A joggal való visszaélés

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 8. számában (1998. október 1.)

 

Minden veszélyessé válhat, ha nem arra használják, amire való. Nem kivétel ez alól a jog, illetve a joggyakorlás sem. Sokszor vezet igazságtalansághoz, ha egy-egy jogviszonyban valaki a formális jogszerűség védelme alatt igyekszik kijátszani a másikat. Hol húzódik az a határ, amelyen túl a jog már nem nyújt segítséget az érdekérvényesítéshez, mikortól válik jogellenessé az egyébként jogszerű magatartás?

 

A törvényhozó szándéka - amely arra irányul, hogy az igazságosság és a méltányosság szempontjainak figyelembevételével rendezze a társadalmi konfliktusokat - nem érvényesülhet minden esetben. Kisebb-nagyobb rések keletkezhetnek a jogszerű és az igazságos, méltányos megoldás között. József Attilával szólva: "A törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol." Ezért van szükség olyan általános elvekre, amelyek segítségével ezek az ellentmondások feloldhatók. Találó megfogalmazás, hogy egyetlen törvényhozás sem mondhat le azokról a korrektívumokról vagy kibúvókról, amelyek nélkül a jog és az igazság elválásának megengedhetetlen kockázatát vállalná magára.

A joggal való visszaélés tilalma olyan általános rendezőelv, amely alkalmas arra, hogy bizonyos fokig védelmet nyújtson az ilyen magatartások ellen. Időről időre változnak azok a jogterületek, amelyeken a legnagyobb szükség van a segítségére. A közeljövőben - a Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú kollégiumi állásfoglalásának legutóbbi módosítása kapcsán - ezen az utóbb említett jogterületen várható előretörés.

MIT MOND A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV?

Általános tilalom

A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) bevezető rendelkezései között, az 5. §-ban találhatjuk a joggal való viszszaélésről szóló rendelkezést. (Ebből látható, hogy az egész kódexre kiterjedő elvről, általános szabályról van szó.) Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.

A jogellenes magatartás kiindulópontja a fentiek szerint mindig valamilyen alanyi jog, vagyis a törvényhozó által biztosított cselekvési lehetőség (pl.: a tulajdonos birtokolhatja, használhatja tulajdonát, rendelkezhet azzal, közös tulajdon esetén bármelyik tulajdonostárs kérheti a közös tulajdon megszüntetését stb.), amellyel visszaél a jogosult.

Rendeltetésellenes joggyakorlás

A jog gyakorlásának a fenti definíció szerint a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra kell irányulnia.

A jog társadalmi rendeltetése olyan szabályrendszer létrehozása és működtetése, amelynek segítségével rendezhetők, meg- vagy feloldhatók a társadalomban jelentkező különféle konfliktusok, mégpedig úgy, hogy közben a jogalkotó és a jogalkalmazó törekszik a köz- és a magánérdek védelmére, a kettő lehetőségek szerinti összehangolására, és olyan etikai elvek érvényesítésére, mint az igazságosság és a méltányosság.

A törvény példálózó felsorolásban rögzíti a rendeltetésellenes joggyakorlás leggyakoribb eseteit, azonos súlyt tulajdonítva a közérdek (nemzetgazdaság megkárosítása) és a magánérdek (személyek zaklatása) sérelmére elkövetett visszaéléseknek.

A törvény nem kíván meg vétkességet a joggal való visszaélés megvalósulásához, csak azt, hogy a joggyakorlás rendeltetésellenes legyen. Más kérdés, hogy amennyiben egyben kár is bekövetkezik, ekkor már az általános kártérítési szabályok szerint kötelezhető kártérítésre a joggal visszaélő személy, ha magatartása felróható (vétkes) volt.

Jognyilatkozat pótlása

A joggal való visszaélés speciális esetét szabályozza a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdése. E szerint: "Ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a fél nyilatkozatát ítéletével pótolhatja, feltéve hogy az érdeksérelem másként nem hárítható el. A jognyilatkozat pótlására különösen akkor kerülhet sor, ha a jognyilatkozat megtételét illetéktelen előny juttatásától tették függővé."

A fentihez hasonló, a passzív visszaélés bírói ítélettel való kiküszöbölésére lehetőséget adó törvényi szabállyal nem találkozunk más országok polgári törvénykönyveiben. Előfordulnak azonban eseti bírói döntések, amelyek - az általános tilalmi szabályra hivatkozva - megállapítják, hogy a jognyilatkozat megtagadása joggal való viszszaélésnek minősül.

Feltétele a törvényhely alkalmazásának, hogy a felek között valamilyen polgári jogviszony (pl. tulajdonközösség vagy bérleti jog) álljon fenn. A Ptk. itt csak a jogszabály által megkívánt nyilatkozat pótlását teszi lehetővé, szerződéskötési nyilatkozat vagy szerződéssel vállalt és elmulasztott nyilatkozat pótlását azonban nem. Ebben az utóbbi esetben a bíróság a Ptk. 295. §-a alapján pótolhatja a hiányzó nyilatkozatot ("Ha a kötelezettség jognyilatkozat adására irányul, a teljesítést a bíróság ítélete pótolja.").

Nyomós közérdek

A jognyilatkozat pótlásának törvényi feltétele a visszaélés mellett az is, hogy a nyilatkozat megtagadójának magatartása nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sértsen. Az általános kategóriák tartalommal való megtöltése azonban a mindenkori bírói gyakorlat feladata. A bírói gyakorlat szerint jelenleg is nyomós közérdek fűződik például a lakásépítéshez, lakásbővítéshez, -korszerűsítéshez, ahhoz, hogy az idős, beteg hozzátartozók gondozása, ápolása lehetőleg családi körben megoldható legyen, ne kelljen szociális intézményekre bízni azt. Az 1960-as, 1970-es években a bírói gyakorlat szerint nyomós közérdek fűződött a városok, különösen pedig Budapest túlnépesedésének megakadályozásához. Ma ez már nyilvánvalóan nem tekinthető nyomós közérdeknek, Budapest népessége évek óta fogy, megindult a kirajzási folyamat a városokból. Másrészt a lakóhely szabad megválasztása alapvető emberi jog, amelyet ma már nem lehet olyan tilalmakkal, adminisztratív eszközökkel szabályozni, ahogy ez húsz-harminc évvel ezelőtt történt. Ugyanakkor jelentkeztek új nyomós közérdekek, mint például a munkahelyteremtéshez, a magánvállalkozások működéséhez és terjedéséhez fűződő érdek. A nyomós közérdek egyben sokszor különös méltánylást érdemlő magánérdek is.

Különös méltánylást érdemlő magánérdek

A bírói gyakorlat különös méltánylást érdemlő magánérdeknek tekintette és tekinti ma is például, hogy a szülők lakáshoz tudják juttatni gyermeküket, hogy valaki jövedelmezőbb álláshoz juthasson, hogy munkahelyéhez vagy iskolájához közelebb lakhasson, hogy ne kényszerüljön családjától távol dolgozni. A gépkocsilopások elterjedése is hozzájárul ahhoz, hogy ilyen magánérdeknek tekintsük a garázsépítést.

Elháríthatóság

További feltétele a jognyilatkozat pótlásának, hogy az érdeksérelem másképpen el nem hárítható legyen. A bírói gyakorlat szerint nincs helye a jognyilatkozat pótlásának, ha az érdeksérelem sokkal nagyobb költséggel ugyan, de máshogyan is elhárítható. Természetesen ilyenkor az adott személy teljesítőképességéhez kell mérni a költségeket, mert ami az egyik embernek anyagilag - ha nagyobb áldozattal is - de megvalósítható megoldás, az a másik számára - anyagi lehetőségek hiányában - kivitelezhetetlen lehet, így fennállhat a másként el nem háríthatóság feltétele.

A BÍRÓI GYAKORLAT

A következőkben áttekintjük a joggal való visszaélés két leggyakoribb területét érintő ítélkezési gyakorlatot.

Jogukkal visszaélő tulajdonostársak

Gyakori eset, hogy közös tulajdonú ingatlanoknál a tulajdonostársak hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy az egyik tulajdonos építkezhessen: például beépíthesse a tetőteret, kerítést vagy éppen teraszt létesíthessen stb. A jognyilatkozat pótlására itt is csak olyan esetekben kerülhet sor, ha a nyilatkozat megtagadója rendeltetésellenesen gyakorolja a jogait. Ha törvényi érdeket igazol, jognyilatkozata nem pótolható. Ilyen törvényes érdek alapja lehet például a mostanában gyakori tetőtér-beépítéseknél az építkezés alatt fenyegető beázás, az építkezéssel együtt járó kellemetlenségek, a tervezési-kivitelezési hibákból eredő károsodások, a tetőtéri lakás elkészülte után az alatta lévő lakót érő esetleges zajártalmak, amelyek következtében sérelmet szenvedhet a tulajdonostársnak megszokott, nyugodt életvitelhez fűződő törvényes érdeke.

A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22178/ 1994. számú határozatában (BH 1995/4. szám) kifejtette, hogy a "Ptk.-nak a közös tulajdonra vonatkozó rendelkezései szerint a tulajdonostársak egyhangú határozatához kötött építési tevékenységhez a hiányzó hozzájáruló nyilatkozat a Ptk. 5. §-a alapján csak egészen kivételes esetekben pótolható." Az említett perben a bíróság álláspontja szerint nem minősül visszaélésszerű joggyakorlásnak, hogy a tulajdonostárs nem járult hozzá az osztott használatú ingatlan műszaki megosztásához, ugyanis a tervezett műszaki megosztás további - az alperes számára hátrányos - eltolódást eredményezne a bejegyzett tulajdoni arányok és a használati arányok között.

A közös tulajdonnal kapcsolatos, jognyilatkozat pótlására irányuló perekben igen ritkán pótolja a bíróság a jognyilatkozatot. Ennek egyik oka az, hogy az esetek túlnyomó részében a nyilatkozat megtagadója igazolni tudja törvényes érdekét, a másik pedig a jognyilatkozat pótlásának szigorú feltételrendszere, amelynek minden szükséges eleme ritkán van egyszerre jelen

Társasházak

A példánkul szolgáló perben a felek egymás szomszédai voltak egy hatlakásos társasházban. Az alapító okirat szerint az udvar és a kert a tulajdonostársak közös tulajdonában állt, a használatot az alapító okirat nem szabályozta, de kialakult az a rend, hogy mindegyik tulajdonos a saját lakása előtti kertrészt használta. A felperesek szerették volna megnagyobbítani lakásuk előterét az általuk használt előkert felé, hogy az előtérben étkezőt tudjanak kialakítani. Az alperes arra hivatkozva nem járult hozzá az átépítéshez, hogy így csökkenne a közös tulajdonban álló terület, továbbá hogy másik szomszédja is jelezte: a felperesek pernyertessége esetén ő is hasonló építkezésbe kezdene, így az alperes lakása "beszorulna" a két szomszédos kiugró előtér közé, kevesebb fényt kapna, értéke csökkenne. Az alapító okirat kimondta, hogy valamennyi tulajdonostárs hozzájárulása nélkül senki nem változtathatja meg a társasház külső, egységes képét. A bíróság nem látott lehetőséget a jognyilatkozat pótlására. Indokolása szerint az építkezés a tulajdoni hányadok - alperesre nézve hátrányos - megváltozásához vezetne, így az alperesnek jogos érdeke fűződik a jognyilatkozat megtagadásához. Másrészt az alapító okirat módosítására is szükség lenne, hiszen az építkezéssel a társasház külső egységes képe is megváltozik. Ez pedig szerződésmódosításnak minősül, aminek megkötésére az alperes nem köteles.

Jogok, amelyekkel nem lehet visszaélni A szerződéskötési szabadság elvéből következik, hogy a szerződéskötés vagy a szerződés módosításának megtagadása nem minősül joggal való visszaélésnek. Gyakori eset, hogy a társasházban olyan kérdésben tagadják meg a tulajdonostársak a hozzájáruló nyilatkozatot, amelyet a társasházi alapító okirat is szabályoz. Az alapító okirat szerződés, így az ilyen nyilatkozat mint szerződéses nyilatkozat nem pótolható. A Zalaegerszegi Városi Bíróság előtt P.21.404/1993. szám alatt folyt ügyben a felperesek a társasházban lévő garázsukban - munkanélkülivé válásuk miatt - üzletet szerettek volna nyitni, ahol háztartási vegyi árut, papírt, írószert árultak volna. A tulajdonostársak nem járultak hozzá a bolt megnyitásához. A bíróság a jognyilatkozat pótlására irányuló keresetet elutasította, mivel az alapító okiratban szerepelt, hogy a "gépkocsitároló kizárólag a gépkocsi tárolására használható (nem garázs)".

Üzleti érdekek

A magánvállalkozások terjedésével növekedni fog az olyan jogesetek száma is, ahol üzleti, gazdasági érdekek befolyásolják a jognyilatkozat megadását vagy megtagadását, mint az alábbi perben is, ahol a feleknek közös tulajdonban álló üzletsorban volt egymással szomszédos üzletük: A felperes saját üzlethelyiségében rövidáruboltot üzemeltetett, azonban ezt az üzletágat nem találta elég kifizetődőnek, ezért profilt szeretett volna módosítani: "ételbárt" kívánt működtetni, ahol szeszes italt is árult volna. Az alperes üzletében híradástechnikai eszközöket, kaputelefonokat, zártláncú ipari videorendszereket forgalmazott. A földszinten üzletet, a tetőtérben irodát tartott fenn. Az alperes nem járult hozzá a felperes profilmódosításához. Arra hivatkozott, hogy kialakult üzletmenetét, bel- és külföldi partnereit, megrendelőit zavarhatja, értékes árukészletét veszélyeztetheti a szomszédban italozó vendégek viselkedése. A felperes a per alatt - engedély nélkül - üzemeltetni kezdte az "ételbárt", aminek működése rövid idő alatt igazolta az alperes aggodalmait. A bíróság méltányolta az alperes érdekeit: elutasította a jognyilatkozat pótlására irányuló keresetet.

Visszaélések a lakásbérletnél Anélkül, hogy e jogterület részletesebb elemzésébe bocsátkoznánk, ki kell emelnünk egy, a jognyilatkozat pótlására általában jellemző és a lakásbérlettel kapcsolatos pereknél különösen jól megfigyelhető problémát. Nevezetesen azt, hogy azokban az esetekben, amikor a jognyilatkozat pótlását kérik, mindig ellentétes érdekek ütköznek, és nemegyszer előfordul, hogy a bíróság mérlegelni kezdi ezeket az érdekeket: melyik a nyomós, méltányolható? Holott a törvény nem ad lehetőséget érdekmérlegelésre: ha a jog gyakorlója igazolni tudja törvényes érdekét, nem lehet szó joggal való visszaélésről, hiszen nincs rendeltetésellenes joggyakorlás, a jognyilatkozat nem pótolható. Könnyen belátható ez olyan esetekben, amikor a tulajdonos vagy a bérlőtárs nem járul hozzá ahhoz a cseréhez, amelynek következtében a csendes életvitelű bérlő helyére zongoratanárnő vagy négy - hírhedten rakoncátlan - gyermekkel bíró család költözne. Ilyen törvényes érdeknek minősül azonban az is, ha azért tagadják meg a cseréhez való hozzájárulást, mert az idős, beteg ember helyébe (akinek közeli halálával számolni lehet) fiatal, életerős férfi költözne, így belátható időn belül nem üresedne meg a lakás.

Közös tulajdon megszüntetése

A Ptk. 147. §-a kimondja, hogy bármelyik tulajdonostárs követelheti a közös tulajdon megszüntetését, az e jogról való lemondás semmis. Korábbi joggyakorlatunk ismerte az "alkalmatlan idő" fogalmát: "A tulajdonközösség megszüntetését rendesen mindenik társ kérheti, csak nem alkalmatlan időben, mit esetleg a bíró dönt el." A Ptk. szakított ezzel a megoldással, a törvény indokolása szerint az 5. §-a védelmet nyújt a többi tulajdonostársnak a visszaélésszerű közöstulajdon-megszüntetési törekvések ellen. A bíróságok azonban meglehetősen ritkán nyúltak ehhez az eszközhöz.

Az utóbbi évtized társadalmi-gazdasági változásai ezen a jogterületen is éreztetik hatásukat. Mindenekelőtt a magas inflációt kell megemlítenünk. Idetartoznak azok az esetek is, amikor a forgalmi érték valamilyen oknál fogva jelentősen torzul, túlzottan eltér a műszaki értéktől. Lehetséges, hogy ez a torzulás csak időszakos, ezért megfontolandó a közös tulajdon megszüntetésének elhalasztása. (Pl. felröppen a hír, hogy az ingatlan közelében esetleg szemétégetőt fognak létesíteni, de erről döntés még nem született. Nehéziparra épült városainkban a gyárak bezárása és ezzel a munkahelyek megszűnése teremtett olyan helyzetet, hogy az ingatlanforgalom szinte teljesen leállt. Ilyen, kivárásra alapot adó körülmény lehet az új rendezési terv megszületése, az építési tilalom feloldása stb.)

A társadalom vagyoni privatizálása is teremtett olyan helyzeteket, amikor a közös tulajdon megszüntetése a gyengébb fél méltánytalan sérelméhez vezetne. Példa erre a következő jogeset: az eredetileg állami tulajdonban lévő kétlakásos ingatlan egyik lakásában 1963 óta éltek az alperesek. 1989-ben megvásárolták az általuk használt lakásnak megfelelő tulajdoni hányadot az ingatlanból, a lakást ezt követően felújították, korszerűsítették, az udvarra garázst építettek. A másik lakó szintén megvásárolta a lakását, amit halála után örökösei 1994-ben eladtak a felpereseknek. A felperesek a lakásba nem költöztek be, ott üzleteket kívántak üzemeltetni, s meg is kezdték az átépítési munkálatokat. Az ingatlan kereskedelmi szempontból jó helyen, egy határ menti város központjában fekszik. A felperesek pert indítottak az alperesek ellen, amelyben úgy kérték a közös tulajdon megszüntetését, hogy magukhoz válthassák az alperesek tulajdoni hányadát. Ehhez rendelkeztek a megfelelő anyagiakkal. Az alperesek (idős, nyugdíjas házaspár) a felperesi részt nem voltak képesek magukhoz váltani, de nem vállalták a kiköltözést sem az ingatlanból. A felperesek lakottan is meg kívánták váltani az alperesi részt, nem is titkolva azt az elképzelésüket, hogy a magas bérleti díj előbb-utóbb kiköltözésre kényszeríti az alpereseket. Az alperesek kérték, hogy a bíróság alakítsa társasházzá az ingatlant. Ezt a bíróság teljesítette, s így szüntette meg a közös tulajdont. Az ítélet indokolása kiemelte, hogy ebben az esetben a közös tulajdon megszüntetésének felperesek által kért módja joggal való visszaélésnek minősül. A felperesek ugyanis nagyobb anyagi teljesítőképességüket kihasználva, rövid idővel saját ingatlanrészük megvásárlása után kívánták megszerezni az egész ingatlant üzleti céljaikra, és ezzel kimozdítani megszokott környezetéből az évtizedek óta ott élő, lakásukra sok pénzt és energiát fordító nyugdíjas házaspárt.

Alkalmatlan idő

A megváltozott társadalmi-gazdasági körülmények hatására 1996. szeptember 30-án a Legfelsőbb Bíróság PK 294. szám alatt több ponton is módosította PK 10. számú kollégiumi állásfoglalását. Az állásfoglalás új III. pontja a következőképpen szól: "A közös tulajdon megszüntetése iránti kereset elutasítására kerülhet sor, ha a tulajdonostárs e jogát visszaélésszerűen gyakorolja, továbbá ha a közös tulajdon megszüntetése az adott körülmények között a másik (többi) tulajdonostárs érdekeit súlyosan sérti."

A visszaélés tilalma eddig is szerepelt a törvényben, a bíróságok időnként hivatkoztak is rá a közös tulajdon megszüntetése iránti perekben. A jövőben az állásfoglalás hatására ez nyilván gyakrabban történik majd. Új azonban a második fordulat, amely lehetővé teszi, hogy visszaélés hiányában, az ellentétes érdekeket mérlegelve döntse el a bíróság, hogy az adott esetben a közös tulajdon megszüntetése súlyosan sérti-e egyik vagy másik tulajdonostárs érdekeit.

Az állásfoglalás indokolása a következő - a közös tulajdon megszüntetése ellen szóló - körülményeket emeli ki: forgalmi, értékviszonyok, infláció, anyagi erőfölénynyel való visszaélés, a bentlakó tulajdonostárs önhibáján kívül elnehezült helyzetének kihasználása, a közös ingatlant terhelő özvegyi vagy haszonélvezeti jog kihatása az értékre. Kivételesen a tulajdonostársak körén kívül álló, de az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett más jogosult kirívó érdeksérelme is megakadályozhatja a közös tulajdon megszüntetését.

Ezzel az állásfoglalással a Legfelsőbb Bíróság a Ptk. előtt ismert "alkalmatlan idő" fogalmához nagyon hasonló megoldást vezetett be, ha nem is vette át a régi elnevezést. Hiszen a közös tulajdon megszüntetésére irányuló kérelmet nem lehet általában ("örökre") elutasítani. Az adott időpontban fennálló körülmények alapján meghozott nemleges döntés tulajdonképpen a megszüntetés elhalasztását jelenti "jobb időkre".

Turbuly Lilla

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. október 1.) vegye figyelembe!