A forint értéke

 

A forint mint deviza éppúgy üzlet tárgya, mint bármely más áru, bárha az üzletelésben kevesek és viszonylag szabályozottan vehetnek részt. Az árfolyamváltozások azonban minden devizavásárlóra, hitelfelvevőre, illetve eladóra hatással vannak. Írásunk e különös piac működését vázolja bemutatva a devizahitelek visszafizetésének lehetőleg veszteségek nélküli kezelését.

 

A forint árfolyamának mozgása a különböző devizákkal szemben két, jól elkülöníthető időszakra osztható. Az 1995. március 15. előtti és utáni időszakokra, vagyis a csúszóleértékelés bevezetése a választóvíz. A csúszóleértékeléssel a Magyar Nemzeti Bank a forint árfolyamát mindennap leértékeli a devizakosárral szemben, előre meghatározott százalékkal. A jelenlegi csúszóleértékelés mértéke (1998. június 15. óta) naponta 0,026 százalék. A csúszóleértékelés mértékének megváltoztatását a Magyar Nemzeti Bank előre bejelenti. A csúszóleértékelés nagyságát a mindenkori infláció és az ebből kialakuló forintkamatok befolyásolják.

A csúszóleértékelés bevezetése előtti időszakban a Magyar Nemzeti Bank által megállapított intervenciós sáv szűkebb volt, valamint nem volt napi forintleértékelés.

A forint intervenciós sávjának szélessége az 1994. január 1-jétől 1994. december 22-ig tartó időszakban (a jelenlegi 4,5 százalékos intervenciós sáv bevezetéséig) a következőképpen alakult:

1994. január 1-jétől 1,0 százalék,
1994. augusztus 5-től 2,5 százalék,
1994. december 22-től 4,5 százalék.

Az intervenciós sáv szélessége azt jelzi, hogy a forint árfolyama milyen mértékben ingadozhat. Az intervenciós sávnak van úgynevezett teteje, közepe és alja. A sáv alja az intervenciós középtől -2,25 százalékra, teteje pedig +2,25 százalékra van. A Magyar Nemzeti Bank akkor avatkozik be a kereskedelembe, ha a forint árfolyama eléri a sáv alját, illetve tetejét. Ez a gyakorlatban a következőkkel jár:

• ha a forint árfolyama erősödik és lecsúszik az intervenciós sáv aljára, akkor a Nemzeti Bank folyamatos intervenciója – forinteladása és devizavétele – állítja meg a további erősödést, vagyis a forint nem kerül ki az intervenciós sávból;
• ha a forint árfolyama gyengül és eléri az intervenciós sáv tetejét, a Nemzeti Bank forintot vesz és devizát ad el, így állítva meg a forint további gyengülését.

Gyakorlati példán nézve: ha a dollár/forint középárfolyama 210,00 és az intervenciós sáv szélessége 4,5 százalék, akkor az intervenciós sáv alsó határa (alja) 205,27; az intervenciós sáv felső határa (teteje) pedig 214,72. A Magyar Nemzeti Bank forintvásárlást kezdeményez, ha a forint bankközi árfolyama eléri a 214,72 értéket és forinteladást határoz el, ha a forint bankközi árfolyama eléri a 205,27 értéket.

A dollár/forint bankközi spot (azonnali) árfolyama így mindig valahol az intervenciós sávon belül helyezkedik el. Attól függően, hogy a sáv közepétől felfelé vagy lefelé, plusz- illetve mínuszjellel jelölik a százalékos eltérést. Ha a fenti példa alapján a bankközi devizapiacon a dollár/forint árfolyama 207,37, akkor az árfolyam sávtól való eltérését százalékosan a következőképpen jelöljük: -1,25 százalék. Ebből az értékből teljes pontossággal kiszámítható a dollár/forint bankközi spot ára, illetve látható a forint helyzete az intervenciós sávon belül.

Csúszóleértékelés előtt

A csúszóleértékelés bevezetése előtt a forintot előre nem kiszámítható módon, rendszertelenül értékelték le. Az 1989. március 21 és 1995 március 13 közötti időszakban a következő forintleértékelések történtek:

A forintpiac résztvevői ezekre az ad hoc leértékelésekre a következőképpen reagáltak: várható volt, hogy a forintot az akkori inflációs ráták mellett éves szinten le fogják értékelni. Mivel a várható éves leértékelés természetesen nem következhet be egy lépcsőben, mindenki próbálta elemezni, hogy a leértékelés milyen ütemben és mekkora mértékben fog bekövetkezni.

Spekuláció

Két-három hónap leértékelés nélküli időszak után már minden piaci résztvevő a leértékelést várta. Ilyen légkörben elkezdték vásárolni a különböző devizákat és ezzel szemben a forintot eladni, aminek következtében a forint árfolyama kezdte megközelíteni az intervenciós sáv tetejét. Ha a különböző politikai, gazdasági és egyéb fundamentális elemzések biztosra vehető leértékelést támasztottak alá, akkor a devizák vásárlása még nagyobb méreteket öltött, ami természetesen öngerjesztően hatott a piacra. A bankközi forintkamatok ennek megfelelően változtak, időnként elérve a többszörösét a normálisnak. A Magyar Nemzeti Bank állandó intervenciót hajtott végre, vagyis szinte minden piaci résztvevő a Nemzeti Banktól vette a devizát.

Ha valaki 1-2 héttel a leértékelés előtt devizát vásárolt forintjáért, és a bekövetkező leértékelés révén megszerzett árfolyamnyereség meghaladta a hosszú devizapozíció finanszírozásának költségét, szép haszonra tehetett szert. Az egyszeri leértékelések mértéke általában nem haladta meg a 2-3 százalékot, a finanszírozás költségei miatt nem lehetett hónapokig tartani a hosszú devizapozíciókat. A leértékelés időpontját és mértékét csak nagy hibaszázalékkal lehetett előre jelezni, így a forintleértékelésen nyereséget realizálni meglehetősen nehéz mutatvány volt.

Ugyanakkor várható volt az is, hogy a forintleértékelés után közvetlenül nem lesz újabb leértékelés. Ennek megfelelően a leértékelés után a forint árfolyama az intervenciós sáv tetejéről a sáv aljára zuhant. A hosszú devizapozíciókkal rendelkező piaci résztvevők lezárták addigi pozícióikat, és elkezdték kiépíteni a rövid pozíciókat, vagyis forintot vásároltak a devizakosárral szemben. Mivel a forint árfolyama az intervenciós sáv alján volt ebben az időszakban, a devizaeladások többsége a Nemzeti Banknál csapódott le.

A piaci résztvevők a kamatnyereség reményében határidős devizát adtak el forint ellenében. A határidős árfolyam (a forint- és a devizakamat különbözetéből kalkulált árfolyam) várhatóan magasabb lesz, mint a határidő lejártakori azonnali, spot ár. Így a határidős eladást olcsóbban lehet visszavásárolni, árfolyamnyereséget realizálva.

A rövid pozíciókat a spekulánsok megközelítőleg egy-két hónapra építették ki, a következő várható leértékelés időpontjáig. Egy-két hónap után a piaci résztvevők többsége ismét elkezdett a leértékelésre spekulálni. Akinek volt, az kizárta rövid pozícióit, illetve akinek volt bátorsága, az fokozatosan hosszú pozíciókat kezdett kiépíteni. Ez ismét devizavásárlással járt forint ellenében, aminek következtében a forint árfolyama megint csak kezdte megközelíteni a sáv tetejét. A sáv tetejére történő emelkedés gyorsasága attól függött, hogy mennyien, mikorra és mennyire várták a leértékelést. Árfolyamveszteséget az okozott volna, ha közvetlenül a forintleértékelés után egy-két héten belül újabb forintleértékelés következett be. Erre azonban nem volt példa.

Kiszámítható piac

1995. március 13-án kezdődött a máig alkalmazott csúszóleértékelés. A Magyar Nemzeti Bank a csúszóleértékelés bevezetését azzal indokolta, hogy ezzel a lépéssel kiszámíthatóbbá válik a forint árfolyamának és a forint kamatának az alakulása. A kiszámíthatóság kedvező az exportőröknek, az importőröknek és a devizahitel-felvevőknek is. A napi forintleértékelés ütemével kalkulálva pontosabb devizabevételt illetve devizakiadást lehet megállapítani. A devizabevétel és -kiadás kalkulációjába természetesen van bizonytalansági faktor is, mégpedig a forint helyzete az intervenciós sávon belül, illetve az adott deviza árfolyama a nemzetközi devizapiacokon.

A csúszóleértékelés bevezetése óta eltelt időszakot két periódusra lehet bontani: 1998 májusáig, a kormányváltásig eltelt időszak és 1998 májusától, az új kormány gazdaságpolitikájának kezdetétől, amely időszak új kor kezdete lehet az árfolyam-politikát tekintve.

A csúszóleértékelés bevezetésétől egészen 1998 májusáig a forint árfolyama többnyire a Nemzeti Bank által meghatározott intervenciós sáv alján helyezkedett el. A három év alatt gyakran előfordult, hogy gyengült a forint árfolyama, de legfeljebb -2,15/-2,00 százalékig. Legtöbbször azonban a forint 2-3 hét elteltével az eredeti helyét foglalta el ismét a sávon belül.

Az elmúlt 3 évben néhányszor előfordult, hogy a forint árfolyama jobban gyengült, de ekkor sem haladta meg a -1,30-es szintet, és általában egy-két hét alatt megnyugodott, visszatért a sáv aljára. Kivétel ez alól egyedül az 1997. októberi ázsiai válság és a vele kapcsolatos tőzsdei árfolyamzuhanás időszaka volt, amikor a forint árfolyama megközelítette a -1,10-es szintet, és huzamosabb ideig nem tért vissza a sáv aljára.
A pánik elcsendesülése után azonban ismét visszakerült a forint árfolyama a sáv aljára. A piaci résztvevők főként devizaeladók és forintvásárlók voltak ebben az időszakban. A devizavételi oldalon többnyire a Nemzeti Bank állt, az állandó intervenció következtében, míg a devizaeladók a kereskedelmi bankok, illetve a kereskedelmi bankokon keresztül a vállalatok, brókercégek és magánszemélyek voltak. A piaci résztvevők az árfolyamnyereség (kamatnyereség) elérése érdekében adták el a devizakosárral szemben a devizát és vásárolták a forintot.

A devizakosárral szembeni eladás a következő módon történik: kétmillió dollár eladása esetén, 1,4 millió dollár értékű márkaeladás és 0,6 millió dollár eladása forinttal szemben (mivel a devizakosár jelenlegi összeállítása 70 százalék márka és 30 százalék dollár). A devizakosárral szembeni eladásoknak nincs dollár/márka devizapiaci mozgásából eredő árfolyamrizikójuk. Mivel a forintkamatok magasabbak voltak, mint a devizakamatok és a forintleértékelés együttesen, a devizapiac résztvevői a forint vásárlása mellett döntöttek.

Amikor az egy hónapos forintkamatok 22 százalékon álltak, akkor a dollár kamata 6 százalék, a márka kamata pedig 3 százalék körül mozgott, az éves leértékelés mértéke pedig 12 százalék volt. Vagyis a 22 százalékos forintkamattal szemben a 18, illetve 15 százalékos devizakamat és forintleértékelés összértéke állt. A határidősdeviza-eladók ezt a 4-7 százalékos kamatnyereséget próbálták meg elérni.

Az elmúlt 3 évben mind a forint- és devizakamatok, mind pedig a forint leértékelésének üteme folyamatosan változott. A változás azonban mindig akkora volt, hogy a fenti arány fennmaradjon, mivel a Nemzeti Bank a forint napi leértékelését és a forintkamatok mértékét úgy határozta meg, hogy az arány ne boruljon fel. Árfolyamveszteség abban az esetben történt a piaci résztvevők számára, ha a forint árfolyama az intervenciós sáv aljáról elindult felfelé. Ebben az időszakban így nem volt teljesen kockázatmentes a forint vásárlása, mivel az intervenciós sávon belüli helyzete bármikor megváltozhatott volna.

Az 1998. májusi választások által kormányra került pártok programjaikban és retorikájukban már a választások előtt egyértelműen kinyilvánították, hogy meg kívánják szüntetni a csúszóleértékelést. A megszüntetés időpontjáról elvi döntés nem született, vagyis nem lehet tudni, lesz-e átmeneti időszak, vagy a csúszóleértékelés egyik napról a másikra megszűnik.

Új árfolyam-politika

Az árfolyam-politikában mindenképpen korrekció várható az új kormánytól. Ez a várakozás – mint a szellemet a palackból – kiszabadította a forint árfolyamát az eddigi kötöttségéből, és soha nem látott szintekre engedte el. A forint árfolyama átlépte a bűvös középárfolyamot és a +0,10/+0,30 százalékos szinteket is elérte. Ezeken a szinteken megállt a forint gyengülése, majd egészen -1,30/-1,50-ig erősödött, végül a -1,40/-0,50 szinteken megállapodott. A forintpiacon így rendkívül nagy a volatilitás és a korábbi állapotokhoz képest a változékonyság. A piaci kiszámíthatóság szempontjából a változékonyság kellemetlen, másrészről azonban a devizaeladások nem a Nemzeti Banknál csapódnak le, vagyis nem a Nemzeti Bank finanszírozza a spekulánsok kamatnyereségét. Mindenképpen új korszak kezdődhet a devizapiacon. Ez azt is jelentheti, hogy a mélyebb piaci ismeretek fontosabbá válhatnak mint eddig.

A devizahitel-felvevőknek – a kockázatot és veszteségeket csökkentendő – folyamatosan figyelemmel kell kísérniük az árfolyampolitika változását, sőt előre kell gondolkodniuk. A jelenlegi helyzetben a következő három dolog befolyásolhatja rossz irányba a német márkában felvett hitel árfolyamát a hitel visszafizetésekor:

1. A német márka árfolyamának alakulása a nemzetközi devizapiacokon,
2. a forintleértékelés,
3. az intervenciós sáv szélességének alakulása, illetve a forint árfolyamának alakulása az intervenciós sávon belül.

A német márka árfolyama már csak ebben az évben fog szabadon lebegni a devizapiacokon. 1999. január elsején bevezetik az eurót, amikor is a márka árfolyamát az euróhoz kötik. 1999. január elseje után az euro devizapiaci helyzete befolyásolja a visszafizetendő összeg nagyságát. A euro devizapiaci helyzete a kölcsön lejáratakor teljesen kérdéses, megválaszolhatatlan.

A 2-es és 3-as pontok jövőbeli alakulását a magyar gazdaság- és árfolyam-politika fogja meghatározni. Evidencia, hogy a magyar gazdaságpolitika az európai integrálódás jegyében hozza meg döntéseit. Amennyiben a magyar gazdaságpolitika önálló utakra téved, úgy a forint leértékelésének üteme, illetve az intervenciós sáv nagysága kevésbé kiszámítható, mindig az adott szituáció fogja meghatározni. Ebben az esetben a külföldi pénznemben felvett hitel kezelése ad hoc módon történhet, mindig csak rövid távra modellezhető.

A forint leértékelésének havi üteme jelenleg 0,8 százalék. Az infláció és a kamatok további csökkenésével a következő években a leértékelés üteme tovább csökkenhet, majd valószínűleg megszűnik. Az új kormány megalakulásával ez a folyamat felgyorsulhat, a leértékelést megszüntethetik. Ez a forint sávon belüli nagyobb mozgásához vezethet, kiszámíthatatlanabbá válik a forint árfolyama, illetve időnként egyszeri leértékelésekhez vezethet az infláció kompenzálására.

A jelenleg 4,5 százalékos intervenciós sáv további kiszélesítése valószínűnek tűnik, ami megint csak kiszámíthatatlanabb, a piaci hatásokra érzékenyebben reagáló, nagyobb volatilitású forintárfolyamot fog teremteni. Ez kedvezőtlen a hitelfelvevőnek, de elengedhetetlen piaci folyamat.

A márka esetleges devizapiaci erősödésének előnytelen hatásait a leghatásosabban úgy lehet elkerülni, hogy a devizahitel-felvétel a Magyar Nemzeti Bank által meghirdetett devizakosárral szemben történik meg. Eszerint így a 100 millió német márka devizahitelt megosztva kell felvenni, vagyis 70 millió márkát és 30 millió márkának megfelelő amerikai dollárt. Ha a hitel 30 százalékának dollárban való felvétele nem lehetséges, akkor a 30 millió márkával évről évre dollár elleni swapügyletet kell kötni. Ennek természetesen költségei vannak, nem beszélve arról, hogy a márka és a dollár kamatainak a változása (a két kamat közötti különbség növekedése) előnytelenül is befolyásolhatja a swapárfolyamok alakulását, ami többletköltséggel jár. Mindenképpen javasolt a nemzetközi árfolyammozgások ellen lefedezni a hitelfelvételt, mert ezek kiszámíthatatlanok és a hitelfelvevőtől függetlenül alakulnak. Az sem elképzelhetetlen, hogy a hitel visszafizetése többe kerül mint a forintoldal jövedelmezősége, amiért kizárólag a márka nemzetközi piacokon bekövetkezett erősödése okolható.

Számszerű példa

A számításokhoz feltételezzük, hogy a hitelfelvétel a devizakosárral szemben történt meg, és így a nemzetközi árfolyammozgások rizikójának kezelése megoldott. A továbbiakban a forintleértékelés és az intervenciós sáv szempontjából vizsgáljuk a lehetséges rizikókat. (Példánkban 0,9 százalékos forintleértékeléssel és ehhez tartozó forintkamattal számoltunk.)

Amennyiben a futamidő hosszúsága nem egy év, hanem tíz év, úgy az árfolyamrizikót két okból sem lehet 10 éves határidős márka- és dollárvásárlással elintézni: egyfelől azért, mivel a leghosszabb határidős ügylet, amire a piacon árfolyamot jegyeznek, 1-1,5 év. Másfelől taktikailag sem ajánlott, mert jelen felállásban a forintkamatok csökkenése valószínűbb. A forintkamatok csökkenése pedig kedvezőbb határidős árakat mutat a hitelfelvevőnek, vagyis kevesebb forintért vásárolhatja meg a szükséges devizát.

A hitel árfolyamrizikójának kezelésekor sok nyitott kérdés van, ezért a probléma kizárólag a devizahitel folyamatos menedzselésével kezelhető. Az adott szituációból és a leendő változásokból kiindulva lehet meghozni a végső döntéseket. Mivel Magyarország deklaráltan az Európai Unióba tart, a következő években a forintkamatok csökkenésével kell számolni. Ebben az esetben a hitel ideális felhasználása a jelenlegi árfolyam-politika mellett a következő:

• Lehetőleg fix kamatozás mellett, minél előbb és minél hosszabb távra célszerű kihelyezni a márkáért kapott forintot.
• Folyamatosan figyelni kell, hogyan alakul a forint leértékelése és a forint, illetve a márka és a dollár kamata. A jelenlegi árfolyam-politika mellett még a konzervatív felfogás szerint sem szükségszerű az összes nyitott pozíciót határidős ügyletekkel lefedezni és fixálni a jövőbeli márka/forint és dollár/forint árfolyamokat. Ezt a következőkkel lehet alátámasztani:
• A határidős árfolyam, amelyen márkát vásárolnánk forint ellenében, nagyobb lenne mint az a márka/forint árfolyam, amelyet 1 év múlva az azonnali piacon érhetnénk el. (Ez azért van, mert a forint leértékelésének havi 0,8 százalékos üteme kisebb márka/forint árfolyam-emelkedést eredményez, mint a forint- és márkakamatok különbségéből kiszámolt határidős ár.) Ennek feltétele, hogy a hitel visszafizetésekor a forint helyzete az intervenciós sávon belül ugyanott, vagy az intervenciós sáv aljához közelebb helyezkedjen el, mint a hitel felvételekor.

Megjegyzendő, ha elszakad a forint árfolyama a sáv aljától, és elkezd erősödni, összeomlás akkor sem várható, mert erősödés közben is lehet határidős ügyletet kötni, valamint előre kiszámítható, hogy ezt milyen szinteken érdemes megkötni, melyik az a szint, ahol már kötelező megkötni a nagyobb árfolyamveszteség elkerülése érdekében.

Az árfolyamkockázat kezelésére ötféle stílust ismertetünk:

Nagyon konzervatív megoldás

Minden nyitott pozíció határidős ügylettel történő lefedezése. A határidős ügyletek 3, 6 illetve 12 hónaposak. A hitelfelvevő lényegében minden pillanatban 100 millió márkának megfelelő határidős márka- és dollárvásárlási, és vele szembeni forinteladási ügylettel rendelkezik. Nézzük meg, hogy néz ki a valóságban, a számok tükrében ez az ügylet, mekkora forintkamattal kell számolni a devizahitel finanszírozásához.

A tőkére kivetítve:
Összhitel:	100 000 000 márka
Részhitel 1:	70 000 000 márka
Részhitel 2:	16 400 000 dollár
A hitel forintban:	11 494 000 000 forint
márka/forint FWD:	131,50
dollár/forint FWD:	236,40
A márkarész visszafizetéséhez szükséges forint:	9 205 000 000 forint
A dollárrész visszafizetéséhez szükséges forint:	3 876 960 000 forint
A összhitel visszafizetéséhez szükséges forint:	13 081 960 000 forint
A határidős ügyletek miatti forint többletigény:	1 587 960 000 forint

A 100 millió márka (a hitel kamatának beleszámítása nélkül) 13,8 százalékos forintkamaton finanszírozható

A felvett devizahitel kamatára kivetítve:
márka hitelkamat:	6,00 százalék
dollár hitelkamat:	7,75 százalék
Kamat márkában:	4 200 000 márka
Kamat dollárban:	1 271 000 dollár
A márka kamatrész visszafizetéséhez szükséges forint:	552 300 000 forint
A dollár kamatrész visszafizetéséhez szükséges forint:	300 464 400 forint
Az összkamatrész visszafizetéséhez szükséges forint:	852 764 400 forint

A tőkére és a kamatra együttesen kivetítve:

A visszafizetéshez szükséges forintösszeg:	13 934 724 000 forint
A hitel visszafizetéséhez szükséges forinttöbblet:	2 440 724 400 forint

(a devizakamatok és a határidős ügyletek miatt)

A 100 millió márka (a devizakamatokkal együtt) 21,23 százalékos forintkamaton finanszírozható.

Kevésbé konzervatív megoldás

A devizahitel bizonyos százalékát, például 50 millió márkát határidős ügyletekkel lefedezzük, a másik felét pedig folyamatosan és szorosan monitorozzuk, magyarán folyamatosan figyelni kell:

• a forint intervenciós sávon belüli mozgását (esetleges sávszélesítést), illetve
• a leértékelés ütemét.

Amennyiben az intervenciós sáv szélessége, a leértékelés üteme megváltozik, vagy a forint elmozdul a sáv aljától, és ezen változások oly mértékűek, hogy előnytelen helyzetbe hozzák a hitel visszafizetését, úgy határidős vagy akár opciós ügyletekkel kell tompítani a további lehetséges veszteségeket. A hitel felvételekor ki kell számolni, melyek azok a szintek (például az intervenciós sávon belül), amelyek már elviselhetetlen veszteségeket okoznának. Ezeken a szinteken kell megkezdeni a lefedezési ügyleteket.

Középút

A hitelt nem fedezzük le, hanem szorosan monitorozzuk, és a felvett hitelt a kevésbé konzervatív módszernél leírtak alapján kezeljük. Nézzük meg, mit mutatnak ebben az esetben a hitel visszafizetésének számai!

A tőkére kivetítve:
Összhitel:	100 000 000 márka
Részhitel 1:	70 000 000 márka
Részhitel 2:	16 400 000 dollár
A hitel forintban:	11 494 000 000 forint
márka/forint leértékelési ár:	127,59
dollár/forint leértékelési ár:	233,00
A márka-rész visszafizetéséhez szükséges forint:	8 931 300 000 forint
A dollár-rész visszafizetéséhez szükséges forint:	3 821 200 000 forint
A összhitel visszafizetéséhez szükséges forint:	12 752 500 000 forint
A határidős ügyletek miatti forinttöbblet:	1 258 500 000 forint

A 100 millió márka (a hitelkamat felszámítása nélkül) ebben az esetben 10,9 százalékos forintkamaton finanszírozható

A hitel a kamatokra kivetítve:
márka hitelkamat:	6,00%
dollár hitelkamat:	7,75%
Kamat márkában:	4 200 000 márka
Kamat dollárban:	1 271 000 dollár
A márka kamatrész visszafizetéséhez szükséges forint:	535 878 000 forint
A dollár kamatrész visszafizetéséhez szükséges forint:	296 143 000 forint
Az összkamatrész visszafizetéséhez szükséges forint:	832 021 000 forint
A tőkére és a kamatra együttesen kivetítve:
A visszafizetéshez szükséges forintösszeg:	13 584 521 000 forint
A hitel visszafizetéséhez szükséges forinttöbblet:	2 090 521 000 forint

A 100 millió márka (a kamattal együtt) 18,18 százalékos forintkamaton finanszírozható.

Itt mindenképpen megemlítendő, hogy a fenti számítások akkor valósulnak meg, ha a következő egy évben:

1. Marad a 0,8 százalékos leértékelési ütem. (A leértékelési ütem csökkentése kedvezően befolyásolja a visszafizetést, míg annak növekedése negatívan.)
2. A forint árfolyama az intervenciós sávon belül nem mozdul el, vagyis a hitel visszafizetésekor ugyanott van mint a felvételkor. Előnyt jelent, ha a felvételkori szinthez képest az árfolyam a sáv alja felé mozdul el.
3. Az intervenciós sáv 4,5 százalékos szélessége nem változik. A sáv kiszélesítése vegyes hatással lehet a hitelfelvételre.

A középutas módszer esetében elengedhetetlen annak kiszámítása, hogy melyek azok az árfolyamszintek, ahol kötelező beindítani a lefedezési ügyleteket az esetleges további veszteségek elkerülése érdekében.

Enyhén spekulatív módszer

Alapvetően itt is minden a középutas módszer alapján történik, vagyis szoros monitorozás folyik. Mindemellett alkalmazható spekulatív módszer is. Ez a spekulatív módszer devizaeladás a forinttal szemben, a devizakosár százalékában. Ez a módszer azt használja ki, hogy a forintkamatok magasabbak, mint a devizakamatok és a forintleértékelés együtt. Ezzel a módszerrel jelenleg éves szinten az alapösszegre kivetítve extraprofitot lehet elérni. Természetesen ennek a spekulatív módszernek a sikeres elvégzéséhez szükségszerű a jelenlegi árfolyam-politika bizonyos mértékű fennmaradása. Ebben az esetben az 1-3 hónapos futamidejű határidős ügyletekkel érdemes spekulálni.

A kérdés, mekkora résszel spekuláljunk a 100 millió márkából (5-10 millió márka)? Ez előzetes számítások alapján dönthető el a hitelfelvevő érzékenységének ismeretében.

Erősen spekulatív módszer

Az enyhén spekulatív módszerhez hasonló. A különbség annyi, hogy nagyobb összeggel spekulálunk és nemcsak a devizakosárral szemben, hanem más devizapiacokon is. A devizahitelek kockázatainak kezelésére, csökkentésére más, kevésbé általános módszerek is ismertek, például az opciókkal történő lefedezés.