Faktoring és engedményezés

Miután sorozatunk első részében bemutattuk a pénzforgalomban használatos fizetési módokat, ezúttal azt boncolgatjuk, hogy mit tehet a vállalkozás, ha kinnlevőségeit pillanatnyilag nem tudja behajtani, ámde azonnal készpénzre van szüksége. Az egyik kézenfekvő megoldás a követelés átruházása.

 

A faktoring múltja

A középkori német kereskedőházak tengerentúli kirendeltségekkel is rendelkeztek, ezeket a kereskedelmi kirendeltségeket a képviselők (faktorok) vezették. A kereskedőház érdekeinek érvényesítését úgy segítették, hogy ismerték a helyi törvényeket, kereskedelmi szokásokat és az ügyfelek fizetőképességét.

A XVIII-XIX. században a német, illetve angol textilipar és kereskedelem révén Észak-Amerikában kialakultak az úgynevezett "faktorházak". Ezek az ügynökségek bizományosi bázisként átvették az árut, vállalták továbbá a tárolásból, az eladásból és a vevő nemfizetési kockázatából adódó terheket. Lassanként a tevékenységi körükbe kerültek az előfinanszírozási feladatok is.

Az USA-ban a faktoring szabályait először az 1889-es faktortörvény határozta meg. Ettől az időponttól kezdődött az áru fizikális birtoklásával összekapcsolódott úgynevezett tradicionális ügynöki faktoring átalakulása a napjainkban használatos finanszírozási faktoringgá, melyben a tárolási és eladási funkciók megszűntek.

A faktoring fogalma

A definíció szerint a faktoring a szállító és vevő közötti kereskedelmi megállapodásban meghatározott, fizetési haladékkal rendelkező számlaköveteléseknek ellenérték fejében harmadik félre – a faktorra – történő engedményezése.

Az előbbi meghatározáson kívül a faktoring lényegéhez tartozik továbbá az adott szállító – áruszállításból és szolgáltatásból eredő – számlaköveteléseinek speciális pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végző szervezet – a faktor – által történő folyamatos megvásárlása és szükség szerinti előfinanszírozása.

A fenti definíciók a mai joggyakorlatban azt jelentik, hogy a számlaköveteléseket lejárat előtti, meghatározott finanszírozási feltételekkel – általában visszkereset mellett – megvásárolják. A visszkereset kikötése annyit tesz, hogy a faktor a kötelezett nemfizetése esetén kérheti az engedményező szállítótól – a követelés visszaengedményezése mellett – a szállító részére általa átutalt összeg, illetőleg járulékok megfizetését.

Faktorálásnak az UNIDROIT Egyezménnyel összhangban azt a szolgáltatást nevezhetjük, amely az alábbi négy lehetséges szolgáltatás közül legalább kettőt magában foglal:

1. a szállító megelőlegezése,
2. könyvelés,
3. kinnlevőségek beszedése,
4. a vevő nemfizetési, késedelmes fizetési kockázatának átvállalása.

A faktor a kereskedelmi konstrukció és az abban részt vevő cégek bonitása (pénzügyi szempontú osztályzása) szerint határozza meg, hogy az adott szállító-vevő kapcsolatban, az említett lehetséges tevékenységek közül melyek elvégzését vállalja.

Jogszabályi háttér

A faktoring a Polgári Törvénykönyvünk szerint nem nevesített szerződésfajta, így ezeknél az ügyleteknél a Ptk.-nak az engedményezésre és tartozásátvállalásra (Ptk. 328-333. §) vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

Az engedményezés során az engedményező a kötelezettel szembeni követelését az engedményesre ruházza, így a követelés új jogosultja az engedményes, a régi jogosult pedig az engedményező helyébe lép. Az engedményezés tárgya tekintetében a Ptk. azt a korlátozást tartalmazza, hogy tilos engedményezni a jogosult személyhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését jogszabály kizárja.

Az engedményezéshez nincs szükség a kötelezett hozzájárulására, de annak érvényessége a kötelezett – elévülést megszakító – értesítésétől függ, ami azt jelenti, hogy az engedményezés alapjául szolgáló megállapodás a kötelezett értesítése nélkül érvénytelen. Ebben a kérdésben a jogalkalmazók megosztottak, de a gyakorlatban ennek ritkán van jelentősége, hiszen az engedményesnek alapvető érdeke, hogy az engedményező értesítse a kötelezettet az engedményezésről. Az értesítéssel kapcsolatban mindenképpen fontos megjegyezni, hogy a kötelezett a kétszeres teljesítés veszélyének teszi ki magát, ha annak ellenére teljesít, hogy az engedményezésről történő értesítés nem az engedményezőtől származik.

Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító kezességből és zálogjogból eredő jogok is. Tekintettel arra, hogy a Ptk. csak a zálogjogot és a kezességet nevezi meg olyan jogokként, amelyek átszállnak az engedményesre, a gyakorlatban biztosítékként gyakran alkalmazott opciós jog már nem illeti meg az engedményest.

A kötelezett az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értékesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek. Így a kötelezett hivatkozhat az alapszerződés érvénytelenségére vagy arra, hogy a követelés létre sem jött, viszont nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely az engedményes és az engedményező közti jogviszonyra vonatkozik. A kötelezett beszámíthatja az ellenköveteléseit is, feltéve ha azok a beszámítás feltételeinek megfelelnek, azaz egyneműek és már lejártak. Előzőeken túl a kifogáshoz és a beszámításhoz az is szükséges, hogy azok jogalapja az értesítéskor már fennálljon. Ez a szabály a faktorálást megnehezíti, mivel lehetőséget ad a kötelezettnek, hogy az engedményes ellen forduljon anélkül, hogy a kötelezettnek az eredeti jogviszonyhoz köze lenne.

Az engedményező az engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért, az engedményezés fejében kapott ellenérték erejéig kezesként felel, ha a követelést kifejezetten nem bizonytalan követelésként ruházta az engedményesre, vagy a felelősséget egyébként nem zárta ki. Ez a Ptk.-nak szintén olyan rendelkezése, amelyet az engedményezési szerződés megkötése során szem előtt kell tartani.

UNIDROIT Egyezmény

A nemzetközi követelésvételről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről az 1997. évi LXXXV. törvény rendelkezik. Ezt az egyezményt csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a szállító és a vevő székhelye különböző országban van.

Az egyezmény alkalmazásának további feltétele, hogy a szállító, a vevő és a faktor székhelyének országai az egyezményhez csatlakoztak, illetve mind a szállítási, mind a faktoringszerződés tekintetében egy szerződő ország joga legyen irányadó.

Finanszírozási faktoring

A finanszírozási (ún. "kétlábas") faktoringot alapvetően hasonló nagyságrendű, azonos kereskedelmi pozícióval rendelkező, egymással folyamatos és jelentős volumenű szállító-vevő kapcsolatban álló partnerek alkalmazzák. Ez a speciális faktoringügylet olyan finanszírozási lehetőség, amelynek során a faktor partnerei részére a faktoringra jellemző rulírozó jelleggel finanszírozási keret áll rendelkezésre. A faktor e keret terhére fogadja és faktorálja a számlákat. A faktor mind a szállító, mind a vevő (kötelezett) bonitását megvizsgálja, és mindkét fél hitelképességét figyelembe véve állapítja meg azt a hitelkeretet, amely alapján a szállítóval és a vevővel a keretszerződés egyaránt megköthető.

E forma előnyös a szállító számára, hiszen biztos forrást jelent azáltal, hogy a faktor rendszeresen faktorálja – az adott keretösszegen belül – a számlákat, így időben jut pénzéhez, és a faktor közbeiktatásával kiküszöböli a késve fizetés kockázatát. Azért is előnyös e forma, mert tervezhetőbbé válnak az árbevételek, ennek okán pedig javul a cég likviditása.

Ugyanakkor a vevőnek is megéri e formát alkalmazni, mert elvárhatja szállítójától a fizetési haladékot anélkül, hogy ezzel likviditási problémát okozna. További előny, hogy a kamatköltségek megosztása révén kedvező finanszírozási lehetőséghez juthat, mivel a faktoring-keretszerződés határozatlan időre szól. Azért is előnyös a vevőnek a finanszírozási faktoring módszerét használni, mert piaci pozíciójától függetlenül határozhatja meg, illetve egységesítheti kereskedelmi szerződéskötési rendszerét, és szállítói sem fogják telefonon zavarni a határidő előtti "kivételes" fizetési igényükkel.

Szerződés szerinti lebonyolítás

1. A szállító és a vevő megállapodik a számlakövetelés faktorálásáról.
2. A faktor megvizsgálja mindkét partner hitelképességét.
3. A finanszírozási keretösszeg és a futamidő – a faktor által vállalt finanszírozás időtartama – rögzítése után a faktor szerződést köt mind a szállítóval, mind a vevővel.
4. A faktor megvásárolja a vevő által igazolt számlát, és előlegként átutalja a számlaösszegnek a megállapodásban rögzített részét – általában a számlaösszeg 80%-át – a szállítónak.
5. Legkésőbb a faktoringszerződés szerinti esedékességkor, vagyis a futamidő lejáratakor a vevő fizet a faktornak.
6. A faktor elszámol mind a szállítóval, mind pedig a vevővel.
7. A faktor a fizetést követően szabaddá vált keretösszeg erejéig új számlát vásárol meg a szállítótól.

Költségek

A szállítót terhelő költségek:

• Kezelési költség: A számla értékének meghatározott százaléka.
• Faktoringdíj: A számla értékének meghatározott százaléka a futamidő függvényében.
• Kamat: Általában a finanszírozott összeg után az előleg átutalásától a számla esedékességéig fizetendő kamat.
• Keret rendelkezésre tartási jutalék: A napi ki nem használt keretösszegek után számított kamat a szerződés kezdetétől annak megszűnéséig.

A vevőt terhelő költségek:

• Kamat: Általában a finanszírozott összeg után a számla esedékességétől a vevő fizetéséig, de maximum a futamidő végéig számított kamat.
• Késedelmi kamat: Késedelemben lévő összeg után a faktoring-futamidő lejártától a vevő fizetéséig terjedő időre számított késedelmi kamat.

Példa az elszámolására

Számla összege	100 000 Ft
Finanszírozott összeg (80 %)	80 000 Ft
Finanszírozás napja	1998. 04. 24.
Számla esedékessége	1998. 05. 05.
A tervezett futamidő	60 nap
Tervezett lejárat	1998. 06. 23.
Vevő teljesítésének napja	1998. 05. 12.

Szállító által fizetett költségek

Kezelési költség: számla összegének 0,1%-a	100 Ft
Faktoringdíj: számla összegének 1%-a	1000 Ft
Kamat: a finanszírozott összeg után évi 14%	342 Ft
Összesen:	1442 Ft

Figyelembe véve azt, hogy a számla összegéből csak 80%-ot utaltak át a szállítónak, így visszajár neki 20 000 Ft – 1442 Ft = 18 558 Ft.

A vevő által fizetett költség

A számlaesedékességtől a finanszírozott összeg után a fizetés napjáig számított évi 22% kamat 342 Ft

A fenti ügylet teljes költségének kiszámítása nehézséget okozhat az ügyfél számára, mert a faktoringügyletek esetén a pénzügyi intézményeknek nem kell megadniuk a finanszírozás valamennyi költségét.

Nemzetközi faktoring

1. Exportfaktoring

A magyar exportőr cégek gyakran találják szemben magukat olyan akadályokkal, amelyek exportjuk növelését gátolják. Az egyik nehézség az, hogy vevőikről nincsenek hiteles információik, és mivel gyakran kell sima átutalásos fizetési módba beleegyezniük, a vevő nemfizetésének kockázata magas. Talán még fontosabb, hogy az exportőr likviditási problémái korlátozzák a kivitel bővülését. A külföldi gyakorlatnak megfelelően a magyar eladók is sokszor kényszerülnek rövid lejáratú, 30-90 napos kereskedelmi hiteleket nyújtani vevőiknek. A már "megkeresett", de még be nem folyt pénz okozta likviditási gondok az újratermelés akadályaivá válnak.

Előnyei:

1. teljes fizetési garancia az előzetesen jóváhagyott vevőkre a nem kereskedelmi vitából és nem vis maiorból eredő nemfizetés esetére,
2. nagyobb likviditás az exportszámlákra fizetett 80%-os előlegek által, a faktoringfinanszírozás a forgalommal automatikusan növekszik, így a forgalomnak megfelelő finanszírozással nem lép fel likviditási nehézség,
3. az előlegfizetések révén kiküszöbölhető a külföldről jövő fizetések átfutási ideje,
4. késedelmes fizetéskor a követelés behajtását a vevő országában működő faktor végzi el,
5. javítja az exportőr versenyhelyzetét, mivel a faktorálás nyújtotta fizetési garancia lehetővé teszi az exportőrök számára az akkreditívről való lemondást és a sima átutalási mód elfogadását,
6. az adminisztráció csökken, hiszen az exportkövetelések nyilvántartását a faktorok veszik át.

Előfeltételei:

1. folyamatos exportőr-importőr kapcsolat,
2. a faktorálásra felajánlott követelések nem lehetnek lejártak,
3. éves szinten a faktor által minimálisan meghatározott forgalom,
4. nyitva szállítás.

Költségei:

Az exportfaktorálás költségei három tényezőből tevődnek össze:

1. az importőr minősítése a kért hitelkeretösszeg százalékában,
2. a faktorálás nyújtotta szolgáltatások díja (faktoringdíj) a számla értékének százalékában,
3. a megelőlegezett összegek után számított kamat.

Az exportfaktoring ügylet lebonyolítása

1. Az exportőr megállapodik az exportfaktorral követelései faktorálásáról.
2. Az exportfaktor megbízása alapján az importfaktor megvizsgálja az importőr hitelképességét, kedvező minősítés esetén garanciát vállal az importőr fizetéseiért.
3. Az exportőr kiszállítja az árut, és a számlamásolatot eljuttatja az exportfaktornak.
4. Az exportfaktor azonnal kifizeti a számla értékének 80%-át az exportőrnek, és a számlamásolatot továbbítja az importfaktornak.
5. Esedékességkor az importőr az importfaktornak fizeti ki a követelés összegét, amennyiben ez nem történik meg, az importfaktor behajtja a követelést.
6. Amennyiben a követelésbehajtás 90 napig nem vezet eredményre, az importfaktor fizet, feltéve hogy a szállító és a vevő között nem áll fenn kereskedelmi vita.
7. Az importfaktor átutalja a követelés összegét az exportfaktornak.
8. Az exportfaktor elszámol az exportőrrel.

2. Importfaktoring

Az importfaktorálás szabályai megegyeznek az exportfaktoráláséval, azzal a különbséggel, hogy az importőr lesz a magyar vállalat, a belföldi faktor pedig az importfaktor. Az ilyen kapcsolat lényege, hogy a belföldi faktor minősíti az importőrt és az előzetes minősítés eredményeként garanciát vállal az importőr fizetéseiért. Az importfaktorálás révén az importőr mentesülhet az akkreditíves fizetési mód és az azzal járó költségek alól, mivel az importfaktor garanciája elegendő biztosítékot jelent az exportőr számára.

Az importfaktoringnak a vevő számára nincsenek direkt költségei, hiszen az előfinanszírozás költségei az exportőrnél jelentkeznek.

Az importfaktoring ügylet lebonyolítása

1. Az exportfaktor tájékoztatja az importfaktort az exportőrről, aki követeléseit faktoráltatni akarja, valamint az exportőr kéréséről, ami lehet csak a követelések beszedése, vagy az importőr minősítése és fizetési kockázatának átvállalása is. Az exportfaktor a hitelkockázat átvállalásával járó megbízás esetén hitelkeret-jóváhagyási kérelmet terjeszt elő.
2. Az importfaktor minősíti az importőrt a számlavezető bankjának információja és saját minősítőrendszere alapján. Az importfaktor az általa jóváhagyott összegig garanciát vállal, ami azt jelenti, hogy az importőr fizetésképtelensége esetén ő fog helyette fizetni. Az importfaktor a jóváhagyott összeget közli az exportfaktorral, az összeg teljes elutasítása esetén röviden közli az indokot is.
3. Exportfaktor egy átruházó nyilatkozat kíséretében fizikailag és az elektronikus rendszeren is továbbítja az importőrnek az exportőr által benyújtott számlákat. Az importfaktor nyilvántartásba veszi a számlákat, és figyelemmel kíséri a számlák esedékességét.
4. Amennyiben az importőr az esedékességkor fizet az importfaktornak, úgy az importfaktor tájékoztatja erről az exportfaktort, és továbbutalja az összeget az exportfaktornak.
5. Amennyiben az importőr nem fizet, az importfaktor fizetési felszólításokat küld az importőrnek a kialakított standard eljárás szerint, illetve megpróbálja megtudni a nemfizetés okát.
6. Amennyiben az importőr kereskedelmi vita miatt nem fizet, az importfaktor tájékoztatja az exportfaktort. Az importfaktor az exportőr költségére pert indíthat az importőr ellen.
7. Amennyiben az importőr fizetésképtelenség miatt nem fizet, úgy az importfaktor az általa jóváhagyott összeg erejéig kifizeti a számlák ellenértékét az esedékességet követő 90. napon, és saját nevében eljár az importőr ellen a követelés minél nagyobb összegű behajtása céljából.

A faktorálás feltételei

Faktoringtevékenységet a Hpt. szabályozása szerint pénzügyi intézmények – hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások – végezhetnek.

A Hpt. 1997. január 1-jei hatálybalépésekor az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet nyilvántartásában szereplő pénzügyi szolgáltatást – így a faktoringszolgáltatást – végzők 1998. december 31-ig a korábban hatályos jogszabályok által előírt feltételek mellett végezhetik a faktorálást.

Egy vállalkozás hiába kapja meg azonban a működés megkezdéséhez szükséges engedélyeket, tevékenységét eredményesen csak akkor tudja folytatni, ha hosszú távon képes tevékenysége finanszírozására. Az a jogszabályi rendelkezés, hogy a pénzügyi vállalkozásokként működő faktorcégek csak a saját tőke erejéig fogadhatnak el a nyilvánosságtól visszafizetendő pénzeszközt, erőteljesen korlátozza forrásszerzési lehetőségeiket, különösen kötvénykibocsátásukat. E korlátozás következtében a faktorcégek számára kétféle megoldás kínálkozik, ha a faktoringtevékenységhez a forrást hosszú távon biztosítani szeretnék. Az egyik megoldás az, hogy a faktorcég szakosított hitelintézetként jön létre vagy azzá alakul át, a másik pedig, hogy a faktorcég egy hitelintézettel alakít ki olyan kölcsönös előnyökön alapuló együttműködést, amely hosszú távon biztosítja tevékenysége finanszírozását.

Figyelembe véve, hogy a faktoringban rejlő lehetőségek jelenleg csak kismértékben kihasználtak, az elkövetkezendő években arra lehet számítani, hogy egyre több pénzügyi intézmény áll az ügyfelek rendelkezésére faktoringszolgáltatással.

Szaniszló Norbert