A bankok, brókercégek, befektetésialap-kezelők mind élesebb versenyt folytatnak a befektetők pénzéért. A verseny jó esetben az egyre színvonalasabb szolgáltatásokban mutatkozik meg. Ugyan a legfejlettebb pénzügyi kultúrájú országokhoz képest még mindig erős a hazai pénzügyi szektor lemaradása, de már sorra jelennek meg a kényelmes, ügyfélbarát megoldások: a telefonos ügyintézés, a személyre szabott befektetési tanácsadó, a gyorsított részvényjegyzés. Természetesen a kényelem mellett fontos a befektetők és a befektetések biztonsága is. A különböző garanciák és alapok bizonyos befektetési határig védelmet nyújtanak. A betétnyújtó pénzintézetek által felállított Országos Betétbiztosítási Alaphoz (OBA) tavaly nem is kellett hozzányúlni, ugyanakkor a több drasztikus visszaesést is átélő tőzsdén a kisebb brókercégek megroggyantak, így a Befektetővédelmi Alap (BEVA) a közeljövőben akár ki is ürülhet.
A majd' tíz év alatt kivirágzó hazai pénzügyi szolgáltató szektor kitermelte a megfelelő mennyiségű befektetési közvetítőt, kereskedelmi bankok, brókercégek, befektetésialap-kezelők sora jelent meg a piacon. A társaságok szinte kivétel nélkül Budapesten működnek, de a kereskedelmi bankok fiókhálózatai, egy-két (jellemzően magyar tulajdonú) brókercég vidéki fiókjai többé-kevésbé kielégítik a vidéki nagyvárosokban mutatkozó keresletet is. A kisebb településeken pedig általában a postán keresztül elérhető invesztíciók, a legnagyobb lakossági bank (OTP) fiókjai, esetleg a helyi takarékszövetkezetek versenyeznek a megtakarítók pénzéért.
Minőségi szolgáltatások
A befektetési szolgáltatók ügyfelekért folytatott versenyében egyre több a minőségi szolgáltatás, és elterjedőben van a private banking, electronic banking, telefon banking szavakkal jellemezhető egyéni, egyszerűsített ügyintézés is. Vannak olyan, a lakossági ügyfelekre specializált brókercégek is, amelyek nemcsak a bizonyos összeghatár felett befektető, kiemelt ügyfeleknek, hanem minden kliensnek felajánlják az egyéni befektetési tanácsadást vagy a telefonos ügyintézést. Ennek ellenére szinte valamennyi befektetési ágazatban egyelőre kitüntetett szerepe maradt a disztribúciós hálózatnak.
A lakossági bankbetétek a legszélesebb hálózattal rendelkező kereskedelmi bankoknál (OTP, Postabank, ABN Amro Bank, Budapest Bank, K&H Bank) összpontosulnak. Ugyanez figyelhető meg az állampapírok jegyzésénél is, a sok fiókkal bíró kereskedelmi bankok mellett a Kincstár hálózata és némely esetben a posták kínálnak még alternatívát. A befektetési alapok hazai piacán szintén hatalmas előnyt szereztek a széles fiókhálózatú bankok által támogatott alapkezelők, vagyis a Budapest Bank és az OTP Bank alapkezelő szervezete. A versenyben lemaradni nem kívánó többiek elvileg építhetnének fiókhálózatot, ám ez olyannyira drága, hogy legfeljebb a lakossági piacra is belépni akaró tőkeerős, multinacionális háttérrel rendelkező bankok tehetnék meg. Marad tehát a speciális szolgáltatás mint vonzerő, amely a felsorolt kényelmes ügyintézés mellett az egyedi termékek megjelenítésében is megmutatkozhat.
Biztonsági megoldások
Az elérhetőség kiemelten fontos versenyszempont, ugyanakkor van még két meghatározó tényező: a biztonság és a bankköltség. Azon befektetők, akik valamely bank betétkonstrukcióit vagy brókercég szolgáltatásait választják, szembenéznek azzal a kockázattal, hogy a bank vagy a befektetési vállalkozás csődbe mehet. E kockázat redukálására jött létre két garanciaalap. A megtakarítások összegyűjtésével foglalkozó pénzintézetek szervezete az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA), amely a kisbetétesek névre szóló betéteinek visszafizetését egymillió forintig garantálja, a befektetési vállalkozások hasonló szervezete pedig a szintén egymillió forintig kezeskedő Befektetővédelmi Alap (BEVA).
Az OBA valamennyi bankbetétként hirdetett konstrukcióra garanciát vállal, mert a betétgyűjtéssel foglalkozó szervezetnek kötelezően csatlakoznia kell az alaphoz. A befektetőknek azonban nagyon kell figyelniük akkor, amikor nem betét elnevezéssel ajánlott, de gyakorlatilag betétkövetelményeknek megfelelő forrásgyűjtő megoldással találkoznak. Az ilyen (kötvényként, pénztárjegyként vagy más elnevezéssel illetett) konstrukcióknál a befektetőnek ellenőriznie kell, hogy a papírhoz tartozik-e betétesvédelem.
Az OBA csak bizonyos szintig nyújt védelmet: a biztosítás csak névre szóló betétekre áll fenn, az egymillió forintos értékhatár pedig betétesenként és bankonként érvényes. Nem tudjuk tehát egymillió forintnál nagyobb összegű betétünket biztosítani azáltal, ha több részletben vagy többféle betétkonstrukció között osztjuk meg pénzünket egyazon hitelintézetnél.
Az OBA-nak eddig csak kisebb esetekben kellett helytállni: az Agrobank, az Iparbankház, illetve a Heves és Vidéke Takarékszövetkezet felszámolása idején a garancia összege kezelhető nagyságú volt. Tavaly pedig nem is kellett az alapnak közbelépnie, így felhalmozódott némi tartalék. A kedvező helyzetben az OBA talán csökkentheti a bankok befizetési díjtételeit, vagy megemelheti a garanciavállalás összeghatárát. Valószínűnek tűnik, hogy a betétesenkénti egymillió forintos határ a közeljövőben kétmillió forintra emelkedik.
A BEVA a befektetési szolgáltatók hasonló szervezete. A magánbefektetők egymillió forintos, brókercég által kezelt befektetéseit biztosítja. A BEVA-hoz akkor kell nyúlni, ha egy brókercég öt napon belül nem tud kielégíteni valamely befagyott követelést. A garancia nem vonatkozik az államra, az intézményekre, az önkormányzatokra. A BEVA az OBA-hoz képest nehezebb helyzetben van, hiszen több és kisebb tőkeerejű cégért kell felelnie, így 1998-ban is előbb az Allied Investment, majd a CB Bróker cégek miatt került szóba az alap neve. A kifizetések könnyen a tartalékok kiürüléséhez vezethetnek. Ennek végső soron a többi brókercég is vesztese, hiszen a normális módon működőknek kell újból feltölteni az alapot.
Csökkenő díjak
A pénzügyi szolgáltatók díjtételei nem egységesek. A befektetési alapok, a brókercégek, de még a kereskedelmi bankok díjai is – a megcélzott befektetői kör függvényében – nagyban különbözhetnek. Vannak cégek, amelyek nyíltan a nagy ügyfelek mellett teszik le voksukat, és a megbízások, jegyzések nagyságától függően csökkentik a százalékos díjakat. Gyakori megoldás, hogy az apró megbízásokat adó ügyfelek elrettentése érdekében a brókercég magas minimális díjat számol fel. Jellemző például, hogy a megbízási díj az ügylet árfolyamértékének egy százaléka, de minimim ötezer forint. Aki vállalja a kis ügyfeleket, ott a minimumdíj ezer forintra csökkenhet. Van olyan cég is azonban, ahol 10 ezer forint a legkisebb díjtétel. Persze a brókercégek fenntartják maguknak a jogot, hogy ezektől a díjaktól lefelé eltérjenek. A nagyobb ügyfelek sohasem azonos tarifa szerint fizetnek, egyedi megállapodásokkal 0,3-0,5 százalékkal biztosan csökkenthetik a költségeket. Számukra mindig rendelkezésre állnak a közvetlen vonalak, amelyek segítségével kereskedés közben is adhatnak megbízást, megkérdezhetik a legfrissebb fejleményeket. Egy piaci újítás következtében ma már néhány kisebb magyar brókercég minden ügyfelének lehetővé teszi ezt a telefonos szolgáltatást.
Az alapoknál a költségcsökkentés érezhető versenyszempont. Az alapkezelői jutalékok nem magasak, a befektetőt pedig alacsony jegyvisszaváltási jutalék terheli. Gyakorlatilag teljesen eltűnt az a korábban megszokott gyakorlat, hogy a befektetőnek a jegyek megvételénél is kellett jutalékot fizetnie.
A befektetők tehát bizonyos szempontból kellemes helyzetben vannak, hiszen a szolgáltatók egymást túllicitálva próbálnak alacsony költségekkel, jobb szolgáltatásokkal ügyfeleket szerezni. Ugyanakkor a legmodernebb, leginkább ügyfélbarát hazai megoldások egyelőre elmaradnak a fejlett országok gyakorlatától.