A pénzügyi közvetítők, köztük a bankok hosszabb ideje készülnek az EMU, illetve az euro bevezetésére. Az euro bevezetése nem szűkíthető le egyszerű pénzcserére vagy technikai átállásra. Az euróra való átállás ugyanis a bankügyletek teljes körét érinti, és mélyrehatóan befolyásolja a bankok és az ügyfelek kapcsolatát is. Az euro bevezetésének a sikere nagymértékben múlik a bankokon.
A felkészülés részben technikai, részben gazdasági-piacpolitikai feladat. Technikai szempontból a felkészülés súlypontjai a banki informatikai rendszerek. Ezeket alkalmassá kell tenni az euro fogadására. Ez a többi között az euro és a nemzeti valuták közötti gyors konverzió lebonylítására képes programok kidolgozását és alkalmazását, az euróban és/vagy nemzeti valutában történő számlavezetést, különféle pénzügyi szolgáltatásokat stb. foglalja magában.
A technikai felkészülést két dolog nehezíti. Egyrészt az euróra való áttérés időben egybeesik az informatikai rendszerek esetében a 2000. év problémájának megoldásával. A másik nehezítő tényező, hogy nem vagy meglehetősen későn jelentek, illetve jelennek meg az euro bevezetésével kapcsolatos közösségi jogszabályok.
A banki informatikai rendszerek átalakítása tetemes költséggel jár, emellett a bankoknak további bevételkiesésekkel is számolniuk kell. Így eltűnik a gazdasági és monetáris unión belül a részt vevő országok közötti devizaátváltás, devizakereskedelem. A devizaátváltás most különösen Franciaországban és Spanyolországban jelentős, mert ez a két ország külkereskedelmének több mint felét német márkában bonyolítja le. Németország esetében a külkereskedelmi forgalomnak mindössze 6 százaléka bonyolódik le más devizában, a forgalomnak mindössze egytizedét érinti a devizaátváltás. A többi EU-ország külkereskedelmi forgalmában a monetáris unióhoz (majdan) tartozó devizák aránya a két említett szélsőérték (10, illetve 50 százalék) között van.
Az euro bevezetésének átmeneti időszakában a bankok bizonyos tranzakciók után nem számíthatnak fel költséget. Sőt nemrégiben megjelent egy bizottsági ajánlás, amely jogilag ugyan nem bír kötelező erővel, de azért van hatása, s a bankoknak azt javasolja, hogy más konverziók után se számítsanak fel költséget. Ha már egy bank tartja magát az ajánláshoz, akkor nagy valószínűséggel a többi sem kíván versenyhátrányba kerülni konverziós költség felszámítása miatt.
A bankok az euróra való átállás költségeit elvileg négy forrásból fedezhetik. Az első forrás elvileg lehetne valamilyen állami támogatás. A tapasztalatok alapján erre egyetlen EU-tagállamban sincs mód. A második forrás a banki szolgáltatások díjának emelése és a kamatmarzs növelése. Igen kicsi a valószínűsége annak, hogy a jelenlegi, rendkívül erős versenykörnyezetben a bankok tömegesen folyamodnának ehhez az eszközhöz. A harmadik lehetőség a bankok működési költségeinek csökkentése, a negyedik pedig, hogy az euróra való átállás költségeit a nyereségből fizessék meg. A legvalószínűbb az, hogy a harmadik és a negyedik lehetőség valamilyen kombinációjára kerül sor.
Az eddigiekből kitűnik, hogy a bankok számára az EMU létrehozása, illetve ezzel együtt az euro bevezetése rövid távon óriási költségekkel jár, miközben a haszon hoszszú távon, időben elnyújtva jelentkezik. E költségek elkerülhetetlenek, hiszen az EMU-tagországok egyetlen bankja sem engedheti meg magának, hogy nem készül fel az euro bevezetésére.
A tapasztalatok alapján sok bank a szükségből erényt kovácsolva az euro bevezetésére való felkészülést piaci pozíciói erősítésére használja fel. E bankok marketingkommunikációs stratégiájában előkelő helyet foglal el az euróra való felkészülés mint versenyelőny hangsúlyozása. Emellett gőzerővel folytatják a különféle, euróhoz kötődő szolgáltatások kifejlesztését.
Az eurozónában azok a nemzetközi hálózattal rendelkező bankok fognak versenyelőnyhöz jutni, amelyek helyi fiókjaikra és a helyi klíringházakkal fenntartott kapcsolataikra támaszkodva felkészültek valamennyi, a gazdasági és monetáris unión belüli fizetésük és beszedésük teljesítésére. E bankok később adhatnak az euróval kapcsolatos tanácsokat és egyéb kereskedelmi banki szolgáltatást is. Az euro bevezetése sajátos differenciálódást is megindíthat az EMU-t alkotó országok bankjai között: erősödni fognak a leggyorsabb és leghatékonyabb átállást végrehajtó bankok piaci pozíciói.
A vállalati szféra
Az euróra való áttérés a pénzügyi közvetítő szférához hasonlóan a vállalati szféra számára is több lesz, mint egyszerű pénzcsere vagy technikai átállás új vállalati informatikai rendszerre. Az átállás ugyanis a vállalati gazdálkodás egészét érinti: az árképzést, az üzleti stratégiát, a beszerzést, a marketinget stb.
Az euro bevezetése az EMU-t alkotó országok vállalati szférájára is nagy költségeket ró, mindenekelőtt rövid távon. Ezek elsősorban a vállalati információs rendszerek átalakításához kapcsolódnak, nagyságrendjük azonban elmarad a pénzügyi közvetítők költségeitől. Ugyanakkor a vállalati szférában e költségeket már rövid távon is ellensúlyozzák bizonyos előnyök, megtakarítások.
Az EMU-t alkotó országokban a közös valutára való vállalati felkészülés leglényegesebb eleme az euróval kapcsolatos technikai ismeretek elsajátítása. E körbe tartozik a közös pénz bevezetési ütemezésének, az egyes szakaszok tartalmának, a nemzeti valutáról euróra, az euróról nemzeti valutára, az EMU-t alkotó országok egyik nemzeti valutájáról a másik nemzeti valutára való konverzió szabályainak ismerete. Jó tudni azt is, hogy a bankok milyen típusú tranzakciók után jogosultak és milyenek után nem jogosultak költségek felszámítására. Meg kell ismerniük a vállalatoknak azt is, hogy az euro bevezetése milyen módon érinti a meglevő és az átmeneti szakaszban kötendő szerződéseiket. Feltétlenül tudniuk kell a kettős árfeltüntetés szabályait, ugyanis az 1999. január 1. és 2001. december 31. közötti átmeneti időszakban az árakat nemzeti valutában és euróban egyaránt kötelező lesz feltüntetni.
Az euróval kapcsolatos ismeretek terjesztésére rengeteg kiadványt jelentettek meg az EMU-t alkotó országokban. Egymást érik az euro használatát bemutatni hivatott, vállalati szakemberek számára szervezett tréningek. Az euro bevezetésével kapcsolatos ismeretek terjesztésében elöl járnak a bankok. A bankok ugyanis az "europrojektet" arra is felhasználják, hogy ügyfeleiket még szorosabban kössék magukhoz, s hogy az euróval kapcsolatos képzés, tréning, tanácsadás révén új ügyfelekre is szert tegyenek.
Az euro bevezetésére történő felkészülés első lépéseként a vállalati szakemberek azt gondolják végig, hogy az euro miképpen érinti a vállalati gazdálkodás egyes területeit. Ezt követően meghatározzák a teendőket, kijelölik a felelősöket és a határidőket. A hatások átgondolását és a feladatok meghatározását segítik az Európai Bizottság illetékesei, illetve a különféle tanácsadó cégek által kidolgozott szempontrendszerek. Ezek orientálják a vállalatok felkészülését, a konkrét megoldásokat azonban maguknak a vállalatoknak kell megtalálniuk, illetve kidolgozniuk.
(Számos jel szerint a magyar vállalatok meglehetősen tájékozatlanok az euróról, a felkészülés pedig alig kezdődött el. A kontraszt azért különösen számottevő, mert a jövő év elejétől a közös pénzzel már a magyar vállalatoknak is dolgozniuk kell.)
Az átállás időpontja
A vállalati felkészülési stratégiák különbözhetnek egymástól annyiban, hogy az egyes vállalatok egymástól eltérő időpontban térnek át az euro használatára. A kiterjedt nemzetközi termelési és értékesítési hálózattal rendelkező multinacionális cégek minden jel szerint rövid időn belül átállítják vállalati gazdálkodásukat az euróra, a kiskereskedők és a középvállalatok azonban később teszik ezt meg.
A nagyvállalatok beszállítói számára az átállást szükségessé teszi, hogy a nagyvállalatok végigviszik az eurót az ellátási láncon. Az átállás időpontjának megválasztása függ a versenytársak magatartásától is. Ha a versenytársak egymás után állnak át az euróra, akkor az adott vállalat számára is kényszer az átállás, különben versenyhátrányba kerül.
Bizonyos vállalatok vezetése gondolkodhat úgy is, hogy könnyebb az együttműködés azokkal a végfelhasználókkal, akik a nemzeti valutát használják az eurobankjegyek és -érmék megjelenéséig. Mások gondolkodhatnak úgy is, hogy érdemes megvárni, amíg az átmenet különféle problémáira létrejönnek az elfogadható, általánosan alkalmazható megoldások. Bárhogyan is gondolkodjanak a vállalatok, az euróra történő átállás nem kerülhető el. Ugyanakkor az átállást a vállalati imázsépítés, PR-munka szempontjából fel lehet használni, ezáltal javítható a vállalati versenyképesség.
A lakosság és az euro
Az euro bevezetésének a legfőbb haszonélvezői várhatóan az európai polgárok lesznek. Fogyasztókként és pénztulajdonosokként kezdettől fogva ők fogják élvezni az euro bevezetésének előnyeit, annak költségei nélkül. A bevezetés számukra ugyanis alig jár kiadással, sőt a pénzügyi közvetítők és a vállalatok a lakosság bizalmának, kegyeinek – kicsit durvábban: pénzének – elnyeréséért versenyeznek. Az euro bevezetésének előnyeiből más pénztulajdonosok, így a vállalatok is részesednek. Az más kérdés, hogy az átállás számukra sem lesz költségmentes.
Az euro bevezetésének átmeneti időszakában (1999. január 1. és 2002. január 1. között) az európai polgárok mint pénztulajdonosok szabadon választják meg, hogy számlapénzüket, illetve megtakarításaikat és befektetéseiket nemzeti valutában vagy euróban tartják-e, a bankszámlák közötti átutaláskor az eurót vagy a nemzeti valutájukat használják. Az átmeneti időszakban, illetve a pénzcsere során (2002. január 1-jét követően) a szokásos tranzakciók esetén szükségessé váló valutaváltások után nem számítanak fel nekik konverziós költséget.
Az euro előnyei az eurobankjegyek és -érmék bevezetését követően különösen erőteljesen domborodnak ki akkor, amikor az EMU-t alkotó országok polgárai más EMU-országba utaznak, ugyanis mentesülnek a pénzváltás korábbi nyűgeitől. Pénzváltás hiányában az ahhoz kapcsolódó konverziós költségeket sem kell megfizetniük.
Fogyasztói előnyök
Az euro bevezetésétől az árstabilitás erősödését, az egyes országok inflációs rátáinak az egymáshoz való közeledését várják. Az alacsonyabb inflációs ráták és más tényezők hatására a kamatlábak mérséklődése várható, aminek nyomán az európai polgárok a korábbinál kedvezőbb feltételek mellett juthatnak hitelhez. Ezzel párhuzamosan a közös pénz által egységesített régióban a pénztulajdonosok sokkal kedvezőbb befektetési lehetőségek között választhatnak, mint korábban, konverziós költségek és árfolyamkockázatok nélkül, kisebb egyéb kockázatok mellett.
Az európaiak nemcsak pénztulajdonosként, hanem fogyasztóként is előnyöket élveznek majd az euro révén. A kereskedőknek, vállalatoknak 1999. január 1-jétől euróban és nemzeti valutában egyaránt meg kell jelölniük az eladásra kínált áruk árát, ezáltal azok közvetlenül összehasonlíthatóvá válnak az EMU-országokban.
Egyes szakértők az árak átláthatóságától és közvetlen összehasonlíthatóságától az egyes EMU-országok közötti árkülönbségek kiegyenlítődését várják. Ha teljes kiegyenlítődésre nem is kerül sor, mivel a fogyasztói árakat számos tényező (fogyasztói preferenciák, munkaerőköltségek, szállítási költségek stb.) befolyásolja, nem megalapozatlan az árkülönbségek számottevő mérséklődésével számolni, főleg az értékesebb tartós fogyasztási cikkek (pl. személygépkocsik) esetében.
Ha a literes üdítő ára például 20 centtel (az euro váltópénzéről van szó) olcsóbb Franciaországban, mint Spanyolországban, akkor a spanyolok nem fognak tömegesen Franciaországba utazni üdítőt venni. Ha viszont – egyéb feltételeket változatlannak tekintve – a személygépkocsiárak 20 százalékkal alacsonyabbak Portugáliában, mint az NSZK-ban, akkor a németeknek már érdemes lesz Portugáliában megvenni a gépkocsit. Az egyes EMU-országok fogyasztói árainak közeledése nagy valószínűséggel némi árcsökkenést idéz elő majd a magas árszínvonalú országokban.
Az európai fogyasztók számára az árak nemzeti valutáról euróra történő átváltása is árcsökkenést ígér sok termék, különösen a most két-három-négy kilencesre végződő, úgynevezett pszichológiai áron kínált áruk esetében. Ugyanis egészen más összeg lesz az adott termék euróban kifejezett ára, mint a nemzeti valutában feltüntetett, kilencesekkel ékes ár. A pszichológiai ár alkalmazásához ezért euróban sok esetben ármérséklésre lesz szükség. A dolog természetéből adódóan az árcsökkenés az olcsóbb termékek (kenyér, zsemle stb.) esetében lesz a legnagyobb.
Bizalom az euróban
Kérdéses, mennyire nyeri el az euro az európaiak bizalmát az átmeneti időszakban. Elképzelhető, hogy lesznek olyanok, akik valamiféle nosztalgia okán az átmeneti időszak végéig ragaszkodni fognak a nemzeti valutához, és csak az utolsó pillanatban váltják át pénzüket euróra. Mások azonban kezdettől fogva élni kívánnak majd az euro által teremtett kedvező lehetőségekkel, és a lehető legszélesebb körben használni fogják az eurót.
Az EMU-t alkotó országok kormányai, valamint a monetáris politikáért felelős Európai Központi Bank és a Központi Bankok Európai Rendszere mindent meg fog tenni az euro iránti bizalom erősítése érdekében. A bankok saját érdekükben újabb és újabb szolgáltatásokat kínálnak euróban. Ez szintén az új pénz iránti bizalmat fogja erősíteni.
Bár több ország (főleg az NSZK és Franciaország) polgárai sajnálják nemzeti valutájuknak a feloldódását az euróban, a közös pénz várhatóan tovább gyengíti közöttük a több évszázados rivalizálást. Az euro új pénzügyi szemléletet fog kialakítani, a nemzetek közötti versengés helyett az együttműködésre helyezi a hangsúlyt. Így a francia-német rivalizálást is tovább gyengíti, miután mind a francia, mind a német valuta eltűnik az euróban.
Az euro bevezetése ugyan megkönnyíti az EMU-országok polgárai közötti kapcsolatokat, érintkezést az élet minden területén, mégsem várható a tagországokon belüli migráció gyorsulása. A Maastrichtban 1992. február 7-én megkötött Európai Uniós Szerződés már eltávolította az útból az addigi korlátokat.