Hozzájutás és használat

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 6. számában (1998. augusztus 1.)

Hol vannak már azok az idők, amikor az előkelőbb éttermek és szállodák portáljain csodálhattuk a különféle kártyarendszerek logóit, és talán irigyeltük is azokat a külföldieket, akik az igénybe vett szolgáltatásért ezzel az elegáns eszközzel fizethettek. Jelenleg több mint egytucat bank majd' 200-féle bankkártyája közül választhatunk.

A bankkártya szabványos méretű – 86 x 54 milliméteres – műanyag lap, amely bizonyos feltételekkel pénzt helyettesít. Aki ezzel akar fizetni, vagy ennek a segítségével akar készpénzhez jutni, annak először meghatározott összeget el kell helyeznie a bankban. A számlaszerződés megkötése után a betétes kézhez kapja a kártyát, és addig fizethet vele, ameddig van pénze a számláján. A hitelkártya tulajdonosa akkor is fizethet, amikor a számláról elfogyott a pénz, ez esetben a bank előre meghatározott összegig hitelt nyújt az ügyfélnek.

Miután a kibocsátó banknak folyamatosan regisztrálnia kell a számláról történő költést – illetve alkalmanként a számla újratöltését is –, ezért díjat számít fel. A díj ellentétele viszont az a kamat, amelyet a bank fizet a nála elhelyezett számlán levő pénz után. Azt, hogy végül is az éves záráskor melyik irányban lesz pozitív a szaldó – a bank fizet többet a kártyabirtokosnak vagy éppen fordítva –, a kamat és a használati díj aránya dönti el. Természetesen befolyásolja a költségeket a használat gyakorisága is.

Nemzetközi tapasztalatok szerint az ügyfelek nem a költségek alapján választanak bankkártyát. Sokkal fontosabb számukra, hogy milyen szolgáltatást nyújt a kibocsátó.

A számlanyitástól a PIN-kódig

A kártyához jutás számlanyitással kezdődik. Egyes bankok a náluk megnyitott számla után automatikusan felajánlják az ügyfélnek, hogy kártyát adnak neki, míg más bankoknál – ha az ügyfélnek van is ott számlája – új, speciális, úgynevezett kártyafedezeti számlát kell nyitni. (A továbbiakban egységesen kártyafedezeti számlának hívjuk azt a számlát, amelyről a kártyabirtokos pénzt költhet.)

A kártyafedezeti számla megnyitása után elindul a kártyakibocsátás folyamata. (Maga a számlanyitás szerződéssel történik.) A bank előállítja az úgynevezett PIN-kódot, amelyet elektronikus úton rögzít a kártyán is. A kód előállítása zárt rendszerű technológiával történik, így azt a bank alkalmazottai sem ismerik.

Amikor kész a kártya, a bank értesíti az ügyfelet, hogy átveheti azt. Átvételkor alá kell írni a kártyát – magán a műanyag lapon –, és az ügyfél ekkor kapja meg a PIN-kódot is. (Egyes kibocsátók a kódot külön postázzák.) Ha az ügyfélnek kezében van a kártya és a PIN-kód, akkor válik kártyabirtokossá. A kártya mindvégig a bank tulajdonában marad, az ügyfél csak birtokolja azt. A bankok különbözőképpen hozzák ügyfeleik tudomására azt, hogy ők csak birtokosai a kártyának. Az egyik változat csak rögzíti ezt a tényt. A másik esetben megtoldják azzal az előírással, hogy a kártya nem terhelhető meg, nem adható zálogba.

Ha az ügyfél megkapja a kártyát, akkor kártyabirtokossá válik, és nincs más dolga, mint hogy használja azt. Természetesen, ha kimerül kártyafedezeti számlája, akkor fel kell azt töltenie. A bankkártyákat csak érvényességi idejük alatt lehet használni. Ez az idő általában egy, ritkábban két év. A számítása pedig többnyire úgy történik, hogy a kártyán szereplő kiállítási hónaphoz kell hozzáadni az egy vagy két évet, és a műanyag lap az azonos hónap utolsó napjának 24. órájáig használható.

A hazai kártyakibocsátás adatai
Év Kártyák száma/db Megoszlás
Visa-logós Europay-logós Egyéb
1992 137 453 8 039 37 180 92 234
1993 221 252 13 596 41 461 166 195
1994 379 459 21 793 94 829 262 837
1994 379 459 21 793 94 829 262 837
1995 750 293 34 594 236 502 479 197
1996 1 348 649 406 758 617 490 324 401
1997 2 055 537 715 516 1 041 490 298 531
 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. augusztus 1.) vegye figyelembe!