Pénzpiaci várakozások

 

A felmérések, a körkérdések reneszánszát éljük. Az természetes volt eddig is, hogy ha Greenspan úr, a FED elnöke megszólalt, az címlapra került. Kezdünk hozzászokni, hogy kutatóintézetek, közvélemény-kutatók felmérései a tényekkel konkurálva már nálunk is az első helyre kerülnek. Írásunkbanaz év végéig várható pénzpiaci fejleményekről a pénzintézeti véleményeket elemezzük.

 

A napjainkban tapasztalható információéhség magyarázata a jelentős bizonytalanságban rejlik. Míg a magyar gazdaság a dinamikus fejlődés jeleit mutatja, addig a világgazdaság eddigi legdinamikusabb része súlyos válságban van. Mindez kihatott a pénz- és tőkepiacokra nemcsak Ázsiában, hanem nálunk is. Jó példa, hogy a legtöbb magyar tőzsdei vállalat rekordnyereségről tud beszámolni, mégis az árfolyamok és a BUX-index az egy évvel ezelőtti szinteket idézi.

A világgazdasági bizonytalanságban nem lehet előre tudni, hogy az „ázsiai motor" lefékezése milyen láncreakciót indít, illetve indít-e. Felvetődik a kérdés, hogy mindez véget vet-e az amerikai gazdaság kedvező fejlődésének, mennyire hat Európára, és milyen világgazdasági körülmények között kerül sor a jövő egyik legizgalmasabb kísérletére: az euro bevezetésére.

Ellentétes várakozások

A lakosság várakozásai a GKI Gazdaságkutató Rt. felmérése szerint 1997-ben és 1998 első fél évében folyamatosan javultak: 1998 júniusában az emberek optimistábbak voltak, mint 1993 (a felmérések kezdete) óta bármikor. Idén az első fél évben a lakosság 1998-ra vonatkozó inflációs várakozása folyamatosan csökkenve egyre közelebb került az 1997 azonos hónapjában mért tényleges fogyasztói árindexhez, júniusban elérte azt, és a válaszolók már csak 14 százalékos fogyasztói árnövekedésre számítottak.

Kevésbé derűsek az ipari vállalkozások, és az üzleti bizalmi index február óta csökkenő. Ugyan elgondolkodásra ad okot, hogy amíg az elmúlt negyedéveket (folyamatosan) igen kedvező időszaknak értékelték, addig igen óvatosan nyilatkoznak a jövőről. Borúlátás jellemzi az ipari vállalkozások véleményét a saját növekedési kilátásaikra vonatkozóan, azonban még így is a válaszolók egyharmada növekedésben bízik és csak tizedük tart a csökkenéstől. A fentiek indokolják, hogy miért csökken a magyar gazdaság jövőjével kapcsolatos bizakodás: a válaszolók több mint 20 százaléka vár javulást és 14 százaléka romlást. Hasonló a kereskedelmi vállalkozások várakozása is. A szolgáltató és építőipari cégek azonban igen optimistán nyilatkoznak mind saját helyzetükről, mind az ország jövőjéről. A fenti tendenciákhoz hasonló folyamatokról számol be a KOPINT-DATORG negyedéves feldolgozóipari és építőipari felmérése is. Talán optimista jelnek lehet tekinteni, hogy a Beszerzési Menedzser-index – néhány hónapos hasonló süllyedés után – ebben a hónapban emelkedésnek indult.

A GKI Rt. felmérései szerint mérsékeltek az áremelési szándékok, a negyedéves árindex-előrejelzések már több hónapja három százalék alattiak az ipari vállalkozásoknál és a szolgáltatásoknál. A kereskedelmi vállalkozások most kissé emelkedő értékesítési árindexet jeleztek.

A megkérdezett pénzügyi szakértők a gazdasági konjunktúrát általában kedvezőnek tartották, de szerintük ez enyhén romlani fog az év végére. Az önkéntes biztosítópénztárak és a kötelező pénztárak a teljes évre kedvező konjunktúrát feltételeznek.

A pénzpiaci szereplők reakciói

Ilyen ingadozó, bizonytalan körülmények között különösen fontos, hogy milyen annak a szektornak a véleménye, jövőképe, amely a híd szerepét játssza a reálgazdaság, valamint a pénz- és tőkepiacok között, nevezetesen hogyan látják az elkövetkező hónapokat a bankok, a pénztárak, a pénzmegtakarítók és a pénzügyi szakemberek.

A GKI Gazdaságkutató Rt. 1991 óta félévente kérdezi meg a kereskedelmi bankokat az elkövetkező fél év várható folyamatairól, és összekapcsolja ezt a háztartások megtakarításáról végzett felméréssel. A pénzügyi szektor várható folyamatainak feltérképezése érdekében a felméréseiket kiterjesztették a nyugdíjbiztosító pénztárakra is.

A bankok előző félévi prognózisuknál valamivel magasabb fogyasztói áremelkedést várnak: 1998-ra 15,4 százalékot (előző: 15,2 százalék), 1999-re 12,8 százalékot (előző: 12,3 százalék). Hasonló ütemű áremelkedést várnak a kérdőívet kitöltő önkéntes és kötelező pénztárak szakemberei is. A GKI Rt. erre az évre 15,2 százalékos éves átlagos inflációt prognosztizál, az év végére a ráta 13,7 százalék körül lesz, és 1999-re 11-12 százalékos inflációval számol.

A banki előrejelzések szerint az átlagos leértékelés 1997 decemberéhez viszonyítva 1998 végére a dollár esetében 12,9 százalék, míg a márka esetében 12,7 százalék körüli lesz. Ezek az értékek azt jelzik, hogy a bankok a csúszóleértékelésen felül kismértékű többletleértékelést várnak, de nem számítanak a keresztárfolyamok módosulására. 1999 első fél évére (saját 1998. decemberi előrejelzésükhöz viszonyítva) 6 százalékos dollár- és 5,8 százalékos márkaárfolyam-változást feltételeznek, amely 0,95 százalékos havi átlagos leértékelési ütemnek felel meg.

A GKI Rt. prognózisa szerint a jelenleg érvényes 0,8 százalékos leértékelési ütem idén az utolsó 1-2 hónapban 0,7 százalékra mérséklődik. Így a leértékelési ütem 10,1 százalékos lesz az év egészében, az éves átlagos leértékelés pedig 12 százalék körül alakul.

Lassúbb banki növekedés

Az idei első fél év a – banki beszámolók szerint – nem hozott gyors növekedést. Az elért mérlegfőösszeg-növekedés 7-8 százalékos volt, ehhez viszonyítva lényegesen gyorsabb bővülést vártak tavaly decemberben. Döntően a kisebb bankoknak voltak igen ambiciózus terveik tavaly év végén, amelyek az első fél évben nem váltak valóra. A nagyobb bankok – szokás szerint – igen reálisan látták az elkövetkező fél évet. (A kapott eredmény némileg ellentmond a gazdaság erőteljes élénkülésének és a hitelezési tevékenység felgyorsulásának.) A kisbankok várakozásásaival szemben nem következett be elmozdulás a kihelyezéseknél. Ezzel szemben a nagybankok várakozásaikhoz közeli teljesítményt értek el. A forrásgyűjtés terén a várt strukturális elmozdulás ugyan mérsékeltebb ütemmel, de végbement. A hosszú lejáratú források lényegesen gyorsabb ütemben növekedtek. A nagybankok és a kisbankok között hagyományosan meglevő növekedésiütem-különbség az 1998. júniusi adatok tükrében most is kimutatható. Az első fél évre elért mérlegfőösszeg-növekedés alacsonyabb a tervezettnél, és a tényleges növekedés az infláció emelkedése alatt maradt.

A bankok a mérlegfőösszeg átlagos növekedési üteméhez viszonyítva jóval gyorsabban növelték a vállalkozói szektornak nyújtott kihelyezéseiket, főként a rövid lejáratoknál. A nagybankoknál összességében alig változott a hosszú lejáratú vállalkozói kihelyezések mennyisége, azonban ez bankonként igen eltérő döntéseket takar. A kisebb bankok az éven túli vállalkozói kihelyezéseknél elérték a várt 27 százalékos növekedést, de a rövid lejáratnál csupán a bankrendszer átlagához hasonló emelkedést tudtak elérni.

1998-ra összességében a bankok 19 százalékos mérlegfőösszeg-növekedést várnak (1997 decemberéhez képest). Ez azt jelenti, hogy az infláció ütemét érezhetően meghaladó növekedést feltételeznek, és az első féléves változáshoz képest gyorsítani akarnak. Természetesen az egyes bankok várakozásai erősen szóródnak, jelen mintában az egyszázalékos csökkenéstől a 30-40 százalékos növekedésig terjed a sáv, néhány kisebb bank pedig 50 százalékot meghaladó növekedést tervez. Az előrejelzések szerint az éven belüli kihelyezések növekedése jelentősen meghaladja az éven túli lejáratokét. A forrásoknál fordított a helyzet, egyértelműen a hosszú lejáratok emelkednek az átlagnál gyorsabban, az éven belüliek az átlagnál kevésbé bővülnek.

A bankcsoportonkénti növekedési ütemek változatlanul a kisebb bankok erőteljesebb fejlődését jelzik, most több mint kétszeres a kisbankok dinamikája a nagybanki várakozásokhoz képest. Az eltérés a két bankcsoport között valamennyi fontosabb területen jelentős.

A bankok csak kissé eltérő növekedési perspektívát látnak ez év decemberére, ezt az egyedi növekedési indexek szórása is mutatja, amely alig változik a vizsgált időpontok között. A nagybankok csoportja viszonylag homogén, míg a kisbankok igen eltérő jövőképeket vázoltak fel, emiatt ebben a csoportban a növekedési ütemek szórása magasabb és az időpontok között növekvő. A nagyobb bankok – érthetően – jóval mérsékeltebb ütemeket határoztak meg, és ezek közel állnak egymáshoz, míg a kisbankok között a feltételezett növekedés különbségei jelentősek.

Kihelyezésnövekedés minden lejáratra

A fontosabb tételeknél a hosszú lejáratokon belül mérséklődik a költségvetési kihelyezések, ezen belül az éven túli államkötvények állománya. Évek óta idén először emelkednek a lakossági kihelyezések is, mintegy 13 százalékkal. Az éven túli kihelyezések éves növekedésének több mint felét a vállalkozói hitelek állományváltozása adja. Különösen a kisbankok tervezik az éven túli lejáratú vállalkozói hitelek erőteljes növelését. A várakozások szerint 1998-ban a vállalkozói szférának nyújtott hosszú lejáratú hitelek állománya 25 százalékkal bővül. Ez a mintában 230 milliárd forintot meghaladó növekedésnek felel meg, ha a reprezentációs szintet is figyelembe vesszük, akkor 1998-ban több mint 350 milliárd forint növekmény várható. Ez igen jelentős változás, főként ha azt tekintjük, hogy az első fél évben ennek csupán 15-20 százaléka valósult meg. Ennek fényében és az első félévi tervezettnél lassabb növekedés miatt a kisbanki törekvéseket túlzottnak lehet tekinteni.

A jelentősebb súlyú rövid lejáratú kihelyezéseknél gyors a növekedési várakozás a lakossági, a költségvetési és a vállalkozói szféránál, de kizárólag az ütemet tekintve – közel 70 százalékos növekedéssel – az index a lakossági, éven belüli hitelezésnél a legmagasabb. A vállalkozói szektornak nyújtott éven belüli lejáratú hitelállomány az előrejelzések szerint 34 százalékkal emelkedik. Ezen belül a devizahitelezés 68 százalékkal növekszik, ami jóval meghaladja a forinthitelek várt emelkedését. A vállalkozói szféra éven belüli hitelezésének változása a minta szerint 190 milliárd Ft-ot jelent, amelyet az egész bankrendszerre átszámítva 300 milliárd Ft feletti növekmény adódik.

A(z eszköz oldalon szereplő) céltartalékok állománya a banki prognózisok szerint kb. 10 százalékkal emelkedik. A két bankcsoport céltartalékai erősen eltérő ütemben változnak, a kisbankoké igen gyorsan nő, míg a nagybanki változás elég szerény. Ezt az eltérő ütemű tervezett vállalkozói hitelezés is indokolja.

A források oldalán a bankok a saját tőke 34 százalékos, az éven túli források 25 százalékos emelkedését és az éven belüli források 16 százalékos növekedését várják. Az éven belüli, ill. az éven túli forrásgyűjtés tervezett üteme a kisbankokban lényegesen magasabb, mint a nagyobbakban, a saját tőke növekedését pedig közel azonosra teszik.

Az éven belüli lejáratú források mintegy felét kitevő lakossági forrás az átlagosnál alig valamivel gyorsabban bővül (17 százalék). A lakossági devizabetétek minimális növekedését várják (4 százalék), a vállalkozói devizabetéteknél 8 százalékos növekedés ígérkezik. Az értékpapíroknál erős csökkenést várnak, míg a bankközi betétek 40 százalékos növekedését feltételezik. A fenti tendenciák a nagybankoknál jóval visszafogottabbak, csak a kisbankok feltételezik a lényegesen gyorsabb ütemeket.

A kamatok alakulása

A bankok által közölt kamatvárakozások 1998. második fél évében a megelőző fél évhez képest kissé lassuló kamatcsökkenést jeleznek. E szerint a betéti kamatok a második fél évben átlagosan 0,8-1 százalékponttal mérséklődnek a vállalkozói és a lakossági körben egyaránt. A hitelkamatok ennél valamivel gyorsabban csökkennek, a várt változás 1-1,2 százalékos. A betéteknél a hoszszabb lejáratoknál a várt csökkenés mérsékeltebb, míg a hitelkamatoknál a hosszabb lejáratoknál várnak erősebb csökkenést. Az előre jelzett csökkenés a betéti kamatoknál a negyedévek között egyenletes, míg a hitelkamatoknál a harmadik negyedévben valamivel gyorsabb, mint a negyedikben.

A pénzpiaci kamatok (bankközi, aukciós, repo- és referenciahozamok) a banki előrejelzések szerint 0,7-1,2 százalékponttal mérséklődnek. A gyorsabb változást a bankközi piacon és a rövidebb lejáratú állampapíroknál várják, míg a hosszabb lejáratoknál, pl. a 3-5 éves referenciahozamoknál, csak mérsékeltebb változást jeleznek előre.

A legerőteljesebb változást (mérséklődést) a nagyobb bankok várják. Emiatt és a meglevő különbségek miatt módosult a kamatszintek közötti eltérés. A nagybankok betéti- és hitelkamatszintje is alacsonyabb, mint az átlag, a kisbankoknál értelemszerűen fordított a helyzet. A hitelezésben vezető bankoknál is alacsonyabb a hitelkamatszint, mint az átlag.

A kereskedelmi banki kamatok várható változásaihoz viszonyítva a GKI Rt. erőteljesebb változást vár, mint a kereskedelmi bankok: a decemberre várt átlagos kamatszintnél kb. 0,8-1 százalékponttal alacsonyabb kamatszintet feltételez. A pénzpiaci kamatok esetében hasonlóan erőteljes kamatcsökkenést várnak. Eltérő a vélemény a hosszabb lejáratoknál feltételezett referenciahozamok esetében is: ott a decemberre várt átlagos kamatszintnél 0,9-1 ponttal alacsonyabb szint feltételezhető.

A bankok helyzete

A válaszoló bankok és a pénzügyi szakértők többsége szerint a hazai bankrendszerben az egyik legfontosabb jelenség az erős piaci verseny, amelynek következtében a bankok polarizálódtak-polarizálódnak. Az egyik válaszoló már egyenesen öngyilkos versenynek nevezte a piacszerzés intenzitását. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a piacszerzés érdekében várhatóan vállalják a kockázatok emelkedését is. A hitelezés területén a verseny különösen erős, amely a kamatrés fokozatos szűküléséhez és a jövedelmezőség mérséklődéséhez vezet. A verseny intenzitása miatt háttérbe szorulhat a kockázatok objektív megítélése, ami a banki portfóliók minőségének romlását okozhatja. A gyorsan bővülő hitelezés és az ügyfélszerzési kényszer egyben azt is eredményezi, hogy a tevékenység a kisebb és kockázatosabb ügyfelek felé tolódik el, ami – a kockázatok mellett – a költségeket is emeli. A verseny leginkább a lakossági területen mutatkozik meg. Mindez a bankoktól, tulajdonosaiktól nagyobb tőkeerőt, így pótlólagos tőkeemelést igényel.

A bankszférában lezáruló privatizációs folyamatot követően – a nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan – az éleződő piaci verseny a bankok fúziójához, illetve felvásárlásához vezethet. Az elkövetkező években egyre több bank fog teljes körű pénzügyi szolgáltatást nyújtani, amelyhez nagyobb tőkekövetelmény szükséges. ezzel párhuzamosan növekszik a bank kockázata is, melynek kivédésére, illetve csökkentésére hatékony menedzsment és jól felkészült szakembergárda szükséges. A hitelintézeteknek fontos a hitelkockázatok megfelelő kezelése és az informatikai rendszerek kiépítése.

Az 1998-as (és valószínűleg a '99-es) év legnagyobb kihívása a hazai bankrendszerrel szemben a lakossági piac meghódításáért és újrafelosztásáért folyó harc. A piaci térnyerés stratégiája nagyban meghatározza annak költségvonzatait, és ezáltal eleve determinálja a jövőben elfoglalható piaci pozíciót.

Optimista hangulat – bankcsődökkel

Az egyes bankokban meglevő minősített hitelállomány szerkezeti eltolódására súlyozott átlagok segítségével következtetni lehet. Általában az várható, hogy a minősített állomány megoszlása eltolódik a kevésbé súlyos kategóriák felé.

A nagyobb bankok és a külföldi bankok a fenti átlaghoz viszonyítva jobban állnak, azaz a rossz minősítésű hiteleik aránya valamivel (2-3 százalékkal) alacsonyabb, mint az átlag. A fenti változásokat csak alátámasztja az, hogy a bankok csökkenést várnak a büntetőkamattal megterhelt hiteleik arányában is.

Az elmúlt másfél évben a bankok a tőkemegfelelési mutató rosszabbodását várták. Tekintettel arra, hogy eddig még hivatalos statisztika erről nem jelent meg, ezért ezt csak jelzésértékűnek tekintjük, bár a jegybank is közölt hasonló véleményt. A tőkemegfelelési mutató romlása elsősorban nem a portfólió romlását jelenti, hanem azt, hogy az itt levő, főként külföldi tulajdonú kereskedelmi bankok forrásaikat egyre nagyobb mértékben kihasználják, és a bankközi, jegybanki hitelezés és állampapír-vásárlás helyett hitelezéssel foglalkoznak. Ez szükségképpen mérsékli a tőkemegfelelési mutatót. A legalacsonyabb tőkemegfelelési mutató a nagyobb bankoknál és a lakossági bankoknál van, de mindkét csoportban a mutató emelkedését várják. Főként a kisebb bankok csoportjánál jelezték, hogy közel a felére mérséklődnek a 100 százalék feletti tőkemegfelelési mutatók.

A hazai bankrendszerben egy esetleges bankcsőd („csendes kivezetés") bekövetkezését 1998-ra a válaszolók 33 százaléka várja (a válaszok még a Reálbank-botrány előtt készültek el), 1999-re is egyharmaduk feltételezi ilyen esemény bekövetkezését. A leginkább optimisták a nagyobb bankok és a külföldi bankok, míg a kisebb bankok és a magyar tulajdonú bankok jövőre is problémákat várnak.

A jelenlegi felmérés szerint 1997-ben a válaszolók több mint fele stagnáló, fele emelkedő osztalékot ért el. 1998-ra az osztalék növekedését a válaszolók 31 százaléka várja, míg stagnálását közel 60 százalék. Az adózás utáni eredmény a banki várakozások szerint igen kedvező. Csak a bankok 20 százaléka várja az eredmény csökkenését, a válaszolók háromnegyede növekedésre számít. Ez azt is jelenti, hogy általában nem tervezik az eredmény osztalékon keresztüli erősebb kiáramlását.

Az euro nyugat-európai bevezetésével kapcsolatban a válaszadók a teendők igen széles körét vetették fel. Legjelentősebb gond, hogy a korábbi feladatok még most is csupán megoldásra várnak. Szükséges a szabályozás változtatása, a devizajogszabályok kiigazítása az euro feltételeihez. Döntés kellene, hogy továbbra is a jegybank fogja-e jegyezni az euróban részt vevő pénzeket a forint ellen, vagy csak euro/HUF-ot jegyez. Ezzel kapcsolatosan meg kell adni a nyitott pozíciós szabályok értelmezését az euróra is. Bankon belül meg kell oldani az euroárfolyam jegyzésére és alkalmazására való (számítástechnikai és treasury) felkészülést.

Banki vélemények szerint hatékonyabban kellene tájékoztatni mind a bankok alkalmazottait, mind az ügyfeleket az euro bevezetésének üteméről, az abból adódó esetleges problémákról, illetve az azokra adható válaszlehetőségekről. Fokozott figyelmet érdemelne az indulás tesztelése, az ezzel kapcsolatos számítástechnikai, számviteli, adózási és pénzügyi (átváltás, átutalás stb.) problémák megoldása.