Búzafronton a helyzet változó

 

A mezőgazdasági tárca értékelése szerint sikerült hatástalanítani a búzabombát, de azt egyetlen érintett fél sem állítja, hogy a magyar agrárgazdaság meghatározó jelentőségű ágazatában minden a legnagyobb rendben lenne. A rendetlenségnek számos oka van. A legfontosabb, hogy két év óta esnek a világpiaci árak, s az exportbevétel nem fedezi a termelés költségeit, a veszteségeket enyhítő állami támogatás pedig véges.

 

A búzaválságra hozott intézkedések Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter értékelése szerint nem várt sikert hoztak, mivel a garantált áron a tervezettnél jóval kevesebb gabonát kénytelen felvásárolni az állam. Torgyán József azt is bejelentette, hogy az államilag felvásárolt búza teljes vételárát a 90 napos meghirdetett határidő helyett egy hónap alatt kifizetik. A búzabomba hatástalanítására szánt intézkedések között szerepel, hogy augusztus elsejétől a túltermelés miatt határozatlan időre felfüggesztették a búza- és a kukoricakivitel engedélyezését.

Július közepén a búzaválság megoldásához még 40 milliárd forint állami segítségről beszéltek, s honvédségi raktárak igénybevételét emlegették, hogy az államilag felvásárolt búzát megfelelően tárolni tudják. Azt feltételezték ugyanis, hogy rendkívül nagy lesz az érdeklődés a garantált áras felvásárlás iránt. Ehhez képest augusztus végére még százezer tonna búzát sem kellett az államnak átvenni, mert a termelők nem kívántak élni ezzel a lehetőséggel.

Hossz után bessz

Érdemes visszaforgatni az idő kerekét. 1995-ben a most kormánypozícióban lévő képviselők azért akartak a Gazdasági Versenyhivatalnál erőfölénnyel visszaélés címén pert indítani a gabonakereskedők ellen, mert véleményük szerint a termelőket kifosztva, az állami támogatást zsebre vágva busás haszonra, mintegy 16 milliárd forintos extraprofitra tettek szert. Abban az időszakban kétségtelenül ugrásszerűen megemelkedett a búza világpiaci ára, s a szezon utolsó időszakában indokolatlan volt az export állami támogatása. A magas világpiaci ár hatására a termelés volumene természetesen megnőtt, s a hiányból túltermelés alakult ki. A világ akkori 530 millió tonnás éves búzatermelése mára 590-610 millió tonnára emelkedett. Az Egyesült Államok például hihetetlen magas támogatással igyekszik megszabadulni a feleslegétől, s olyan országban is megjelenik eladóként, mint Irak, amelyet eddig gazdasági embargóval sújtott. Az Európai Unió szintén jelentősen támogatja a búzaexportot, mert az intervenciós készletek az idei betakarítás után már 13 millió tonnára emelkednek.

Három évvel ezelőtt, amikor a garantált áras rendszert a szaktárcánál kidolgozták, az volt az elképzelés, hogy hektáronként 2,4 tonna mennyiséggel – 1-1,1 millió hektár vetésterület esetében – fedezhető a hazai búzaszükséglet. Ezen a mennyiségen felül mindenki a saját kockázatára termeszti a gabonát. Ugyanez a helyzet a kukoricával is, amelynél a hektáronkénti 32 tonna mennyiséget szabták meg. Idén június 15-ig a törvénynek megfelelően mindenki bejelentkezhetett a garantált áras felvásárlásra: azaz a termelő hektáronként 2,4 tonna búzát – amennyiben a termény malmi I. minőségű – tonnánként 18 ezer forintért eladhat az államnak, ha ennél jobb árat nem kap a piacon. Erre a konstrukcióra 2,4 millió tonna bejelentkezés történt. Ám hogy a terményt eladja-e a termelő vagy sem, az több tényezőtől is függ. Így például a minőségtől, a szabvány alatti búzát ugyanis a kormány nem veszi át. A magyar szabvány egyébként szigorúbb az Európai Unióban alkalmazott szabványnál.

Tavaly a búza világpiaci ára az aratási időszakban 130 dollár volt tonnánként, mára 100 dollár alá esett, s 95 dollárért lehet csak vevőt találni. Az árcsökkenés magyar szempontból tonnánként 7500 forintot tesz ki. A korábbi években a magyar búzát jó minősége miatt könnyebben eladhatták a kereskedők, hiszen a 28-30 százalékos sikértartalmú, 260-320 esésszámú búzát javító búzaként értékesíthették. Ám ebből a búzából egyre kevesebb terem. Mindez arra is figyelmeztet, hogy a tartósan jó minőségű árualap mellett is szükség lehet az állami beavatkozásra a piaci feszültség oldása érdekében.

Szabályozatlan gabonaövezet

December végéig 400 ezer tonna búza felvásárlásával számol a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM). Az aratás befejezése után azonban még ennek alig több mint 20 százaléka került a közraktári tárolókba. A termelők és a nagyobb gabonakereskedők egyelőre jobb árajánlatra várnak. Az államnak ráérnek felajánlani a terményt akkor is, ha a piacon nem kapnak 18 ezer forintot a malmi minőségű búza tonnájáért.

Magyarország az agrárszakemberek értékelése szerint gabonaövezetnek számít. Évtizedek óta csaknem 3 millió hektárt tesz ki a gabonafélék vetésterülete. Ebből a búza 1-1,2 millió hektár, s hasonló nagyságrendű a kukorica vetésterülete is. A hazai összes szántóterület 4,7 millió hektár, a gabonafélék termesztéséhez tehát csaknem 60 százalékot vesznek igénybe a gazdálkodók. Az Európai Unióban (EU) ez az arány 48 százalék körüli. Búzatermésünk a világ termelésének 0,87 százaléka, Európáénak 3,7 százaléka. A termésátlagok jelentősen meghaladják a világátlagot (annak 170 százaléka), de nem érik el az uniós értéket, annak csupán 89 százaléka.

Az évente megtermett 4,5-5 millió tonna búzából mintegy 2 millió tonna a hazai humán és ipari felhasználást, 1 millió tonna takarmányozási célokat szolgál, 0,3 tonna a vetőmagszükséglet, a fennmaradó rész pedig exportárualapot képez. A magyar búza jól eladható, ha a minősége a magyar malmi szabványnak megfelel. De tavaly az 5,3 millió tonnás búzatermés 60 százaléka csak takarmányminősítést ért el. Ha rövid időn belül nem gyarapszik az állatállomány, akkor nem szabad 1,5 millió hektáron takarmánygabonát termeszteni. Az idén várhatóan 5 millió tonna búzát takarítanak be, ami 4 tonna feletti hektáronkénti átlagtermést jelez. Azonban a minőséggel ismét problémák vannak, s elsősorban a fuzárium- (gomba-) fertőzés keseríti a gazdák életét.

Szabad az export

A gabonapiac EU-konform szabályozását még nem dolgozták ki. A szabályozás legfontosabb eleme a garantált ár meghirdetése, amely évről évre nagy viták árán születik meg. A termelők elégedetlenek a mértékével, mondván: az önköltség 80 százalékát fedező garantált ár alacsony. Az 1999. évre a garantált ár mértéke tonnánként várhatóan ismét 18 ezer forint lesz, ám erről csak szeptemberben-októberben születik döntés.

Torgyán József miniszter úgy döntött, hogy a búza és a kukorica exportját nem gátolják engedélyezéssel, letétidíj-befizetéssel, hanem bárki, bármennyi búzát, kukoricát eladhat a külpiacon. Ezzel a lépéssel szándéka szerint azoknak adott fricskát a miniszter, akik manipulálták a piacot. Makay György, a Gabonaszövetség főtitkára azonban úgy véli: nem az engedélyezési eljárás akadályozta az exportot. A gabonaszakma olyan stabil kereskedő, malmos és takarmánygyártó cégekből áll, amelyek hosszú távon kívánnak e tevékenységből megélni. Ezek a cégek a piaci hatásokat csak közvetítik, nem pedig gerjesztik. Egyébiránt – állítja Makay György – most jött el a hiénák ideje: tudniillik amíg letéti díjat kellett fizetni, az üzletbe beugróknak ez nem kedvezett, s ez meg is szűrte a kereskedői réteget. Az Európai Unióban a búza exportját nem korlátozzák. Viszont kötelező a regisztráció, ami a jelenlegi magyar gyakorlatnál sokkal szigorúbb kötelezettséget ró a piac szereplőire. A regisztráció keretében nyerhető el a támogatás – mint jelenleg –, illetve kell befizetni az exportadót, mint például 1996-ban. A mostani kormánydöntés nem az EU gyakorlatához való közeledést mutatja.

Se válság, se búzabomba nem volt – állítja végezetül Makay. Az ugyanis nem válság, ha az ár alacsony. Ezt piaci zavarnak hívják, s a rendtartási törvény is ezt a fogalmat használja, valamint meghatározza a teendőket. Az kétségtelen, hogy mindenki küzd az alacsony árral, a minőségi problémákkal. A termelők kedvezőbb piaci helyzetre várnak. Betakarítás idején ugyanis nagy a kínálat, s ekkor az árak lefelé mennek.

Vagyonfelélés

Valamelyest másként látja a helyzetet Tóth István, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) titkára. Mint mondja: a gabonaértékesítés szempontjából rendkívüli év az idei. A titkár szerint a kormányzat nem készült fel az intézkedéseivel, s bizonyos értelemben a termelők, a kereskedők és a felhasználók sem készültek fel kellőképpen a világpiac változásaira. Tény ugyanis, hogy a világ takarmánygabona-fogyasztása jelentősen csökken, miközben a termelés nőtt. A világ gabonapiacának alakulásáról elmondható, hogy az idén mindenütt jó termést takarítottak be, mintegy 600-610 millió tonna búzaterméssel számolnak. Ebből 100-110 millió tonna az a mennyiség, amelyet külpiacokon értékesítenek. A magyar export várhatóan 2-2,5 millió tonna lesz, tehát nem meghatározó, de az árak alakulása egyáltalán nem biztató. Tóth István az elmúlt két évet említi példaként: az 1996-os esztendőhöz képest 40-50 százalékkal estek vissza a világpiacon a gabonaárak. Az elmúlt évben ez még nem jelentett túl nagy veszélyt, csupán kisebb nyereséget realizáltak a termelők. Az idei 20-30 százalékos világpiaci visszaesés következtében a hazai piacon egyes termékek árai 40-50 százalékkal is alacsonyabbak, s ez a csökkenés már nem a nyereséget érintette. A hazai termelők a vagyonukat élik fel, nincs elegendő forgótőkéjük a nehezebb időszak átvészeléséhez, a felvett hiteleket nem tudják törleszteni.

Nem csoda, hogy számukra lehetetlenné válik a gabonatermesztés. Ez a megállapítás természetesen nem minden termelőre vonatkozik, de az átlagtermelőre igen. A MOSZ számításai szerint a gabonaár csökkenése 30 milliárd forint árbevétel-kiesést okozott a hazai szektornak, amelyek nagy hányadát a vagyonból kompenzálták.

S kit nevez a MOSZ átlagtermelőnek? A titkár szerint azok a termelők sorolhatók ide, akik az átlagos költségráfordítással tudják előállítani a gabonát. A garantált ár az idén 18 ezer forint tonnánként, ami az állam és a terméktanács szerint a termelési költségek 80 százalékát fedezi. Az átlagtermelő tonnánként 20-21 ezer forintért tudja a búzát előállítani. Természetesen akad, aki 16 ezer forintos költséggel dolgozik, s akad, aki 23 ezer forinttal.

A MOSZ az Alkotmánybíróság előtt támadta meg a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) által hozott rendeletet, amely szerint az 50 tonna alatti kvótajogosultsággal rendelkező kistermelőktől minőségtől függetlenül átveszi az állam a búzát. Diszkriminatív lépésnek tartja ezt a MOSZ, mivel az intézkedést szociális céllal hirdették meg. Az agrárrendtartási törvényben pedig tételesen felsorolják, hogy minden termelőre egyformán vonatkozik az intervenciós felvásárlás.

A MOSZ már tavaly javasolta, hogy átfogó piacszabályozás szülessen a gabonaszektorban. A meghozott intézkedésekkel a titkár szerint az a legnagyobb probléma, hogy utólagosan és csepegtetve születnek, így senki nem tud az állami magatartással számolni. Megoldást az hozhat, ha átláthatóvá, kiszámíthatóvá tennék a piaci beavatkozást, azaz előre megmondanák, hogy milyen eszközökkel s mennyi pénzzel tud az állam segíteni, s ennek megfelelően kell a szabályozást is átalakítani.

A termelőnek is szabályozni kell a vetésterület nagyságát, bár ez be fog következni a mostani helyzet miatt anélkül, hogy bárki bármit tenne. Az idei évben sokan tönkremennek, állítja a titkár, s aki intenzív technológiával állította elő a gabonát, az még roszszabb helyzetbe kerülhet. Csökkenni fog a gabona vetésterülete, de ezt konszenzus alapján is el lehetne érni. Ha a világpiacon nem stabilizálódnak az árak, a kormányzatnak a szélsőséges áringadozások kompenzálására kellene törekednie.

Az idei búzatermést 5 millió tonnára becsülik, s hamarosan jön a kukorica, amelyből szintén jók a terméskilátások. Várhatóan a kukorica ára is nyomott lesz, a termelőknek csak a magasabb hozam enyhítheti a fizetési gondokat. A MOSZ azzal ért egyet, hogy a búza és a kukorica exportját ne korlátozzák.

 

Készenlétben a közraktárak

Az állami gabonafelvásárlást a kijelölt közraktárak végzik. A Concordia Közraktár Rt. mintegy 400 ezer tonnás saját gabonatároló kapacitással rendelkezik, s mert 61 százalékban állami tulajdonú cég (39 százalékos részvénypakett a Kereskedelmi és Hitelbanké), így az állami felvásárlást – két másik, a Hungária és az ÁTI közraktárak mellett – rájuk bízták. Pomucz János gazdasági igazgató szerint a felvásárlás a kezdeti nehézségek után most már zökkenőmentes, ám nem tartanak attól, hogy a tárolók gyorsan megtelnének.

Az idei állami felvásárlási akcióban a szokásos törvényi gyakorlatnak megfelelően létezik az úgynevezett garantált áras felvásárlás, amelynek a jogszabályi feltételeit tavaly októberben meghirdették. A garantált ár tonnánként 18 ezer forint, s a malmi I. minőségű búzára vonatkozik. Az új kormány megalakulásával egy időben döntés született a 20,8 hektárnál kisebb területen gazdálkodók érdekében. E kistermelőktől nemcsak a malmi minőségű búzát veszi meg az állam, hanem az euro- és a takarmányminőségűt is. A malmi minőségű búzát egyébként az ÁTI Depo és a Hungária közraktárba is beszállíthatják a gazdálkodók, a kistermelők terményét a Concordia 100 százalékos tulajdonában lévő GMS '96 Kft. vásárolja fel, és a Concordia Rt. közraktározza.

A felvásárlás lehetőségével a rendeletek értelmében idén december 31-ig élhetnek a kvótatulajdonosok. Törvény írja elő, hogy tiszta, nem fertőző és nem beteg terményt szabad a köztárolókban elhelyezni (a behozott mennyiség 0,5 százaléka lehet csak fuzárium, vagyis gombafertőzött). A kistermelők többsége azonban nem tisztított terményt hoz, amit aztán a közraktár nem tud átvenni.

A felvásárlást és a közraktározást az állam külön-külön támogatja. Felvásárlás esetében az áru értékének 25 százalékát kapja meg állami támogatásként szeptember elsejét követően a felvásárló szervezet, vagyis tonnánként 4500 forintot. Ezen túlmenően további állami támogatások is járnak. A rendelet szerint a szállítási költséget 50 kilométeren belül kell a termelőnek viselnie, ám nem mindenütt biztosítottak a közraktározási lehetőségek. Ha tehát 50 kilométeren túl kell szállítani a terményt, az ezenfelüli szállítási költségeket az állam megtéríti a felvásárlókon keresztül, akik tonnánként bruttó 400 forintot (ez nettó 350 forint) kapnak. A felvásárló szervezetek a tranzakciók lebonyolításáért, szervezéséért tonnánként 200 forintot igényelhetnek (ez nettó 170 forint), s a felvásárlónak kell állnia a termelő minőségvizsgálati költségét, amelyhez tonnánként 105 forint állami támogatás jár.

Minden államilag felvásárolt búza előbb-utóbb közraktárba kerül, ami azt jelenti, hogy a közraktár közraktárjegyet bocsát ki.

A közraktárjegy fedezeteként az áru értékének 75 százalékát az a nyolc bank hitelezi meg, amely ebben a konstrukcióban részt vesz. A közraktárban tárolt búza fölött az állam diszponál 1999. február 28-ig.

A meghirdetett rendelkezések szerint az államnak akár 1 millió tonna búzát is fel kell vásárolnia. Ettől azonban a jelek szerint nem kell tartania, mivel a termelők nem élnek a felvásárlás adta lehetőségekkel. A Concordia egyébként felkészült arra, hogy akár félmillió tonna búza tárolását is elvégezze. Kibérelték a megfelelő raktárakat, amelyek február 28-ig rendelkezésre állnak. A közraktározásért, a mennyiség és a minőség megóvásáért, a közraktári jegyek kibocsátásáért, az üzlet lebonyolításáért a közraktárak tonnánként 600 forintot kapnak. Egyébként magát a közraktáras tárolást is támogatja az állam, vagyis akinek nincs saját raktára, de nem akarja az államnak eladni a terményt, a közraktári elhelyezésért felvett hitel kamatának 70-100 százalékát visszaigényelheti. Megoldandó feladat lesz a kukorica felvásárlása, október végén jó terméssel számolnak a szakemberek, várhatóan 3-3,5 millió tonna kukoricát kell a külpiacon értékesíteni. Ez a mennyiség persze függ a piaci árak alakulásától. A Concordia mindenesetre már most készül a kukorica tárolására is.

Szabályozási kényszer Az idén megtermett mintegy 5 millió tonna búza ötven százaléka várhatóan csak takarmányozásra lesz alkalmas, ezért a termelők bevétele aligha fedezi költségeiket. A jobb minőségű búza termelését segítendő az FVM áruért vetőmagakciót szervez október 1-jétől. Tavaly 110 ezer tonna fémzárolt vetőmag került a földbe az optimálisnak mondott 340-350 ezer tonna helyett. Az agrártárca szakértői szerint mindenképpen szükséges a búza termőterületének mintegy 10 százalékos csökkentése, kvótarendszer bevezetése, s újabb 10 százalék vetésterület termését pedig az állatállomány növekményének takarmányozására fordítanának, csak éppen sertéshúsból is túlkínálat van. Mindazonáltal a korábbinál hatékonyabb piacszabályozás bevezetését sürgeti, hogy a CEFTA-országok egy része nehezíti a magyar gabona és liszt bevitelét. Lengyelország a kukoricaimport után a búzaimportot is gátolja, Románia a korábbi 15-ről 25 százalékra emelte a búza- és 25-ről 45 százalékra a lisztimport vámtarifáját, s a kelet-ázsiai árvízkárok ellenére sem emelkedett lényegesen a búza világpiaci ára.