Az első körön kívül

 

Miért nem került be Szlovákia az EU-tagságra kiválasztott kelet-európai országok első körébe? Hol tart ma az átalakulás folyamata a fejlettebbnek tartott Csehországtól elszakadt országban? Milyen folyamatok játszódtak le valójában politikai életében, gazdasági átalakulásában, amiért északi szomszédunk a visegrádi országok közül egyedüliként került az EU-csatlakozás várólistájára? Cikkünk ezekre a kérdésekre keresi a választ.

 

Szlovákia jelenlegi vezetői sikeresnek tartják országuk felkészülését az európai uniós tagságra. A miniszterelnök, Vladimír Meciar szerint Szlovákia 2002-ben érett lesz az EMU-tagságra, Katarína Tóthová, a kormány alelnöke pedig nagyon eredményesnek ítéli meg a jogharmonizáció menetét. Az integrációs ügyekért felelős alelnök, Josef Kalman szerint az ország már most teljesíti az EU-tagság politikai kritériumait. A hivatalos elégedettséggel szemben azonban a valóság némileg más. Az országra jellemzők az etnikai problémák, s a kormány intézkedései csak súlyosbítják a kisebbség helyzetét. Romlik a közbiztonság, a hazai és a külföldi bűnözők tevékenysége egyre félelmetesebb méreteket ölt. Nem annyira a törvényekkel, mint inkább azok betartásával/betartatásával van a baj. Az áttekinthetetlen privatizáció s a nemzeti vagyon szétlopkodása, az ellenzék elégtelen képviselete a parlamentben ugyancsak hozzájárul az országban uralkodó rendetlenséghez.

Mit mutatnak a mutatók?

Az átalakuló gazdaságok eredményeiről egyes mutatóik alapján könnyen elhamarkodott következtetéseket lehet levonni, a valós helyzet feltárásához mélyebb gazdasági összefüggésekre van szükség. Különösen nehéz azonban a gazdaság valós helyzetének feltárása, ha annak – véglegesként kiadott – adatait évek múltán is korrigálják. Márpedig ez Szlovákiában nem egyedi eset. A hivatalos adatok szerint Szlovákia egy főre jutó 3500 dolláros GDP-je 1996-ban megközelítette a magyar értéket, s a GDP 1995-ös és 1996-os csaknem 7 százalékos évi reálnövekedése alapján a térség leggyorsabban növekvő gazdasága volt. Az infláció 1995 óta 10 százalék alatti, a legalacsonyabb a visegrádi országok között. A munkanélküliségi ráta 12 százalék körüli. De mi áll a pozitív mutatók hátterében? A szétválás után kormányok váltották egymást Szlovákiában, s nem volt folyamatos gazdasági stratégia. Az ország a gazdasági összeomlás helyett mégis egyre kecsegtetőbb eredményeket produkált, s a szlovák gazdaság nemzetközi megítélése is egyre kedvezőbb volt. A Moody's nemzetközi hitelminősítő intézet a hiteltörlesztési képesség szempontjából csupán 1997. április elsején sorolta Szlovákiát egy kategóriával lejjebb. Az ország gazdasági teljesítménye azonban ellentmondásos volt.

A gazdasági átalakulás kezdetén, 1990-1992-ben még a közös csehszlovák államban rakták le a transzformáció alapjait. A szétválás első éve Szlovákiát a gazdasági összeomlás szélére sodorta, szinte csak negatív jelenségek mutatkoztak. 1994 második felétől a helyzet javult, nőtt a GDP is. 1994-ben a foglalkoztatás szerkezetében a várakozásokat felülmúló átrendeződés ment végbe: jelentősen csökkent a mezőgazdasági dolgozók aránya, a szolgáltatási szektorban – főként a banki és a biztosítási területen – dolgozóké pedig dinamikusan növekedett.

A munkanélküliséget viszont – az első Meciar-kormány ígérete ellenére – nem sikerült enyhíteni. Nőtt a magánszektor teljesítménye, ám az erről szóló adatokat ajánlatos fenntartással kezelni, mivel például a Nemzeti Vagyonalap tulajdonában vagy kezelésében levő vállalatokat magántulajdonként mutatták ki, holott az alap 1994 januárjáig közvetlenül a kormány, azután a parlament ellenőrzése alatt állt.

Nőtt a GDP, amihez a hazai és a külföldi kereslet, a szolgáltatási szféra és a kivitel növekedése is hozzájárult. 1993-95 között jelentősen nőtt az export, dollárban évenként 26 százalékkal. Ez lehetővé tette, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya (ami 1993-ban a GDP 5 százalékára rúgott) 1994-ben a GDP 4,7, 1995-ben pedig 3,7 százalékát kitevő többletté alakuljon, miközben az ország viszonylag liberális kereskedelmet folytatott.

A szlovák gazdasági növekedést nagymértékben kiváltó magas beruházási arány viszont a folyó fizetési mérleg hiányához s az eladósodás növekedéséhez vezetett. 1996-ban a folyó fizetési mérleg már a GDP 10 százalékánál magasabb hiányt mutatott; az export növekedése 3 százalékra csökkent, míg a behozatal továbbra is 24-27 százalékkal bővült. Az exportnövekedés lassulását részben ciklikus tényezők (az EU tagországainak gazdasági megtorpanása), részben strukturális adottságok (a hagyományos kereskedelmi kapcsolatok megszűnése és lazulása – például a Cseh Köztársaságba irányuló export csökkenése) idézték elő.

Az 1996-ban kialakult makrogazdasági egyensúlytalanságokat 1997-ben látszólag sikerült mérsékelni: a GDP 12,1 százalékát kitevő kereskedelmimérleg-hiány a közzétett adatok alapján 7,6 százalékra zsugorodott, és a folyó fizetési mérleg hiánya is csökkent. Az export fél százalékkal, az import viszont 7,8 százalékkal volt kevesebb. Sikerült a gazdaság növekedését is fenntartani: az 1996-os 6,9 százalékról a hivatalos adatok szerint csupán 6,5 százalékra csökkent.

A GDP-növekedés fő motorjává 1996-ban – az exportot megelőzve – a beruházások léptek elő: a felhalmozás a GDP 36 százalékát tette ki. A beruházási tevékenység az állami költségvetésből finanszírozott nagy infrastrukturális projektek révén 1997-ben is élénk maradt.

Nőtt a (statisztikai) magánszektor hozzájárulásának aránya a GDP-hez: 1996-ban már több mint 75 százalék volt, és ez szerepet játszott a munkanélküliség csökkenésében. A munkanélküliek arányát az 1994-es 14,8 százalékos csúcsértékről 1996-ra 12,8, 1997-re 12,5 százalékra sikerült mérsékelni.

A Trend című szlovák hetilap információi szerint az állami költségvetés hiánya az előző évit azért nem szárnyalta jelentősen túl, mivel a kiadások nagy részét, mintegy kétmilliárd koronát erre az évre ütemezték át. Ám a deficit így is a GDP 5,7 százalékára növekedett.

Az EU konvergencia-kritériumai közül Szlovákia jelenleg csupán egyet, az államadósság GDP-hez való arányának – 60 százalék alatti – kritériumát teljesíti. Az infláció, az állami költségvetés hiánya a GDP-ben azonban jelentősen eltér a javasolt értékektől. A külföldi adósság 1997-ben jelentősen növekedett: az eddigi adatok alapján mintegy 10 milliárd dollárra. Az eladósodás súlyos voltát mutatja, hogy míg 1993-ban az egy főre jutó külföldi adósság 683 dollár volt, 1997-re már meghaladta a 2000 dollárt. Kedvezőtlen, hogy az adósság nagy részét rövid lejáratú hitelek alkotják. A külföldi adósság jelentős része jut a kormány tulajdonában levő vállalatokra.

A megtakarítások aránya 1997-ben alacsonyabb volt a beruházásokénál. Bár 1998-ra a különbség csökkenését jósolják, de amennyiben ez nem lesz kellő mértékű, akkor a külföldi eladósodás további növekedése várható. A Szlovák Nemzeti Bank 1998-ra az infláció 5,6-5,9 százalékra való leszorítását irányozza elő a GDP 4,8 százalékos növekedése mellett. (A kormány ezzel szemben 6 százalék feletti növekedést ígér!). A jegybank céljainak teljesítése megkövetelné az árak deregulációját, a mikrogazdasági szerkezetváltás és a gazdasági átalakulás felgyorsulását, a bankszektor reformját.

Kárpótlás és privatizáció

A kárpótlás az 1990. és 1991. évi kárpótlási törvények alapján zajlott. A kis privatizációban csak hazai befektetők vehettek részt, a nagy privatizáció külföldiek részvételét is lehetővé tette. Bár az állami vagyon eladásának más módszereit is alkalmazták – tenderek, közvetlen eladások, nyilvános árverések –, nagyrészt a vagyonjegyes módszer érvényesült. A kuponos privatizáció legfőbb előnye a gyorsaság volt, amit a belföldi megtakarítások alacsony mértéke kényszerített ki.

Szlovákiában a kis privatizáció 1991 februárjától 1994 márciusáig zajlott le a Privatizációs Minisztérium irányításával. Szállodák, éttermek, üzletek, kisebb vállalatok magánosítását tűzték ki célul. A program befejezéséig a kijelölt egységek öthatod részének eladása valósult meg. A kis privatizáció lebonyolítása nem volt problémamentes, zavaros jogi és tulajdonviszonyokat hagyott maga után. A nagy privatizáció beengedte a külföldi tőkét is. Az államnak eredetileg ellenőrző szerepet szántak, valamint a gyors magánosítás segítését, ám később ez megváltozott. A bürokratikus ügyintézés, a stabilnak nem mondható politikai viszonyok inkább elrettentették a külföldi tőkét.

A privatizáció első hulláma 1992 végén fejeződött be, a második hullám előkészítését a Moravcík–kormány kezdte el. A politikai érdekek elsődlegességét bizonyítja, hogy később, az új Meciar-kormány semmissé nyilvánította a Moravcík-kormány idején, a magánosítás második hullámában aláírt privatizációs szerződéseket. A privatizáció második hullámában a közvetlen eladások domináltak, menedzsereket ültetve a tulajdonosi székekbe. A külföldi befektetők lehetőségeit igyekeztek korlátozni. Miután 1994-ben Meciar érvénytelenítette a Moravcík-kormány privatizációs döntéseit, a rá következő évben befagyasztotta a privatizáció második hullámát. Az állami vagyont olcsón kiárusította hívei között, ezzel milliárdosok szűk körét segítve életre és kiürítve a Nemzeti Vagyonalap pénztárát.

Kevés a külföldi

A visegrádi országok között Szlovákia nem jeleskedik a külföldi tőke becsábításában. Míg például Csehországban 1996-ban a külföldi működőtőke-befektetések a GDP 18,4 százalékát tették ki, Szlovákiában 1995-ben ez mindössze a GDP 4,2, 1996-ban pedig 5,7 százalékával volt egyenértékű.

A Szlovák Köztársaság Gazdasági Minisztériuma a szerkezetváltáshoz 1996-2000 között 216,9 milliárd szlovák korona értékű beruházást tart szükségesnek. A hivatal becslése alapján ennek 70 százaléka érkezhet hazai vállalatoktól, a fennmaradó részt főként külföldi befektetőktől és (kölcsönök formájában) bankoktól várják.

Bár a már beérkezett külföldi működőtőke-befektetések nagysága viszonylag csekély, már érződik azok hatása a mikro- és makrogazdaságban. Kimutatások alapján ez jelentős a külkereskedelemben: 1996-ban a szlovák export 36, illetve az import 39 százalékát vegyes vállalatok bonyolították le.

A vegyes vállalatok (főként a vegyi és gyógyszeripari vállalatok, fafeldolgozó, háztartásigép-gyártó vállalatok, ruházati üzemek) egyre többet termelnek exportra. Importigényük azonban még jóval meghaladja kivitelük növekedését, csökkentve ezáltal az ország devizatartalékait is.

A külföldi befektetők jelenléte hozzájárult a foglalkoztatás fenntartásához, majd emeléséhez, a bérszínvonal, a munka minőségének és intenzitásának növekedéséhez. Emellett a külföldi befektetők elősegítik a technológiaáramlást és a kutatási-fejlesztési tevékenységet, ami ugyancsak elengedhetetlen a szerkezetváltás sikeres végrehajtásához.

A külföldi befektetők ugyanakkor csökkentették a hazai cégek versenyképességét. Erre példa a szlovák elektromosberendezés-gyártók esete, ahol azonban a termékskála kiszélesítésével sikerült a kedvezőtlen hatást csökkenteni. A hűtőgépgyártóknál viszont a szűk termelési profil kritikus helyzetet teremtett.

A legjelentősebb külföldi befektetések ez idáig az iparba, a kereskedelembe, valamint a pénzügyi és biztosítási szférába érkeztek – elsősorban az Európai Unió tagállamaiból, a legtöbb (25,7 százalék) Németországból. Csehország és Franciaország az 5-6., míg Magyarország Olaszországgal, Svájccal és Belgiummal együtt a 7-10. helyen áll.

Régi-új partnerek

A gazdasági átalakulás kezdete előtt Szlovákia külkereskedelmi mérlege pozitív volt. A külső (a volt KGST-piacok felbomlása, az ország kettéválása, a világgazdasági recesszió) és a belső tényezők (az átalakulás recessziója) kedvezőtlenül hatottak a kereskedelmi mérlegre. A folyamatra a kormány 1993 júliusában a szlovák korona 10 százalékos leértékelésével válaszolt.

Csehország külkereskedelmi többlete 1993-ban a két különvált ország klíringelszámolásának felülvizsgálatához vezetett. Szlovák oldalon az év eleji pozitív egyenleg kezdett negatívba fordulni. Az 1994 áprilisában a Moravcík-kormány által meghirdetett gazdasági program a reformok erősítését tűzte ki célul: többek között a külföldi tőke becsalogatását, a privatizáció vissza nem fordítható folytatását. Ennek Meciar hatalomba való visszatérése vetett véget.

Az 1994. március 3-án bevezetett 10 százalékos importpótlék a Csehországgal folytatott kereskedelem kiegyensúlyozását célozta, hiszen szétválásuk után is a cseh piac maradt a szlovák gazdaság legjelentősebb értékesítési célja és beszerzőhelye. 1994-ben a Csehországgal folytatott kereskedelemben végül szlovák többlet keletkezett, mivel a két ország között 1995-ig fennálló speciális elszámolásban a szlovák korona kissé alulértékelt volt, ami kedvezett a szlovák kivitelnek. Ezt az importpótlék szintén elősegítette, mivel azt a bevitelben nagy súlyt képviselő feldolgozott termékekre vetették ki. A kereskedelmi többlet mögött azonban súlyos strukturális problémák húzódtak meg.

Szlovákia importjában a második helyen Oroszország áll elsősorban az energiahordozók eladása révén. Az energetikai vásárlások (4,9 millió tonna nyersolaj, 5,5 milliárd köbméter földgáz) a Szlovákiába irányuló orosz export 76 százalékát adják. A kereskedelmi mérleg hiányát nagymértékben ez az oroszországi energiabevitel okozta! Emellett 1994-ben Oroszország 167 millió dollárért szállított Szlovákiának speciális technikát.

Az összkivitelen belül 1993-95 között csökkent a szlovák gépek és berendezések exportja, ami jórészt még mindig az orosz piacokra irányul. Ezt az Európai Unió országaiba irányuló export növekedése csak csekély mértékben kompenzálta. Az ország exportjában előnytelen módon nőtt az alacsony hozzáadott értékű, nagyobb anyag- és energiaigényű, importintenzív félkész termékek súlya (ezt egyébként ösztönözte a korona korábbi években végrehajtott többszöri leértékelése is). E termékek azonban fokozatosan versenyképtelenné váltak, helyüket az elégtelen színvonalú késztermékek nem tudták ellensúlyozni. Így az 1994-es kereskedelmi többlet nem volt fenntartható.

Az ország külkereskedelmi áruszerkezete már 1989 után kedvezőtlen összetételű volt. 1990-ben a KGST-piacok felbomlása miatt 27 százalékkal csökkent a gépek és a közlekedési eszközök kivitele, s a tendencia egészen 1996-ig folytatódott. Ebben természetesen szerepet játszott az is, hogy a KGST és a Varsói Szerződés szétesésének következményeként drasztikusan (majdnem 90 százalékkal) csökkent a fegyvergyártás, s technikai és minőségi okok miatt a nem katonai jellegű gépek és villamos berendezések már a szomszédos átalakuló gazdaságokban is eladhatatlanokká váltak.

A bevitel áruszerkezetében magas az ásványi tüzelőanyagok, a nyersanyagok és félkész termékek aránya, s jól kirajzolódik a gépek és közlekedési eszközök importjától való függés. 1996 júliusában 10-ről 7,5 százalékra enyhítették a korábban bevezetett importvám mértékét, ami a WTO nyomására 1998. január 1-jétől 5, április 1-jétől 3 százalékra csökkent, s a szlovák kormány vállalta, hogy október 1-jétől teljesen eltörli az importpótlékot.

A szlovák kivitel bővülése és a külkereskedelmi mérleg hiányának javulása a gazdaság mielőbbi szerkezetváltásának a függvénye. Csökkenteni kell az energia- és nyersanyagintenzív termelés arányát – amely főleg az importra épül –, a kivitelben pedig az árérzékeny félkész termékek magas részesedését a magasabb hozzáadott értékkel rendelkező termékek javára.

A Szlovák Statisztikai Hivatal elnöke, Stefan Condík szerint a szlovák kereskedelmi mérleg hiánya az eddig ismert 49,5 milliárd koronával szemben valójában 65 milliárd korona volt 1997-ben. A jegybank ennél is rosszabb adatot közöl: a passzívum 20 milliárd koronás növekedését tartja valószínűbbnek. A külkereskedelmi mérleg kimutatásának újonnan bevezetett módszere szerint – amely immár hasonlít az EU-ban használatoshoz – a kereskedelmi mérleg hiánya 1997-ben elérte a GDP 7,6 százalékát, ám a korrigált adatok még tovább ronthatják ezt az arányt. Várható, hogy az idén a deficit tovább nő: az első negyedév kimutatásai alapján a passzívum 16,6 milliárd korona, a GDP 10 százaléka volt. Az első öt hónap mérlege ennél is rosszabb: a passzívum elérte a 32,3 milliárd koronát. Ezzel szertefoszlott az az álom, hogy a kereskedelmi mérleg hiányát a GDP 5 százaléka alá lehet csökkenteni. Ugyancsak valószerűtlennek tűnik a Gazdasági Minisztérium legutóbbi előrejelzése, amely az év végéig mindössze 43,4 milliárd korona hiánnyal számol.

Az EU értékelése

Szlovákia EU-érettségét az Európai Bizottság 1997 júliusában elemezte. A jelentés a politikai viszonyok egynémely eleméről nem túl hízelgőn nyiltakozott. A dokumentum a gazdasági átalakulással kapcsolatban megállapítja, hogy Szlovákia végrehajtotta a piacgazdaság megteremtéséhez szükséges reformok nagy részét. Szükségesnek tartja viszont a pénzügyi szektor megerősödését, a csődeljárások és a tőkepiacok fejlesztését. A gyors gazdasági növekedés és az alacsony infláció pozitív eredmények ugyan, de lassan megy végbe a vállalatok szerkezetváltása, ami a gazdasági növekedés megtorpanásához, a külső egyensúly felborulásához vezet. A strukturális problémákat tükrözi a külföldi tőkebefektetések alacsony aránya is, amit mielőbb növelni kell. Bár történt némi előrelépés a jogharmonizáció terén, sok még a tennivaló. A szlovák ipar integrációja megkívánja a nehézipar arányának csökkentését, a vállalatok szerkezetváltásának nagyobb hatékonyságát. Átalakításra szorul a bankszektor is.

Mindezek alapján az Európai Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Szlovákia nem tesz eleget intézményeinek instabilitása, a demokrácia működésének hiányosságai miatt az EU által Koppenhágában meghatározott politikai feltételeknek.

Az 1997. decemberi luxemburgi EU-csúcs eredményeit különbözőképpen értékelte a kormány, illetve a szlovák közvélemény. A kormány már a korábbi, júliusi értékelés kapcsán is azt állította, hogy a bizottság más-más mértéket használt Szlovákia és a többi tagjelölt értékelésénél.

A kormány sikerként állította be, hogy az ország nem esett ki az integrációs folyamatokból. Bár szavakban az EU-tagsághoz szükséges feltételek fokozatos teljesítését ígérte, ezt azonban kevés tett követte. Az akkori köztársasági elnök, Michal Ková_c a luxemburgi csúcs után az EU képviselőinek véleményével egybehangzóan leszögezte: amennyiben a kormány a jövőben is a korábbiakhoz hasonló módon gyakorolja a hatalmat, akkor ezzel minimálisra csökkenti Szlovákia uniós csatlakozásának esélyeit.

A luxemburgi csúcs után a kormány fenntartja azon véleményét, hogy a döntés diszkriminálta Szlovákiát, és hogy más országokhoz viszonyítva szigorúbb feltételeket szabtak Pozsonnyal szemben. A pozsonyi vezetés Szlovákiát fiatal demokratikus államnak tartja, ahol a demokrácia építésében nem érnek el rosszabb eredményeket, mint a többi átalakuló ország. A szlovák kormány szerint Szlovákia mutatja fel a térség legjobb gazdasági eredményeit, s a jogharmonizáció terén is jelentős eredményekkel büszkélkedhet. Igyekszik meggyőzni a közvéleményt, hogy sikeresen halad Szlovákia integrációja az Európai Unióba.

Az ellenzék és a független közgazdászok ezzel szemben kiemelik: az uniós politikai kritériumok terén Szlovákiában hiányosságok tapasztalhatók, a jogharmonizáció koordinálatlan, üteme lassú a politikai érdekek miatt, nem alakult ki egységes felkészülési stratégia sem az Unióba való belépés előtt. Úgy vélik, a gazdasági átalakulás terén tapasztalt elmúlt évekbeli visszalépések ugyancsak hátrányosak Szlovákia integrációja szempontjából. A felszínen azonban semmi nem változott a luxemburgi csúcs után: változatlan a szlovák kormány stratégiája, amely elfogadta az "acquis communautaire", az uniós szabályok együttesének Nemzeti Programját.

A fordulat esélye

A Szlovákiába érkező külföldi tőkebefektetések nagysága elenyésző. Az utóbbi időben a szlovák kormány mégis hajlandóságot mutatott a külföldi tőke nagyobb mérvű becsalogatására: 1998 júniusában módosították a jogi személyek adózásáról szóló törvényt. A főként a feldolgozóiparba érkező stratégiai befektetőket a következő intézkedésekkel kívánják támogatni:

• az adóalap 75 százalékos csökkentése öt éven át, amennyiben a külföldi befektető valamely stratégiai ágazatba 200 millió szlovák korona felett ruház be, s ha kivitele ebben az időszakban évi 25 százalékos növekedést mutat;
• adómentesség 10 évre, amennyiben a külföldi befektető 1 milliárd szlovák korona értékben ruház be (ebből évente 300 millió koronát) és exportálja termelésének 90 százalékát.

Várható azonban, hogy a külföldi befektetők mindaddig nem fogják elárasztani az országot, amíg nem mutatkozik nagyobb esély Szlovákia csatlakozására az EU-hoz és a NATO-hoz. Pedig a külföldi befektetők erőteljesebb jelenléte jótékonyan hatna az export növekedésére – ezt bizonyítja a jelenlegi befektetők (Volkswagen, Siemens) tevékenysége is. Josef Cernák, a SAZIR (Külföldi Befektetők Szlovákiai Központja) vezérigazgatója a szlovákiai vállalatok versenyképességének javulását egyedül a külföldi befektetések gyarapodásától reméli. A SAZIR felmérése alapján a jelenlegi külföldi befektetők 80 százaléka bővíteni kívánja szlovákiai tevékenységét, ám ez még mindig kevés, a jelenlegi 1,1 milliárd dolláros külföldi tőkebefektetésnek nyolc-tízszeresére lenne szükség. A külföldi tőke becsalogatásában _Cernák – és mások – szerint is az adókedvezményeken túl egyébként is nagyobb szerepe van a politikai klímának, a gazdasági és jogi környezet stabilitásának.

Szlovákia főbb makrogazdasági mutatói
Év	GDP- növekedés (%)	Fogyasztói árindex (%)	Munkanélküliség aránya (%)	Folyó fizetési mérleg (a GDP %-ban)	Állami költségvetés egyenlege (a GDP %-ban)
1993	–3,7	25,1	14,4	–5,0	–6,3
1994	4,9	13,4	14,8	4,8	–5,2
1995	6,8	9,9	13,1	2,3	–1,6
1996	6,9	5,8	12,8	–11,2	–4,4
1997	6,51	6,4	12,5	–6,9	–5,7
Forrás: Szlovák Nemzeti Bank 1 A Szlovák Statisztikai Hivatal legújabb bejelentése szerint a kereskedelmi mérleg hiányának magasabb értéke miatt a GDP növekedése tavaly mindössze 5,7 százalékos volt.

Szlovákiában a jelenlegi kormány sokak szerint alkotmányellenes privatizációt folytat, a politikai instabilitással elrettenti a külföldi befektetőket, jóllehet a gazdasági mutatókkal mégis sokáig sikerült elkápráztatnia még a nemzetközi megfigyelőket is. A választások előtti évben magasnak kimutatott gazdasági növekedés, a kereskedelmi és a folyó fizetési mérleg hiányának csökkenése egyaránt kedvező színben tüntette fel a kormány tevékenységét. A nemrég bejelentett, jóval rosszabb értékeket felfedő adatok azonban fellibbentették a fátylat a mélyben meghúzódó problémákról.

A közvélemény-kutatások eredményei a szeptemberi választásokon a demokratikus ellenzék győzelmét jósolták, s ez bevált. Az ellenzéki Szlovák Demokratikus Koalíció azt ígéri, hogy győzelme esetén száz napon belül teljesíti az összes, Szlovákia EU-csatlakozásához szükséges politikai kritériumot. A parlamenti választások eredménye a megszokottnál jóval nagyobb mértékben befolyásolja majd a szlovák gazdaság alakulását, s minden bizonnyal eldönti az európai uniós tagság sorsát is.