Mennyibe kerül a vezető tisztségviselő a társaságnak? Hogyan számolhatjuk el az ügyvezetés költségeit? Milyen jogcímen csapolhatja meg a vezető legálisan cége bankszámláját? Sorozatunk befejező cikkében ezekre a kérdésekre adunk választ.
A gazdasági társaságok ügyvezetését – operatív irányítását – a társaság vezető tisztségviselői látják el. A vezető tisztségviselők a közkereseti és a betéti társaságnál az üzletvezetésre jogosult tagok, közös vállalatnál az igazgató, korlátolt felelősségű társaságnál pedig az ügyvezetők. A részvénytársaságoknál az ügyvezetést külön szervezet, az igazgatóság látja el: az igazgatóság tagjait tekinthetjük ilyenkor a társaság vezető tisztségviselőinek. A zártkörűen működő részvénytársaságnál az alapító okirat egyszemélyes vezetést is felállíthat.
A korábbi szabályozással ellentétben az új társasági törvény szerint vezető tisztségviselő kizárólag természetes (fizikai) személy lehet, az ügyvezetés feladatai pedig csak személyesen láthatók el. A vezető tisztségviselő képviseletére nincs jogi lehetőség. Kivételt képez e szabályok alól a közkereseti és a betéti társaság, ezeknél a társaságoknál törvényi engedély folytán a jogi személy tag is lehet üzletvezető. A jogi személy az üzletvezetési feladatait a képviseletére jogosult természetes személy útján látja el. Új rendelkezés, hogy vezető tisztségviselőnek egy személy egyidejűleg legfeljebb három gazdasági társaságnál választható. A megengedett három vezetői tisztség túllépése a további esetekben a megbízatás érvénytelenségével jár.
A vezető tisztségviselők jogviszonya
A vezető tisztségviselők javadalmazása alapvetően az ügyvezetési feladatok ellátására létesített jogviszony jellegétől függ. A jogviszony szempontjából jelentőséggel bír az a körülmény is, hogy a vezető tisztségviselő a társaság tagjai, avagy kívülálló személyek közül kerül ki. Közkereseti és betéti társaságnál az üzletvezetésre kizárólag a társaság tagja jogosult. A közös vállalat ügyvezetését és képviseletét az igazgató látja el, akit a vállalat legfőbb szerve, az igazgatótanács választ.
A korlátolt felelősségű társasággal kapcsolatban pedig kifejezett szabály írja elő, hogy az ügyvezetést a társaság tagjai vagy kívülállók közül választott egy vagy több személy láthatja el.
A részvénytársaság ügyvezetését az igazgatóság mint operatív szerv végzi. Az igazgatóság legalább három, legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll, akik a részvénytársaság vezető tisztségviselőinek minősülnek. A társasági törvény értelmében az igazgatóság elnökét a tagok választják maguk közül, nincs regula azonban az igazgatósági tagok személyi köréről. Törvényi tiltás hiányában – a közös vállalathoz hasonlóan – igazgatónak bármely természetes személy megválasztható, a gyakorlatban igen ritkán fordul elő azonban, hogy az igazgató a társaság részvényese is egyben.
A vezető tisztségviselőt a társaság legfőbb szerve választja meg. A megbízás – a Gt. indokolása értelmében – nem egyoldalúan, hanem egy sajátos kétoldalú megbízási jogügylettel jön létre. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy az érintett személynek valamilyen módon – ráutaló magatartással a cégjegyzésre jogosító cégaláírási nyilatkozat vagy a cégeljárásban megkövetelt elfogadó nyilatkozat aláírásával – el kell fogadnia. A tisztség a választás és az elfogadás együttes eredményeként jön létre. A megbízatás – a speciális megbízási jogviszony mellett – munkaviszony keretében is ellátható. A vezető tisztségviselő jogviszonyára a társasági törvény rendelkezése értelmében – amennyiben azt nem munkaviszony keretében látják el – a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai irányadóak. Az általános szabály alól egy kivétellel találkozhatunk: a részvénytársaságnál az igazgatóság elnökének és az igazgatóság tagjainak tisztsége erre irányuló munkaviszony keretében nem látható el.
Az 1997/148. számú APEH-iránymutatás a betéti társaság beltagjának munkaviszonyát vizsgálja. Az Igazságügyi Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium egyező álláspontjára hivatkozva a dokumentum rögzíti, hogy "a betéti társaság beltagja munkaviszony keretében végezheti a társaság javára folytatott személyes közreműködését, feltéve hogy vele a munkaszerződést az üzletvezetésre jogosult másik beltag köti meg. Amennyiben azonban a betéti társaságnak egyetlen beltagja van, ez a beltag személyes közreműködését nem végezheti munkaviszony keretében, miután ebben az esetben a munkáltatói és a munkavállalói jogviszony egybeesik, amely – kétoldalú jogviszonyról lévén szó – formailag kizárt." (AEÉ 1997/8.)
| A vezető tisztségviselő mint társas vállalkozó A jelenleg hatályos társadalombiztosítási jogszabályok értelmében társas vállalkozás a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint a felsorolt társaságok előtársasága is. Társas vállalkozó a bt. bel- és kültagja, a kkt. tagja, a kft., a közös vállalat, az egyesülés tagja, feltéve ha az illető a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és közreműködése nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében, hanem tagsági jogviszony alapján történik. A felsorolt társas vállalkozások vezető tisztségviselői, ha egyúttal a társaságnak tagjai is, megbízatásukat tagsági jogviszony alapján, személyes közreműködés keretén belül – társadalombiztosítási szempontból – társas vállalkozóként is elláthatják. A tb-törvényhez kapcsolódó kommentár a társas vállalkozói státus alapfeltételének tekinti, hogy a személyes közreműködés ne munkaviszony vagy megbízási jogviszony, hanem tagsági jogviszony alapján történjék. A társasági törvény ezzel szemben a vezető tisztségviselők jogviszonyára – ha tisztségüket ők nem munkaviszony keretében látják el – a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályainak megfelelő alkalmazását rendeli. A vezető tisztségviselői megbízás ennek tükrében speciális megbízási jogviszony – és nem önálló tagsági jogviszony – alapján látható el, amely a társaság tagja esetén a személyes közreműködés teljesítését is jelenti. A gazdasági társaságok a társas vállalkozó tagjaik után 39% társadalombiztosítási járulékot (nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulékot) kötelesek fizetni. Egészségügyi hozzájárulás fizetésére nem kerül sor, ha a társas vállalkozó heti 36 órás foglalkoztatás mellett munkaviszonyban (is) áll. A társadalombiztosítási járulék alapja a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett (elszámolt) jövedelem, amely azonban törvényi rendelkezés folytán nem lehet kevesebb az előző hónap első napján érvényes minimálbérnél. Ha a társas vállalkozó egyidejűleg több gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja, a minimálbér alapján előírt legkisebb összegű járulékot – választása szerint – csak egyszer kell figyelembe venni. A társas vállalkozó a jövedelme után – a munkaviszonyból származó jövedelemnél említett szabályok szerint – nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot köteles fizetni. Amennyiben a személyesen közreműködő tag ezzel egy időben – legalább heti 36 órás – munkaviszonyban is áll, avagy közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatára jár, az utána fizetendő társadalombiztosítási járulék alapjának meghatározásánál, továbbá az általa fizetendő nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék alapjának kiszámításánál a tényleges járulékalapot képező jövedelmet – és nem a törvényi minimumot – kell figyelembe venni. Ha a biztosított társas vállalkozó foglalkoztatási ideje a munkaviszonyban eléri a heti 36 órát, a további jogviszonyaiból származó, járulékalapot képező jövedelme után egészségbiztosítási járulékot nem kell fizetnie. A jövedelemadó szempontjából a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködéséből származó jövedelme a munkabérrel egyezően nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek tekinthető, feltéve ha az annak ellenében kapott juttatást a vállalkozás működési költségei között számolják el. |
A vezető tisztségviselő díjazása
A "vezető tisztségviselés" a Gt. alapján főszabályként megbízási jogviszony keretében látható el. A megbízás a Polgári Törvénykönyv alapján egyaránt lehet visszterhes vagy ingyenes jogügylet. A gazdasági társaságok legfőbb szerve dönt arról, hogy díjazásban részesíti a vezető tisztségviselőt vagy sem. Díjazást azonban akkor lehet megállapítani, ha azt a törvény nem zárja ki. Maga a Gt. rögzíti, hogy nem részesíthető díjazásban a vezető tisztségviselő a gazdasági társaság fizetésképtelenségének jogerős megállapítását követően, a felszámolási eljárás egész tartama alatt.
Az ügyvezetési feladatok törvényi engedély alapján, munkaviszony keretén belül is elláthatók. A vezető tisztségviselő munkavállalót feladatai ellátásáért ilyenkor – a munkajogi szabályok szerint – munkabér illeti meg.
A vezető tisztségviselő munkabére
A személyijövedelemadó-törvény kategóriái szerint nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a munkaviszonyban folytatott tevékenységből, a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködéséből származó jövedelem is, ha az ellenében kapott juttatást a társas vállalkozás működési költségei között számolják el. Szintén nem önálló tevékenységből származó jövedelem a jogszabály alapján választott tisztségviselő – pl. a felügyelőbizottsági tag megbízási jellegű jogviszonyban folytatott – tevékenysége. Az ilyen jövedelmet a nem önálló tevékenységből származó bevételből kell kiszámítani, mégpedig a személyijövedelemadó-törvény szabályai szerint.
A nem önálló tevékenységből származó jövedelem után a magánszemély a jövedelem nagyságának függvényében 20-42% személyi jövedelemadót, munkavállalói járulékként a munkaadótól kapott kereset 1,5%-át, nyugdíjjárulékként – kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy – a járulékalap 7%-át (1999. január 1-jétől 8%, 2000. január 1-jétől pedig 9%-át) köteles megfizetni. Magán-nyugdíjpénztári tag esetén a nyugdíjjárulék 1%, emellett azonban a magánnyugdíjpénztárnak 6% (1999. január 1-jétől 7%, 2000. január 1-jétől 8%) tagdíjat is kell fizetni. Az egészségbiztosítási járulék mindenki számára egységesen 3%.
Az egészségbiztosítási és a nyugdíjjáruléknak, illetőleg a tagdíjnak – a társadalombiztosítási járulékkal ellentétben – van fizetési felső határa.
Ez 1998. január 1-jétől napi 4290 Ft, vagyis egy évben 1 565 850 Ft. A járulékfizetési felső határ azt jelenti, hogy nem kell a 4290 Ft-ot meghaladó járulékalap után egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni, ennek következtében azonban napi 4290 Ft-nál az egyes társadalombiztosítási ellátások alapja sem lehet magasabb.
A munkabér után a munkáltató gazdasági társaság 1998. július 1-jétől munkaadói járulékként a tb-járulék-fizetési kötelezettség alá eső járulékalap 4%-át köteles megfizetni. A foglalkoztató a kifizetett munkabér után összesen 39% (1999. január 1-jétől 38%, 2000. január 1-jétől pedig 37%) társadalombiztosítási járulékot fizet. Ebből nyugdíjbiztosításra 24% (1999. január 1-jétől 23%, 2000. január 1-jétől 22%), egészségbiztosításra 15% jut. A gazdasági társaságok bérköltségeik után – a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló a 1996. évi LXXVII. törvény rendelkezései szerint – 1,5% szakképzési hozzájárulás és munkavállalónként havi 2100 Ft egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezettek.
A gazdasági társaság az általa – különféle jogcímeken – fizetett járulékokat és magát a munkabért is a társasági adó kiszámításakor költségként számolja el.
Megbízás
A vezető tisztségviselők, ha a társasággal nem állnak munkaviszonyban, az ügyvezetés feladatait megbízás alapján is teljesíthetik. A részvénytársaság igazgatóságának tagjai és az igazgatóság elnöke a társasági törvény tiltó rendelkezése értelmében feladatait munkaviszony keretében nem láthatja el, így vele kizárólag megbízási szerződést lehet kötni.
A megbízási jogviszonyban álló vezető tisztségviselő tevékenysége a személyi jövedelemadó szempontjából nem önálló tevékenység, az ebből származó jövedelem után – a jövedelem nagyságának függvényében – 20-42% szja-t kell fizetni.
A megbízott – a társadalombiztosítás szempontjából – biztosított személynek minősül, ha díjazás ellenében, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (pl. megbízási jogviszonyban) személyesen munkát végez, és a munkavégzésből származó havi jövedelme eléri az előző havi minimálbér harminc százalékát (naptári napokra számítva annak harmincadrészét). A tb-törvény kommentárja értelmében – a gazdasági társaságok társas vállalkozónak minősülő üzletvezetői, ügyvezetői kivételével – a társaságok választott tisztségviselői "munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony" keretében munkát végző személyeknek tekinthetők, akik után a foglalkoztató – amennyiben a választott tisztségviselő havi díja a minimálbér 30%-át meghaladja – 39% társadalombiztosítási, a megbízott pedig 7+3% nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizet. A magánnyugdíjpénztár tagja esetén a nyugdíjjárulék 1%, a nyugdíjpénztári tagdíj legalább 6%.
Nem kell a megbízónak egészségügyi hozzájárulást, a megbízottnak pedig egészségbiztosítási járulékot fizetnie, ha a foglalkoztatott egyidejűleg – legalább heti 36 órás foglalkoztatás mellett – munkaviszonyban áll.
Vezető tisztségviselők egyéb jogcímeken történő javadalmazása
Pénzbeli juttatások
a) prémium, jutalom
A vezető tisztségviselők díjazásukon felül számos egyéb jogcímen részesülhetnek pénzbeli javadalmazásban. Leggyakoribb ilyen juttatás az eredménytől függő célprémium, jutalom. Eredményes munkavégzés esetén mind a munkaviszony, mind a megbízási jogviszony alapján tevékenykedő vezető tisztségviselők részesíthetők célprémiumban, illetve jutalomban, amely egy-egy konkrét feladat sikeres elvégzéséhez, meghatározott eredmény eléréséhez vagy általában a kiemelkedő teljesítményekhez kapcsolódik.
Nagyobb gazdasági társaságoknál az ún. menedzser típusú szerződésekben igen gyakori, hogy meghatározott gazdasági mutatók teljesítése esetére a célprémium fizetését előre garantálják. A jutalom és a célprémium nem rendszeres jövedelem, amely után személyi jövedelemadót, tb-járulékot kell fizetni, a társasági adó szempontjából pedig költségként számolható el.
b) osztalék
Társasági tag vezető tisztségviselőknél az osztalékfizetés is egyfajta pénzbeli juttatás, amely azonban nem közvetlenül a vezető, hanem a társaság tevékenységének eredményességéhez igazodik. Az osztalékból származó bevétel teljes egésze adóköteles jövedelem. Az osztalékot a társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a tulajdonos részére, jogviszonyára tekintettel fizeti a társaság. A vezető tisztségviselőket gyakran ingyenesen adott értékpapírokkal is jutalmazzák. A tőkeemeléssel, ellenérték nélkül juttatott értékpapír névértékét, továbbá a tőkeemelés keretében az értékpapír új névértékéből az emelés összegét az szja-törvény ugyancsak osztaléknak tekinti. Az adózás utáni eredményből fizetett osztalék adóját a kifizető állapítja meg és vonja le a fizetés napján. Az osztalék adójának mértéke a törvényben meghatározott számítási mód szerinti öszszeghatárig 20%, az ezen összeget meghaladó rész tekintetében 35%. Az osztalék az összevont adóalapon kívül eső, külön adózó jövedelem, amelyet a társadalombiztosítási járulék alapjának megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni. Az osztalék után ennek következtében járulékot fizetni nem kell. (Úgy hírlik, ez a mentesség meg fog szűnni.)
c) munkába járás költségei
Pénzbeni juttatás a munkába járás költségeinek megtérítése címén kapott összeg is, amelyet a munkavállaló a munkáltatójától saját gépjárműve használatáért kap. Munkába járás költségtérítése címén – a munkában töltött napokra számolva, legfeljebb a munkahely és a lakás közötti oda-vissza távolság figyelembevételével – 3 Ft/km összeg szja-mentes költségtérítés fizethető, feltéve hogy a munkavállaló lakása és munkahelye eltérő közigazgatási egységben található. A további költségek megtérítésére is van lehetőség, azzal azonban, hogy az elszámolt kilométer-távolságot magáncélú felhasználásnak kell tekinteni, az ezért járó térítés azonban adóköteles. A munkába járás adómentes költségtérítése után tb-járulékot sem kell fizetni, a társaság pedig költségként számolhatja el az erre fordított összeget.
d) munkáltatói hitel
A vezetők részére a nagyobb társaságok gyakran nyújtanak – kedvezményes feltételek mellett – nagy összegű ún. munkáltatói hitelt. A kamatmentesen vagy a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamatozású hitel – az szja-törvény szerinti lakáscélú hitel, munkabérelőleg, pénzintézeti belső hitel kivételével – kamatának a jegybanki alapkamat mértékéhez viszonyított különbözete a magánszemélynek adóköteles jövedelme. A kamatkülönbözet után az adó mértéke 44 százalék, amelyet a levont jövedelemadó fizetésére vonatkozó rendelkezések szerint a kifizetőnek kell megfizetnie.
Adómentes a lakáscélú hitel kamatkülönbözete, ha a hitelt a munkáltató pénzintézet útján, a munkavállaló olyan lakásépítéséhez, -vásárlásához, -bővítéséhez, -korszerűsítéséhez nyújtotta, amely lakás nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabály szerinti méltányolható lakásigény mértékét. Adókötelezettség alá esik az olyan munkáltatótól vagy az önkormányzattól jogszabály alapján kapott hitel is, aminek visszafizetésétől a munkáltató eltekint, illetve amelynek visszafizetését a munkáltató vállalja. A társasági adó szempontjából a munkáltató által nyújtott hitel kamata a társaság bevétele, a kamatkülönbözet után fizetendő személyi jövedelemadó azonban a társaság elszámolható költsége.
e) devizaellátmány
A külföldi részvétellel működő gazdasági társaságok vezetői gyakran utaznak külföldre. A kiküldetés során fizetett devizaellátmány olyan pénzbeli juttatás, amelynek egy részével – szállás, utazás költségei – a kiküldetésben lévő köteles számlák alapján elszámolni, kivéve ha ezt maga a társaság intézi. A napidíj 30%-a, legfeljebb azonban 10 USA-dollárnak megfelelő napi összeg igazolás nélkül levonható elismert költség. A bevétel fennmaradó részének adózása attól függ, hogy azt az érintett személy milyen jogcímen szerzi meg. Ha munkaviszonyban álló munkavállaló utazik külföldi kiküldetésbe, az általa szerzett jövedelem adóköteles bérjövedelem. Kiküldetésről azonban nemcsak munkaviszony, hanem társasági tagsági viszony esetén is lehet szó. Bevétele ilyenkor összevont adóalapba tartozó egyéb jövedelem. A devizaellátmány a vállalkozás érdekében felmerülő kiadás, így a társasági adó szempontjából költségként számolható el. Az ellátmány szja-alapot képező része a társadalombiztosítási járulékalapba tartozik, így utána a vállalkozás és az alkalmazott (megbízott, tag) az általános szabályok szerinti járulékot köteles fizetni.
f) továbbképzési költség
Egyéb pénzbeli juttatásnak tekinthető a vezető tisztségviselő továbbképzése költségének megtérítése is. A 1997/90. APEH-iránymutatás értelmében a munkáltató által átvállalt tandíj senkinél nem keletkeztet adókötelezettséget, ha a magánszemély munkájának elvégzéséhez szükséges ismeretek megszerzését célozzák a tanfolyam, a közép- vagy a felsőfokú tanulmányok. Az APEH 1996/110. iránymutatása szerint pedig, ha a munkavállaló továbbképzésére a munkáltató érdekében, a dolgozó munkavégzésével összefüggésben kerül sor, akkor az egyenértékű a kiküldetésben történő munkavégzéssel. Így a kifizető (munkáltató) nevére szóló tanfolyami számla (a tandíj) megtérítése nem számít természetbeni juttatásnak.
Természetbeni juttatások
a) cégautó használata
A nagyobb vállalkozásoknál szinte minden vezető tisztségviselő hivatali gépjárművel jár. A személyi jövedelemadó szempontjából természetbeni juttatás a cégautó magáncélú használatából eredő jövedelem. Az 1996/122. számú APEH-iránymutatás értelmében a személygépkocsi magáncélú használatára tekintettel – törvény által vélelmezett – jövedelem azért keletkezik, mert a magánszemély a kifizető tulajdonában lévő személygépkocsit jövedelemszerző tevékenysége során a kifizető költségviselése mellett veheti igénybe, s így a személygépkocsi beszerzési és üzemeltetési költségeit nem a magánszemély viseli. Az adót a forgalmi engedélyben bejegyzett tulajdonos köteles megfizetni. Az adó mértéke az autó beszerzési árához, a beszerzés évéhez igazodik.
Gépjárművel kapcsolatos természetbeni juttatás a saját autó hivatali használatáért elszámolt üzemanyagtöbblet-felhasználás is. Ha a számlák alapján elszámolt költség éves szinten több, mint a norma szerinti költség, akkor a különbözet után a kifizetőnek 44% adót kell fizetnie. A hivatali gépjármű használatával mint természetbeni juttatással kapcsolatos költségek a társasági adó szempontjából költségeknek tekintendők.
b) ajándék
A társaságtól kapott ajándék természetbeni juttatás, amely néhány kivételtől eltekintve – a nyugdíjba vonuláskor adott ajándék 10 000 Ft-ot meg nem haladó része, az üzleti, hivatali, diplomáciai eseményen kapott reprezentációs ajándék stb. – adóköteles jövedelemnek minősül. Az ajándéknak mind társaságiadó-, mind áfa-vonzata van. Az ajándék adóköteles része a munkáltatónál, a társaságnál tb-járulék-alapot képez, amely után 39% járulékot kell fizetni. A biztosítottnak az ajándék után nem kell járulékot fizetnie.
c) étkezési hozzájárulás
A munkáltató a természetben nyújtott étkezés értékéből legfeljebb havi 2200 forint, vagy a kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító ingyenes vagy kedvezményes étkezési utalvány értékéből legfeljebb havi 1400 forintig terjedő adómentes természetbeni juttatásban részesítheti a munkavállalóját. Az ezt meghaladó értékben nyújtott étkezési hozzájárulás a személyi jövedelemadó szempontjából adóköteles juttatás. Az adómentesség kizárólag a munkáltató által adott hozzájárulásra vonatkozik. Az adómentes juttatás munkaviszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony esetén nem képez járulékalapot.
Az adóköteles rész után azonban a munkáltató, illetve tagsági jogviszony esetén a társaság 39% járulékot fizet. A munkavállaló és a tag oldalán – a juttatás természetbeni jellegéből eredően – járulékkötelezettség nem áll fenn.
d) átvállalt biztosítási díj
Ugyancsak adómentes természetbeni juttatásnak tekinthető, ha a kifizető a magánszemély biztosítottnak – a belföldi székhelyű biztosítóintézettel kötött – halál esetére szóló életbiztosítás, baleset-biztosítás és a teljes és végleges munkaképtelenségre szóló betegségbiztosítási díjának fizetését vállalja. Ebben az esetben a biztosított azonban az szja-törvény szerint a biztosításhoz fűződő adókedvezmény igénybevételére nem jogosult. Az átvállalt biztosítási díj a társaság költségei között számolható el. A vegyes biztosítás (biztosítási esemény bekövetkezése nélkül a futamidő végén szolgáltatást nyújt) átvállalt díja azonban a magánszemélynél adó- és tb-köteles.
e) önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba fizetett díj
A magánszemélynél bevételnek számít a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díj, ideértve az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár tagja után a munkáltató tag által befizetett munkáltatói hozzájárulást is. Az összevont adóalap adóját csökkenti azonban az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a magánszemély tag befizetése és az esetleges munkáltatói hozzájárulás együttes összegének kiegészítő nyugdíjpénztár esetében az 50 százaléka, kiegészítő egészségpénztár esetében a 25 százaléka, kiegészítő önsegélyező pénztár esetében a 25 százaléka, de együttesen legfeljebb 100 ezer forint. Nem képezi a tb-járulék alapját a munkáltatói hozzájárulásnak az a része, amely nem haladja meg a minimálbér 115 százalékát.
Palatin Mária| Saját gépjármű használata Nem társasági juttatás, de a témához kapcsolódik a saját gépjármű hivatali használata. Ennek költségeként – útnyilvántartás alapján – a jármű üzemanyag-felhasználása és a számlával igazolt fenntartási, javítási és felújítási költsége számolható el. Üzemanyag-felhasználás címén az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár vagy a számlával igazolt üzemanyag-vásárlás vehető figyelembe. A számlával igazolt üzemanyag-mennyiség nem lehet azonban több, mint az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség. Fenntartási, javítási és felújítási költségként a 3 Ft/km átalányelszámolás is alkalmazható. Nem kell útnyilvántartást vezetni a saját személygépkocsi belföldi kiküldetés miatti használatáról, ha a munkáltató az eseti belföldi kiküldetési rendelvényben meghatározott km-távolság után az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az APEH által közzétett üzemanyagár alapján számított költségtérítést, valamint 3 Ft/km általányt fizet. A saját gépjármű hivatali célú használatáért útnyilvántartás alapján fizetett költségtérítés a társasági adó szempontjából költségként számolható el. A 1997/261. APEH-iránymutatás az üzemanyagköltség elszámolásának szja-vonzatáról szól. Utal arra, hogy az üzemanyag-költségtérítéssel kapcsolatos adókötelezettség megállapításánál a magánszemélynek választási lehetősége van, hogy a számlákból képzett átlagárat vagy a törvényben rögzített árat alkalmazza. A saját gépjármű hivatali célú használata során a magánszemély az üzemanyagköltséget nem a számla szerinti, hanem a norma szerinti mennyiségig veheti figyelembe. A számla elsősorban nem a felhasznált mennyiség igazolására, hanem az ár igazolására szolgál akkor, ha a számla szerinti árral számolnak. Mindez nem kötelező, mert bármikor választható a törvényben rögzített ár is, illetőleg ha valamely tankolásról nincs számla, akkor az attól kezdve futott kilométerekre csak a törvényben rögzített ár alkalmazható. A törvényi előírások szerinti mértékben elszámolt költségtérítés után sem szja-t, sem tb-járulékot fizetni nem kell. |