A könyvvizsgáló

 

Barát vagy ellenség? Sok cégvezető nem tud egyértelműen válaszolni, aminek oka alapvetően a könyvvizsgáló sajátos szerepében rejlik, hiszen kívülállóként betekinthet a társaság életének legrejtettebb titkaiba, s aktívan részt vesz a vállalkozás működésében. A könyvvizsgáló egyfajta garanciát jelent a társaság törvényes működéséért, ám a cégen belül betöltött helye következtében könnyen válhat egymással ellentétes érdekek ütközőpontjává. Sorozatunk mostani darabja arra igyekszik választ adni, kinek az embere a könyvvizsgáló.

 

A könyvvizsgáló tevékenysége egyaránt fontos a gazdasági társaság tagjainak, illetve üzleti partnereinek, hitelezőinek is. A piacgazdaság alapvető követelménye, hogy a tulajdonosok, a részvényesek, a befektetők, a hitelezők, a szállítók, valamint a piac egyéb résztvevői megbízható, valós képet kapjanak a forgalom szereplőiről. Ezt biztosítja – a közzétételi kötelezettségen keresztül – a nyilvánosság, ennek áll szolgálatában a könyvvizsgálat intézménye.

Az 1997. évi LV. törvény eurokonformmá tette a könyvvizsgálói tevékenységet. Ennek első és legfontosabb feltétele az önálló könyvvizsgálói kamara, amely szárnyai alá vette a könyvvizsgálókat, és a folyamatos szakmai szabályozás mellett meghatározza működésük kereteit is. Nem közismert még, hogy csak e szakmai testület tagja végezhet könyvvizsgálói tevékenységet. Ide kapcsolható a megjelölés: bejegyzett könyvvizsgáló. A könyvvizsgáló a kamara által kiadott igazolványával igazolja magát, amelyen fellelhető a hatjegyű bejegyzési szám is.

A kamarai tagság megtartásához a könyvvizsgálóknak számtalan szakmai feltételnek kell eleget tenniük, többek között évente folyamatos továbbképzésen kell részt venniük, minimum ötmillió forint felelősségbiztosítással kell rendelkezniük, amely ellensúlyozhatja a szakmai tévedésből eredő megbízói károsodást. A könyvvizsgálói tevékenység könyvvizsgáló társaság keretén belül is végezhető, azonban az ilyen társaság működésének is az a feltétele, hogy a céget bejegyezzék a kamarai nyilvántartásba.

A könyvvizsgáló helyét a törvényi előírások, a kamarai szabályzat rendelkezései, valamint az általános erkölcsi normák jelölik ki. Mindezek primátusát elismerve, tagadhatatlan azonban, hogy legalább ilyen jelentősséggel bír a könyvvizsgáló és az őt megbízó cég vezetőinek személyisége, szakmai felkészültsége.

Állandó könyvvizsgáló

A Gt. szerint kötelező könyvvizsgálót választani

• a részvénytársaságnál,
• az ötvenmillió forintot meghaladó törzstőkével rendelkező korlátolt felelősségű társaságnál,
• az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnál.

Törvény egyéb esetekben is előírhat kötelezettséget arra, hogy a cég könyvvizsgálót tartson. A gazdasági társaság legfőbb szerve természetesen akkor is dönthet könyvvizsgáló választásáról, ha az nem kötelező.

Megválasztás

A most felsorolt társaságok tartós megbízással foglalkoztatnak könyvvizsgálót, akit határozott időre, de legfeljebb öt évre kell megválasztani, illetve a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) kijelölni. A könyvvizsgálóval – megválasztását (kijelölését) követően – a gazdasági társaság ügyvezetése köt szerződést a polgári jog általános szabályai szerint. A könyvvizsgálói megbízás a gazdasági társaság legfőbb szervének döntése alapján visszahívással, a könyvvizsgálóval kötött szerződésben szereplő időtartam lejártával, törvényben szabályozott kizáró ok beálltával, illetve a könyvvizsgáló részéről a szerződés felmondásával szűnik meg. A könyvvizsgáló újraválasztható.

Ha a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet, meg kell jelölnie azt a tagját, vezető tisztségviselőjét, illetve munkavállalóját, aki a könyvvizsgálatért személyében is felelős. E személy kijelölésére azonban csak a gazdasági társaság legfőbb szervének jóváhagyásával kerülhet sor.

Könyvvizsgálói feladatok

Talán már evidencia, de a teljesség kedvéért mégis megemlítjük, hogy klasszikus könyvvizsgálói tevékenységről van szó. Ennek során – rendszeres ellenőrzései alapján – a könyvvezetési, beszámolókészítési kötelezettség tartalmi felülvizsgálatával, a törvényi előírások teljesülésekor a könyvvizsgáló azt igazolja, hogy a vizsgált társaság éves beszámolója valós és megbízható képet mutat a társaság vagyoni, pénzügyi helyzetéről.

A kötelező könyvvizsgálat azt is jelenti, hogy a gazdasági társaság legfőbb szerve – taggyűlés, közgyűlés stb. – addig nem hozhat döntést a számviteli törvény szerint összeállított beszámolóról, amíg meg nem hallgatta a cég könyvvizsgálóját. E vonatkozásban a management nem terjeszthet lényegi és érdemi anyagot a felügyelőbizottság elé anélkül, hogy a könyvvizsgáló azt ne látta, ne véleményezte volna. Ha a beszámoló bármely részével kapcsolatosan kétsége merül fel, úgy a könyvvizsgáló jogosult további vizsgálatokat kérni, illetve végezni. Ennek érdekében betekinthet a gazdasági társaság könyveibe. Bármely formában felvilágosítást kérhet továbbá a társaság munkavállalóitól, a vezető tisztségviselőktől, a felügyelőbizottság tagjaitól.

A könyvvizsgálat nem csak a bizonylatok, a könyvelés ellenőrzését jelenti. A tevékenység komplex pénzügyi, gazdasági vizsgálatot fed, alátámasztva azt a vizsgálat különböző kellékeivel: leltár, szerződés, bizonylat, pénzügyi, számviteli kivonat stb. Munkája során a könyvvizsgáló figyelemmel kíséri a pénzforgalmi folyamatokat, a likviditás alakulását, a termelési, értékesítési, költség-, eredmény- és pénzügyi terveket, a reálfolyamatokat. Összehasonlító vizsgálatot végez az előző évek és tárgyévi adatok vonatkozásában is. Munkája összegzéseként jelentést készít megbízójának, záradék formájában pedig hitelesíti az éves beszámolót. Ebben azt tanúsítja, hogy egyetért az éves beszámolóval, hogy nem észlelt tudatos szabálytalanságot, törvénysértést, azazhogy a beszámoló a számviteli törvény, az általános számviteli elvek és egyéb törvényi előírások betartásával készült.

Az ilyen záradék azt állítja, hogy a társaság éves beszámolójában nincs ismert és lényegi hiba és/vagy tévedés. Az ezzel kapcsolatos esetleges tévedésének jogkövetkezményeit a könyvvizsgáló viseli. Ezért is lényeges a könyvvizsgálói munka dokumentálása, mert ilyen esetben a hátrányos jogkövetkezmények elkerüléséhez az szükséges, hogy a könyvvizsgáló bizonyítsa, miszerint a tőle elvárható szakmai gondossággal és körültekintéssel járt el.

A könyvvizsgáló köteles részt venni a társaság legfőbb szervének ülésein, tanácskozási joga van az ügyvezetés ülésein is, ha kéri, azokra meg kell hívni őt.

A Gt. jelentős lépést tett a vagyonfelélés megelőzése érdekében, amikor szankcionálja az ezt célzó magatartást. Itt is jut szerep a könyvvizsgálónak, aki – ha tudomására jut a vagyon törvényi határokon túli, jelentős mértékű csökkenése – köteles kérni a társaság legfőbb szervének összehívását. Ha a kérését nem teljesítik, vagy ha ennek kapcsán a legfőbb szerv, illetve az ügyvezetés jogsértést követ el, a könyvvizsgáló köteles értesíteni erről a törvényességi felügyeletet ellátó illetékes cégbíróságot.

Apporthitelesítés

Bármely gazdasági társaság köteles könyvvizsgálót megbízni a tagok nem pénzbeli hozzájárulásának teljesítésekor, az apport hitelesítésére. Ehhez azonban – szemben az eddig írtakkal – nem szükséges állandó megbízást adni a könyvvizsgálónak.

Átalakulás

Az alapítás sajátos formája az átalakulás, amely során formai és tartalmi szempontból új társaságok jöhetnek létre. Ekkor is jelentős szerephez jut a könyvvizsgáló, de hangsúlyozottan nem a társaság állandó könyvvizsgálója. Ô ugyanis az összeférhetetlenségi szabályok miatt nem hitelesítheti sem a vagyonmérleg tervezetét, sem a végleges vagyonmérleget, sem a kapcsolódó vagyonleltárakat. Ez eléggé neuralgikus pontja az átalakulásnak, hiszen a megbízók nehezen értik meg, miért kell fizetniük külön és főként más könyvvizsgálónak, amikor van saját könyvvizsgálójuk.

Mire jó még a könyvvizsgáló?

A törvény – a kamarai tag által ellátható tevékenységek felsorolásával – meghatározza a könyvvizsgálat mellett végezhető, úgynevezett rokon tevékenységeket is. Ezek jól kiegészíthetik a klasszikus könyvvizsgálói munkát. A teljesség igénye nélkül ezek az alábbiak:

• a beszámoló felülvizsgálata, szabályszerűségének, megbízhatóságának tanúsítása annak érdekében, hogy alapos és valós összképet adjon a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről;
• alapításkor, átalakuláskor, megszűnéskor a törvényben előírt értékelési, ingatlanbecslési, ellenőrzési, véleményezési, hitelesítési, záradékolási feladatok;
• üzletviteli tanácsadás, ezen belül operatív üzletviteli feladatok, PR és kommunikáció, marketingstratégia, üzletpolitika, számviteli, ellenőrzési rendszerek kidolgozása, tervezési, szervezési, belső ellenőrzési, elemzési rendszerekkel kapcsolatos tanácsadás;
• ingatlanbecslés;
• adótanácsadás és képviselet;
• készletgazdálkodás, projekttervezés, -elemzés;
• különféle szakmai struktúrák fejlesztésére vonatkozó tanácsadás;
• felnőtt- és egyéb oktatás;
• könyvelési, számviteli, pénzügyi feladatok folyamatos ellátása;
• teljes adatfeldolgozás és adatbeviteli szolgáltatás.

Függetlenség

A könyvvizsgáló

• a törvény kötelező erejénél fogva,
• választással,
• önálló, törvényi előíráshoz nem kötött döntéssel,
• személyi megbízás, felkérés alapján,
• pályázat útján,
• alvállakozóként – mint könyvvizsgáló cég külső megbízottja,
• munkatársként – mint könyvvizsgáló cég alkalmazottja stb.

kerülhet munkakapcsolatba a társasággal.

Az emberi habitus, a felkészültség, a nem és a kor, ha akarjuk, ha nem, minden esetben más-más kapcsolatot jelent, jelenthet a felek között. Éppen ezért van nagy jelentősége a könyvvizsgáló függetlenségének, illetve a könyvvizsgálói magatartásra vonatkozó etikai normáknak. A Magyar Könyvvizsgálói Kamara kidolgozta etikai szabályzatát a tagjai részére, amelynek legfontosabb része a könyvvizsgálói hivatás magatartási szabályait tartalmazza.

A könyvvizsgálók működésének középpontjában a függetlenség áll, hiszen ennek követelménye az auditorok sajátos helyzetéből adódik. A könyvvizsgálót tevékenysége során a megbízó, a munkáltató nem utasíthatja, nem befolyásolhatja. A munkáltató csak szakmai kérdésekben adhat eligazítást számára.

A könyvvizsgálónak részrehajlás nélkül kell végeznie a munkáját, ezért kerülnie kell minden olyan szituációt, amely alkalmas lehet függetlensége csorbítására, veszélyeztetésére. Következésképpen korlátozott az általa végezhető tevékenység köre, korlátozott továbbá az üzletrészszerzés és az üzleti kapcsolat a vele megbízási vagy munkaviszonyban állókkal. Ugyancsak érvényes ez a hitelezési, kezességi jogviszonyokra is. A korlátozás fenti vonatkozásai nemcsak magát a könyvvizsgálót, hanem hozzátartozóit is érintik. Ugyanez érvényes fordítva is, hiszen a hozzátartozó pozíciója is kortlátokat állíthat a könyvvizsgáló elé.

Az anyagi függőség elkerülése érdekében a könyvvizsgáló kizárólag a megbízási szerződésben rögzített díjat veheti fel a megbízójától.

Összeférhetetlenség

A könyvvizsgáló függetlenségével szoros kapcsolatban áll az összeférhetetlenség szabályozása. Az ezzel kapcsolatos kamarai előírás a könyvvizsgáló társaságokra is kiterjed.

A könyvvizsgálók és társaságaik egyik jellemző tevékenysége a könyvelési feladatok elvégzése. Logikus korlátozás – magyarázatot sem igényel –, hogy ugyanarra az időszakra nem vállalhatják el ugyanannak a társaságnak a könyvelését és a könyvvizsgálatát, nem vehetnek részt a könyvek vezetésében és azok auditálásában.

Az összeférhetetlenségi szabályok közül e helyütt még a következőket emeljük ki: Könyvvizsgáló vagy könyvvizsgáló társaság

• nem láthat el könyvvizsgálatot annál a könyvvizsgáló társaságnál, amely nála végez ilyen tevékenységet, illetve amellyel közvetlen vagy közvetett részesedési viszonyban áll;
• nem lehet vezető tisztségviselő ott, ahol hozzátartozói kapcsolata áll fenn a vezető tisztségviselőkkel;
• nem végezhet olyan tevékenységet, amely korlátozná tárgyilagosságát, függetlenségét, csorbíthatja szakmai álláspontját.

A fentiek okán a könyvvizsgáló sem mint természetes személy, sem mint társaság nem reklámozhatja tevékenységét. Hirdetést megjelentethetnek ugyan, de csak szigorú korlátok figyelembevételével.

A Gt. szerint nem lehet könyvvizsgáló a gazdasági társaság alapítója, illetve tagja (részvényese). E minőségének megszűnésétől számított három évig nem választható könyvvizsgálóvá a gazdasági társaság vezető tisztségviselője és felügyelőbizottsági tagja, valamint ezek közeli hozzátartozója, továbbá a társaság munkavállalója. Ha a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet, a könyvvizsgálói tevékenységet végző személyen kívül a gazdálkodó szervezet valamennyi tagjára (részvényesére), vezető tisztségviselőjére és vezető állású munkavállalójára is alkalmazni kell a személyi összeférhetetlenségi előírásokat. A könyvvizsgálatért felelős személy a társaság részére más megbízás alapján nem végezhet munkát, és a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet is csak akkor láthat el más feladatot is, ha a megbízás tárgya nem érinti a könyvvizsgálónak a társaságnál elvégzendő feladatait.

Titoktartás

A titoktartási kötelezettség a foglalkozás velejárója, és kötelezi a könyvvizsgálót akkor is, ha nem jött létre a felek között megbízási szerződés, vagy ha az már megszűnt. A titoktartási kötelezettség tehát időbeli korlátozás nélkül fennmarad a könyvvizsgáló és a megbízó között. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy az első beszélgetések során a megbízók bizonytalankodnak, milyen titkaikat oszthatják meg leendő könyvvizsgálójukkal. Tartanak attól, hogy esetleg bizalmas információk szivároghatnak ki a tárgyalásokról. Ez alaptalan aggodalom, mert alapvető elvárás a könyvvizsgálókkal szemben, hogy csak a megbízó hozzájárulásával adhatnak ki információt, s még ilyenkor is figyelembe kell venniük az esetleges harmadik felek érdekeit is.

A levelező ember

A könyvvizsgálat dokumentatív tevékenység, ami nem csak azt jelenti, hogy a könyvvizsgálónak meg kell őriznie minden lényeges iratot, annak másolatát (az összeadó gép használt szalagját, az öszszefirkált jegyzeteket is!). A könyvvizsgáló írásban nyilvánít véleményt, s írásban is rögzít minden, általa lényeginek ítélt eseményt, különösen a véleményeltéréseket.

Általános gyakorlat, hogy úgynevezett vezetői levélben (management letter) rögzítik a közbülső vizsgálatokat, amelyre a könyvvizsgáló természetesen nem vár választ. Ha azonban a megbízónak megjegyzése, eltérő véleménye van, arra célszerű válaszolni. Ez a "grafománia" abból adódik, hogy a könyvvizsgálónak a vizsgálat során mindent el kell követnie a feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében.

A kötelező írásbeliség kiterjed a szerződésre is. Sok könyvvizsgáló tanúsíthatja, hogy a könyvvizsgálói szerződés alapvető követelménye a pontos, szabatos megfogalmazás, a lehető legnagyobb részletesség. A teljesítés, a megbízó és a megbízott kötelezettségei, jogai itt különös jelentőséggel bírnak, miután a különböző okiratok záradékolásával a könyvvizsgáló anyagi felelősséget is a nyakába vesz.

Felelősség

A könyvvizsgálói felelősséget az alábbi példán keresztül érzékeltetjük: Egyszeri könyvvizsgálónkat know-how-apportálás hitelesítésére kérték fel. Az apport feltétele, hogy a know-how egyrészt önállóan forgalomképes, másrészt szabadon megterhelhető legyen. A könyvvizsgálót öt évig szavatossági felelősség terheli az általa hitelesített értékért. Mivel apportról volt szó, amelyre a Gt. kötelezően előírja a könyvvizsgálói ellenjegyzést, rendkívül kényes – s emberünkre nézve kockázatos – helyzet alakult ki: ha ugyanis könyvvizsgálónk hitelesíti a know-how-apportot, szavatossági felelőssége folytán öt évig neki kell helytállnia az apport feltételeinek meglétéért.

Könyvvizsgálónk el sem jutott annak bizonyításáig, miért kéri az apportáló 222 millió forintban meghatározni a know-how értékét, amikor a társaság 350 millió forintra emelendő jegyzett tőkéje 228 millió forint volt. A könyvvizsgáló által felkért műszaki szakértő ugyanis már az első lépésben értékesítési stratégiaként és nem know-how-ként minősítette az apport tárgyát. Könyvvizsgálónk emiatt azonnal megtagadta az apport hitelesítését.

Varga Péter