A tartósan csökkenő inflációs rátának megfelelően mérséklődnek a betéti és a hitelkamatok is. Az MNB kezdetben inkább csak követte az inflációs ráta csökkenését, majd 1998 májusában már megelőlegezte a ráta további esését a repokamatok viszonylag gyakori csökkentésével. 1998 első negyedében a megtakarítási állomány növekedési üteme lelassult, a reálmegtakarítások pedig stagnáltak. Mindez úgy következett be, hogy növekedtek a reáljövedelmek, miközben a fogyasztás volumene csak ettől elmaradó ütemben emelkedett. A bruttó megtakarítás növekedési ütemének csökkenésére kézenfekvő magyarázatnak kínálkozik a betéti és pénzintézeti értékpapír-kamatlábak csökkenése, illetve a részvénypiac gyenge teljesítménye (ez utóbbi a befektetési alapokon keresztül is visszavetette a megtakarítási állományt). Ugyanakkor kissé emelkedett a rendszeres megtakarítók száma (28,5 százalék), miközben a megtakarított összegek mérséklődtek. Mindez azt is jelenti, hogy az alacsonyabb összegű megtakarításra képesek száma növekedett a megtakarítókon belül. Ez az aránynövekedés azonban nem volt képes arra, hogy a kamatcsökkenésből származó megtakarításiállomány-csökkenést jelentősen kompenzálja.
A lakossági hitelek állománya tovább mérséklődött az első negyedévben, amit a kisvállalkozói hitelek állománybővülése sem tudott ellensúlyozni. Ugyanakkor valószínűleg átrendeződés történik a lakossági hitelpiacon: a kedvezményes konstrukciójú részvényvásárlási hitelek visszaszorulnak az áruvásárlási hitelek javára. Mindezt alátámasztják az autóvásárlás megugrásáról szóló adatok is, hiszen ezek jelentős része hiteles konstrukcióban kerül a lakossághoz (és a kisvállalkozókhoz). Figyelemre méltóak a nagy kereskedelmi láncok rekordokról számot adó eladási statisztikái is (már 1997-ben is).
A reáljövedelmek további emelkedése várhatóan azzal jár majd, hogy növekedni fog a megtakarítók száma, miközben az átlagos megtakarított összeg csökkenése megáll, majd növekedni kezd. Ezzel a két hatás eredőjeként az új megtakarítások állományának növekedése felgyorsul, s várhatóan kompenzálni fogja a kamatcsökkenés okozta veszteségeket. Így a bruttó megtakarítás bővülésének motorjává az új megtakarítások válnak majd, miközben a felhalmozódó kamatok hatása érezhetően csökken. Vagyis a lakossági bankpiacon mozgók számára is új perspektíva nyílik: nem a már eddig is megtakarítókat kell elhalászni" a többiek elől, hanem új rétegeket kell megnyerni.
1998 májusában a megkérdezettek 28 százaléka volt rendszeres megtakarító. Ez gyakorlatilag megfelel a fél-egy évvel korábbi aránynak, vagyis stabilizálódik a megtakarítók száma. A rendszeres megtakarítók 33 százalékának csökkent, 19 százalékának nőtt a megtakarítása 1997-hez viszonyítva. Ez megfelel a fél évvel korábbi állapotnak, s kedvezőbb, mint az egy évvel ezelőtti helyzet. A lakossági bizalmi index havi adatsorai a megtakarítók számának növekedését és a megtakarított egy főre jutó összeg mérséklődését mutatják.
Éven belüli lejáratú forintbetétben tesz félre a takarékoskodók 29 százaléka, éven túli lejáratú forintbetétben 23 százaléka, míg devizában csak 10 százalékuk halmoz fel. Fél év alatt jelentősen visszaesett a devizabetétben félretevők aránya, miközben enyhén nőtt az éven túli lejáratú forintbetétek vonzása. A megtakarítók portfoliójában ezenkívül letéti és értékjegyeket (8 százalék), államkötvényt (4 százalék), kincstárjegyet (7,5 százalék), részvényt (12 százalék) és takarékjegyet (12 százalék), valamint takaréklevelet (7,5 százalék) találunk. Sokuknak van lekötött folyószámlája is (22,5 százalék).
A várható befektetésekre adott válaszok szerint a megtakarítók közül kevesebben takarítanak meg a jövőben éven belüli és éven túli lejáratú forintbetétben, mint jelenleg, ugyanakkor növekszik majd a devizában és az államkötvényben félretevők aránya.
1998 májusában a megkérdezettek 80 százaléka válaszolt a várható kamatalakulásra vonatkozó kérdéseinkre (felméréseink során e körül ingadozott a válaszadási gyakoriság eddig is). A válaszadók 39 százaléka a betéti kamatok csökkenésére, 18,5 százaléka annak növekedésére számított, a többiek stagnálást vártak. Májusban a csökkenésre számítók 3,7 százalékpontos mérséklődést tartottak valószínűnek, míg a növekedést várók 4,9 százalékpontos ugrásban bíztak. A válaszok alapján úgy tűnik, hogy a lakosság jelentékeny csoportjai úgy vélik, hogy jelentősebb kamatcsökkenés következik be, s a várt mértékek is közel állnak az infláció várható csökkenéséhez. Ezt mutatja az is, hogy az átlagnál nagyobb arányban várják a betéti kamatok csökkenését a rendszeres megtakarítók (42 százalék), miközben az előre jelzett csökkenés mértéke (3,4 százalékpont) kisebb.
A hitelkamatok csökkenésében a válaszolók 17 százaléka bízik, míg a növekedésétől 53 százalékuk tart. A hitelkamatok csökkenésében reménykedők átlagosan 3,7 százalékpontos mérséklődést valószínűsítettek, míg az emelkedést várók 5,9 százalékpontos növekedést jeleztek előre. A rendszeres megtakarítók 24,5 százaléka várt (3,3 százalékpontos) csökkenést. A megtakarításaikat 1998-ban növelők az átlagnál nagyobb arányban (29 százalék) várják a hitelkamatok mérséklődését.
Adataink azt jelzik, hogy még nem történt meg a fordulat a lakossági várakozásokban, azaz továbbra is a kamatmarzs növekedését jelzik előre (miközben a banki adatok ennek ellenkezőjét mutatják, igaz, a teljes hitel- és betétkamat-alakulásra). Megítélésünk szerint a lakossági várakozások jól tükrözik a valós folyamatokat: a betéti kamatok az utóbbi fél-egy évben sokkal gyorsabb ütemben estek, mint a hitalkamatok (különösen a leggyakoribb áruvásárlási és lakáshiteleké).