Fortuna új ruhát kap

 

Rien ne va plus! A megálljt parancsoló felszólítás ezúttal nem a tétjeikkel serénykedő rulettjátékosoknak szól. A folyamatban lévő – év végéig, de legkésőbb a jövő év elején a parlament elé kerülő – szerencsejátéktörvény-módosítás és a kaszinópiacon esedékes új koncessziókiírás számos területen a magántársaságokat pörgeti ki a szerencsejáték-bizniszből.

 

Ez nem versenypiac, szögezi le Sebes Péter, a Szerencsejáték Felügyelet (SzF) elnöke, reagálva a szerencsejáték-iparban tevékenykedő magántársaságok képviselőinek észrevéteire. Nevezettek főként azt kifogásolják, hogy az állami szabályozás túl drasztikusan és direkt módon nyúl bele a szerencseiparág működésébe. Szerintük a piac törvényei az államnál hatékonyabban elvégeznék a regulázást. Ezzel szemben – érvel az elnök – a szerencsejáték-szervezés állami monopólium, még akkor is, ha a tevékenység folytatásának jogát például koncessziós szerződés keretében, díj fejében, meghatározott időre, átmenetileg másnak engedi át a tulajdonos. Az állam a központi költségvetési befizetések miatt nemcsak érdekelt az ágazat eredményes működésében, de kötelessége is, hogy akár a kaszinói rulettasztalok számának meghatározásáig foglalkozzék például a mérethatékonyság kérdésével.

Kiélezett verseny A Casinos Hungary két fővárosi kaszinójának, a Greshamnek és a Citynek szeretne játéklehetőséget szerezni a következő koncessziós időszakra is. Kiélezett versenyre számítanak, már csak amiatt is, mert új aspiránsokról is terjengenek a hírek. Törökországban vallási okokból bezárták a kaszinókat, több társaság helyet keres magának. Hírlik, hogy a West End nagyberuházás részeként is tervezik egy amerikai típusú nagy kaszinó nyitását, s a jelenleg piacon lévő kaszinótársaságok semmiféle előnyt nem élveznek a következő pályázatoknál. A piac pedig a jelenlegi lehetőségekhez képest is túlzsúfolt, csak éppen senki nem akar az a sokadik játékos lenni, akinek tétajánlatát a rulettasztalnál szokásos „rien ne va plus" formulával visszautasítja a játékmester.

Vita az állami monopóliumról

Az állami szerepvállalásról szóló vita folyamatosan zajlik az 1991. évi szerencsejáték-törvény elfogadása óta, s megélénkül minden alkalommal, amikor valamely területen változik a szabályozás. Márpedig változik. Gyakran. Szisztematikusan a monopolizáció irányába módosítva a működési feltételeket. Mint a felügyelet elnöke kifejtette: több éve érvényes kormányzati elképzelés, hogy az állam valamennyi országos terjesztésű szerencsejáték esetében monopóliumot biztosít az állami tulajdonú szerencsejáték-szervező társaság, nevezetesen a Szerencsejáték Rt. számára. A szerencsejáték-törvény módosításának koncepciója már ebben a szellemben készült el a felügyeletnél.

A terület gazdája, a Pénzügyminisztérium (PM) még az idén szeretné benyújtani a törvényjavaslatot az Országgyűlésnek. Hogy mikor vihetik a törvényjavaslatot a kormány elé, azt pillanatnyilag nem lehet tudni, mivel az új kormány törvényalkotási programja még nem ismert – közölte érdeklődésünkre augusztus első hetében Szakács Tibor, a PM főosztályvezetője. Lehetséges, hogy más, sürgetőbbnek ítélt ügyek előresorolása miatt a szerencsejáték-törvény módosítása ismét halasztást szenved. Az anyag azonban a szokásos törvényalkotási menetrend szerint járja a maga útját. Egyeztetnek a Kaszinószövetséggel, külön-külön a kaszinótársaságokkal, s a szerencseiparágat képviselő szakmai és kamarai szervezetekkel is konzultálnak majd. Az egyeztetési procedúra nyomán azonban Szakács Tibor szerint már aligha változik az az alapelv, miszerint monopolizálják az országos szervezésű játékokat, s csak a helyiek lesznek liberalizáltak.

Javaslatok bősége

Koncepciókból egyébként meglehetősen nagy a bőség. Összegezte elképzeléseit a Szerencsejáték és Szórakoztató Gépipari Vállalkozók Országos Szövetsége, mely a nyerő- és játékautomatákat üzemeltető vállalkozókat tömöríti. Megelőzte ezt tavaly decemberben egy, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) megbízásából készült prekoncepció. Erősen kifogásolta mindkét anyag, hogy az állami szerencsejáték-szervező társaságnak, a Szerencsejáték Rt.-nek (SzRt.) az a Pénzügyminisztérium a tulajdonosa, amely mint szakminisztérium az egész szerencsejáték-piacot – közte az SzRt. konkurenseinek tevékenységét is – szabályozza, és ugyanakkor közvetlen felettes szerve az iparág felügyeletével és ellenőrzésével megbízott Szerencsejáték Felügyeletnek. A közelmúltban hozott döntés szerint azonban az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. kezelésébe kerültek azok a bankok, vállalatok – köztük az SzRt. –, amelyek eddig a PM tulajdonosi felügyelete alatt működtek.

Jóllehet az SzF hivatása szerint hatósági jogalkalmazó, s koncepcionális szabályozási kérdések eldöntése nem feladata, az utóbbi öt-hat év során felgyülemlett tapasztalatait összegezve az elmúlt év őszén elkészítette a maga koncepcióját, s a PM-hez továbbította azt. Javasolta a Szerencsejáték Tanács létrehozását, amely alapvető elvi kérdések eldöntésében és a koncessziós pályázatok kiírásában, illetve elbírálásában segítené a PM munkáját. A regionális sorsjáték bevezetésére tett indítvánnyal együtt a PM elvetette ezeket a javaslatokat. A karitatív célú sorsjátéknak – bár a további ezzel kapcsolatos munkába az SzF-et nem vonták be – Sebes Péter információi szerint kedvezőbb volt a fogadtatása.

Nonprofit szervezők

A karitatív célú játék egyébként a kamarai jogszabály-módosító elképzelések között is szerepel. Javaslatuk szerint számsorsolásos, illetve kaparós játék kategóriában célszerű egy nonprofit, szociális célzattal működő játékszervező társaság életre hívása és működési feltételeinek (kedvezményeinek) törvényi szabályozása. Galambos György, a BKIK szerencsejáték tagozatának elnöke, a Két Lotti számsorsjátékot szervező IBUSZ Fortuna Kft. ügyvezető igazgatója saját cége számára is túlélési lehetőséget keresett és látott a javaslatban. A Két Lotti játékengedélye ugyanis februárban lejár, s minthogy az 1995. évi törvénymódosítás óta a számsorsjáték is monopolizált játék, hosszabbítást nem kaphat. A kamarai koncepcióra egyébként ez ideig semmilyen reagálás nem érkezett a PM-től.

Mint Kürti Istvántól, a Szerencsejáték Rt. PR-igazgatójától megtudtuk, az állami szerencsejáték-szervező társaságnál valóban foglalkoznak a karitatív célú sorsjegykibocsátás gondolatával, illetve olyan értékesítőhálózat kialakításával, mely a megváltozott munkaképességű emberek számára teremt munkalehetőséget. A hálózat rövidesen már működni is kezd, maga a sorsjegykibocsátás azonban törvénymódosítás függvénye, hiszen az érvényes jogszabályok szerint a játékadó a központi költségvetést illeti meg, így jelenleg nem fordítható karitatív célra. A törvénymódosítással a nyereményeket terhelő szja hasonló célú felhasználásával kapcsolatos elképzeléseket is szeretné érvényesíteni az SzRt. A sorsjegypiacon egyébként ettől függetlenül is igen nagy a társaság aktivitása. A korábban túlburjánzott, botrányos ügyek, nyereménykifizetések elmaradása miatt hitelét vesztett piacot újraépítették. Választékban, árban, nyerési lehetőségben széles kínálattal most azt tesztelik, hogy vajon a megfelelő kínálat képes-e gerjeszteni a keresletet, vagy csak az adózási feltételek könnyítése árán megnövelt nyerési esély tehetné ismét népszerűvé a sorsjegyeket.

Videolottó a láthatáron A Pénzügyminisztérium támogatja azt a javaslatot, hogy a törvény új szerencsejáték-fajtaként szabályozza a videolottót, az úgynevezett VLT-rendszert, amely tulajdonképpen az on-line lottójáték és a nyerőautomaták között helyet foglaló elektronikus játék. Nyerőautomaták egységes rendszerbe kapcsolásával jackpot nyeremények elérését teszi lehetővé. On-line jellege miatt a játék a fogadástól az adó és a nyeremény regisztrálásáig automatizált. Beruházásigénye több milliárd forint lenne.

Fő a biztonság

Az előzetes pénzügyminisztériumi szűrő és a koncepciók egyeztetése alapján a Szerencsejáték Felügyelet májusban készítette el törvénymódosítási javaslatát.

Sebes Péter szerint az abban foglaltak már korántsem jelentenek olyan alapvető koncepcionális változásokat, mint ha 1994-ben került volna sor a törvénymódosításra. Az a túlságosan is széleskörűen liberalizált szerencsejáték-törvény, amit 208 módosítóindítvány mellett 1991-ben fogadott el a parlament, már rég a múlté. A visszakozás szinte azonnal megkezdődött, s az 1995. évi stabilizációs programmal felgyorsult a folyamat. Játékengedélyének lejártával megszűnt az AustriaLotto. Hamarosan erre a sorsra jut a játékeredményét tekintve már igencsak gyengélkedő Két Lotti is. A kaparós sorsjegyek piaca elvileg nem monopolizált. Az SzRt. nem koncesszióköteles ezen a területen, de törvény szerint magántársaság is kaphat koncessziót a szervezésre. Hogy mennyiért? A koncessziós díjat is meg kellene határozni, tudtuk meg Szakács Tibortól, ha esetleg konceszsziót írna ki a pénzügyminiszter a sorsjegypiacon. Ám erről nincs szó. A Tuti Tipp balsikere után érthető módon kizárólagos állami monopólium lett a bukmékeri rendszerű fogadások szervezése. De a Tippmixet a sikeres rajthoz az is hozzásegítette, hogy a játék korábban képtelenül magas, 60 százalékos tiszta játékbevétel utáni adóját épp a felére, 30 százalékra mérsékelték, s az adóalapot csökkentheti a szervező a pénzügyminiszter által meghatározott költségekkel. Az új számsorsjátékot, a kenót kizárólagos joggal, már eleve a Szerencsejáték Rt. indította.

Tudomásul kell venni – mondja Sebes Péter, az SZF elnöke –, hogy vannak olyan játékok, amelyek monopoljoggal szervezhetők legjobban. Ilyenek például a számsorsjátékok. Ez nem föltétlenül állami monopóliumot jelent. Angliában egy magántársaság szervezi kizárólagos joggal a lottót. De például a terembingó liberalizált rendszerben szervezhető a legeredményesebben. Viszont a bingó Magyarországon nem tartozik a legkedveltebb játékok közé, s játékszervezőként ez ideig sem az állami monopóliumot élvező Országos Testnevelési és Sporthivatalnak (OTSH) – a versenysport finanszírozási gondjainak megoldására kapta meg korábban a bingójáték szervezési jogát –, sem a befuccsolt magántársaságoknak nem volt sok szerencséjük vele. Még kevésbé a televíziós bingójátékkal, melynek szervezésére a Bingó Lottó Kft.-vel kötött szerződést 1995-ben az OTSH, ám a mind gyakoribb játékospanaszok nyomán a következő évben a Szerencsejáték Felügyelet felfüggesztette a bingó játékengedélyét, az OTSH pedig kénytelen volt feljelentést tenni a Bingó Lottó vezetői ellen a nyereménykifizetések elmaradása miatt. A Budapesti Rendőr-főkapitányság ez év tavaszán zárta le a nyomozást, s adta át az ügyet vádemelési javaslattal a Fővárosi Főügyészségnek 118 játékos sérelmére elkövetett 72 millió forint kárösszegű csalás bűntette miatt. A szerencsejáték-törvény jelenlegi módosítása során az SzF elképzelései szerint előirányozzák a bingójátékra vonatkozó szabályok megváltoztatását: többek között az OTSH kizárólagos játékszervezési jogának megszüntetését. A sporthivatal egyébként soha nem kérte ezt a jogot, eredetileg sem szerencsejátékot kívánt szervezni, hanem a szerencsejátékok hasznából akart részesülni, hogy sporttámogatásra fordíthassa a pénzt.

A törvénymódosítás a játékszervezés engedélyezési eljárásait is érintené. Szigorodnának a társaságok személyi megfelelőségét érintő szabályok, s az alaptőke nagyságának növelésével, biztosítékadási kötelezettség bevezetésével a játékszervezés gazdasági előfeltételeit is alaposabban vizsgálnák az engedély kiadása előtt. Több eset bizonyítja, hogy ez indokolt. A Bingó Lottó ügyben folytatott nyomozás során is kiderült, hogy a bankhitellel indult vállalkozás eleve tőkehiányos volt, hiteltörlesztési kötelezettségeit a játék nyereségéből kívánta teljesíteni, ám az ehhez szükséges mértékű bevétel elmaradása miatt esélye sem volt erre. Sőt egyre növekvő adóssághalmazt görgetett maga előtt. A kft. egyik vezetője korábban a Tuti Tipp nevű rövid életű játék szervezése során is hasonló helyzetbe bonyolódott, de előfordultak ilyen problémák a kaparós sorsjegyek piacán is.

Kaszinókeringő

A biztonság fokozása érdekében több játék esetében indokoltnak látszik a szerencsejátékból származó jövedelmeknek a három érdekelt – a játékszervező, az állam és a játékos – között történő felosztási arányainak megváltoztatása is. Annál is inkább, mert az egész elvonási szisztéma agyonbonyolított, megérett az egyszerűsítésre. A mértékek játékonként – azok sajátosságaitól függően – eltérőek lehetnek. A legtöbb és legérzékenyebb változás a kaszinópiacot érinti. A törvénymódosítás drasztikusan csökkentené a budapesti kaszinók számát. Megváltoztatná az elvonás rendszerét, és alaposan megnyirbálná a kaszinói alkalmazottak fő jövedelemforrását, a borravalót.

Eddig maguk a kaszinótársaságok is gyakran hangoztatták, hogy kilenc kaszinó sok a fővárosnak. Alátámasztja ezt – SzF- álláspont szerint – az a tény, hogy 1995 óta reálértéken folyamatosan csökken a kaszinók forgalma, s ezzel együtt az állami bevételeknek erről a területről származó összege, miközben a teljes szerencsejáték-piac forgalma nő. 1992-ben a játékadó-befizetés 31 százalékát adták a kaszinók, tavaly már csak 23 százalék volt a részesedésük.

Kiindulópontnak tekintve a szabályozásnál azt a követelményt, hogy az állami bevételek a jelenlegi szint alá nem csökkenhetnek, a pénzügyi kormányzat a megoldást abban látja, hogy a fővárosi devizás kaszinók számát négyre, esetleg ötre csökkenti, s ezzel egyidejűleg megváltoztatja az elvonás rendszerét. Az eddigi öt év plusz két és fél év hosszabbításra szóló koncessziós időre számított egy plusz fél millió dollár koncessziós díj helyett, amit a koncessziós idő elején, egy összegben kellett letenni, ezentúl évente fizetendő 1,5 millió dollár koncessziós díjat ír elő a fővárosi kaszinóknak. Vidéken viszont csak évi 100 ezer dollár koncessziós díjat kell fizetni a kaszinóknak, ami fele a jelenlegi összegnek.

Tavaly 15 devizás kaszinó játékbevétele 5,8 milliárd forint volt, az öt forintos kaszinó – melyek mindegyike vidéken található – 1 milliárd forint játékbevételt produkált. (Az SzF publikus anyagai fővárosi-vidéki bontásban nem közölnek adatokat.) A legalábbis fővárosi viszonylatban tetemes díjemelés ellentételezéseként 10 éves koncessziós idő plusz 5 évnyi hosszabbítás járna (ha egyebekben megfelel a társaság a hosszabbítás feltételeinek), s a játékadót a jelenlegi 40-ről 30 százalékra mérsékelnék. Az SzF számításai szerint összességében ez nem jelentene a mostaninál nagyobb terhelést a kaszinóknak, csak a fix elvonás aránya növekedne a forgalomarányos elvonás rovására. Ez a szisztéma a pénznyerő automaták 1995-ben bevezetett adóztatása során olyannyira bevált, hogy a sokáig az iparág fekete bárányának tartott nyerőgép-üzemeltető vállalkozók mintagyerekké léptek elő. A feketeüzemeltetés gyakorlatilag megszűnt, a legális üzemeltetők száma csaknem megháromszorozódott. Ma már a játékadó-befizetések 37 százalékát teljesítik a pénznyerő automatások, mégpedig 99 százalék fölötti adózási fegyelemmel.

A kaszinópiaci változtatások meglépésére a szerencsejáték-törvény módosítása mellett az adna alkalmat, hogy jövőre a luxuskaszinó kategóriába eső, s így eleve 10 éves koncessziós idővel rendelkező budapesti Várkert és a szombathelyi kaszinó kivételével valamennyi devizás kaszinó koncessziós ideje – beleértve a két és fél éves hosszabbítást is – lejár. Így a fővárosban – minthogy egy hely foglalt a Várkert révén, melynek rendes tízéves koncessziós idejéből is hátravan még három, s nagy valószínűséggel a félidős, azaz ötéves hosszabbítás is kijár neki – csak három vagy négy új koncessziós pályázatot írna ki a pénzügyminiszter. Ez az, amivel a kaszinótársaságok külön-külön és a cégeket tömörítő Kaszinószövetség egységesen nem értenek egyet. Keveslik a négy kaszinót, és ellenzik a piac adminisztratív korlátozását.

A kaszinótársaságok javaslata az, hogy legalább novemberig kapjanak rendkívüli hosszabbítást a februári koncessziósidő-lejáratú kaszinók, és egyszerre hirdesse meg fővárosi pályázatait a pénzügyminiszter. Erre azonban a jelenleg érvényes törvényi szabályozás nem ad lehetőséget. Szakács Tibor megjegyezte, hogy a felvetés jogosságát a PM is elismeri, s az Igazságügyi Minisztériummal közösen keresik a számításba vehető megoldást.

Eltérően vélekednek a kaszinók az elvonás tervezett rendszeréről és a borravaló kérdéséről. Gellai Imre, a Casinos Hungary (CH) vezérigazgatója szerint a forgalomarányos elvonás csökkentése a pénzmosáshoz nyit kitűnő terepet. A borravaló kezelésének új módját viszont teljességgel elfogadhatatlannak tartja a társaság. Jelenleg a borravaló 20 százalékát kell a tiszta játékbevétel részének tekinteni, s a pénzügyi kormányzat ezt 50 százalékra kívánja emelni. A szétosztható 50 százalékból a kaszinóknak fizetniük kell az szja-t és a tb-járulékot. A levonások után minden 100 forintból 10 maradna a személyzetnek. A borravaló játékbevételként való elvonása mindenképp törvénytelen – állítja a vezérigazgató –, akár 20, akár 50 százalékos mértékű, legfeljebb a 20 százalék kevésbé fájt eddig. Az 50 azonban végképp elfogadhatatlan, ezért a krupiékat képviselő szakszervezet az Alkotmánybírósághoz kíván fordulni. A kaszinótársaság maga is perben áll a tb-vel, mert a társadalombiztosítás utólag és visszamenőleg többévi, a borravaló után be nem fizetett tb-járulékot és késedelmi pótlékot követel több kaszinótól. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntését őszre várja a kaszinótársaság.