot valamely magánnyugdíjpénztárnak. A nagy kérdőjelek a foglalkoztatottak és a munkanélküliek közül belépők létszáma körül vannak. A munkanélküliek esetében pedig reálisabbnak tartjuk a 10 százalékos végső belépési arányt.

A júniusi adatok szerint ugyanis magánnyugdíjpénztárba 870 ezer fő lépett be. Ez a felmérésünkből származó alsó becslésnél 11 százalékkal magasabb, a felső becslésnél 23 százalékkal alacsonyabb. Így 1999 júliusára ezeket az eltérési indexeket alkalmazva az várható, hogy a pályakezdőkkel együtt (80 ezer fő) hozzávetőlegesen 1 millió 360 ezren lépnek be a magánnyugdíjpénztárakba. Ez a belépési határidőig számolva 490 ezer további belépőt ígér. Ebből még 1998-ban várhatóan a nagyobb része (körülbelül kétharmada) belép, így 1 millió 200 ezer körül lesz év végére a belépettek száma.

A kieső nyugdíjjárulék tervezésekor azzal is számolni kell, hogy a belépési nyilatkozat aláírása és a regisztráció között a feldolgozás gyorsasága és a torlódás függvényében hosszabb idő telik el. Az idén júniusban még csak a belépettek kétharmada volt regisztrálva. Az év egészére előre jelzett belépőkkel számolva tehát az év végén már 804 ezer ember után fog magánnyugdíjpénztárba befolyni az egyéni nyugdíjjárulék nagyobb része. Ez éves átlagban nagyjából 525 ezer tag utáni járulékfizetés.

A GKI Rt. felmérése szerint a magánnyugdíjpénztárba belépettek nettó átlagkeresete 50 százalékkal haladja meg az átlagot, míg a (még csak) belépni szándékozóké 12 százalékkal elmarad az átlagtól. A bruttó átlagkeresetben a progresszív adókulcsok miatt ennél nagyobb, illetve az utóbbi esetben kisebb eltérés adódik (+60 százalék és -8 százalék). A már magánnyugdíjpénztár-tagok és a belépést tervezők együttesen 15 százalékkal nagyobb nettó keresetet vallottak be, mint az átlag, így a bruttó esetében összesen 18 százalékos kereseti előnnyel számoltunk.

A számítások és becslések alapján tehát úgy látjuk, hogy 1998-ban 40 milliárd forint körül alakul a magánnyugdíjpénztárakba belépők miatti járulékkiesés összege.

Az egészségügyi hozzájárulás

Az egészségbiztosítási ágon 350 milliárd forint, a nyugdíjbiztosítási ágon 557 milliárd forint munkáltatói járulék befizetése várható, ami az időarányos befolyási adatok tükrében is reális becslés. Az egyéni járulékok 1997-es bázisadataiból kiindulva – a törvényi változásokat figyelmen kívül hagyva – a keresettömeg növekedése következtében 1998-ra 59,7 x 1,20 = 72 milliárd forint várható az egészségbiztosítási ágon, valamint 98,3 x 1,20 = 118 milliárd forint a nyugdíjbiztosítási ágon.

Az egyéni járulék biztosítási ágak közötti megosztásakor figyelembe kell venni, hogy az egyéni egészségbiztosítási járulék mértéke 4 százalékról 3 százalékra csökkent, míg a nyugdíjjárulék 6 százalékról 7 százalékra nőtt, valamint sokan beléptek a magánnyugdíjpénztárakba.

Az egészségbiztosítási járulékból (plafonemelés hatása +4 milliárd forint, járulékcsökkentés hatása -19 milliárd forint) kiesik körülbelül 15 milliárd Ft, így közel 57 milliárd forint bevétel várható. Az első öt hónap adatai ennél nagyobb, mintegy 62 milliárd forint bevételt valószínűsítenek.

A nyugdíjágon (a járulékfizetési plafon emelésének hatása +7 milliárd forint, magánnyugdíjpénztárak hatása -40 milliárd forint, járuléknövelés hatása +14 milliárd forint) kiesik 19 milliárd forint, így 99 milliárd forint bevétel várható. Az első öt hónap adatai ennél kisebb, mintegy 92 milliárd forintos várható bevételt jeleznek 1998-ra. Valószínűnek tartjuk, hogy a valóság a két érték között lesz.

Az egészségügyi hozzájárulás esetében az első öt hónap adatai a várakozásoknak megfelelő bevételt jeleznek, így 91 milliárd forint bevételt jelzünk előre ezen a címen.

Jövedelem- és járulékbevételi prognózis 1998-ra*
	Milliárd Ft	Előző év = 100
Keresettömeg	2610	120
Vállalkozói jövedelmek	870	120
Munkanélküliek járadéka	32	128
Elvi járulékköteles jövedelem együtt	3512	120
Járulékbevétel változások nélkül	1107	–
Változások hatása	–29	–
Egészségügyi hozzájárulás	91	126
Behajtásból származó járulékbevétel	33	107
Járulékbevétel + eü. hozzájárulás + behajtás	1202	114
Potenciális összes járulékbevétel aránya az elvi járulékköteles jövedelemhez	34%	–
* Baleseti járulék, közteherjegy után elszámolt járulék, munkáltatói táppénz-hozzájárulás, valamint késedelmi pótlék és bírság nélkül.

A jövőre várható bevétel

A GKI Rt. előrejelzése szerint 1999-ben a GDP 5 százalékkal bővül, és 12 százalék körül lesz az infláció. A GDP növekedése további lehetőséget teremt a reálkereset emelésére, a foglalkoztatás növelésére, valamint arra, hogy a vállalkozói kör jövedelme is dinamikusan bővüljön. Így a foglalkoztatottak számának 0,8 százalékos növekedése, s a reálkereset 4 százalék körüli emelkedése várható. Ez körülbelül 16 százalékos nettó és ugyanilyen bruttó átlagkereset-növekedéssel valószínű. Így a bruttó keresettömeg körülbelül 17 százalékkal gyarapodik. A vállalkozói jövedelmek tömege majd' 20 százalékkal is növekedhet.

A kormány törekvései már körvonalazódtak a járulékterhelés csökkentésére, azonban várhatóan a társadalombiztosítás forrásigénye határt szab majd a költségvetésben – nyilván az önkormányzati választások után – megjelenő változtatási javaslatoknak. Az eddig megjelent elképzelések szerint 1999-ben a munkáltatói járulék mértéke összesen 39 százalékról 32-33 százalékra csökkenne. A csökkenés nagyobb mértékű lenne tehát a nyugdíj-biztosítási ágon, ami a korábbi helyzet (amikor a nyugdíjbiztosító szufficitesen működött) által indokolt különbség, ám a magán-nyugdíjpénztári rendszer megjelenésével a nyugdíjbiztosító jó ideig deficitesen lesz kénytelen működni. Újabban az egészségügyi hozzájárulás drasztikus emelésével párhuzamosan olyan javaslat is született, mely szerint az egészségbiztosítási hozzájárulás mértéke 11 százalékra csökkenhetne.

A munkavállalói (egyéni) járulék mértékének változtatásáról még nem kerültek elő információk. A törvény azonban előre meghatározza, hogy a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 7 százalékról 8 százalékra nő, amiből a magánnyugdíjpénztárak tagjai esetében már 2 százalék kerül a magánnyugdíjpénztárba.

Az egészségügyi hozzájárulás, amit a ledolgozott napok számával arányosan minden munkavállaló eddig a keresetétől függetlenül volt köteles fizetni, az idei 2100 forintról várhatóan 3600 forintra nő. Ez a forrás az egészségbiztosító bevételein belül egyre jelentősebb szerepet kap, amit nyilván az indokol, hogy viszonylag széles kör fizeti, és nem lehet kijátszani a minimálbéren való foglalkoztatással, hiszen mindenki egységesen fizeti. (Kivéve a nyugdíj mellett egyéni vállalkozóként dolgozókat, de ez csupán 2,5 milliárd forintos bevételkiesés.) Az egészségügyi hozzájárulás tehát több mint 70 százalékkal emelkedik, ami arra utal, hogy a kormány a korábbinál is nagyobb szerepet szán ennek a bevételfajtának.

E változásoknak kettős megítélése is lehetséges. Egyrészt nyilvánvaló, hogy a járulékok mértékének csökkentése és a fix összegű egészségügyi hozzájárulás emelése a magas keresetűeknek, illetve azok foglalkoztatóinak kedvez, míg hátrányosan érinti az alacsony keresetért dolgozókat, így sérti a szolidaritás elvét. Ugyanakkor két kedvező hatása is lehet: egyrészt stabilabb bevételeket teremt az egészségbiztosítás számára, másrészt várhatóan többet lesznek kénytelenek fizetni azok a foglalkoztatók (s esetleg munkavállalóik is), akik minimálbéren vagy nyomott béren alkalmaztak munkaerőt és a különbözetet zsebből zsebbe, járulékot és adót megtakarítva fizetik.

A tervek között szerepel a járulékalap kiterjesztése arra a jövedelmi körre, amely a személyi jövedelmi adó alapjául is szolgál. Ennek a szélesítésnek azonban már nincsenek nagy tartalékai: főleg az egyéni egészségbiztosítási járulék esetében, a több állásban dolgozóknál van még rá lehetőség, illetve a járulékfizetési plafon megszüntetésével, ami a magas keresetűektől vonna el többletet. Az egészségügyi hozzájárulás a jelzett, körülbelül 70 százalékos emelés következtében, s a fizetők körének 0,8 százalékos emelkedését feltételezve akár 156 milliárd forintra is rúghat.

A munkáltatói járulékokból – 1998-as bázisadatokként a GKI Rt. előrejelzését használva és a keresettömeg növekedése miatt – az egészségbiztosítási ágon 350 x 1,17 x 11/15 = 300 (382) milliárd forint, a nyugdíjbiztosítási ágon 557 x 1,17 x 21/24 = 570 milliárd forint bevétel várható.

Az egyéni egészségbiztosítási járulék esetében a keresettömeg növekedése és a járulék mértékének változatlansága mellett 73 milliárd forint lehet a bevétel. Ha a járulékfizetési plafont megszüntetik, a biztosító további néhány milliárd forintra tehet szert. A nyugdíj-biztosítási ágon a járulék 7 százalékról 8 százalékra emelkedik, ugyanakkor a magánnyugdíjpénztár-tagok befizetéseinek nagy részétől elesik a tb. Esetükben továbbra is a járulékalap 6 százaléka folyik az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság számlájára. Így 95 x 1,17 = 110 milliárd forint bevétel lenne valószínű, míg idén a magánnyugdíjpénztárak tagjai után még az év törtrészében az ONYF-hez folyt be a járulék (a magánpénztárakba folyamatos volt a belépés), 1999-ben már egész évben a magánnyugdíjpénztárakba fizetik a járulékot. Ez valamivel (hozzávetőlegesen 10 milliárd forinttal) kevesebb járulékbevételt eredményezhet majd a társadalombiztosítás „állami" pillérében.

Az előrejelzés tanulsága, hogy a GKI Rt. által korábban kidolgozott előrejelzéshez képest, amelyben mérsékeltebb járulékcsökkentéssel és a fix összegű egészségügyi hozzájárulás ugyancsak mérsékeltebb emelésével számoltunk, gyakorlatilag minimális a bevételkiesés a mostanában körvonalazódó változásokkal számolva, amennyiben az egészségbiztosítási járulékot nem az újabban emlegetett 11 százalékra, hanem csak 14 százalékra csökkentik. A drasztikusabb járulékkulcs-mérséklés esetén akár 90 milliárd forintot is elérhet az emiatt kieső járulékbevétel.

Összességében 1999-re az úgynevezett elvi járulékköteles jövedelmekre vetítve (azok a jövedelmek, amelyek nagyjából mind a járulékfizetés alapját képezhetik, eltekintve a törvényben rögzített kedvezményektől, járulékfizetési plafontól stb.) csökken a várható járulékbevétel aránya. Míg ez a mutató 1998-ban hozzávetőlegesen 34 százalék körül alakul, 1999-re (a járulékcsökkentés mértékétől függően) 30-32 százalékra csökken.

A prognózisban nem számoltunk a fizetési hajlandóság növekedésével, bár amint azt a vállalkozások korábbi bérpolitikáját tanulmányozva tapasztaltuk, a piac letisztulása automatikusan a járulékfizetés lassú javulását hozza. Ennek gyorsulása is természetes, amennyiben – és jelenleg ez a helyzet – javul a cégek jövedelmezősége. A természetes tisztuláson felül azonban – véleményünk szerint – a járulék mértékének csökkentésével nem nagyon lehet tovább javítani a fizetési morált. A vállalkozások – mint láttuk – igyekeznek a lehető legkevesebb járulékot fizetni, miközben mind a törvényes formákat, mind a lebukás kockázatát, a saját versenyképességüket, jövedelmezőségüket figyelembe veszik. A prognózisban azonban már az 1998-ra várható adatokból indultunk ki, ami már implicite tartalmazza a fizetési morál javulásának hatását, így ehhez képest 1999-re csak csekély pozitív hatás lehet az, amivel nem számoltunk.

Ugyancsak alacsony bevétellel számoltunk a kintlevőségek behajtásából is. Ezek a követelések (bár részletes elemzés még nem látott napvilágot a tb követeléseiről) nagyrészt állami tulajdonú társaságok (például a MÁV) és állami szervek (például a rendőrség) kifizetetlen járulékaiból, valamint a versenyszféra tönkrement és valóban fizetésképtelen vállalkozásainak tartozásaiból állnak. A kintlevőség jelentős behajtás, nem pedig leírás általi csökkentése tehát csak a költségvetés terhére lenne lehetséges, ám az államkassza már így is elég sok terhet visel.