Mondják, jó üzlet a környezetvédelem, ennek ellenére még mindig számos területen megoldatlan az elhasználódott eszközök újrahasznosítása. Az elavult technológiák korszerűsítéséhez is milliárdos beruházások kellenek – ilyen feladat például a szénerőművek tisztába tétele –, ám pénz híján csupán zöldelméleteket lehet gyártani.
A környezetvédelmi iparban ma Magyarországon csupán néhány ezer vállalkozó érdekelt. Számuk évről évre bővül, elmaradásunk azonban például a szennyvízkezelésben és a hulladékgazdálkodásban még nagy a nyugati országok mögött. Kanadában a harmadik legjelentősebb iparág a környezetvédelem, amely ugyancsak kiemelkedő szerepet játszik Németországban, Japánban és az Egyesült Államokban is. Az Integrációs Stratégiai Munkacsoport nem régen elkészült kiadványában ismertetett adatok szerint az Egyesült Államokban több mint egymillió, Japánban 60 ezer, Franciaországban 110 ezer, Svájcban pedig 16 ezer embert foglalkoztat a környezetvédelmi ipar. A tanulmány szerint hazánkban 1995-ben a környezeti piac volumene 2,6 milliárd márka volt, ez az összeg az ezredfordulóra várhatóan másfélszeresére emelkedik, 2005-re pedig eléri az 5,35 milliárd márkát.
A hazai környezetvédelmi iparra jellemző, hogy szolgáltatásaira a legnagyobb megrendelő a magyar állam. A kormányzat speciális támogatási rendszert is működtet a vállalkozások fejlesztésére, és országos projektekkel befolyásolja a keresletet. Erre példa a nemzeti kármentesítési program. A környezetvédelmi minisztérium az állam felelősségi körébe tartozó szennyezéseket vállalkozók segítségével számolja fel. Erre a célra eddig évente 1-1,5 milliárd forint jutott. A megyei fejlesztési tanácsok pályázati rendszereikkel, a helyi önkormányzatok pedig adókedvezményekkel támogatják, illetve támogathatják a környezetvédelemre szakosodott vállalkozásokat. Az állami megbízásokért már most is több száz külföldi és hazai cég verseng.
Az egyik legnagyobb üzlet a szemétben rejlik. Egyre nagyobb vetélkedés folyik ugyanis a ma még többnyire környezetkárosító módon elhelyezett lakossági hulladék ártalmatlanításának jogáért és feladatáért. A hazánkban évente keletkező, mintegy 110 millió tonna hulladékból évente 20 millió tonna a szilárd települési, háztartási hulladék, ebből ötmillió tonna, 20 millió köbméter terheli a környezetet. Szakértői becslések szerint az önkormányzatokhoz tartozó 2300-2700 lerakóból csupán 200 felel meg a hazai technológiai és környezetvédelmi előírásoknak, a nyugatiaknak pedig legfeljebb egy-két tucatnyi.
Jelentős haszon
A Köztisztasági Egyesület becslései szerint jelenleg 250 önkormányzati, több ezer kisvállalkozói, és tízen-egynéhány nagyobb – részben külföldi tulajdonú – cég szakosodott a lakossági hulladék ártalmatlanítására. A lakossági szemétből származó bevétel településtípustól függően köbméterenként száz forinttól akár háromezer forintig is terjedhet. A cégek vagy maguk hajtják be a szemétdíjat, vagy megegyeznek az önkormányzatokkal, hogy azok finanszírozzák tevékenységüket. Természetesen az első esetben is gyakorta előfordul, hogy amennyiben a cég nem tudja behajtani a szerződésben szereplő összeget, akkor az önkormányzat pótolja azt.
A néhány autóval rendelkező, tőkeszegény hazai kisvállalkozások a nagy cégek számára nem konkurensek, az önkormányzati cégek munkájának hatásfoka pedig, elsősorban a túlfoglalkoztatás miatt, sokkal rosszabb, mint a magántulajdonúaké – nyilatkozta a közelmúltban David McCall, a Pomázon és Zalaegerszegen dolgozó Concord Invest cég ügyvezető igazgatója. A cég vezetője elárulta: a húszszázalékos nyereséget a tulajdonos eddig még teljes egészében itteni beruházásaira költötte.
Jó üzlet a hulladékfeldolgozók építése is, bár minden igényt kielégítő berendezés több milliárdba kerül. Kisebb, korszerű, tehát környezetkímélő lakossági hulladéktároló 50-100 millióba kerül, nagyobb létesítmény beruházási költsége viszont már az egymilliárd forintot is meghaladja. A Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat két éve helyezte üzembe hatszázmillióért épült, megfelelő műszaki védelemmel ellátott kommunálishulladék-lerakóját Dunakeszin, ahol egy tonna szemét tárolása évi 3500-4000 forintba kerül. Napjainkban a jogszabályoknak is megfelelő lerakót külföldi tőke bevonása nélkül nemigen lehet építeni. A tőke további beáramlását azonban gátolja, hogy a befektetők veszteségeit elsősorban a hiányos szabályozás és jogbizonytalanság okozza. (A környezetvédelmi minisztériumban végre elkészült a hulladékgazdálkodási törvény tervezete, ám nem tudni, hogy az új kormány elfogadja-e elődje koncepcióját, vagy újat készíttet.)
Ellenérdekeltség
Az önkormányzatok a rájuk vonatkozó törvények alapján nem érdekeltek a korszerű technológia alkalmazásában, hiszen az abban leírtak szerint a legolcsóbb megoldást kellene keresniük. Volt rá példa, hogy a hulladékot szállító cég befogadónyilatkozatot kért a település tárolójának üzemeltetőjétől, amelynek birtokában megkapta a szállítási engedélyt az önkormányzattól, s azóta ismeretlen helyre – szolgáltatási költségét vélhetően jelentősen csökkentve – pakolja a hulladékot. Speciális probléma a háztartási eszközök, illetve a leselejtezett számítástechnikai berendezések egyre növekvő hányada. A számítástechnikai hulladékok kezelésére nincs kidolgozott eljárás. Hasonló a helyzet a hűtőszekrények esetében. Magyarországon évente 120 ezer hűtőgépet gyártanak, ám az elhasználódott frizsidereknek alig 5-10 százaléka jut el odáig, hogy valamely tartozékát újrahasznosítsák. Németországban ez az arány 60 százalék.
Napelemgyár
A környezetvédelmi ipar hazai térhódításának legújabb bizonyítéka a Budapesten felépült napelemgyár, amely a közép-európai térség legkorszerűbb és legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. Az üzem zömmel exportra termel, hiszen a szilíciumos napelemek gazdaságos alkalmazásához leginkább a mediterrán éghajlati viszonyok kedvezőek. A napenergia csapdába ejtésére szolgáló eszközök világpiaca jelenleg évi ötven százalékkal bővül, az egyre szigorúbb környezetvédelmi előírások, illetve a fosszilis tüzelőanyagok megfogyatkozása miatt a szakemberek az ezredforduló után az ágazat ugrásszerű fejlődését jósolják. Ezt az ígéretes lehetőséget igyekszik meglovagolni a Dunasolar cég májusban felavatott fővárosi üzeme is, ahol a legkorszerűbb amorf szilíciumos technikával kezdik meg a napelemgyártást. Az amerikai-magyar vegyes tulajdonban levő cég termékei – első évben 2,5 megawattnyi áram előállítására képes napelemek – az előzetes elképzelések szerint Dél-Európába, az Egyesült Államokba és Japánba kerülnek. A cég a háztetőkre szerelhető, áramtermelésre alkalmas berendezések – naperőművek – mellett napelemes lámpákat, vízszivattyúkat és akkutöltőket is gyárt majd. Hazánkban a napenergiát ma még elsősorban vízmelegítésre és lakások fűtésére használják. Jelenleg nálunk mintegy tízezer négyzetméternyi napkollektor működik – a legnagyobb, 200 négyzetméternyi felületű az esztergomi Temesvári Pelbárt Gimnázium tetején –, s ez jóval kevesebb, mint a kevésbé napfényes szomszédos Ausztriában vagy akár Svédországban. (Egy száz négyzetméteres lakást energiával ellátó kollektor mintegy 250-300 ezer forintba kerül, ám ilyen volumenű beruházás az aktuális energiaárak mellett legfeljebb öt év alatt megtérül.)
| Pénz a környezetvédelemre A sok vitára alkalmat adó, idén 24 milliárdos nagyságrendjével sokak fantáziáját mozgásban tartó Központi Környezetvédelmi Alap közelmúltjában a legnagyobb adomány a garéi illegális veszélyeshulladék-lerakat felszámolására szolgált. A Baranya megyei Garé, Bosta és Szalánta községek Bermuda-háromszögébe a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején a Budapesti Vegyiművek szállított 16 ezer tonnányi, növényvédőszer-gyártásból származó mérgező üstmaradékot, tankönyvi nevén tetraklórbenzolt. Az anyag – amely időközben kirágta magát a fémhordókból, és megindult a talajvíz felé – az L., vagyis a legsúlyosabb veszélyességi osztályba tartozik. Amikor a szaktárca az év elején úgy döntött, hogy nem vár tovább a helyben hulladékégetést tervező cég talán csak sohanapján megszülető környezetvédelmi engedélyére, és támogatást ad a méreg elégetésére, illetve becsomagolására, az érintettek többsége minden bizonnyal megkönnyebbült, hiszen a veszély elhárítására már évekkel ezelőtt megoldást kellett volna találni. Örömüket valószínűleg csak részben árnyékolta be, hogy a megszavazott KKA-támogatás – 2,7 milliárd forint, amelynek egy része kamatmentes kölcsön, a többi pedig vissza nem térítendő adomány – szakértők egybehangzó vélekedése szerint nem lesz elég az összes vegyszer és szennyezett föld ártalmatlanítására és a terület rekultivációjára. (A tender első fordulójára 5-9 milliárd forint közötti árajánlatok érkeztek, s csak hosszas alkudozás és jelentős kompromisszumok árán sikerült az összeget lefaragni.) Egy tavalyi döntés eredményeként zöld kasszából több mint 600 millió forintot kaphat a Perion Akkumulátorgyár – feltéve, ha időben hozzájut a Monokra tervezett akkumulátorfeldolgozó felépítéséhez szükséges hatósági engedélyekhez. Az építkezést az első fokon eljáró miskolci környezetvédelmi felügyelőség engedélyezte, ám ezt a határozatot a szomszédos települések és zöld szervezetek megfellebbezték. A Perion jelenleg a másodfokú hatóság – a Környezetvédelmi Főfelügyelőség – döntésére vár. A nem kis összegű KKA-támogatás odaígérése körül egyébként máig nem csitultak el a viták: a Levegő Munkacsoport, valamint a használtakku-begyűjtést szervező programgazdákat tömörítő Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete álláspontja szerint Magyarországon egyáltalán nincs szükség akkumulátorfeldolgozó építésére, mivel az ólomtartalmú hulladék könnyen és jó áron értékesíthető: a kapacitáskihasználási gondokkal küszködő szlovén, osztrák és német kohók sorban állnak a magyar nyersanyagért. Tavaly egyébként az alap a regionálishulladék-lerakók építéséhez nyújtotta a legnagyobb összegű támogatást: a környezetvédelmi tárca képviselői mellett öt további minisztérium, a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek, valamint a zöldek küldötteiből álló döntés-előkészítő bizottság erre a célra 1,06 milliárd forintot szavazott meg. (A nagy hatalmú grémium véleményét egyébként a környezetvédelmi miniszter felülbírálhatja – gyakorta felül is bírálja.) A pénzből négy év alatt 11 szigetelt és őrzött, az európai előírásoknak megfelelő lerakót kell létesíteni. Némi megütközést váltott ki ugyanakkor – elsősorban a zöldek körében –, hogy a testület a hulladékproblémát ugyancsak orvosolni képes szelektív gyűjtőrendszer kialakítására csak aprópénzt – tízmilliós nagyságrendű összeget – juttatott. Ami az idei 24 és a jövő évre tervezett 30 milliárdos KKA-keretet illeti, ez a pént csak elvileg áll az alap rendelkezésére. A döntnökök ugyanis alkalmanként több év alatt megvalósítható projekteket is támogatnak, előre elígérvén így a zöld kassza pénzét. Az idén márciusban az egyik bizottsági tag szóvá tette, hogy az alap gyakorlatilag már mínuszban van, vagyis több kötelezettséget vállalt, mint amennyi pénzzel gazdálkodhat. A tárcánál ugyanakkor továbbra sem tettek le a környezetterhelési díjak mielőbbi bevezetéséről, ami akár meg is kétszerezheti a KKA bevételeit. |