Vállalati fizetőképesség

 

A gazdálkodó szervezetek számtalan üzleti partnerrel kerülnek kapcsolatba, melyekről nem rendelkeznek elegendő információval. Ugyanakkor rendkívül fontos minden társaság számára, hogy a cég – amelynek szállít vagy szolgáltatást végez – megfizesse tevékenysége ellenértékét. A kényszerű hitelezést elkerülendő szükség van megelőző vizsgálódásra, illetve a baj bekövetkezte után a cserbenhagyott vállalkozó megfelelő referenciával bíró behajtószervezethez is fordulhat.

 

Vannak olyan figyelmeztető jelek, amelyek egy társaság megrendült pénzügyi helyzetéről árulkodnak, és a mindenki által hozzáférhető mérleg- és eredménykimutatásokból kiszámíthatók.

A gazdasági társaságok mérleg- és eredménykimutatásai az illetékes cégbíróságokon megszerezhetők és mindenki számára megtekinthetők. Az igazsághoz tartozik, hogy a beszámolási kötelezettség határidejei miatt nem mindig naprakész az a kimutatás, amit találunk, de egy kicsit is méretesebb üzleti partnernél a mérleg vizsgálata általában lehetővé teszi, hogy nagy valószínűséggel következtetéseket vonjunk le a cég pénzügyi helyzetéről, besoroljuk a társaságot valamely megbízhatósági kategóriába. Minden vizsgálatnál számításba kell vennünk azonban azt is, hogy a pénzügyi mutatók, a mérleg- és eredménykimutatások rengeteg bonyolult vállalati történés és folyamat lehető legelnagyoltabb összesítései, amelyek ráadásul nemcsak a kumuláció miatt, de sok esetben a kreatív számvitelnek is nevezett számkozmetikázás vagy akár szándékos torzítás, hamisítás miatt is csalóka képet adhatnak.

Természetesen több módszer, rengeteg számítható mutatószám segíthet egy vállalat fizetőképességét megvizsgálni. Elsőként érdemes egy pillantást vetni az eredménykimutatásra, mekkora árbevételt ért el a potenciális partnercég, e mellé mekkora adózás előtti eredmény párosult. Adott iparág paramétereit ismerve a forgalom nagyságrendjéből következtethetünk arra, hogy mennyire fajsúlyos piaci szereplővel van dolgunk, mennyire elkötelezett lehet a cég az adott piaci szegmens felé, mekkora veszteség érné, ha a piac bizalma rossz fizetőképességének napvilágra kerülése miatt megrendülne. A nyereség önmagában is fontos adat, hiszen az előző évi (adózás után megmaradó) profit gyarapítja a cég saját vagyonát, illetve az előző évben nyereséges cégek nyilván ritkábban mennek csődbe a következő évben.

A következő pillantást érdemes a mérleg forrásoldalára vetni, mekkorák és hogyan oszlanak meg a cég forrásai, ezen belül mekkora a cégtulajdonosok saját tulajdonának tekinthető és esetleges későbbi követeléseinkkel szemben álló saját tőke.

Az idegen és a saját tőke arányának különböző iparágakban más és más megoszlás számít elfogadhatónak. A minél magasabb saját tőke jelzi, hogy a tulajdonosoknak van mit veszíteni, hiszen a saját tőke erejéig ki lehet elégíteni a hitelezőket, a pénzüket nem megkapó szállítókat. A saját tőke egyik összetevője a jegyzett tőke, mely az alapítók, illetve a későbbiekben alaptőke-emelést végrehajtók ténylegesen befizetett vagyona. Amennyiben egy társaság saját tőkéje alacsonyabb, mint a jegyzett tőke, az már egy kedvezőtlen folyamat előjele lehet, hiszen azt mutatja, hogy a veszteséges működés miatt a társaságnak nincsenek tartalékai, az alapítók vagyonát éli fel. Zárójelben kell megjegyezni, hogy a jegyzett tőke is tartalmazhat olyan nem pénzbeli hozzájárulást, ami egy esetleges csőd utáni hitelezőkielégítésnél nulla értékűre olvadhat, ilyen lehet például egy találmány szellemi értékének apportja. Mindenesetre kedvező, ha a saját tőke minél nagyobb, ám egy szállítónak azt is meg kell nézni, hogy amennyiben ténylegesen a saját tőke válna szükségessé a tartozások kiegyenlítésére, akkor milyen eséllyel jutna abból neki.

Eladósodottság mérése

A tőkeáttételi, illetve eladósodottsági mutatók éppen azt vizsgálják, mekkora hitelek állnak a saját vagyonnal szemben. A többféle mutató közös jellemzője, hogy a vállalat adósságait (általában hosszú lejáratú kötelezettségeit vagy teljes idegen tőkéjét) viszonyítják a társaság saját vagy összes forrásaihoz. A mutatók értelmezése egyszerű, minél magasabb valamely jelzőszám, annál óvatosabbnak kell lennünk, hiszen a cég annál jobban eladósodott. Természetesen az idegen forrásokat az összes forráshoz hasonlító mutató értéke mindig kisebb, mint egy, de az idegen forrásokat a saját forrásokhoz viszonyító indikátor lehet bármekkora pozitív érték.

Amennyiben egy vállalat tőkeerős, időlegesen lekötött forrásai miatt még lehet nagyon rossz fizetési hajlandóságú cég. Tételezzük fel, hogy a meggyőző tőkeerejű cégről elhisszük, hogy fizetőképes, ám ekkor még mindig nem mindegy, hogy mikor lesz hajlandó valóban fizetni. Ennek a kérdésnek a kezelésére úgynevezett likviditásvizsgálatot érdemes végezni. Ezek az elemzések szintén különböző mérlegből számítható mutatók alapján azt vizsgálják, hogy az adott vállalatnak van-e elegendő szabad pénzeszköze vagy könnyen pénzzé tehető eszköze kötelezettségeinek teljesítésére. A leggyakrabban használt mutatók az úgynevezett likviditási ráták, melyek a társaság számára rendelkezésre álló pénzzé tehető forgóeszközöket és a közeljövőben a vállalat számára kötelezettségként megjelenő folyó forrásokat hasonlítják össze. Az már a mérlegben böngésző döntése, hogy adott vállalat működésének ismeretében mit nevez pénzzé tehető forgóeszköznek, hiszen a forgóeszközök közé tartozó pénz és jó likviditású értékpapírok mellett bizonyos vállalatok esetében könnyen pénzzé tehető a készletállomány is. De nem mondható ez el például egy metrószerelvény-gyártóról, és a forgóeszközök közé számító követelésállomány is különböző minőségű lehet. A folyó forrásoknál egyszerűbb a dolgunk, hiszen ide a rövid lejáratú és a hosszú lejáratú adósságok aktuálisan felmerülő részei tartoznak. A likviditási mutatók egynél nagyobb, illetve minél magasabb értéke lehet megnyugtató. Egy másik megközelítés a vállalat méretét is figyelembe veszi a likviditás vizsgálatánál: olyan mutatókra lehet gondolni, amelyek a társaság pénzzé tehető forgóeszközeit vagy éppen pénzállományát viszonyítja a társaság mérlegfőösszegéhez.

Pusztán a technikai szempontok alapján ezek a mutatók jeleznek valamit egy cég fizetőképességéről, fizetési hajlandóságáról.

Hatékonyságvizsgálat

A bevezetőben szó volt arról, hogy a mérleg- és eredménykimutatást böngészők az első pillantásukat általában a társaság árbevételére és nyereségére vetik, mert ha két kiragadott sort lehet egy társaság kimutatásaiban megnézni, valószínűleg a legtöbb esetben ezt a két tételt érdemes látni. Emellett azonban hasznos lehet az árbevétel és a nyereség kicsit mélyebb vizsgálata, azt kell kutatni, hogyan viszonyul az árbevétel és a nyereség egyéb fontos mutatókhoz (befektetett eszközök, árbevétel, saját vagyon). Ezekből megállapítható, hogy a cég mennyire hatékony, mennyire folytat jövedelmező gazdálkodást. Mindig a magasabb szám lehet a kedvezőbb, minél inkább "bombaüzletnek" tűnik a cég működése, annál kevésbé lehet fizetési gondja, illetve annál kevésbé kockáztathatja meg a partnercég, hogy rossz fizetési szokásai miatt elessen a működőképes vállalkozástól. A legismertebb mutató az eszközarányos árbevétel, vagyis hogy mekkora forgalom jut a cég eszközállományára, illetve az eszközarányos nyereség, mely az eszközeink segítségével elért adózott profitot viszonyítja az eszközállomány értékéhez.

Természetesen a felsorolt mutatók százszázalékos védettséget nem adnak, olyan gazdálkodó szervezet talán nem is létezik, amelyiknek ne okozna valamilyen problémát követeléseinek behajtása a vevők fizetési szokásainak nem megfelelő volta miatt. Mégis nagy százalékban elmondható, hogy az említett mutatók minősítik a cégeket, nagyon jó cégnek nem lehetnek sajátforrás-hiányt és rossz likviditást tükröző mutatói, ahogyan a rossz helyzetben levő társaságok is csak puszta mérleghamisítással képesek megfelelő mutatókat kreálni maguknak.

Követelésbehajtás – piaci igényekre

Magyarországon a piacgazdasági viszonyok kialakulásával egyidejűleg új szolgáltatásként terjedt el a követelésbehajtás.

Az eltelt időszakban a közvélemény leginkább csak akkor hallhatott erről a szolgáltatásról, amikor a behajtás törvénytelen eszközökkel, erőszakkal vagy erőfitogtatással történt. A valóságban azonban a követelésbehajtás egy közgazdaságilag már évtizedek óta ismert fogalmat takar, amely a gazdasági élet szereplői számára a kinnlevőségek kezelésének egyik módszere.

Egy cég likviditása biztosításának egyik alapeleme a kinnlevőségek kezelése. Jogos elvárás, hogy a szállító mielőbb hozzájusson az általa biztosított áru, szolgáltatás ellenértékéhez. Természetesen kinnlevőség csak utólagos fizetési módnál keletkezik, készpénzfizetés esetén kizárt.

A gazdaság stabilitásától függetlenül a világ összes országában tapasztalható, hogy a vevők nem pontosan fizetnek, késésekkel, felszólítások után vagy egyáltalán nem. A szállítók többszöri próbálkozásai eredménytelenek lesznek, és más módszerekre van szükség a követelés érvényesítése érdekében. Ez az a pont, ahol a követelésbehajtók, más néven az inkasszós irodák, bekapcsolódnak a gazdasági folyamatba.

Inkasszós irodák és tevékenységük

Az inkasszó szó eredete a latin nyelvben keresendő: "gyors pénzbefolyást", "azonnali" pénzhez jutást jelent.

Magyarországon az 1980-as évek végéig a fogalom pusztán a banki inkasszót takarta, és ezért nem véletlen, hogy sokan még ma sem tudják, mit takar az inkasszós tevékenység. Az inkasszós irodák többsége nemzetközi háttérrel rendelkezik, és ezek a cégek már több évtizede végzik ezt a tevékenységet a fejlett nyugat-európai országokban.

Az inkasszós iroda célja, hogy peren kívüli fizetéses felszólítási eljárás útján próbáljon meg hitelezői követelést érvényesíteni. Ennek keretében az inkasszós irodák törekszenek a tartozás elismertetésére, peren kívüli egyezség megkötésére, a követelés mielőbbi rendezésére.

Céginformáció A Magyarországon tevékenykedő mintegy két tucat adósságbehajtással és céginformációval foglalkozó cég közül az első 4-5 lényegesen eredményesebb a többieknél. Igaz, ezt csupán a pénzügyi eredmények alapján lehet kijelenteni, hiszen kisforgalmú cég is produkált kimagaslóan jó sikerességi arányt. Az elsők között szerepelő kft. formában működő társaságok: a Dun & Bradstereet Hungária, az Intrum Justitia, a Creditreform – Interinfo és az Intercredit Budapest. Az árbevételt tekintve azonban mindannyiukat megelőzi a Creditfact, ez a társaság azonban faktoringgal is foglalkozik. A többiek "klasszikus" tevékenysége az adminisztratív eszközökkel történő adósságbehajtás, valamint a céginformáció-szolgáltatás. Az előbbiek díja átlagosan 7 és 15 százalék közé tehető. A céginformációk ára is hasonlóképpen változó, az egyszerűbb esetekben már 3-4 ezer forintért sokat meg lehet tudni az üzleti, kereskedelmi partnerről, de egy egzotikus országban levő cég utáni nyomozás 30-40 ezer forintba is kerülhet. Az itt levő jelentősebb céginformációs cégek valamely multinacionális vagy regionális jelentőségű vállalat tagjai, így a megrendelők között szép számmal vannak külföldiek is. Ami viszont meglepő: elenyésző az állami és az önkormányzati megrendelés, ami a privatizációs és a közbeszerzési döntések, valamint az érintett cégek sokaságát tekintve elgondolkodtató. A céginformációs riportokat szűkített tartalommal, könyv alakban és CD-n is megjelenteti némely vállalkozás.

Peren kívüli megegyezés

Az általánosságban alkalmazott módszerek közé tartozik az adós felkutatása, információk begyűjtése a tartozó félről, a követelés jogi erejű dokumentálása, felszólító levelek kiküldése, közvetlen, személyes kapcsolat kiépítése; de nem ritka, hogy a követelésbehajtó az adós likviditási helyzetének javításához nyújt segítséget azért, hogy az mielőbb rendezni tudja a megbízó hitelező felé fennálló követelést.

Az inkasszóeljárás előnyei a megbízó számára: a peres eljárásnál jóval rövidebb, költségkímélő eljárás, nem köt le saját munkaerőt, alacsony a bedolgozási díj, reális a sikerdíj, amelyet csak eredményes behajtás után számláz az iroda. Adott esetben megbízható információhoz jut a megbízó arról, hogy mit érdemes és mit nem érdemes peresíteni és mire érdemes céltartalékot képezni.

Mindenki tisztában van azzal, hogy a bírósági út hosszú, további költséget kíván a hitelező részéről, és a pénzhez jutás nem garantált, hiszen az adósok többsége a végrehajtható ítélet meghozataláig már fizetésképtelen lesz. Így a hitelező nemcsak az alapköveteléséhez, hanem a behajtás érdekében vállalt anyagiakhoz sem jut hozzá.

Az inkasszós irodák arra törekednek: ha egy követelés peren kívül nem realizálható, akkor irányt mutassanak a megbízónak, érdemes-e a követelésérvényesítést peres úton tovább folytatni vagy sem.

A követelésbehajtó cégek szerepe jelentős a hitelező által saját maga végzett követelésérvényesítés és a peres eljárás előtt.

A követelésbehajtóknál általános szabálynak mondható, hogy a nem vitatott, még nem peresített követelés érvényesítésére vállalkoznak. A követelésbehajtó cég feladata nem lehet, hogy az adós és a hitelező közötti vitás kérdésekben "igazságot osszon és döntsön". Ez kizárólag bírósági hatáskör.

A követelésbehajtással foglalkozó cégek általában cégminősítő céginformációs rendszert is üzemeltetnek. Ma már egyre inkább ügyel mindenki az üzleti hírnevére, és arra törekszik, hogy tartozásait a követelésbehajtó közbenjárására mielőbb rendezze, tekintettel arra, hogy tartozásának regisztrálása az információs rendszerben jelentős hátránnyal jár, s korlátozza üzleti tevékenységét.

Az inkasszós irodák tevékenységük folytatása során tapasztalatot szereznek a különböző adós-magatartási típusokra vonatkozóan, megfelelő felkészültséggel rendelkeznek a kinnlevőségek kezelésére.

A követelésbehajtó cégek szigorúan írásos üzletszabályzat alapján dolgoznak, fontos, hogy megbízhatóak legyenek, hiszen idegen pénzt kezelnek, ami visszaélésekre is lehetőséget ad.

Ma Magyarországon a követelésbehajtás törvényileg nem vagy csak részben szabályozott, ezért gyakran lehet arról hallani, hogy a követelésbehajtók törvénytelen eszközöket alkalmaznak. A nemzetközi normáknak megfelelően dolgozó cégek 1993-ban megalapították a Magyarországi Követelésbehajtók és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetségét.

A Szövetség tagjai a követelésbehajtást szakszerűen végzik, működésükkel már bebizonyították, hogy erre a szolgáltatásra itthon is egyre nagyobb az igény, és a követelésbehajtást lehet törvényesen, szakszerűen végezni.

A szövetségi tagság egyben garanciát is jelent a megbízó részére. A tagok az elmúlt évben kb. 5 milliárd forint kinnlevőséget kezeltek, s nemcsak belföldi, hanem külföldi tartozások behajtásában is segédkeztek.

Feltételezhető, hogy a követelésbehajtás egyre elterjedtebb lesz Magyarországon, nagyobb lesz a behajtók szerepe az utólagos fizetési módok általános elterjedésével. Fontos, hogy a követelésbehajtással csak olyan cég legyen megbízva, amelynek szakmai felkészültsége és alkalmassága már bizonyított.