A társaságiadó-alanyokra vonatkozó háttérszabályozás (például a Gt.) jelentős változásai miatt vált szükségessé a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény évközi módosítása. Cikkünkben az osztalékot, az adókötelezettség keletkezését és az egyes adóalapkorrekciós tételeket érintő változásokat ismertetjük. A módosító rendelkezéseket első ízben az 1998. évi társaságiadó-kötelezettségre és az 1998. június 16-a után kifizetett (realizált) osztalékra kell alkalmazni. Fontos, hogy az adományt érintő új rendelkezések 1998. január elsejére visszamenő hatályúak.
| Az adókötelezettség A társaságok létrehozását szabályozó Gt. és az egyéb szervezetek alapítási szabályairól rendelkező más törvények szerint a társaságok s más szervezetek a cégbírósági, bírósági nyilvántartásba vétel napján jönnek létre. A belföldi illetőségű adózók társaságiadó-kötelezettsége is ezen a napon kezdődik. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy bár az előtársaság elméletileg a bejegyzési kérelem benyújtásakor megkezdheti gazdasági tevékenységét, praktikusan azonban nyilván nem végezhet adóköteles tevékenységet mindaddig, amíg nem kapja meg az adószámát (addig nem tud szabályos számlát kibocsátani szolgáltatásáról). Az adózó adókötelezettsége a szervezet megszűnését szabályozó jogszabályban meghatározott napon szűnik meg, vagy pedig azon a napon, amikor bármely más okból kikerül a társasági adó hatálya alól (például: ha a vállalkozás felszámolását rendelik el, elutasítják a cégbejegyzés iránti kérelmet, a cégbejegyzési eljárást megszüntetik). Amennyiben a társaság az új Gt. hatálybalépése – 1998. június 16. – előtt benyújtotta bejegyzési kérelmét, vagy a cégjegyzékből való törlésére vonatkozó eljárás már ezt megelőzően megkezdődött, az adókötelezettségek keletkezésére és megszűnésére a korábbi Gt. szabályait kell alkalmazni. Ezeket az előírásokat az adótörvény átmeneti rendelkezései között találhatjuk meg. Külföldi vállalkozó A külföldi vállalkozó adókötelezettségének keletkezése attól függően különbözik, hogy tevékenységét fióktelep útján vagy cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephelyén folytatja-e. Mint tudjuk, ez utóbbira a fiókszabályozásról szóló törvény átmeneti rendelkezése – a hatálybalépés előtt tevékenységet kezdő külföldi vállalkozásoknál – lehetőséget biztosít. A külföldi vállalkozó fióktelepének adókötelezettsége a cégnyilvántartási bejegyzés napján kezdődik és a törlésekor szűnik meg. Ha a külföldi vállalkozó cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephelye útján végzi a vállalkozási tevékenységét, akkor adókötelezettsége – a jelenlegi szabályozással egyezően – a telephely létrejöttét eredményező első jognyilatkozat megtételének napján kezdődik, és a vállalkozás, illetve telephelyének megszűnését eredményező jognyilatkozat megtételének napjáig tart, ideértve azt az esetet is, ha a vállalkozási tevékenységét fióktelepén fogja folytatni. |
Osztalékadó
A módosítás bővíti az adótörvény szerinti fogalmat, ilyeténképpen mostantól osztaléknak minősül:
- a tag (részvényes, alapító) részesedése az adózott eredményből, 1998. június 16-tól ideértve a kamatozó részvény után fizetett kamatot is. (Az új Gt. átmeneti rendelkezése szerint a hatálybalépésekor már működő részvénytársaságoknál első ízben az 1999-re fizetendő kamatot kell eredményt terhelő részesedésnek tekinteni, ekképpen tehát a 2000-ben kapott kamat minősül először osztaléknak.),
- a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás, az elengedett kötelezettség és átvállalt tartozás összege, 1998. június 16-tól ideértve a más adózótól vagy belföldi illetőségű magánszemélytől kapott egyéb vagy rendkívüli bevételként elszámolt összeget is. (Az átmeneti szabályok között található rendelkezés szerint osztaléknak tekintendő az adózónak nem minősülő belföldi vagy külföldi személytől visszafizetési kötelezettség nélkül kapott, egyéb vagy rendkívüli ráfordításként elszámolt támogatás, juttatás – kivéve a jogszabály vagy államközi megállapodás alapján nyújtott vissza nem térítendő támogatást, juttatást –, továbbá az ilyen belföldi vagy külföldi személy által elengedett kötelezettség és az általa átvállalt tartozás összege, feltéve hogy a kötelezettség elengedése vagy a tartozás átvállalása az 1998. évi XXXIII. törvény hatálybalépéséig megtörtént, illetve 1998. június 16-ig megkötötték a támogatásra, juttatásra vonatkozó szerződést, és a támogatás, juttatás 1998. december 31-ig megtörténik.),
- befektetés jogutód nélküli megszűnése miatt, átalakuláskor, illetve a jegyzett tőke leszállításakor a befektetés könyv szerinti értékét meghaladó vagyoni részesedés,
- az adózott eredményből a vagyonjegy, a részjegy alapján kapott összeg,
- a külföldi vállalkozó eredménykimutatásában kifizetett, illetve jóváhagyott osztalékként szerepeltetett összeg,
- a cégbejegyzési eljárásnak a cég bejegyzése nélküli megszűnésekor a követelés könyv szerinti értékét meghaladóan bevételként elszámolt összeg (Ha az előtársaság a cég bejegyzése nélkül szűnik meg, teljesen indokolt, hogy az adótörvény a befektetésekkel azonos módon kezelje és osztaléknak tekintse a megszüntetett követelés ellenében kapott, a követelés összegét meghaladóan realizált vagyoni értéket. Amennyiben az új Gt. hatálybalépésekor a cégbejegyzési eljárás már folyamatban van, a társaság kihagyja az előtársasági szakaszt, ezért egy átmeneti rendelkezés fenntartja az adótörvény korábbi előírásait.).
- a kockázatitőkealap-jegy hozama (új eleme az osztaléknak),
- a kockázatitőke-alap megszűnésekor a kockázatitőkealap-jegy könyv szerinti értékét meghaladóan kapott vagyoni érték (szintén új eleme az osztaléknak).
A módosítás során az adótörvényből kikerült az osztalékelőleg fogalma, mivel a számviteli törvény rendezi az osztalék követelések közötti elszámolását. Ismerjük az adózott eredmény osztalékként való kifizetésének számviteli törvényben rögzített, szigorú korlátját, a módosítás az osztalékelőleg kifizetésével kapcsolatban is előírja ugyanezt. A kamatozó részvény tulajdonosának is csak e feltétel teljesülése mellett fizethető ki a kamat, sőt a saját tőke terhére történő tőkeemeléskor is él ez a szűkítés. Az osztalékelőleg évközi kifizetését – ez új regula – közbenső mérleggel kell alátámasztani. (A módosítás hatálybalépésekor már működő gazdasági társaságoknál az osztalékelőlegre, a közbenső mérlegre, illetve a kifizetés korlátaira vonatkozó passzusokat első ízben 2000-ben kell alkalmazni.)
Az osztalékadó-fizetési kötelezettség
Az osztalékban részesülő személy a kapott (realizált) osztalék után 20 százalékos osztalékadót köteles fizetni. Az osztalékadót a kifizető a kifizetés napján állapítja meg, vonja le, és erről igazolást ad az osztalékban részesülőnek. A kifizető a levont osztalékadót a levonást követő hónap 10-éig köteles befizetni az adóhatóságnak.
Az adótörvény nagyon széles körben biztosít mentességet az osztalékadó megfizetése alól. A belföldi illetékességű, osztalékban részesülő személyt generális mentesség illeti meg. Amennyiben a belföldi osztalékban részesülő az osztalékot készpénzben veszi fel vagy azt nem a hitelintézetnél vezetett bankszámlájára utalják át, akkor a kifizető tőle is köteles levonni az osztalékadót és megfizetni azt az adóhatóságnak. Ezt az adót a belföldi illetőségű osztalékban részesülő személy az adóévet követő év május 31-től igényelheti vissza.
Úgyszintén nem kell a kifizetőnek levonnia az osztalékadót az olyan osztalékból sem, amelyet a külföldi illetőségű, osztalékban részesülő személy belföldi társaság (szövetkezet) alapítására vagy e társaság jegyzett tőkéjének felemelésére használ fel, feltéve hogy a kifizető az osztalékot közvetlenül erre a célra utalja át. Az alapításra, tőkeemelésre átutalt osztalék után akkor kell az adót megfizetni, ha 1. a cégbejegyzési kérelmet elutasítják, illetve az eljárást megszüntetik, ha 2. végrehajtják a társaság vagy a jogutódja jegyzett tőkéjének csökkentéséről, a jegyzett tőke emelésének elmaradásáról hozott alapítói határozatot, ha 3. kielégítik az osztalékban részesülő külföldi személy tagsági viszonyának megszűnése miatti visszatérítési igényét, vagy egyébként a tagsági viszony megszűnik, feltéve hogy a jogutódlás melletti megszűnés nem jár a tagsági, részvényesi jogok utódlásával.
Az adótörvény átmeneti rendelkezései szerint – többek között – nem kell megfizetni az osztalékadót
- az 1997-es és az 1998-as adózott eredmény elszámolásakor az osztaléknak olyan része után, amelynek forrása 1995 előtt keletkezett,
- továbbá a jegyzett tőke 1997-es és 1998-as leszállításakor vagy a befektetés 1997-es és 1998-as megszűnés miatti kivonásakor az osztaléknak arra a részére, amely 1995 előtt keletkezett. Ezt a szabályt az 1999-es adóévre már nem lehet használni.
Fizetendő adó
A számviteli törvény előírásait az előtársaságokra alkalmazni kell, ideértve a beszámolókészítési kötelezettséget is, azzal az eltéréssel, hogy amennyiben az előtársasági létforma több évet érint, azt egy beszámolási időszakként – és az éves elszámolású adókat tekintve egy adóévként – kell számításba venni. Éppen ezért – idomulva az új háttérszabályokhoz – megváltozott az a rendelkezés, amely szerint a könyvviteli zárlat alapján kell meghatározni a fizetendő adót. Az új regulából kimaradt a cégbírósági bejegyzésre, illetve annak elmaradására történő utalás. Az egyes adóévekre utólag elkészítendő beszámolók alapján megállapított tényleges adó és a könyvviteli zárlat szerinti adó különbözetének meghatározására és bevallási kötelezettségére vonatkozó szabályok változatlanul tovább élnek, természetesen most már szűkebb adózói körben.
| Adomány A társaságiadó-törvényben is pontosították az adomány fogalmát. A jogalkotók ennek kapcsán kiemelik, hogy a társaságiadó-törvényben és az Szja-törvényben meghatározottakon túl nem jelent vagyoni előnyt az adományozó számára, ha a közhasznú szervezet közhasznú szolgáltatásának nyújtása keretében utal az adományozó nevére, tevékenységére. Az egyéni vállalkozókra és a társasági adó hatálya alá tartozó szervezetekre a tartós adományozást tekintve is hasonló szabályok vonatkoznak, azzal a különbséggel, hogy a társasági adó hatálya alá tartozó vállalkozások csak a második évtől élhetnek a külön kedvezménnyel, továbbá hogy nem csak a pénzbeli támogatás minősülhet tartós adományozásnak, hanem például – nem magánszemély támogatónál – az átadott értékpapír is. A közhasznú szervezetek tartós támogatásakor az adomány 120 százalékával, kiemelkedően közhasznú szervezetek tartós támogatásakor az adományozó pedig az adomány 170 százalékával csökkentheti az adózás előtti eredményét. E csökkentő tételnek van szankciócélzatú adóalap-növelő párja is. Amennyiben a támogató nem a szerződésben előírtak szerint, vagy egyáltalán nem teljesíti vállalt kötelezettségét, úgy a korábbi években adóalap-csökkentő tételként érvényesített külön kedvezmények összegével, illetve – ha a teljesítés a támogatónak felróható ok miatt hiúsult meg – annak kétszeresével köteles az adózás előtti eredményét megnövelni. A tartós adománnyal kapcsolatos külön kedvezményre vonatkozó rendelkezések visszamenőleges hatállyal, 1998. január 1-jétől alkalmazhatók. |
ADÓALAP-CSÖKKENTŐ ÉS -NÖVELŐ TÉTELEK
Az adóalapot továbbra is az adózás előtti eredmény és az adótörvény által előírt korrekciós tételek különbözeteként határozatjuk meg. Ugyanakkor a jogszabályi környezet változásával összhangban – az előtársasági forma megalkotásával – szűkült az olyan szervezetek köre, amelyek a könyvviteli zárlatból kiindulva határozzák meg adóalapjukat.
Megszűnés és átalakulás
A Gt. szerint a kiválással létrejövő társaság nem minden esetben jogutód, ezért a módosított adótörvény rendelkezik arról is, hogy a jogutódra vonatkozó előírásokat (az átértékelési különbözet beszámítása az adóalapba, az adóelőleg megállapítása, az értékvesztés figyelembevétele, a tárgyi eszközök még le nem írt értékének kezelése) a kiválással és a részleges átalakulással létrejövő szervezeteknek, a jogelődre vonatkozó szabályokat (például az adóelőleg megállapítása) pedig a fennmaradó társaság(ok)nak és a részlegesen átalakuló szövetkezet(ek)nek is alkalmazniuk kell.
Átértékelési különbözet
Módosultak az átértékelési különbözet adóalap-korrekciós tételei is. Az adóalapot az átalakulást követő három adóévben meg kell növelni az átalakulási vagyonmérlegben kimutatott, pozitív összevont átértékelési különbözetnek a jogutódra jutó, a jogelőd vagyonából a vagyonmérleg alapján rá jutó részesedés arányában számított – azzal megegyező, összesített vagy megosztott – részével. A korábbi szabályozás szerint az átalakulás évében és az azt követő két évben kellett megnövelni az adózás előtti eredményt az átértékelési különbözettel. A jogutód nélkül megszűnő vállalkozások – átalakulás esetén a jogelődök is – a megszűnés, illetve az átalakulás évében az adózás előtti eredményüket kötelesek megnövelni az adóalapjuk meghatározásakor növelő tételként még figyelembe nem vett átértékelési különbözet összegével.
Értékvesztés
Átalakuláskor a jogutódnál nyilvántartott értékvesztés részét képezi a jogelődnél e címen nyilvántartott összeg (amennyiben több jogutód van, a vagyonmérleg alapján megosztott készletekre, befektetésekre, értékpapírokra jutó rész tekintendő nyilvántartott értékvesztésnek). A jogutód, függetlenül a jogelőd döntésétől, az első bevallása elkészítésekor választhat, hogy eszközcsoportonként vagy egyedileg számolja-e el az értékvesztést. Természetesen ez utóbbi esetben az adott eszközcsoportot tekintve is él az a szabály, hogy a jogutód a három adóév alatt, egyenlő részletekben veheti figyelembe a nyilvántartott értékvesztést adóalap-csökkentő tételként.
Kiválásnál és részleges átalakulásnál teljesen nyilvánvaló, hogy a jogelődnek csökkentenie kell a nála nyilvántartott értékvesztés öszszegét a jogutódnak, jogutódoknak átadott készletekre, befektetésekre, értékpapírokra jutó értékvesztés összegével.
Az átadott eszközök könyv szerinti és számított nyilvántartási értéke
A társaságnak jogutód nélküli megszűnésekor – és a kettős könyvvitelt vezető jogelődnek – meg kell növelnie az adóalapját azzal az összeggel, amellyel a tárgyi eszközök és immateriális javak könyv szerinti értéke meghaladja ezeknek az eszközöknek a számított nyilvántartási értékét, és fordítva, csökkenti az adóalapot az a különbözet, amellyel a számított nyilvántartási érték meghaladja a könyv szerinti értéket. Kiválásnál és részleges átalakulásnál az előbb ismertetett szabályt csak az átalakulási vagyonmérleg alapján a jogutódnak átadott eszközökre vonatkozóan kell alkalmazni.
Veszteségelhatárolás
A veszteségelhatárolásra vonatkozó szabályok a vállalkozásokra nézve kedvezően módosultak. Az új szabályok szerint a jogelőd nélkül létrejött vállalkozások már nemcsak az adókötelezettségük keletkezésének évében és az azt követő kettő, hanem az azt követő három évben csökkenthetik – tetszés szerinti megosztásban – elhatárolt veszteségükkel adózás előtti eredményüket. Ez a lehetőség természetesen csak a korábbi időszakban még figyelembe nem vett veszteségrészre vonatkozik. Ezzel a változással összhangban az adóhatósági engedélyhez kötött, adóalap-csökkentésre vonatkozó szabályozás úgy módosult, hogy – amennyiben a törvényi körülmények fennállnak – csak az adókötelezettség keletkezésétől számított ötödik évtől kell megkérni a hatósági engedélyt az ilyen jogcímen történő adóalap-csökkentéshez.
A módosítás új veszteségelhatárolási szabályt állított fel az egyéni cégekből létrejövő társaságoknál. Ennek értelmében az szja-törvény előírásai szerint az átalakulás időpontjáig keletkezett és nem rendezett, elhatárolt veszteség elszámolására, adóalap-csökkentő tételként való figyelembevételére a társasági adóról szóló törvénynek a veszteségelhatárolásra vonatkozó általános szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy az ötéves időtartamot a veszteség keletkezésének időpontjától kell számítani.
József-Polonyi Gábor