Kisebbfajta pánikot okozott a hír, miszerint az adóhivatal listája alapján köztartozás miatt a kamara bevonja az érintett vállalkozók működési engedélyét. Feketelistáról ugyan nincs szó, de való igaz, hogy a törvény szerint július 1-jétől a kamaráknak kell a szóban forgó ügyekben eljárniuk, és nincs mérlegelési joguk. A kamarák nem tudják, mekkora a köztartozás értéke, de az érintetteknek azt ajánlják, hogy fizessenek, akár úgy is, hogy részletfizetési megállapodást kötnek.
Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény módosításáról rendelkező 1997. évi CXXXVII. törvény egyebek mellett azt is tartalmazza, hogy az egyéni vállalkozói igazolvány kiadásában, visszavonásában a vállalkozó székhelye és tevékenységi köre szerinti gazdasági kamara illetékes. Pontosabban – fogalmaz Széles Sándor, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) Közigazgatási Irodájának vezetője – a kamaráknak vissza kell vonniuk azok vállalkozói igazolványát, akik 12 hónapnál hosszabb ideje fennálló köztartozásukat nem rendezik. De semmiféle feketelistáról nincs szó.
Az egyéni vállalkozói törvény módosítása szerint a köztartozást nyilvántartó APEH-igazgatóságok végrehajtási főosztályai, a társadalombiztosítás – a tb átiratán konkrétan nem szerepel, mely osztály a küldő – vagy a jegyző értesíti a kamarákat.
A BKIK valóban kapott erről szóló átiratokat, de ezek egyenként érkeznek az APEH-től és a tb-től is. Az átiratokban az áll, hogy például a szóban forgó vállalkozónak 1993 óta rendezetlen az adója, nem kommunikál az APEH-hel, elérhetetlen, ezért kérik az egyéni vállalkozói igazolvány visszavonását. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ilyen esetekben írásban megkeresi a vállalkozót, és felkéri, nyilatkozzon, hogy elismeri-e a köztartozást. Ez nagyon fontos momentum, ugyanis senki sem tévedhetetlen, a hatóságok sem. Előfordulhat, hogy az adóhatóság nyilvántartásában köztartozás szerepel, de ha a vállalkozó bemegy az egyeztetésre, kiderülhet: a valóságban nincs is köztartozása. Ezért a kamara értesítését követően 15 nap áll a vállalkozó rendelkezésére, hogy rendezze a dolgait. Ezt többféleképpen is megteheti. Legegyszerűbb, ha befizeti a köztartozást. Ha ez nem áll módjában, akkor – és az esetek többségében ez a helyzet – részletfizetési lehetőséget kérhet a vállalkozó, amit a hatóságok rendszerint meg is adnak. A kamarák csak a legvégső esetben vonják vissza a vállalkozói igazolványt, nevezetesen akkor, ha az egyéni vállalkozó semmilyen formában nem tudja, vagy nem akarja rendezi a tartozását, ily módon nincs tartozásrendezésre vonatkozó hatósági igazolása. Ez Széles Sándor értékelése szerint vállalkozóbarát és az eljárási törvény szerinti korrekt magatartás a kamara részéről. A kamaráknak ugyanis az átirat megérkezésétől számítva 30 nap áll rendelkezésre a feladat végrehajtására, mérlegelési jogunk viszont nincs. A törvény úgy fogalmaz, hogy a 12 hónapot meghaladó köztartozás esetén a vállalkozói igazolványt vissza kell vonni, de nem lehet célja sem a kamaráknak, sem a hatóságoknak a vállalkozások felszámolása, lehetetlenné tétele.
A hatóságoktól július végéig mintegy 80 átirat érkezett a legnagyobb létszámú kamarai szervezethez, a BKIK-hoz. Az átiratok nem tartalmazzák, hogy a köztartozások összege mekkora, mert ahhoz a kamaráknak semmi közük, a köztartozás értéke adótitoknak minősül. A BKIK a beérkezett megkeresésekre folyamatosan küldi ki a vállalkozókat nyilatkozattételre kérő felszólításokat, s az eddigiek tükrében eredménnyel. A vállalkozók jelentkeznek a kamaránál, elmennek az APEH-hoz a tartozásrendezésről megállapodni, bemutatják az erről szóló igazolást, és ez esetben nem kerül sor a vállalkozói igazolvány visszavonására.
Hasonló az eljárási rend a társadalombiztosítási tartozások esetében is. A köztartozás tényéről a tb is átiratot küld, és a BKIK ugyanazt a procedúrát követi, mint az adótartozások esetén, hasonlóan jó eredménnyel. Igaz azonban, hogy a társadalombiztosítástól érkezett átiratok száma kisebb az APEH-küldeményekénél, és az átiratokat az adóhatóságnál később kezdték el postázni. Így július végén lezárt tb-ügy még nem volt, csak folyamatban lévő esetekről tudott tájékoztatni a közigazgatási iroda vezetője. Ugyanakkor már a jegyzőktől is érkezett a BKIK-hoz éven túli köztartozásról szóló jelzés.
A kamarai tagdíj nemfizetése ugyancsak köztartozásnak minősül, vagyis a jogszabály a kamarai tagdíjjal több mint egy éve tartozók vállalkozói igazolványának visszavonását is előírja. Ezzel a témával a BKIK ősszel foglalkozik majd. A kamaraitagdíj-tartozások esetében egyelőre inkább az a tapasztalat, hogy az egyéni vállalkozók egy része egyáltalán nincs regisztrálva. Csupán július hónap folyamán 760 olyan vállalkozó regisztrációja történt meg, aki vállalkozói igazolvány módosítása miatt kereste fel a kamarát. E szerint elegendő türelmi időt kell adni a vállalkozóknak, hogy az elmaradt regisztrációkat rendezzék, amire az első tapasztalatok szerint van is készség az érintetteknél.
Egyébként idén már csak azért sincs értelme kibújni a kamaraitagdíj-fizetési kötelezettség alól, mert a tagdíj 50 százaléka, legfeljebb tízezer forintig, az adóból leírható, tehát nem jelent pluszkiadást az egyéni vállalkozóknak.
A kamara zárt rendszerű, számítógépes egyéni vállalkozói nyilvántartási rendszerében auditált módon, az előírásoknak megfelelően kezeli az üzleti és a személyes adatokat. Semmiféle hatóságnak, köztartozást nyilvántartó szervezetnek semmilyen információt nem ad ki. Egyébként a kamara adótitok birtokába nem is jut. Az új rendszer – ha némileg késve is, de – a jelek szerint mindenképpen jól szolgálja a vállalkozók működésének legális csatornába terelését.
| Utazási korlátozás Létezik a vállalkozásokat ugyancsak köztartozásaik megfizetésére szorító másik regula is. A külföldre utazás korlátozásáról szóló 1998. évi XII. törvény büntetőeljárással kapcsolatos 16. szakasza azt mondja, ha valakinek bevallott jövedelme után, az adóhatósági ellenőrzés során jogerős határozattal megállapított, 10 millió forint fölötti be nem fizetett adó- vagy vámtartozása van, attól a Belügyminisztérium bevonhatja az útlevelét. Ám ez a törvény mintha kevésbé lenne szigorú az előbbinél – állítja az APEH munkatársa, Varga Krisztina. Nehezen követhető egy-egy ilyen ügy, ha adott esetben bíróság mondja ki a tartozás tárgyában a végső szót. Ekkor az adóhatóságnak nyomon kell követnie, született-e már döntés, és esetleg két-három év is eltelhet, amíg a jogszabályban megállapított mértékű tartozás tényét jelezhetik a Belügyminisztériumnak. Ráadásul a törvény hatálya csak magánszemélyekre, illetve egyéni vállalkozókra terjed ki, társaságokra nem. Márpedig ez utóbbiaknál feltehetően sokkal nagyobb az esélye a 10 millió forintot elérő tartozás felhalmozódásának, mint magánszemélyeknél vagy egyéni vállalkozóknál. Arról már nem is szólva, hogy ily módon a törvény a szektorsemlegességet is sérti. |