A magyar gazdaságban a rendszerváltást követően felgyorsult a makroszerkezet átalakulása. A folyamat során először a mezőgazdaság veszített – az ipar és a szolgáltatások javára – súlyából, majd az ipar részaránya is csökkenni kezdett. Közben a szolgáltatások részesedése a megtermelt GDP-ben tovább növekedett. A radikális makroszerkezeti átalakulás 1993-ig tartott, azt követően a gazdaság fejlődése újból evolúciós pályára került. Írásunk az egyes ágazatok helyzetét elemzi, vizsgálva azt is, hogy azok milyen fejlődési pálya előtt állnak.
Az ipar növekedése meghatározó a nemzetgazdaság fejlődési ütemében. Az ágazat fejlődése – a válságidőszakokat kivéve – általában meghaladja a nemzetgazdaság egészének növekedését.
A mezőgazdaság növekedési esélyei, bár sok szempontból Európában egyedülálló adottságokkal rendelkező ágazatról van szó, már korántsem ilyen kedvezőek. Ez összefüggésbe hozható egyfelől az ágazat ciklikus természetével (ami jórészt időjárási hatásokkal magyarázható), másrészt azzal a körülménnyel, hogy az uniós országok részéről is itt kell és lehet a legkeményebb csatlakozási feltételekkel (zömmel korlátozásokkal) számolnunk.
Az építőipar fejlődését – a rendszerváltást követő években – az átlagot meghaladó szélsőségesség jellemezte. Újabban, az elmúlt egy-két év tendenciáit áttekintve, az ágazat helyzete stabilizálódik, sőt a nemzetgazdaság egyik dinamikus ágazatának tekinthető.
A szállítás-hírközlés ágazat legújabb kori fejlődése viszont meglehetősen ellentmondásos: dinamikus előrelépést és visszaesést is mutató al-, illetve szakágazatok is találhatók. Az ágazat kapacitásai meglehetősen elavultak, fejlesztésük pedig nagy tőke- és időigényű feladat. Az ágazat jövőbeni fejlődését ezért nagymértékben befolyásolja majd a csatlakozási, integrációs tárgyalásaink sikere. Így a következő négy évben átlagos, a csatlakozást követően pedig átlag fölötti növekedés várható.
A kereskedelem fejlődése a rendszerváltást követő transzformációs válsággal együtt járó életszínvonal-csökkenés következtében még mindig csak követi a gazdaság egészének növekedési ütemét. Az ágazat jövőbeni növekedése alacsony, 2-5 százalék közötti lesz.
Az ipar szerkezeti átalakulása és fejlődése
Az elmúlt évtizedben az iparban – a tulajdoni viszonyok, a vállalati szervezeti rendszer, a piacok és nem utolsósorban a termékszerkezet átalakulásával – erőteljes makro- és mikroszerkezeti változások mentek végbe. A közelmúlt ipari fellendülése egyértelműen a multinacionális vállalatok (IBM, Philips, General Electric, General Motors, Audi stb.) exporttevékenységének eredménye. Ezt igazolja, hogy míg az ágazat belföldi értékesítésének értéke 1998 első negyedévében mindössze 5,5 százalékkal haladta meg az 1992-es mélypontot, addig az export megháromszorozódott. De az export is szinte kizárólag a gépipar (irodagép- és számítógépgyártás, híradástechnikai termékek gyártása, közútijármű-gyártás) elmúlt két évben üzembe helyezett kapacitásaiból származik.
1997 második felében még úgy tűnt, hogy az export igényei és a hazai kereslet növekedése következtében fellendül az ipar belföldi értékesítése is. Azonban az elmúlt fél évben a növekedés nem folytatódott, a belföldi értékesítés újból stagnál.
Az ipar exportorientált fejlődése területileg is rendkívül koncentráltan jelentkezik, gyakorlatilag két megyére, Fejér és Győr-Moson-Sopron megyére korlátozódik.
A fejlett technológiai színvonal bevezetésének eredményeként az ipar termelékenysége erőteljesen növekszik. 1992-97 között a termelékenység növekedése az iparban évente 11,6 százalék volt, ami messze meghaladta a bruttó termelés 6,5 százalékos növekedését. Az iparban foglalkoztatottak száma tovább csökkent, és 1997-ben mintegy 20 százalékkal volt az 1992. évi szint alatt. A termelékenység természetszerűen azokban az ágazatokban növekszik a leggyorsabban, ahova a multinacionális cégek az elmúlt években beruháztak. A gépiparban például a termelékenység növekedése 1992 és 1997 között évi átlagban 29 százalékot ért el. Ugyanez a kohászatban is magas, megközelítőleg évi 17 százalék volt. Legkevésbé (évente 4-5 százalékkal) az élelmiszeriparban és a vegyiparban nőtt e mutató értéke.
Az eddig befektetett, körülbelül 17 milliárd dollár tőke több mint fele a feldolgozóiparban, azon belül is a gép-, a vegy- és az élelmiszeriparban működik, és mint a termelékenységi adatokból is kitűnt, igen jó hatékonysággal üzemel. A termelés globalizációja elősegíti a technológia, a minőség és a szervezettség javulását. Ugyanakkor a külföldi cégek nem eléggé integrálódtak a magyar gazdaságba, nem kielégítő e korszerű iparvállalatok termelési kapcsolata a hazai vállalatokkal. E probléma orvoslása már elkezdődött, melynek keretében 1998 márciusában aláírták a Beszállítói Chartát, s ugyancsak márciusban huszonnyolc multinacionális vállalat részvételével Befektetői Tanács alakult. Ennek programjában jelentős szerepet kapnak az ipari beruházások. A két vállalati szféra öszszefonódása azonban a megtett intézkedések mellett is hosszabb időt igényel.
Az előttünk lévő középtávú időszakban az ipari konjunktúra folytatódására lehet számítani. Ennek motorja továbbra is az export lesz, emellett várható, hogy a hazai cégek és a multinacionális vállalatok termelési kapcsolata a jelenleginél lényegesen magasabb szintre emelkedik, továbbá a belső kereslet élénkülése nyomán növekszik az ipar belföldi értékesítése is.
Az ipar fejlődése 2002-ig stabil alapra épülhet: várható a gazdasági fellendülés folytatódása, a belső kereslet (lakossági és közösségi fogyasztás, a korábban elhalasztott vásárlások) jelentős élénkülése, a bővülő műszaki fejlesztés, az integrálódás, a kis- és középvállalkozások erőteljesebb térnyerése. A multinacionális vállalatok a keleti régiókban már elkezdték a nagyberuházásaikat. A külföldi cégek az egyszerűbb összeszerelés helyett a jövedelmezőbb, nagyobb hozzáadott értéket tartalmazó munkákat részesítik előnyben. A mamutcégek mellett a működőtőke beáramlásában egyre nagyobb szerephez jutnak a külföldi kis- és középvállalatok, amelyek viszonylag több munkahelyet teremtenek. Tovább erősödnek a magyar indíttatású" óriásvállalatok, amelynek jellemző példája a Videoton-Műszertechnika-Ikarus triumvirátus.
Mindezek alapján az ipar bruttó termelésének várható növekedése 1998-2002 között évi 6,5-10 százalék között valószínűsíthető. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy a fellendülés ellenére az iparban foglalkoztatottak létszáma az adott időszakban nem fog növekedni.
Az építőipar fejlődése
A rendszerváltozást követően az építőipar teljesítménye a beruházások visszaesésével párhuzamosan erőteljesen (1989-1991 között 25 százalékkal) csökkent. 1993-ban mérsékelt fellendülés indult meg, ami az 1995-ös stabilizációs intézkedéseket követően visszaesett. Az elmúlt két évben tartósnak ígérkező, kiegyenlített fellendülésnek vagyunk tanúi: az építőipar teljesítménye éves átlagban több mint 6 százalékkal nőtt.
Az építési tevékenységet korábban kínálati piac jellemezte, amit erősített a hazai vállalkozások szaporodása mellett a külföldi cégek fokozódó jelenléte is. Némi változást jelentett e téren, hogy a bővülő nyugat-európai piac kevésbé készteti az ottani vállalkozókat külföldre, ami javítja a hazai vállalkozások piacra jutási esélyeit.
Korábban az építőipar termelésének alakulását leginkább a mélyépítőipar és az építési szak- és szerelőipar teljesítménye határozta meg. 1991-94 között számottevően növekedtek az infrastrukturális fejlesztések állami és önkormányzati forrásai, ám ezt jelentős visszaesés követte. 1996 végén, 1997 elején újra fellendültek az infrastrukturális beruházások, több nagy kereskedelmi egység, bevásárlóközpont építése kezdődött el, szaporodtak az önkormányzati közműfejlesztések, folytatódtak az autópálya-építések és a fővárosi közúti rekonstrukciós munkálatok. Továbbra is jelentősek a kommunális és a környezetvédelmi beruházások, a távközlési fejlesztések, tovább épül az iparipark-hálózat. A magasépítésben 1997-ben is meghatározó volt az iroda, szálloda-, kórház- és szociálisotthon-építés, a modernizációs jellegű és funkcióátalakítást célzó épületfelújítás. A lakásépítés az előző évihez hasonlóan alacsony volt.
Az alágazatok közül 1997-ben a magasépítő-ipar teljesítménye nőtt a legszámottevőbben, 14,2 százalékkal múlta felül az előző évi szintet. Az ágazati átlaggal megegyezően (9,6 százalékkal) bővült az építési szak- és szerelőipar termelése. Ettől elmaradt ugyan, de még így sem elhanyagolható a mélyépítő-ipari és az épületfenntartó korszerűsítő alágazatba sorolt vállalkozások termelésének hat százalék körüli növekedése.
A kilencvenes években jelentősen módosult az építési kereslet összetétele, ami az alágazatok termelési arányaiban is érzékelhető. Számottevően megnőtt a mélyépítőipar részesedése (főként az infrastrukturális beruházások eredményeként), ezzel szemben csökkent a magasépítő-ipar, illetve az épületfenntartás és -korszerűsítés részaránya (főként a lakásépítés, -fenntartás és -felújítás visszaesése miatt).
Az építési-szerelési tevékenység volumene 1998 I. negyedévében 14,4 százalékkal haladta meg az előző évit. A növekedés a mélyépítőipar kiemelkedő (közel 40 százalékos) bővüléséből származik, de a magasépítő-ipari tevékenység is 13,5 százalékkal növekedett.
A mélyépítő-ipari szervezetek jórészt 100 százalékos vagy többségi külföldi tulajdonban vannak, és az építési szak- és szerelőiparban is jelentős a külföldi tulajdoni hányad. 1996 végén az építőiparban 1219 külföldi érdekeltségű vállalkozás működött, amelyek jegyzett tőkéjének közel 90 százaléka külföldi tulajdonosok kezében volt.
1998-ban az építőipar termelési volumenének bővülése várhatóan meghaladja az előző évit. Már csak azért is, mert várható a gazdaság további élénkülése, az infrastruktúrafejlesztések (utak, hidak, felüljárók) és az ipari beruházások folytatódása, nem csökkennek az üzleti építkezések, s sor kerülhet a halaszthatatlan rekonstrukciókra, felújításokra is. Az építőipar fellendülése kedvező lesz az elmaradott térségek számára – tekintettel többek között a multik letelepedésére és fejlesztéseire a keleti régiókban.
Az EU-csatlakozás ugyancsak előrevetít bizonyos infrastrukturális és környezetvédelmi fejlesztéseket, s az általános gazdasági helyzet javulása (például a lakás-takarékpénztárak fellendülése) is a lakossági építkezések, rekonstrukciók volumenének növekedését hozhatja. Tehát az építőipari tevékenység valamennyi területén várható kisebb-nagyobb élénkülés. Valószínűsíthető az egyes régiók közötti különbség mérséklődése is. Mindez középtávon ötszázalékos növekedést eredményezhet.
Az agrárium sebezhetősége
A rendszerváltozás egyik alapvető, egész társadalmunkra meghatározó hatású területe a mezőgazdasági termelési viszonyok átalakítása volt. A szervezeti változások (átalakulás, kiválás, szétválás) hatására jelentősen nőtt a vállalkozások száma. A jogi személyiségű gazdasági szervezetek új formájaként korlátolt felelősségű társaságok jöttek létre, amelyek elsősorban a szövetkezetek melléküzemágaiból váltak ki. Az átalakulás következményeként számos esetben romlott a nehezen létrehozott vertikális integráció (a termelés és a feldolgozás összhangja), a termelés jövedelmezősége, és megváltoztak az érdekviszonyok. Mindez jelentős piacvesztéssel járt együtt, jellemzően a keleti piacok szűkülése okozott komoly értékesítési gondokat. Romlott az élelmiszer-ipari kapacitások kihasználtsága, és számos erőfeszítés ellenére sem következett be a termékszerkezet átalakítása.
A lezajlott folyamatokat jól jellemzi, hogy 1989-1993 között a mezőgazdasági termékek termelése 35, a gépi vonóerő kapacitása 30, a műtrágya-felhasználás 80 százalékkal esett vissza.
A mezőgazdaságban dolgozó aktív keresők száma 1992 óta felére csökkent, és ez volt jellemző az erdőgazdálkodásban is. Az élelmiszer-feldolgozás szinte teljes privatizációját öt év alatt több mint 30 százalékos foglalkoztatáscsökkenés kísérte. 1993-ban megállt a mezőgazdasági termelés visszaesése, azóta lassú – időnként ciklikusságot mutató -, átlagosan évi 2 százalékos növekedés figyelhető meg. Ez a tendencia 1998-ban is folytatódik.
Az állattenyésztésban az év elején továbbra is ellentmondásosak voltak a folyamatok. Nőtt a sertéstartási kedv, magasak a tenyészállatok árai, ugyanakkor az év közepén és végén értékesítési gondok nehezítik az ágazat növekedését. Tovább tartanak a tejgazdaság értékesítési nehézségei, romlik a tejtermelés jövedelmezősége.
Az élelmiszeripar koncentrációja folytatódik, a kis- és középvállalkozások sebezhetőbbekké válnak.
1998-ban a mezőgazdasági termelés 1-3 százalékos növekedésével lehet számolni, ezen belül a növénytermesztésben 0,5-2, az állattenyésztésben 2-4, az élelmiszer-feldolgozásban 2-3 százalékos bővülés várható. Az ágazat szempontjából döntő lehet a belföldi élelmiszer-fogyasztás alakulása, amely a prognózisok szerint mérsékelten emelkedik. Egyes területeken azonban az importtermékek bővülésére lehet számítani.
Az előrejelzések szerint a nemzetgazdaságon belül tovább csökken az agrárgazdaság aránya, ennek üteme azonban várhatóan kisebb lesz az előző években tapasztaltaknál. Hosszabb távon még így is fennmarad a mezőgazdaságnak a fejlett országokénál nagyobb súlya a GDP termelésében és a foglalkoztatásban. Az EU-hoz történő közeledés megköveteli, hogy növekedjék az ágazat szerepe a komplex regionális folyamatokban és a környezetvédelemben. A közeljövőben újra kell gondolni a vertikális kapcsolatrendszereket a termelők alapvető érdekeinek megfelelően.
Az agrárgazdaság jövőbeli fejlődését a belső piac felvevőképességének stabilitása és fejlődése határozza meg. A magyar mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek mintegy 70 százalékát belföldön értékesítik, ennek hiányában az exporteredményeket is csak átmenetieknek lehetne tekinteni. A belső fogyasztást alapvetően befolyásolja számos, agrárkérdésektől független, ám az életszínvonalra ható tényező is.
Középtávon a mezőgazdasági termékek hazai fogyasztásának bővülése évi 1,5-2 százalékra becsülhető. Ez a mérsékelt ütem fogja meghatározni a termelés fejlődését, még az export dinamikus fejlődése esetén is. A hazai termelésű élelmiszerek (és egyes mezőgazdasági alapanyagok) egy részénél az importterhek csökkenése már a csatlakozás előtt éles versenyhelyzetet teremthet, ami miatt a hazai beszerzések helyett növelheti az importot a profitorientált kereskedelem.
A növényi termékek közül a meghatározó gabonafélék belföldi felhasználásában érdemi növekedés a takarmánygabonák esetében lehetséges, amennyiben növekszik a sertés- és baromfitenyésztés és a tejtermelés. A cukorfogyasztás terén nem lehet bővüléssel számolni, e tekintetben a hazai ellátás biztosítása lehet a cél. Az olajmag-feldolgozás piaci kilátásai kedvezőek, a hazai feldolgozókapacitások lehetővé teszik az ágazat bővülését. Kedvezőek a termelési költségek, reális a termésátlagok növelése. A kertészeti ágazatok termékeinek ipari felhasználása elsősorban a jó exportlehetőségek esetén növekedhet. A hazai piacon nagyon lassan nő az érdeklődés egyes konzervfélék és hűtőipari termékek iránt, a friss zöldség és gyümölcs belföldi értékesítésének számottevő növekedése csak 2000 után várható.
Az állati termékek lakossági fogyasztásában évi 3-4 százalékos növekedés várható a következő egy-két évben. A sertés- és baromfihús belföldi fogyasztása várhatóan az átlagosnál dinamikusabban növekszik. Emelkedhet a tej és tejtermékek fogyasztása a reálbérek növekedésével. A fejenkénti fogyasztás 180 literre növelése megvalósítható.
2002-ig a kivitel 40, egyes termékkörök esetében akár 80-90 százalékkal is nőhet. Az EU részaránya a mai szint, 45 százalék körül maradhat, a CEFTA-országok részesedése jelentősen emelkedhet, és számottevően növekedhet a keleti országokba irányuló kivitel is. A szállítási távolságok miatt továbbra is korlátozottak maradnak lehetőségeink a legdinamikusabban fejlődő távol-keleti piacokon.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk esetén a magyar termékek egy közel 500 millió fős egységes piacra kerülnek be, ugyanakkor teljesen nyitottá válik a ma még részben védett hazai piac. Az EU egyik legfontosabb alapelve a termékek és szolgáltatások szabad áramlása a közösségen belül, így a magyar élelmiszer-gazdaság termékei szabadon versenyeznek majd a többi tagállam által kínált élelmiszerekkel. A szabad versenyt számottevően korlátozzák az EU igen magas minőségi szabványai, aminek csak kiváló minőségű termékekkel felelhetünk meg. Többek között minőségi búzatermeléssel, az ültetvények korszerűsítésével, fajtaváltással, az állattenyésztés genetikai, biológiai alapjainak javításával.
Változások az energiaszektorban
Az energiafelhasználás a nyolcvanas években elért igen mérsékelt (évi félszázalékos) növekedés után 1989-től 1992-ig – párhuzamosan a GDP visszaesésével – 20 százalékkal csökkent, és azóta lényegében stagnál. A visszaesést döntően a termelés csökkenése és az ipar fajlagos energiaigényének javulása váltotta ki. Egységnyi ipari termelési érték előállításához a felhasznált összenergia 1980-92 között évi 2,9 százalékkal, majd 1992-96 között évi 6,8 százalékkal csökkent, jelezve, hogy az iparban mélyreható szerkezeti átalakulás megy végbe. A rendszerváltozást követően évi 2,7 százalékkal nőtt a lakosság energiafogyasztása (amely az összenergia-fogyasztásnak közel 40 százalékát teszi ki). Ez a földgázfogyasztás ugrásszerű – közel 60 százalékos – növekedésére vezethető vissza, és a magánvállalkozások robbanásszerű elterjedésével, a lakosság, a kisvállalkozók ipari tevékenységének növekedésével kapcsolatos.
Az energiahordozók termelésének csökkenése ellenére számottevően mérséklődött a behozatal, ami az igények csökkenésével magyarázható. Mindez lazított az ország energiaimport-függőségén, amihez hozzájárulnak a nyugat-európai energiarendszerekhez kiépített és épülő új csatlakozások is.
1990-ben a hazai energiaszükséglet 41,8 százalékát fedezte a belföldi termelés, ami 1996-ra 39,7 százalékra csökkent. A lelőhelyek fokozatos kimerülése, a kitermelés növekvő veszteségei következtében csökken a szén, a kőolaj és a földgáz kitermelése. A kőolajtermelés 1996-ban 1,5 millió tonna volt, szemben a korábbi 2 millió tonnával, a földgázkitermelés 7-ről 5 millió tonnára mérséklődött. Az energiafelhasználás kismértékű növekedése egyedül a földgázbehozatal bővítését teszi szükségessé. Az egyéb energiahordozókból az import jelenlegi szintje fedezi a keresletet.
Az ellátás biztonságának növelése érdekében a Mol Rt. 1994 elején szerződést kötött az osztrák OMV társasággal a Győr és Baumgarten között kiépítendő évi 4,5 milliárd köbméteres kapacitású vezeték közös létesítéséről. A szállítási szerződésben az osztrák társaság évente 3 milliárd köbméter földgáz szállítását vállalta. A vezetéket 1996 őszén helyezték üzembe. Bár Magyarország hosszabb távon is döntően orosz földgázimportra számít, a nyugati vezeték azonban javíthatja áralku-pozícióinkat.
Magyarország számára a minőség (frekvenciastabilitás) és a biztonság növelése miatt előnyös – és európai integrációs törekvéseink egyik követelményeként szükséges is – a nyugat-európai villamosenergia-rendszerhez (UCPTE) történő csatlakozás. Ez a magyar, lengyel, cseh és szlovák villamostársaságok együttműködésével valósul meg. 1992 végén e négy ország CENTREL néven egyesítette villamosenergia-rendszerét.
Az energiaellátás biztonságának fokozása érdekében emelni kell az energiahordozók készletszintjét. A kőolajkészletezést elkülönült szervezet – a Kőolaj- és Kőolajtermék Készletező Szövetség (KKKSZ) – végzi, amely tömöríti az összes importőrt. A KKKSZ-nél 1997 szeptemberében kb. 60-65 napos, a nagyfelhasználóknál és a főforgalmazóknál pedig együttesen ennél is több tartalék volt. Ezzel Magyarország eleget tesz e téren az EU elvárásainak.
Az 1996-ban kidolgozott országos erőmű-építési terv megvalósítása alapvető feltétel az ország biztonságos villamosenergia-ellátása szempontjából. Számítások szerint az ezredfordulóig legalább 900 MW újerőmű-kapacitásra van szükség, ami a magyar villamosenergia-rendszer kapacitását több mint 8100 MW-ra növeli. Az erőmű-építési program 2001-2005 közötti szakaszában további 2000-2200 MW kapacitás létrehozását irányozza elő. Vállalkozói alapon évente átlagosan 400-500 MW új kapacitás üzembe helyezésére lehet számítani.
A GDP évi 5,5-6,5 százalékos növekedése 1997-2002 között évente 1-2 százalékkal bővítheti az ország energiaigényét. A gazdasági fejlődés energiarugalmassága (az egy százalék GDP-növekedésre jutó összenergia-felhasználás) függ a gazdasági fejlettségtől és a gazdaság szerkezetétől. A fejlett ipari országokban a kőolajár-robbanásig az energiarugalmasság általában 0,8-1,3 között változott, ezt követően a gazdasági növekedés számos országban (Egyesült Államok, NSZK, Franciaország) az energiaigények csökkenése mellett ment végbe. Ahol ezek növekedtek (Kanada, Egyesült Királyság, Olaszország, Japán), még ott is jelentősen mérséklődött az egységnyi GDP-növekedés által indukált energiafogyasztás (0,2-0,8). Mivel Magyarország egy főre jutó energiafelhasználása viszonylag magas, várható, hogy a korszerű struktúrában megvalósuló gazdasági növekedés csak minimális mértékben növeli az összenergiaigényt. Így a gazdasági növekedés energiarugalmassága középtávon 0,2-0,3 között változik.
Előnyben a külföldi szállítók
A termelő infrastruktúra ágazatainak (közlekedés, hírközlés, vízügy) teljesítményére alapvetően a nemzetgazdaság főbb tendenciái (a gazdaság teljesítőképességének csökkenése, a piacgazdaságra való áttérés) hatottak, s a teljesítmények drasztikusan csökkentek – elsősorban az áruszállításban – egészen 1996 végéig.
A 90-es évek elején a nemzetgazdaság recessziója, a szállítási igények csökkenése, a szállítás szerkezetének megváltozása (a nagy tömegű áruk szállításának viszszaszorulása) az árutonna-kilométerben mért szállításiteljesítmény-mutató jelentős visszaeséséhez vezetett.
A szállítások 1993-ban az előző évinek csak a 72 százalékát érték el, majd e mélypont után évről évre tovább csökkentek, és még 1996-ban sem haladták meg az 1991. évi szintet.
A legjelentősebb visszaesés a vasúti áruszállításban volt, csökkent a vasút szerepe a közúti áruszállítással szemben. A közúti áruszállítás jelentőségét felértékelte az is, hogy nagy tömegű áruk helyett egyre több magas hozzáadott értékű terméket szállítottak. A vasút piacvesztése a belföldi áruszállításban tartósnak tekinthető. 1996 végén vasúton az áruk 30 százalékát, közúton pedig már 55 százalékát szállították. Emiatt a MÁV nagyarányú és évről évre növekvő vesztesége – az állami termelési és fogyasztási támogatások ellenére is – igen jelentős volt.
A nemzetgazdaságban 1997-ben jelentkező kedvező tendenciák (a gazdaság élénkülése, a külkereskedelmi és a tranzitforgalom növekedése) kihatottak az áruszállításra is. 1997-ben az elszállított áruk tömege alapján mért teljesítmény bázisszintű volt, az árutonna-kilométerben mért teljesítmény – elsősorban a folyami és a tengeri szállítás drasztikus visszaesése hatására – kismértékben (1,3 százalékkal) csökkent. A nemzetközi közúti áruszállításban jelentős volt az élénkülés. Nőtt a hazai közúti fuvarozók részaránya a nemzetközi áruszállításon belül. (1997-ben az áruk 47,6 százalékát szállították magyar tehergépjárművek, szemben az előző évi 45,5 százalékkal.) Magyarország kedvező földrajzi elhelyezkedése az elmúlt években ugyancsak jelentősen hozzájárult a tranzitforgalom számottevő növekedéséhez.
A szállítási vállalkozások az előző évinél kilenc százalékkal több árut szállítottak, árutonna-kilométerben kifejezett teljesítményük – az átlagos szállítási távolság csökkenése folytán – három százalékkal emelkedett. Közúton 13, vasúton 16, vízen 50 százalékkal több árut szállítottak mint az előző évben, csővezetéken 14 százalékkal kevesebbet. Összességében közúton 40, vasúton 32, vízen 7 százalék árut szállítottak, csővezetéken pedig 21 százalékot.
A tarifák számottevő emelkedése is jelentősen hozzájárult az első negyedév szállítási többletbevételeihez. Hátrányosan érintette viszont az ágazatot a szállítási igények csökkenése és a szállítási szükségletek változása. Így az, hogy a gazdasági társaságok szállításaikat – különösen nagyobb távolságokra – saját gépkocsival végzik. Jelenleg a közlekedési szervezetek az árutonna-kilométerben kifejezett összes szállításnak csak a felét bonyolítják le.
A távolsági személyszállítás terén – az utasok számának 1993-1994 közötti mérséklődése után – emelkedett a forgalom. Ez elsősorban a távolsági autóbusz-közlekedést és a gazdaságilag fejlettebb térségeket jellemezte. A légi közlekedésben jelentősen nőtt a charterjáratok utasainak száma és a megtett utaskilométer. A vízi személyszállításban számottevően lerövidült az utazások távolsága.
A távolsági személyközlekedésben 1998 első negyedévében az utasok száma lényegében azonos volt a bázisidőszak értékével, az utaskilométerben kifejezett teljesítmény viszont két százalékkal meghaladta azt. Az idén megtorpant a helyi tömegközelekedés forgalmának több éve tartó visszaesése. Az első negyedévi utasszám három százalékkal nőtt, ezen belül az autóbuszon utazók száma öt, a villamoson közlekedőké hat százalékkal bővült.
A helyi tömegközlekedés utasainak száma 1993-1997 között tíz százalékkal csökkent, ami 1996-ban és 1997-ben – elsősorban az autóbuszos tömegközlekedés jelentős visszaesése miatt – különösen erőteljes volt. A folyamatokra hatott a személygépkocsik számának növekedése (1997 végén a személygépkocsik száma két százalékkal haladta meg az 1995. évit), a tarifák erőteljes emelkedése, a felszíni közlekedési hálózatok jelentős rekonstrukciós munkálatai (villamos) és a gazdaságosság, hatékonyság javítása miatti járatcsökkentés.
Az áruszállítás piaca sokszereplőssé vált, a csökkenő lehetőségekben a nagyszámú hazai vállalkozók mellett jelentős volt a külföldi fuvarozók térnyerése. A személyszállításban egyes társaságok szétválásával, illetve fúziójával tovább differenciálódik a szervezeti rendszer.
A postai szolgáltatások évekig tartó csökkenése 1996-ban már csak szerény mértékű volt. A visszaesésben szerepe volt a díjemeléseknek, a kereslet eltolódásának az új, korszerűbb szolgáltatási formák felé, valamint annak, hogy az önkormányzatok saját kézbesítőhálózatot üzemeltettek. Ugyanakkor a telefónia tartósan dinamikusan fejlődött, ami egyes években a tíz százalékot is meghaladta. A távközlési szolgáltatások szerkezete a fogyasztók igényeit követi, a hagyományos mellett megjelentek az új, korszerű üzleti kommunikációs szolgáltatások (EDI, Internet, ISDN). A folyamatos fejlesztések eredményeként a közcélú telefonfővonalak sűrűsége az 1989. évi 9-ről 1996 végére 26-ra emelkedett. A magyar hálózat digitalizáltsága 1996-ban meghaladta a 60 százalékot, a mobiltelefon-sűrűség pedig meghaladja az EU-átlag 60 százalékát.
Az 1993-ban életbe lépett magyar távközlési törvény, amely a koncesszióba adott szolgáltatásokon kívül versenyszolgáltatásnak minősített minden egyéb távközlési szolgáltatást. Ez lehetőséget adott az adatátviteli, az audiotext és a kábeltelevíziós magáncégek terjeszkedésének, s koncessziót adtak a WESTEL 900 GSM és a Pannon GSM részvénytársaságoknak a mobiltelefonok terjesztésére. A Matáv Rt. több mint 70 százaléka magántulajdonba került. E folyamatok eredményeként a hazai távközlési piac ugyan sokszereplőssé vált, de meghatározója továbbra is a Matáv Rt. maradt.
A posta jelenleg 100 százalékos tartós állami tulajdoni hányada mellett a melléktevékenységek (hírlapterjesztés, gépjármű-fenntartás) fokozatosan magánkézbe kerültek. A szolgáltatás finanszírozásából az állam kivonult.
A vízügyi szolgáltatásokra ugyancsak alapvetően hatottak a gazdaság egészét jellemző folyamatok. A termelés átstrukturálódása (a víztakarékos technológiák – vízvisszaforgatás – elterjedése) és a termelés (az ipari termelés visszaesése) csökkenő tendenciája következtében évi átlagban tíz százalékkal csökkent a víztermelés és a vízszolgáltatás teljesítménye. A lakossági vízfogyasztás (az összes fogyasztás 20 százaléka) mellett az ipari (71 százalék) és a mezőgazdasági vízfogyasztás (0,9 százalék) is csökkent, miközben a kapacitás folyamatosan nő. A folyamatok alakulásában eddig is jelentős szerepe volt a tarifák emelésének.
A termelő infrastruktúra teljesítményének alakulását a környezeti feltételek mellett befolyásolta az ágazatok műszaki háttere és színvonala. Az elmaradottság a gazdasági fejlődés gátja.
A szükséges fejlesztések
1990 előtt a gazdaságpolitika az ipar fejlesztésének adott prioritást, és kevés forrást biztosított az elmaradott infrastruktúra modernizálására. Ez csak követő fejlesztést tett lehetővé. 1995-ben a stabilizációs csomagterv az infrastruktúra fejlesztésétől elvette az állami fejlesztésre szánt pénzeszközöket. A szállítás, a raktározás, a posta és a távközlés terén 1996-ban 19 százalékkal csökkentek a beruházások. Ennek következtében:
- A közúti közlekedésben az autópálya-ellátottság és -sűrűség az EU-átlag negyede. Az országos közúthálózat sűrűsége megfelel az európai átlagértéknek, azonban minőségben lényegesen elmarad attól. A hazai közúthálózat 97 százaléka kiépített, az önkormányzati utak 68 százaléka kiépítetlen, az elsőrendű főutak mintegy 40 százalékán állandó a torlódás.
- A személygépkocsi-ellátottság a fejlett országokénak mintegy 50 százaléka. A közúti járműállomány típus szerinti összetétele, életkora, műszaki jellemzői jelentős környezetvédelmi, energetikai gondokat okoznak. A legkritikusabb helyzetet az elöregedett helyi, helyközi járműállomány okozza.
- Az országos közforgalmi vasúthálózat sűrűsége meghaladja az európai átlagot, de a pályák állapota nem tesz lehetővé gazdaságos és versenyképes üzemeltetést. A villamosított vonalak aránya, a pályákon megengedett sebesség messze elmarad az EU tagállamainak átlagától. A MÁV Rt. járműparkjának elavultsága, összetétele korlátozza a nemzetközi hálózatokon való megjelenés lehetőségét. A belvízi hajózásban felértékelődött a Duna szerepe, amely a Duna-Majna-Rajna vízi út megnyitásával transzkontinentális közlekedési vonallá vált. A Budapest feletti szakaszán a hajózás szempontjából sekély víz jelentősen és tartósan rontja a vízi szállítás lehetőségeit. A nagy folyóinkon nincs egyetlen korszerű, a nyugat-európai rakodási igényeknek megfelelő országos közforgalmú teherkikötő sem. A hazai hajóállomány folyamatosan öregszik, üzemeltetési költsége nő. A belföldi légi közlekedés 1964-től szünetel. 1993-ban 166 település rendelkezett helyi tömegközlekedéssel, ami 1990-hez képest 25 százalékos csökkenést jelent. A közlekedő járművek nagyobb részét a 70-es években fejlesztették ki, műszaki színvonaluk már nem kielégítő. Az önkormányzatok közlekedési üzemei és a Volán-társaságok jelentős jármű-rekonstrukcióra szorulnak.
- A kombinált közlekedés részaránya mindössze fél százalék. 1995-ben a lassú fejlődés következtében a tranzit kamionforgalomnak mindössze 7 százaléka haladt át országunkon ily módon.
- A csővezetékes szállítás a FÁK országai felé irányul. Egyoldalú függőségünk oldására hivatott az adriai vezeték.
- A termelő infrastruktúra több alágazatában az utóbbi években megindult a felzárkózási folyamat. A távközlési szektorban a posta és a hírközlés helyzete a legkedvezőbb, ez a nemzetgazdaság üzleti szempontból legígéretesebb ágazatává vált. A postai hálózat sűrűsége nemzetközi összehasonlításban megfelelő. A postai szolgáltatások egy részét a hírközlés korszerű ágazatai veszik át.
- Az ár- és a belvizek által veszélyeztetett területek az ország egészének 52 százalékát, a művelt területek kétharmadát teszik ki. Ez Európában a legnagyobb arány. Jelenleg a szabályozásra szoruló folyószakaszoknak csak 44 százaléka szabályozott. Az évről évre elmaradt fejlesztések a vízkárok veszélye mellett a hasznosítások lehetőségeit is csökkentik.
- A közműves ivóvízellátás mennyiségileg elérte a gazdaságilag ésszerű határt. A vezetékes ivóvíz a lakosság 98 százaléka részére biztosított. A csatornázás és a szennyvíztisztítás területén 40 százalék feletti a lemaradás. A csatornázott településekről elfolyó szennyvíznek csupán 45 százalékát tisztítják.
Az infrastruktúra elmaradottságának felszámolására nem elegendő az állami források szűkössége, a társaságok alacsony jövedelmezősége miatt pedig szerények azok saját fejlesztési forrásai. Az infrastruktúrafejlesztés csak vegyes finanszírozásban (központi költségvetés, elkülönített alapok, önkormányzati források, magántőke bevonása, koncesszió, hazai és külföldi hitelek, segélyek, támogatások), a számottevő források és a költségterheket elosztó pénzügyi mechanizmusok különféle kombinációjával valósítható meg.
Az általános gazdasági fejlődés kikényszeríti a viszonylag elmaradott hazai termelő infrastruktúra ágazatainak gyorsuló fejlesztését, magával hozva a fokozódó mobilitást. Ennek főbb, már ma is körvonalazható elemei a következők:
Az integrációval összefüggő hálózatfejlesztés alapcélkitűzése a transzeurópai közlekedési hálózatokhoz csatlakozó hazai vonalszakaszok mielőbbi teljes kiépítése. Ez a tranzitszerepnek való megfelelés alapfeltétele. A közlekedési folyosók magyarországi kiépítése érdekében folytatni kell az autópályák építését, illetve egyes szakaszainak gyorsforgalmi úttá fejlesztését.
A helyi közlekedésben folytatni kell a jármű-rekonstrukciót, elő kell teremteni ennek forrásait. A vízi közlekedésben használhatóvá kell tenni a dunai közlekedési folyosót, fejleszteni kell a kikötőket.
Az EU támasztotta igényeknek megfelelően fejleszteni kell a vasúti közlekedést. Fontos feladat a nemzetközi forgalmú törzshálózati vonalak rekonstrukciója és korszerűsítése, a sebességkorlátozások fokozatos megszüntetése, a vasúti személyszállítás arányának növelése. Szükség van a kombinált áruszállítás bővítésére, a logisztikai szolgáltatóközpontok fejlesztésére.
A hírközlési ágazatokban további feladat a szolgáltatások minőségi és technikai színvonalának közelítése az EU-tagországok átlagához.
A postai fejlesztések (automatizált bizonylatfeldolgozó rendszer, POS készpénzfelvételi terminálok, stb.) korszerűbb szolgáltatásokat tesznek lehetővé.
A vízgazdálkodásban a biztonságos ivóvízellátás, az ár- és belvizek, az aszályos időszakok káros hatásainak megelőzése, elhárítása mellett meg kell valósítani azokat a fejlesztéseket, amelyek a vízi környezet jó ökológiai állapotához, az ökológiai rendszerek vízigényének biztosításához szükségesek. A csatornázás, a szennyvízkezelés a környezet védelméhez is kapcsolódó feladat.
A rendkívül széles körű, sokoldalú infrastruktúrafejlesztési célok és programok között a rendelkezésre álló források szűkössége miatt prioritásokat kell kijelölni. A programokat úgy kell kialakítani, hogy azokhoz minél több EU-forrást lehessen igénybe venni a Strukturális és Kohéziós Alapokból, már az előcsatlakozás során is. Erre van lehetőség, hiszen az EU-nak is érdeke, hogy szállítási útvonalai meghosszabbodjanak, kibővüljenek, vállalkozásai számára biztosított legyen a belső piac megfelelő infrastrukturális háttere.
Kereskedelem és vendéglátás
Az elmúlt években a belkereskedelemben lezárult az előprivatizáció: több mint 10 000 kiskereskedelmi egységet magánosítottak, egyidejűleg privatizálták a belkereskedelem állami szervezeteinek vagyonát is. A kereskedelemben végbement szervezeti és tulajdonosi átalakulások után 1997 végén Magyarországon 124 ezer kiskereskedelmi üzlet, Budapesten 10 nagy alapterületű bevásárló-szolgáltató és szórakoztató üzletközpont, valamint 32 ezer vendéglátóegység működött. Jelenleg a kereskedelemi társaságok állami vagyonrésze 20 százalék, a belföldi befektetők tulajdona 55 százalék, a külföldi tulajdoni részesedés pedig eléri a 25 százalékot.
A kereskedelemben már a privatizáció kezdetén markáns volt a hazai kereskedelmi kis- és középvállalkozások, illetve a megjelenő külföldi érdekeltségű tőkeerős üzletláncok helyzete, versenyképessége és fejlődési lehetőségei közötti különbség.
Az állami vállalatok részvénycsomagjainak, illetve az üzlethelyiségeknek hitelekből történő megvásárlásával kialakultak a hazai kereskedelmi kis- és középvállalkozások. A hitel- és kamattörlesztési kötelezettségek hosszú évekre lekötötték az MRP-MPO szervezetek és kisvállalkozások szabad forrásait, lehetetlenné téve a műszaki-technológiai megújulást, a versenyben való fokozottabb helytállást.
A külföldi érdekeltségű, többnyire multinacionális cégek tulajdonában lévő tőkeerős üzletláncok gyors ütemben korszerűsítették a megvásárolt kereskedelmi hálózatokat. Magas hatékonyságot értek el a magukkal hozott fejlett logisztikai és marketingrendszerekkel, a rugalmas árpolitikával, s dinamikusan növelték piaci részesedésüket. A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma évről évre nő, erősödik a kereskedelemben betöltött szerepük. A kis- és középvállalkozások fokozatosan visszaszorulnak, a kereskedelemben a koncentráció gyors ütemben megy végbe.
A kialakult kiskereskedelmi hálózati egységekre az együzletes vállalkozások túlsúlya jellemző, a 124 ezer kiskereskedelmi üzletet 88 ezer gazdasági szervezet üzemeltette. A kiskereskedelmi hálózati egységek 27 százalékát főtevékenységük alapján nem kiskereskedelmi szakágazatba sorolt gazdasági szervezetek működtették. A nem kiskereskedelembe sorolt üzemeltetők által működtetett üzletek 32 százaléka iparvállalatokhoz, 27 százaléka nagykereskedőkhöz, 13 százaléka szállítási főtevékenységű gazdasági szervezetekhez tartozott.
A stabilizációs program fogyasztást szűkítő intézkedéseivel összhangban a belkereskedelmi forgalom csökkent az elmúlt négy évben. Ez elsősorban az együzletes kiskereskedelmi hálózatot érintette, és érzékelhető volt a nagy bevásárlóközpontok keresletelszívó hatása is.
A kiskereskedelmi forgalom 1995-ben 8,3, 1996-ban 5 százalékkal csökkent. A kedvezőtlen tendencia fokozatosan mérséklődött, és 1997-ben a forgalom már csak 1,6 százalékkal volt kevesebb az előző évinél.
A múlt év végén megindult a fogyasztás emelkedése, aminek hatásaként a forgalom az első negyedévben csak 0,2 százalékkal maradt el az előző év azonos időszakáétól.
A kiskereskedelem forgalmazott értékében az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem 37 százalékot képvisel. Ennek összehasonlító áron mintegy hét százalékkal csökkent a forgalma, ami mellett az iparcikk jellegű termékek forgalmának visszaesése volt jelentős.
A forgalom idei év eleji növekedésében legnagyobb szerepe az eladásokban 12 százalékot képviselő gépjármű- és alkatrész-kereskedelemnek volt, a forgalom a tavaly év eleji rendkívül alacsony szinthez képest majdnem megkétszereződött. Az élénkülésben jelentős hatása volt a kishaszonjármű-forgalom felfutásának, a tartós fogyasztási cikkeknél az eladást ösztönző akcióknak és a gépjárművásárlásokhoz nyújtott hitelkonstrukcióknak.
A forgalomból 34 százalékkal Közép-Magyarország részesedett a legnagyobb mértékben (Budapest 25 százalékkal), míg Észak-Magyarország és Közép-Dunántúl aránya csak 9-9 százalék.
Az egy lakosra jutó havi kiskereskedelmi forgalom országosan 23 100 forint volt, 10 százalékkal több, mint az előző hónapban. Országos átlag feletti (27 700 forintos) forgalmat Közép-Magyarország bonyolított le, miközben attól leginkább Észak-Magyarország maradt el havi 10 600 forint/fős értékkel.
A belkereskedelemben középtávon a forgalom növekedése prognosztizálható. A makrogazdasági mutatók szerint 1998-ban a fogyasztás 2,6 százalékkal bővül, ami 2006-ban eléri az 5 százalékot.
A belkereskedelem szervezeti struktúrájában folytatódnak a változások, tovább növekszik a koncentráció, a hálózat összetétele mindinkább a nyugat-európai struktúrára hasonlít.
Tovább folytatódik a külföldi érdekeltségű bevásárlóközpontok építése, amelyek megkezdték terjeszkedésüket a nagyobb vidéki városokban is. Ezzel párhuzamosan az üzletláncok dinamikusan bővítik hálózatukat. A piacon megjelenő új szakmai befektetők is országos hálózat kialakítását tűzték ki célul. A gyors ütemben terjeszkedő zöldmezős beruházások és a nagy eladóterű üzletek számának növekedésével a forgalom mind nagyobb hányada itt bonyolódik le.
A diszkontértékesítés mint kiskereskedelmi üzlettípus a hazai kereskedelmi hálózat modernizációjának egyik fontos tényezője, sajátos kereskedelmi innováció. Kiteljesedése azokra a hazai vállalkozásokra jellemző, amelyek mögött tőkeerős külföldi szakmai befektető áll.
Az EU-hoz való későbbi csatlakozásunk, az egységes piac kialakulása várhatóan tovább alakítja majd a kereskedelem struktúráját. A multinacionális cégek hazai leányvállalatai eddig is szorosan illeszkedtek a nyugat-európai rendszerekhez, további intézkedésekre, fejlesztésekre e területen várhatóan nem lesz szükség.
A hazai kereskedelmi kis- és középvállalkozói szektor piacról való kiszorulása a kedvezőtlen versenyképesség miatt indokolatlanul gyors lesz. Ugyanakkor szükséges a kis- és középvállalkozói szektor jelenlétének fenntartása, egyrészt foglalkoztatási okokból, másrészt a lakosság napi igényeinek közvetlen kielégítése miatt. Ehhez kormányzati támogatás szükséges.
Leendő EU-csatlakozásunk megköveteli a fogyasztóvédelmet és az ezzel kapcsolatos jogharmonizációt. Ezek részben az áruk minőségével összefüggő, illetve a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmében megalkotott irányelvek. A termékbiztonsággal összefüggő rendelkezések betartása érdekében szükség van a Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszer működtetésére, a piacfelügyelő monitoringrendszer kialakítására, valamint a fogyasztók biztonságának védelmét szolgáló fogyasztói testületek létrehozására.
A vendéglátásban a fejlesztések a meglévő létesítmények színvonalának javítására és rekonstrukciójára irányulnak. Várható a turizmus fejlesztése is, elsősorban az EU országaiban már jól működő falusi turizmus és a kastélyturizmus támogatásával.