Vásárlóerő-erősítés
Matolcsy György: Sokk vagy kevés?
Kairosz Kiadó, 1998. 251 oldal, 1280 Ft
Nemcsak mint szociálisan gondolkodó, hanem mint a társadalmi jólét elérésének útkeresője is bemutatkozik Matolcsy György első tanulmányválogatásában. A Privatizációs Kutatóintézet igazgatója mind a félmúltra vonatkozó fejtegetéseiben, mind a közeljövő teendőinek fölsorakoztatásakor minél szélesebb (közép)rétegek érdekérvényesítésének lehetőségét tartja szem előtt a gazdaságfejlesztés alapvető kérdéseivel foglalkozva.
Átgondoltan egybeszerkesztett könyve három részre tagolódik. Az elsőben és a másodikban találhatók kritikai észrevételei arról, miként ment végbe a hazai tőkeállomány szerinte megfontolatlan átcsoportosítása magántöbbségű érdekeltségekké a kilencvenes évek Magyarországában. A nagyvonalú elemzések a privatizációs hibák, a vállalati vagyonfelélés, valamint a rossz beruházások végeredményeként azt diagnosztizálja, hogy nálunk a külföldi tulajdon nyert teret a hazaival szemben, s hogy a pénzgazdaságba jelentősebb mennyiségű tőke áramlott be, mint a reálszférába (ahol a termelésből származó valódi haszon keletkezik). Kevéssé örvendetesnek tartja az ilyen természetű átalakulásnak azt a következményét, hogy a lakosság egytizede meggazdagodott, mintegy fele viszont képtelen fönntartani elért életkereteit.
A haszontalan pótcselekvésekkel szemben állandóan gyanúval élő szerző elemzi az elmúlt fél évtized sokkterápiáit. Az első szakaszban drasztikusan csökkentették a belföldi keresletet, és létrejött a munkanélküliek tömege, amelytől nem várható semmiféle gazdasági teljesítmény. Rövid szünet után beköszöntött a társadalmi sokkterápia korszaka: az állam voltaképp azokat a juttatásokat támadta hátba, amelyek addig a polgárokat megillették.
A szakkérdések megvilágításához ragaszkodó közgazdász e cikkében mutatja ki a legnyomatékosabban, hogy ferde a sokkolás végrehajtóinak indoklása. Nem hiszi el, hogy a megszorítások azért kellettek, mert ebből fizették ki a tetemes államadósság kamatait.
Minden szerencsétlen kimenetelű beavatkozás ellenére Matolcsy György nem látja reménytelennek a kiút keresését. Kötetének derűlátást tükröző harmadik része foglalja magában a kísérletezés érdemességét hangsúlyozó írásait. Többükben felbukkan az a meggyőződése, hogy léteznek olyan országok, amelyek képesek előnyökké változtatni hátrányaikat. Idevágó közleményeiben rendre visszatér a belső államadósságtól való szabadulás szükségessége, a gazdaságélénkítés, valamint a szellemi infrastruktúra befektetéseinek növelésével elérhető, hosszú távra szólóan előnyös gazdaságfejlesztés. A lendületes és gördülékeny stílusú könyvnek ez a része tartalmazza a legtöbb programszerűen megfogalmazott elemet. (Nem véletlen, hogy bizonyos passzusai átkerültek a Fidesz választásiígéret-gyűjteményébe.)
A politikában sem járatlan kutató tömör záróesszéjében maga utal arra, hogy az említett képzetek kihagyhatatlanok bármilyen rendszerből.
Iszlai ZoltánEgy alkotói tevékenység visszhangja
A "túlzott központosítástól" az átmenet stratégiájáig
Tanulmányok Kornai Jánosnak
Szerkesztette: Gács János és Köllő Lajos
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1998.
504 oldal, 2200 Ft + áfa
Kornai János a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az Európai Közgazdasági Társaság elnöke, a Harvard Egyetem professzora, számos hazai és külföldi kitüntetés tulajdonosa. Munkássága a társadalom, a gazdaság bonyolult belső rendszerének, összefüggéseinek feltárására irányul, sokoldalúan kötődik a magyar gazdasághoz. A közgazdasági elmélet, a matematikai közgazdaságtan területén végzett tudományos tevékenysége, a gazdaság jelenségeit, a hiányok okait vizsgáló kutatásai, széles körű szakirodalmi munkái révén kétségkívül a legelismertebb magyar közgazdászok egyike. Könyveit számos nyelvre lefordították.
Kornai János az idén ünnepli hetvenedik születésnapját. Tanítványai, munka- és szerzőtársai, barátai a tudós tiszteletére ebből az alkalomból állították össze a terjedelmes tanulmánykötetet. A 34 szerző közt találunk bankszakembereket, egyetemi tanárokat, tudományos kutatókat, minisztériumi tisztségviselőket. Tanulmányaik közös vonása, hogy közvetlenül kapcsolódnak valamely Kornai által vizsgált témakörhöz, problémához, alapvető megállapításhoz. Sok tanulmány ebben a kötetben jelenik meg először. Ezek a taulmányok Kornai alkotótevékenysége visszhangjának is tekinthetők.
Kornai első jelentős munkájában (A gazdasági vezetés túlzott központosítása) több mint negyven évvel ezelőtt elsőként bírálta a hazai tervgazdálkodási rendszert, majd behatóan foglalkozott a szocialista és az átalakuló gazdaság jellemzőivel. Az ezekhez a kérdésekhez kapcsolódó tanulmányok a szocializmus alaptörvényének bírálatát, a készletgazdálkodás fontosságának hangsúlyozását, az átalakulást közvetlenül megelőző években a munkáltatók magatartásában végbement változások bemutatását tartalmazzák. A tanulmányok szerzői szintén behatóan foglalkoznak a rendszerváltozás idején a vállalatok helyzetében történt változásokkal (nemzetközi versenyképesség, költségvetési korlátok, az újraelosztás formái, a piaci erőviszonyok módosulása, az export akadályai stb.).
A stabilizáció és a privatizáció problémáit tárgyaló írásokat a pénzügyi rendszer szabályozásával, az inflációs folyamat jellemzőivel kapcsolatos, a munkaerőpiac és a munkanélküliség kérdéseit megvilágító tanulmányok követik. A továbbiakban az átalakuló-átmeneti gazdaságban az egyéni és társas vállalkozásoknak az állammal szemben elfoglalt álláspontjáról, a nyugdíjreformvitákról, a létszám- és költségalakulások adatairól tájékozódhatunk. Az egyik tanulmány a magyar autópiac átalakulási folyamatának fogyasztókra gyakorolt hatásáról szól...
Végül a hazai gazdaságpolitikában jelentős szerepet játszó közgazdászok (Bauer Tamás, Bod Péter Ákos, Hetényi István, Mihályi Péter és mások) véleményét ismerjük meg a kései szocializmus és az átmeneti gazdaság – Kornai által is vizsgált – dilemmáiról. A hozzájuk intézett kérdések témái: Mennyiben segítette elő Kornai munkássága a szocialista modellel való szakítást? Milyen nehézségeket okozott munkájuk során az előző rendszer súlyos öröksége? Követett-e el a magyar gazdaságpolitika olyan hibákat, mulasztásokat, amelyek megnehezítik a magyar gazdaság talpra állását?
R. I.Ez nem útmutató
Baracskai Zoltán: Profi problémamegoldó
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Könyvtárak kiadása, 104 oldal. Ára:?
A szerző hű önmagához, a mennyiségileg szerény, de gondolatiságában terjedelmes esszékötet címe csapda. Baracskai hasonló műfajban már nem egy kötetet publikált, s az eggyel korábbiban, a Profi döntések című, gyűjteményes műben vallomást tesz: maga is bizonytalan kutatásainak tárgyában, nem kíván, és persze nem is tud kész receptekkel, megoldásokkal, döntési modellekkel szolgálni. Majd ügyes fordulattal kibújik a maga teremtette csapdából, s azt írja: ha tudna, ugyan mi végre kellene kutatásait lefolytatni. A Profi problémamegoldó című kötetre – jóllehet a szerző ezúttal expressis verbis mellőzi az imént említett vallomást – ugyancsak áll, hogy nem igazán biztos kutatásainak (most nem annyira tárgyában, mint inkább) eredményében. A könyv első pillantásra a legkevésbé sem közgazdasági mű, arra pedig végképp alkalmatlan, hogy vállalati menedzsereknek döntési – vagy a szerző különbségtételét elfogadva -, problémamegoldási kézikönyvként szolgáljon. Baracskai munkásságára alighanem általában jellemző, hogy olvasóit (nemkülönben előadásainak hallgatóit) egymáshoz látszólag nem illő elemek egymásra hatásának bemutatásával gondolkodásra késztesse. Az nem zavarja, ha partnerei vitába szállnak vele, de az igen, ha vezetők, menedzserek, általában az emberek sokoldalú és egyéni szempontokat is érvényre juttató kritikai elemzés nélkül közelítenek döntési helyzetekhez, megoldandó problémákhoz. A sematikus gondolkodásmódnak elejét veendő, a problematikus helyzetek megoldásának módszereit és lehetőségeit elemezve messze kilép a többé-kevésbé egzakt közgazdaság-tudomány vizsgálódási köréből. Azt mondja (több kutató állításaival egyetértve), hogy az életben, ezen belül a gazdasági folyamatokban is az emberi kapcsolatok sokkal bonyolultabbak annál, semhogy a döntési helyzetek pusztán számszerűsíthető tényezőkkel, egyenletekkel, függvényekkel leírhatók volnának. Így fér össze kutatási forrásaiban a Antoine de Saint Exupéry, C. Korten vagy Max Weber és nagyon sok más szerző. A Kis herceg alapmű a humánum lényegének megismeréséhez és megértéséhez, s a szerző ebbéli minőségében használja forrásmunkának, mintegy illusztrálandó, hogy a tudományos igényű szerzők műveiben leírtak miként bukkanhatnak fel az irodalomban és a mindennapi életben. A profi problémamegoldó Baracskai szerint elsősorban értékracionális, intuitív személyiség, aki nemigen képes megérteni a célracionális döntéshozót, aki viszont döntéseiben többnyire figyelmen kívül hagyja a közvetlenül nem számszerűsíthető elemeket.
A könyv egyszerű tanmesékkel tűzdelt, könnyed stílusa ellenére sem vasárnap délutáni olvasmány. Első olvasásra kinek-kinek az a benyomása is támadhat, hogy Baracsaki Zoltán kissé önkényesen rakja fel gondolatainak épületét, s mondandóját igazolandó, hetet-havat összehord, amikor példázatokkal és idézetekkel igyekszik szemléletessé tenni gondolatait. Második olvasásra talán már formálódik valamelyes rend e tudatos rendetlenségben. Az mindenesetre valószínű, hogy a könyv sok olvasót vitára, ellentmondásra ingerel. A szerző állításaiban egy s más homályosnak, sőt kapásból cáfolhatónak tűnik. Ám minthogy a könyv mentes az ex chatedra következtetésektől, bizonnyal eléri célját: gondolkodásra késztet. E mellett pedig a szerző valahol az első oldalak egyikén mindjárt kijelenti: ő azoknak írta ezt a könyvet, akiknek az tetszik. Kényelmes álláspont, s ehhez képest alighanem becsületes is, hogy a kiadványon nincs feltüntetve az ár. Talán ki-ki annyit fizet érte, amennyit neki megér?
Tudományos vagy csak valamelyest is tudományos igényű művek megítélésében az ízlés alkalmasint nemigen játszhat szerepet. Recenzensként azonban talán bátran leírhatom: nekem speciel tetszett.